Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-09 / 134. szám

1994. június 9., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal 9 Évzáró hangverseny a hatvani zeneiskolában A Hatvani Állami Zeneiskola június 10-én este 6 órára, a Damjanich János Szakképzési Intézet aulájába várja a muzsika barátait. A tanévzáró ünnepség keretében a zenede tanárai és tanítványai adnak majd hang­versenyt. Képviselő-testületi ülés Zagyvaszántón Hétfőn tartotta soros ülését a község képviselő-testülete, ahol legfőbb napirendi téma­ként a bizottsági elnökök és a polgármester beszámolója hangzott el a hatáskörök átru­házásáról. Jó hír, hogy két fiatal házaspár lakásvásárlási támo­gatásban részesült. Napközis tábor- nyelveket tanulóknak Hetedik és nyolcadik osztályos gyermekeknek szervez hasznos programot a vakációra a TIT hatvani Bugát Pál Egyesülete. A június 20-tól július 1-jéig tartó napközistáborban angol és német nyelvekből középhaladó szintű foglalkozásokat tartanak. Jelentkezni lehet az intézmény Kossuth tér 3. szám alatti irodá­jában. Szűcsiben megváltozott az ügyfélfogadás rendje A számítógépes adatfeldolgo­zás és az elmélyült munkavég­zés biztosítása érdekében korlá­tozták az ügyfélfogadást a szű­csi polgármesteri hivatalban. Ezentúl hétfőn 8-18, kedden, szerdán és pénteken 8-12, to­vábbá csütörtökön 12-16 óra között lehet felkeresni az ügy­intézőket. Természetesen sür­gős esetekben - munkaidőben - máskor is fogadják a helybélie­ket. Ismerkedés a lóval- táborozás Hatvanban Napközistábort szerveznek a hatvani lovasiskola Delelő úti telepén azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének megbarát­kozni a derék patásokkal. A jú­nius 13. és szeptember 2. kö­zötti időszakban szakképzett oktatók felügyelete mellett ta­nulhatnak meg lovagolni a jövő zsokéi. Jelentkezni este 6-tól 8 óráig lehet a 37/340-396-os te­lefonszámon. A környezet szennyezése Lőrinciben máig létező probléma. Az üzemek mellett újabban a vállalkozók jelentős része is olyan tevékenységet folytat, melynek „mellékter­mékeként” sokszor egészségre káros anyagok kerülnek a levegőbe. Lapunk is beszá­molt már arról, hogy az azbeszt, a különféle eredetű alkohol és a festékiszap „időzített bombaként ketyegnek a város határában. Mint azt - sajnos, nem a legjobb minőségű - amatőr felvételünk is tanúsítja, az említettek mellett a kábelégetés is gondot jelenthet a Selypi-medencében élők számára. A Csurgóban található kőbányában gázperzselővei távolítják el a színesfém vezetékek műanyag szigetelését. Önkormányzati üléseken többször felvetődött ennek a tarthatatlansága, s a helybéliek várják a hatékony intézke­dést. A hatvani Park Hotel új gazdája Amióta a Park Hotel utolsó bér­lője lakatott tett az ajtókra, úgy látszott, hogy Hatvan ismét gyarapodott egy üres, gazdátlan épülettel. Ám nem sokáig ár­válkodott a ház, a Multiker '91. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. megvásárolta a tulajdonjo­got, s immár újra a vendégek rendelkezésére áll a szálloda és az étterem. Molnár Sándor ügyvezető elmondta: a kft. családi vállal­kozás, a vendéglátóipari szakma szeretete pedig családi hagyomány. A cég 1991-ben alakult, s eddig minden évben vásároltak egy éttermet. Ez a mostani vétel volt a legnagyobb „falat”, de bíznak a vállalkozás sikerében. Az újjávarázsolt épületben tíz szoba áll a vendégek rendel­kezésére. A volt sörözőben pro­filváltás történt - itt a diákok­nak alakítottak ki egy snack-bárt. Az étteremben megszüntették a boxrendszert, s így a tágasabb területen lehető­ség nyílik az előfizetéses étke­zés lebonyolítására is. Délidő­ben akár háromszáz embert is vendégül tudnak látni. S hogy milyen a konyhájuk? Meg kell kóstolni, hogyan is főznek. (pádár) Harminc éve áll az iskolai katedrán Pádár Dénesné 1975 óta irá­nyítja a lőrinci 2. számú általá­nos iskolát. Előtte szakos neve­lőként tíz évet Apcon dolgozott, s mindezeket összeadva meg­kapjuk azt a csaknem három évtizedet, amit a gyerekek ne­velésének szentelt. Ma is jól emlékszik valamennyi diákjára, akik az idők során megfordul­tak a keze alatt.- Buzogány Edit, Lévai Anti, Édes Zsuzsa, Kovács Pista... - sorolja elérzékenyülten az első évfolyamok neveit. - Lehetet­len felmondani az egész naplót. Pádámé Csányból került Egerbe, majd a tanárképző fő­iskola magyar-történelem sza­kának elvégzése után a Mátra- aljára. Mint mondja, a kezdeti évek sem jelentettek különö­sebb nehézséget, mivel szereti a hivatását. Mindig jól kijött a gyerekekkel, a szülőkkel és a kollégákkal is.- Pályakezdő pedagógusként rengeteget kirándultunk a he­gyekbe - emlékezik. - A fér­jemmel felnőtt énekkart is ve­zettünk. Aztán teltek az évek, és Lőrinci következett. A gye­rekeim már itt fejezték be az ál­talános iskolát.- Gondolom, nem volt köny- nyü feladat fiatal nevelőként egy ekkora intézmény veze­tése...- Az ember egészen másként látja az iskolában folyó munkát, ha egy-egy részterületért felel, illetve ha ezeket kell az egészbe igazítania. Szerencsére Lőrin­ciben olyan tantestületbe kerül­tem, ahol a legfontosabb a munka. A közösség jól felké­szült, lelkiismeretes szakembe­rekből áll. Nekem a legfőbb feladatom ébren tartani azt az igényességet, amit már az előző pedagógusgeneráció kialakí­tott.- Bizonyára ennek is kö­szönhetőek a tanulmányi verse­nyeken elért sikereik is- A gyerekek az országos be­iskolázású középfokú intézmé­nyekben is bizonyítják, hogy jó alapot kaptak nálunk. Egykori végzőseink között számos or­vos, ügyvéd, mérnök - és nem utolsósorban - pedagógus ta­lálható. Hogy a házunk táján maradjak, hajdani tanítványa­ink közül többen épp a mi in­tézményünk katedráin szolgál­ják az oktatásügyet.- Amelyben mostanság sok a bizonytalanság...- Jó volna, ha végre nyuga­lom lenne ezen a területen is. Sok még a tisztázatlan kérdés, amelyek mielőbbi megoldást igényelnének. A nem átgondolt változtatásokat végső soron a gyerekek sínylik meg. (tori) A köz hasznára Ecséden, Rózsában és Szűcsiben Rosszízűvé vált a szó, amellyel a munkanélküli-járadékból ki­került, szerencsétlen sorsú embereket illetik: „közhasznú mun­kás”. Köszönhető ez talán annak, hogy az önkormányzatok nem ismerik fel a rendelet nagyszerűségét, többnyire periféri­ára sodródottakat alkalmaznak a fenti megnevezéssel. Noha a tevékenységük nem igényel szakismeretet, tudomásul kell venni, hogy a köz javát szolgálják. „Képtelen vagyok közhasznú munkásokat foglalkoztatni” - hallottam nemrégiben keserűen kifakadni egy