Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02-03 / 154. szám

1994. július 2-3., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal Parádés francia barlanglelet Irány a Hold, avagy egy nagy-nagy terv Vastag betontömbökbe ágya­zott erős vasrács és rajta „Kul­turális műemlék - belépni ti­los!” felirat állja útját a búvá­roknak a Marseille közelében lévő Cap Morgiou-nál, több mint harminc méterre a tenger szintje alatt. Ez egy korai kő­korszaki sziklarajzokkal gaz­dagon díszített barlang tenger alatti bejárata, amelynek léte­zése csak 1991 októbere óta ismert. Ez a kiváló állapotban fenn­maradt lelőhely századunk egyik legjelentősebb régészeti felfedezése. „La grotte Cos- quer” (A Cosquer barlang) címmel jelent meg nemrég Franciaországban az a könyv, amely a barlangban található karcolt és festett ábrázolások vizsgálatának első tudományos eredményeit ismerteti. Szerzői Jean Courtin régész, a CNRS francia állami kutatóintézet munkatársa és Jean Clottes, az őskori sziklafestészet nemzet­közi bizottságának elnöke. A két tudós két esztendőn át vizs­gálhatta a legmodernebb készü­lékek - köztük egy részecske- gyorsító - segítségével a szen­zációs felfedezést. A szerzők arra a következte­tésre jutottak, hogy a felfedező­jéről, Henri Cosquer búvárokta­tóról elnevezett barlang a világ egyik legérdekesebb és leg­egyedülállóbb korai kőkorszaki ürege. Egy helyenként harminc méter magas sziklacsamok rajzsorozata több mint 27 ezer éves, a másik sorozat 8500 év­vel fiatalabb. A legrégibb ábrázolásokhoz tartozik mintegy ötven kézle­nyomat, amilyenek más, törté­nelem előtti barlangokból is­mertek, koruk azonban nem ha­tározató meg pontosan. A Cos- quer-barlang egyik kézlenyo­mata a két tudós megítélése szerint 27.100 évvel ezelőtt ke­letkezett. Az alkotók piros vagy fekete festékport fújtak a kézre, úgy hogy negatív lenyomat ke­letkezett. Egyelőre még nem vi­A japán férfiak fiatalabb gene­rációjának köszönhetően, át­alakulóban van a japán nőkről kialakult kép, amely szerint ők végzik az összes házimunkát, míg a férjek üzleti tárgyaláso­kon ülnek, pénzt keresnek - ol­vasható egy nemrég készített felmérésben. Egy oszakai középiskola 300 diákja körében végzett közvé­lemény-kutatás szerint a diákok 90 százaléka úgy vélte, hogy a férjnek és a feleségnek közösen kell végezniük a házimunkát. A felmérést azután végezték, hogy a kormány nemrégiben mindenki számára kötelezővé tette a „háztartástant” a japán középiskolákban. Korábban ugyanis a fiúknak nem kellett ezt a tárgyat tanulniuk. lágos, miért hiányosak gyakran az ujjak, hasonlóan, mint más barlangfestmények esetében. Öncsonkításnál vagy természe­tes hiánynál valószínűbbnek tartják a kutatók, hogy jelbe­szédről van szó. A második képsor mintegy száz állatot ábrázol, köztük lo­vakat, szirti kecskéket, zergé- ket, marhákat, szarvasokat, egy macskaszerű ragadozó állat fe­jét, nyolc rozmárt, három ping­vint, egy halat és több medúzát. Az állatok meglepő sokféle­sége rövid ideig kétségeket tá­masztott néhány kutatóban a felfedezés valódiságát ille­tően... Különösen a „provencei pingvinek” késztettek többeket csípős megjegyzésekre. Pedig - mint a tudósok elmondták - a mai marseille-i tengeröböl egé­sze a nagy jégolvadásig hideg éghajlatú, sztyeppeszerű térség volt, ahol honosak voltak ping­vinek és rozmárok is. A tenger szintje csak a jégkorszak után emelkedett