Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-11 / 84. szám
4 HORIZONT - A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1994. április 11., hétfő Megyénk a statisztika tükrében: ’93 Kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom Európai látókörű és gondolkodású férfi volt Hensch Árpád, aki megalkotta a hazai mezőgazdasági üzemtant. A tudós, az egykori óvári akadémiai tanár szobrát — mint lapunkban beszámoltunk róla — nemrég avatták fel Gyöngyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karának aulájában. Az ország agrártudós-társadalma tisztelgett az emléke előtt. Tudományos módszereivel a gyakorlat nyert Az előremutató gazdálkodásra nevelt... Megyénkben az elmúlt évben a kiskereskedelem eladási forgalmának értéke 61,4 milliárd forint volt, fogyasztói folyó áron 32 százalékkal — országosan 21 százalékkal — nőtt az előző évhez képest. Ezen belül a 88 százalékkal részesedő bolti kiskereskedelem forgalma 34, a vendéglátásé 21 százalékkal emelkedett. A kiskereskedelmi árszínvonal — a bolti kiskereskedelmivel mintegy azonosan — átlag 21,9 százalékkal, a vendéglátásé 22,2 százalékkal nőtt. Ösz- szehasonlítható áron az összes kiskereskedelem eladási forgalma csaknem 9 százalékkal több, ezen belül a vendéglátásé egy százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Országosan mind a bolti kiskereskedelemben, mind A hatodik a házigazdáé: őt Andó Jánosnak hívják. — Öt éve, hogy kihoztuk őket az intézetből. A mieink — ketten vannak — kiröpültek, s mert a feleségemmel mindig is akartunk egy kislányt is, hát hivatásos nevelőszülők lettünk. Ildikó közülük a legfiatalabb... — veszi ki a kosár fülét az aprócska kezéből, s míg learaszol Andreával a pincelépcsőn, igazi fondorlattal emeli a kosár tán teljes súlyát anélkül, hogy ezt a gyerek is észrevenné. Elfér a sok munkáskéz, szükség van a tüzelőre, ha nem az idén, hát elfogy majd a jövő télen. — Ha ugyan együtt lesz még akkor is a kis család az Andó- házban... — ezt már Andóné mondja benn a nappaliban, ahová könnyeit nyelni húzódott visz- sza az egész napi sütés-főzés után. Hiába azonban, nincs az a házimunka, ami feledtethetné vele eddigi életének legnagyobb keserűségét: öt kicsi porontyát akarja elvinni tőle a nagy Hivatal. Itt jártak, s megmondták neki: készüljön fel rá, hogy elveszik tőlük a gyerekeket. Az édesanyát — mert akként szereti és neveli a reá bízott kis árvákat — meg-megakasztja mondatfűzésében a sírás: „...törvény van rá állítólag — szipogja —, hogy külföldre adják örökbe az ő drágáit.” — Most, amikor lassan em- bernyi ember válik belőlük... Tudja, hát persze, hogy tudja, annak idején alá is írta: az intézetnek jogában áll elvenni tőle a gyerekeket, s még csak indokolnia sem kell, miért teszi. De akkor is... Andó Jánosék nem jogászemberek. A férj jó nevű vasas, a feleség meg azt emelte szakmai szintre, amit más asszony csak háztartásnak nevez: képesített szakács és varrónő. Hogyan tuda vendéglátásban csökkent az eladott áruk mennyisége. Megyénk kereskedelmi szálláshelyeit 1993. évben — előzetes adatok szerint — mintegy 177 ezer vendég kereste fel, egy százalékkal több, mint 1992. évben. Ezen belül a külföldi vendégek száma 5 százalékkal csökkent. Részesedésük az összes vendég- forgalomból csaknem 31 százalék, az előző évben 33 százalék volt. A külföldi vendégek mintegy 48 százaléka Németországból érkezett, számuk egy év alatt 13 százalékkal nőtt. Ennél jobban emelkedett többek között a Szovjetunió utódállamaiból, valamint a Belgiumból érkezettek száma, kevésbé az Egyesült Királyságból idelátogatóké, mérséklődött, de továbbra is jelentős hatnának hát törvénnyel válaszolni a törvény fenyegetésének? Az eszük háborog csak, de még inkább a szívük: sajátjukként vették magukhoz a szerencsétleneket, ha már őket eldobták az igazi szülők. S annyi sok éjszakázás, kínlódás és sírás után ma már szoba- és ágytiszta, kiegyensúlyozott gyerekeket tudnak maguk mellett a két szobában. Andrea, Linda és Ildikó az egyikben, Szabolcs meg Karcsi lakik a másikban. Apjuk beépített szekrényt, emeletes ágyat készített nekik, s nézzem csak meg, húz egyikük a pincébe, ahol már az íróasztalok vasváza is elkészült. Egy asztalos teszi majd rá a szépre pácolt, glancolt fedelet: de jó lesz majd azon tanulni...! A gyerekek jó tanulók, négyesnél rosszabb nemigen akad a négy ellenőrzőben, Ildi csak jövőre kezdi az iskolát. Bár az igazsághoz tartozik: Karcsi hozott egyszer egy fekete pontot, akkoriban történt ez, amikor külföldre vitték a másik család, a Tóbiá- sék gyerekeit örökbefogadni. Megijedt akkor a fiú, azt hitte, őt is elszakítják Apától meg Anyától. Jó időbe telt, mire megnyugodott. — Örökösen azt halljuk, milyen kevesen vagyunk mi magyarok, hogy fogyóban a nemzet — sorolják észérveiket a szülők — Szeged után azt ígérte a miniszterelnök, hogy megszigorítják a külföldi örökbefogadás feltételeit. Ezerszám látjuk vendégül nyaranta a külföldi magyar gyerekeket: miért mondunk le hát akkor ilyen könnyen a sajátjainkról? Ezeket itt nyolc éve neveli az állam, ha már nem számít a szeretet, ha már semmibe veszik az emberi — mi több, a családi — kötelékeket, miért nem tekintik a befektetett anyagi javakat?! — szól a szomorú monológ. a holland vendégeké (csaknem 6500 fő). Lényegesen csökkent a megyénkbe látogatók száma például Lengyelországból (53 százalékkal), Csehországból és Szlovákiából (49 százalékkal), Jugoszlávia utódállamaiból (38 százalékkal), Romániából (35 százalékkal), Ausztriából (21 százalékkal). A vendégek, ezen belül a külföldiek is az előző évinél kevesebb vendégéjszakát töltöttek a kereskedelmi szálláshelyeken. Szállástípusonként eltérő a változás: a vendégek számához hasonlóan a szállodákban és a nyaralóházakban nőtt a vendégéjszakák száma. Az átlagos tartózkodási idő 2,6 éjszaka volt, 1992. évben 2,8 éjszaka. Jacsó Mária KSH Heves Megyei Igazgatósága Tény: a „szolgálati felettesek” többször felhívták már a hivatásos szülők figyelmét, hogy tevékenységük „csak munka”! Fizetést is kapnak érte. Ha pedig oly labilis idegállapotúak, hogy örökösen elsírják magukat, hát még gyereket sem adnak nekik másikat. Andóék nem az állásukat — a gyerekeket féltik...! Annak idején gyakorta megállították őket a helybeliek az utcán, hogy menynyi időre vállalták a gyerekeket? Micsoda kérdés! A család rátette az életét tíz öt kis jövevényre. Átalakították a lakást, egy egész va- gonnyi kölcsönt ráköltöttek, hogy a legnagyobb kényelmet megadják, az immáron családtagokká vált csöppségeknek. Kettőt közülük zeneórára járatnak, de mindeniküket megtanítják arra, amit ők maguk tudnak: a tisztességes, becsületes, kétkezi munkára. Andó János és felesége már különben is bizonyított: egyik fiuk közép-, a másik pedig felsőfokú végzettséget szerzett. Szép, új kabátok sorakoznak a beépített szekrény vállfáin, amott meg a másikban — húzza a kezem a legfeketébb szemű — a farsangra kapott új ruha. A család — ezt teszi most mindenki — leértékeléskor vásárol; bizony, be kell osztani a keveset. Különösen most, hogy úgy megfaragták a ruhapénzt, (De ne fogjon Andóékhoz hasonló vállalkozásba az, aki meggazdagodni akar...) *** Áruba bocsátott szeretet, mesterséges családrombolás — jár a fejemben, miközben hallgatom az asszony keserveit. Vajon mennyit kínálnak a skandinávok egy Szabolcsért? S mennyit egy Ildikóért? Bornemissza Gergő jut eszembe: hasonló korú kisgyerek lehetett, mint ezek itt, mikor külhonba akarta őt vinni a félszemű Jumurdzsák. De megszökött, és hőse vált belőle a magyar nemzetnek. Vajon lesz-e ma is Dobó Istvánja a magyarnak, hogy megmentse a szilvásváradi kis árvákat...? Hensch Árpád a néhai Szepes vármegye szülötte volt. 1847. október 26-án látta meg a napvilágot Késmárkon. Német ajkú, evangélikus szülei vagyonos kereskedők voltak. Iskoláit kezdetben szülővárosában végezte, majd 1866-ban a pesti egyetemre került joghallgatónak. Ám a mezőgazdaság iránt vonzódó fiú egy év múltán abbahagyta jogi tanulmányait, és átiratkozott a Pesttől távol eső Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Tanintézetbe. Annak hallgatójaként 1867 és ’69 között kitűnő eredménynyel tette le vizsgáit és szerzett oklevelet. A korabeli szokásoknak megfelelően előbb gyakornoki munkakört látott el néhány uradalomban. így dolgozott a vasvári, a derekegyházi és a királydaróci uradalmakban. Közben állami ösztöndíjhoz jutott, és 1872-től egy éven át külföldi tanulmányokat tett a fejlett nyugat-európai államokban. Megfordult Angliában, Franciaországban és Belgiumban, ahol a mezőgazdasági üzemek és a szakoktatási intézetek megismerésére fordította idejét. Később egy esztendőn keresztül a németországi Hallei Egyetemen tanult. Miután hazatért, három esztendőn át Erdélyben egy uradalomban tevékenykedett. Megfelelő szakismeretek birtokában 1877-ben elfogadta az akkori Földművelésügyi Minisztérium kinevezését a kassai Gazdasági Tanintézet egyik tanári állására. Három évet töltött a felvidéki városban, majd 1880-ban — már mint ismert szakember — átkerült a keszthelyi tanintézethez, ahol egy évtizeden keresztül gazdanemzedékek sorát oktatta a növénytermelés, a növénytan, valamint a rétművelés korszerű ismereteire. Rövid ideig vezetője volt a keszthelyi Magvizsgáló Állomásnak is. Negyvenhárom esztendős korában a magyaróvári Gazdasági Akadémiára került — ahol egykor tanult —, és ez volt munkásságának utolsó állomása. Ott az A tudós Hensch Árpád behatóan foglalkozott a korábban alkalmazott vetésforgó rendszerekkel, amelyekről több tanulmányában országos áttekintést adott. Önálló kiadványokban foglalkozott a talajjavítással, a üzemtani és a közgazdasági tanszék rendes tanárává nevezték ki. Egy ideig azonban a statisztikát és az erdészettant is oktatta. Az igazi szakterülete azonban a mezőgazdasági üzemtan maradt, amellyel hírnevet szerzett magának. 1909-ig — több mint három évtizedes tanárkodás után — nyugállományba vonult. Visszaköltözött a fővárosba, ahol nem tétlenkedett, miután megbízták, hogy a miniszter személyes tanácsadójaként dolgozza ki az akkori szakoktatási intézmények tangazdaságainak üzemterveit. Betegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta, és nem engedte sokáig dolgozni. A hétgyerekes családapa szervezete végül is nem tudott ellenállni a súlyos kórnak, és 1913. július 17-én — 67 éves korában — elhunyt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Hensch Árpád amellett, hogy tudós és tanár volt, a közéletbe is bekapcsolódott. Éveken át a Magyar Országos Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának társelnöke volt. Közéleti tevékenységénél azonban fontosabb területének számított a szak- irodalmi munkássága. Első írásai külföldi tanulmányútjairól való visszatérését követően jelentek meg. Agrártudományi és szakírói munkássága során csaknem 200 cikke, elemző tanulmánya és több könyve jelent meg. írásait az alapos felkészültség, a tényszerű adatok tisztelete, és a széles európai látókör jellemezte. Tudományos tevékenysége is sokoldalúnak mondható. Számos írásában elemezte az akkori magyar mezőgazdáság általános kérdéseit, és megpróbálta kijelölni annak helyét Európában. Érdeklődési köre azonban igazából két területre terjedt ki: egyrészt a növénytermelés, illetve a mezőgazdasági üzemszervezés és jövedelmezőség problémái kötötték le a figyelmét. Önálló kiadványokban foglalkozott az okszerű talajműveléssel, a földek javításával, a szántás és a vetés meliorációs eljárások hasznosságával, valamint a szántás és vetés problémaköreivel. Az utóbbi tárgykörben írt könyve például — még életében — hét kiadást ért meg. Ezzel is kevesen dicsekedhettek abban az időben. szorosan összefüggő problémaköreivel. Az 1890-es évektől azonban tanulmányainak jelentős része az üzemtan kérdéskörével foglalkozott. Élete fő művének nevezhető az ebben a tárgykörben megjelent kétkötetes munkája. Hensch Á rpádot joggal tekintik a mezőgazdasági üzemtan hazai megalapítójának. A fő művéhez kapcsolódó számos cikkében és tanulmányában hangoztatta, hogy a gazdálkodás üzemi eredményeit rendszeresen fel kell jegyezni annak érdekében, hogy a termelési költség bármikor ellenőrizhető legyen. Ám azt is tudta, hogy „legjobb üzemrendszer” nincs, sablonokat nem lehet alkalmazni az üzemtan területén sem. Rámutatott, hogy a gazdálkodóknak mindig számolniuk kell a helyi adottságokkal és lehetőségekkel. A tudós élete során mindvégig megőrizte kapcsolatait a gazdálkodással, az uradalmakkal. Számos helyen tartott előadásokat, és azokban rendszerint a hétköznapi teendők szakszerű ellátásáról beszélt. Moson megyén kívül — a Felvidéken — Nyitrától Arad megyéig járta az országot, eleget téve a meghívásoknak. Érdekességnek számított, hogy az akkori Köztelek című folyóirat rovatvezetőjeként kiterjedt magánlevelezést is folytatott, és ezen keresztül adott közvetlen tanácsot a gazdálkodóknak. Útmutatásai nyomán számos uradalomban bevezették az üzemtani számításokat, és terveket is készítettek. Mindezek azzal magyarázhatók, hogy Hensch Árpád Apponyi Sándor lengyeli, Zichy Béla lengyeltóti, valamint Zichy János timári uradalmainak gazdasági tanácsosa volt. A korabeli nagyüzemek mellett figyelme kiterjedt a kisüzemi, a paraszti gazdálkodásra is, amelyet szem előtt tartva a Szigetközben minta parasztgazdaságokat szervezett. Ezeket példáknak szánta, amelyekkel igyekezett ráhatni az üzemi számtar- tástant addig csupán hírből ismerő sokezernyi parasztgazdaságra. Mellőzött üzleti számítások Hensch Árpád a korabeli hazai mezőgazdaság lemaradásának okait is elemezte. Kiemelte, hogy ennek alapvető gondja nem a termelési ismeretek hiányában, hanem az üzleti — számítási — szempontok mellőzésében található. A gazdálkodás korszerű megtervezése, beosztása, a megfelelő hasznossági és jövedelmezőségi számítások pontos elvégzése és felmérése nélkül sikeres termelést nem lehet folytatni. A tudós, tanár minduntalan hangoztatta, hogy a természeti adottságok, az optimális üzemnagyság, a táblásítás, a gépesítés, a munka- és vonóerő-szükséglet, a talajerő-utánpótlás, a jövedelmezőségi számítások elengedhetetlenek a gazdálkodás sikere érdekében. Munkáiban nagy szerepet kaptak a könyvelési tennivalók, a számítások, a becslések korszerű eljárásai is. Az utóbbiaknál olyan elveket és módszereket dolgozott ki, amelyeknél a tudományos követelmények mellett a gyakorlat követelményeit is mindig figyelembe vette. Üzemtani munkáját az akadémiák hallgatói éppúgy, mint a legjobb gazdák, évtizedeken át kézikönyvként használták. Összeállította: Mentusz Károly Életmű, két kötetben Már utaltunk arra, hogy Hensch Árpádot joggal tekintik a hazai mezőgazdasági üzemtan megalapítójának. Élete fő műve is erre a tárgykörre utal, amely két kötetben látott napvilágot. Az első, nagyobb fele 1895-ben Óváron jelent meg Jószágberendezés és kezeléstan címmel. Hét évvel későbbi kiadása már Mezőgazdasági üzemtan címen — kibővítve a becslés és előszámítástannal — két kötetben jelent meg. Újabb öt esztendővel később, 1906-ban Kassán adták ki a tudós alapvető üzemtani művét. Munkájában az agrártudományok első nagy alakjainak: A. Thaernekés Thünennekiontos felismerésein kívül korának legfrissebb európai szakirodaimát is felhasználta. Ugyanakkor hasznosította a hazai agrárszakirodalom legjobb eredményeit, és munkájába sikeresen beépítette gyakorlati tapasztalatait is. A kiskereskedelmi árszínvonal átlagosan 21,9 százalékkal emelkedett Áruba bocsátott szeretet Avagy: pénzért gyereket külföldre Öt csöppség is serénykedik apjának irányításával a faluszéli portán, Szilvásváradon. Gondos anyai kezek kabátba, sapkába bugyolálták előzőleg őket, így aztán ineg sem igen különböztetem, ki közülük a lány, és ki a fiú. Nevüket kérdezem hát, míg fölhasogatott tűzifával rakják meg a vesszőkosarat, s hogy szép sorjában elmondják előttem, lepődöm meg csak igazán: az öt keresztnévhez ugyanis ötféle vezetéknevet mondanak a gyerekek. Ahová rendszeresen publikált Hensch Árpádhazai, illetve külföldi szakfolyóiratokba írt rendszeresen. Joggal lett a tekintélyes magyaróvári szaklap — az egykori tanártárs, Cserháti Sándoréi Ital indított és szerkesztett —, Mezőgazda- sági Szemle, majd a Köztelek rendszeres szakírója és munkatársa. Az utóbbi lapnál 1897-ben megbízták az éppen akkor nyitott „Jószágberendezés és üzemtan” rovat vezetésével. Ezt a tisztét haláláig ellátta. Az említett folyóiratok mellett rendszeresen publikált a Budapesti Hírlapban, a Gazdasági Lapokban, a Gyakorlati Mezőgazdában,a Gazdasági Mérnökben, valamint a Magyar Földmíves című lapokban is. Hét kiadást ért meg Hubai Gruber Miklós