polgármestert. - „A világon nincs annyi árok, amit ennyi emberrel kellene megtisztíttatni. ” A munkanélküliség rendkí­vül nagy gond, főleg a kisebb településeken. Nehéz normális munkát ajánlani a „közhasznú- aknak”. (Más kérdés, hogy kevesen szaggatják az istrángot, elvege­tálnak a jövedelempótló támo­gatásból, a hatezer forintból, s nem törik rá a polgármesterre az ajtót, hogy legalább köz­hasznú munkát adjon nekik.) Három községben érdeklőd­tem arról, vajon hány embert tudnak ezen a címen foglalkoz­tatni. Az ecsédi polgármester, Béta Lajosné praktikus asszony. El­mesélte, hogy falujukban szinte mindenki közhasznú munkás, aki kikerült a segélyezésből. Ezáltal az önkormányzat nem fizet „potyára”, mindenki csinál valamit azért, hogy legalább a létminimum összegét megkap­hassa. Feladatot könnyű találni, vé­lekedett Bótáné, hiszen különö­sen nyáron (főleg, ha az időjá­rás is kedvez) van mit kaszálni. Rendbe kell tenni a közintéz­ményeket is, festegetni az óvoda kerítését, a mászókákat, nyesni kell a sövényeket, lefű­részelni az elszáradt faágakat, s ezeket a teendőket szakképzet- lenek is elvégezhetik. S jó ez a munkanélkülinek is. Nem esik ki a ritmusból, reg­gel, mikor felébred, nem az a gondja, mivel csapja agyon a napot, hanem igyekszik a dolga után. A polgármester-asszony tapasztalatai azt mutatják: könnyebben talál magának egy közhasznú munkás komoly, testhezálló, esetleg a végzettsé­gének megfelelő állást, mint az, aki otthon várja a sült galam­bot. Közösségben él, mindig hall ezt-azt, s a munkáltatók is megbízható, tettre kész ember­ként fogadják. A rózsaszentmártoni pol­gármesteri hivatalban Sipos Lászlóné ^azdaságvezetővel és Végh Ernoné előadóval beszél­gettem a témáról. Ők sokkal drámaibbnak értékelték a hely­zetet. Elmondták, igen kevesen keresik a közmunka lehetősé­gét. Sokan valósággal rájátsza­nak arra, hogy kidobják őket ebből a posztból, s így ismét a semmiért kapjanak pénzt. A hi­vatal munkatársai tisztában vannak azzal, hogy a néhány ezer forintos önkormányzati já­radék semmire sem elég, csak­hogy akiknek ezt folyósítják, még ezzel-azzal kiegészítik jö­vedelmüket. Feketén vállalnak alkalmi munkát - ami ugye tel­jességgel ellenőrizhetetlen -, s nevetnek a markukba. Ugyanakkor az a három férfi, akit ebben az évben foglalkoz­tatnak, lelkiismeretesen végzi a feladatát. Szorgalmasak, tisz­tességesek, de ha kitelik az esz­tendő, fel kell velük bontani a szerződést, mert a rendelkezé­sek értelmében csak egy évig alkalmazhatók így. (A törvény szerint bérük 70 százalékát a munkaerő-szolgá­lati iroda fedezi, 30 százalékát pedig lakóhelyük polgármesteri hivatala. Talán a rendeletalko­tók titkos terve az lehetett a ha­tározat megfogalmazásakor, hogy a jókat úgysem ereszti majd szélnek az önkormányzat, s a szerződés lejárta után akár­hogy is, de kigazdálkodja jus­sukat. Az elképzelés remek, csakhogy üresek a kincstárak.) így aztán a rózsaszentmárto- niak is előre rettegnek, mi lesz majd azzal a három kiváló köz­hasznú munkással, akikre nagy szerencsével szert tettek. A szűcsi jegyzőnő, Vitovszki Mária óriási lehetőséget lát ab­ban, hogy az önkormányzat úgy foglalkoztathat embereket, hogy bérük harmadrészét kell csak állnia. Vitovszki