Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04-05 / 130. szám
Egy döbbenetes fotó Mérgező zöldségek Nemi nemtörődömség? 1994. június 4-5., szombat - vasárnap így élt Éva Perón Lakásokért gyilkolnak „Intelligens” textilek 7. oldal Akik azt vizsgálgatják, mennyit pisil egy gyerek Minden szülő tudja, hogy a pelenkás gyermekek gyakran és sokat pisilnek. Azt azonban, hogy pontosan hányszor és mennyit, eddig még senki sem próbálta feltérképezni. Éppen ezért választották most ezt a kérdést egy orvosi kutatás témájául Göteborgban. Mintegy száz újszülött vizele- tűrítési „szokásait” fogják tanulmányozni az elkövetkezendő néhány évig. A vizeletürítési rendellenességeket már régóta tanulmányozzák. Ez az az állapot, amikor a húgyhólyag nem működik normálisan. Ilyen eset különféle betegségeket okozhat a gyermekeknél, amelyeknek a következményei beláthatatlanok. Ezen túlmenően, amennyiben szivárog a vizelet, az nagymértékben károsíthatja a vesét is - mondta Einar Hanson, a gyermeksebészeti klinika docense. Több ismeretre van szükség, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a legkisebbek fejlődése normális - tette hozzá. Ez a mostani kutatás egészséges csecsemők és kisgyermekek hólyagzáró izmának fejlődését kívánja tanulmányozni. A vizsgálat maga úgy zajlik, hogy a gyermekek pelenkáit gyakran cserélik, és minden alkalommal lemérik. Az ember nem születik úgy, hogy teljes mértékben szabályozni tudja a vizeletürítést, ez kezdetben még spontán. Az idő múlásával azután a gyermekek egy eléjük állított modell alapján ürítik, illetve tudják visszatartani a vizeletet, egészen addig, amíg teljesen elérik a felnőttkornak megfelelő szintet. Ezt a fejlődési folyamatot kívánják most a svéd kutatók feltérképezni. Korábban nagyobb gyermekeknél már végeztek hasonló vizsgálatokat, de iskoláskor alattiaknál még nem. Einar Hanson maga nem bízik az ún. bilire szoktatásban. Ez most közkedvelt téma, hogy lehet-e valóban siettetni a vizeletszabályozás kontrollját. ' Elképzelhető, hogy hatással van, ha az ember odafigyel és megpróbál a szobatisztaságra szoktatni, de a legfontosabb Hanson szerint az, hogy a gyermekek maguk kezdjenek el érdeklődni a „dolog” iránt. A „Tonkini Alpokat” látogathatják a turisták Vietnam északi részén, a kínai határ mentén húzódik az úgynevezett „Tonkini Alpok” hegy vonulata, központja az 1600 méter magasban fekvő Sa Pa városka. Az útikönyvek még meg sem említik ezt a helységet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik, ahol a levegő kristálytiszta, és ahol barátságos emberek élnek. Franciaország 1954-ben elszenvedett vietnami veresége és az ország kettéosztása óta ez a régió zárva volt nyugati látogatók előtt. Most a vietnami kormány ismét szeretne turistákat csalogatni a hegyvidékre. A vidék egyik látványossága a hmong nevű etnikai csoport tarka vására, amelyet minden szombaton és vasárnap tartanak. Ilyenkor nők és férfiak százai özönlenek művészien díszített fekete öltözékükben a környékbeli falvakból Sa Pába, és gyümölcsöt, virágokat vagy kézzel faragott tárgyakat kínálnak. A turisták a hmongok által lakott falvakat félórás sétával elérhetik. Akinek szerencséje van, elcsíphet egy esti „szerelmi vásárt”, amelyen hmong fiatalemberek kiválasztják jövendőbelijüket. Ahhoz azonban, hogy a turisták nagy számmal látogassák a vidéket, az infrastruktúrát ki kell építeni. Az utazás Hanoiból fárasztó: bérelt autóbusszal vagy gépkocsival, rázós utakon 400 kilométert kell megtenni. Az utazás általában 12 óráig tart, de jár vonat is Lao Cai határvárosig. A Vörös-folyó melletti városból 34 kilométeres út vezet a hegyvidék központjába, az út azonban olyan meredek, hogy nehézséget jelent a gépkocsiknak. Egyelőre még kevés turista érkezett. A helyi népi bizottság elnöke szerint azonban hamarosan megjavítják az utakat, és szállodákat építenek. Ha a számítások beválnak, egy, a franciák által épített, 180 kilométerre fekvő repülőteret is szolgálatba állíthatnak. Addig azonban egy problémát mindenképpen meg kell oldani. Minthogy a lakosok közül alig egy-kettőnek van rádiója, a vietnami rádió programját reggel 5 órától kezdve hangszórókon közvetítik... A kristálykoponyát a londoni British Múzeumban őrzik Vajon kiderül-e, kik és hogyan készítették? A lubaantum kristalykoponya titkát még senkinek sem sikerült megfejtenie Az emberi koponya - mint jelkép, díszítőelem vagy valaminek a kifejezője - gyakorta szerepel a képzőművészetben és a mindennapi használati eszközökön. Az ábrázolások alkalmával sokszor a halállal hozható kapcsolatba. A szellemek hazájában, Angliában és Skóciában misztikus történetek keltek szárnyra, amelyekben emberi koponyák emberi hangokat hallatnak, helyet változtatnak, sőt, szerencsétlenséget, katasztrófát vagy betegséget is okoznak. Rejtélyes eredetű koponyák léteznek, amelyekről hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Az egyik ilyen „halálfej” a lubaan- tuni, amelynek nem egy halott ember a néhai tulajdonosa, ugyanis mesterséges készítmény. Ha pontos akarok lenni, akkor nem is férfi, hanem egy női koponya mása. A leletre egy brit régész, Fredrick Mitchell-Hedges bukkant rá kutatásai közben Brit-Honduras trópusi őserdeiben, egy maja város romjainak feltárása közben. Nevelt lánya talált rá egy oltár romjai között. A hozzá tartozó állkapocs is előkerült. Mindez 1927-ben történt, és a legérdekesebb az, hogy az alapanyaga kvarc, pontosabban úgynevezett hegyikristály. Ezt az alapanyagot - amit az „Isten könnyének” is neveznek - az indiánok természetfölöttinek tartották. Rá is szolgált erre, mert nagyon kemény, és szi- lánkosan törik, megmunkálása éppen ezért szinte lehetetlen. Fluorsavban viszont jól oldható. A koponya vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az indiánok - akik semmilyen fém szerszámmal nem rendelkeztek — feltételezhetően nem készíthették el. Az alsó és felső rész ugyanis egyetlen kristálytömbből készült. Ez a tény viszont feltételezi, hogy valamilyen technológiával a tömböt „elfűrészelték”. Erre utaló nyomokat azonban még mikroszkopikus vizsgálattal sem lehetett kimutatni. A másik jellegzetessége a hegyikristálynak, hogy keletkezése közben belsejében úgynevezett tengelyek jönnek létre, amelyekkel párhuzamos irányban lehet megmunkálni. Ezeket a feldolgozónak ismernie kellett, különben a művet nem tudta volna elkészíteni. A tengelyek felismerése azonban napjainkban is különleges technikai felkészültséget követel a drágakőcsiszolótól. De ha ezt a problémát megoldották is a maja művészek, a csiszolás több százéves, folyamatos munkát követelt volna, ami kérdésessé teszi az alkotó személyét. Lehetséges, hogy egy, ma már - vagy ma még - ismeretlen technológia birtokában készítették a maják a koponyát. Ennek azért van esélye, mert Mexikóban is találtak egy hasonlót 1889-ben, ami a British Múzeumban található. Emellett hegyikristályból készült ékszereket és egyéb tárgyakat más régészeti múzeumokban is láthatunk. Ezért feltételezhető, hogy a maják ismerték a megmunkálás módszerét. A kérdés az, hogyan jöttek rá, vagy kitől tanulták meg? A végtelen világmindenségben számtalan Naprendszer létezik. Valószínű, hogy valamelyikben egy, a Földhöz hasonló bolygón szintén kialakulhattak az élet feltételei. Az emberiség ilyen irányú kutatásai eddig nem vezettek eredményre. Ennek számtalan oka lehetett. A kutatók egy nagyon érdekes kísérletet végeztek el a Galileo bolygókutató szondával 1990. december 8-án. A Jupiter felé tartó mesterséges objektum ezen a napon mintegy ezer kilométer távolságban haladt el bolygónk mellett. A szonda által küldött adatokból kiderült, hogy Földünk nagy sűrűségű égitest, s felszínének jelentős részét víz borítja. Légkörében jól kimutatható az oxigén, a nitrogén és a metán jelenléte. Erős sugárzási övék veszik körül, amelyek a mágneses térre engednek következtetni. A déli pólusnál egy nagyobb kontinens észlelhető, amely részben jégből, részben sziklákból áll. Ami érdekes, hogy az élet jelenlétére, a civilizáció alkotásaira vonatkozó adatokat a szonda nem továbbított. Mindezekből egy földönkívüli arra következtetne, hogy bolygónkon ugyan létezhet szerves élet - mert a feltételek megvannak -, de fejlett technikai civilizációt birtokló lények nincsenek. Mindennek az az oka, hogy a Galileo érzékelői az Antarktiszt és a Csendes-óceán déli területeit vizsgálták, ahol valóban nincsenek olyan emberi alkotások, amelyeket a műszerek felderíthettek volna. Egészen más eredmény születik - vélik a kutatók -, ha a szonda az északi féltekét „tapogatja” végig. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a bolygószondák által küldött adatokat fenntartással kell kezelni. Eddig ugyan nem bukkantunk értelmes civilizáció nyomára, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyenek. Vannak, akik a kristálykoponyát egy erre vonatkozó, közvetett bizonyítéknak tekintik. Vasné Tana Judit A Himalája hegyóriásai ősi kultúrákat rejtettek? A Himalája hegyóriásai között, a szélsőséges körülmények közt élők már évszázadokkal ezelőtt kivételes kultúrákat hoztak létre. A régészek számára azonban ez a terület ismeretlen földnek, „terra incognitának” számított. A hetedik századot megelőző időszak már sötét folt a hegyi népek történetében. Nos, német kutatók 1991 óta próbálnak visszanyúlni az ismeretlenbe. Milyen eredményre vezettek kutatásaik? Nepál északi részén, az egykori Mustang királyság területén egy vár és egy számos kultúrtörténeti emlékkel rendelkező település maradványaira bukkantak. A nepáli királyságban önálló népszokásokra, vallásra és nyelvre épülve már hosszú ideje létezett egy tibeti enklávé. Ennek kialakulása a VII-VIII. század körül kezdődhetett, s a tibeti hatalom határai egészen Észak-Indiáig húzódtak. Milyen megoldásokat találhattak az ősi telepesek, hogy leküzdjék a szárazság és a tengerszint feletti nagy magasság okozta nehézségeket? A kutatások elsődleges célja ennek kiderítése. A Mustang királyság életének felderítését azonban nehezíti az írásos emlékek szinte teljes hiánya. A kutatók vizsgálják az itt élők kereskedelmi kapcsolatait is. Az eddigi leletek tanúsága szerint a VI. és XV. század között élénk kereskedelmi kapcsolataik voltak Déllel. Más régészeti leletek szerint vaskitermelés és türkizfeldolgozás is folyt e területen. Új gyógyszer agyvérzéses betegeknek Kísérleti stádiumban van az Egyesült Államokban egy új gyógyszer - a selfotel -, amely csökkenti az agyvérzésből eredő visszafordíthatatlan agyi károsodást, és a kutatók reményei szerint lehetővé teszi a hatékony kezelést. Az agyban leállítja ugyanis az agyvérzést követő, a sejtek pusztulásával járó katasztrofális kémiai láncreakciót. Az AP jelentése szerint a kutatás irányítója, dr. James Grotta (aki a houstoni Texas Orvostudományi Egyetem munkatársa) orvosi tanácskozáson számolt be a közelmúltban az eddigi eredményekről. Az új gyógyszert előállító cég, a Ciba-Geigy Corporation finanszírozza a kísérleteket. Harminckét betegen már tesztelték a selfotelt, főleg veszélytelenségét megítélendő, hatékonyságának bizonyításához azonban még sokkal szélesebb körű kipróbálás szükséges. Egyes betegeknél látványos felépülést tapasztaltak, mondta a kutatóorvos. Agyvérzést az esetek többségében az okoz, hogy vérrög zárja el a keringés útját az agy valamelyik artériájában. Ä vérrög feloldására alkalmas gyógyszereket már kikísérleteztek, ilyen például a sztrep- tokináz (streptokinase,) amely a szívgyógyászat erőssége, a selfotel azonban az első olyan gyógyszer, amely más oldalról közelít: meggátolja a test önpusztító reagálását arra, hogy egy vérrög akadályozza az agy oxigénellátását. Az agyi károsodás legnagyobbrészt abból ered, hogy az elhaló sejtek tömegével bocsátanak ki olyan kémiai anyagokat, amelyek elpusztítják a környező, egészséges sejteket. Közéjük tartozik a glutamát, amely arra ösztönzi az idegsejteket, hogy túl sok kalciumot szívjanak fel, és ez okozza pusztulásukat. A selfotel viszont megakadályozza, hogy az egészséges sejtek glutamátot vegyenek fel. Az új gyógyszer azonban súlyos - a kemény kábítószerekéhez hasonló - mellékhatásokkal jár a glutamátfelvétel leblokkolása folytán: időlegesen hallucinációt, zavarodottságot, paranoiát és delíriumot okoz, bár mindez néhány nap múlva megszűnik, és addig is nyugtátokkal ellensúlyozható. Az agyvérzéses betegeken manapság az orvosok alig tudnak segíteni, nincs olyan biztos kezelési módszer, amellyel gátolni tudnák az agyvérzést vagy gátat vethetnének az agysejtek ennek nyomán meginduló pusztulásának. Most tíz-tizenkét jelentős kutatás során erre alkalmas gyógyszereket próbálnak kikísérletezni. Az Egyesült Államokban az agyvérzés a harmadik helyet foglalja el a halálos betegségek listáján. Évente körülbelül 500 ezer embert érint, és egyharmaduk bele is hal. Akik nem, azoknak a jórésze megbénul, elveszíti beszédképességét, és sok egyéb problémával küszködve él tovább. (MTI)
