Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-14 / 164. szám
1994. július 14., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Annyi „izgiset” látok-hallok, és még Bambi is kapható... (Fotó: Tari Ottó) , Jaj, úgy élvezem én a strandot...!” ...de még mennyire, hogy élvezem! Végre egy hely, ahol nem .Jognak” egymásba az emberek, tuti, hogy nem találkozunk ismerőssel, aki később elmesélhetné a munkahelyünkön, nincs is olyan szuper alakunk, mint az állig begombolkozva feltételezhető... Csak fák vannak, cserjék, és víz - amibe úgy gázolhatunk, akár a tengerbe. Nem olyan „snassz”, mint a Balaton, ahol garádicson ereszkedhetünk a „mélybe”. Itt végigsétálunk a fövenyen, elébb csak a bokánk ismerkedik a langymeleg habokkal, s mire ülepünkig ér a víz, már meg is szokjuk. A bójáknál a csenevészebbeknek elkél a mentőöv is. Ha nincs kedvünk elmerülni, elnyúlhatunk a stégen, pirítva pergamenbőrünket, hogy aztán irigységet ébresz- szünk a szomszédasszonyban: „csak nem az Adriánál lettél ilyen indián?” A tétlen sütké- rezést megunva hintázhatunk, vagy homokvárat építhetünk a kisfiúnkkal. Az idő múlását csak gyomrunk korgása jelzi, no meg a kempingezők faszénparázson sütögetett saslikjának illata, amely csiklandozza az orrunkat. Ilyenkor nem tehetünk egyebet, kényszert érzünk, hogy berohanjunk a partra nyitott vendéglőbe, s rendeljünk valami finomat. A laposabb pénztárcával bírók elnyalogathatnak egy fagyit, vagy haraphatnak ezt-azt a szomszédos büfében, s megkoronázhatják az egészet egy hosz- szúlépéssel. Ez a földi paradicsom a Mátravidéki Erőműnél található. Igaz, az új tulajdonosoknak - Fürst Gábornak és Németh Lászlónak - benne fekszik vagy hatmilliójuk, de meg is van a látszatja: szauna, teke-, futball- és teniszpályák, sportcentrum várja az idelátogatókat. Akár egy egész osztályt, vagy egy futballcsapatot is fogadhatnak: minden adott az edzőtáborozáshoz. Ha a helyi horgászegyesület is úgy akarja, rövidesen jet-sky (vízirobogó) szánthatja a habokat. Úsznak a nagykökényesi „kiskacsák” Kilencszázhárom donor - csaknem 400 liter vér A szennyvíz-elvezetés üteme Petőfibányán A helyi képviselő-testület korábbi döntésének megfelelően elkezdték a Fenyőfa, az Iskola és az Apci utcákban a szennyvízhálózat megépítését. A munkálatokkal két ütemben - várhatóan a jövő év nyarára - készülnek el, s ezzel a község szennyvízcsatorna-hálózatának a kiépítettsége százszázalékos lesz. Ezzel egy időben a Fenyőfa utcában a gázcsövet is lefektetik. Hatvani életmód-tábor a helyi Vöröskereszttel Az előző évekhez hasonlóan, az idén is megrendezi a Vöröskereszt Hatvan városi vezetősége a speciális életmód-tábort. A rendezvény augusztus 1-jétői 7-ig tart a Delelő úti szabadidő-központban. A turnus vezetője Juhász Gábor titkár lesz, és vöröskeresztes aktivisták segítik majd a munkáját. A programban erőfelmérés, kirándulás, vetélkedők, úszás, filmvetítés, diszkózás vár a fiatalokra, s megismerkedhetnek az egészséges táplálkozással, a helyes életmóddal is. Ecsédi és szűcsi gazdák figyelmébe ajánljuk A falugazdászi hálózat - úgy tűnik - bevált. Sok hasznos tanácsot kaphatnak azok, akik most először próbálkoznak a földműveléssel. Ebben segít