Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
1994. június 30., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Horton kiválnának, ha mernének... Cserkészek szépítették Hatvan közterületét A Szent Imre és Petőfi Sándor nevét viselő hatvani cserkész- csapatok összefogtak, s rendbe tették a város lelkét, a Kossuth teret. A munkában mintegy negyvenötén - idősek és fiatalok - egyaránt részt vettek, jó példát mutatva ezzel másoknak is. Átvehető olajjegyek Nagykökényesen Bizonyára sokan vannak Nagy- kökényesen, akik - tekintettel a következő fűtési szezonra - háztartási tüzelőolaj-igénylést nyújtottak be. Az érintettek június utolsó napjaitól már átvehetik utalványaikat a helyi polgármesteri hivatalban. A hatvani könyvtár nyári nyitva tartása Az Ady Endre könyvtárban is elkezdődtek a nyári szabadságolások. A vezetőség ennek megfelelően - augusztus 31-ig - megváltoztatta nyitvatartási idejét, amely az újhatvani fiók- könyvtárra is vonatkozik. A látogatókat hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 9-től 17 óráig, szombaton 9-től 12 óráig várják. Csütörtökön szünnapot tartanak. Ismét postaládában a Lőrinci Hírei Megyénk legfiatalabb városában megjelent a helyi lap legújabb száma. A nyári szünet előtti utolsó kiadvány részletesen foglalkozik az elmúlt tanévvel, hasznos tudnivalókkal szolgál az egyéni vállalkozás általános szabályairól, és bemutatja a körzet, új országgyűlési képviselőjét, Érsek Zsoltot is. A rendőrségi hírek mellett található a lapban sport, önkormányzati tudósítás és számos érdekesség. / Átadták az apciaknak a gázvezetéket Igaz, hogy a település útjait hosszú ideig csak korlátozott mértékben használhatták a helybéliek, ám „rózsát termett a türelmük”. Elkészült és már át is adták a község idei legnagyobb beruházását, a gázvezetéket. A hideg idő beálltával a szolgáltatás minden előnyét élvezhetik az apciak. (Folytatás az 1. oldalról)- Kik és mi módon szeretnék megakadályozni azt, hogy Önök kiváljanak?- Természetesen a vezetőség. A törvény szerint a gyűlésen résztvevők kétharmados többségének kell megszavazni, hogy kiválhassunk a téeszből. A gyűlésekre pedig rendszerint azokat hívják meg, akik ellenünk szavaznak. Az lenne a normális, ha a vagyonjeggyel rendelkezőket is értesítenék levélben, de ez még egyszer sem történt meg. S hogy hogyan akadályozzák meg a kiválást? Egyszerűen megfélemlítik, terrorizálják az embereket. Ha megneszelik, hogy valakinek szándékában áll kilépni, a házastársa viszont benn maradna, akkor őt is elbocsátják. Azt is mondják, hogy megvonatják az öregek nyugdíját. Furcsa dolgok történnek itten...- Tudna erre egy példát is mondani- Licitáláskor például azt állították, hogy elfogyott a földalap. Néhányan még kaptunk is vissza kárpótlási jegyeket. Aztán - amikor lezárult az árverés - érdekes módon kiderült, hogy kimaradt egy csík. Pont az autópálya mellett... Nem ma jöttünk le a falvédőről. Tudni kell, hogy ez a legértékesebb, később jó pénzért eladható terület. S visszatartották csak azért, hogy egy bizonyos illető (A. úr itt a nevén nevezi a „klienst") megkaphassa. A hordák pedig csak nyeltek egyet. Mert az itteni ember nem olyan, mint az alföldi, hogy kapával, kaszával szétverje az egész bagázst. A hordák félnek.- Miből gondolja, hogy itt mindenki retteg?- Amikor négyszemközt beszéltünk az emberekkel, lelkendeztek a kiválásért. Rendeztünk egy gyűlést, meghívtunk előadónak egy neves jogászt, aki földügyekben járatos. Mindenki örvendezett, hogy milyen frankó. Ám annak ellenére, hogy sötétedés után volt a találkozó, csak egy páran mertek eljönni. És azok is nyújtogatták a nyakukat a teremben, pislogtak az ablakon kifelé: „jujj, most ment el Rozsda Bandi kocsija”, mondták, meg hogy „Horváth Sanyi itt körözött, megnézni, kik vannak jelen”.- Mielőtt felkerestem Önöket, beszélgettem erről a témáról a polgármester úrral is. Ő azt mondta, megérti mindkét felet, a kiválási és az összetar- tási szándékot is. Egyetlen dologtól fél, hogy még több ember marad munka nélkül.- Attól, ha mi elszakadnánk, még nem szűnne meg a téesz- ben az élet. Csak így a magunk urai lehetnénk. Egyben maradnánk, s arra törekednénk, hogy télen is legyen munka.- S kik azok, akik mindenáron önállóak szeretnének lenni? Nem a legtehetősebbek?- Szó sincs erről. Nyugdíjas - aki szeretné végre saját kézben látni a tulajdonát - éppúgy található közöttük, mint tettre kész fiatal. És a vagyonrészük is különböző értékű. Tehát gyakorlatilag nem válnának földönfutókká a bennmaradok sem, ha mi kivennénk a részünket.- Ki lenne a főnök?- Én biztos, hogy nem. Nem azért csinálom, félre ne tessék érteni. Csak azért vállaltam, mert egyrészt a szüléinknek is ott a földje, másrészt pedig mert nekem lehet ebből a legkevesebb bajom. Különös módon még a télen hallottam arról, hogy zűrök vannak a téeszben. Mivel informátorom csak feldobta a labdát, úgy gondoltam, a legokosabb megkérdezni az illetékest. A hord téesz elnöke, Kozsda András elfoglalt ember. Akkoriban többször is szerencsét próbáltam az irodájában, mire végre találkoztunk. Akkor azt mondta, nem téma a téma, szóra sem érdemes. Ne foglalkozzam vele. így utólag látom: hiba volt. Most viszont úgy határoztam: „nem engedem ki a madarat a kezemből”. Bejelentkezés nélkül állítottam be a téesz-irodába. Az elnök urat nem találtam bent. Titkárnőjétől megtudakoltam, melyik az a nap, amikor nagy valószínűséggel beszélhetek vele. A kérdésre kérdés volt a válasz: „Milyen ügyben?”. Megmondtam. Ő pedig megjelölte a napot. Kozsda úrnak akkor is dolga akadt.- El kellett mennie - feszengett a titkárnő. - De a gazdasági igazgatónőnél hagyott egy levelet... íme: „Szövetkezetünk igazgatóságához mind ez ideig egyetlenegy 'szétválási' szándékra vonatkozó bejelentés nem érkezett. Amennyiben a későbbiekben ilyen lenne, az igazgatóság a jogszabályok alapján fog eljárni." Négyessy Zita Vizsga a selypi átképzőben: kismamával, nagymamával A legutóbbi tanév kezdete óta átképző tagozat is működik a selypi Március 15. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Az oktatást húsz tanulóval kezdték - olyanokkal, akik a korábbi szakmájukkal nem tudtak elhelyezkedni, ezért úgy határoztak, hogy kitanulják a nőiruha-készítés csínját-bínját. Az intézményben jártunkkor a tanulók éppen a vizsga kellős közepén tartottak. Volt, aki már végzett a számonkéréssel, és izgult, hogy megfelelő legyen az eredménye. Mások még a procedúra elején álltak, ám a téma valamennyiüknél az eltelt időszak volt. A hölgyek között találkoztunk egészen fiatalokkal és nagymamakorúakkal is. Megismerkedtünk egy anyukával, aki az elmúlt évben a lányával együtt koptatta az iskolapadot. Kissé megerőltető volt számukra is a váltott - egy hét iskola, egy hét gyakorlat - rendszerű képzés, ám mint mondták: ennyit vállalni kellett az elhelyezkedés érdekében. Mindenki tisztában van vele, hogy ebben a szakmában nem fizetik meg busásan a dolgozókat, s van, aki csak azért tanulta meg a mesterséget, hogy otthon „maszekolni” tudjon vele. A korábbi tevékenységük - szűcs, gépíró, közgazdász - erre nem adott lehetőséget. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kurzust a munkaügyi központ finanszírozta, és a hallgatók a munkanélküli-segélyen felül még tízszázalékos átképzési támogatást is kaptak. A csaknem egyéves oktatás során a szakmai tárgyak kerültek előtérbe, és sikeres vizsga esetén szakmunkás-bizonyítvány honorálja teljesítményüket. Nagy szó ez, annál is inkább, mivel volt olyan tanuló is, aki — némi túlzással — azelőtt még tűt sem fogott a kezébe. A frissen végzettek dicsérték az iskolát, a körülményeket. Elismeréssel szóltak tanáraikról: Oroián Erzsébetről és Tompa Z. Mihályról, valamint Bartsch Sándorné Ani néniről, aki a gyakorlatban ismertette meg velük a szakma fortélyait. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a közeli települések - Hatvan, Petőfibánya - mellett Aldebrőről is érkeztek bejárók. S ha valaki azt gondolná, hogy csak kétkezi munkások vállalják a megélhetésnek ezt a formáját, az téved. Beszélgetésünk során az egyik résztvevő elárulta: épületgépész létére már a második átképzésen vesz részt, amióta munkanélküli lett. Kitanulta a marketingmenedzserség fogásait is, ám azzal jó, ha tízezer forintot keresett havonta. Ötvenévesen ennyiből nem sokra lehet menni.- Szerencse, hogy befejeződött a tanév - mosolygott kedvesen egy másik végzős, majd gömbölyödő pocakjára mutatott. - Ezzel már nem sokáig fértem volna el az iskolapadban... Az intézmény pályázat útján nyerte el a képzés költségeit. A kezdeményezés sikerét látva, az idén is támogatásért folyamodtak, s ha kérelmüket kedvezően bírálják el, ősszel újabb átkép- zősökkel találkozhatunk a vö- rösmajori kastélyban. (t. o.) Természetkedvelőknek, avagy „egzotikumok” a múzeumban A természet ezerszínű, különleges világába utazhatnak szeptember végéig a Zagyva-parti városban a Hatvány Lajos Múzeum szerencsés látogatói. A múzeumi világnapon nyílt Egzotikumok című természettudományos kiállítás anyagát több gyűjteményből válogatták össze. A tárlat ízelítőt nyújt a gyöngyösi Mátra Múzeum páratlan rovar- és lepkeritkaságaiból, de méltó helyet kaptak itt az Indiai-óceánban, valamint a Fü- löp-szigetek, Ausztrália, Vietnam, Borneo és Amerika partjainál élő puhatestűek - csigák, kagylók - reprezentánsai is. Az Elgon-expedíció botanikai gyűjtőmunkáját bemutató színes fotók is emelik az esemény színvonalát. A kiállított kuriózumok széles skáláját a preparált forró égövi madarak - egyebek mellett kolibri, papagáj, réce, sólyom -, ausztráliai emlősállatok - többek között szirti borz, erszényes ördög, repülő erszényes, foltos kuszkusz -, valamint afrikai bivaly- és antiloptrófeák gazdagítják. Egy elsötétített teremben, a megvilágított tárlókban láthatók a káprázatos hazai és külföldi ásványkincsek: achát, gipsz, opál, kalcit, kalcedon és fluorit. A különböző földrészek csodás természeti világát felvonultató kiállítás - nevének megfelelően - hűen tükrözi a távoli kontinensek növény- és állatvilágát, geológiai értékeit. A páratlan élményben részesülő látogatók az itt szerzett ismeretek mellett kiadványokkal, csiga- és kagylózsákmány- nyal is gyarapodhatnak. Demény-Dittel Lajos Lovastábor, lovasiskola, lovasnapközi Hatvan szélén, gyönyörű környezetben található az Alkotótábor és Szabadidőközpont. A ma még a városi könyvtár részét képező intézmény vezetői mindent elkövetnek, hogy egész évben változatos programokkal kedveskedjenek elsősorban a helybélieknek, de akár az országhatáron kívül élőknek is. Az idén Erdélyből is érkeztek gyerekek, akik sok egyéb mellett megismerkedhettek a nemezeléssel, a néprajzkutatással, a fazekasmesterséggel. Új kezdeményezésként beindult a „Táborozz a kutyáddal!" , melynek keretében szakember tanítja a jelentkezőket arra, hogyan képezzék ki négylábú barátaikat. Az objektumot felfedezte a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is - újságolta örömmel Csordás Mátyás programszervező. Képviselőik a legkülönbözőbb tájakról érkeznek ide, s megismerkedhetnek a környékkel: a Mátra szépségeivel, Boldog folklórjával. Szabadidejükben a pihenés mellett lovagolhatnak is. Igen, lovagolhatnak! Mert a táborban kiemelkedő szerephez jutottak a patások. A szervezők az óvodásoktól a felnőttekig várják a lóbarátokat. Az egyik újításuk a lovasnapközi. A szülők reggel kivihetik csemetéiket a táborba, és estig otthagyhatják. A közbenső időben a gyerkőcök megismerkedhetnek a csutakolással, az abrakolással, a felszer számozással. A szakemberek bemutatják a paripa „alkatrészeit”, és természetesen lovagolhatnak is a jelentkezők. Számukra étkezést is biztosítanak. Heti egy alkalommal - csütörtök délutánonként - az értelmi fogyatékos fiatalokat fogadják, akiknek feledhetetlen élményt jelent a pacikkal való foglalkozás. A lovastáborban viszont tíznapos, tizennégy fős turnusokat szerveznek. A központi figura itt is zabevő, ám az egyéb programok - strand, könyvtár - is a kikapcsolódást szolgálják. Ha pedig valaki tudni szeretné, milyen kunsztokra lehet képes a ló és a gazdája együtt, az jól teszi, ha mielőbb jelentkezik a lovasiskolába! Az oktatás előjegyzés alapján történik, és a benti képzés mellett terep- gyakorlatok is csalogatják a rajcsúrozni vágyókat. (-ri) Ideiglenes tribün épült Selypen. Országszerte nagy várakozás előzte meg a hatvaniak labdarúgócsapatának osztályozó mérkőzését. A meccset - az ismert okok miatt - Selypen rendezték meg, ahol a vendéglátók leleményesen, raklapokból ácsoltak lelátót a népes szurkolóseregnek.
