Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02-03 / 154. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1994. július 2-3., szombat - vasárnap Pornófilmek fesztiválja. A cannes-i filmfesztivál után - szintén a franciaországi városban - rendezték meg a pornófilmek fesztiválját. Ezen alkotások Oscar-díja a Hot D'Or. Az idén a legjobb női alakítás Valy Verdi nevéhez fűződik. Mellesleg immár harmadszor versenyeztek e műfaj képviselői, akik szeretnék, ha az igazi filmfesztivál programjában szerepelhetnének e produkciók is... A híres Mont-Saint-Michel megóvásának nagy terve • v Ot éve halt meg Khomeini ajatollah Aki Franciaországban jár, és Párizson kívül más, „igazán franciásat” szeretne látni, bizto­san felkeresi Mont-Saint-Mi- chelt, a világörökség részeként is számontartott normandiai szigetet. Az idegenforgalmi látvá­nyosság megóvására és életre keltésére új terv született. A francia felszerelési, lakásügyi és szállítási minisztérium el­képzelései alapján megpróbál­ják visszaadni a tengerből 78 méter magasan kiemelkedő sziklatömb sziget jellegét, és felveszik a harcot a pusztító el- homokosodás ellen. A terv három szempont fi­gyelembevételével készült. Az első célkitűzés Mont-Saint-Mi­chel tengeri jellegének visszaál­lítása, a második a sziget kultu­rális értékeinek rendbehozatala, és végül a gazdasági fejli'dés elősegítése. A több mint ezeréves múlttal büszkélkedő Mont-Saint-Mi- chel a normandiai Cotentin-fél- sziget délnyugati részén, egy széles bejáratú kis kis öbölben fekszik. A szigetre 1875 óta egy 1800 méter hosszú gáton is el lehet jutni, de a vállalkozó kedvű turisták bevárhatják az apályt, és a visszahúzódó ten­ger nyomán, a kavicsok között egyensúlyozva, megtehetik gyalog is az utat. A kúp alakú hegy csúcsán álló apátságot évente kétmillió turista keresi fel. Az új terv szerint a szigetet a kontinenssel összekötő gát utolsó 500 méterét elbontják, és helyére lábakon álló hidat emelnek. A híd előtt egy 5 ezer férőhelyes parkolót hoznak létre. A szállítókocsikon és a közszolgáltatási járműveken kívül más autó nem hajthat majd be, a szigetre csakis gya­logosan lehet majd bejutni. A vízvezetéket és az elektromos kábeleket egy föld alatti folyo­són vezetik be. A híd felépítése és az öböl partjainak szabályozása lehe­tővé teszi, hogy a víz ismét szabadon áramoljon a sziget körül, és hogy megszűnjön az elhomokosodás. A beruházási költségeket 420 millió francia frankra (76,36 millió dollárra) becsülik. Az építkezés várha­tóan 4-5 évig tart majd. „Minden muzulmán és szabad ember vezérének, Ő Excellen- ciája Khomeini imámnak a lelke a mennybe ment, az Allah és az elnyomott emberiség iránt túlcsorduló szeretettel teli szíve megszűnt dobogni. De a Kho- meinit szerető szívek örökké verni fognak, és az Iszlám veze­tés napja fényesebben ragyog majd a világegyetemre és az emberekre, mint valaha” — ezekkel a szavakkal jelentette be 5 évvel ezelőtt, 1989-ben Khomeini ajatollah halálhírét fia, Ahmed Khomeini. A későbbi értékelések már higgadtabban fogalmaztak ugyan, de egyöntetű volt az a megállapítás, hogy Khomeini halálával a kor egyik legel­lentmondásosabb politikai személyisége távozott az élők sorából. Ruhollah Moszavi Khomeini a perzsa időszámítás 1279. évében, európai időszámítás szerint 1902-ben született Khomeinben. Egész életét meghatározta neveltetése; apját korán elvesztve a síiták akkori vallási vezetőjének, Buru- dzserdi ajatollahnak a gyám­sága alatt nőtt fel. Természete­sen teológiát tanult, egyebek mellett a síiták szent városában, Kumban ismerkedett vallásá­nak tanaival. Tanulmányai végeztével Kumban maradt, ahol vallás­gyakorlattal foglalkozott, könyveket út, és a sah rend­szere ellen politizált. Lassan­ként kifejlődött sajátos politikai elképzelése, amelyhez mindvé­gig ragaszkodott, s amely ké­sőbb az iráni