Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-22 / 145. szám
1994. június 22., szerda Négy Keréken 7. oldal Terepjáró „csodabogár” Dél-Koreából Azoknak való, akik 6-8 személlyel, úttalan utakon is járnak... Kisbusz, haszongépjármű, terepjáró - e három keveréke az a Korando, amelyet volt szerencsénk az Autóklub megyei szervezetének, mint e márka kereskedőjének jóvoltából egy héten át kipróbálni. A minibusz jelző inkább csak azért illik rá, mert kilenc személyesre méretezték, de ha testesebb utasokról van szó heten még akkor is kényelmesen elférnek. Furgonként is megteszi, mivel a hátsó oldalsó ülések felbillenthetek, s akár nagyobb holmi is elfér az így kialakított csomagtérben. Terepjáró is egyben a K 9-es, mivel négykerékmeghajtású, s ezenfelül kétfokozatú terep- váltóval - felezővel - látták el. Egyszóval ez a Korando amolyan mindenes, egyedül talán a hosszú távú utakra kevésbé alkalmas, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele nekivágni akár egy Himalája expedíciónak. Ez inkább arra értendő, hogy tartósan a száz kilométer/órás tempót szereti. Az autó formája külön tanulmány! Nem hiszem, hogy van a világon még egy gyár a dél-koreai Ssang Yongon kívül, amely ennyire ragaszkodna a tradicionális megjelenéshez. Ezzel a formával leginkább a második világháborús filmekben, az ötvenes éveket idéző mozikban találkozunk. Meg egyre gyakrabban az utakon. Merthogy a koreaiak fittyet hánytak a divatra, s előkapartak a fészerből egy régi modellt, melyről „lekoppintották” a huszadik század dzsipjét. A csőrös kamiont idéző Korando 2,3 literes dízelmotorja 72 lóerős. Őszintén bevallva lehetne izmosabb is a motor, amit leginkább a terepen éreztünk. Ettől függetlenül jó benyomást tett ránk a kocsi. A Mátrában teszteltük a „hosz- szúplatós” Korando terepjáró tulajdonságait esős időben, alaposan felázott talajon. Nos, nem rejthetjük véka alá, hogy a tizenöt kilométeres nyúzópróbát szinte tökéletesen teljesítette. Nem állta útját a meredek kaptató, a térdig érő vizesárokból is kihúzta magát. Egy kivétellel, amikor jó tíz percünkbe tellett, míg kivecke- lődtünk egy sárral, vízzel teli teherautónyomból. Itt bizony jó szolgálaton tett volna a dif- fizár, amelyet külön kell rendelni az autóhoz. Összességében azonban nem okozott csalódást, sőt! Amit hiányoltunk, hogy az autó nem speciális terepgumikkal volt felszerelve. Szerintünk hiába mgasépítésű az autó, a futómű eléggé „lelóg”, és feltűnően sérülékeny helyen van a kormányteleszkóp, valamint a hűtőt sem védi különösebben semmi. A Korando belső felszereltsége megfelelő. A szervokormány szériatartozék, mindegyikben található fordulat- számláló, belülről nyitható a tanksapkafedél. Az autó egy kissé alulkormányzott, de rövid időn belül megszokható, mint ahogy az is, hogy a kéziféket lábbal kell „élesíteni”. Végezetül a fogyasztásról néhány szót. Az üzemanyag- tartályba hetven liter dízelolaj fér. Takarékos vezetési stílus mellett a Korando megelégszik 8-9 liter hajtóanyaggal, terepen 12-13 liter körül fogyaszt. ~ Hogy kiknek ajánljuk a K 9-est? Azoknak semmiképpen, akik jobbára csak közúton autóznak, ők ha e márka mellett döntenek többféle típus közül választhatnak. Ez a Korando elsősorban azoknak tehet jó szolgálatot, akik rövi- debb távokon 6-8 személlyel utaznak, s gyakorta kell utta- lan utakkal is megbirkózniuk. Budai Ferenc Suzuki Spór-Spuri - 2,16 liter benzinnel! Nem az autózás és a táj szépsége ejtette rabul elsősorban a versenyzőket ezen a gyönyörű vasárnap délelőttön - nyugtáztam magamban egy-egy hosszú konvoj megelőzése közben, mikor oldalt pislogva a kormányba (értsd: autószerkezet!) kapaszkodva a gondterhelt arcokat felfedeztem. Úgy hiszem, a Spór-Spuri-bó\ egyedül én vettem komolyan a spurit, s most a spórolok jót mosolyognak rajtam: no, lám. Spuri, hol maradt a spór? Igen, mondanám, de volt legalább Sport. És elégedett vagyok a 4,1-es „pocséklá- sommal”, noha tudom, a cél az volt: bebizonyítani, hogy a Suzuki háromliteres fogyasztásra is képes. Ez sikerült! De kezdjük elölről. A 20- 40-60 ezer forintos vásárlási utalványok elnyerésének reményében több mint 500-an álltak rajthoz, hogy a Budapest - Esztergom - Tata - Budapest útvonalon az ezres, az 1300-as Swiftek és a Sedanok vezetői tudásukról tanúságot tesznek. Ez a június 19-ének rövid bevezető krónikája. Az eredmények megdöbbentőek: a Suzuki 1,0-ok közül dr. Károly Péter dorogi lakos 2,25 literrel tett meg 100 kilométert, a Sedanok közül pedig Kutpinszki Richárd (Budapest) 2,35-ös fogyasztással nyert. Az abszolút győztesnek számító dr. Hoffmann Attila az 1,3-as kategóriában 2,16 1-es fogyasztással végzett az első helyen. Az olvasó persze úgy gondolom, rögtön kételkedni kezd, és így szól: csalás! A kételyek eloszlatására mondom: nem valószínű, hogy ez a verseny a spekulációt tüntette volna ki. Csalni lehetett volna, ez tény, hiszen a szigorú versenykiúás 3-4 ponton is könnyű kezű volt. A plombálás olyannyira nem „autóbiztos”, hogy nem lett volna nehéz „utántölteni”. A fogyasztáscsökkentőket sem ellenőrizték az indulás előtt, s a töltőállomások nem egyöntetűen értelmezték a „tele tankot”. Mégis, úgy gondolom, elsősorban az ügyesség döntött ezen a délelőttön, s nem a mechanikus manipuláció. Ezt alátámasztja a nagy számok törvénye, s az a tény, hogy még a 10. helyezett is 2,8 1-en belül teljesített mindhárom kategóriában. Az átlagfogyasztás is 3,5 1 körüli értéket mutat. És ez már nem játék, de még mennyire nem! S hogy mennyire nagy volt a tét és mennyire nem játék, szórakozás volt a Spór-Spuri (bár a címe valami humort feltételez), álljon itt tanúnak a nagy győztesek és vesztesek közül néhány vallomás egy-egy részlete. A 4. helyen végzett apa és fia - nézegetvén a nyeremény műanyag kannát - szomorúan a következő választ adták kérdésemre:- Hát, nem vagyunk boldogok, mert kétszer is végigjártuk a pályát - mondja a 20 év körüli fiatalember. - Azt hiszem, édesapámnak nem kellett volna 80-nal rohannia az autópályán. Ha nem nyomja annyira a gázpedált, talán jobb helyen végzünk. Hoffman Attila kaposvári főelőadó, aki a Swift 1,3-as kategóriában győzött, így válaszolt:- Feleségem végig irányított, minden kanyar, domb és lejtő előtt időben szólt. Folyt a víz rólunk, de nem húztuk le az ablakot, hogy a légellenállás minél kisebb legyen. Sőt még a jobb oldali tükröt is behajtottuk! A 180 km-es távot 1-25-ös fokozatokban tettem meg. A gratuláció után, tekintettel a jó hangulatra, megkockáztattam egy rövid humort:- Azért remélem, hogy a költségelszámolással élő vállalkozókat nem sújtják majd azzal, hogy személyes tapasztalaton alapulva a Suzuki 5,3-as eddigi normáját lejjebb szállítják majd? Talán ezért fogalmazódik meg bennem mindig az a felkiáltás, ha a játszó személyekre és a versenyzőkre gondolok: csak el ne felejtsünk játszani! Sziki Károly Az Opel Calibrához férfikéz kell Versenyautóval a Forma- 1-re. Ez is lehetne ennek a tesztnek a címe, mert az Opel Calibra 2.5i Vó-tal Monte Car- lóban jártam, az idei Monaco Grand Prix-n, s a Calibra igazi versenyautónak bizonyult. Nem nem a nagydíj aszfaltcsíkján, bár ott is megfordult, hanem az oda vezető autópályákon vizsgázott. A Calibra valóban olyan sportos autó, mint hirdetik. Jó tempónál, 160-170 kilométeres sebesség felett érzi igazán jól magát, a kitűnő felfüggesztés, a példamutató aerodinamikai kiképzés és a dinamikus motor harmonikus együttese bámulatosan biztonságos autót eredményezett, amivel gond nélkül utazhatunk akár 200, 220 kilp- méteres sebességgel is. És ilyenkor még megnyugtató erőtartalékokkal rendelkezett! Volt olyan útszakasz, ahol a sebességmérő mutatója már a 240- nél járt, és közben az autó meg sem rezdült, stabilan feküdt az aszfalton, belesimult a kanyarokba. A fékeket ehhez a tempóhoz méretezték, s a széria ABS-szel roppant hatásosan uralják a kocsit. A karosszéria légellenállási mutatója szinte fantasztikus: 0,26. Ebben a sportkocsiban elegendő hely jut a hátsó ülésen utazóknak is, hatalmas csomagtere vetekszik a limuzinokéval. Az ülések keményen sportosak, magasságuk állítható. Jól tartják oldalirányban is a vezetőt. A fejtámlák könnyen állíthatók és a biztonsági öv nem túl feszes, de tart. A három visszapillantó tükörből pontosan megállapítható a Calibra helyzete, a külső tükrök elektromosan fűt- hetőek, amit a hatalmas hátsó ablak páramentesítőjével együtt lehet bekapcsolni. A bőrbevonatú kormány remekül illeszkedik a férfitenyérben, mert ehhez az autóhoz férfi kell! Nem kormányozni, hanem kézben kell tartani, bár határozott, lágy, pontos mozdulatokkal tökéletesen lehet irányítani az elsőkerék-hajtású autót. Sebességváltója kitűnően áttételezett, gond nélkül válthatjuk felfelé és lefelé a fokozatokat. Műszerfala szép és jól áttekinthető. A fedélzeti komputer sok hasznos tudnivalót közöl, bár a pillanatnyi fogyasztás adatai ronthatják a vezető hangulatát. A mintegy 3000 kilométeres próbaúton a Shell 95 oktános, ólommentes üzemanyagát használtuk, amiből egy-egy „jó rajtnál” bizony 40 litert is szippantott a motor, legalábbis a pillanatnyi fogyasztásmérő ennyit mutatott. Igaz, 10-12 literes átlagfogyasztással 220-on lehet tartani a már lendületbe jött kocsit. Ehhez finom gázpedálkezelés és vízszintes út kell. Emelkedőn is tartható ez a sebesség, de akkor nő a fogyasztás, mint ahogy városban, 40-50 kilométeres sebesség mellett is rémisztő számokat mutathat a pillanatnyi fogyasztásmérő. A melegebb mediterrán környezetben sem izzasztott meg az Opel Calibra, egyrészt, mert az elektromosan nyitható tolótetőn át valósággal kiszippan- tódik a kocsiból a meleg, másrészt a klíma pillanatok alatt igény szerinti hőmérsékletet teremt a kabinban. Különlegesen kényelmes, hogy az ablakokat az ajtó zárásával együtt kiszállás után a kocsi „maga” becsukja. De egy ilyen drága autónak már illik ennyit megtennie a vezetőért. (roóz) Ferenczy Europress Riasztó helyett kutyatestőr A puli, az uszkár, a foxterrier és néhány más fajta - megfelelő kiképzés után - kitűnő és megbízható testőre lehet a gazda gépkocsijának, s riasztóberendezés nélkül is védelmet nyújthat az autótolvajok és autófosz- togatók ellen. A tanítással azt kell elérnünk, hogy a kutya a családi kocsi belsejét saját „vadászterületének” tekintse, és gazdája távollétében mindenáron megvédje a behatolás ellen. Ezért a biztonságos őrzés első számú feltétele, hogy szabadon mozoghasson az első-hátsó ülések között, át-átugorhasson egyikről a másikra, s ne gátolja ebben semmilyen elválasztó rács vagy háló. Az őrzésre való konkrét felkészítés előtt azonban türelmes csitítással, csöndesítéssel meg kell tanítanunk a kocsiban „posztoló” négylábút a nyugodt viselkedésre, az autó körüli jövés-menés ékés elviselésére. A tulajdonképpeni kiképzés két részből áll. Az első: az őrző ösztön fejlesztése. Ezt olyan manőverekkel érhetjük el, amelyek figyelem-összpontosításra, energiáinak mozgósítására késztetik az állatot. A képzés második része annak tudatosítása, hogy a küzdelmet meg kell vívnia - méghozzá sikeresen. Ily módon viszonylag rövid idő alatt elérhetjük, hogy autónk testőrében tudatosodik: a kocsi, a benne levő tárgyak, gazdáin kívül mások számára érinthetetlenek, s azokat foggal-körömmel meg kell védenie a behatolók ellen. W A LE1ER-CSOPORT legújabb fejlesztéseként megvásárolt mátraderecskei téglagyár, a Leier-Mátratherm Kft. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓT KERES Elvárásaink * gazdasági területen szerzett felsőfokú végzettség * átlagon felüli szervező és tárgyaló készség * perfekt német nyelvtudás * több éves szakmai tapasztalat Amit nyújtunk * kiemelkedő, teljesítményarányos jövedelem * szolgálati gépkocsi Váijuk olyan dinamikus, hatékony munkastílusú, kellő ambícióval rendelkező Hölgy, vagy Úr jelentkezését, aki képes arra, hogy egy kétszázmillió forint törzstőkéjű, száz főt foglalkoztató építőipari vállalkozást biztos kézzel irányítson és aki gondoskodik versenyképességének további javításáról. A pályázatokat magyar és német nyelven kérjük jelen hirdetés megjelenését követő egy héten belül az alábbi címre eljuttatni: LEIEK KÖZPONTI IRODA-MONOUT KÉT. ^----L ___X 9024 GyOr, Vasvári Pál u. 13. X______ ( 3452)
