Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

6. oldal Horizont 1994. július 14., csütörtök Egy kis Eger - a siófoki üdülősoron is Ez a Balaton már nem az a Balaton - mondoga­tom magamban, amíg unos-untalan végigjárom újra a mólót. Nemcsak a hihetetlen arányban növekvő - partközeiben gyakran szemrevételezhető hal- pusztulás és a nád hódítása próbálja elszakítani benne a gyermekkoromhoz kötő szálakat. Most már egyre rosszabbul érzem magam az utcákon is, a kéjelgő kurvák sorfala közt elhaladva és a bóvlikkal bélelt partszakaszokon sétálva. Stricik rugdossák a környező falvakról behú­zódó fekete munkaerőt, hatalmas pénznyelő au­tomatákkal tömött termek ásítoznak, műbika és szimulátor, valamint dollár is, 97,50-ért. A rossz arcú pénztáros odalöki a mozijegyet, s rögtön visszaveszi, ha számlát kérek, „nincs itt ilyen" - mondja. „Nincs vásárlók könyve sem, menjen az üzletvezetőhöz, ha akar valamit, egyébként kell a jegy, vagy nem kell?” Persze, hogy kell, mon­dom, különben hogyan tudnám meg, hogy a „K és W Kft." értékesíti a belépőket, melyen adó­szám és bankszámlaszám is szerepel. Előkerül az üzletvezető, aki fogadkozik, holnap majd minden itt lesz... És természetesen a középkorú úr, aki több gépnek is gazdája az árnyas fák alatt, nem teljesíti ígéretét. Már éppen rosszkedvem tele ébredt egyre na­gyobb hullámcsapásokkal kísérve, amikor a Damjanich úton hazafelé bandukolva balkézről (mostanában minden valahogy balra érkezik), megpillantottam a Heves Megye Önkormányzata üdülőjét. „Egyszer jártam itt, jó emlékeket őrzök arról a nyár közepi hétről. Vajon hogyan tudnak talpon maradni a feketepiac sarkában?” - efféle gondo­latokkal, válaszra váró kérdésekkel támadtam meg Szipli Sándor gondnokot, aki egy televízió beállításán ügyködött éppen.- Sajnos gazdasági kérdésekről, az üdülő mű­ködtetéséről megalapozott információkkal nem tudok szolgálni - kezdte az illető, akiről közben kiderült, hogy tanár és ilyenkor, nyári szünetben végzi a munka dandárját immáron három éve, havi 15 ezer nettóért. Majd így folytatta:-Május 20-tól szeptember közepéig, 1-2 hetes turnusban érkeznek ide az üdülni vágyók. Mióta én itt dolgozom, csak jókat tudok mondani a vendégekről és az egri központról, amellyel tele­fonon is képesek vagyunk úgy megszervezni az üdülő életét, hogy az zökkenőmentesen üzemel­jen. Hét szobában 22 beutaltat - meg négy pót­ágyat - tudunk elhelyezni. Tavasztól őszig itt mindig telt ház van. Vendégeink, azt hiszem, jól érzik magukat, mert soha, semmi panasz nem ér­kezett vissza. Szeretek itt dolgozni, mert ők is megbecsülik ezt a lehetőséget. A két társalgóban, mosókonyhában és konyhában is vigyáznak a rendre, magukénak érzik ezt az üdülőt.. Sziki Károly A barokk Egerben - Haydn: Az évente visszatérő barokk fesztivál egyre tömörebb és egyre rangosabb élményekkel kínálja meg Eger közönségét és a városba látogató turistákat. Van ebben az iparkodásban egy félreérthetetlen kacsintás is a testvérvárosok, bővebben a Nyugat felé, de színezheti ezt a programlelkesedést a ’96-os Expo közeledte is. A Miskolci Szimfonikus Zenekar vállalta ezt a nem kis feladatot, közre­működött a Salzburger Lieder­tafel Chor és a Dresdener Sing­akademie Chor, az oratórium szólóit Bátort Éva - szoprán —, Pataki Antal - tenor -, Bátor Tamás - basszus - énekelték. Cristoph Rademann vezényelt. Az élményekről számolok be, azokról a gondolatokról, amik egy ilyen tartalmú és tar­tamú, időlefutású mű esetében óhatatlanul felvetődnek a hall­gató befogadni kész lelkében- agyában. Haydn