Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-20 / 117. szám
1994. május 19., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal A hagyományokhoz híven az idén is a városháza elé vonultak a gimnazisták Elballagott a diákság és az igazgatónő Ünneplőbe öltözött a múlt szombaton Hatvan. Amerre csak jártunk, a Gaudeamus igitur dallamait hallottuk, a matrózruhás lányok és az öltönyös fiúk karjaiban színes virágok pompáztak. A Bajza József Gimnáziumban rendhagyó ballagásra került sor:' a végzős diákokkal együtt búcsúzott az intézmény nyugdíjba vonuló igazgatónője, Farkas Kálmánná is, vállán kis tarisznyával.- A legszebb dolog a világon, ha az embert gyerekek veszik körül - mondta az igazgatónő. - Nekem ez megadatott, s most nehéz arról beszélni, mit érzek... Egyelőre még lekötnek a napi feladatok, át kell adnom az iskolát, ám arra még gondolni sem merek, mi lesz azután. Boldog vagyok, mert szép sikerekben volt részünk. Beszélgetésünkbe bekapcsolódott a ballagó menet élén haladó polgármester, Szinyei András is.- Személyesen kötődöm a Bajza-gimnáziumhoz. Három gyermekemet ballagtattuk el innen, s most is meghatódom, amint elnézem ezt a sok, kitűnő képességű fiatalt.- Nem jelent nehézséget az önkormányzatnak az intézményfenntartása?- Szerencsére a középiskoláknál magasabbak a normatívák, mint az általános iskoláknál. Természetesen lehetne még javítani a helyzeten, szükség lenne például egy tornacsarnokra. Az iskolának csaknem kétszázan intettek „Isten hoz- zád”-ot, köztük Puskás Ági, Erki Enikő, Zólyomi Péter, akik messze földön öregbítették a gimnázium jó hírét. Nevükben Békés Tamás búcsúzott. Szabó Kornéliát a jövőről faggattuk.- A jogi egyetemre készülök. Nagy a túljelentkezés, de az itt szerzett ismereteim alapján bízom benne, hogy ott is megállóm a helyem... A Széchenyi István Közgazdasági és Közlekedési Szakközépiskola igazgatóját, Törő Elemért az érettségiről kérdeztük. Megtudtuk, hogy intézményükben kilencvennyolcán adnak számot a négy év alatt megszerzett tudásukról. Harmincán jelentkeztek továbbtanulásra, s közülük - pontszámaik alapján - legalább tízen már biztosították a helyüket. Két tanulójuk - Tóth Arnold és Nagy Zsolt - olyan jó eredményt ért el az országos szakmai versenyen, hogy máris bejutottak álmaik főiskolájára. (tari) Huszonöt éves az egészségügyi iskola Pánikhangulat érződik a selypi cukorgyárban Kamarazenekar koncertje Hatvanban Május 24-én este fél 7-re várják a zenebarátokat Hatvanba, a Damjanich János Szakképzési Intézet aulájába. A Hatvani Kamarazenekar mellett fellép a zeneiskola tanárai mellett a város vegyes kara is. Felújítják a hidat Heréd határában Napokon belül elkészülnek a gyöngyösi üzemmérnökség szakemberei a Herédet Hatvannal összekötő út Bér-patakot átívelő hídjának javításával. Az építmény a folyamatos terhelés során megrongálódott, tartóelemei megrepedeztek, ezért volt szükség a mielőbbi felújításra. Látásvizsgálatra várják a nagykökényesieket Aki úgy érzi, hogy az utóbbi időben nem lát tisztán, az keresse fel a polgármesteri hivatalt május 25-ig. A faluban - kellő számú jelentkező esetén - látásvizsgálatra kerül sor, és a helyszínen megrendelhetők a szemüvegek is. íjász-szakosztály a hatvani vasutasoknál Teli Vilmos követőit várják Hatvanban a MÁV Vasutas Lövészklubjába, ahol íjász-szakosztályt indítanak e sportág szerelmeseinek. Jelentkezni lehet a sporttelep lőterén szerdán és szombaton Pecze Gábornál, a 37/342-814-es