Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

6. oldal Horizont 1994. június 22., szerda Jellegzetes falusi porta Csángóföldön „Énekkel, az ördögtől sem félek...” Húsz éve halt meg Lakatos Demeter. Költő volt, igazi pa­rasztköltő, vagy ahogy ő írta Moldvában, a gyönyörű fek­vésű Szabófalván: „En vagyak falu kültüe Egyedül... Mindig inekelek népnek Faluba Ingem most vinend is tépnek Fonuba: Mért értem a népnek baját O romit... Azirt nekem Kedves muzám A paraszt.” Egy nyolcszáz éves nép, a csángó magyar nép költője, Lakatos Demeter hangja szól így. A Szeret folyó völgyéből tudósítást küld egy felszámo­lásra ítélt népcsoport élet-ha­lál küzdelméről, a „Csángu or­szágból” kiált rekedre fáradt hangon úgy, hogy még nem is tudja: a románok statisztikai felmérésében nem szerepel­nek. EGYSZERŰEN NIN­CSENEK! Lakatos Demeter sosem járt anyanyelvű iskolába, mert bár száz katolikus plébános veze­tése alatt éltek száz plébánia körül, nem érdemeltek magyar iskolát. De nem tanult költé­szetet sem, mégis rímet farag, verset ír arról, hogyan hagyta el őket Isten, bízta idegen pa­pokra ezt a nyájat, ítélve őket pusztában bolyongásra, ide­gen urak kényére, kedvére. Költeményeit eldugja, rej­tegeti, és elégeti, ha kell, de az ellenség kezébe nem adja. Ami megmaradt, az 172 vers és 10 levél! Szám szerint mérve nem sok, mégis minden betűjében olyan lírai vallomás a csángó-magyar népről, me­lyet olvasva és a világ számos pontját ismerve alig hisszük, hogy e népcsoportnál jelentő­sebbet és érdekesebbet talál­hatnánk a Föld bármely pont­ján. E táj végvári énekese, Laka­tos Demeter 1911 november 11-én született Szabófalván. Apja kovácsmester, édesanyja napszámos volt. Az iskolázat­lan szülők gyermeke is csak négy elemi és három ipari osz­tályt végzett. Fiatalságának korai szakaszában különös ér­zékkel színtársulatot alakított, s hét éven át járva a vidéket vitte a magyar nyelvű reményt az embereknek. Nem csak ját­szott, igazgatott és szervezett, de ő maga írta a darabokat is. Irodalmi bemutatkozására 24 éves koráig kellett várnia, mikor is a Kolozsvári Keleti Újságba bekerült néhány sora. Dsida Jenővel, a lap főszer­kesztőjével való találkozásra a következő gondolatokkal em­lékezik: „Mikar megmutatom Zida Enünek, megkérdezte, mi ez, Demeter? Ászt mondtom: egy magyar vers; de nagyot neve­tet; ászt monta, ha montom lene, hogy egy angol vers, meghitelene, de csak magyar nem. De ászt mondta, mégis a legelsu csángó vers a vilá­gon”. A harmincas években egy török költőnő, akinek az éde­sanyja magyar volt, ellátoga­tott Moldva egyik városába, Román-ba. A kocsmában hangosan beszélő társaságra lett figyelmes. Beszédükben szépcsengésű magyar szava­kat is hallott. Ekkor ismerke­dett meg Lakatos Demeterrel, a társaság középponti alakjá­val. Cikket írt róla, s közölte egyik versét, melyet ő leg­szebbnek tartott. Messze ott, hűl a Nap szentüle Megfogvala apám, szokcor Keresztül, Micsi szavala hűl a nap Leszentül. Mongyavala, gyermek látud Ott ni...ni, Ott vagyunk egy nagy szíp or­szág Tuddmeg tisz Nem felejtemel szoha esz Apámot Kishike det votom nekem Mit mondot Ott vagyond a műk országunk tuddmeg iul Ott hűl nop minden öszte Leszentül. Megjelent a Búcsú az ifjú­ságiul, 1992-es kötetben”. Sziki Károly Szövetkezeti felnőttoktatási tanterv A földművelési tárca átfogó ag­rárátalakítási programja része­ként tanácskozást tartanak Keszthelyen egy új szövetkezeti szakmai oktatási rendszer, il­letve annak tanterve megalko­tása céljából. Egyetemi, szö­vetkezeti és érdekképviseleti szakemberek alkotta 12 tagú munkacsoport olyan programot készít, amely elsősorban a me­zőgazdasági vezetők, de a le­endő új magánszövetkezési formák résztvevői számára is az alap- és felsőfokú képzést ala­pozza meg. E szerkezetében és tartalmában egyaránt széles körű képzést az összeállítandó tantervre épülő új szakkönyvek, távoktatási és videoanyagok, brosúrák segítségével indítják majd el. Az alap- és felsőfokú szinte­ken belül is differenciált, a he­lyi adottságokhoz és igények­hez igazodó a szövetkezeti fel­nőttképzés új rendszere. A hatvani Heller Móric hányatott élete... Heller Móric érdekes alakja volt Hatvan társadalmának. A het­venes években az Állami Biztosító ügynökeként dolgozott nyugdíjba vonulása előtt. Az emberek mulatságosnak találták mosolyt fakaszt megje­lenését, talán még rá is játszott egy kicsit, mert nagyon szere­tett színészkedni. Lehet, hogy a Salamon Béla példája lebegett a szeme előtt. A történelem azonban nem tette lehetővé, hogy mulattató legyen. Fiatal korában kitört az első világháború, és neki is mennie kellett. Szolgálta Fe- rencz Józsefet, Károly királyt, aztán Károlyi Mihálynak lett katonája, majd a Magyar Vörös Hadseregben védte a hazát a hódítókkal szemben. Elöljárói meg lehettek vele elégedve, mert még a monarchia idején előléptették szakaszvezetőnek. Hanem az ellenforradalom győzelme után nem voltak te­kintettel háborús érdemeire. Már 1920-ban megalázó mun­kaszolgálatra kötelezték zsidó volta és vöröskatona múltja mi­att. A második világháború ide­jén is ez lett a sorsa: munka- szolgálatra hívták be 1940, 1942, 1943 és 1944-ben. 6 azonban minden megaláztatás ellenére magyar katonának, magyar hazafinak érezte magát és a nemzet ellenségét ellen­ségnek tekintette olyannyira, hogy nem szökött át a szovje­tekhez, sőt harcba szállt a szov­jet partizánokkal.- 1942-ben SAS behívóval Szobra hívtak be. Nyári, hiá­nyos öltözetben vonultunk be. Senki nem tudta, mi lesz a sorsa, hova fog kerülni, meddig marad. Nyolc nap múlva elin­dultunk és Érsekújváron, Szilé­zián, Minszk, Breszt-Litevsz, Berdicsev útvonalon Kijevbe érkeztünk, ahol a gödöllői csendőrök fogadtak bennünket. Megparancsolták, hogy a házi­zsákjaink tartalmát ürítsük ki magunk elé, ezután mindenkit megmotoztak, hogy nem du­gott-e el valamit. Amikor ezzel végeztek, magukhoz vették a holminkból a cigarettát, az ott­honról hozott élelmiszert, a pénzt, az órákat, az italt sőt még a fontosabb iratokat is. Reich doktornak például elvették a diplomáját. Amikor emiatt til­takozott, kétszer arcul ütötték. Kijevből először Berdi­csevbe, onnan Ilincébe men­tünk dolgozni. Itt hidat építet­tünk. Miután ezt elvégeztük, Poltavára vittek erdőt irtani a németek számára. A németek ekkor még em­berségesen bántak velünk. Megfelelően étkeztettek, mert a munkánkra szükségük volt, ér­tékelték a munkánkat. Még me­leg téli ruhával is el akarták látni a századunkat, de a pa­rancsnokunk, az ipolysági ille­tőségű Schmidt Károly főhad­nagy nem engedte: „Ezek zsi­dók, dögöljenek meg!” Egyszer Schaffer kapitány, a német tiszt egy brigádot kért Schmidt főhadnagytól egy tá­volabbi fakitermelő telepre. Önállóan dolgoztunk. Engem bíztak meg a telep vezetésével. Itt kivételesen a németek még fegyverrel is elláttak bennün­ket. Húsz-harminc méter magas fenyőfákat kellett kitermelnünk számukra. Schaffer kapitány szigorúan megparancsolta, hogy a telepről senkinek ne engedjünk fát el­szállítani, csak az ő írásbeli uta­sítására. Én ehhez tartottam magam, és nem voltam haj­landó fát kiadni a németeknek akkor sem, ha rám fogták a re­volverüket, sőt akkor sem, ha Schaffer kapitány szóbeli pa­rancsára hivatkoztak. Meg is védett, meg is dicsért a kapi­tány, sőt még pálinkát is küldött jutalmul Schmidt főhadnagy- gyal. A fakitermelő telepünk talán ötszáz méterre lehetett a német katonaság álláspontjától. Egy­szer, amikor az erdőből gyanús mozgolódást észleltünk, odalőt­tünk. A lövésünkre válasz érke­zett és tűzharc alakult ki, ami­nek következtében közülünk néhányan meghaltak. A parti­zánok végül bekerítettek ben­nünket és megadtuk magunkat. Amikor meglátták a sárga kar­szalagunkról, hogy zsidó mun­kaszolgálatosok vagyunk, el­csodálkoztak és szemrehányást tettek: miért lőttünk rájuk, ha egyszer jirdák (zsidók) va­gyunk? Csak azzal védekeztünk, mert nm tudtuk, kivel állunk szemben. A partizánok végül össze­szedték a fegyvereinket, elvet­ték a köpenyt és a bakancsain­kat, majd gyorsan továbbálltak. A fegyverropogás zajára csakhamar megérkeztek a né­metek, s megdicsértek bennün­ket, amiért fel mertük venni a harcot a partizánokkal.” Nem sok idő múlva Heller Mór és társai a saját bőrükön tapasztalták a szó szoros értel­mében, hogy kik a zsidó mun­kaszolgálatosok igazi ellensé­gei. A német fasiszták levetet­ték az emberségesség látszatát. Heller Mór 1944 végén már a fertőrákosi kőbányában dolgo­zott, ahol a Hitlerjugendek minden este ok nélkül megbo­tozták a társaival együtt a munka jutalmául. Innen Né­metországba terelték őket. Az összeomláskor egy mocsárba kergették, ahol hat napon át éhezett, amikor végre a szovjet katonák megtalálták a csoport­jukat. Németi Gábor Kislányok, kisfiúk szépségversenye A Magyar Televízió Babusgató című műsora Babaszépségver­senyt hirdet 1990/91 és ’92-ben született kisfiúk és kislányok részére. Ha pályázni kíván, töltse ki az alábbi nevezési la­pot, és mellékeljen gyermeké­ről egy darab színes fotót. A ró­zsaszínű belföldi postautalvá­nyon befizetett nevezési díjat - 200 forint - igazoló szelvény­nyel együtt a MaMa Reklám- stúdió címére kell elküldenie: Budapest, 1399. Pf. 701/310. A jelentkezések határideje június 26. A megyei elődöntőbe ösz- szesen tíz apróság kerülhet be előzetes válogatás alapján. Őket a szervezők levélben érte­sítik majd. A kedves versengés Heves megyei fordulóját jó idő esetén az egri vár udvarán, esős időben a Megyei Művelődési Központ dísztermében rendezik meg, amit a Magyar Televízió is közvetít. A legszebb babák szüleikkel társasutazáson vehetnek részt. Emellett természetesen sok ér­tékes ajándékkal jutalmazzák majd a résztvevőket. A helyi elődöntőre július 2-án, délelőtt tíz órakor kerül sor. jelentkezési lap Gyerek neve: Melyik megye: Életkora: Kedvenc játéka: Születési helye: Szülők neve: Lakcíme: „Költőnői” kérdés: miért is lettem Anna Moll? Álarcokat feltenni, cserélgetni nemcsak a gyermeknek kedves időtöltése, hanem annak is, aki ír. Belebújni más írók, költők bőrébe, átvenni a szeretett szerző stílusjegyeit: tanulás és játék. Az én egyik kedvencem - kamaszkorom óta - Edgar Lee Masters, amerikai költő. Egyet­len híres kötetében, a Spoon Ri­ver Antology-ban egy amerikai kisváros halottak szólaltatta meg a költő. Az Itt éltünk közietek című kötetben is ezt a harminc éve bennem élő modellt követtem. A különbség annyi volt, hogy Anna Moll elhalt állatokat szó­laltatott meg, nem embereket. Akik versekkel foglalkoztak az elmúlt évtizedekben: írtak, fordítottak, irodalmat tanítot­tak, vagy éppen versesköteteket adtak ki és terjesztettek, azok tudják, hogy a versolvasási kedv évről évre apad. (...) Nem­igen tudok olyan költeményről, amelynek sorai az elmúlt 10-15 évben szájról szájra szálltak volna... Anna Moll kötetének meg­írásához a végső lökést valójá­ban ez: a haladó versolvasási kedv adta... Felébred bennem az egykori népművelő. De va­jon tudok-e, lehet-e tudatosan olyan verseket írni két, egykor kevéssé érthetőnek minősített kötetem után (Kéthátú életünk­ben, 1973; Alagsori zsoltárok, 1979), amelyek a potenciális versolvasók számára világosak és kedvesek lehetnek? Az eddigiekből is kiderülhe­tett, hogy nem afféle szokásos, misztikus módon fogtam hozzá a versíráshoz, várván a ke­gyelmi pedagógiai tudatosság­gal. Törekedtem az érdekes­ségre és az érthetőségre, az ér­zékletes történetek, anekdoták, sőt bűnügyek olvasása iránti igényre. A verseket „lemeóztattam”: első változataikban megmutat­tam a család ifjabb és idősebb tagjainak 12 és 70 év között, és bármilyen homályt, kevésbé érthető részt észleltek, azt igye­keztem kijavítani. (Tudom, hogy ijesztően hangzik, de ezt nevezhetjük az első kötészeti marketingnek is. Védekezésül megjegyzem, hogy Poe-mk. is van egy tanulmánya, amelyben megmagyarázza, hogy milyen tudatossággal írta A holló című versét. Igaz? Nem igaz? Min­denesetre nem véletlen, hogy éppen egy amerikai költő ír ilyen eszmefuttatást.) Anna Moll figurájának a ki­találása is a versekhez való mi­nél nagyobb kedvcsinálást szolgálta. Egy nőköltő, aki ma­gyar származású, és állatokkal foglalkozik egy amerikai kisvá­rosban... Talán vonzóbb, mint egy szakállas középkorú, aki­nek a neve sem áruvédjegy. (Igaz, az életrajzban vannak va­lós elemek: nagyanyám és test­vére Élesden születtek, s az egyik húg, akinek a fotója a kö­tet hátoldalán van, verseket ír. Az Anna Moll név egyéb­ként az animal szó torzított vál­tozata). Nem tudom, elértem-e cé­lomat. Ami tény: számos fiatal­lal találkoztam (igaz, főleg húsz és harminc közöt), akik kívülről ismerték, terjesztették a verse­ket. (Sőt volt, aki önálló estet készített belőle, majd bemutatta a szakállas Anna Mollt). Tudom, voltak - olvasók és költők -, akiknek csalódást okoztam azzal, hogy az a bizo­nyos Anna Moll - egyáltalán nem létezik. A kötet kísérlet, próba, játék. Aki olvasta és megtévesztett- nek érzi magát, bocsásson meg. (A Tekintet Alapítvány segít­ségével megjelent kötet első ki­adása gyorsan elfogyott. Most adtunk ki változatlan után­nyomásban 2000 ezer példányt. Sajnos, a terjesztés azóta felbo­rult, és a vidékieket leginkább ellátó egyik fontos cég nem vett át a könyvből: félnek a verses- kötetektől. (Ez is egykori kísér­letem jogosultságát bizonyítja, sajnos.) Ezért a vidéki érdeklő­dők a Tekintet szerkesztőségé­ben rendelhetik meg. Ám, hogy nekik se legyen drágább, a pos­taköltséget mi fizetjük. Sőt, ha óhajtják, a megadott névre de­dikálom a kötetet - Anna Moll néven. Nógrádi Gábor Klassz ^ nyugati kilósruha-vásár! Egerben, az Eszterházy tér 1. sz. alatt június 23-án csütörtökön 8.00-18. OO-ig. Szeretette! uárjuk kedves vásárlóinkat!!! Í3612S PADLÓSZONYEGVÁSÁJU Utolsó lehetőség, egyes szőnyegek még a tavalyi áron 40 %-o* árengedménnyel! Óriási választék a legjobb minőségű belga import padlószőnyegekbői! Minden kedves érdeklődőt várunk HATVANBAN, a MÁV Művelődé«! Házban (Mészáros Lázár u. 6.) június »-34-én 8-3« teáig ;OKER BT.

Next

/
Thumbnails
Contents