Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11-12 / 136. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. június 11-12., szombat - vasárnap Parlamenti bakik, szóvirágok Mi tagadás, előfordul, hogy a honatyák a parlamenti viták hevében nem tudják elkerülni a rögtönzéssel együtt járó ki- sebb-nagyobb nyelvi botlásokat, bakikat. Nem volt ez másképp a hajdani képviselőházban sem - bizonyság rá az a néhány szemelvény, amelyet a ’30-as évek végének, a ’40-es évek elejének parlamenti szóvirág-terméséből válogattunk. Képviselői türelmetlenség: Ne hagyjuk utolsó percre a dolgot, amikor a kérdés már szorítja a cipőnket. Képviselői felháborodás: Ez a visszaélések melegágyának bölcsője... Képviselői elismerés: A földművelésügyi miniszter úmál a borértékesítések kérdésének pillére jó kezekben van. Képviselői dicséret: Az orvosok, mint az oroszlánok, tették a kötelességüket. Képviselői együttérzés: Nekem igenis szívemen fekszenek a vidéki kislakások. Képviselői bejelentés: Ezt a versenyt mellhosszal mi nyertük. Képviselői beismerés: Lehet, hogy dióhéjban egy kicsit hosszúra nyúltam. Képviselői kifakadás: A miniszter urak akarták a késői üléseket, és tessék, most kongó bársonyszékek előtt beszélek... Képviselői önkritika: Azt hiszem, hibaforrásba estem... Képviselői sürgetés: Kérem a miniszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot inkább tegnap, mint ma terjessze be. Képviselői nosztalgia: Az én szülőföldem határainkon kívül ringott... Képviselői lelkesedés: Ez olyan szikra, amely nagy lánggal lobog. Képviselői pátosz: A hit a munkában az a mustármag, amelyből fel fog nőni a magyar nemzet lombos tölgye. Képviselői tapintat: Képviselőtársamnak teljesen igaza van, bár nem egészen. Bomba a bankban Bomba robbant a minap éjszaka a kanadai Coldwater városának egyik bankjában. A detonáció következtében leomlott az épület homlokzata, és szerteszét repültek a téglák, a fiókban tárolt bankjegyek és letéti jegyek - jelentette az AP. A robbantást valószínűleg rablási szándékkal követték el egyelőre ismeretlen tettesek, ám a bankrablóknak nem sok idejük maradt a zsákmány összegyűjtésére. A környék lakói a detonációra azonnal a helyszínre siettek, s jól megtömték zsebüket a váratlan égi áldással - természetesen nem a törmelékekkel. (MTI) Hinni és tudni valamit - két dolog Látszólag egy koros értelmiségi szólal meg ebben a jegyzetben. Mert kényszere megtámadta. Egy olyan pillanatban, amikor még mindenki ámulva emlegeti a májusi választási fordulók meghökkentő eredményeit, de még nem köttettek meg az alkuk, a paktumok, amelyek a ránk következő négy esztendőre- vagy kevesebbre? - megszabják ennek a sok vihart átélt népnek, nemzetnek a sorsát. 1 A közösségről szeretnék elgondolkodni most, ahogyan ezt a társadalmunk szempontjából nem is jelentéktelen időpontot, a szavazást körülőgye- legném, rapszodikusnak is minősíthető gondolataimmal együtt. Rögtön az elején le kell szögeznem: javíthatatlan, mára már átnevelhetetlen közép-európai származék vagyok, a keresztény életelveket, a Szent Ágoston által diktált maximákat tartom magamra nézve kötelezőknek - ha sokszor vétek is a mérce ellen: talán azért hivalkodom európaiságommal, mert latinul és görögül ma is olvasok, olykor fordítgatok, mert Platon közelebb áll