Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-26 / 174. szám

1994. július 26., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal Nemzetközi motoros­találkozó - harmadszor Augusztus 5. és 7. között rende­zik meg Sirok-Kútvölgyben a ///. nemzetközi motorostalálko­zót, egy blues-rock fesztivállal egybekötve. Az előzetes prog­ram szerint lesz majd Riga-blokk-dobó verseny, dirt-track bemutató, iszapbir­kózás, helikopteres sétarepülés is a három nap során. Emellett szerveznek gyorsulási és egy- kerekező vetélkedőt, motor­hang- és -szépségversenyt, el­dől, ki tud legjobban hordót görgetni, illetve szkanderezni. A vállalkozó kedvűek éjszakai fürdőzésen vehetnek részt a kö­zeli bányatóban, kitetováltat- hatják magukat, este pedig sztriptízműsoron szórakozhat­nak. A rendezők mindenkit várnak, mint írják: „Belépés nemcsak motorral!" Nem épül Sírokban hulladékkezelő telep Az Ózon és a Kis-Kecskeméti Kft. egy desztilláló és veszélyes hulladékot összegyűjtő, előké­szítő és továbbszállító telepet szeretett volna kialakítani Sí­rokban, a Mátravidéki Fémmű­vek területén. A község önkor­mányzata nemrégiben testületi ülésen foglalkozott ezzel a kér­déssel: az itt, illetve az ezt megelőző közmeghallgatáson elhangzott lakossági vélemé­nyek alapján azonban a vállal­kozók elálltak szándékuktól. Fitness-klub működik a parádi iskolában A parádi általános iskolában március eleje óta működik a fitness-klub. Heti két estén, hét­főn és pénteken egy-egy órára találkoznak itt a fölös zsírpár­náktól, vagy éppen a gerincfáj­dalmaktól megszabadulni kí­vánó lányok és asszonyok. Van persze, aki csak a mozgás ked­véért látogat el a klubba, amelynek jelenleg mintegy harminc tagja van. Recski anyagi segítség a gyermekeknek Recsk önkormányzata a közel­múltban húszezer forintot jutta­tott a hozzá tartozó gyermekin­tézményeknek. Ezt az összeget a csoportok, illetve az osztá­lyok között arányosan elosztva, az egyes közösségek saját dön­tésük alapján használhatták fel. Kellemes Randevú - Mátraderecskén Immár évek óta üzemel, s a he­lyiek körében meglehetős nép­szerűségnek örvend Mátrade­recskén a Randevú söröző. A tulajdonos, Tóth Péter igyek­szik gondoskodni arról, hogy minden ide látogató vendég kellemesen érezze magát: eh­hez pedig maga a környezet - tessék csak egyszer bemenni - már biztosítja a kellő hangula­tot. A közelmúlttól a hétvégé­ken már diszkó is várja e he­lyütt a Derecskén, illetve a környező településeken élő fi­atalokat. Külön érdekessége a dolog­nak, hogy a söröző mögött egy, a domboldalba vájt „föld alatti” épületben lehet ropni minden pénteken és szomba­ton este a táncot egészen a haj­nali órákig. Egy élet keservét feledtetné verseivel Zagyva Sebők Lajosné: „Csak a gyerekkorom volt felhőtlenül szép és boldog” Személyesen keresett meg a szerkesztőségben Anna néni: mondjam meg neki, miért nem kell a mai világban az, ami szép, kedves, egyszerű. Azt hiszem, hogy az én vála­szomtól sem lett okosabb. Azt mindenesetre megígér­tem neki, hogy Bükkszéken járván meglátogatom, és minderről elbeszélgetünk. Takaros kis ház áll a Kos­suth utcai portán. A konyhaab­lak alatt egy barackfa árválko­dik. Anna néni szeme rá-ráté- ved, de bizonyosan nem azt látja...- Itt éldegélünk. A nap jó részét vagy a kertben, vagy a konyhában töltjük. Már csak így, szegényesen, csöndesen.- Anna néni, meséljen ne­kem az életéről.- A legszebb és a legboldo­gabb a gyerekkorom volt. Az­óta minden csupa szomorúság. Vigaszt csak a munkában, a hímzésben, a versírásban talá­lok. A háborúk csúfították el, keserítették meg az életemet. Apám harcolt az első világhá­borúban. Távollétében göm- bölyödött anyám. Igen rös- tellte szegényke, és minden­áron el akart veszejteni, de én mégis megmaradtam. A gye­rekkorom, habár munkával telt, gyönyörű volt. Őriztem a jószágot, leginkább a libákat. Földekre jártunk dolgozni anyámmal, telente pedig a fo­nóba.- Az édesapja hol volt?