Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11-12 / 136. szám

Mindennapi nyelvünk Heti rejtvényünk Hamburgi színházi levél

Ha unjuk a muskátlit...

Gyógyító energia Parlamenti szóvirágok

Mi a titka az Eötvös cirkusz sikereinek?

A manézs világában kicsikét is jártas személyek között van-e olyan kerek e világon, aki az Eötvös nevet nem ismeri? A „Van másik” című zenei produkcióján évtizedek óta derülnek tíz- és tízezrek. Eötvös Gábornak, az érdemes művésznek gratulált a „legnagyobb bohóc”, Charlie Chaplin is.

Elnyerte a Magyar Köztársaság Csillagrendjét is hetvenedik születésnapján.

Azt már a feleségtől, Eötvös Gábométól tudtam meg, hogy 1945-ben volt az első önálló vállalkozásuk a házasságkötésük után.

Az államosítás azonban őket is utolérte 1950-ben.

Alkalmazottak lettek. Kiküldetésben járták a világot, és napidíjból éltek.- Rettenetesen spóroltunk, mert nem akartuk, hogy öregkorunkban bárkire is rászoruljunk - mondta az immár kft.-vé alakult családi vállalkozás művészeti igazgatónője. Az ügyvezető igazgató a fia, József.- Őt csak az érdekli, hogy a közönség jól érezze magát az előadáson. Az anyagiakkal soha nem törődött.

Egy cirkusz létrehozása ugyancsak pénzbe kerül. Honnan teremtették elő az alaptőkét?

A válasz: mindenki, a tágabb család tagjai is mélyen benyúltak a zsebükbe, és minden fillért előkotortak. A sátrat Olaszországban vették, aminek csak a vámja majdnem egymillió forintba került. Állami támogatást sehonnan nem kaptak. Pedig a kultúrának mindig szüksége volt szponzorokra is, mecénásokra is.

Az Eötvös-családnak már a nyolcadik-kilencedik generációja él a cirkusz világában. Nagy naivul megkérdeztem: ebbe a szakmába bele kell születni? Megunni nem lehet? Nem kell beleszületni, mondta a művészeti vezető, mint ahogy megunni sem lehet. Olyan ez, mint a fertőzés: egyik pillanatról a másikra elkapja az embert, és ráadásul még ki sem lehet belőle gyógyulni.

Most összesen 48 személy alkotja a társulatot, közülük 32 a művész. Szinte kivétel nélkül munkanélküliek voltak addig, amíg Eötvösék nem alkalmazták őket. A családnak 12 tagja tartozik most a társulathoz. Furcsán hangzik, de igaz: ők kevesebb fizetést kapnak, mint a többiek. Nekik dolgozni kell, mondja az igazgatónő.- Az életem legszebb része ez a két és fél óra, amíg az előadás tart. Olyankor minden csodálatos. Én már nyugdíjas vagyok, de most kevesebb időm van a kikapcsolódásra, mint amikor aktív munkavállaló voltam - jegyezte meg Eötvösné.

Pedig ő sem ma kezdte. Ösz- szesen kilencen voltak testvérek. Már egészen kiskorában bevitték a sátorba, és elkezdődött a tanulás a felnőtt artisták között. Talán nincs összefüggésben régi-régi emlékeivel, de a gyerekek ma is nagyon közel állnak a szívéhez.

Tavaly például több ezer jegyet osztottak ki a szociálisan nehéz körülmények között lévő nagycsaládosok körében, ahogyan az Országos Gyermekvédő Liga fiatal tagjai között is. Valóságos mozgalmat kezdeményeztek a „Család a családokért” jelszó jegyében.

Műsoruk azonban nemcsak a gyerekeknek szól. Bár az okos medvék, a krokodilok színes produkciója és a beszélő ló varázslatos szereplése ugyancsak megcsillogtatja a fiatalok szemét, bizonyára elbűvöli a felnőtteket is a többi szám mellett.

Hoztak magukkal élő cápákat és trópusi hüllőket is.

Hadd idézzem még azokat a gondolatokat, amiket a sok- gyermekes család atyai örökségül kapott.

Ezek így hangzanak:

1. Becsületesen élni nehéz, de jó. 2. Mindig és minden körülmények között maradjatok emberek. 3. Csak akkor lesztek igazán nagy művészek, ha ti fogtok előre köszönni a WC-s néninek is.

