Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-05 / 104. szám
6. oldal Horizont 1994. május 4., szerda Garam Lajos, a templomépítő lelkész Nemrég érkezett a hír, hogy Garam Lajos 1994. március 21-én Finnországban elhunyt. Maga ez a tény a mai egri olvasónak keveset mond, de arra már felfigyelhet, ami a név mögött meghúzódik. Ez az evangélikus lelkész 1935. március elsejével került Egerbe, azzal a feladattal, hogy a megye keleti részében található evangélikusok lelki gondozását teljesítse. Akadt is számára egy kölcsön-imate- rem a leánypolgáriban, szerény lelkészlakás a Csíky Sándor utcában, de templom sehol, amire fel lehetett volna helyezni messziről olvashatóan is a hit szent szövegét: „Erős vár a mi Istenünk”. A fiatal lelkész - finn feleségével együtt - nagy lelkesedéssel élte bele magát abba a hívek által már korábban dédelgetett gondolatkörbe, hogy Egerben az evangélikus templomot meg kell építeni. A város adományozott is egy telket a Vörösmarty és az akkori Verböczy, a mai Törvényház utca sarkán, ötéves határidőt szabva az építkezésnek, mert ha nem... 1937 nyarán finnugor lelkészgyűlést tartottak Budapesten, ahol Garam Lajos és felesége tolmácsként működtek közre. Szóba hozták ott és akkor az egri kis egyház helyzetét. A. Voipio helsinki egyetemi tanár megpendítette az ötletet, hogy Finnországban kellene a gyűjtést elindítani az építendő egri templom javára. Garamék 1938 szeptemberében utaztak ki, öt téli hónapot töltöttek az ezer tó országában. És itt kezdődött a csoda. A finn gyülekezeti központ - Seurakuntatyön Keskusliitto - három nagy körutat, tervezett számukra. A téli időjárás és a terepviszonyok ellenére sokan összejöttek azokra az előadásokra, rendezvényekre, amelyeken Garam és felesége Magyarországról beszéltek, feladataikról, céljaikról, a templomépítésről. Volt gyülekezet, ahol egy napon három előadást tartottak, város, ahol háromezer ember töltötte meg a templomot, tanyai iskolák, mélyen az erdő közepén is, az épületet csaknem szétfeszítette a tömeg. Nemegyszer előfordult, hogy ének- és zeneszámokkal tarkított estjükön kétórányi műsor után valaki felállt, kérte, maradjanak még együtt, szívesen hallanának még többet a magyar testvérekről. Nem is kellett az adományokért házalni, ki-ki magával hozta az összejövetelre azt az összeget, amit a magyar templom felépítésére szánt. Öt hónap alatt 90 ezer márkát gyűjtöttek össze, ami akkor pengőben 15 ezret tett ki. Szép summa! 1940 júniusában szentelték fel a templomot, azt és úgy, ahogyan az most is áll. Megépült mögötte a papiak is, mert a gyűjtésben itthon sem tétlenkedtek. Megmozdult a Dunántúl is, hogy a Garant házaspár egri céltudatos hangversenyeiről, rendezvényeiről most bővebben ne is szóljunk. És amikor úgy érezte, hogy itteni küldetését teljesítette, a háború kellős közepén, 1943-ban, harminchárom éves korában családjával együtt visszaköltözött Finnországba. Helsinkiben élte le az életének további részét. Sokáig hitta- nárkodott középiskolákban, miközben magyar nyelvet és irodalmat tanított az egyetemen. 1970-ben vonult nyugdíjba. Amikor ennek a portrévázlatnak a megírásához kezdtem, magam is elgondolkodtam, szabad-e, lehet-e néhány mozzanatból felépíteni egy vonzó egyéniség arcképét. Lehet-e hiteles az a vázlat, amely csak arra támaszkodik, hogy itt élt Egerben 1935-től 1943-ig, nyolc évig, felépít egy parányi templomot, amennyi az evangélikus hívek számához itt pontosan megfelelt, szeretet- reméltóságával belopja magát és felesége egyéniségét az egriek szívébe - magam is ültem fiatal jogászként a Barátok Fehér Termében hangversenyükön, az asszony képzett zenészként kitűnően játszott zongorán -, és aztán a pokoli évek közepén a finn-orosz összecsapás már megpróbálta Suomit, a belső indíttatás okából felmegy Északra, a felesége hazájába, oda viszi gyermekeit, mert az anyjuk nyelvét is beszélik, a lelkiséget mindkettőjüktől örökölték, és Isten szolgálatát ott folytatta. Mi köze ennek Egerhez? Mi közünk nekünk ehhez az életúthoz, amely Losoncról indul, Balassagyarmaton, Sopronon, az egyetemen, majd Ózdon át elérkezik ide, Egerbe, és élete fő műve itt testesül meg egy kedves, szerény, belvárosi épületben? A szikár jellemek, a céltudatos vállalások igazságát példáznánk vele és általa, mert a hitünkkel megerősítve tudjuk és akarjuk is tudni holtunk napjáig, hogy nem a földi hatalmak irányítása végez velünk, rólunk. Értünk és miattunk láthatatlan, de megsejthető, olykor érezhető erők lépnek, irányítják útjainkat, ösvényeinket, a kicsiket éppen úgy, mint a nagyobbaknak látszókat. Nekünk az a kötelességünk, napjainkban is, hogy a személyiségekben rejlő, vagy nem is nagyon rejtett, inkább kivi- lágló oktatást tudomásul vegyük. Az igazság és az életcél felmutatásának, megtisztelé- sének szándékával vetettem papírra ezeket a sorokat, de tudatosan arra számítva, hogy a naponta érdektelenné szürkülő hírek olvasása közben egy röpke pillanatra forduljon át az olvasó figyelme és fegyelme abba a tájba, ahonnan a karizma ránk csepeghet. Farkas András Omega: Az igazi választás - európai és hazai koncert Benkö László, Debreceni Csaba, Kóbor János, Mihály Tamás és Molnár György hétévi szünet után ismét együtt lép pódiumra. A 32 éve alakúit Omega együttes Az igazi választás címmel ad koncertet szeptember 3-án, a budapesti Népstadionban. A nagyszabású popkoncert előkészületeiről Kóbor János elmondta: hetvenezer érdeklődőt várnak a rendezvényre, amely nem nosztalgiakoncert lesz. A belépőket május második hetében kezdik el árusítani a jegyirodák. Minden legálisan váltott jegyhez jár egy mini CD, és csak a kettő együttes felmutatásával lehet a koncerten részt venni. A csapat augusztus végétől már a helyszínen próbál, és az érdeklődők előtt augusztus végétől nyitva lesznek a Népstadion kapui. A koncertről felvétel készül, amelynek anyaga várhatóan megjelenik lemezen is. Az Omega tárgyalásokat folytat nyugat-európai - németországi és svájci - fellépésekről is. A következő hetek terveiről elmondta a zenekar egykori-új vezetője: az együttes május-júniusban készíti el legújabb nagylemezét. A szövegíró az egykori szerzőtárs, Vár- konyi Gábor. Az LP a Hungaroton kiadásában lát majd napvilágot. Ezt a korongot is bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd mind a régi, mind pedig az új rajongótábor tagjai. ♦V* AORÁRJZÖVCTSCC 13-os lislo! friss erő mezőgazdaság és e vidék póriján. 82667/1H Csontváry-kiállítás - a cédrussal Eltörpül mostanság minden a méretes plakátok és reklámok környezetében. Szerencsére azért - még ha apró betűs sorokba szedve is - néha ráakad az ember egy-egy ajánlatra, mely a legmagasabb rendű művészetek csodálatos birodalmába csalogat minket. Azt mondják, amikor két héttel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galériában megnyitották Csontváry Kosztka Tivadar kiállítását, hosszú sorok kígyóztak a Budavári Palotában. Azóta kissé alábbhagyott az érdeklődés, mégis igen valószínű, hogy az év egyik legnépszerűbb művészeti rendezvényeként könyvelik majd el a szervezők ezt az eseményt. „1853. június 5-én születtem Kis Szebenben, Mihály Tivadar néven. Dr. Kosztka László, atyám, volt orvostudor és gyógyszerész. Nem dohányzott, nem ivott, meghalt - Jászapátiban, 1904-ben, 88 éves korában... Mint iskolás fiú, a könyv nélküli magolást utáltam, a Bibliát mesének néztem, s inkább vágytam a szabad természetbe” - írja önéletrajzi munkájában Csontváry. Ez a néhány mondat tulajdonképpen mottója lehetne a kiállításának, mintha az egész életmű e köré szerveződött volna, mintha Csontváry örökké maga előtt tolná e töredék vallomást. Lenyűgöző is együtt ez a csoda, melyet május 23-ig mindenki megtekinthet még. Csak néhányat hadd említsek a sok-sok gyönyörű festményből: Mandulavirágzás Tarmi- nában, Jajcai vízesés, Marokkói tanító, Magányos cédrus, Tengerparti sétalovaglás, Zarán- doklás a cédrushoz, Sétakocsi az újholdnál Athénban, A panaszfal bejáratánál, Római híd Masztárban, Hortobágy stb. Ennek a kiállításnak a csodálatos merengésen túl van még két szomorú aktualitása is. Az egyik: a régi építészet egyedüli remeke, a Római híd Mosztár- ban, amely ma már nincs. Mert hiába emeltek várat évszázadokkal ezelőtt a tevehátú, a folyópart két oldalát összekötő kőhíd mellé, miközben sok barbár támadástól megmenekült a múltban, a szerbek rohamát nem állhatta. A páratlan dokumentum előtt eltölthetünk hát kicsit több időt ezúttal. A másik szomorú aktualitás két másik képhez kapcsolódik, amelyet az örökösök el akartak adni. Ezek pedig: a Magányos cédrus (1907) és a Sétakocsi az újholdnál, Athénban (1904). Most tehát még láthatók, a szív és a szem gyönyörűségére még itt vannak, május 23-ig egészen biztos! Van tehát miért elmennünk a Magyar Nemzeti Galériába. Remélem, rajtam kívül még sokan gondolják így! Sziki Károly Hajdanvolt, emlékezetes repülőnapok Gyöngyös—Pipis-hegyen 1931. február 10-én Janka Zoltán gépészmérnök, Molnár Árpád, Rábel József, Szabó Gyula, Nemecz Pál és Gold (Gács) Béla gimnáziumi tanár, valamint tizenöt, 15-25 éves fiatal férfi megalakította a MOVE (MOVERO) Mátravi- déki Motor Nélküli Repülőosztályát, közismert nevén a Gyöngyösi Vitorlázórepülők Egyesületét. Amíg a Gold Béla vezette gimnazisták modellre- pülőgépeket terveztek és építettek, a felnőttek valóságos vitorlázógépeket. A gyöngyösiek gyorsan sikerhez jutottak, mert a május 31-i, Budapesten rendezett országos modellrepülő- gép-versenyen a gimnazisták IV. kategóriás minősítést értek el. A felnőtt „repülők” közül - hazai viszonylatban is kiemelkedően - Janka Zoltán hozzáfogott a saját tervezésű vitorlázórepülőjének tervezéséhez és megépítéséhez. A gyöngyösi repülőegyesület, hogy a lakosság érdeklődését a repülés iránt felkeltse, a Pipis-hegyen október 10-én megrendezte az I. gyöngyösi repülőnapot, amelyen bár modemeket mutattak be, mégis i.„gy számú közönség jelent ueg, dr. Puky Árpáddal, gyöngyös polgármesterével az élen. 1933-ban Janka Géza a mát- rafüredi Benevár étterem tágas tánctermében felépítette az egyszemélyes „Gyöngyös 33” nevű vitorlázógépét, amelyen a június 4-i, immár valóban repülőnapon be is mutathatta a kiváncsiak népes tábora előtt. Június 11-én e vitorlással Molnár Árpád (megdöntve saját, Budaörsön, február 23-án beállított 2 óra 19 perces repülési rekordját), 1139 méter magasra „termikelt”, és új hazai rekordot, 10 óra 7 perces repülést teljesített. (A „Gyöngyös 33” jelenleg az egyetlen épen marad vitorlázógép-műemlékünk - a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Állandó Kiállításán látható, közismert nevén a Városligeti Petőfi Csarnokban). Molnár 1934. június 30-án a „Gyöngyös 33”-mal Gyön- gyös-Tiszadorogma útvonalon 64 kilométert repült, és ezüstkoszorús teljesítményt ért el. A gyöngyösi vitorlázók sorra aratták sikereiket. Olyannyira, hogy 1935. augusztus 14-30. között megrendezhették a 14-i repülőnappal egybekötött kéthetes, országos vitorlázó táborozást. Janka Zoltán újabb gépeket tervezett és épített. 1938. júniustól már a gyöngyösi repülőegyesület gépein oktathatták a pipis-hegyi repülőtanfolyam 300 fiatalját, akik Gyöngyösről, Egerből, Debrecenből, Hatvanból és Szolnokról érkeztek, hogy a „bátrak” sportjával ismerkedhessenek, és a repülés tudományát elsajátítsák. Az október 16—i repülőnapon először volt Pipis-hegyen motoros és vitorlázógépek bemutató repülése, amit szintén a repülőegyesület szervezett. A gyöngyösiek örömmel fogadták az éledező egri vitorlázók lépéseit. Sőt, 1938/39 telétől testvériesen együttműködtek. Az Egri Repülő Gárda 15 tagját nemcsak felkészítették a repülésre, hanem 1939-ben közös repülőnapot is rendeztek, ezúttal Egerben. Az utolsó repülőnap 1942-ben volt a Pipis-hegyen. A II. világháború ezt a hagyományt is eltörölte. A háború után több kísérlet is volt a vitorlázó-, sőt a moto- rosrepülő-élet indításához. Az utóbbiról az 1957. december 2-i, rendkívüli tanácsi vb-meg- beszélésen szóltak a pipishegyi személyforgalmú motoros repülőgépek befogadására alkalmas reptér felépítéséről, amely Gyöngyös és a Mátra idegen- forgalmát segítette, növelte volna. A terv nem valósult meg. A pipis-hegyi repülőnapot az utóbbi években ismét megrendezik. (M. L.) Megszólalt a salgótarjáni Fócus Rádió Salgótarjánban megkezdte próbaadását a Rádió Fócus, a helyi Fócusúnió Kft. új vállalkozása. Az URH-sáv 68,39 megahertz hullámhosszán június 15-étől napi 3^4 órában sugározza majd műsorát. Sepsey Albert műszaki vezető elmondta: könnyed hangvételű, stúdióbeszélgetésekkel tarkított zenés műsort adnak majd, felvállalva közszolgálati funkciókat is, de mindenképpen szigorúan tartózkodnak a napi politizálástól. A bizalom jele: A szakértelem jele: SZDSZ Húgával a ’70-es években