majd kétszáz évvel ezelőtt - Händel hatására - fog neki a Teremtésnek, Gottfried van Swieten - ó, a császári udvar! - szövegét ze- nésíti meg. A Genezis szel­leme, Mózes könyveinek áram­lata buzog ebben az alkotásban. A barokk csúcsán vagy túlérett- ségi állapotában él Európa, túl Mária Terézián, a XVIII. szá­zad végén, benne a francia for­radalom örvény lésében. Haydn mintha miről sem tudna, bele­merül a nagy feladatba, el kell mondania zenében, traktusok­ban, összhangban, egyáltalán az értelmet nem közvetlenül megérintő hangzatokban, de a felvállalt szöveggel is, hogy egyszer valamikor, a Kezdetben az Ige vala, az az Ige az Istennél vala. A francia enciklopédisták, majd Voltaire, később a forra­dalom a vérfürdővel és az Ész istennőjével, a véres zsarnok­sággal együtt mindent elkövet­tek, hogy az addig elképzelt vi­lágrend, vele együtt az Ige, a Teremtés is a könyvek lapjaira szoruljon vissza. A történelem eldugottabb örökségéből táp­lálkozó titkos szervezetek, így a szabadkőművesek is - ki ne ismerné Mozart ilyen irányú elkötelezettségét! - az újragon­dolt Istennel együtt építgetik a szabadság, a szabad gondolko­dás templomát. Haydn az Igét, a Lét, a Nem Lét határát kísérti, azt a csodálatos érzést, az alko­tásnak, a teremtésnek, a géni­usznak, a képességnek, a tett és akarat egységének csodálatos­ságát - készség, akarat és a gondolat harmóniáját vetette papírra. Azon mára el lehet gondolkodni, mennyire, miben maradt Haydn kora gyermeke, hívő, ábrándos lelkű, a siker csúcsán is a teljes alázat hite­lességével az Istent birtokolni akaró művész? Vagy több an­nál? Át akarja élni azt az első pillanatot, amely a számunkra csak ránk vetülő árnyékban ér­vényes Időben létrejött Vala­mit, azt a Csillagszóró Minden- séget, az Első Mozdulatot, amit a tudósok kísértenek meg foly­ton változó fogalmakkal? Ami­nek a következtében mi is itt vagyunk, belenövünk egy ma­réknyi jelenléttel az időrész­letbe, mára már fel is fedeztük, vagy úgy hisszük, mintha felfe­deztük volna, hogy ez a Világ­mindenség minket is alkotásra, kreativitásra, a belőlünk kitel­hető részletkifaragások megté­telére indít? Vagy csak inkább arra, hogy ebben az elporladó, egyre jelentéktelenebbnek tűnő jelenben, ami mi vagyunk, ész­Teremtés revennénk, hogy ez a minket körülfolyó szédületes Mozgás, Iramlás, Lendület egyre tágítja a körülöttünk lévő, olykor nagy-nagy Zagyvaságnak is felfogható rideg Egyetemessé­get, ami nem léteznék, ha mi hiányoznánk belőle? A Gene­zisben leírják a szavak, mit és hogyan kaphattunk, most mi, Haydnnal és másokkal vissza­szólunk, hogyan is képzeljük el mi a valóságot, amely bizo­nyára kinek-kinek mást jelent, más színekben, más formák­ban, más realitásokban. Más-más képtelenségekben tükröződik, tükrözted Magát és minket. Mert végül is mi ma­gunknak élnénk, magunkért lennénk, volnánk felelősek, ha ráébrednénk arra, hogy minden képességünk azért lenne időle­gesen a miénk, ha a miénk, mert vissza kellene igazolnunk, hogy igen, tudjuk, értjük, amennyire a képességeink már lehetővé teszik, hogy az Igénél magasztosabb nem létezik, hogy az a Nagy Bumm, amely a számunkra ismeretlen és fel­foghatatlan Végtelen felé tágul, hová is dob el még minket. Hi­szen annyira világos, hogy e vi­lág csak az egyik, az anyagi színpada mindannak, ami lé­lekben, szellemiekben - és még sok egyebekben - megeshetik velünk, általunk, miattunk. Vagy miattunk is. Hány teremtés létezik na­ponta, létrejön és kergetőzik hány milliárdnyival? Nem árt labdázni olykor a lehetőségek­kel! Ha már