forradalom alapját is képezte. Ennek lényege az volt, hogy a sah modernizációs programját összefüggésbe hozta az idegen értékek iráni megjelenésével, s Silvio Berlusconi, Olaszország új miniszterelnöke rendkívül komoly jövedelmet biztosító ál­lást mondott fel a köz szolgála­táért. Berlusconi egészen idén ja­nuárig Itália egyik leggazda­gabb magánvállalkozója, a nyugati világ legnagyobb, egyetlen kézben lévő sajtóbiro­dalmának ura volt. Amikor be­jelentette, hogy harcba száll a miniszterelnöki tisztség Slnye- réséért, közölte, hogy lemond valamennyi vállalatának elnöki posztjáról. A miniszterelnök Berlusconi jövedelme minden olasz előtt pontosan ismert: a kormányfő tisztán - az adóelőleg levonása után - 6 millió 656 ezer lírát kap havonta (évi 170 ezer dol­ezzel szembeállította a hagyo­mányos „nemzeti egyház” érté­keit, összekötve ezt az egyszerű iráni nép napi érdekeivel. Khomeini ezután a nép egy­szerű nyelvén azt hirdette: a sah tönkreteszi az országot, mert kiárusítja a hazát az amerikai­aknak, ezért az iszlámot kell ha­talomra juttatni Iránban. 1963-ban már ennek szellemé­ben hirdetett nyílt felkelést a rendszer ellen. „Az iszlám né­pek nyomorúsága azon alapul, hogy a külföldiek beavatkoz­nak belügyeikbe... Az iszlám népek tegnap még az angolok és az Angliával szövetséges or­szágok igája alatt nyögtek, ma az amerikaiak, illetve az ameri­kai hatalmi tömb igája alatt... Az iráni nép kötelessége szét­törni ezeket a láncokat” - mondta egy beszédében, mire a rendőrség letartóztatta. Khomeini ekkor már az ellenállás jelképe volt, s talán ezért is menekült meg a halálos ítélet végrehajtásától, végül csak száműzték. Szerepe volt megmenekülésében annak is, hogy az iráni vallási vezetés „nagy ajatollah”-nak nyilvání­totta, s a sah emiatt nem mert kezet emelni rá. Sokáig a szom­szédos Irakban élt, az iráni isz­lám forradalmat megelőző események idején pedig Pá­rizsból irányította az ellenállást. Miután a sah rendszere meg­bukott, s maga Reza Pahlavi is menekülni kényszerült, Kho­meini hazatért. 1979. február 1-jén lépett ismét iráni földre, népének egyöntetű imádatától kísérve és óriási várakozások közepette. A síró, zokogó, őr­jöngő tömeg ezután hetek, hó­napok alatt fenekestül felfor­gatta Iránt. S minden meghatá­rozó döntés mögött Khomeini állt, aki szúrós tekintetével lárt, amivel a japán, a német és az amerikai miniszterelnök után negyedik a kormányfői fi­zetések világrangsorában). Eh­hez járul képviselői tisztelet­díja, havi 11 millió 711 ezer líra. A vállalkozó Berlusconi utoljára 1990-es adóbevallását közölte egy lapinterjúban. Négy évvel ezelőtt összesen 14 milliárd 121 millió lírát kere­sett, amiből 7 milliárd 28 millió líra jövedelemadót fizetett. Eh­hez képest a miniszterelnöki fi­zetés valóban csak szerény zsebpénz. Anyagilag sokkal kifizető­dőbb volt a sajtócézár Berlus- coninak dolgozni, mint a kor­mányfő miniszterének lenni - mondhatja el magáról Giuliano szinte fanatizálta népét. S bár az iráni szegények nem lettek gazdagabbak, a gazdasági csoda elmaradt, az ajatollahtól soha nem fordult el népe. Khomeini ugyanis kezdettől fogva nyíltan megmondta: „Ha az egész világon az iszlámon alapuló kultúrát akarjuk megte­remteni, és erélyesen szembe kívánunk szállni Amerikával és a Szovjetunióval, akkor ez nél­külözést, mártíromságot, éhsé­get jelent”. Tökéletesen igaza lett. A nehézségekkel azonban kiváló érzékkel állította szembe a vallást. „Azok, akik azt állít­ják, hogy a mai rendszer rosz- szabb, mint a megdöntött sah rezsimje, vajon értik-e egyálta­lán, hogy mit mondanak? Meg- értik-e azt, hogy mennyire ár­tanak ezzel az iszlámnak?” - tette fel a kérdést, s a gondokat ezen legmagasabb régiókba emelve, ki is húzta mindenféle bírálat létjogosultsága alól a ta­lajt. Kétségbevonhatatlan hatásá­nak másik titka az volt, hogy