Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-19 / 168. szám
1994. július 19., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal Juhász Pál: „Évek teltek el, míg belenyugodtam a sorsomba” Végrendelet - a második kötetre készülve Juhász Pál 1967-ben, az Ikrek havában, június 12-én született. Agyvérzéssel. Az általános iskola után a fővárosba került, a Villányi úti gimnáziumba. Tizenöt évesen már dolgozott. Irtózik attól, hogy a „buksi” fejét sajnálkozva megsimogassa bárki is. Élni szeretne, ahogy más halandó. Sírni, kiabálni soha nem szokott, pedig néha talán könnyebb lenne. Bírósági döntés született: új küldöttgyűlés tartandó Gázfáklya-gvújtás a jövő hónapban Az elmúlt héten megkezdődött Sírokban a Rekord szövetkezet kivitelezésében megépített vezetékes gázhálózat műszaki átadása. A település polgármestere, Lakatos István ezzel kapcsolatban elmondta: augusztus 20-ra tervezik az ünnepélyes gázfáklya-gyújtást. Önkormányzati ülés lesz Tarnaleleszen Július 21-én, csütörtökön tartja soron következő ülését Tarna- lelesz önkormányzata. Ez alkalommal a képviselők módosítják a helyi szociális rendeletét, döntenek az önkormányzati lakások lakbérének emeléséről, s elfogadják az önkormányzat vagyonáról szóló - immáron második fordulóban tárgyalandó - rendeletet is. Ezenkívül szó esik majd az iskola és napközi otthon konyhájának bővítéséről; erre azért van szükség, mert a tervezett munkához kevesebb támogatást kapott a falu, mint amennyire pályázott. Kábeltévés rendszer épül Párádon is? Az utóbbi időben több vállalkozó is jelentkezett a parádi polgármesteri hivatalban azzal a szándékkal, hogy szeretnék kiépíteni a községben a kábeltelevíziós hálózatot. Döntés az ügyben még nem született, annyit lehet tudni, hogy ha minimum 150 igénylő lesz, akkor várhatóan 15 ezer forintba kerülne házanként a bekötés, s összesen 14 csatorna programja lenne fogható. A későbbiekben pedig akár egy helyi stúdió kialakítására is nyílna lehetőség. A francia cserkészek megérkeztek Baliára Amint azt már hírül adtuk, más településekkel - Szuhával, Sírokkal, Parádsasvárral, Mátra- szentimrével — együtt francia cserkészeknek ad otthont a nyáron Mátraballa. A községbe kétszázan érkeztek meg a napokban, s négy táborhelyet alakítottak ki. A Magyar Cserkészszövetség meghívására ide látogató fiatalok augusztus végén utaznak majd haza, addig pedig igyekeznek magukat hasznossá tenni, Balián például egy szabadidőparkot létesítenek.- Meséljen a gyerekkoráról.- Szomorú volt. A betegségem miatt nem élhettem családban. Az én gyerekkorom a hiányról szólt. Az intézetben, ahol a hozzám hasonló sorsú gyerekek kénytelenek élni, szigorú törvények szabályozzák a mindennapokat. Az ápolónők segítségére szorulunk, kötve vagyunk a többiekhez, és bezárva. Nincs szeretet, ami csakis neked szólna. Ha olykor sétálni vittek bennünket, a járókelők sopánkodtak: ,jaj, szegény ártatlanok”. Volt, aki pénzt is akart adni. Iszonyú érzés volt. Mint az a pillanat is, amikor rádöbbentem, hogy én nem vagyok, és soha nem is leszek olyan, mint a többi kisgyerek. Hosszú évek teltek el, mire belenyugodtam: nem tudok változtatni. A bánat, az ital nem segít. Valaha járni is tudtam, de tíz-egynehány évvel ezelőtt eltörtem a lábam, és kocsiba kerültem. 1986 óta pedig itthon vagyok.- Hogyan talált rá a versírás örömére?- Szerelmes voltam. Az én érzéseim azonban nem találtak viszonzásra. Kimondom, mert ki kell mondanom - ha őszintén beszélgetünk -, azt gondoltam, hogy engem a sérülésem miatt lehetetlen szeretni. Nagyon fájt, mert számomra ez az érzés a legeslegfontosabb a földkerekségen. Az, hogy szerethessek, s hogy én is az egyetlen legyek a másik számára. A megszelídített, ahogy a róka tanította a Kis herceget. A búza színe miatt... Nagyon fájt. Tudtam magamról: foggal-körömmel harcolok azért, akit szeretek, azért, aki kopogtatás nélkül bejöhet hozzám. Értem nem lehet? Ekkor kezdtem el verset írni. És megbékéltem.- Az első megjelent kötet címe: Játék. Mi a kiadásának története?- A Hírlap elődjének hasábjain jelent meg először néhány írás. Felfigyelt rájuk Holló Henrik, Parádsasvár polgár- mestere, aki kérte, egy műsor keretén belül olvassam föl a többit is. Ez volt életem egyik legszebb emléke. Az est sikere után vetődött föl a kiadás gondolata. Az önkormányzat sok segítséget nyújtott. Köszönet érte, ma is...- A második nyomdakészé viszont - amiben a gyermekversektől az erotikus versekig sokféle költeményt megtalálunk - a Végrendelet. Ennyire megkeseredett?- Nem. Ez inkább amolyan számadásféle az eddigi életemről. A verseket az idő múlására fűztem fel. A kisgyermek világától a kamasz álmain túl a jelen valóságáig, mindig a tiszta célt tartva szem előtt - a halált, az érintetlen és örök tisztaságot. Jónás Imre illusztrálta grafikáival a kötetet, ami már valóban csak a nyomdára vár. Tudja, néha úgy érzem, becsapom az embereket, mert titkaim vannak. Igazából soha nem nyílok meg senkinek, mert úgy érzem, nem érezhetik. Csak annyit mondok el, amiről úgy gondolom, a másik fel tudja dolgozni. A beszélgetések felszabadító élménye helyett naplót vezetek, immáron tíz esztendeje. A versek is segítenek abban, hogy talpig őszinte lehessek. Rajtam nemigen láthatta még senki a fájdalmamat. Egy hangos szó el nem hagyta soha még a számat. Sími talán akkor sem tudnék, ha teljesen egyedül lennék, pedig néha lehet, hogy jó lenne. Csak a versben. A fejemben születnek a sorok, papírt, ceruzát csak akkor használok, ha már végső formájában akarom lejegyezni. De mintha súgná nekem valami, hallani vélem.- Kik azok a költők, akiket szívesen lapozgat?- József Attilát és Pilinszky Jánost. Mindkettőhöz való vonzódásomnak története van. Mikor legelőször olvastam a Nagyon fáj című verset, valami különös remegés futott át rajtam - mintha rólam szólna. Pilinszkynek a Négysorosát azonnal megtanultam kívülről.- Hogyan telnek a napjai?- Rengeteget olvasok. Mikor végképp letettem a poharat, a könyvek bizonyultak a legjobb társaságnak. Három éve az orosz irodalomban mé- lyedtem el. Dosztojevszkij egyénisége és tálentuma valósággal magával ragadott. A legutóbbi időben pedig kortárs magyarokat olvasok, Berkesit, Szilvásit. És vágyakozva, hogy egyszer nekem is lesz családom, akiket felelősséggel tudok majd vállalni. Bozsó Bea A Pétervására és Vidéke Áfész tevékenységéről, nem éppen kedvező helyzetéről az utóbbi időben jó néhányszor szó esett a Heves Megyei Hírlapban. Hogy most ismét erről írunk, azt az indokolja, hogy a Legfelsőbb Bíróság a napokban döntést hozott egy több mint három éve húzódó ügyben. Ez akkor kezdődött, amikor két szövetkezeti tag keresettel fordult a megyei cégbírósághoz, állítván, az áfész 1991 márciusára összehívott küldött- gyűlését szabálytalanul bonyolították le. Beadványukban sérelmezték, hogy a küldöttgyűlés úgy tárgyalt a szövetkezet előző évi gazdálkodásáról - s úgy fogadta el a mérleget, illetve a további, igen fontos feladatokat tartalmazó határozati javaslatokat -, hogy a rendezvényen nem vett részt a küldöttek kétharmada, így a gyűlés nem lehetett határozatképes. Ennek okán döntései törvényellenesek, azokat hatályon kívül kell helyezni. A cégbíróság 1992. május 7-én hozott nem jogerős ügyA fentebb olvasható cikk kapcsán szerkesztőségünk természetesen helyet ad a szövetkezet álláspontjának is. Amint azt Czene Györgynétől, a Pétervá- sára és Vidéke Áfész elnökétől megtudtuk, egyáltalán nem biztos, hogy megtartják majd azt a bizonyos új küldöttgyűlést, amelyre az ismertetett bírósági végzés kötelezi a szövetkezetét. A helyzet az ugyanis, hogy a szövetkezet a jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. E kérelemben igénylik egyfelől a végzés végrehajtásának Egy régi munkatársam invitálására - aki a Parádfürdö mellett lévő Kecskeméti Ifjúsági Otthon táborának