Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
6. oldal Horizont 1994. június 30., csütörtök Kikötői átrakóból galéria Új, s első hallásra meghökkentő szerepet szánnak művészetpártoló magánszemélyek a Duna medrében Esztergom fölött található úgynevezett váltótémek. A parttól 30 méterre és a vízszint fölött 15 méter magasan fekvő vasszerkezetű, nyeregtetős és körülbelül 300 négyzetméter alapterületű építmény egykor hajórakományok átrakására szolgált. Felvetődött az ötlet, hogy ezt alkotóházzá, illetve galériává kellene átalakítani. A javaslattevők és az ötlet támogatói nemrégiben létrehozták a Váltótér Alapítványt. Csupasz pisztoly 331/3 És íme, itt van harmadszor is a Csupasz pisztoly... - ezúttal Az utolsó merénylet című epizód. Drebin hadnagyot könnyek között búcsúztatják: mindenki sírt a röhögéstől, amikor nyugalomba vonult. Otthon sem várja azonban békesség. Felesége mindenáron gyereket akar, pedig Frank, mióta leadta a pisztolyát, nem érzi magát férfinak. De itt a lehetőség! Visszahívják egy rendkívül bonyolult merénylet előkészületeinek a leleplezésére. Először is Drebin hadnagy a spermabankban göngyölíti fel a gyanúsított szeretőjét, a többi „csak” ráadás. Az ötletekben gazdag, vérbő humorral átszőtt vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. Égi tűz 1975. november 5-én este néhány fiatal fiú különös fényjelenséget észlelt Arizonában. Travis közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a dolgot. Hirtelen azonban egy titokzatos energianyaláb a földre terítette. A rendőrségen azt vallották, hogy társukat egy UFO elrabolta. Travis öt nap múlva előkerült, meztelenül, kiéhezve... Amikor memóriája kezdett visszatérni, olyan hihetetlen dolgokat mondott el, amilyen csak a valóság lehet. A rendkívül izgalmas sci-fi videokazettán megtalálható az egri Videotop videotékában. Drebin hadnagy a Csupasz pisztoly 33 1/3 című film egyik jelenetében _ heti film- és videopremierek Katalánok napfényes tengerpartján Llioret de Mar pálmafás sétányát az egész tengerparton a legszebbnek tartják az itt forgó turisták. A tengeri nagyhatalomnak hosszú időn át inkább csak másik oldaláról ismertté vált Spanyolország mindössze évszázadunk ötvenes éveitől élvezi jobban a víz egyéb előnyeit is, valójában pedig a ’60-as esztendőktől - a repülőgépes, autóbuszos tömegturizmus itteni kezdetétől - emlegetettebb a nagyvilágban. Napjainkig tovább fejlődött a virágzásnak indult gazdasági ág, így a külföldi vendégek száma már tavaly meghaladta a hazai lélekszá- mot. Costa Brava talán legszebb pálmafái mögött, az egykori kis halászfaluból tekintélyes turistavárossá terebélyesedett Llioret de Mar polgármesteri hivatalában találkoztunk, beszélgettünk az idegenforgalom területi képviselőivel, élükön Antonia Leal i Sayrol igazgatóval. Vendéglátóink mögött, az elöljárósági tanácsterem főfalán, a király portréjától valamivel arrébb elhelyezett jelképek - az európai, a spanyol, a tartományi és a megyei zászló - mint másutt is, ahol csak megfordultunk, erőteljesen hangsúlyozták a félsziget közös gondolkodásának sokszínűségét, ami előtt a látogató is csak fejet hajthat. Mint hallottuk: a felkeresett település önmagában is remekül példázza a már évtizedek óta tartó határozott törekvéseket. A 17 ezer állandó lakoson kívül - főszezonban - 160, olykor 180 ezer ideiglenes lakója is van a rendkívül kedvelt üdülőhelynek. Szinte már teljesen vendégeikből élnek az itteniek, hiszen a szolgáltatói szféra, amelyben csaknem kivétel nélkül dolgoznak, így vagy úgy, de mindenképpen látogatóikhoz kapcsolódik. Öt kiépített tengerpartjuk vendégeit szállodákban és apartmanokban 30-30 ezer ágy várja, míg három kempingjük további elhelyezést tesz lehetővé. A legkülönfélébb igényekhez alkalmazkodó ellátás mellett elsősorban a sport marasztaló. Létesítményeik között már a fedett atlétikai pályából is kettő van. Rendkívül adnak közterületeik küllemére, az utcák és a vízpart tisztán tartására. A tengerparti fövenyt is naponta takarítják, méghozzá úgy, -kpgy 30 centis mélységig megforgatják, s átszűrik a homokot. Nemcsak szebb, kellemesebb így a széles sáv, hanem a talaj oxigénellátása is zavartalanabb. Mindez pedig véletlenül sem önkormányzati feladat a katalánoknál, hanem az idegenforgalmi hivatal legnyilvánvalóbb munkája - a költségvetésből juttatott pénzösszegek felhasználásával. Az igyekezet eredményeként, a kiterjedt fizetővendég-szolgálatot is tekintve évente mintegy 2,5 millió vendég tölt itt rövidebb-hosszabb időt, s érdeklődésük várhatóan még inkább fokozódik. További különösebb építkezésekkel ugyan egyelőre nem számolnak, de a meglévő - a terület egyetlen német szállodáján kívül kivétel nélkül spanyol - hotelekben már elmaradhatat- lannak tartják a rekonstrukciót. A minőségjavításon van a fő hangsúly, a színvonalat iparkodnak mindenütt még inkább az árakhoz igazítani. Áron alul egyébként csak a szabad strandot kínálják ma is- hiába emlegetik hivatalos fórumokon már legalább húsz esztendeje, hogy még a tengervíz, a gondozott partszakasz élvezeténél sem tesznek kivételt- minden mást, s olykor igen keményen, megfizettetnek. A forgalom az évszakok és az árak függvénye, de az év egészére jellemző errefelé, hogy a nyugati vendég költekezése a számottevőbb. Kiváltképpen az angolok hagyják itt valutáikat a szórakozóhelyeken. Kelet- és Közép-Európa népeit Spanyolországban is inkább csak kirándulóknak ismerik. Nemigen tanyáznak hosz- szasabban sehol, szívesebben mozognak, mintsem hogy a pénznyelő falak között időz- getnének. Hazai kereseti viszonyaink szorongatásában - megvallom - a mi kis csoportunk tagjai is bizony eléggé fogukhoz verték pesetáikat, valóban csak a legszükségesebbekre, a nagyon megkívántakra próbáltak költeni. Olyanokra, amik csupán itt elérhetők, annyira jellegzetesen ide tartozók, hogy másutt hiába is sóvárognák, keresnék ezeket. Vn mindez természetesen egynoinknek a kedvét sem szegte különösebben Katalóni- ában. Új élményeink azért is bőséggel kárpótoltak bennünket, amihez éppenséggel most még nem juthattunk, netán csak később, esetleg sokára kerülhetünk közelebb. Hiszen manapság még a magyar embernek Spanyolországba eljutni sem kevés! (Vége) Gyóni Gyula Munkanélküliek: kereken 14 százalék Az elmúlt hónapban tovább apadt megyénkben a regisztrált munkanélküliek száma. Mint az a Heves Megyei Munkaügyi Központ legutóbb közreadott felméréséből kitűnik: régiónkban jelenleg kereken 14 százalék a munkanélküliségi ráta. Az előző esztendő hasonló időszakához képest májusban 4650 állástalannal kevesebbet regisztráltak szűkebb hazánkban. Érdekes módon a legkedvezőtlenebb helyzetű körzetekben tapasztalható a nagyobb csökkenés, ennek ellenére a hevesi térségben még mindig 21,6 százalékos a ráta. Ez főként azzal magyarázható, hogy a szezonális munkák beindulásával kevesebb az elbocsátás, sőt mind több munkáskézre van szükség úgy a mezőgazdaságban, mint az idegenforgalomban. Figyelemre méltó tehát, hogy az elmúlt hónapban 679 állástalan talált magának elfoglaltságot. Májusban valamivel többen, mint tízezren részesültek járadékban. Ennek átlaga 10 ezer 414 forint* volt. Gyorsuló ütemben szűkül a segélyezettek köre, s ezzel párhuzamosan mind többen szorulnak rá a szociális támogatásra. A csökkenő tendencia mellett intő jel, hogy a munkanélküliek közül az ellátottak aránya nem érte el az ötven százalékot. A megyében több mint 7500-an kapnak jövedelem- pótló támogatást az önkormányzatoktól, s ez emelkedést jelez. Az elmúlt hónapban a munkaügyi központ szervezésében nem indult új átképző tanfolyam. A korábban kiírt pályázatokat folyamatosan értékelik, s ezt követően döntenek arról, hogy őszi kezdéssel milyen képzéseket támogatnak. Májusban 14 tanfolyam fejeződött be, ezen háromszázan gyarapították szakmai ismeretüket. A szervezet huszonegy munkanélküli vállalkozását segítette elő azzal, hogy nem vonta meg a járadék kifizetését. Bér- támogatást ötvenkét cég kapott, melynek során 146 állástalan foglalkoztatását garantálta. A közhasznú munka keretében 1181 -en dolgoztak megyénkben, főként kommunális területen, de egyre gyakoribb, hogy művelődési, oktatási és egészségügyi intézmények is igényt tartanak e támogatási formára. A könny is kicsordult a szemekből a Prepa-napon Meghatottan és megilletődve álltam meg a Líceum aulájában. Halk zümmögés, fegyelmezett és visszafogott mozdulatok, mosolygó arcok, imitt-amott könnyes pillantások, és rengeteg hófehér haj. Deres fejű vén diákok, volt egri prepák gyülekeztek össze az első Prepa-napra, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek egykori önmagukra. Körülöttük és mellettük selyembe, kiskosztümbe öltözött hölgyek: a feleségek csodálkozó arccal. Mintha az motoszkálna a fejükben, hogy lám, nemcsak az én férjem haját lepte be a dér, és mégis olyan huncut villanások pa- rázslanak fel a szemükben, mintha a legkedvesebb zár- dista kislánnyal most találkoztak volna a Líceum sarkán. Csupa élet, csupa lendület, csupa tenni akaró buzgalom sugárzik most az egybegyűltekből, még ha egy fél órával korábban a nehezen mozduló lábak tapogatva araszoltak is a járdán, a reszkető kezek pedig tétován lebegtek is a levegőben. Varázslat történt. A lelkek varázslata a találkozás örömében. Szép és megható pillanatai ezek a késői élet ajándékaként. Hiszen ekkor mindany- nyian melegszívű kamaszokká és huncut lelkű bakfisokká váltunk. Pedig ezen a vasárnapi dél- előttön nem a vidámság óráit éltük. Kettős ünnepi eseményre gyűltek össze. Ennek egyik része volt az első „hivatalos” Prepa-nap megtartása, a másik pedig a háborúban elesett diáktársak emlékét megörökítő márványtábla leleplezése. A díszterem fogadta magába a sok-sok ünneplő ruhás és ünneplő arcú emlékezőt. Az elnökség felült a díszemelvényre, az elnöklő Uracs István köszöntötte őket név szerint, és volt jó szava a közönséghez is. Elmondta bevezető gondolatait Kovács Sándor titkár, és beszámolt a baráti kör tevékenységéről Szabó Endre elnök. Most is hallottuk Bán Tibor mély zengésű baritonját, ahogy a Vadócba rózsát oltok című Mécs-verset előadta a tőle megszokott drámaisággal. Egykori önképzőköri szávaló- versenyek emléke idéződött fel bennem. Az ünnepélyességet fokozta a kamarahangverseny néhány, igazán magával ragadó száma, amelynek előadása avatott zenészek hozzáértését dicsérte. Köszöntötte az ünnepséget az egyház a kanonok-plébános tolmácsolásában és a városi önkormányzat az alpolgármes- temő szavain keresztül. A második aktus az emléktábla leleplezése volt. A díszterem bejárata melletti falrészen, igazán méltó helyen látható az aranybetűkkel kivésett nevek hosszú sora. Köztük egykori osztályfőnököm, Bitter Dezső és volt osztálytársam, Bolya Gyurka neve is ott szerepelt. Elszoruló torokkal betűztem ki a szavakat. Itt adta elő saját versét Bóta László, majd a leleplezés aktusát Erdösi Ferenc elnökhelyettes végezte el. Az emléktáblát dr. Valuch István kanonok-plébános szentelte meg. Befejezésül Kiss Menyhért Ferike című verse hangzott fel Kiss Papp Vilmos átélt tolmácsolásában. így zajlott le a volt egri prepák első hivatalos ünnepsége, amely arról tanúskodott, hogy az alma matert senki sem felejtette el, és mélyen a szívükbe vésve hordják azt a szellemiséget, amit a volt Egri Rk. Tanítóképző Intézet tanárai fejlesztettek ki bennük az iskolai évek során. Menj és taníts! Vár a magyar falu! Hangzott a jelszó annak idején. A feladatot megértették, a feladatot elfogadták, és sem a meszelt falú iskolákban,- sem a fronton nem hoztak szégyent az egri prepa névre. G. Molnár Ferenc > KISÁRUHÁZ I MŰSZAKI l MIÍMI MfMÍI Goldstar klímaberendezések nálunk a legolcsóbban 45.200 Ft + ÁFA-tói Érdeklődni: Eger, Sípköz 2. (a Tűzoltó téri volt munkaruházati boltban) Telefon: 410-425 számon, t