hozzám, mint Szent Tamás, egyszóval: ezt a politikai fordulót úgy éltem meg, mint akin nem fogott a marxizmus elmélete és gyakorlata, és azt hittem 1990-ben, hogy no, most megválasztottunk egy parlamentet, beköltözött az értelmiség a t. Házba, megy majd minden simán, a keresztény alapelvek szerint a demokrácia joggyakorlata kialakul. Majd megmutatja ez az An- tall-kormány a szovjet fegyverek árnyékában hatalomra jutott munkásosztálynak, hogyan is kell a jogot érteni, a szavakat értelmezni, hogy eljuthassunk a helyes tettekhez, a nemzet boldogulását jelentő megoldásokhoz. 2 Elég hamar ki kellett józanod- nom - talán a taxis-sztrájk idején, az akkor létező belügyminiszter szereplésekor -, látnom kellett, hogy a Parlamentben az értelmiségnek az a szelete jutott hatalomhoz, fórumhoz, szócsépléshez, amely elég vakmerőséget - más szót most tudatosan nem akarok használni! —, szemérmetlenül magas szintű önbizalmat lélegzett be tüdejébe, hogy aztán harsoghasson - az értelmes, átgondolt tettek helyett. (Miközben nagy mennyiségű munkát végeztek el, félig, rossz sorrendben, sok hibával, olyan kérdéseket erőltetve, amik várhattak volna, de olyanokat rosszul érintve, hozzá nem értéssel kezelve halasztottak, amiket sürgősen meg kellett volna oldani! Már ezelőtt egy fél évvel három leendő képviselőjelöltet választottam - egyet-egyet az SZDSZ, az MSZP és a KDNP tájáról, akiket az egri választók által feltehető kérdésekkel szórakoztattam, mit tennének az általuk képviselendő állampolgárok érdekében Egerben, ha megválasztanák őket? A Hevesi Napló hasábjain az interjúalanyok - Székely Gábor, Kalmár Péter és dr. Lukács Tamás válaszai, fényképükkel, önéletrajzukkal együtt áprilisban meg is jelentek. S mintha csak prognosztizáltatták volna velem az irányt, amelyre majd a választás ingája ki fog billenni. Nem jóslás volt; e három személy, meg a tapasztalat által diktált felismerés mondatta, azaz: a kormánynak, a koalíciónak buknia kell, vagy finomabban fogalmazva: a kormánynak buknivalója van. Volt. Eddig nemigen sandítottam a politikára, de a kérdések feltevésekor már úgy éreztem, meg kell szólalnom, mert itt, ebben a hazában az én képviseletemben nagy-nagy szakmai csacsiságok, melléfogások tétetnek meg sorozatban, miközben a stílus feszes vagy kemény volt, több alkalommal a gőg szintjét is meghaladó otrombaságok keletkeztek (médiumok, privatizációk, Zempléni-ügy - ugyan mi van vele?). 3 Antall-tekintély! Antall tudja, mit tesz! Antalit elfogadja barátként Kohl német kancellár, a tőke jön, „ránk kell figyelni, mi tudjuk, mit kell csinálni, mi vagyunk a nyugodt erő”, az a csapat, amely nemcsak Lakitelken, de a Parlamentben is helyén lesz. Helyén is marad. Mi vagyunk igazán csak, mi vagyunk az igaziak. Ha valaki itt miniszterelnök lehet, az csak a Bo- ross. Miközben Csurka István, az író, drámaíró, a lóversenyek ünnepelt népszerűsége, vetél- kedve-vetekedve a másik íróval, Csoóri Sándorral,össze- fogva-vitatkozva Lezsákkal meg Fürrel, meg Kónyával, meg a kinevezett emberekkel, akik valahogyan mindig is a családi-baráti-iskolatársi, kliensi szalagon futottak fel a legmagasabb beosztásokig. így eshetett meg, hogy az oktatásügyhöz mit sem sejtő népművelő-néprajzos szakember ártalmassá válhatott az egész magyar művelődésre, hogy csak azt a figurát említsük, akit még Antalinak kellett távozásra bírnia. Mára nem kell jóslatokba bocsátkoznunk arról, hogy a négy év alatt kapcsolatokat és anyagi bázist is bekasszírozó koalíciós személyiségek elhelyezkednek majd itt-ott, több hirtelen nőtt ügyvéd visszamegy az ügyfeleldiez, bár nem tudjuk, milyen bizalom fogja őket övezni a négy év után? (Bár a felejtés sok mindenen túlsegíti a mi feledékeny magyar népünket.) 