Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-13 / 137. szám

1994. június 13., hétfő Heves Es Körzete 5. oldal Önkormányzati ülésén a heves- vezekényi testület megtárgyalta a falu háziorvosi szolgálatának helyzetét. Az elmúlt időben na­gyon sokat javult az alapellátás. Dr. Lakatos Sándor munkájával elégedett a lakosság. Tavaly vá­rószobát alakítottak ki, számí­tógépes EKG-t vásároltak, és van már telefon is a rendelőben. Ebben az évben - pályázat alapján - a megyei önkormány­zat támogatásával új berende­zéshez jut a rendelő és a váró­szoba. Tudomásul vették a vízmű rt. ajánlatát A tamamérai önkormányzat ál­tal kiadott Tahír legutóbbi száma több érdekes információt közöl a falu életéről. Többek között arról is, hogy a testület elfogadta a Heves Megyei Vízmű Rt. új javaslatát a díjak­ról. így június 1-től Mérán egy köbméter ivóvízért 50 forint 60 fillért kell fizetni. A minőséget javító beruházás befejezéséig kérik a lakosság megértését. Megérkeztek az első vendégek Kiskörére Június 1-jétől kinyitott a Kö- zép-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság Kiskörei Szakaszmér­nökségének motelje. Az elmúlt évekhez hasonlóan fogadnak vendégeket, hazaiakat és kül­földieket. Már megérkezett az első csoport vendéglátásra. A szezon augusztus 20-ig tart. Gyógyászati termékek, eszközök bemutatója Az elmúlt napokban a Hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban a Pelba Betéti Társaság, valamint a Rudh Hungária szakmai előadással egybekötött termékbemutatót tartott. Az orvosi szakvélemé­nyek alapján kifejlesztett ágy­neműket, gyapjútakarókat, va­lamint gyógyászati eszközöket mutattak be. / Évzárás Hevesen a zeneiskolában Holnap délután négy órától a művelődési központban tartja tanévzáró ünnepségét a hevesi állami zeneiskola. A növendé­kek, a tanárok és a szülők előtt értékelik a tanév tapasztalatait. Londonban, Nelson admirális szobránál is jártak a gyerekek. Tarnamérai diákok angliai úton jártak Mi jut eszünkbe, ha meghalljuk azt a szót - Anglia? Persze sok minden, de tíz tarnaméria diák számára, akik egy hetet töltöttek a szigetországban, bizonyára London, Oxford, Gre­enwich, a már-már műfűnek tűnő zöld pázsit. Páriné Berecz Etelkával, a túra vzetőjével az élményekről és a tapasztala­tokról beszélgettünk.- Egy angol túra nem minden­napos az ember életében. Ho­gyan jött ez létre?- Sok előkészítés és levele­zés előzte meg a kiutazást. Az iskolában 1986 óta szakköri, ’89 óta pedig tantervi keretek között folyik az angol nyelv oktatása. Azóta egy kis gene­ráció igen szép tudásra tett szert. Régi vágyam volt, ha egy kis csapatot kinevelek, előbb-utóbb elviszem őket abba az országba, amelynek a nyelvét tanulják, mert a gye­rekek akkor látják igazán en­nek azértelmét, célját. Tavaly nyáron öthetes helyi tanfo­lyamot szerveztünk egy ame­rikai diáktanár részvételével, aki egész nap tartott foglalko­zásokat a gyerekek és az ér­deklődő felnőttek számára. Ez azért is jó volt, mert a diákok anyanyelvi tanárral beszélget­hettek és sikerélményhez ju­tottak. Ennek folytatásaként szerveztük meg az utat az Egri Közgazdasági Szakközépisko­lával közösen. A cél: nyelv­gyakorlás, ismerkedés a szi­getország nevezetességeivel, kultúrális és történelmi emlé­keivel.- Az angolok precízsége és pontossága köztudott, bebizo­nyosodott-e ez a valóságban?