Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25-26 / 148. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. jűnius 25-26., szombat - vasárnap Buddhista körök szerte Ukrajnában Kijev város ünnepén az idén a szokásos utcai majálison nem a zenészek, a festők vagy az ortodox egyház templomainak felújítására gyűjtő mutatványosok keltették a legnagyobb feltűnést. Az igazi „sztárok” a lótuszülésbe merevedett buddhisták voltak, akikre mint négerre az eszkimó, úgy nézett a közönség. A nálunk is ismert sárga lepelszerű ruha, lófarok és a tekerőlantra emlékeztető zeneszerszám viselői persze nem önmutogatásból mentek ki az utcára. Azon a napon nemcsak a főváros, hanem ők is ünnepeltek: idén éppen erre a napra esett Buddha születésének és megszentelésének évfordulója. Túláradó örömüket pedig szerették volna megosztani a kijeviekkel. A nemcsak nemzetiségekben, de a hitéletben is sokszínű Ukrajnában már évek óta működnek buddhista gyülekezetek. Zömmel természetesen az itt élő ázsiai népcsoportok tartoznak hozzájuk (burját, uj- gur, mongol, kínai stb.), ám a függetlenség elnyerése óta, vagyis három éve, ukrán fiatalok százai csatlakoztak, sőt Dnye- propetrovszkban már egy, kizárólag ukránokból álló csoport is létezik. Kijevben most van formálódóban az első buddhista közösség. Ebben a munkában japán segítségre is számítanak. Dzjunsehu Teraszává, osakai főláma, aki maga is jelen volt a kijevi ünnepségeken, azt ígérte, hogy könyvekkel és némi pénzzel az otthoni gyülekezet is hozzájárni ehhez. (MTI) Netanya, az izraeli gyémántváros A világ nyersgyémánt-termelé- sének 81 százalékát Izrael vásárolja meg. Ez azt jelenti, hogy a gyémántipar az izraeli gazdaság egyik legjelentősebb tényezőjévé vált. Helyi szakértők szerint húsz éve a csiszolt gyémánt kiviteléből származik az ország legnagyobb exportbevétele, átlagosan évente 3 - szerényebb becslések szerint valamivel több, mint 2 - billió (milliárd) dollár. A gyémántfeldolgozás központja a Tel Avivtól mintegy 30 kilométerre északra fekvő dinamikusan fejlődő üdülőcentrum, Netanya. A városban a gyémántipar 10 ezer embernek ad munkát. Netanyában működik Izrael legjelentősebb gyémántcsiszoló vállalkozása, a netanyai Nemzeti Gyémánt Központ, az NDC. Az üzemben tett látogatás során a cég képviselője a központ gazdasági tevékenységéről érdemi információt nem volt hajlandó adni. Annyit mondott csupán: megéri gyémántcsiszolással foglalkozni, és ezzel a munkával az NDC fél évszázad alatt rangot vívott ki magának e szakmában. Ez azt jelenti, hogy a netanyai gyémánt központ nem divatkövető, hanem divatformáló. A gyári szakember azt viszont már készségesen elmagyarázta, miért és mitől értékes a gyémánt. Egy karát - azaz 0,2 gramm - gyémánt kitermeléséhez általában 50 tonna meddő kőzetet kell megmozgatni. A gyémánt értékét alapvetően négy tényező befolyásolja: a hasítás módja, azaz mennyire sikerült az ideális formát megtalálni; a kő színe, azaz minél világosabb, annál értékesebb; a gyémánt áttetszősége; s emellett döntő szerepet játszik még a karátsúly is. Természetesen, hogy a drágakő elnyerje végső formáját, azaz hogy brilliánssá váljon, a gyémántcsiszoló mesternek rendkívül aprólékos munkát kell végezni. Mivel az 58 lap csiszolása - ennyiből áll ugyanis egy gyémánttá csiszolt drágakő - rendkívüli figyelmet és pontosságot követel, így általában egy kő megmunkálását nem is egy, hanem több ember végzi. Netanyában a gyémánt központ bemutatótermében a vevőknek 50 (ötven) és 150.000 (százötvenezer) dollár közötti árban kínálnak brillián- sokat. így a gyémánt birtoklása - az NDC alkalmazottja szerint ma már nemcsak a gazdagok kiváltsága lehet. Egyébként a gyémánt forgalmazása Izraelben vám- és adómentes, így a helyiek szerint itt a legolcsóbb a világon. A legfőbb sörivók Európa egyetlen régiójában sem folyik le annyi sör a torkokon, mint a bajor, a szász és a cseh területen együttvéve. A sörivóknak ebben a „Ber- muda-háromszögében” a sör- fogyasztás éves átlagban 170 és 200 liter között mozog fejenként, ami meghaladja a 140 literes német átlagot is. Utóbbi pedig ugyancsak csúcsnak számít az európai országok között. A kontinens 1644 sörgyárának 78 százaléka német földön található. Kilencven eve halt meg Csehov Egy kifejező felvétel a világhírű drámaíróról 1904. július 15-én, negyvennégy éves korában, tehetsége teljében, színpadi sikerei csúcsán ragadta el a halál az orosz írózsenit. Emlékét több száz remekbe szabott novella és néhány korszakformáló, kimeríthetetlen szépségű-értékű dráma őrzi. Csehov hatása a világ irodalmára szinte páratlannak mondható. A halála óta eltelt kilencven év alatt számos életrajz készült róla, rengeteg tanulmányban elemezték írói munkásságát. Hazai és külföldi méltatói egyaránt elismerték rendkívüli művészi kvalitását. A legújabb drámaíró nemzedék képviselői is gyakran merítenek a sokféleképpen értelmezhető, líraian tragikus, selymesen ironikus színpadi alkotásaiból. Az 1860-ban, Taganrogban született Csehovnak nehéz gyermekkora volt. Az anyagi gondokkal küszködő, művészhajlamokkal megvert édesapja, a vidéki szatócs, a családdal Moszkvába költözött, egyedül hagyva a kis Antont az Azovi-tenger partján fekvő városkában. Az ambiciózus gimnazista saját erejére támaszkodva leérettségizett, majd beiratkozott a moszkvai egyetem orvosi karára. Az újsütetű egyetemistát az anyagi kényszer, a megélhetési gondok, s minden bizonnyal a benne bujkáló feszítő tehetség sarkallta az írásra. Mikor megszerezte az orvosi diplomát, már jó nevű írónak számított. Ettől kezdve kettős életet folytatott: odaadással gyógyított, és szenvedélyesen alkotott. írói pályáját humoros karcolatokkal, apróbb szórakoztató történetecskékkel kezdte. A múlt század nyolcvanas éveinek végén jelentkezett a jellegzetesen tömör, cizelláltan finom novelláival, amelyekben átlagemberek vergődnek, mindennapi sorsok sorjáznak, csi- novnyikok packáznak és jobb sorsra érdemes intellektuelek szenvelegnek. Csehov hősei a legtöbbször csak elviselik az életet, sőt annak tragikumát gyakran komikus helyzetekben vészelik át. A lírát, tragédiát és komédiát mesterien elegyítő pompás elbeszéléseiben az álom, a szépség és a tények világa áll egymással szemben, és ez egyúttal a feloldhatatlan konfliktusok forrása is. A 6-os számú kórterem, A kutyás hölgy, A menyasszony, A tokba bújt ember, A mezzani- nos ház, A kikapós feleség, a Jonics és a többi remek novella különböző félresiklott életutak groteszk, ironikus és lírai elemekkel megtűzdelt, sűrítve poentírozott művészi összefoglalása. A színházhoz már fiatal korában vonzódó Csehov élete utolsó éveiben a drámaíráshoz fogott. „Drámaiadon” drámái a novellákból nőttek ki. Az egyszerre líraira és tragikusra, groteszkre és humorosra hangszerelt színmüveiben az elsők között villantotta fel az abszurdot, amely idővel egy korszak jellegzetességévé vált. Drámáiban a szépség megsértését mutatta fel, s azt, hogy az élet tovatűnő hangulatok szövevénye, amelyben az ember magával az élettel jut mély, megfoghatatlan konfliktusokba. Ily módon a csehovi színmű a hétköznapok drámája, s egyben költői tiltakozás a hétköz- napiság ellen. Csehov, a két- szólamú, modem drámák megteremtője azt a ritka írói sikert mondhatta magáénak, hogy művészetében egy drámaírási folyamat betetőzése és egy új típusú dráma nyitánya realizálódott. Felbontotta a klasszikus drámát, és annak elemeiből egyéni szintézist teremtett. A csehovi színművek egyik legfontosabb sajátossága, hogy a nagyívű drámai konfliktust sok apró összeütközés váltja fel, a cselekmény pedig alapvetően a „színfalak” mögé szorul, fordulópont lett a műfaj történetében. Ma már az is kétségtelen, hogy színpadi műveinek karaktere és különleges atmoszférája drámaíró nemzedékeket vont hatás- és bűvkörébe, és az álom és valóság ellentétében vergődő, tipikus Csehov-hősök modernizált - esetenként deformált - változatait láthatjuk nemegyszer napjainkban is az orosz Alek- szej Arbuzovtól egészen az amerikai Tennessee William- sig ívelő sokszínű drámai alkotásokban. Még az olyan különc tehetségek, mint Ionesco és Beckett is Csehov hatása alá kerültek, akiknél - érdekes módon - abszurdba fordult a csehovi szituáció. Általában is elmondható, hogy a csehovi dráma a XX. századi európai és amerikai drámairodalom fejlődését és alakulását alapvetően befolyásoló modellé vált. A nagy drámákat megelőzően Csehov egyfelvonásosok- ban próbálgatta, csiszol gáttá témáit, dramaturgiai eszközeit. A Jubileum, a Lakodalom, a Leánykérés és a többiek nem csupán művészi ujjgyakorlatnak tekinthetők, hiszen részben tetten érhető bennük a későbbi érett színművek szimbólum- rendszere és szépsége is. Első jelentősebb drámáját, a Sirályt az akkori közönség értetlenül fogadta. 1896-ban a pétervári Alekszandr Színházban lezajlott premieren a darab megbukott. A művésszé válás kérdéseit feszegető, szimbólumokkal példázgató dráma két év múlva, a moszkvai Művész Színházban már sikert aratott. A Vány a bácsiban Csehov már teljes írói arzenálját felvonultatja: a szimbolikus többértelműségtől a „szöveg alatti” áramlásig. A drámában egészében véve a hétköznapok jelennek meg a maguk unalmas, álmos, kellemes és elviselhetetlen valójukban. A hősök egyetlen menedéke az élet kilátástalansága ellen a felfokozott érzés, még akkor is, ha az csupán hamis illúziókra épül. A jólelkű, szorgalmas, szerelmi reményeiben azonban megtépázott Szonya és az életben meg egykori eszményképében újra nagyot csalódott, érzelmileg is kisemmizett Vá- nya bácsi sorsa közös marad. A játékos sors hitegette, kecsegtette őket, de mint már annyiszor, Fortuna ismét cserbenhagyta a szép álmokat dédelgető, a boldogság ígéretében ringatózó „áldozatait”. Az illúziók világa, a megalapozatlan vágyak természete klasszikus tömörséggel, lírai-groteszk képletben jelenik meg a Három nővérben. Olga, Mása és Irina heves vágyakozása álmaik városába hiábavalónak bizonyul, és a megvál- toztathatatlanság tudatával, kínzó fájdalmával kell tovább vegetálniuk a provinciális lét kisszerű szürkeségében. Az utolsó remek dráma, a Cseresznyéskert, a nagy változások előtt álló Oroszország szkeptikus képét villantja fel. A dobravert cseresznyéskert lírai-tragikus szimbólumában éppúgy benne van a szertefoszlott szépségideál, mint a patriarkális életképtelenség komor realitása. A múlt zsongásában tetszelgő-szenvelgő földbirtokosnő, a tudálékoserőtlen fivér és környezetükből többen ismét magával az élettel kerülnek végzetes, számukra felfoghatatlan ellentétbe. Megemlékezésünket azzal kezdtük, milyen kegyetlen a sors. A gyötrelmes gyermekkor után, mikor Anton Pavlovics Csehov érett férfiként már elismert orvosnak és híres írónak számított, sőt a Művész Színház ünnepelt színésznőjének, Olga Knippemek a kezét is elnyerte, aki minden drámájának főszerepét elbűvölően játszotta, az íróban régóta lappangó tüdőbaj pontot tett az életére. Csehov szelleme és művészete azonban alkotásaiban örök életű maradt. A jeles irodalomtörténész, Szerb Antal ezt írta az orosz klasszikusról: „Csehov a novellának, ennek a nehéz és gyönyörű műfajnak talán a legnagyobb mestere.” Nyugodt szívvel hozzátehetjük: egy másik, nem kevésbé izgalmas és lebilincselő műfajnak is, a drámának. Hekli József c L Az aradi vár a gondos katonai őrzés ellenére is romjaival riaszt. Az erdélyi hegyek ormán régi időket idéző várak késztetnek nosztalgiára.