(gmf)

Mementó Hirosimában

A világörökség emlékei közé szeretné felvétetni a japán kormány a hirosimai „Kupolát”, az atombomba-támadás mementó- ját. Hata Cutomu kormányfő is támogatja a javaslatot

A jövő év augusztusában emlékeznek meg a hirosimai atombomba-támadás ötvenedik évfordulójáról.

Ebből az alkalomból kívánja

Japán felvétetni a világörökség listájára azt a vasbeton épületet, amely felett 160 méterrel robbant a bomba.

Japán szerint ezt a helyet, akárcsak a világörökség listáján szereplő auschwitzi haláltábort, meg kell őrizni, mint az atomháború veszélyére figyelmeztető emlékhelyet.

(MTI)

Az orvosvilág sokat ígérő újdonságai

Világszerte sokan, főleg a nők szenvednek visszértágu- lásban.

A tudósok azonban eddig nem tudtak eleget azokról a biológiai mechanizmusokról, amelyek e betegség kialakulásában szerepet játszanak. Belga orvosok megvizsgálták a tágult visszerek és az egészséges erek szöveteit.

Kiderítették, hogy a tágult visszerek szövetének sejtjei oxigénhiányban szenvednek.

Felfedezésük bizonyítására a belga tudósok köldökzsinór vénáival végeztek kísérleteket. Teljesen egészséges sejteket oxigénhiányos állapotba hoztak. Ennek következtében a köldökzsinór-vénák szövetének sejtjei gyulladásba jöttek, ami anyagcsere-változásokat okozott. Röviden szólva az egészséges vénákból visszerek lettek.

Több nagy gyógyszervállalat mutat érdeklődést.

A belga tudósok kutatásaiban renkívüli fantáziát látnak.

Már dolgoznak is azon a gyógyszeren, amely képes leküzdeni az érszövet oxigénhiányát, s ily módon eleve megakadályozza a visszértágulást.

Don Olson 22 éves férfit ismeretlen tettesek leszúrták. A denveri orvosok öt vérátömlesztéssel stabilizálták a beteg állapotát.

De csak négy alkalommal alkalmaztak valódi vért. Ötödször mesterséges szert használtak. Minthogy azonban ennek előállítása még kísérleti stádiumban van, a beteg beleegyezését kellett kérni a készítmény alkalmazásához. Az amerikai szövetségi egészségügyi hatóság (FDA) 1996-tól szeretné engedélyezni a mesterséges vér forgalomba hozatalát. Előnye, hogy garantáltan vírusmentes, és minden vércsoporthoz adható.

Mentőautókban pedig egyenesen életmentő, mivel ma az orvosok értékes perceket veszítenek el azzal, hogy előbb meg kell határozniok a balesetet szenvedő vércsoportját.

A fájdalommal járó napi inzulininjekció helyett a cukorbetegek rövidesen kis inhalálóké- szüléket használhatnak.

Az Egyesült Államokban kifejlesztett készülék ugyanis gőzzé alakítja át az inzulint, amely így gyorsabban is hat, mint injekcióként.

A módszernek nincsenek mellékhatásai. Ez azért lényeges, mert már eddig is voltak hasonló készülékek, de azok azonban nem párolták elég finomra az inzulint, amely izgatta az orr nyálkahártyáját és veszített a hatásfokából is.

(FEB)

A Videotop májusi sikerlistája

A mai alkalommal a májusi népszerű filmek közül válogatunk.

Vígjátékok

Szerző, szerző - 8,0 Ivan Travalian (A1 Pacino) hivatásos, nagy karrier előtt álló tollforgató.

Felesége azonban faképnél hagyja öt gyerekkel. Mit tud ilyenkor tenni egy elkényeztetett férj? A1 Pacino ritkán látható vígjátékban, s szinte élvezi a „bohóckodást”. (Guild)

Újra fiatalon - 8,0

Egy 40 éves férfiről szól a film, aki úgy érzi, 17 évesen rontotta el az életét, ezért szeretne újra fiatal lenni. A csoda bekövetkezik, s Michael újra gimnazista, negyvenéves eszével.

Ő a suli szupersztárja, és szerelmes is lesz ismét, de imádottja egyidős vele, vagyis 40 éves...

Keanu Reeves kedvesen játssza a visszafiatalodott Mi- chaelt, bebizonyítva, tehetsége miatt lett nemzedéke egyik legjobbja. (Walt Disney)

Akciófilmek

A sebhelyes arcú - 9,5

A1 Pacino nevét ez a film tette klasszikussá, s Brian de Palma is ennek a rendezésével futott be

A 163 perces filmalkotás egy kubai menekült története, aki gengszterré válik. Kőkemény történet az emberi karrierről, hatalomvágyról, s a pénz mindent legyőző és megrontó erejéről. (Duna)

New York királya - 8,0

Frank White kiszabadul a börtönből, s megpróbálja újra átvenni a hatalmat, hogy New York alországának a királya legyen. Hideg izzású akciótörténet az elmúlt időszak egyik legjobb ilyen jellegű alkotása. (Drive 2000)

Bűnügyi történetek

Összeomlás - 8,5

Michael Douglas egy tőle szokatlan szerepben bizonyítja sokoldalúságát. 1991. június 12. Los Angeles legforróbb napja. A forgalmi dugóban egy feszült pillantású vezető kiugrik a kocsijából, s egyúttal kilép a hétköznapi életből. Minden olyat megtesz, amit az ember a benne lévő viselkedési normák miatt nem hajt végre.

Összeomlása elkerülhetetlen lesz, melyet az erőszak és az önpusztítás követ. (Intercom)

A cég - 8,0

Mitch (Tom Cruise) kiváló eredménnyel végzett a Har- ward egyetemen.

Egy kis memphisi cég mellett dönt, amely minden jóval elhalmozza a fiatalembert. Éjt nappallá téve dolgozik, de egy idő után különös dolgokat vesz észre.

Egy napon fölkeresi az FBI.

Megtudja, hogy a cége a maffia pénzét mossa tisztára. Mit tehet Mitch ilyen helyzetben? (Duna)

Stephen King: Végítélet 1-2.

8,0

Stephen King fantáziája ismét működésbe lépett.

Ezúttal a halált okozó vírus köré bonyolított egy terjedelmes regényt, amelyből pedig 4 részes film készült.

Az amerikai laboratóriumban elszabadult vírus elpusztította a Föld lakóit.

Az Apokalipszis túlélőiről szól a film első két része, akik két táborra oszlottak, a Jókra és a Gonoszokra...(Intercom)

Kalandfilmek

Világok arca - Baraka - 9,5

A bolygó és az ember kölcsönhatását mutatja be ez a totális film. Minden gondolatot a képek nyelvén mesél el, egy szó sem hangzik el a történetben.

Szépség és iszonyat, rút és jó, vagyis mi, az ember állunk a középpontban, a magunk értékeivel és gonosz tulajdonságaival.

Revans - 9,0

Egy volt vadászpilóta (Kevin Costner) vendégségbe utazik régi barátjához, Mexikó talán leghatalmasabb emberéhez. Találkozik annak gyönyörűséges feleségével, s nem tud ellenállni a nő vonzásának.

Szökjünk Athénba - 8,0

Kellemes humorú, hellyel- közzel izgalmas, meglepő helyzetekben bővelkedő kalandfilm Roger Moore, Telly Savalas és Claudia Cardinale főszereplésével.(Flamex)

Hernádi Ferenc

Töprengő, lírai számvetés - egy élet antológiája

A líra - képletesen szólva - bá- rányszelídségű hangszer a hozzáértő, az avatott kezében, s tanult mestere képes arra, hogy megjelenítse érzéseit, lelkivilágának rezdüléseit, hogy hasson másokra, hogy megtisztulást, vérbeli katarzist sugalljon azoknak, akik szom- júhoznak a Benső értékeire.

Ezért vaskos szamárság - divat ez ma - a költészet vegetálására, halálára hivatkozni, hiszen a múzsák csak fegyverzörejben hallgatnak, hogy aztán újra megszólaljanak, amikor kiderül a vonuló felhők mögötti ég. Azon kevesek, akik ezzel tisztában vannak, áramlatoktól függetlenül teszik a dolgukat, kizárólag arra törekedve, hogy a poézis eszköztárával üzenjenek. Ne csak a mának, a holnapoknak is.

Sok esztendei kényszerhallgatás után - 1988-tól számítva - tizennegyedik kötetével jelentkezett a napokban Farkas András, lapunk kritikusa.

A legfrissebb mű több szempontból is érdekes, figyelemre méltó. Sajátos módon két címet is formált. A végső változat az alábbi: Egy korszak antológiája 1938-tól 1994.). A második oldalon azonban szerepel - kissé rejtve - a következő változat, az: Egy élet antológiája.

Nem véletlenül említem ezt, hiszen e kettősség utal az alkotó vívódására. Másképpen fogalmazva: helyesen döntötte el, hogy messzi még a búcsúzás, az utolsó számvetés. A mögöttes szándék mégis érvényesül az ötletes, az ebből fakadó szerkesztésben. A

könyvbe a nyitó időponttól keletkezett, s a máig ívelő verseket rendelte. Nyilvánvalóan azért, hogy a vájtabb fülű olvasó képet alkosson egy karakter csiszolódásáról, eszmei fejlődéséről. Épp ezért izgalmas olvasmány ez a munka. Csemegézhetnek az esztéták, s örvendezhet az, aki kíváncsi a szellem rezdüléseire, s arra is, hogy értő kézben miként ötvöződik szerves, megragadó egységgé a tartalom, s annak hozzáillő megnyilatkozási köntöse. A pályakezdő igazolja: felkészült, tudja, mit akar, mire képes. Afféle poéta doctus. Ez nem véletlen, mert ez szabta meg a latinos iskoláztatás, s nem utolsósorban a Nyugat nagyjainak máig is lenyűgöző példamutatása. Ura a klasszikus metrumoknak, élvezi az általuk kínált lehetőségeket, ráadásul - hogy csak a szonettekre célozzak - frappáns képekben bővelkedő.

Jóval korábban reszketek/ A kelleténél, a napok/ Rám nőnek, percek, bús hetek/ Kínlódnak, kiütést kapok,

Nem bőrömön, elrévedek,/ Bennem, belül a naplopók/ Mászkálnak, félkész rengeteg/ Sűrűjében, hitet lopok,/ Családom nézi, hova jár/ A fiú, a szeme mögött/ Ez az emberré nőtt bogár -,/

(Tavasz)

Mindez íratott nem is egészen közel a húszhoz. Aztán gyötrő évek sorjáztak. Orosz hadifogság, a feledhetetlen pokol, a rákosizmus, az ’56 utáni rémület, s végül a puha diktatúra kétségkívül érezhető gyep- lőeresztése.

Az egészben az a megkapó, hogy időszakok feleselnek egymásnak, azok vetületei nyomatékolják a lényeget, az effajta felépítés a muzsika eszköztárához hasonlítható, a mondandót hatványozó erejű megoldás.

Több mint fél évszázad után, túl a buktatókon, a terhes fordulókon, szoríttatva az ellentmondásokkal vert jelen korbácsai által, ötvözze a visszapillantás bölcsességével, az új keletű költemények különösképp érzékletesek. Ha szükséges, oldódik a kötöttség, legalábbis részlegesen (Olaszországi szonettek). Felbukkannak a féltve őrzött emlékek: „Húszéves-if- jan, s izmosán lobogva/ Nem tudtam erre jönni, mert/ kilopták/ Erszényemből az álmok foglalatját;/ S befújt sok mindent az idő homokja./ Most nézem itt a tengert, és a vízben/ Látom elúszni azt, amit az Isten/ Súgott görög halászok jó fülébe./

Az Utószó a lényegre tapint: „Belső parancsom késztetett,/ Feltörtem néhány részletet./ Szerény minősítés, mert A séta ritka remeklés, a sorok mögött ott bujkál a melankólia, a refrénekbe épített tanulságtétel: „Dombok mögött a róka jár:/ Illendő készülődni már!/

S záróakkordként a bizonytalankodó konklúzió bukkan fel nemes játékként: „A róka eltűnt, messze jár,/ Hol is lehet az a határ?/

Csoda-e, ha a maradásra voksolunk, az akaratlanul is ígért gyöngyszemekre...?

Pécsi István