Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-16 / 113. szám
1994. május 14-15., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal Új szupersztár Amerikában. Az amerikai televízió a nagy sikerű filmsorozaton felbuzdulva új sorozatot forgat a Szuperman történetéből, „A Szuperman új kalandjai” címmel. A főszereplő is más, a se nem repülő, se nem madár alakot - aki a Szuperman - most Dean Cain alakítja. A valamikori focisztár kiváló színésznek bizonyult. A tinilányok már rajonganak érte. Naponta több ezer levelet kap. A szex hatékonyan gyógyít Akinek kiegyensúlyozott a szexuális élete, nemcsak lelkileg terhelhetőbb, hanem szervezete is nagyobb ellenálló képességgel rendelkezik, mint magányosan élő embertársáé. A szex egyúttal csökkenti a stresszt, stabilizálja a biológiai ciklust, serkenti a vérkeringést. Egyben fokozza az érzékszervek aktivitását. Ezt tengerentúli és nyugat-európai nőgyógyászok, kutatók egyes vizsgálatai mutatták ki. A kiegyensúlyozott szex azért is gyógyít, mert közben életfontosságú hormonok keletkeznek, amelyek egészség- megőrző hatásúak - állítja a bécsi Johannes Huber profesz- szor. FEB Szafariparkok helyett víz alatti programok sora Lehet, hogy nincs messze az az idő, amikor a nagyobb szafariparkok iránti érdeklődés csökken, s a víz alatti parkok csalogatják majd a termeszetkedvelő látogatók zömét. Az Egyesült Államokban mindenesetre kezd beérni a húsz éve kezdett „víz alatti program”. Először 1972-ben, a híres Yellowstone Park fennállásának 100. évfordulóján foglalkozott a kongresszus a víz alatti parkok gondolatával. Az első kettőt három évvel később már életre is hívták: a floridai Key Largo korallsziklá- inál és Észak-Karolina partjainál, egy elsüllyedt hajó közelében. A lassú kezdetek után immár a 12. ilyen víz alatti parkot adják át, s az ezredfordulóra összesen húsz áll majd a látogatók rendelkezésére - írja a DPA. Hoffmann küzdelme a forgószéllel Sokan és sokféleképpen elemezték már a múltban E. T. A. Hoffmann életművét és munkásságát. Az elemzések nagy része többé-kevésbé részletesen foglalkozik a művekben szereplő mágikus és borzongató eseményekkel, amelyek oly egyedülállóvá teszik alkotásait. A tanulmányírók többsége különféle pszichológiai irányzatok szakkifejezésével próbálja meghatározni E. T. A. Hoffmann vonzódását a kísérteties, démonikus témák iránt. Beszéltek már „pszichopatológiai protokoll”-ról, a tudat- atti felszabadításáról, a másik én fordított vonásáról. Mások pedig a lét és a tudat kapcsolatáról és „vágyaink, elfojtottsá- gaink” kivetüléseiről érkeztek a Hoffman írásaiban szereplő különös, borzongató élménynyel kapcsolatban. Azonban a művekben szereplő borzalom motívumának újbóli és újbóli makacs felbukkanására mindeddig kielégítő magyarázat nem született. Véleményem szerint azonban létezik a problémának egy másfajta megközelítési módja is, amely jól kiegészíti a pszichológizáló módszerek által E. T. A. Hoff- mannról kialakított képet, s így. teljesebbé teheti azt. Ha a maga teljességében szeretnénk megérteni a műalkotást, szükségessé válik olykor, hogy egy más kultúrkörhöz tartozó elemzési eljárást végezzünk el rajta. Ily módon válhat csak teljesebbé az adott műalkotásról kialakított képünk, s így tárulhatnak fel a mű bensőbb jelentésrétegei is, amelyek annak előtte rejtve maradtak előttünk. A felvetett problémakör fentebb vázolt módszerrel történő megoldása az ősi indiai kultúra legszentebb könyvének, a méltán híres Bhagavad-gita segítségével végzhető el a legegyszerűbben. Hiszen maga Hoffmann is jól ismerte a „Bhogovotgitá”-t, sőt magát a művet is megemlíti a Der goldene Topf-ban. Ezentúl elég csak arra gondolnunk, hogy éppen a múlt században, az akkori tudományos élet színe-java valamilyen módon érdeklődött India múltja iránt. Ez az ősi irat a hagyomány szerint körülbelül 5 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Megalkotója Istennek, azaz Krsnának az egyik ún. irodalmi inkarnációja Vyasadeva volt. A mű a hatalmas Mahabharate eposz része, s par exellence cselekményét Krsna (Isten) és Ar- juna (egyéni lélek) között zajló párbeszéd alkotja. A beszélgetés során számtalan dologról esik szó: a lélek természetéről, a lélekvándorlásról, a test alkotórészeiről stb. A tanítások lényegét azonban az képezi, hogy az embernek el kell érnie az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sri Krsna iránti tiszta szeretetet, oly módon, hogy megtisztítja elméjét a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare ima. Kíséreljünk meg választ adni arra, hogy miért kísért a „borzadályos szorongás” E. T. A. Hoffmann s a kései német romantika jó néhány alkotójának műveiben. „Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego - e nyolc együtt képezi az En különálló anyagi energiáimat”. E vers tanúsága szerint minden élőlény egy durva-fizikai és egy finom-fizikai (elme, intelligencia, hamis ego) részből áll. Az elme funkciója abból áll, hogy tárolja a beérkező információkat. Fölötte helyezkedik el az intelligencia, amely pedig az információk sorba rendezését végzi el. Azonban továbblapozva a Gitat, az elmének egy más lényegi tulajdonáságára is fény vetül. S ez a tulajdonság nem más, mint a folytonos csapongás, az állandó csábítás a különféle bűnös tettek elkövetésére. Az elme lehet az élőlény legjobb barátja is, de könnyen a legnagyob ellenséggé is válhat, így elemzi a témát egy másik versében a Gita. Századunk híres szanszk- rit tudósa, Srila A. C. Bhakti- vedanta Svami Prabhupada pedig a következőképpen ösz- szegzi ehhez a vershez írt kommentárjában az elméről szóló tudnivalókat: „Aki nem képes uralkodni az elméje fölött, az legnagyobb ellenségével él együtt”. Végezetül még egy verset szeretnék idézni a tárggyal kapcsolatban. Ebben a részben Arjura elpanaszolja Krsnának, hogy képtelen megállítani az elme csapongását, mert az hihetetlenül erős. „Óh, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős”. E rövid áttekintés alapján a következő képet alkothatjuk az elméről: ő az örök csábító, aki mindig a bűnre, az aljas dolgokra csábítja az élőlényt. Működését tekintve megállapítható, hogy szerfelett csapongó természetű, minden pillanatban más és más érzéktárgyra vándorol. Ezenkívül állandóan rossz gondolatokat sugdos, szüntelenül. Fantasztikusabbnál fantasz- tikusabb képeket vetít eléd, s titkon dédelgetett mocskos vágyaid azonnali beteljesedését sugallja. Mindenhol a nyomodban van, mindenhová követ, nem menekülhetsz előle sehová sem. Olyan, mint egy kis sápadt, szürkekabátos ember, aki mindenféle képtelenebbnél képtelenebb dolgokat húzgál elő a zsebéből. Először egy távcsövet, majd török szőnyeget, egy sátort, végül pedig három szép, jól megtermett, nyereggel és kantárral fölszerelt paripát. Vagy hogy Hoffmann-nál maradjunk, idézzük a már-már klasszikussá váló figurájának, a néhai Johannes Kresler karmester szavait: Nem ismeritek? - Nem ismeritek Ót? - Nézzétek, izzó karmokkal nyúl szívem felé! - mindenféle bolondos maszkát ölt magára - bűvös vadász-koncertmester - vásári kuruzsló - gazdag kalmár. Koppantókat hajít a húrok közé, csakhogy ne tudjak játszani! - Kreisler - Kreisler!- embereid meg magad! - Látod, hogy leselkedik a sápadt kísértet, rőten csillogó szemeivel - hogyan nyújtja feléd karmos csontöklét a szakadozott köntösből? - hogyan rázza sima, kopasz koponyáján a szalmakoszorút! - Az őrület ez- Johannes, tartsd magad bátran, - te, örült kísértetjárása az életnek, miért rángatsz így ide-oda köreidben? Nem tudok menekülni előled? — Nincs porszem a világegyetemben, amelyre szúnyoggá zsugorodva elszökhetnék előled, iszonytató kínzó szellem? - hagyj el engem!” Mindkét esetben az egyéni élőlény, az individuumnak az elmével folytatott elkeseredett küzdelmének lehetünk tanúi. Hoffmann egy másik műve, a Der Sandmann szintén bámulatosan jeleníti meg a széppróza művészi eszközeivel az elme okozta, s szinte lidércnyomásnak tűnő szenvedést. A műben szereplő Nathanaelnek a félelmetes Coppeliusszal vívott láthtatlan küzdelme nem más tulajdonképpen, mint az elmével való reménytelen harc ábrázolása. A műben szereplő Koppola nevű műszerész, alias Coppelius, egyébként pedig a főszereplő Nathanael elméjének kivetülése, hiszen „saját énünk fantomja az, ami lelkünket pokolba taszítja, vagy égbe emeli”. Ám témáját tekintve ide sorolható még Hoffmann egyik korai regénye, az Elixires des Teufels is, amelyben a főszereplő Medar- dus barát küzd másik énjével. Egyszer hátán cipelik élő alakban, máskor pedig belső hangként realizálódik az elme működése: „Megint eljött az én másik énem, gondolataim énje, s annyi csúfságot suttogott a fülembe!” Hoffmann egy másik novellája, a Szilveszteri kaland ugyanazt a témát dolgozza fel mint tanulmány elején már emlegetett Chamisso-mű a Schlemihl Péter. A főszereplő, Spikker eladja a tükörképét az ördögnek, aki állandó kísértésével szintén az elmét szimbolizálja. Végezetül álljon még itt néhány igazán jellemző idézet a Scuderi kisasszonyból is, amelyek az elméjének állandó rossz gondolataitól szenvedő Cardillac aranymíves szavai: „Amint elkészítettem és hazavittem egy ékszert, tüstént nyugtalanság, vigasztalan hangulat fogott el, s ez elrabolta álmomat, egészségemet, életkedvemet. Mint valami kísértet, úgy lebegett éjjel-nappal ékszereimmel feldíszítve az a személy, akinek éppen dolgoztam, és egy hang a fülembe süvítette: „Hiszen ez a tiéd... a tiéd... vedd hát el... minek a halottnak a gyémánt?” Egy másik helyen az elme csábításának folyamatát látjuk megjeleníteni: „Egy udvari embernek szállítottam akkoriban éppen egy drága ékszert...Ä halálos gyötrelem nem maradt el...a kísértet a nyomomban volt...a sátán a fülembe suttogott...(...)A félelem véres verejtékében fürödtem, álmatlanul fetrengtem fekhelyemen! Magam előtt láttam, amint az ember ékszremmel a táncosnőhöz lopódzik. Ekkór tajtékzó haraggal felugróm...(...) Már jön is a lovag, rávetem magam, ő felkiált, de én szorosan fogom hátulról,; és a szívébe döföm a tőrt...enyém az ékszer! Utána olyan nyugalmat, olyan békességet éreztem, mint még soha. A kísértét eltűnt, a sátán elhallgatott”. A Bhagavad-gita a következőképpen magyarázza el ezt: „Az embernek az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emblékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüly- lyed az anyagi lét mocsarába.”. A fentebb elemzett szövegeken túl természetesen számos más hasonló textust lelhetünk fel Hoffmann egyéb műveiben is, azonban ehelyütt nincs módunk még mesz- szebbre kalandoznunk. Ezen írás keretein belül nem nyújthatunk teljesen kielégítő képet a témával kapcsolatban, azonmban ez nem is célunk. Inkább másfajta, egy kevésbé megszokott megközelítést szerettünk olvna nyújtani, amely, reményeink szerint, talán kicsit hozzájárul ahhoz, hogy E. T. A. Hoffmann személyiségéről minél alaposabb és árnyaltabb ismereteket szerezhessünk. Nagy Péter Mire képesek a gyógyító kezek? Sokszor láttam dolgozni. Mindig marasztalt, nem zavarta az, hogy ott vagyok, figyelek, kérdezgetek. Folyvást igényelte a kételyt, a kontrollt, hogy magyarázattal szolgáljon, hogy röviden, tömören, de mindig célratörően feleljen. A legutóbb - ez az egri Megyei Művelődési Központban történt, ahol hetente kedden és szombaton délelőtt 9-től délután 3-ig fogadja a hozzá fordulókat Kiss Sándor országos, sőt nemzetközi hírű tiszavas- vári természetgyógyász - maga is meglepődött, amikor kopogtak az ajtón, s tolókocsin hoztak egy élénk tekintetű asz- szonyt.- Többször írtak már levelet nekem, hogy keressem meg őket, hiszen az idős édesanya mozgásképtelen, mozdulatlanul fekszik két esztendő óta. Ekkor kapta ugyanis az őt szinte teljességgel legyűrő agyvérzést. Megértettem helyzetét, és mivel arra vezetett visszaütünk, felkerestük a lakásán. Nem nagyon bizakodtam, de segíteni kötelesség, s ezért megpróbálkoztam. íme, az eredmény! Erről szól a hölgy is, akinek tekintete szavak nélkül is beszédes:- Tudom, hogy Ön adja vissza majd az egészségemet. Ez lehet, hogy megérzés, ám a szakember megerősíti a hiedelmet:- Annyira megjavulhat, hogy önállóan ellátja majd magát... Lánya tekintete jelzi, hogy ez az a vágyálom, amelynek teljesülésében eddig aligha hitt. Néhány hete az Egri Dohánygyárban nyilvános riportot készítettem vele. Finoman fogalmazok, amikor leírom, hogy meglehetősen rozzantan érkeztem ide. Jeleztem: ha nem segít, ebből a diskurzusból nem lesz semmi.- Felettébb szégyellném, ha csődöt vallanék - biztatott. Aztán azok a megújító energiát sugárzó, gyógyító kezek „renováltak”, s békésen cseveghettem vele, élvezve a diskurzust. Azóta sokan keresnek telefonon, hogy a címét kérjék,, hogy visszajelzést olvassanak erről a rendezvényről, hogy hitelesítsem azt, ami ott történt. Legalább 350-en láthatták, hogy akik elé álltak panaszaikat sorolva, nemhiába járultak hozzá, hiszen pár perc után könnyedén, frissen távoztak, megtapasztalva azt, hogy mit jelentenek az átlagon felüli adottságok, az a kincs, amit csak a Teremtő nyújthat az általa kiválasztottaknak, akiknek a szolgálat az egyetlen kötelességük, méghozzá szerényen, mindenféle csinnadratta, tudorkodás, nagyképűség nélkül. Úgy, ahogy ő teszi... Kérkedhetne, de ez távol áll tőle, inkább arra hivatkozik, hogy számos orvossal munkálkodik együtt. Hangsúlyozza: elfogadja ötleteiket, értékeli tájékozottságukat, a diploma mögött rejlő tudást. Ugyanakkor ők is méltatják azt a pluszt, amelyet kapott, s amellyel tisztességgel óhajt sáfárkodni. Még sokáig, minél több polgártársa javára... Pécsi István Néhány mozdulat, s máris megkönnyebbül a páciens