születésünkkor nem kiabálták a fülünkbe, hogy mi is itt a lényeg. Vagy nem fi­gyeltünk oda? Farkas András A szomszéd nője mindig zöldebb főszereplői: Jack Lemmon és Walter Matthau E heti film- és videopremierek A szomszéd nője mindig zöldebb Vidám, romantikus komédia Jack Lemmon és Walter Matt­hau főszereplésével. A történet két férfi életen át tartó rivalizálásáról szól. John és Max legnagyobb gyönyörűsége abban áll, hogy újabb és újabb dolgokat eszel­nek ki egymás bosszantására és nevetségessé tételére. Egy alkalommal azonban egy sugárzóan szép és rendkí­vül szertelen magatartásé ta­nárnő költözik a szemközti házba. A két öregúr figyelmét felkeltő Ariel új értelmet ad a két mogorva férfi már-már una­lomba fúló életének, akik elke­seredett manőverezéssel pró­bálják kivívni a hölgy érdeklő­dését, aki így akaratlanul is újabb indítékokat szolgáltat kölcsönös gyűlölködésükhöz. 4ce Ventura Állati nyomozó Ace meglehetősen egyedi de­tektív. Ez abban is megmutat­kozik, hogy teljesítménye meg­lehetősen ingadozó. Ráadásul mindenben kitűnik környezetéből: úgy öltözik, mint egy kanári, napraforgót rágcsál, mint egy papagáj, és olyan a frizurája, mint egy ka­kadu alulnézetből. Az egyik percben bámulatos ügyességű nyomozónak, a má­sikban pedig ön- és közveszé­lyes idiótának tűnik. Mindenesetre Ace Ventura meséje jó eséllyel indulhatna a legpihentebb agyú detektívtör- ténet kitűnő címéért. Az akcióvígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. A szeretet földje - Michelle Pfeiferrel A film története 1963-ban Dal­lasban kezdődik. Lurene (Mi­chelle Pfeiffer) nagy hódolója Kennedynek, s a first ladynek. Kimegy a repülőtérre, az elnök fogadására: útközben értesül a végzetes merényletről, s elhatá­rozza: elutazik a temetésre. A buszon megismerkedik egy né­ger férfival, aki a kislányát ép­pen most „hozta el” egy neve­lőotthonból. A rendőrség elől menekülnek, de Lurene segít­ségével romantikus kalandok sora vár rájuk. Michelle Pfeiffer Oscar-díjra jelölt filmje megtalálható az egri Videotop videotékában. Egy kultúratámogató hatvani vállalkozás Hatvan olyan város, ahol mindig történik valami - ismerem fel mind gyakrabban. Most éppen egy friss vállalkozóhoz, Bánkuti Lászlóhoz irányítottak, hogy amit csinál, egyedülálló, mert üz­leti vállalkozásában helyet kap a művészet is. „Ö a kultúra megrögzött tá­mogatója!” - mondták többen is. A rendkívül szimpatikus úr készséggel foglalta össze cso­dás tervének megvalósulását:- Banki hitellel, 2-4 hónap alatt épült fel ez a Pizzéria. Majdnem egy éve, augusztus 20-án nyitottunk. A megszokot­tól eltérő céllal vágtunk álmom megvalósításába, ugyanis ide nem „beesnek a vendégek”, ha­nem ide „érkeznek”. Tudják, hova indulnak, hiszen ez nem egy főútvonal mellett épült ét­terem, s tudják, mire számít­hatnak. Ha körbenéz, láthatja, hogy a földszinten és az emeleti galériában festmények borítják a falat. Most éppen V. Kedei Zoltán, Maroshelyről áttelepült művész képeit csodálhatja meg, aki benyit hozzánk. Sok ember megfordul nálunk, nézik a mű­veket, a megfeszített Krisztust, a román múlt örökségét cipelő elmélyült alkotásokat, s hi­szem, hogy ezáltal összetett cé­lokat is szolgálunk. Tervezünk ide irodalmi és kis zenés este­ket is, a képek ezután vidá­mabbra váltanak majd.- Úgy érzem, az álmom megvalósult, hisz a ’80-as években legfeljebb csak titok­ban remélten, hogy egyszer ilyen vállalkozásba kezdek. Úgy hiszem, kemény akarat­erővel, ambícióval és némi tő­kével ma már esélye van bárki­nek elérni célját. Én ezt szere­tem, ez az életem. Szüleimtől örököltem az akaraterőt, a pél­dát, hogy ha az asztalos apám és a földműves anyám is csodá­sán haladtak a maguk útján, miért kellene nekem is életem végéig pincérkednem. 