Khomeini vizet ivott, és vizet is prédikált. Korábban rendület­lenül ostorozta a sah és családja mérhetetlen fényűzését, ő maga viszont hatalomra kerülve is megmaradt puritán embernek. Minden reggel öt órakor kelt, imádkozott, majd visszafeküdt aludni. Reggelire általában egy kevés kenyeret evett mézzel, délben pedig egy kis rizst főtt hússal. Az ebéd utáni pihenést követően imádkozott, majd éj­félig a közügyekkel foglalko­zott. Nem cigarettázott, és állí­tólag életében egyszer telefo­nált, amikor halálosan beteg testvérének utolsó szavait akarta hallani. Minden szemé­lyes értéke egy takaró és a ruhái voltak. Ferrara újságíró, aki az új kor­mányban a parlamenti kapcso­latokért felelős tárca nélküli miniszter lett. Az olasz újságírás legsúlyo­sabb egyénisége (170 kilo­grammot nyomott még nemré­giben egy kegyetlen, ám annál kétesebb eredményű amerikai gyorsfogyókúra előtt) a Berlus- coni-televíziókat irányító Fi- ninvest vállalattal állt szerződé­ses viszonyban. 1992-ben 1 milliárd 615 millió líra jöve­delmet vallott be, és ebből 793 millió líra adót fizetett. A tavalyi adóbevallása ezzel lírára pontosan megegyezett. Ferrara - akiben barátai egy Falstaff és Orson Welles keve­rékét látják - állítólag „ki nem fütyül rá!” felkiáltással mon­Népének szeretete pedig tö­retlenül megmaradt. Házának kertjében állandóan óriási tö­meg várakozott arra, hogy lát­hassa, hallhassa. Halála való­ban nemzeti gyász volt Iránban. Fehér márványból építettek mauzóleumot sírjára, és a 12 méter átmérőjű építmény fölé aranyozott kupolát emeltek. Pedig igencsak nehéz örökséget hagyott maga után. A gazdasági csoda elmaradá­sát még csak-csak megemész­tették az irániak, de sokak sze­rint Khomeini halála óta hát­térbe szorultak az iszlám forra­dalom elvei. Ezekre pedig min­den évben emlékeztetik a mai iráni vezetőket azokon a nagy­szabású megemlékezéseken, amelyeket az ajatollah halálá­nak évfordulóján tartanak. „Bárcsak mi lennénk halottak, s Te bárcsak itt volnál közöt­tünk” - harsog a hangszórók­ból. Ez persze, lehetetlen, pedig az imámra ma is nagy szüksége lenne népének. Iránban ugyanis azóta sem akadt földi halandó, aki helyet­tesíthetné Khomeinit, akinek személye sajátos intézménnyé vált az iszlám forradalom óta eltelt esztendőkben. Khomeini egyszemélyben egyesítette a legfőbb vallási és politikai ha­talmat, s az állam szellemi ve­zérének tisztét kifejezetten az ő testére szabták. Nélküle a rend­szer nem az igazi. A Khomeini által megtestesí­tett, megfellebbezhetetlen te­kintély annyira beépült az or­szág hatalmi gépezetének mű­ködésébe, hogy az imám halá­lával a változások szükségszerű lavinája indult el. Talán csupán egyetlen aka­rata maradt meg színtiszta for­mában: Salman Rushdie halá­los ítélete. dott le évi egymilliárdról, mivel neki havonta csak a szerény miniszteri 4 millió 551 ezer lí­rát kell majd beosztani. Berlusconi személyes jogta­nácsosa, Cesare Previti is ügy­védként tavaly 1 milliárd 388 millió lírát keresett. Védelmi miniszter lett, s a haza védel­mének gondja mellett azon is töprengenie kell - ahogy maga mondta hogy miként tartsa fenn korábbi jövedelmi szintjét. Törnie is kell a fejét, mert felesége, Silvana, amikor elő­ször szóba jött, hogy Previti bekerül a kormányba, rögtön azt kérdezte tőle: „Mondd csak, mennyit is keres nálunk egy miniszter?” (MTI) Olaszországi pénzügyi kérdések, azaz: magánvagyonok, illetve közjövedelmek Hollywood Németországban Oroszországi kamionoskalandok Batman Bottropba, azaz Hollywood a Ruhr vidékre köl­tözik. Az amerikai Warner Brothers filmkonszem a Nix- dorf céggel közösen akarja lét­rehozni első európai filmpark­ját, „Warner Bros Movie World” néven. A filmkonszem menedzsere Bottropban a ter­vekről szólva bejelentette, hogy a park már 1996-ban megnyílik a látogatók előtt, de a gyártási stúdióknak lehetőség