4 Most kezdeném felsorolni a hibákat, mulasztásokat, rapszodikusan, ahogyan az indulat és a türelem által is visszafogott logika felsorolni rendeli: A kormány, a koalíció konzervatívnak deklarálta magát. Európát, kereszténységet emlegetett. Szemléletében, tetteiben a szlogenen is túlment, mert ott akarta folytami a politikai építkezést, ahol 1945 átvágta a történelmi folyamatot, 1949- 50 pedig megsemmisített minden fogódzót, amellyel vissza lehetett volna találni az addigiakhoz. Gondolkodásban, külsőségekben a középkori Magyarországot erőltették, amikor két nemzedéken át olyan nevelés folyt ebben az országban, hogy az európaiság és kereszténység alapfogalmait is kiirtották az agyakból és a lelke kböl. Lovagrendek köpenyes urai járták itt az országot, kitüntetések özönét osztották ki ezért-azért-amazért, miközben az egész ország, a társadalom bámulta, de nem élvezte, nem értette ezt a konzervatív parádézást. Miközben széles rétegek - nem szeretem a tömeg szót - tömegesen züllöttek le, nagy érdekcsoportok, köztük az értelmiségiek jelentős százaléka is - anyagilag. (Az er- . kölcsiekről most ne beszéljünk, az megér egy külön misét!) Szerephez akarták juttatni az egyházat, a püspöki kart, viták robbantak ki a történelmi egyházak körül, de a felső szándék arra irányult, hogy a lelkileg megalázott magyar kereszténység legfőbb gondjáról, a vezetőknek, a különféle felekezetek püspökeinek múltját, árulását, tevékenységét, múltbéli, mostani magatartását vizsgálat tárgyává ne tegyék. Az alsóbb papság nyíltan szólt-írt a felelősségre vonásról. Róma türelmesen hallgat mind a mai napig. Maguk a püspökök pedig úgy gondolják, hogy az ő lelkiismeretük az övék, elintézik az Istennel a nagy-nagy görcseiket, nem tartozik ilyesmi a nyilvánosságra. De tekintélyük egyre vitatottabb ezeknek a vezető férfiaknak! Közösségüknek is. Mindaz az erkölcsi háttér nincs, amely szükségeltetett volna egy tisztességes és eredményes, a konzervatív szellemiséget is modem formába öltöztető, mozgásba lendítő politikai tevékenységhez. Álszent szavak őrölték és őrlik manapság is a keresztény értelmiség idegeit, hitét, eliga- zodási-tájékozódási szándékát, miközben a klérus felsőbb része - még többnyire az ÁEH-tól nyerve kétes értékű egyházi hatalmát! - módszereiben is elképesztő bakugrásokat tett, szarvashibákat vétett. Ma az az ember szorgal- maskodik Mindszenty szentté avatása, egyáltalán kultuszának teijesztése ügyében, aki pár évvel korábban, nyilván akkori főnökei utasítására, taj- tékozva tiltakozott az egykori prímás földi maradványainak hazahozatala ellen Ezekkel a ma is székben ülő főpapokkal most még több galiba adódik majd, mert a négy konzervatív esztendőben szövegeket írtak le, amiket esetleg újból és valamiféleképpen át kell értelmezniük? Ki tudja? A konzervatív politika az otromba gazdasági vonalvezetés miatt is megbukott volna. Bizonyára! De amiért meg kellett buknia, az azért van, mert mára sem tisztázódott az egyházi vezetők árulásának a kérdése. És nemcsak a Katolikus Püspöki Karban! Az Antall-kormány elment e főpapokkal szemben a legszélső tűrési határig. (Ismerve politikai szerepüket, végül is Antall miniszterelnök igencsak súlyos kritikát mondott végrendeletszerű magatartásával akkor, amikor hűséges piarista diák létére dr. Bolberitz Pállal, egy tudós pappal temettette el magát, háttérbe tolva mindazokat, akiket ő kívül-belülről ismert. Mert az iratok megmaradnak - scripta manent.) Nem véletlenül történt az sem, hogy az országot ilyen erkölcsi állapotban hagyták, és ebből a „hasadtlelkűségből”, ebből a tisztázatlan etikai adottságból nem emelkedhettek ki, nem nőhettek ki államférfiakká olyanok, akik ezt a sorsot megérdemelték volna. Ehelyett szolgalelkű miniszt- ráns lányok, gyerekek türem- kedtek elő mutatott jámborságukkal, olykor még azt se nagyon feledtetve, hogyan is és mikor is írtak jelentéseket, információkat a hatóság és a jogszabály által előírt kényszerek hatására. (Itt élünk, példatárunk létszáma vitatható.) A hatalomhoz, politikához mit sem értő, felkészületlen, a pénz szagára érzékeny, a hiúságtól vezérelve, a mindenre vállalkozó szellemi törpék és még törpébb erkölcsiségű figurák nemcsak az MDF soraiban voltak megtalálhatók, de bőven bevonultak azok a kisgazdákhoz is, a KDNP-be is, nemegyszer szemérmesen letakarva azokat a párttagsági könyveket, amiket féltve őriztek, mert a Rákositól kézjegyes okirat nagy előnyöket biztosított - akkor. És esetleg? 5 Kaméleonok korszaka zárult most le. Lehet az is, hogy most új kaméleonok jellemzik majd a közéletet. Vagy a régiek újabb mutatványokkal állnak elő. Nincsenek illúzióink. Mi ezzel az írással csak azt akartuk érzékeltetni, hogy az MSZP győzelme, a mi értelmezésünkben, a konzervatív koalíció erkölcsi veresége. Itt, ebben a májusi választásban az MSZP szervezettségén és a szakszervezetek egységességén, a társadalom gazdasági nyomorán túl a társadalom, a nemzet erkölcsi csalódása öltött testet. Magyar szavakkal ez azt jelenti: erkölcsi hazugságban nem lehet európai és keresztény módon élni, közélni és dolgozni. Ezt kell leírnom, mint olyan magyar értelmiséginek, aki nem a pesti aszfalton gyakorolta a helyezkedést, hanem szerzetesektől kiokítva vallja ma is: egy dolog, hogy érteni kell a politikához, más, de még fontosabb: akármennyire is emlegetik Macchiavellit, tartják aktuálisnak meghirdetett politikai elveit - erkölcsi alaptételek nélkül, jellemi és etikai következetesség nélkül vezetni a társadalmat - nem lehet. Nem szabad. Nem is illik. 6 Sohasem akartam a hatalmat. Nem is léptem be soha pártba. Ma sem, ezek után sincs szándékomban párttagot játszani. Aki párttag, az eleve igényt jelent be a hatalomra. Szellemi munkásnak érzem, tartom magam, aki elvárja, hogy néha, nagy bummok idején rá is figyeljenek: leírtam ezt a néhány mondatot. Provokatív módon Most van itt az ideje az ilyeneknek. Holnapra már a hatalom újabb fordulói esetleg indokolatlanná teszik az ilyesmiket. De az írás megmarad. Figyelmeztetőnek. Ezt is akartam! 1994. június 3. Farkas András Bánfihunyad: a múltat idéző nevezetes templom. A nagyváradi hajdani püspöki palota jelenleg múzeum.