Ecséd falugazdásza is, aki csütörtökönként 13 és 18 óra között a Szabadság út 62. alatt („Oláh tanító”-féle ház) várja az ügyfeleket. Más alkalommal Szűcsiben, a Béke utca 5-ben lehet őt elérni, avagy a 37/326-041-es telefonszámon. Közmegelégedésre elkészült a selypi sarok A helybélieket hosszú ideje foglalkoztatta a selypi sarok áldatlan állapota. Jó hír az autósoknak és a járókelőknek: nem kell többé sárban gázolniuk, ha buszra várnak, vagy éppen vásárolni mennének. A napokban elkészült a terület aszfaltozása, amelyhez az anyagi fedezetet az áfész és az önkormányzat közösen biztosította. Remélhetőleg a posta előtti rész is mihamarabb sorra kerül, és a településrész is városi arculatot kap. Amikor felkerestük őket, éppen szunyókáltak. No nem „szárnyuk alá dugott csőrrel”, mint az igaziak, hanem úgy, ahogy bármelyik kisóvodás. S miért nevezzük „kiskacsáknak” ezeket a gyerekeket? Igen egyszerű oka van: tíz napon át úszótanfolyamra jártak a hatvani strandra. A leeresztett redőnyű - viszonylag hűvös - szobában a légy se rezzent. Mi sem akartuk megzavarni a kicsinyek sziesztáját, így lábujjhegyre emelkedve kisettenkedtünk az óvó nénivel az előtérbe. A kert felé tárva nyitva állt az ajtó. Láthattuk az udvart, megannyi játékkal, mászókával, hintával. Még egy kiszupe- rált mikrobusz is ácsingózott a homokozó közelében.- Ez a kedvencük - magyarázta Oraveczné Samu Györgyi. - Leszereltettük az ajtajait, nehogy a picik véletlenül becsípjék az ujjaikat. Szeretnek benne játszani, „utaznak”, jegyet váltanak, ahogy ezt a felnőttektől látják. Igazi gyerekbirodalom ez az óvoda. Sajnos, a fenyőfák közül néhányat kivágtak, öregek voltak, balesetveszélyesek. De megmaradtak a gyümölcsfák, amiket maguk szüretelnek. Ilyenkor az iskolások is eljönnek, hogy a magasabb ágakon se maradjon termés. Különben is nagy a barátság a két gyermekintézmény között. A kicsik rendszeresen látogatják az iskolát, közösen rendezik az ünnepségeket. Huszonnyolc csemete jár a nagykökényesi óvodába, tudjuk meg Györgyikétől. A legkisebb kétéves múlt, vele még „babázni” kellett, de a szülők munkát kaptak, őkelme pedig nem maradhatott őrizetlenül. Bölcsőde legközelebb Hatvanban található, ezért az óvónők sokkal hajlékonyabban kezelik a beíratást, mint másutt. De más egyéb területen is rugalmasak ők. Programokat szerveznek a pindurkáknak, cirkuszba és kirándulni viszik őket. A farsangi bevételből fedezik a kiadásokat, így aztán nem kell az apukáknak mélyen a zsebükbe nyúlniuk. Most például azt „főzték ki” az óvó nénik, hogy megtaníttatják a piciket úszni. Tíz napig minden reggel bevitték őket a strandra. Partnerek voltak ebben a szülők is, több autóval is jelentkeztek, mint ahányra szükség volt az utazáshoz. Az első alkalommal kicsit tartottak a víztől a gyerekek, ám amikor meglátták, hogy idősebb testvérkéjük már a medencében lubickol, nem kérették magukat. S ha nem is lesz belőlük Egerszegi Krisztina vagy Darnyi Tamás, gazdagodnak egy olyan ismerettel, amit „vénségükig” kamatoztathatnak. (né-zi) Az év első felében a hatvani kórház vértranszfúziós állomása huszonkét alkalommal tartott önkéntes véradónapot. A fél év során kilencszázhárman nyújtották karjukat, segítséget adva ezzel a betegek műtétjeihez, mielőbbi gyógyulásukhoz. Összesen 362 liter életmentő vért biztosítottak a jó szándékú adakozók. Szomorú tapasztalat, hogy az utóbbi években - így az idén is Érettségi találkozót tartott az az osztály Hatvanban, amelyik ötvenöt évvel ezelőtt végzett az akkor még Klebelsberg Kunó nevét viselő gimnáziumban. A nyolcosztályos, régi gimnáziumot sokan bírálták, hiszen egy elavult, feudális vonásokkal terhelt társadalom igényeinek megfelelően alakították ki. Voltak azonban ennek az iskolatípusnak értékei is. Például az, hogy nyolc éven át együtt tartotta az osztályokat, amelyeknek tagjai „összegyalulód- tak”, megismerték, megszerették egymást. Hogy ez a közösség milyen jól összekovácso- lódhatott, annak megkapó tanújele ez az ötvenöt éves találkozó. Mert erre, aki még életben maradt és az egészsége engedte, igyekezett eljönni. így többek között Szilvásy Pál egyenesen Ausztráliából. A hatvani gimnázium első igazgatójának a fia, aki saját kezűleg ültette el azt a jegenye nyárfát, amelyik ma is őrt áll az iskola bejáratánál. Eljött Füleki Zoltán is, tolószékben. De nemcsak a diákok voltak itt, hanem a házastársuk. Sőt Kocsis József testnevelő tanáruk is, aki jó egészségét annak köszönheti, hogy még mindig tornázik, és ha a kocogásról már le is mondott, mindennap tesz egy nagy sétát. Sajnos, nem teheti meg ugyanezt a másik tanáruk, dr. Ignáczy Béla, aki járókára támaszkodva, felesége segítségével igyekezett a házuk kertjébe érkező, tisztelgő osztály fogadására. A többi tanáruk már temetőben nyugszik. Oda is ellátogattak, és Farkas Klárika valamennyiük nevében tette le virágcsokrát a felejthetetlen tanár és cserkészparancsnok sírjára. Megtartották a hagyományos osztályfőnöki órát a lányok tantermében. Mert akkoriban az volt a furcsa rend: a lányok csak magántanulók lehettek. A tanórákon együtt voltak a fiúkkal, de a szüneteket felügyelet alatt, egy kijelölt teremben tölt- hették. Nem csoda, hogy felsóhajtott egy öregdiák: „sokkal szívesebben jöttem volna ide ötvenöt évvel ezelőtt!” „Mi is jobban örültünk volna akkor” - csökkent a donorok száma. Ez év júniusáig 68 liter vérrel kevesebbet adtak, mivel 169-cel kevesebben jelentkeztek az állomáson. Ennek okai összetettek — például több üzem is megszűnt, ahol korábban rendszeresen szerveztek véradást ám az tény, hogy vérhiány miatt még egyetlen műtétet sem kellett elhalasztani. Szűcs Ferenc mondták a lányok. És ahogyan ilyenkor szokásos, felelevenítették az emlékeket, beszámoltak az érettségi után történtekről. Szilvásy Pál 1948-ban mondott búcsút a hazának, menekült a kibontakozó diktatúra és a kilátástalanság elől Ausztriába, majd Ausztráliába. Új hazájának lett állampolgára, még a nevét is megváltoztatta a felesége unszolására, de az utóbbi időben csaknem minden évben hazalátogat. Várkonyi Olivér, a találkozó fő szervezője megjárta a második világháború harctereit, majd megszenvedte a szovjet hadifogságot. Gergely Pál egy éven át volt megalázott munkaszolgálatos, és szökésének köszönhette, hogy nem hurcolták német megsemmisítő táborba. Ocsóvái Sándor 1946 áprilisában doktorált, május másodi- kán pedig már az ávósok foglya lett. Internálás, kínvallatás, szovjet hadbíróság, ügyes védekezés után ismét az Andrássy út 60., majd decemberben szabadulás. (Három hatvani vádlott-társa közül ketten szovjet büntetőtáborban haltak meg.) Honti József egy erre az alkalomra írt versének felolvasásával szerzett megható perceket, Várkonyi Olivér javaslatára pedig fejet hajtottak tizenkilenc társuk emlékére, akik már eltávoztak az élők sorából. Végül fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést. Szóba kerültek természetesen a vidám történetek is: az osztálytársak közt kialakult és megszakadt szerelmek. Volt olyan is, aki ötvenöt év múltán csak most merte bevallani az egykor titkolt szerelmet. A viharos sors szétszórta az osztályt. Ketten külföldön ginek, a többiek Soprontól Mís- kolcig más-más városokban. ' Egyedül Umáthum Józsefné (Farkas Klára) maradt Hatvanban. A búcsúzás alkalmával azonban Bíró Lajos valameny- nyiük nevében fogadalmat tett: a legközelebbi találkozóra feltétlenül eljönnek ismét. Németi Gábor Ötvenöt év után újra együtt Fabatkát érő tábor Vörösmajorban A rosszmájúak sem mondhatták, hogy „egy fabatkát sem ért” az a tábor, amelyen selypi, lőrinci és mátravidéki erőműi gyerekek vettek részt Vörösmajorban. A kisiskolások ugyanis tíz napon át gyűjthették a „fabatkákat” jó cselekedeteikért, s azokat táborzáráskor könyvekre, színes képekre, játékokra válthatták. A tábor az egykori Schloss- berger-kastély 52 hektárnyi parkjában fekszik. A kőrisek, hársak lombjai közt szarkák, rigók, s (az ornitológiában járatlan szemlélő szerint: „nevenincs” kis madarak) őrzik itt a fészküket. Csiha Imre erdészmémök látcsővel felfegyverkezve vezeti a gyerekcsapatot, hogy felfedezzék az élővilágot. Virágokat, leveleket gyűjtenek, hogy aztán a növényhatározó segítségével kiderítsék zsákmányuk nevét. Amíg a csoport egy része fürkészkedik, addig a többiek - ámbraillattal körüllengve - jógagyakorlaton vesznek részt Tóth Piroska irányításával. Királyné Zólyomi Erzsébettel, a lőrinci 2-es számú iskola tanárnőjével egy kerti padra telepszünk, hogy beszélgessünk az életmód-táborról. Megtudjuk tőle, hogy dr. Tokai Piroska gyermekorvos kezdeményezésére immár a második éve szervezik meg az alsósoknak ezt a programot. Céljuk: megismertetni a környezetet és az egészséges táplálkozást. Étrendjükben zöldségeket, gyümölcsöket, teljes értékű gabonamagvakat találhatunk, kevés hússal. Nemcsak fogyasztják a rozskenyeret, de - megtanulva a fortélyait - maguk is dagasztják és sütik a kicsik. A táborban szigorú napirend szerint élnek. Háromnegyed 7-kor ébresztik őket - legalábbis azokat, akik nem ugranak ki egyből, kíváncsiságtól hajtva az ágyukból. Merthogy ezt követően csupa-csupa érdekesség várja őket. Reggeli torna, lovaglás, kirándulás, vetélkedők, játékok. Még éjszakai „medvevadászaton” is részt vettek - papírból kivágott „málnafalókat” kellett felkutatniuk, elemlámpa fényénél, a cserjék között. Tokai doktornő elmondta: nem jöhetett volna létre kezdeményezésük, ha nem kaptak volna támogatást az ipari szakmunkásképző és szakközépiskola vezetésétől, valamint a helyi önkormányzattól. (négyessy) Pompás környezetben tölthették a gyerekek a szünidő egy részét