szerint már korábban működniük kell. A Warner cég a filmparkot teljes egészében saját mozihő­seinek és rajzfilmfiguráinak vonzerejére alapozza. A láto­gató 29 márkás belépő ellené­ben Batmanmobilban száguld­hat keresztül Gotham Cityn, a Fekete erdőben Bugs Bunny után kutathat, szömyecskék hadserege elől menekülhet, majd a Rick’s Cafe-ban (ki ne emlékezne rá a Casablancából) pihenheti ki a megpróbáltatá­sokat. A német park előképe az ausztráliai „Warner Bros Mo­vie World", amely rövid időn belül a legkedveltebb szabad­időparkká vált az ötödik konti­nensen. A Warner véleménye szerint ugyanakkor a koncepció alkalmazása az európai viszo­nyokra sok fáradsággal jár, s megpróbálják elkerülni a Párizs melletti Eurodisney hibáit. A park nagysága és kínálata a német piachoz a német láto­gatókhoz igazodik majd. A bottropi filmpark nem kí­nál éjszakai szálláslehetőséget, hanem napi kirándulások célja lesz a Ruhr vidékén és környé­kén élő 23 millió ember szá­mára. A Movie World csak áp­rilistól októberig lenne nyitva, s a németek kulináris igényeit - a sültkolbásztól a pizzáig - épp úgy kielégíti majd, mint termé­szetszeretetüket. Oroszországban az utóbbi idő­ben szinte mindennapossá vál­tak a tapasztalatlan magyar magánfuvarozókat érő kelle­metlenségek. Nem ritka, hogy egész te­herautónyi szállítmányok ke­rülnek a maffia kezére. Az át­vevők - a vám megkerülésére - a papírokra hamis vámpecsé­tet ütnek, ami miatt visszafelé lefoglalják a kamionokat. A viborgi határátkelőnél a kö­zelmúltban 11 magyar kamion vesztegelt emiatt. A szállított áru megdézsmálása szinte mindennapos, s az utóbbi idő­ben Oroszországban tűntek már el nyomtalanul, autóstul kamionsofőrök, szinte min­dennapos munkát adva az oroszországi magyar konzuli szerveknek. A problémák többsége a magyar sofőrök felkészület­lenségéből és a helyismeret teljes hiányából adódik. A té­len pedig a moszkvai, mínusz harmincöt fokos éjszakai hi­degekben több magyar sofőr félig megfagyott a kocsik fül­kéiben. Sokan rossz műszaki állapotú autókkal vágnak neki az úttalan utaknak. Egy Asha- badba citromlevet szállító ko­csi sofőrjéről már azt hitték, hogy eltűnt, amikor kiderült, hogy egy járatlan földúton el­akadt, s ezért nem adott életje­let magáról. Gyakran már a határ átlé­pése után tudomást szerez a maffia az értékesebb rakomá­nyokról, mivel a sofőrök el­árulják, hogy mit szállítanak. Két teherautót például úgy ra­boltak ki, hogy fegyverrel kényszerítették a sofőröket a gépkocsi elhagyására, majd miután lepakolták a bűnözők az értékes rakományt, közöl­ték, hogy ötven kilométerrel odébb megtalálják a sofőrök a természetesen üres kocsikat. Egy másik esetben viszont már csak a kiégett teherautókra bukkant rá a rendőrség. Mi­közben a sofőrök a szállodá­ban aludtak, a fagyasztott csir­két, illetve szárazkolbászt szál­lító kamionokat „elkötötték”. Korábban Moszkva és Izsevszk között vezetővel együtt tűntek el kamionok. Azóta az Izsevszkbe fuvaroz­tató cég külön helyismerettel rendelkező embert ültet Moszkvában a sofőr mellé. A közelmúltban egy egész rakomány, Bécsből szállított sör került a maffia kezére. Gyakran ugyanis egy hétjegyű telefonszámmal indítják útjára a fuvaroztatók a sofőröket. A címzett helyett gyakran a maf­fia rakja le a szállítmányt. A kis orosz cégek pedig hamis vámpecsétekkel próbálják el­kerülni a vám kifizetését. Ez visszafelé a kamionok lefogla­lásával jár, ugyanis a büntetési tétel a szállított áru 50-200 százaléka, ami a fuvarozót ter­heli, mivel az felelős a vám- formalitások betartásáért. Nem árt az elővigyázatos­ság az egyenruhás rendőrökkel szemben sem, ugyanis gya­korta útonállók bújnak egyen­ruhába. Az orosz utakon lévő rend­őrposztok közül többet kényte­lenek voltak felszámolni, mi­vel a maffia kezébe kerültek. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents