Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
6. oldal Horizont 1994. június 27., hétfő A türelem, a szeretet és a hűség aranydiplomája Kereken ötven esztendeje végzett az egri Angolkisasz- szonyok intézetében az utolsó osztály, huszonnégy fiatal pedagógus. Ezerkilencszáznegyven- nyolc nyarán az akkori országgyűlés végleges döntést hozott az egyházi iskolák államosításáról. Az eltelt fél évszázad sok keserűséget, sok örömöt, küzdelmeket tartogatott a számukra. A zárda falai nem nyújtottak többé védelmet, csak a jó tanács, amit út- ravalóul kaptak. A jót és a rosszat egyforma türelemmel kell viselni, az élet igazságos. Bajban és békében az örök segítség az éltető szeretet. Ez segítette őket eddigi életük során, és ezért tudnak ma is, a hetvenedik évük küszöbén derűvel mesélni a jóról, feledve a rosszat. Erre a küzdelmes ötven esztendőre emlékezett a közelmúltban az immár visszakapott, kedves emlékű kápolnában a hajdani utolsó évfolyam - mesélte Szököné Csizmadia Mária, az egykori osztály tagja. Szeretett osztályfőnöküket, dr. Bárány Irént betegsége tartotta távol a közös ünnepléstől. Tanítványaihoz intézett meleg hangú sorait a jelenlegi rendfőnöknő, Erzsébet nővér olvasta föl az ünnepséget megnyitó szentmise után. Majd hűségük, töretlen hitük, türelmes szeretetük, a munkában eltöltött ötven esztendő elismeréseként aranydiplomával jutalmazták az egykori zárda utolsó osztályának tagjait. Szerény ebéd zárta a ritka eseményt. Békességben, egészségben reménykedve búcsúztak egymástól, abban bízva, hogy néhány év múltával ismét találkozhatnak mindahányan a régi iskolában. A versnek akad közönsége Ungvári P. Tamás évek óta jelentkezik - az egri verskedvelők örömére - egy-egy megalapozott válogatással. Most, az egyik hétköznapi estén Elettöredékek címmel verset, prózát vegyesen mondott. Prózát talán csak azért kevert a feszes ritmusok, veretes strófaszerkezetek közé, mert nem akarta kihagyni az élményből Örkényt és Tamási Aront. Műsorát Weöres Sándor remek játékával indította. A Téma és Variációk a szó legtisztább értelmében szellemi tűzijáték. Itt nemcsak a mondatok, a fél szavak, a rímek sorozata sü- rög-forog-sistereg, itt robban, ott ömlik, mint a láva, a gúny, a szatirikus epeömlés, amiben alaposan megforgatja, készsége szerint szapulja mindazt, amit ki akar előttünk tisztázni. Mert bizony itt minden hangsúly fontossá válik, és ez a fiatal jogászember, akiben buzog a lelkiismeret is, no meg az előadókészség is, bizonyára sokszor felmondhatta magának ezt a poétái remeklést, amíg eddig a szintig eljuttatta magát is, meg a szöveget is. Nem kell azonban leragadnunk Weöres Variációinál, hogy az előadóművész tájoltsá- gát, nemes szándékát bizonygassuk. Pázmán lovag históriáját is megbocsátó kedélyességgel vezeti elő, Babits szerető-szerelmes vallomását is a vers alaphangján pedzegeti, hogy eljuthasson Ady Imádság háború után-jáig, a Radnóti-eclogáig. Arany János Hídavatásáról azért nem kívánnék most bővebben nyilatkozni, mert még középiskolás koromból, 1936-ból, a poétikai óráról őrzöm azt a hideglelős élményt, amit az Arany-ballada nyomán beszereztem magamnak. (Akkoriban valami óriási is- tentelenségnek tartottam az ön- gyilkosságot, amit Arany János, a költő olyan ünnepélyességgel beszél el, hogy csak borzongani tudtam belé - akkor! Mára?) Ha a színész-versmondókat leszámítom, Egerben mára már csak egy igazán jó versmondó - Ungvári P. Tamáson kívül - nincs. És ez a tény éppúgy elszomorít, mint amennyire örü lök az ő kitűnő