Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-02-03 / 154. szám
Kamionoskalandok Német Hollywood' Az imádott Khomeini 1994. július 2-3.. szombat - vasárnap Kína és az ölebek Férfiak fakanalakkal Feldúlt temető 7. oldal Skanzen Oklahomában Miről vallanak Van Gogh festményei? Évente 30-40 ezer turistát vonz az USA-beli Oklahoma állam Dewey nevű határvároskájába a XIX. századi települést tökéletesen felidéző szabadtéri múzeum. A hajdanában marharo- deóiról ismert település mellett felépült skanzen egyedülálló díszletként szolgálhatna akár filmforgatáshoz is. A skanzen neve „Prairie Song, Indian Territory”, s egy 567 hektárnyi, működő gazdaság területén helyezkedik el Dewey mellett, Tulsától 80 kilométerrel északra. A „Prairie Song”-ba érkező turistacsoportok meglátogathatják a Tom Mix egykori amerikai filmcsillagnak tisztelgő emlékmúzeumot is. Mix egykor helyettes seriff volt Deweyben - meséli a Reuter tudósítójának a városi tanács egyik tisztségviselője.- A látogatók nyomán fellendült a helyi üzleti élet is - teszi hozzá büszkén. Minderre pedig nagy szükség volt, mert a közeli cementmű, amely a város lakosságának nagy részét foglalkoztatta, 30 évvel ezelőtt bezárt. A manapság csaknem 4000 lelket számláló határvároska szállodája sem változott azóta, hogy szobáiban az egykor híres marharodeóra érkezők hajtották Az ENSZ szakértői szerint a népesség növekedése lesz az emberiség központi problémája a XXI. században. Jelenleg a világ lakossága évente csaknem 100 millióval növekszik, figyelmeztet az ENSZ népesedési kérdésekkel foglalkozó alapítványának igazgatónője, Nafisz Szadik. Ezt a növekedést a lehető leggyorsabban stabilizálni kell, hogy el lehessen kerülni az éhínséget, a menekültáradatot és a világméretű környezetvédelmi katasztrófát. Nemcsak a fejlődő országokban kell valamit tenni, mivel ott születik a legtöbb gyermek, hanem a fejlett ipari országokban is, ahol a környezetet károsító rablógazdaság és a nyersanyagok fel- használása az egész Földet veszélyezteti. Ezzel a kérdéssel a következő hónapokban az egész világ szakértői foglalkoznak majd - írja a DPA német hír- ügynökség. Szeptember elején Kairóban rendezik meg az ENSZ népesedési konferenciáját. A résztvevők akciótervet szeremének elfogadni, amelynek célja a népszaporulat stabilizálása. A szakértők szerint álomra fejüket. Az eseményt egy hatalmas, fából ácsolt lelátó előtt rendezték, amelyet azonban 1950-ben végleg lebontottak. Minden változatlanul maradt fenn - állítja Marilyn Moore Tate asszony, aki maga is itt látta meg a napvilágot 59 évvel ezelőtt Még díszleteket sem kell megépíteni, mert már állnak - mutat többek között egy épületre, amelyet férje másodmagával kezdett építeni 1983-ban. Az épületben egy kápolna és egy kocsma is helyet kapott. — A forgatáshoz marhacsordáért és cowboyokért sem kell a szomszédba menni - mondja. Mindez állami pénzek nélkül, magánkezdeményezésből épült. Egy kétórás körséta a skan- zenban fejenként hat dollárba kerül, de nem zárkóznak el a családi események, így a lakodalmak megtartása elől sem. A látvány pedig megéri a fáradtságot annak, aki hamisítatlan vadnyugati ízelítőre vágyakozik.- A mai, modem korban még fontosabb, hogy az emberek felkutassák a gyökereiket, és megnézzék, hogyan élték őseik a maguk nyugodt, egyszerű, senkitől sem függő életüket - magyarázza Marilyn asszony. ennek a konferenciának a sikerétől függhet, vajon a világ népessége 50 év múlva megáll-e 8 milliárdnál, ahogyan a derűlátók gondolják, vagy a 2100. évre a 18 milliárdot is eléri, mint ahogy a borúlátók hiszik. Jelenleg a Föld lakosságának száma 5,7 milliárd, ebből 2 milliárd lakik Kínában és Indiában. A jelenlegi évi 1,5 százalékos növekedési arány azt jelenti, hogy minden nap 250 ezer ember születik, tehát hetenként akkora nagyváros lakossága jön a világra, mint Hamburg. A népesség Afrikában növekszik a leggyorsabban (évente 2,9 százalék), utána Latin-Amerika következik. A kairói konferencia előkészítése során a fejlődő országok képviselői élesen elítélték a népesedési politika korábbi módszereit, mint például az erőszakos sterilizálást a harmadik világban, és a kísérleteket olyan fogamzásgátló szerekkel, amelyeknek használata a fejlett országokban még tilos. Arra a célra, hogy a 2025. évre nagyjából stabilizálják a világ népességét, az ENSZ-ala- pítvány dollármilliárdokat kíván fordítani. Senkinek a titkát nem kutatták olyan nagy szenvedéllyel, mint az övét. A képeinek „vallatásával” foglalkozó műkedvelő csillagászok megdöbbentő következtetésre jutottak: Vincent Van Gogh-nak mintegy két- ezemyi alkotása között több mint egy tucat olyan kép található, amely az éjszakai égboltot is ábrázolja. A szakértők e festmények elemzése közben - keletkezésük helyének és időpontjának hozzávetőleges ismeretében - további meglepő tényre figyeltek fel. Megállapították, hogy a csillagászati jelenségeket oly hűen ábrázolta, hogy abból napra, sőt - egyes festmények esetében -, órára meghatározható a kép festésének időpontja. Van Gogh protestáns lelkészcsaládból származott. Két nagybátyja képkereskedő volt, így könnyedén el tudott helyezkedni egy hágai galériában. Főnökei nemsokára Párizsba helyezték el, ahol azonnal magukkal ragadták az eszmei áramlatok. Könyveket olvasott, múzeumokba járt, és fokozatosan az emberbarát regényírók és a szegények szenvedései felé forduló festők hatása alá került. A Biblia volt a legfőbb lelki tápláléka. A szegények vigasztalója akart lenni. Megpályázott egy hittérítői állást a bányászok között, de kérését elutasították. Alig egy év múlva Amszterdamba ment, hogy felkészüljön a teológiai felvételi vizsgára. Tizenegy hónapi megfeszített munka után kénytelen volt feladni, és visszatért családjához. Apja kétségbeesésében beíratta egy brüsszeli misszionárius iskolába. 1878-ban - kinevezését meg sem várva - elutazott a belga Borinage-ba. Itt arra vállalkozott, hogy a mostoha vidék bányászaival megismerteti Krisztus tanításait. De túlfűtött apostoli buzgalma, mértéktelen asz- ketizmusa megdöbbentette, sőt, egyenesen nyugtalanította az embereket. Az emberek gúnyolódásaikkal üldözték, sokan féltek tőle, így felettesei hamarosan felmondtak neki. Ezzel életének legsötétebb korszaka kezdődött el. Szegénységben, nyomorúságban, az utcákon való csatan- golással töltött el néhány hónapot. Ekkortájt született meg az a szívbe markoló levele fivéréhez, amelyben bejelentette, hogy a festészetnek szenteli életét. Van Gogh-nak az éjszakai égboltot ábrázoló műveit két amerikai szakember, Ch. Whitney csillagász és A. Bőimé művészettörténész kezdte el vizsgálni. Az egyik leghangulatosabb a „Csillagfényes éjszaka a Rhone fölött” című, 1888-ban festett képe, amelyen egyből a szemünkbe ötlik a Göncölsze- kér, amely végignyújtózik a város fölött. Whitney planetári- umi műszer segítségével rekonstruálta a csillagos ég változatait, mégpedig úgy, ahogyan azok az 1888-as évben Arles francia városka felett mutatkoztak (ebben a városkában készült a festmény). Arra az eredményre jutott, hogy Arles-ben szeptember végén este 11 óra tájban a csillagok állása éppen olyan volt, mint amilyennek az a művész képén látszik. Némi meglepetést okozott a kutatóknak, hogy kiderült: ha a festő ilyennek látta a csillagos eget - tehát Észak felé nézett -, akkor nem láthatta úgy a folyót és a városkát, ahogyan azt a festményen ábrázolta. Ahhoz délnyugati irányba kellett volna néznie. A rejtély megoldását Bőimé művészettörténész abban látja, hogy Van Gogh külön festette meg a lenti tájképet, majd utólag festette fölé a csillagos égnek egy olyan részletét, amelyet sokkal érdekesebbnek talált a városka fölött láthatónál. Vagyis a „Csillagfényes éjszaka a Rhone felett” című képet két - egymástól független - részből komponálta meg. A második, a kutatók által elemzett festménye a „Csillagfényes éjszaka”, amelynek pontos keletkezési időpontját hasonló módszerrel határozták meg. Bőimé művészettörténész szerint az igazi nagy szenzációt a harmadik kép, az „Út, ciprusokkal” című alkotás jelenti. Van Gogh levelezése alapján kiderítették, hogy ezt a művet St. Reményben festette, néhány héttel 1890. május 16-a előtt. Az „Út, ciprusokkal” egén jobbra egy újhold utáni keskeny holdsarló és tőle balra két fényes csillag látható. A kutatásba bekapcsolódó két amerikai csillagásznak pedig már nem volt nehéz kiderítenie, hogy május 16-át megelőzően legközelebb április 20-án este 7 óra tájt - vagyis alkonyaikor - tűnt fel először az újhold. A fényes állócsillagok közül egyik sem volt közelében. A bolygók mozgását planetáriumi műszerrel követve kiderült, hogy ebben az időpontban a tündöklő Vénusz és a Merkur is látható volt az égen. Igen ám, de a planetáriumi égbolton és a festményen ábrázolt helyzet pontosan tükörképe egymásnak! Nos, a szakemberek együttes véleménye szerint a festő valamiféle kompozíciós okból ábrázolta tükörképként az égen látott objektumokat. Ezt a gyanút erősíti meg az előbb említett „Csillagfényes éjszaka” című festmény központi objektuma is. (2. kép) Az alakzat feltűnően hasonlít Flanmarion 1882-ben megjelent, „A csillagok” című könyvének egyik ábrájára, a híres Örvény-galaxisra, csak éppen a tükörképe annak. Feltételezik, hogy Van Gogh láthatta ezt a rajzot, és valószínűleg a maga sajátos módján - elég szabadon kezelve a látottakat - beleépítette saját művébe. Mindennek tetejébe a Van Gogh festményeit vallató gárdának az a gyanúja ébredt, hogy Van Gogh kezében esetleg még más csillagászati kiadványok is megfordultak. Sikerült is felkutatniuk a kor legnépszerűbb I’Astronomie (Csillagászat) című magazinjának az 1890. évi áprilisi számát, amelyben a művész valóban olvashatott a bekövetkező, nevezetes eseményről. íme, néhány érdekes részlet a korabeli tudományos kiadványból: „Április 20-án este 7 óra és 8 óra 20 perc között a körülmények különösen kedvezőek lesznek arra, hogy megfigyelhessük az újhold keskeny sarlóját... A Vénusz fényesen ragyog közelében, jól látható közvetlenül napnyugta után... április 20-án együttállásban lesz a Holddal...”. V. Tana Judit Hetenként egy új nagyváros, avagy a népesség növekedése Némi föld alatti turizmus Moszkvában Moszkvában esténként egy néhány emberből álló csoport furcsa, horrorfilmekbe illő öltözékben a föld alá ereszkedik, hogy fürkéssze a város csatornahálózatát. A magukat az angolból oroszosított szóval „diggereknek” vagyis „ásóknak” nevező barlangászok nemrégiben elhatározták, hogy kedvtelésükből némi pénzt is csinálnak. Vállalkozó kedvűeknek föld alatti kirándulásokat szerveznek a Moszkva alatti üreg- és alagúthálózat szakaszain. Maguk a „diggerek” már régóta kutatják Moszkva föld alatti alagútjait, barlangjait. Általában napi munkájuk után élnek hobbijuknak. - Az első néhány expedíciónk még különösen veszélyes volt, többen közülünk megbetegedtek - mesélte Vagyim Mihajlov, a „diggerek” vezetője az Argu- menti i fakti című hetilapban. Igaz, hogy a csatornák legtöbbjében télen-nyáron állandóan 