1974-ben végeztem Gyön­gyösön a vendéglátóipari isko­lát. Hamarosan egy pártüdülő­ben kaptam munkát, voltam Kádár és sok miniszter pincére. Munkámat megbecsülték, sze­rették, nem szégyellem ma sem, hogy ott dolgoztam. Párt­tag azért nem lettem, és azt hi­szem, sosem leszek.- Most sem rózsás még az életem a milliós hitelek miatt, de három fiamért sikeres mun­kát kell végeznem. Remélem, a vállalkozási rendszer nem sújt bennünket úgy, ahogyan eddig tette, s akkor hamarosan a kul­túra nagyobb mérvű támogatá­sáról beszélgethetünk majd. Sz.K. Zsófia, akit nem hódított meg Amerika Egy éven át volt Amerikában középiskolás diák a gyöngyösi Lakatos Zsófia. Hogy sikerrel fejezte be ot­tani tanulmányait, arról még hivatalos papírja is van, amin ott olvasható az USA mai el­nökének, Bili Clintonnak az aláírása is.- Az érettségi ott egészen más, mint itthon - magyarázta nekem. - Nincsenek osztályok sem, a lényeg az, hogy az elő­adásokon részt vegyen az em­ber, és a beszámolókat sikerrel teljesítette.- Azt az érettségit itthon el­fogadták?- Itt is le kellett vizsgáz­nom, így két érettségim van.- Hogyan került ki Ameri­kába?- Megpályáztam a Soros Alapítványt, ez azonban nem sikerült, mert - teljes őszinte­séggel - feltüntettem abban, hogy évekkel korábban jártam már az Államokban, az ott élő rokonaim révén. Sehol nem volt szó azonban arról, hogy ez kizáró tényező lenne. Az volt.- De hát mégiscsak kiment. A rokonai segítették?- Kimentem. Engem csak egyetlen dolog vonzott: meg akartam tanulni tökéletesen angolul. Ez sikerült is.- De az amerikai angol egé­szen más, mint a britanniai, nem így van?- De igen. Most már mind a kettőt tudom használni. Kez­detben nagyon nehéz volt, bár itthon két tanítási nyelvű isko­lába jártam. Amikor azonban ott meg­szólaltak, egy szót sem voltam képes megérteni. Ráadásul olyan gyorsan beszéltek, hogy a hangokat sem tudtam fel­fogni.- Tárt karokkal várták Ame­rikában a magyar kislányt, aki a Mátraaljáról érkezett az Új­világba?- Azt mondamám, hogy nem igazán erre számítottam.- De azért nem volt mindig magányos?- A vége felé sikerült egy igazán jó barátra is ráakad­nom.- Az angolon kívül beszél még más idegen nyelvet?- A spanyolt, ha nem is olyan szinten, mint az angolt.- Látta már hasznát a nyelv­tudásának?- Természetesen. Egyfelől tanítok angolt, ami azzal jár együtt, hogy pénzt keresek, másfelől pedig mostanában tolmácsolni is meglehetős gyakorisággal hívnak el.- Akkor magának a bőre alatt is pénz van?- Nem egészen. Ilyenkor, nyáron pedig szünetel a nyelv- tanítás is.- Mi akar lenni végül is?- Mindenekelőtt felvételizni akarok a főiskolára, természe­tesen sikeresen. Kecskeméten, ahol tanultam, több cikkem is megjelent már a helyi sajtó­ban. Ott már ismertek. Ezek után nyilván az várható, hogy újságíró szeretnék lenni.- Mondja, más ember lett azután, hogy egy évig élt az Ál­lamokban?- Hogy hatással volt rám ez az egy év, az érezhető. De vé­leményem szerint én lényegé­ben az vagyok, aki voltam. G. Molnár Ferenc CONCORDIA KÖZRAKTÁR RT Az ország legnagyobb gabonatároló Közraktár hálózata. Az általunk gabonára kibocsátott közraktári jegyekre felvett hitelek után a kormány 10 százalékpont kamat támogatást nyújt Központunk Raktárgazdálkodási Igazgatóságától, E 1095 Budapest, Soroksári u. 24. Tel.: 218-68-85,215-41-18 Fax:218-68-93

Next

/
Thumbnails
Contents