teljesítményének. Ráadásul már az elmondható vers is kezd kiveszni a hazai tájakról. A folyóiratok, szerkesztőségek elképesztő igénytelensége engedi ömleni a hasábokra a pár szavas semmiségeket, a gondolatok és szenvedélyek nélkül „kitalált különlegességeket”., amiknek legfőbb hibájuk, hogy a poétika legalapvetőbb követelményeinek sem felelnek meg. De hát mindenütt és mindennel így vagyunk. Még jó, ha ritkán, mint ez a jogász-fiatalember, vállalja a fellépést, és teljesítményével megvigasztalja a már-már csak legyinteni tudókat. Nem adja fel - ne is tegye. Van közönsége! És amíg így „működik”, sokan lesznek hűségesek hozzá! Farkas András Katalánok napfényes tengerpartján Barcelona modern építészetének egyik jellegzetes alkotása a sportkikötő szomszédságában fémből készült stilizált hal. Többnyire ugyan még mindig hazai tájaink, kedves szép helyeink valamennyiét sem ismeri a magyar - de amint csak teheti, külföldre kívánkozik. Csehszlovákia után Lengyelországot kedvelte meg jobban, majd a bolgár, jugoszláv, olasz, görög tengerpart lett kapósabb, míg újabban a spanyol vizekre esküszik a Balaton helyett. S hogy miért éppen azokra? Nos, azt próbálta kideríteni nemrégiben honi sajtónk kis csapata legrégebbi, legnagyobb utazási irodánk, az IBUSZ Tours, illetve ibériai partnere, a Viajes Etusa meghívását elfogadva. Házigazdáinkkal mehettünk volna autóbusszal is - miután már hetenként járatot indítanak: keddenként Budapestről, péntekenként Miskolcról Gyöngyösön és Hatvanon át -, hogy többet lássunk, de az idő rövidsége miatt most mégis a repülőgépet választottuk. Szerencsére az Alpok fentről sem jelentett kevesebb élményt, amiről különben bárki meggyőződhet, mert a szezonban már 14 hasonló lehetőség kínálkozik. A kétségkívül drágább, de megfizethetetlenül gyorsabb, mintegy kétórás légiút során a nézelődésen túl persze beszélgetésre is jutott néhány perc. Kísérőinktől — Lehr Edittől és Bak Judittól - így megtudhattuk, hogy noha „Spanyolba” járni tényleg csak az utóbbi években divatosabb, tulajdonképpen már harminc esztendeje utaztat a vállalat oda és vissza magyarokat. Vendégeiknek szállodákban, apartmanokban biztosítanak elhelyezést, míg különprogramjaikról az egész nyárra kitelepedett két idegen- vezetőjük gondoskodik. Barcelonában landolva már az első órákban kaptunk némi ízelítőt a katalán fővárosból, s a félszigetből. Mindjárt a repülőtér hatalmas, impozáns csarnokában találkoztunk - körülépített vagy ide átültetett - óriáspálmákkal, amelyek a később észrevett csoportos vagy magányos cédrusokkal együtt szinte végigkísérték országjárásunkat. A metropolis körgyűrűjéről haladtunk további utunkon autóbuszunkkal állandó szálláshelyünkre, Santa Susanába. Az elegáns üdülőhelyre egyébként a nagyváros szívéből - föld alatti pályaudvarról - gyorsvasát francia szerelvényei is röpítik már a vendégeket, akiktől a húsvéttal kezdődő szezonelő sem éppen csöndes. A korai látogatók legfeljebb a fürdőzést hagyják későbbre. Májusban legfeljebb a szobáik előtt lévő betonmedencékben kóstolgatják a strandot. Valószínűleg azért kívánkoztunk mi is inkább vissza Barcelonába egy alaposabb kirándulásra. Kerékről is megragadó a többmilliós helység szépsége, gondozottsága, sok régi, patinás és mai, modem építménye, az olimpia visszamaradt, tovább élő megannyi emléke! A gépkocsiból kilépve pedig marasztaló is mindegyik. Említhetném valamennyit, de az útikönyvek már megírták előttem, részletesen. A Templo de la Sangrada Famíliát azonban semmiképpen nem hagyhatom szó nélkül, mert hasonlóról még csak nem is hallottam eddig! Jóval több, mint egy évszázada épül, de még nincs befejezve. Ha pedig valamikor elkészül, 12 darab százméteres tornya lesz, s a remekmű 160 méter magas kupolával is dicsekedhet! Páratlan látvány, s felejthetetlen a tengerparti út is: alattunk az égszínkék, irdatlan víz, fölöttünk várak, kolostorok, amerre csak megyünk. A korszerű és igen tetszetős hotelekből úgyszólván a legnagyobb bőséggel válogathat az érdeklődő. A miénk, a Royal Sun, történetesen négycsillagos volt, de a csupán megtekintett szerényebbeket sem igen találtuk alábbvalóaknak. Sőt például egy másik üdülőváros, Llioret de Mar kétcsillagos apartmanháza, a Guitart Park IV. mindenféle összebeszélés nélkül egyenesen a legnagyobb tetszésünkre szolgált. Nincs ugyan benne teljes ellátás, még félpanzió sem, de remekül felszerelt konyhái-ebédlői feledtetik ezt. S a lakóegységekben hűtő- szekrényt, tévét is találtunk a telefonon kívül - amiket bizony a luxushelyeken hiába kerestünk. Ahol „etetik” is a vendéget, jobbára „svédasztalos” az étkezés, s kiadós. Az ellátásban kiváltképpen a gyermekeknek kedveznek, az árengedmény 30- 50 vagy 100 százalékos. A vékonyabb magyar pénztárcát persze így is terheli. Jóllehet, az IBUSZ idei új szolgáltatása, a félpanziót hét komplett ebéddel teljessé tevő 1100-2500 forintos lehetőség további könnyítés lenne. (Folytatjuk) Gyóni Gyula Szünidei munka - feheren, „feketén”? Az már régen nem pedagógiai vitatéma, hogy a vakáció idején pihenjenek, szórakozzanak a nagyobb gyerekek, vagy kóstoljanak bele a nagybetűs „Élet”-be, azaz dolgozzanak. A tapasztalatok szerint - az ismert foglalkoztatási problémák ellenére - idén a nyári szezonban bőven adódik lehetőség a diákmunkára. Az egészséges fiúk számára például a nem túl nehéz fizikai munka minden válfaja ajánlható. Sok természetkedvelő városi gyereknek föltehetően a mezőgazdasági idénymunkák kínálják a legjobb foglalatosságot; a lányoknak pedig az idegenforgalom, a szolgáltatási szféra, a kereskedelem adhat jó munkaalkalmat. A szünidei elhelyezkedés kapcsán tudni kell: a rendelkezések szerint csak 14 éven felüliek állhatnak munkába. A 14—16 év közöttiek alkalmazásához a szülők írásos hozzájárulása is szükséges. Ezenkívül be kell szerezni az érintett középiskolától is a munkavállalási engedélyt. Az álláskeresést megköny- nyíti, hogy Budapesten és a nagyobb városokban - elsősorban ott, ahol egyetemek vannak - idénymunkákat közvetítő diákmunka-vállalási irodák működnek. Az iskolások alkalmazására egyébként a foglalkoztatásra általában érvényes szabályok vonatkoznak. Köztudott, hogy a munkaerőpiacon nem ritkák a visszaélések, ajánlatos tehát a munkavállalás feltételeit írásban rögzíteni: az alkalmaztatás időtartamát, az ellátandó feladatot, az érte járó fizetést. Jegyezzük meg: a csupán szóban kötött „munkaszerződés" alapján végzett munka - feketemunka! Törvénytelen, s azzal a veszéllyel is jár, hogy a munkáltató nem tartja magát ígéretéhez, amikor fizetségre kerül a sor. Teheti, hisz nincs írás, amely ígéretének megtartására kötelezi. Ezért - bár a második gazdaságban magasak a tarifák; s nehezebb fizikai munkával ezer, sőt kétezer forintot is meg lehet keresni - ne engedjük a gyerekeket ilyen kétes munkaügyi kalandokba. (A legális, szabályszerű foglalkoztatásban a fiataloknak kínált órabér széles skálán, általában 50-100 forint között mozog.) S még valamit: a gyerekeknek orvosi vizsgálaton kell átesniük. (FEB) Kossuth amerikai