telefonszámon. Öten pályáztak a fogorvosi székre Hamarosan ismét lesz fogorvosa a herédieknek. A polgár- mesteri hivatal által kiírt pályázatra öten jelentkeztek. Május végére megszületik a döntés, és az új fogdoktor elfoglalhatja állását. Addig is a hatvani rendelőintézetben várják a betegeket. Az öreg halász és - a hatvani bányató Nem mindennapi kapás akadt Turza Miklós hatvani nyugdíjas horgára. A bányatóból kiemelt busa megközelítette a fél mázsát, hossza pedig elérte az egy métert. A horgászkaland átélője épségben vihette haza a halat. A hatvani kórház 1961-ben kezdte meg működését, majd 1967-ben költözhetett a frissen átadott épületbe. Az új intézménynek azonban nemcsak orvosokra volt szüksége, de kellettek ápolónők, asszisztensek, műtősök és laboránsok is. Ez volt az egyik oka annak, hogy megszervezték Hatvanban az egészségügyi szakközépiskolát a Bajza-gim- názium társintézeteként. Nyomorúságos körülmények között kezdte meg működését a tanoda. Kevés volt a tanterem, az eszköztár, az oktató, de volt lelkesedés, segítőkészség, áldozatvállalás, szorgalom. A kórház olyan műszereket adott, amelyeket nélkülözni tudott, jöttek az egészségügyi oktatók, akik elsajátították a tanítás és a nevelés módszertanát, jöttek az orvosok, hogy a katedrára lépjenek. Bizony, nem volt ez nekik sem könnyű, mint ahogyan a gimnáziumi tanároknak is meg kellettt birkózniuk a számukra idegen szakismeretek tanításával. És természetesen jöttek a tanulásra vágyó fiatalok Hatvanból, Gyöngyösről és a megye más tájairól. A kezdeti nehézségek legyűrése után egyre gördülékenyebben működött az intézmény. S nem maradtak el a sikerek sem: az eredményes érettségi és szakmai vizsgák, dobogós helyezések a tanulmányi versenyeken, a végzett tanulók helytállása a munkahelyeken, a főiskolákon, az egyetemeken. Ezekre emlékezett a jubileumi ünnepségen Farkas Kálmánná igazgató, dr. Freili Géza kórházigazgató, valamint számos régi diák. Itt köszönték meg Ambrus Endre nyugalmazott igazgatónak, Tóth Zsu- zsana szakmai igazgatóhelyettesnek fáradozásukat, továbbá azoknak a beosztott tanároknak, orvosoknak, szakoktatóknak az áldozatos munkát, akik a huszonöt év alatt hozzájárultak az intézet eredményes működéséhez. Németi Gábor (Folytatás az 1. oldalról)- Létszámleépítés nem várható?- Ebben a kérdésben is humánusan járunk el. A Mátra Cukor Rí.-nél még mintegy harmincfős csökkentés várható, s ez is szociális szempontok alapján történik. Nem állítom, hogy megnyugtattak Domonkosi Imre szavai. A selypieket - akikhez eljutottak már a hírfoszlányok - még kevésbé. Nem értik például, mivel szennyezi a környezetét egy cukorsiló? S vajon a megépítése miféle ellenállásba ütközne? Úgy érzik, sok kérdésükre nem kaptak kielégítő választ, s kifejlődött bennük az a reflex, hogy már a tényeket is kételkedve fogadják. Megérkezem az üzemhez, ahol a munkások éppen a kapu feletti cégért cserélik. Lekerül a Mátravidéki Cukorgyárak felirat, a helyére a Mátra Cukor Rt. kerül. Az optimistábbak ebben már a túlélés egyik jelét vélik felfedezni. Az apró portásfülkében négyen ücsörögnek, többségük újságot olvas. Amikor megmondom, mi járatban vagyok, szó nélkül beengednek. Kihalt az egész üzem. Néhány esztendővel ezelőtt még dolgozók százai jártak ide nemcsak helyből, de Gyöngyöspatáról, sőt még távolabbról is. Most alig találkozom valakivel a széles udvaron. Amúgy nem sok minden változott az eltelt időszakban. A falnak támasztva rozsdásodik az évtizeddel ezelőtt milliókért gyártott tetőszerkezet, ami azóta sem került a helyére. Akkoriban a GAMESZ-ben készítették a melósok, ki tudja, milyen megfontolások alapján. Ä gépműhelyben sem zúgnak már úgy az esztergapadok, mint valaha. Régebben még szekrény sem jutott mindenkinek, most jó, ha öten dolgoznak itt. Pintér Mihály művezető éppen a silóépítéssel kapcsolatos döntést ostorozza. Szerinte sem szólt semmilyen érv Hatvan mellett.- Nem értem, miért így döntöttek - töpreng. - A városkép miatt? A malomnak meg a cementgyárnak is van silója, akkor már ez is elférne... A közlekedés is problémásabb Hatvanban, a cukorszállító kamionok meg sem tudnak ott fordulni... Megkezdődött a „Tavaszi zsongás” a Hatvani 4. Számú Általános Iskolában. A napközisek munkáiból ízelítőt adó kiállítást Baranyiné Szekszárdi Marianna igazgatónő nyitotta meg. Az eseménysorozatot pénAz emberek hallgatják, és bólogatnak. Ahogy végigmegyek az üzemen, mindenki mond egy-egy érvet, ami azt hivatott alátámasztani, hogy Selypen kellett volna elkezdeni az építkezést. Van, aki a talajviszonyokat veti össze. Mindkét telephely a Zagyva árterében található, ennek ellenére Selyp már bizonyította: a talaj elbír ekkora építményeket. S terjeszkedni is lehet, miután nem veszi úgy körül a város, mint a hatvani gyárat. A legnyomósabb indok azonban a gazdaságosság. Szerintük a vezérigazgató állítása, hogy Hatvan mellett szólnak a kedvezőbb fejlesztési költségek, nem helytálló. Ott ugyanis az építés megkezdése előtt el kell bontani az étkezdét, mi több, a közeli üzletsor egy részét is. Állítólag ezek tulajdonosai máris többmilliós kártérítési igénnyel jelentkeztek. Természetesen mindez azokat látszik igazolni, akik attól tartanak, hogy ha az idén még lesz is kampány, hosszabb távon aligha számítanak Selypre. A hatvaniak öröme érthető, ám a döntésig ők is veszélyben érezték magukat. Azóta megkönnyebbültek. Selypről ez a cáfolatok ellenére sem mondható el. Van, aki úgy fogalmaz, hogy hülyének nézik őket, azért ködösítenek. Hiába minden érv, minden indok, szerintük mindez éppen ellenkező hatást vált ki az itteniekből. Már azt is tudni vélik: Hatvanban mielőbb „padlóra szeretnék küldeni” a konkurenciát jelentő selypi gyárat, ezért lobbyznak a sokszor gazdaságtalan döntések mellett is. Mint mondják, ezekhez az elképzelésekhez nagyszerű partnerre találtak egyes selypi vezetőkben. Sokak szerint azonban már a beígért idei kampány is kérdéses: „miért nem szállítják még a feldolgozáshoz szükséges kokszot és mészkövet?” - kérdezik. Szó ami szó, tavaly is így kezdődött...- Tudja, ki az ország legdemokratikusabb igazgatója? - állít meg egy munkás.- Kicsoda? - kérdezem, és érzem, egy fanyar vicc csattanóját készíti elő.- Hát a Domonkosi! Már egy éve kampányé sendet csinált... teken 18 órától egy műsor zárja, ahol az iskola tehetséges növendékei szavalnak, mondanak prózát. Az esten fellép az ének- és a tánckar, valamint hangulatos zene is szórakoztatja a vendégeket. Tari Ottó Tavaszi zsongás Hatvanban Az unokáink is látni fogják Hatvan értékes műemléke a Grassalkovich-kastély, amely - ha nem tesznek érte valamit - sajnos hamarosan „bagolyvárrá” válik. Montva Tamás, az Econo-Contakt Betéti Társaság üzletembere Losonc megmenekülését állította példaként a Zagyva-partiak számára. Mi is ez a példa, hogyan válhat Hatvan serkentőjévé? Ezt tanulmányozta felvidéki útján a városfejlesztési, az oktatási, kulturális és vállalkozáspolitikai szakemberekből álló delegáció, amelyet Béres László, a városfejlesztési bizottság elnöke vezetett.- Losoncra érve, utunk az egykori Vigadóba vezetett. A nemrég még félig lepusztult épületnek ma mindenki a csodájára jár. Delegációnkat az emeleten - az egykori bálteremben - Cermáková, a város polgármester-asszonya fogadta. Köszöntőjében ismertette településük múltját, beszámolt eddigi munkájukról, az elkövetkező évek feladatairól, készülődésükről az 1996-os világkiállításra. Ezt követően az Avant Kft. képviselője, Lukács Zoltán számolt be a cég tevékenységéről, és arról: hogyan teremtették meg a feltételeket a nemzetközi kereskedelem fejlesztéséhez. A Vigadóból városnézésre indultunk, melynek során meggyőződhettünk a példaértékű rekonstrukciós munkálatok eredményeiről. A kirándulás után a polgármester-asszony pohárköszöntőjében kifejezte reményét, miszerint ezzel a találkozóval is közelebb került egymáshoz a két város. Pádár Sándor A Bajzában jól tudják a történelmet- Nemcsak egy-két ügyeletes lángészre lehetünk büszkék - húzza ki magát elégedetten Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója, aki még elmondja: itt nemcsak a diákok kiválóak, hanem a tanárok is. A történelmet Bodonyiné Balogh Erzsébet és Kovácsné Kiss Éva tanítja szívvel-lélek- kel. Erre bizonyság: a diákokat érdekli a múlt, könyvtárakban bogarásznak, múzeumokban kutatgatnak, és az ismereteket megszerezve, bátran jelentkeznek tudásuk megmérettetésére. A közelmúltban három vetélkedőn is szerepeltek.- Ez már csak azért is figyelemre méltó - mondja az igazgatónő -, mert sokan azzal vádolják a fiatalokat: „ezeket semmi sem köti le!” A mi gyerekeink cáfolják ezt, ugyanis színvonalasan teszik a dolgukat. S most lássuk, kik nyerték az országos versenyeket: az „Örökségünk ’48” témakörben első helyezést ért el a IV/F csapata: Molnár Katalin, Rakó Ágnes, Szabó Dóra. Harmadik lett a III/B társulata: Bencze Rita, Hegedűs Agnes, Takács Tímea. Az „Egri csillagokról” a III/ B-s fiúk tudták a legtöbbet, a dobogó legmagasabb fokára Molnár Károly, Misinszky Gergely és Péter Csaba léphetett fel, a „bronzérmet” pedig Karsai Ferenc, Kiss Zoltán és Kalcsó Gyula szerezte meg a többi, ugyancsak történelem- és irodalomkedvelő csapatok elől.- Azért örülünk a sikereinek — hangsúlyozzák a tanárnők -, mert egy egészséges becsvágy hajtja őket. Meg akarják mutatni a lányoknak, ők sem „alábbvalóak”. S lám, így is van! Az „Emese álma” címet viselő háromfordulós versengésre 720 csapat állt a rajthoz. Az iskolai próbák után megyei, majd területi, végül országos összecsapásra került sor. Itt kaparintották meg a második helyezést az I/E-sek közül Szabó Andrea, Szabó Annamária és Tompa Brigitta. S ami ennyi induló közül ugyancsak nem kis teljesítmény: a 9. helyezés is a hatvani gyerekeknek jutott. Kiss Zsuzsanna, Tóth Eszter és Wágner Katalin eredményét szépíti; ők a hatosztályos gimnázium másodikos tanulói, és még csak 14 esztendősök.- Különös gyönyörűség gyerekeinknek, hogy legyőzték a budapestieket is. Nagyon jólesik nekik, hogy ezért megdicsérik őket a más tárgyakat oktató tanáraik, és társaik is velük örülnek. Ragyog az arcuk, ha bemondjuk a nevüket az iskolarádióban. Ez mindenkinek jó érzés - mosolyog az igazgatónő.- Hogyan lehet egy tantárgyat megszerettetni a diákokkal?- Úgy, hogy mi magunk is szeretjük. Felkeltjük az érdeklődésüket, és arra törekszünk, hogy kialakuljon a gyerekekben az egészséges versenyszellem, a törekvés a tudásra. (négyessy)