- Nagy sokára visszajött a háborúból. Már nem is nagyon hittük, hogy ez lehetséges. Azt ugye nem kell mondanom, micsoda szegénységben él­tünk. Apám a boldogulásun­kért elindult a nagyvilágba. Először Németországban, majd Amerikában keresett munkát, de ettől sem gazda­godtunk meg, csak egy darab földet vehettünk. Kincseket azért hozott: kétszáz könyvet az idegen országokból. Szeret­tem olvasni lánykoromban, egyebem nemigen volt. A régi pásztoremberektől, juhászok­tól sok-sok dalt tanultunk. Ennyi volt a szórakozás...- Ma is énekel még Anna néni?- Csak halkan, hogy ki ne hallatszódjék az utcára. Meg leginkább egyedül. A falubéli asszonyok máshogy szoktak dalolni. Én szeretem a díszíté­seket, a hajlításokat. A hetve­nes években jártak itt a Ma­gyar Rádiótól gyűjteni. Bi­zony meglepődtem, amikor levelet kaptam, hogy ekkor és ekkor hallgassam meg ma­gam, mert bekerültem az adásba.- Aztán hogyan alakult az élete?- Férjhez mentem, de az én uramat is elrabolta a háború. Nem is jött vissza. Ketten él­tünk az én árva fiammal, ínsé­ges időket. Mindenünket el kellett adnunk, hogy egyálta­lán enni tudjunk. Persze ezek az idők is elmúltak, ahogy az életem, csak a fájdalmas szo­morúság maradt utána. A fia­mat is eltemettem... Bükk­székre a második férjem miatt költöztem, ennek is már jó pár esztendeje.- Mivel telnek a nyugdíja­sévek?- Megszoktam én már, hogy dolgozom. A ház körül elvégzem, amit kell, megfő­zök. A ráérő időmben pedig hímezek, kutatom a saját vi­dékem hagyományait. A palóc szobánkat magam rendeztem be, saját kezemmel hímeztem a térítőkét, pámahajakat. S jó ideje minden gondolatomat versbe szövöm.- Hogyan támadt az ötlet, hogy néprajzi témájú dolgoza­tokat és verseket írjon?- Pontosan emlékszem arra, amikor az első vers megfogant a fejemben, és le is írtam. Tél volt, néztem a hópelyheket, ahogy megfészkelnek a fákon, és hirtelen eszembe jutott: „Kiszakadt az ég dunyhája,/ fehér pehely hull a fákra,I az erdőre, a mezőre,/ a falusi háztetőre". Ettől kezdve minden bána­tomat, örömömet versbe ír­tam. A felelevenített gyerek­koromat, a háborúk iszonytató emlékét, a hétköznapjaimat, bármit, amit teszek. De el va­gyok ám keseredve, mert nem értékelik sehol sem. A nép­rajzi dolgozatokkal már nyer­tem pályázatokat, okleveleket, de a versekről mindenki azt mondta, nincs bennük művé­szi érték. Nekem ez jelenti már az életemet. Gondolkod­tam én ezen már igen sokat. Lánykoromban olyan szégyel- lős voltam, öregségemre jött meg a bátorságom.- Miért gondolhatják így?- Magam sem tudom. Talán mert nem modem. Én még azt tanultam, hogy az a vers, ami rímel. Úgy is írom mindegyi­ket, hogy összecsendüljenek a sorok, de ma már ez nem ér­ték. A faluban akik ismerik, szeretik is. Saját versemet szavaltam, amikor átadták a csúszdát a fürdőben. Meg má­sutt is, Gyöngyösön, a nyugdí­jasok Ki mit tud?-ján.- Vágyik még valamire, Anna néni?- Egyetlenegy álmom van még, de nem nyugszom, míg valóra nem válik. A második világháború keservét megver­seltem. A szenvedőknek, az áldozatoknak állítva emléket. Én ezt a verset az ötvenedik évforduló tiszteletére az or­szág füle hallatára szeretném elszavalni. Bozsó Bea Termálvíz Sándor-réten: tőkeerős beruházó kellene Azt a parádi vizet, az úgyneve­zett „csevicét”, amely üvegpa­lackokban kapható, s amely fő­ként különböző gyomorpana­szok esetén használatos - pél­dául a másnaposságot kiválóan gyógyítja -, sokan ismerik. Jól alkalmazható annak mind a ké­nes, mind pedig a szénsavas változata: mindkettő Parádsas- váron jut a felszínre, s ott mű­ködik a palackozóüzem is. Már jóval kevesebben tud­nak viszont arról, hogy Párá­don, pontosabban a Parádfürdő mögötti Sándor-réten évekkel ezelőtt meleg víz tört fel a föld mélyéből. Még a recski ércbánya indí­tott a hetvenes években arrafelé egy kutatófúrást a hármas ak­nához. Ennek során bukkantak rá a vízre, amely egy ideig a szabadba folyt, eközben azon­ban a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat elvégezték. Kiderült, hogy a víz 27-28 fokos, „hipo-termál”, összeté­tele pedig nagyban hasonlít a híres bükkszéki Salvus-vízéhez: lényegében azzal azonos. Ez azonban nem is véletlen, hiszen ugyanabból a föld alatti üregből származik. (Hogy a Salvus-víz mi mindenre jó, most felsorolni is sok lenne, nemrégiben írtunk erről ezeken a hasábokon.) Mindez - a mintavétel, il­letve a vízminőség vizsgálata - 1976-ban történt.- Később azonban lebeto­nozták a kutat - meséli érdek­lődésünkre Nagy Oszkár, Párád polgármestere. - Olyan mér­tékű volt ugyanis a sókicsapó­dás, hogy bármilyen csövet használtak is, nagyon hamar el­dugult. Emellett világossá vált az is: akárhová is vezetnék on­nan a vizet, óriási gond lenne a temperálás, vagyis az, hogy megőrizzék a folyadék hőmér­sékletét. A kút egyébként úgy működött, mint egy szódásszi- fon, egy bizonyos mennyiségű víz feltört, felhajtotta az alatta lévő gáz, de most már szivaty- tyúzni kellene. Ezenkívül pedig a vízhozam eleve jóval keve­sebb, mint amilyen Bükkszéken a Salvus-vizet szolgáltató ku- také.- Mindezektől függetlenül, az önkormányzati testület tagjai nem gondoltak arra, hogy va­lamilyen módon lehetne hasz­nosítani ezt a vizet? Tudomá­som szerint felvetődött például, hogy a parádfürdői strandhoz vezetnék fel azt. De egyáltalán, maga a környezet olyan, hogy oda, a kúthoz, Sándor-rétre nyugodtan épülhetne fürdő, üdülőtelep, bármi...- Megkerestük már ebben az ügyben a mostani tulajdonost, a Recski Ércbánya Vállalatot. Próbáltunk eljárni annak érde­kében, hogy megkaphassuk ezt a területet, ami jelenleg a bá­nyához tartozik. Egyelőre nem sikerült dűlőre jutni, de - ter­mészetesen - nincsen vége a dolognak.- S amennyiben végül sikér- rel járnak, mi a teendő? A tele­pülés önkormányzata értékesíti a Sándor-réti területet a kúttal együtt, avagy maga kezd ott be­ruházásba?- Utóbbinak igen kicsi a va­lószínűsége. A helyzet az: ah­hoz, hogy bármi is meginduljon ezzel kapcsolatban Sándor-té- ten, bizony, egy tőkeerős befek­tető szükségeltetne, olyan, ,aki lát ebben fantáziát, s hajlandó pénzt áldozni is rá. Csakhogy az a nagy probléma: erről a víz­ről szinte nem is tudnak, nem is hallottak még a szóba jöhető vállalkozók, beruházók. Égyet- len érdeklődő sem járt még az önkormányzatnál. tsuRWtn.vtrifR PB?itov irt(rénes) ^uuzjniíii i^gíjgdJiqsj Csak a Parlament pihen: kapcsolat a választókkal A napokban Pétervásárán, a Magyar Szocialista Párt városi irodájában találkoztunk Cso­mós Lászlóval, a választókerü­let országgyűlési képviselőjé­vel. Arról kérdeztük: míg a Par­lament augusztus végéig nyári szünetet tart, mi mindennel tölti majd az idejét?- Úgy döntöttem - mondta -, hogy szünet ide, szünet oda, ennek a több mint egy hónap­nak a nagy részét a települések vezetőivel, a választópolgárok­kal való kapcsolat kialakítá­sára kívánom fordítani: egyéb­ként ezt ígértem megbízóleve­lem átvételekor is. Első lépés­ként a héten a választókerület­hez tartozó összes település ön- kormányzatát, polgármesterét felkeresem. Egyfajta „adósság- törlesztés” is ez azoknak a köz­ségeknek az esetében, ahováta kampány során, a választások előtt nem jutottam el. ág Ezeken a találkozókon sze­retném megismerni a helyi problémákat, ugyanakkor szó esik majd az őszi önkormány­zati választások előkészületei­ről is. Megbeszéljük azt is:: az érintett településeken mikor, milyen rendszerességgel legye­nek a képviselői fogadóórákul A szocialista honatyától megtudtuk továbbá: előrelátha­tólag szeptember elsején nyílik meg képviselői irodája Péttírvá- sárán. izaq űoT Zay Jázdej Német-magyar Kft. PÁLYÁZATOT HIRDET m // a ■■ a //■ főkönyvelői állás betöltésére. Követelmények:- felsőfokú szakirányú végzettség- legalább 5 éves pénzügyi-számviteli vezetői gyakorlat- tárgyaló- szervezőkészség- számítógép felhasználói szintű ismerete A pályázatnak tartalmaznia kell:- a részletes szakmai önéletrajzot- az iskolai végzettséget igazoló okmányok másolatát Bérezés megegyezés szerint. A pályázatokat „FŐKÖNYVELŐ” jeligére a kiadóba Eger, Pf. 23. kérjük leadni 1994. július 30-ig. Pénteken és szombaton a táncolni vágyóknak érdemes felkeresniük a Randevút...

Next

/
Thumbnails
Contents