meg. Ez meg is ma­gyarázza, miért van most a bar­lang bejárata a víz felszíne alatt. Jól kivehető a Cosquer-bar- langban, hogy a második kép­sor készítésekor megkísérelték felismerhetetlenné tenni a 8500 évvel idősebb ábrázolásokat. Courtin és Clottes ebben egy korábbi kultusz lerombolására való törekvést láttak. A két ku­tató szerint ugyanis igen való­színű, hogy a barlang egyfajta kultikus hely volt. A még megfejtendő számos rejtély közé tartozik egy em­bernek - a tökéletes állatraj­zokhoz képest meglehetősen esetlen - sziklába karcolt rajza. Testét hosszú fegyverrel döfték át. A tudósok véleménye szerint ez az ábrázolás azt bizonyítja: téves az az elterjedt feltétele­zés, hogy az erőszak csak a ké­sei kőkorszakban, a magántu­lajdon megjelenésekor alakult ki az embernél.- Úgy véltük, hogy a nemek közötti szerepmegosztás válto­zásának, a társadalom átalaku­lásának hajnalán szükség van erre a képzésre, hiszen egyre több férfi végez házimunkát is - nyilatkozta a japán oktatási minisztérium egyik tisztségvi­selője. A kamaszfiúk 83 százaléka tartja helyesnek a tantárgy be­vezetését. Hetvenöt százalékuk azonban úgy véli, hogy a nők sokkal alkalmasabbak a ház kö­rüli tennivalók elvégzésére - írja a UPI. A fiúk huszonöt százaléka bevallotta, hogy néha-néha be­segít a házimunkába, bár időn­ként unalmasnak tartja ezt a te­vékenységet. (MTI) Kína és az ölebek A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja a minap kommentár­ban ostorozta a városi ku­tyatartás Kínában most újra terjedő szokását. Elsősorban az ellen kelt ki, hogy a drágán vett, faj­tiszta ölebek dédelgetése státusszimbólummá vált. A kommentátor felháborodás­sal említi, hogy egy szecsu- áni vállalkozó hatezer jüant (kb. 690 dollárt) költött kedvenc ölebe gyógyíttatá­sára. Megbotránkozva írja, hogy már 300 ezer jüant (kb. 35 ezer dollárt) is meg­adtak egy fajtiszta pekingi palotapincsiért a kínai fővá­ros legelőkelőbb kutyapia­cán. A szerző szerint ez roppant egészségtelen ten­denciát jelez, hiszen „Kína még csak a szocializmus ko­rai szakaszában jár, s bár az életszínvonal folyamatosan javul, sokan látnak még szükséget az ország lakosai közül”. - Ilyen körülmé­nyek között ízléstelen dolog kutyákat dédelgetni, rájuk vagyonokat költeni - véle­kedik a szerző. Nyugatról átvett, „civili­zálatlan szokásnak” minő­síti a városi kutyatartást, és emlékeztet rá, hogy a leg­több kínai nagyvárosban ezt érvényes rendelkezés tiltja. Felszólítja a hatóságokat, hogy következetesen sze­rezzenek érvényt a tilalom­nak. A kutyatartást a maói időkben burzsoá szokásként bélyegezték meg Kínában. Aki mégsem vált meg négy­lábú barátjától, az néhány év kényszermunka kockázatát vállalta. Ennek utóhatása sokáig érezhető volt: még két évvel ezelőtt sem lehe­tett kutyát látni a kínai nagyvárosokban, hacsak az éttermekben felszolgált ku­tyasültet nem számítjuk. A gyorsan gazdagodó kí­nai metropolisokban azon­ban az utóbbi két évben va­lóságos divathóborttá vált a kutyatartás, holott tilalma elvileg ma is érvényben van. A tiltó rendelkezések indok­lásában az osztályharcos szempontot felváltották a közegészségügyi érvek, a kiszabható büntetés pedig pénzbírsággá szelídült. A gyakorlatban még e le­gyengített formájában sem érvényesül a tilalom, a ható­ságok kutyaüldözése jófor­mán csak a kóbor ebek be­gyűjtésére és elpusztítására korlátozódik. A kínai asztrológia sze­rint 1994 a kutya éve. Ám, ha a hatóságok hallgatnak a Zsenmin Zsipao intelmeire, a kínai ebek számára ez az esztendő nem a kutya éve, hanem „kutya egy év” lesz. Tokiót egy hat űrhajós befoga­dására alkalmas holdállomás ambiciózus terve foglalkoz­tatja, amely 2024-ig, harminc évre szól, és ha „zöld utat” kap, nem kevesebb, mint 28 milliárd dollárt emésztene fel. A „Föld és Hold társaság”, amely a japán ipar húsz legna­gyobb vállalatcsoportját tömö­ríti, és űrkutatási szakértők is helyet foglalnak benne, a nagy­szabású elképzelést tartalmazó tervezetet már átadta a sziget- ország világűrbeli tevékenysé­gét irányító kormánybizottság­nak, ahol máris kedvező fogad­tatásban részesült. Az ambició­zus, ámbár még távoli tervről a Japan Times című angol nyelvű lap számolt be nemrég. Az első lépésként 2005-ig öt H-2 típusú rakétát bocsátaná- nak fel, amelyeknek a feladata lenne egy, a holdállomás szá­mára alkalmas hely kiszeme­lése. A rakéták segítségével pá­lyára állítanának egy műholdat is a Hold körül, valamint két automata űrszondát is az égi­testre küldenének. Szentpétervár legrégibb teme­tőjét feldúlták, és több mint négyszáz sírt meggyaláztak. A temető dolgozói szerint a gaz­tettet a Sátán hívői nevű szer­vezet hajtotta végre. Az orosz ortodox egyház 1756-ban alapította a temetőt. Több híres orosz személyiség is nyugszik itt, a többi között Nyikolaj Rimszkij-Korszakov. A temetőt már korábban is feldúlták, de a rendőrség nem A második szakasz 2016-ig tartana, és ekkor épülne robo­tok segítségével egy oxigénelő­állításra, valamint fémek be­gyűjtésére alkalmas berende­zés. Ezzel a céllal a H-2 rakéta tizenkét, tökéletesített változa­tát bocsátanák fel. A harmadik és egyben utolsó szakaszban nem kevesebb mint 72 rakétát juttatnának Földünk hűséges kísérőjére, és ezek révén befe­jeződne a holdállomás, építése. A program kitalálói úgy gondolják, hogy Japán rendel­kezik a valóra váltásához szük­séges valamennyi technológiá­val, ennek ellenére külföldi partnerek részvételét is kezde­ményezték. Mindezt egyedül is képesek vagyunk megvalósítani, de job­ban szeretnénk, ha ez egy nem­zetközi projekt része lepne, mégpedig az Egyesült Álla­moknak a nemzetközi űrállo­más felépítésére előterjesztett programja alapján. E program­hoz azóta Európa, Japán és Ka­nada is csatlakozott.- Mindez nem utópia - vette törődött vele - mondta az AP amerikai hírügynökség tudósí­tójának Dmitrij Tolsztik, a sír­kert igazgatója. - Ezúttal azon­ban a rendőrségnek meg kell kezdenie a nyomozást.- Nem tudom, hogyan tudták elmozdítani Petropavlovszkij sírjáról a három tonna súlyú sírkövet - mutatott rá Alek- szander Tverdin, a temető dol­gozója a gránit síremlékre. A dolgozók tudnak egy föld védelmébe a grandiózus tervet a japán űrkutatási ügynökség egy korábbi vezetője, aki azon­ban ma is igen jól értesült a té­mában.- A program képes nagy jö­vőt garantálni a H-2 japán raké­tának, amely sokra képes, de túl drága ahhoz, hogy jelentős konkurense lehetne a többinek - véli egy nyugati szakértő. Mint mondja, első látásra a ja­pán elképzelés nem irreális, bár technológiaigényessége és igen költséges volta miatt nehéz megítélni tényleges megvaló­síthatóságát. Japán februárban sikerrel bocsátotta fel az első H-2-t, az első, teljes egészében japán építésű hordozóeszközt, amelynek teljesítőképessége bátran összehasonlítható az eu­rópai együttműködéssel épült Arian-IV rakétával. Tokió 2000-ig Hope néven akar fel­bocsátani egy automata űrállo­mást a H-2 hordozórakéta egy tökéletesített változatával. Ja­pán első műholdját Muses-A néven már 1990-ben elindította a Holdra. alatti szektáról, amelyet a „Sá­tán Testvériségének” neveznek. Tverdin elmondta, hogy sírem­lékeken található számos fém­keresztet megfordítottak a sír- gyalázók. - Láttuk a sátánistá­kat többször is, de nem tudtuk őket elfogni - mondta Tverdin. Egyes feldúlt sírokban injek­ciós fecskendőket és kábító­szer-maradványokat találtak. De a rendőrség azt állítja: nem a Sátán-hívők voltak a tettesek. Fakanalat a férfiak kezébe Feldúlták Szentpétervár legrégibb temetőjét Nem kellett a Stradivari. 1989-ben 4.5 millió frankért adtak el egy Stradivari-hege- dűt. Nemrégiben a Christie’s árverésén bukkant fel egy 1720-ban készült példány - amelynek kikiáltási ára „csak” 3.5 millió frank volt -, ám a becses darabrfem kelt el. Flandriában immár kétszáz esztendős a sört készítő trappisták monostora Westmalle-ban, a flandriai sík­ság közepén található a trappis­táknak az a monostora, amely­nek lakói őrzik a régi hagyo­mányt, és sört gyártanak. A magas alkoholtartalmú sör iránt nagyobb a kereslet, mint amennyit a szerzetesek termel­nek, de az apát nem hajlandó anyagi előnyök miatt feladni a megszokott munkatempót.- Az apát külső dolgozókat sem alkalmaz, mert fontos számára, hogy fenntartsa a ha­gyományos életformát - mondta Eric Loobuyck, a fla- mand katolikus alapítvány munkatársa a Reuter brit hír- ügynökségnek. A monostor ve­zetésének fő célja, hogy módot adjon a szerzeteseknek az imádságra, a munkára és a tanu­lásra. Általában látogatókat sem engednek be, nehogy meg­zavarják a szerzetesek életét. A westmalle-i trappista közössé­get 1794-ben alapították, és a monostor lakói a maguk sze­rény körülményei között most ünnepük az alapítás 200. évfor­dulóját. A trappisták 1836 óta gyártanak sört. A szerzetesek ugyanis már korábban rájöttek, hogy a parasztok, akik a folyók vizét isszák, gyakran megbe­tegszenek. A sört ajánlották, mint egészségesebb és táplá­lóbb italt. Manapság a sör igazi kedvelői nagyra becsülik a trappisták gyártotta sört, amely ritkán kerül forgalomba. A trappisták a puritán, a gaz­dagságot elvető, a hitéletet és a munkát a legfőbb életcélnak te­kintő ciszterci rend legszigo­rúbb reformágát alkotják. (A trappista szó hallatán legtöbben a félkemény, ízletes sajtra gon­dolnak, nem véletlenül. E szer­zetesrend tagjai készítették az első ilyen típusú sajtot is.) Az 1664-ben a normandiai La Trappe városában alapított szerzetesrend tagjai hagyomá­nyosan hallgatási parancsnak tesznek eleget. Westmalle-ban is a szerzetesek főként jelekkel érintkeznek egymással, de 1960-ban enyhítették a néma­sági tilalmat. A szerzetesek este hét órakor aludni térnek. Nincs televízió­juk, s nem kapnak újságokat sem. Dolgoznak, imádkoznak, és a szent könyveket tanulmá­nyozzák. - A sörgyártás egyet­len célja, hogy finanszírozza a monostor fenntartását - mondta Loobuyck. Szörfözés a kövön. A szörfözésnek már igen sok fajtáját ismerjük. De hogy valaki kö­veken szörfözzön, az azért meglehetősen szokatlan. A képen látható francia fiatalember a téli síterepen - a hó elolvadása után - a köveken hódol szenvedélyének. Lehet, hogy általa új sportág születik majd...?

Next

/
Thumbnails
Contents