gondnoka - meglátogattam a fiatalok táborhelyét. A gyönyörű környezetbe telepített faházak, sátorok szinte mesébe illően színesítik a hegyoldalt. Amint az Burján Sándorné táborvezető szavaiból kiderült, évek óta keresték annak a lehetőségét, hogy a sík vidékhez szokott gyermekek részére hogyan tudnának hegyek, dombok között kikapcsolódást biztosítani a nyári szünidőre. így „találtak rá” jelenlegi táborhelyükre, s immár 14 év óta minden nyáron itt telepeddöntő határozatot: eszerint a küldöttgyűlés határozatait megsemmisíti, s újak meghozatalát rendeli el. Ezt a döntést nem hajtották végre, mivel ellene az áfész elnöke fellebbezést nyújtott be, s az ügy aztán a Legfelsőbb Bíróság elé került. A legmagasabb bírói testület az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta, a szövetkezetét pedig - a végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül - új küldöttgyűlés összehívására, új határozatok meghozatalára kötelezte. Döntés született a beadványt benyújtó két szövetkezeti tag üggyel kapcsolatos költségeinek megtérítését illetően is. A két tag „győzelmével” zárult tehát a dolog, a megadott határidőn belül meg kell tartani az új küldöttgyűlést. Kérdéses azonban, hogy vajon ezúttal meglesz-e az a bizonyos kétharmados többség? S ha igen, megerősítik-e a korábbi határozatokat...? Zay József A szövetkezet álláspontja: határozatképesek voltak... Sátortábor a hegyoldalon felfüggesztését, másfelől ennek a bírói határozatnak a megváltoztatását is. A rendkívüli jogorvoslattal azért él az Áfész, mert — állítja az elnökasszohy a végzés felcserélve használja a közgyűlés, illetve a küldöttgyűlés megjelölést, ami a határozatok meghozatalánál a végrehajtást akadályozza. V ß fi <?! C? 3 A végzés megváltoztatását pedig elsősorban annak okán kérte a szövetkezet, mivel véleményük szerint a kérdéses küldöttgyűlés határozatképes volt. (rm) nek le, szinte második otthonuknak tekintik Parádfürdőt. Rengeteget kirándulnak, megismerhetik Eger, Sírok nevezetességeit, Vörösvár, Fehérkő, Pisztrángos, a vízesés pedig játékos vetélkedők helyszínei. A mostani turnusnak abban az élményben is része lehetett, hogy láthatták az idei palócnapi rendezvényeket. A táborban a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is megfelelő ellátást tudnak biztosítani az egyszerre 120 „lakónak”, sőt azt tervezik, lesz még az idén egy számítógépes kurzus is. Gembiczki Béla Már ötödszörre Sírokban: otthon a művészeteknek Az úgy volt, hogy egy darabig művészeti továbbképző tábor működött Nagykökényesen, és e tábor résztvevője volt a siroki Borics József is, aki meghívta az ottaniakat, művész ismerőseit a falujába. Mondván, ha már Kökényesen többet nem is, majd lesz ilyen tábor Sírokban. Hitelt érdemlő források szerint ennyi az idén már az ötödik alkalommal megrendezett siroki alkotótábor létrejöttének rövid története. Az idei kurzus — amelyen a hagyományoknak megfelelően elsősorban rajztanárok vettek részt — a napokban ért véget. Húsz alkotó költözött két hétre ideiglenesen a községbe, hogy akár az általános iskolában berendezett műtermekben, akár a szabad ég alatt, a siroki vár tövében csiszolják stílusukat olyan neves művészek irányításával, mint Pálffy Katalin szobrász, Somodi László festő és Mikó István grafikus. Pálffy Katalin elmondása szerint Sírok nagyon inspirativ környezet a képzőművészeti tevékenységhez. Sok immár a személyes kapcsolat is a falu lakóival, hiszen a táborozok „visszajárok”, az évek során többé-kevésbé ugyanazok jönnek el munkával tölteni együtt a községben néhány napot. Szintén hagyomány, hogy az előző évi „termésből” kiállítás nyílik a polgármesteri hivatalban; ezt, mint hírül adtuk, idén is megtekinthették az érdeklődők. A siroki alkotótábor nem véletlenül neveztetett annak, ami: munkában a résztvevők... f A TURUL CIPŐBOLT alatt Nyári termékek végkiárusítása termeiéi áron, amíg a készlet tart! (2318)7