Marika nemcsak ennek örvendezik, hanem an­nak is, hogy ezen a módon fog­lalkoztathatják Hordós Attilát falugondnoki minőségben. Az érettségizett, műszaki végzett­ségű fiatalember társaihoz ha­sonlóan az utcán kezdte. Ami­kor a téesznél megszűnt az ál­lása, máris jelentkezett a mun­kaerő-szolgálati irodában. Bármilyen munkát elvállalt volna, hiszen építkeznek, a fel­esége gyeden van egyéves kis­babájukkal. Kezdetben az ár­kokat vizsgálgatta közhasznú­ként, de a későbbiekben felfi­gyelt az önkormányzat az egyéb értékeire is, s most már bent dolgozik az irodán. Segíti a földkiadó bizottságot, „pa­pírmunkát” végez, de továbbra sem riad vissza a fizikai erőt igénylő teendőktől. A jegyzőnő „univerzális” kollégaként jel­lemezte. Bár messze van még az év vége, ő már most azért fohászkodik, hogy változzon meg a törvény, s maradhasson náluk ez a dolgos fiatalember. Szükség van a munkájára. Négyessy Zita Rablók Nagykökényesen Nem teltek eseménytelenül az elmúlt napok a lőrinci rend­őrőrs életében. A számos bűn- cselekmény közül is kiemelke­dik a június 2-ára virradó éj­szaka elkövetett rablás, mely­nek tettesei - a gyors munká­nak köszönhetően - már aznap délben rendőrkézre kerültek. Kis Endre r. százados, őrspa­rancsnok elmondta: Nagyköké­nyesen két férfi felfeszítette L. l.-né lakásán az ajtót, a nyolc­vanéves, mozgásképtelen asz- szonyt megkötözték, a száját le­ragasztották, majd eltulajdoní­tották ezerkétszáz forintját. A rendőrséget reggel értesí­tették az ismerősök. L. I.-né ugyan kiszabadította a kezeit - meg is sérült közben -, ám kép­telen volt kijutni a házból. Az idős néni személyleírást nem tudott adni, mivel az elkö­vetők harisnyaálarcot viseltek. Amikor az őrs munkatársai elkezdték a nyomozást, abból a feltételezésből indultak ki, hogy a behatolók ismerik a környéket, ugyanis a házba a hátsó udvar felől, a patakpartról jutottak be. Adatgyűjtésük so­rán a nyomozók eljutottak a fel­tételezett tettesekhez, s ezt megerősítendő, tőlük függetle­nül a rendőrkutya is oda tartott. K. B. és K. J. nagykökényesi lakosok - testvérek, sőt az egyikük keresztgyereke a sér­tettnek - kihallgatásuk során felemásan viselkedtek. K. B. beismerő vallomást tett, a má­sikuk azonban emlékezetki­esésre hivatkozott. Természete­sen erről szakértői véleményt kémek a rendőrök. Vannak tárgyi bizonyítékok is: a kutya megtalálta az álcá­záshoz használt harisnyákat és a két pár műanyag kesztyűt. A gyanúsítottak a gyöngyösi fogdában várják a sorsukat. Apc oklevele A hét végén bajor vendégek jártak Apcon. Lapunkban is többször beszámoltunk arról, hogy a németországi Winkel­haid gyümölcsöző kapcsolato­kat ápol Heves megyei test­vérközségével. A mostani találkozón került sor a települések közötti barát­sági és együttműködési szer­ződés aláírására, amely külö­nösen kedvező a fiatalokra: csereüdültetés, nyelvtanulás, kölcsönös oktatás szerepel a tervekben. Az elképzelések egy része már megvalósult, így például két apci kislány az ot­tani Európa Gimnázium tanu­lója. A winkelhaidiek ezúttal sem jöttek üres kézzel! A múltko­riban ajándékba hozott színes tévé és videofelvevő mellé most egy lejátszóval és kétezer márkával érkeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents