Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-09 / 134. szám
1994. június 9., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal 9 Évzáró hangverseny a hatvani zeneiskolában A Hatvani Állami Zeneiskola június 10-én este 6 órára, a Damjanich János Szakképzési Intézet aulájába várja a muzsika barátait. A tanévzáró ünnepség keretében a zenede tanárai és tanítványai adnak majd hangversenyt. Képviselő-testületi ülés Zagyvaszántón Hétfőn tartotta soros ülését a község képviselő-testülete, ahol legfőbb napirendi témaként a bizottsági elnökök és a polgármester beszámolója hangzott el a hatáskörök átruházásáról. Jó hír, hogy két fiatal házaspár lakásvásárlási támogatásban részesült. Napközis tábor- nyelveket tanulóknak Hetedik és nyolcadik osztályos gyermekeknek szervez hasznos programot a vakációra a TIT hatvani Bugát Pál Egyesülete. A június 20-tól július 1-jéig tartó napközistáborban angol és német nyelvekből középhaladó szintű foglalkozásokat tartanak. Jelentkezni lehet az intézmény Kossuth tér 3. szám alatti irodájában. Szűcsiben megváltozott az ügyfélfogadás rendje A számítógépes adatfeldolgozás és az elmélyült munkavégzés biztosítása érdekében korlátozták az ügyfélfogadást a szűcsi polgármesteri hivatalban. Ezentúl hétfőn 8-18, kedden, szerdán és pénteken 8-12, továbbá csütörtökön 12-16 óra között lehet felkeresni az ügyintézőket. Természetesen sürgős esetekben - munkaidőben - máskor is fogadják a helybélieket. Ismerkedés a lóval- táborozás Hatvanban Napközistábort szerveznek a hatvani lovasiskola Delelő úti telepén azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének megbarátkozni a derék patásokkal. A június 13. és szeptember 2. közötti időszakban szakképzett oktatók felügyelete mellett tanulhatnak meg lovagolni a jövő zsokéi. Jelentkezni este 6-tól 8 óráig lehet a 37/340-396-os telefonszámon. A környezet szennyezése Lőrinciben máig létező probléma. Az üzemek mellett újabban a vállalkozók jelentős része is olyan tevékenységet folytat, melynek „melléktermékeként” sokszor egészségre káros anyagok kerülnek a levegőbe. Lapunk is beszámolt már arról, hogy az azbeszt, a különféle eredetű alkohol és a festékiszap „időzített bombaként ketyegnek a város határában. Mint azt - sajnos, nem a legjobb minőségű - amatőr felvételünk is tanúsítja, az említettek mellett a kábelégetés is gondot jelenthet a Selypi-medencében élők számára. A Csurgóban található kőbányában gázperzselővei távolítják el a színesfém vezetékek műanyag szigetelését. Önkormányzati üléseken többször felvetődött ennek a tarthatatlansága, s a helybéliek várják a hatékony intézkedést. A hatvani Park Hotel új gazdája Amióta a Park Hotel utolsó bérlője lakatott tett az ajtókra, úgy látszott, hogy Hatvan ismét gyarapodott egy üres, gazdátlan épülettel. Ám nem sokáig árválkodott a ház, a Multiker '91. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. megvásárolta a tulajdonjogot, s immár újra a vendégek rendelkezésére áll a szálloda és az étterem. Molnár Sándor ügyvezető elmondta: a kft. családi vállalkozás, a vendéglátóipari szakma szeretete pedig családi hagyomány. A cég 1991-ben alakult, s eddig minden évben vásároltak egy éttermet. Ez a mostani vétel volt a legnagyobb „falat”, de bíznak a vállalkozás sikerében. Az újjávarázsolt épületben tíz szoba áll a vendégek rendelkezésére. A volt sörözőben profilváltás történt - itt a diákoknak alakítottak ki egy snack-bárt. Az étteremben megszüntették a boxrendszert, s így a tágasabb területen lehetőség nyílik az előfizetéses étkezés lebonyolítására is. Délidőben akár háromszáz embert is vendégül tudnak látni. S hogy milyen a konyhájuk? Meg kell kóstolni, hogyan is főznek. (pádár) Harminc éve áll az iskolai katedrán Pádár Dénesné 1975 óta irányítja a lőrinci 2. számú általános iskolát. Előtte szakos nevelőként tíz évet Apcon dolgozott, s mindezeket összeadva megkapjuk azt a csaknem három évtizedet, amit a gyerekek nevelésének szentelt. Ma is jól emlékszik valamennyi diákjára, akik az idők során megfordultak a keze alatt.- Buzogány Edit, Lévai Anti, Édes Zsuzsa, Kovács Pista... - sorolja elérzékenyülten az első évfolyamok neveit. - Lehetetlen felmondani az egész naplót. Pádámé Csányból került Egerbe, majd a tanárképző főiskola magyar-történelem szakának elvégzése után a Mátra- aljára. Mint mondja, a kezdeti évek sem jelentettek különösebb nehézséget, mivel szereti a hivatását. Mindig jól kijött a gyerekekkel, a szülőkkel és a kollégákkal is.- Pályakezdő pedagógusként rengeteget kirándultunk a hegyekbe - emlékezik. - A férjemmel felnőtt énekkart is vezettünk. Aztán teltek az évek, és Lőrinci következett. A gyerekeim már itt fejezték be az általános iskolát.- Gondolom, nem volt köny- nyü feladat fiatal nevelőként egy ekkora intézmény vezetése...- Az ember egészen másként látja az iskolában folyó munkát, ha egy-egy részterületért felel, illetve ha ezeket kell az egészbe igazítania. Szerencsére Lőrinciben olyan tantestületbe kerültem, ahol a legfontosabb a munka. A közösség jól felkészült, lelkiismeretes szakemberekből áll. Nekem a legfőbb feladatom ébren tartani azt az igényességet, amit már az előző pedagógusgeneráció kialakított.- Bizonyára ennek is köszönhetőek a tanulmányi versenyeken elért sikereik is- A gyerekek az országos beiskolázású középfokú intézményekben is bizonyítják, hogy jó alapot kaptak nálunk. Egykori végzőseink között számos orvos, ügyvéd, mérnök - és nem utolsósorban - pedagógus található. Hogy a házunk táján maradjak, hajdani tanítványaink közül többen épp a mi intézményünk katedráin szolgálják az oktatásügyet.- Amelyben mostanság sok a bizonytalanság...- Jó volna, ha végre nyugalom lenne ezen a területen is. Sok még a tisztázatlan kérdés, amelyek mielőbbi megoldást igényelnének. A nem átgondolt változtatásokat végső soron a gyerekek sínylik meg. (tori) A köz hasznára Ecséden, Rózsában és Szűcsiben Rosszízűvé vált a szó, amellyel a munkanélküli-járadékból kikerült, szerencsétlen sorsú embereket illetik: „közhasznú munkás”. Köszönhető ez talán annak, hogy az önkormányzatok nem ismerik fel a rendelet nagyszerűségét, többnyire perifériára sodródottakat alkalmaznak a fenti megnevezéssel. Noha a tevékenységük nem igényel szakismeretet, tudomásul kell venni, hogy a köz javát szolgálják. „Képtelen vagyok közhasznú munkásokat foglalkoztatni” - hallottam nemrégiben keserűen kifakadni egy polgármestert. - „A világon nincs annyi árok, amit ennyi emberrel kellene megtisztíttatni. ” A munkanélküliség rendkívül nagy gond, főleg a kisebb településeken. Nehéz normális munkát ajánlani a „közhasznú- aknak”. (Más kérdés, hogy kevesen szaggatják az istrángot, elvegetálnak a jövedelempótló támogatásból, a hatezer forintból, s nem törik rá a polgármesterre az ajtót, hogy legalább közhasznú munkát adjon nekik.) Három községben érdeklődtem arról, vajon hány embert tudnak ezen a címen foglalkoztatni. Az ecsédi polgármester, Béta Lajosné praktikus asszony. Elmesélte, hogy falujukban szinte mindenki közhasznú munkás, aki kikerült a segélyezésből. Ezáltal az önkormányzat nem fizet „potyára”, mindenki csinál valamit azért, hogy legalább a létminimum összegét megkaphassa. Feladatot könnyű találni, vélekedett Bótáné, hiszen különösen nyáron (főleg, ha az időjárás is kedvez) van mit kaszálni. Rendbe kell tenni a közintézményeket is, festegetni az óvoda kerítését, a mászókákat, nyesni kell a sövényeket, lefűrészelni az elszáradt faágakat, s ezeket a teendőket szakképzet- lenek is elvégezhetik. S jó ez a munkanélkülinek is. Nem esik ki a ritmusból, reggel, mikor felébred, nem az a gondja, mivel csapja agyon a napot, hanem igyekszik a dolga után. A polgármester-asszony tapasztalatai azt mutatják: könnyebben talál magának egy közhasznú munkás komoly, testhezálló, esetleg a végzettségének megfelelő állást, mint az, aki otthon várja a sült galambot. Közösségben él, mindig hall ezt-azt, s a munkáltatók is megbízható, tettre kész emberként fogadják. A rózsaszentmártoni polgármesteri hivatalban Sipos Lászlóné ^azdaságvezetővel és Végh Ernoné előadóval beszélgettem a témáról. Ők sokkal drámaibbnak értékelték a helyzetet. Elmondták, igen kevesen keresik a közmunka lehetőségét. Sokan valósággal rájátszanak arra, hogy kidobják őket ebből a posztból, s így ismét a semmiért kapjanak pénzt. A hivatal munkatársai tisztában vannak azzal, hogy a néhány ezer forintos önkormányzati járadék semmire sem elég, csakhogy akiknek ezt folyósítják, még ezzel-azzal kiegészítik jövedelmüket. Feketén vállalnak alkalmi munkát - ami ugye teljességgel ellenőrizhetetlen -, s nevetnek a markukba. Ugyanakkor az a három férfi, akit ebben az évben foglalkoztatnak, lelkiismeretesen végzi a feladatát. Szorgalmasak, tisztességesek, de ha kitelik az esztendő, fel kell velük bontani a szerződést, mert a rendelkezések értelmében csak egy évig alkalmazhatók így. (A törvény szerint bérük 70 százalékát a munkaerő-szolgálati iroda fedezi, 30 százalékát pedig lakóhelyük polgármesteri hivatala. Talán a rendeletalkotók titkos terve az lehetett a határozat megfogalmazásakor, hogy a jókat úgysem ereszti majd szélnek az önkormányzat, s a szerződés lejárta után akárhogy is, de kigazdálkodja jussukat. Az elképzelés remek, csakhogy üresek a kincstárak.) így aztán a rózsaszentmárto- niak is előre rettegnek, mi lesz majd azzal a három kiváló közhasznú munkással, akikre nagy szerencsével szert tettek. A szűcsi jegyzőnő, Vitovszki Mária óriási lehetőséget lát abban, hogy az önkormányzat úgy foglalkoztathat embereket, hogy bérük harmadrészét kell csak állnia. Vitovszki Marika nemcsak ennek örvendezik, hanem annak is, hogy ezen a módon foglalkoztathatják Hordós Attilát falugondnoki minőségben. Az érettségizett, műszaki végzettségű fiatalember társaihoz hasonlóan az utcán kezdte. Amikor a téesznél megszűnt az állása, máris jelentkezett a munkaerő-szolgálati irodában. Bármilyen munkát elvállalt volna, hiszen építkeznek, a felesége gyeden van egyéves kisbabájukkal. Kezdetben az árkokat vizsgálgatta közhasznúként, de a későbbiekben felfigyelt az önkormányzat az egyéb értékeire is, s most már bent dolgozik az irodán. Segíti a földkiadó bizottságot, „papírmunkát” végez, de továbbra sem riad vissza a fizikai erőt igénylő teendőktől. A jegyzőnő „univerzális” kollégaként jellemezte. Bár messze van még az év vége, ő már most azért fohászkodik, hogy változzon meg a törvény, s maradhasson náluk ez a dolgos fiatalember. Szükség van a munkájára. Négyessy Zita Rablók Nagykökényesen Nem teltek eseménytelenül az elmúlt napok a lőrinci rendőrőrs életében. A számos bűn- cselekmény közül is kiemelkedik a június 2-ára virradó éjszaka elkövetett rablás, melynek tettesei - a gyors munkának köszönhetően - már aznap délben rendőrkézre kerültek. Kis Endre r. százados, őrsparancsnok elmondta: Nagykökényesen két férfi felfeszítette L. l.-né lakásán az ajtót, a nyolcvanéves, mozgásképtelen asz- szonyt megkötözték, a száját leragasztották, majd eltulajdonították ezerkétszáz forintját. A rendőrséget reggel értesítették az ismerősök. L. I.-né ugyan kiszabadította a kezeit - meg is sérült közben -, ám képtelen volt kijutni a házból. Az idős néni személyleírást nem tudott adni, mivel az elkövetők harisnyaálarcot viseltek. Amikor az őrs munkatársai elkezdték a nyomozást, abból a feltételezésből indultak ki, hogy a behatolók ismerik a környéket, ugyanis a házba a hátsó udvar felől, a patakpartról jutottak be. Adatgyűjtésük során a nyomozók eljutottak a feltételezett tettesekhez, s ezt megerősítendő, tőlük függetlenül a rendőrkutya is oda tartott. K. B. és K. J. nagykökényesi lakosok - testvérek, sőt az egyikük keresztgyereke a sértettnek - kihallgatásuk során felemásan viselkedtek. K. B. beismerő vallomást tett, a másikuk azonban emlékezetkiesésre hivatkozott. Természetesen erről szakértői véleményt kémek a rendőrök. Vannak tárgyi bizonyítékok is: a kutya megtalálta az álcázáshoz használt harisnyákat és a két pár műanyag kesztyűt. A gyanúsítottak a gyöngyösi fogdában várják a sorsukat. Apc oklevele A hét végén bajor vendégek jártak Apcon. Lapunkban is többször beszámoltunk arról, hogy a németországi Winkelhaid gyümölcsöző kapcsolatokat ápol Heves megyei testvérközségével. A mostani találkozón került sor a települések közötti barátsági és együttműködési szerződés aláírására, amely különösen kedvező a fiatalokra: csereüdültetés, nyelvtanulás, kölcsönös oktatás szerepel a tervekben. Az elképzelések egy része már megvalósult, így például két apci kislány az ottani Európa Gimnázium tanulója. A winkelhaidiek ezúttal sem jöttek üres kézzel! A múltkoriban ajándékba hozott színes tévé és videofelvevő mellé most egy lejátszóval és kétezer márkával érkeztek.