18-20 fok a hőmérséklet, a távhővezetékek közelében azonban 60 fok meleg is van. A csatornákba gyakran olyan vegyi anyagokat eresztenek az üzemek, amelyek még a védőöltözetet is szétmarják. Emellett a csatornák, Jakói” nem szívesen veszik a betolakodókat. A patkányok átharapják a csizmát is. Á csatornákban annyi a szúnyog, hogy látni se lehet tőlük. A csótányok pedig valóságos szőnyeget alkotnak. A moszkvai csatornában elszaporodtak a 12 centiméteres amerikai csótányok, amelyek a náluk általában kisebb méretű orosz „rokonaikat” kiszorítják. Az alagútrendszerben emberekkel is lehet találkozni. Például kincskeresőkkel, akik régi pénzérméket keresnek a föld alatti üregekben. A leggyakrabban a hajléktalanok választják lakhelyükül a föld alatti járatokat. Néha sátánistákkal és kábítószeresekkel is összeakadnak. Ők elsősorban a világ szeme elől rejtőznek a föld alatt. Az orosz diggerek örömére a növényvilág is képviselteti magát a föld alatt. Nemritkán a sugárutakon ültetett fák gyökerei a föld alatti folyókból táplálkoznak. Moszkvában 150 föld alatti vízfolyás, köztük több kisebb folyó van, amelyeket a város fejlődésével zártak föld alatti csatornákba. Moszkva föld alatti üregei között — így a Kreml alatt - vannak olyanok, amelyeket a város alapításakor ástak ki. Postatörténet, avagy levél Andrássy grófhoz A Christie’s nemzetközi aukciós ház bécsi belvárosi irodája nemrégiben magyar szótól volt hangos: a Budapestről érkezett vendégek izgatottan bújták a magyar postatörténeti ritkaságokat. A londoni székhelyű, öt kontinensen működő cég, amelynek budapesti irodája még nincsen, kifejezetten a magyar filatelisták kedvéért hozta el Bécsbe a zürichi árverés anyagát, és az azt tartalmazó szép katalógusokat. Gary Ryan monarchia korabeli bélyeg- és levélgyűjteménye sokat elárul a magyar történelemből. A levelek tartalmát nem is kell ismemi, elég a bélyegekre, a bélyegzőkre figyelni ahhoz, hogy a magyar történelem, a politika eseményei felidéződje- nek. Gary Ryan,60 éven át alakította most eladásra kínált gyűjteményét, és a postatörténeti ritkaságokkal sok nemzetközi elismerést is szerzett. Előbb otthon, Londonban - 1973-ban -, majd 1975-ben a bécsi Grand Prix-t, két évvel később pedig hasonló elismerést az amszterdami bélyegkiállításon. A Bécsben bemutatott, majd Zürichben megvásárolható emlékek közül a legrégebbiek a „bélyeg előtti” időkre nyúlnak vissza: a gyűjteményben szereplő legkorábbi levél 1752-ből származik. Nem egy levélen a postamesterek élték ki művészi hajlamukat, s a városnevek valóságos műalkotásként jelennek meg rajtuk. Az 1849 utáni időkről nem is feltételezhető más, mint hogy a magyar postarendszer a bécsit követte: 1850-ben adtak ki Ausztriában először bélyeget, s ezt Magyar- országon 1867-ig használták. Az egyik legbecsesebb darab a gróf Andrássy Gyulának címzett, bélyeggel ellátott 1850-ből származó - levél. Bé- lyeggyűjtők öröme lehet a 9 krajcáros bélyegek 1850-ből származó nyolcas blokkja, vagy az egy évvel későbbi, 3 krajcáros bélyeggel ellátott levél, amelynek kézi pecsétjén jól kiolvasható a Sárkeresztúr név. Igazi ritkaság az 1867. május 1-jei kiadású első magyar bélyegsorozat, amely Ferenc József nevét viselte, s amelyből alig 14 pecsételt példány maradt fenn. De csemegének számít a valószínűleg első ajánlott levél is: az 1867-ben postára adott borítékra egy 1863-64-es 5 krajcáros, valamint 1867-es 10 krajcáros bélyeg került. A gyűjtemény csúcspontja a Pálffy gróf levelezéséből származó boríték: 50 és 25 krajcáros bélyeggel bérmentesítették, ami igen nagy postadíjnak számít, és az 1867-es év fontos filatéliai emléke. Van Gogh: Út, ciprusokkal