- Nem csalódtunk bennük, amiben megállapodtunk az úgy is történt, fennakadás nem volt. A zárkózott természet is az angolok tulajdonsága - gondolja az ember! Ám mi nem ezt tapasztaltuk. Mivel mindenki külön-külön volt el­szállásolva családoknál, több információt is gyűjthettünk. Kedélyesen viselkedtek, ki­nyíltak és a bizalmukba fogad­tak bennünket. Minden reggel fél kilencre hozták a gyereke­ket a gyülekezőhelyre és a programok végeztével hatkor visszaszállították őket a la­kásra, ami London kertváro­sában volt. A tipikusan angol reggelit: pirítóst lekvárral, na­rancslét, sonkát tojással, és a meleg vacsorát a házban fo­gyasztottuk el. Délre ebéd­csomagot kaptunk. Ami na­gyon hiányzott, az a leves volt, amit ők nem fogyaszta­nak.- A királynő országa bővel­kedik történelmi nevezetessé­gekkel. Melyeket sikerült meg­nézniük?- Első állomásunk Canter­bury volt, ahol megtekintettük a híres székesegyházat és a múzeumot. Londonban a Bu- chingham Palotában a keríté­sen belülről figyelhettük az őrségváltás csaknem egyórás ceremóniáját. Ezt követően Windsorba látogattunk, a ki­rálynő kedvenc tartózkodási helyére és Etonba, az egyik leghíresebb konzervatív isko­lavárosba. Statford - Shakes­peare szülővárosa - és Oxford a másik híres egyetemváros után ismét London, a Madame Tussaud’s viaszmúzeum kö­vetkezett. A Tower és a Par­lament, a Westminster apát­ság, a Trafalgar tér, a Szent Pál katedrális, a Bank of Eng­land és a British Múzeum megszemlélése két nap alatt történt. A búcsúnapot Green- wichben töltöttük, ahol az időmérőt és a Cutty-Shark ne­vezetű hajót néztük meg. Komppal átkeltünk a csator­nán, majd 24 órás utat köve­tően értünk haza.- Az eltelt több mint egy hét milyen tanulságokkal szolgált, lesz-e folytatása?- Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, igazán örülök, hogy így sikerült a túra. A ta­nulást és a tudást az életben ötvözhették a gyerekek a való­sággal. Szellemileg és emberi magatartásban is sokat kaptak, hiszen ők még nem voltak ilyen távol az otthontól, iga­zán példásan viselkedtek. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Canterburyban egy táblára fel lehetett írni, hogy a másnapi misében mit foglalja­nak imába. Hosszas tanakodás után az egyik tanulónk a már korábban tanult karácsonyi dal mondatával rukkolt elő: „Légy áldással hazámra örökké!” Aláírás: Magyarországról egy kis csapat...” A gyerekek tud­ták, hogy ők ott nemcsak Tar- namérát, hanem Magyaror­szágot képviselik. Nagy szülői áldozatvállalással jöhetett létre az utazás, a gyerekek is összegyűjtötték zsebpénzüket, áldoztak rá, de úgy érzem megérte, hisz ennek az útnak az emléke és a nyelvtudás is egy életre szól. Természetesen tovább kívánunk lépni és már most elkezdtük szervezni az idei nyárra az amerikai diák­tanár vezetésével történő nyelvgyakorlást. A következő angol útra két-három év múlva kerülhet sor, mert akkor lesz újra magasabb nyelvi szinten, egy társaság. Bódi Csaba Hevesi kereskedelem, még sok-sok buktatóval A Heves és Vidéke Áfész-hez tiz község ellátása tartozik. A tér­ség legnagyobb szövetkezete csaknem nyolcezer tagját fogja össze - gazdasági eredményeit, a tagértekezlet tapasztaltait, s az idei év tennivalóit Lányi László elnök összegezte. Megtudtuk, hogy a szövetke­zeti életben is az előző évek je­lenségei ismétlődtek. Ahogy csökkent a munkahelyek száma, úgy apadt a lakosság jö­vedelme is. Bár a kereskedelmi vállalkozók száma gyarapodott, ennek ellenére növekedett a kí­nált termékek és szolgáltatások ára is. Tény, hogy a szövetkezet üz­leteiben megfelelő a kenyér, tej, tőkehús és húskészítmények kí­nálata, azonban egyéb élelmi­szer- és a vegyiárú-ellátásban már voltak fennakadások. A szállító cég - a fizetési határidő be nem tartása miatt - több esetben nem szolgálta ki a szö­vetkezetét. Az iparcikkek for­galmazása igencsak készletigé­nyes - tudtuk meg -, ezért leg­többjének forgalmazását, így a ruházati cikkekét is, bizományi árusítással oldották meg a bol­tokban. A térség gázhálózatának kié­pítése mellett folyamatos volt a pb-gázellátás is. Minden erőfeszítés ellenére a szövetkezet kereskedelmi for­galma csaknem 200 millióval csökkent, a bevétel így is meg­haladja az 500 milliót.a szövet­kezet kevés tojást, valamint 12 milliós értékben sertést vásárolt fel a kistermelőktől. Nehezíti a dolgot az átvett termékek bi­zonytalan kifizetése. Egy példa erre: a '92-ben átvett méz árát még ma sem kapták kézhez a kistermelők. A tápforgalma­zásnál az árak rohamos emel­kedése jelentette a legnagyobb gondot. A meglévő árukészlet­tel is nehézségei akadtak a szö­vetkezetnek, hiszen a csaknem 60 millió készlet több mint negyven nap alatt cserél gazdát. De igencsak megnövekedett a göngyölegkészlet is. Mivel a forgalmazók nem hajlandók el­szállítani az ott maradt készle­tet, az igen nagy összeggel ter­heli a céget. Több alkalommal tartottak kedvezményes áruvá­sárlási akciókat, hogy becsalo­gassák a vevőket az üzletekbe, de az érdeklődés soványra sike­redett, s az áruházak forgalma sem gyarapodott. Nehezítette a szövetkezet gazdálkodását a hevesi takarék- szövetkezet közismert pénz­ügyi helyzete. Sokan kivették célrészjegyük értékét, amit ki is fizetett az ÁFÉSZ. De bizonyosságot kellett tenniük hitelképességükről a szállítóknál is. Gondjaikat te­tézte a DEKO-val fennálló hu­zavona is. Ugyanis az említett konzervgyár még 1991-ben csaknem 700 vagon paradi­csomot vásárolt a szövetkeze­ten keresztül a helyi kisterme­lőktől. A termelőknek kifizetett csaknem 70 millió forint tarto­zását máig sem teljesítette a DEKO. Ilyen pénzügyi helyzet miatt romlott a kapcsolat a szál­lítókkal, de az árak emelkedése sem tett jót a működéshez. A növekvő konkurencia, a fizetőképes kereslet csökkenése miatt a szövetkezet forgalma elmaradt a tervezettől. Míg né­hány vidéki üzlet többet for­galmazott, más helyeken alig vagy egyáltalán nem tudták tar­tani korábbi forgalmukat. Leg­nagyobb mértékben a hevesi árúház forgalma esett vissza, majdnem 13 millióval. Áz említett egységben tavaly februárjában felvett leltár nagy összegű hiányt mutatott ki, melynek vizsgálata jelenleg is tart. A jogszabály be nem tar­tása miatt két alkalommal sza­bott ki pénzbüntetést az APEH, egy üzletvezetőt sikkasztás mi­att a bíróság elé idéztek. Az el­múlt év tavaszán bevezetett új bérezési rendszer ésszerűbb létszámgazdálkodásra ösztö­nözte a vezetőket. A megtakarí­tott összeget annak a 215 dol­gozónak a fizetése javítására szánják, akik jelenleg a cég ál­lományában vannak. A további terveket illetően Lányi László elmondta, hogy a súlyos hitelektől csak úgy tud­nak megszabadulni, ha másként nem, akkor bírósági úton be­hajtják a kintlévőségeiket, va­lamint tovább folytatják az ed­digi gyakorlatnak megfelelően az ingatlanok értékesítését. Minden pályázati lehetőséget felhasználnak a támogatások elnyerésére, a szövetkezet je­lenlegi helyzetének megőrzé­sére.