unokái Az „ígéret földjén” Az „ígéret földjén” élők erkölcsi és anyagi támogatásáért esdeklő Kossuth sikereiről és sikertelen próbálkozásairól regények és zsenge drámák próbálkoztak már hírt adni. De mit ér a szónok, ha magyar? Czinkotai Mihály, New York:- „Kossuth a második ember volt, ha nem az első, aki az amerikai kongresszus előtt magyarul beszélhetett - percekig bár, de magyarul mondhatta szónoklatait. Azután angolul folytatta, hiszen a börtönben kitűnően megtanulta ezt a nyelvet is. El tudjuk képzelni gesztusokkal kísért ékesszólását, amint 1852-ben, Washingtonban így szólt az ország uraihoz: „midőn e szószékre lépek, hogy Önöket felhívjam, mentsék meg a hazát...” ? El tudjuk képzelni, mennyire nem jelentett ez semmit az amerikai honatyáknak? Mert Kossuth beszéde elment Magyarországon, de nem ott! Hiába folyamodott az ékesszólás fegyvereihez, nem volt sikere. Pedig igen jól kezdődött. Ha csak a partraszállás utáni festményeket megnézzük, ahol a lovas bandériumok élén végigvonul Manhattan utcáin, megértjük hitét és energiáját, hogy fél év alatt több mint 600 beszédet tartott országszerte - német és angol nyelven. Száznyolcvan nap alatt hatszáz szónoklat, alkalmankint 2- 3 órás időtartammal! Ez ember- feletti vállalkozás még egy városban is, nem pedig ahogy ő tette, végig a keleti parton, Bostontól New Orleansig. De hiába volt minden erőfeszítés, a tervezett pénznek egy- tizede sem gyűlt össze. Talán azért, mert úgy vélték hallgatói, hogy a nagy szavak mögött nincs igazi realitás, csak egy álom kergetése?! — Magyarországon szinte mindenki Kossuthot tartja a legnagyobb magyarnak. Semmi sem állt távolabb az igazságtól, úgy gondolom! Nagyon könnyű lángra lobbantam - egy-két napig. S utána jön a nagy üresség. Kossuth megadta a magyar népnek az öntudatot, de ez még nem elegendő arra, hogy ebből megéljünk. Minden ember kicsit úgy van vele, hogy magyarnak lenni, az egy foglalkozás, de ebből még nem lehet olyan várat építeni, amely az első szellőre le nem dőlne.” „- Nem tudok róla semmit.” (Az utca embere). A Madison Avenue-n sétálva magyar szóra lettem figyelmes, s az egyik idős urat megszólítottam:- Mit tud New York és Kossuth kapcsolatáról?- Semmit - feleli, s bigy- gyesztett ajakkal a fejét rázza.- Mióta él itt?- Nagyon régen - válaszol kényszeredetten -, túl régen.- Mit tud Kossuth New York-i tartózkodásáról? - próbálkozom újra.- Nézze meg a Kos- suth-szobrot a 116. utca sarkán, de mást ne kérdezzen, mert semmit az égvilágon nem tudok. Én nem járok magyar egyesületbe, sehova nem megyek, ahol magyarok vannak. Jobb, ha távol tartom tőlük magam... „Szavait Abrahám Lincoln is használta” - fogalmazta meg egy másik amerikai. Hargitay István professzor, Cleveland:- „Kossuth nevét még ma is több mint 150 falu, kisvároska és utca viseli. Itt, Ohioban is tartott beszédeket, s ezek közül a legjelentősebb a columbusi képviselőházban való szónoklata. Ebből több mondatot Ábrahám Lincoln is beépített saját anyagába. A híres gettisburgi beszédében például olyan kifejezéseket használ, melyeket először Kossuth Lajos mondott el...” Cleveland keleti oldalán találjuk gyönyörű bronzszobrát, melyet 10-15 évvel ezelőtt levettek és restauráltak. Itt ma is szeretettel beszélnek róla, a szabadság szimbólumaként említik, és tisztelik, (Sz. K.) A Hubertus "A-B" Kft. felvesz:- faipari technikust vagy üzemmérnököt termelésirányítói munkakörbe - szakképzett, gyakorlott bútorasztalost - segédmunkást Érdeklődni: személyesen Eger, Kerecsendi úti telephelyén