- cseh ­Aranydiplomas pedagógus Erdőtelken, az általános iskolá­sok műsorral köszöntötték ne­velőiket pedagógusnapon. Ez alkalomból dr. Beliczki Oli- verné 50 év után megkapta aranydiplomáját, elsőként Er­dőtelken. Köszöntötték őt a he­lyi iskolások, Oszlánczi István polgármester és Forgács Mik­lós, az intézmény vezetője is. Az ünnepségen vette át a Peda­gógus Szolgálati Emlékérmet a nyugállományba vonuló Nagy Tiborné és Krecz Kálmánné. Mindhárman eredményes munkájuk során több száz diá­kot bocsátottak útjára az isko­lából. A volt tanítványok örökre szívükbe zárták a szere­tett tanítónéniket. Jól kell csomagolni... Sokan folytatnak közülünk sze­rencsejátékot: totóznak, lottóz­nak. A magyar ember azonban únja a jótékony adakozást. En­nek ellenére például egy szük­ségben szenvedő szervezet - esetünkben a Vöröskereszt - nemrég úgy kért, hogy közben igyekezett kihasználni a játékos hajlamunkat. Ezt akkor érzékel­tem, amikor a hevesi polgár- mesteri hivatalban összefutot­tam a vöröskeresztes sorsje­gyeket áruló egészségügyiek­kel. A hivataliakból kibújt a „játékos ember” és egyre-másra kérték az újabb jegyeket. Akik nyertek: dicsér­ték a szerencséjüket, akik nem, azok sem bosszakodtak. Az így befolyó pénz majd valahol a mi érdekeinket is szolgálja. A ta­nulság: a jót is jól kell csoma­golni! (m. cs.) Immár nem először: az Eötvösből, Essenben Nemrég a hevesi Eötvös Jó­zsef Középiskola diákjai közül húszán, nyolc napot töltöttek Essenben.A tanulók már má­sodízben látogattak oda. A gyerekek csereüdültetése már hagyományosan jó, így az első négy napot családok­nál töltötték, a többit pedig if­júsági szálláson. A kapcsolat- teremtés már 1987-ben meg­kezdődött, és azóta folyama­tosan egyre szorosabb. A ma­gyar diákok - mint elmondták - már jóbarátként köszöntöt­ték német vendéglátóikat. Amikor arról érdeklődtünk, hogy miként boldogultak odakint a nyelvvel, a csoport vezetője, Soóbné Lénárt Ag­nes a középiskola németsza­kos tanárnője elégedetten mondta: „Nyugodtan állítha­tom, hogy ezek a gyerekek jól beszélik a német nyelvet!" A tanárnő elismerő szavait megerősítették a gyerekek is. Elmondták, hogy a „kinti” ismerőseik is dicsérték nyelv­tudásukat. „Azon túl, hogy megismerjük az adott orszá­got, szokásait, és az ott élő embereket - megtanuljuk használni a nyelvüket.” - hangzott a válasz. A fiatalokat fogadta Essen alpolgármestere is, akivel a kapcsolattartás fontosságáról beszéltek. Kifejtette: lehető­séget kell adni a fiataloknak arra, hogy megismerjék egy­mást, a másik országát, kultú­ráját és értékeit. (m. cs.) Miért pont ide? Szemét? Az van. De hol? A Boconád és Heves közötti út mellett, a ré­ten található ez a képen látható szemétkupac. Gazdája (már) nincs! A felelőtlen és ha­nyag környezetszennyező ezzel a tettel önmagáról alkotott képet Reméljük nem lesz kö­vetője, és hamarosan eltüntetik onnan ezeket a tájba nem illő anyagokat. (Fotó: Bódi Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents