Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-11 / 84. szám

HÍRLAP, 1994 április 11., hétfő" HEVES ES KÖRZETE 5.- hevesieknek Eddig három alkalommal ren­deztek vallásfilozófiái és vallás- történeti kérdésekről beszélge­tést Hevesen, a Móricz Zsig- mond Művelődési Központban. A Tedisz Evangelizáló Diák- szövetség közreműködésével legutóbb a napokban találkoz­tak a tagok. Eszmét cseréltek a teremtésről, az egyházról, a hit­közösségekről. Újra színházbusz A hevesi színházbarátok köré­nek örömére a hét végén újból mintegy félszázan Szolnokra, a Szigligeti Színházba látogattak Thália kedvelői. Az autóbusz ez alkalommal Stendhal: Vörös és fekete című előadására vitte az alföldi város színházbarátait. Az előadást Tasnádi Márton rendezte sikerrel. Krisztus kereszthalála Jelentős érdeklődés kísérte a napokban a hevesi római kato­likus templomban a Jászsági Afész Székely Mihály Kórusá­nak hangversenyét. Túri Mária és Ferencz Sándor vezényleté­vel megjelenítették Krisztus ke­reszthalálát és feltámadását. Elkezdték a próbákat Várhatóan április második felé­ben Abasáron rendezik meg az Országos Színjátszókörök me­gyei vetélkedőjét. Ennek jegyé­ben kezdte meg felkészülését a hevesi Móricz Zsigmond Műve­lődési Központ színjátszóköre is. Az Aranyszőrű bárány című népmesét viszik színpadra, amelyet a mátraalji községben mutatnak majd be. Zongorát kaptak a pélyi iskolások Az elmúlt napokban szállították a fővárosból Pélyre azt a zongo­rát, amelyet Czeglédi István, a Fórum Szálló hidegkonyhájá­nak szakácsa ajándékozott egy­kori iskolájának. A hangszert a tágas könyvtárteremben helyez­ték el. így a meglevő pianínón kívül ezzel is gyakorolhatnak a a zeneszerető iskolások. Hevesen Egri fiatalokat fogadtak Egész napos program ke­retében Hevesen, a Gyer­mekházban - a régi kapcso­latokat feltámasztva - az egri Forrás-szabadidőköz­pont művészeti szakkörének tagjait fogadták. A gyerekek előzőleg a Hevesi Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet munkájá­val ismerkedtek. Délután a helyi Gyermekházban kiállí­táson szemlélték meg az in­tézmény múlt évi munkáját reprezentáló anyagot.Ezt követően közösen tűzzo­máncokat és kabalafigurákat készítettek. A jövőben rendszeressé teszik ezeket a nagy népsze­rűségnek örvendő találko­zókat. A hegedű tanszakon Szilvai-módszerrel képezik a növendé­keket (Fotó: Perl Márton) Új épületben - régi oktatási küldetéssel Kis József: „Ez az iskola letett már valamit az asz­talra..." Egy hevesi intézmény, amelynek nincsenek kudarcai A kultúra akkor is él, ha az utolsó csepp vérét kisajtolták - emlí­tette a napokban egyik ismerősöm. S való igaz: a gazdasági élet romlása, az életszínvonal esése elsőként ezen javak „fogyasztá­sának” visszaesésében mutatkozott meg. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen mindenki tudja, milyen katasztrofális állapotok uralkodnak a közművelődés berkeiben. Annál meglepőbb vi­szont, ha azt halljuk, hogy egy vidéki - nálunk is vidékibb - kisvárosban virágzik a zenei kultúra, telt házas fiiharmó­niai hangversenyeket rendez­nek, s ráadásul még kudarcok sincsenek. Pedig ez történt Hevesen, az Állami Zeneiskolában, amely Kis József és Balláné Wágner Erzsébet irányítása mellett ta­valy szeptemberben új épületbe költözött. Az életveszélyessé vált helyiségeket tágas, világos termek váltották fel, amelyek kilenc tanszak 15 tanárának és számtalan muzikális nebulónak adnak otthont. Kis Józseftől, az intézmény igazgatójától megtudtuk, hogy a „költözés” nem jött volna létre, ha a városi önkormányzat nem finanszírozza. Ezt pedig azért tette, mert az elmúlt években az iskola letett valamit a közös asz­talra. Jó néhány tanuló folytatta ismereteinek bővítését felsőfo­kon, a zenei óvoda nagy népsze­rűségnek örvend, s a város nyári kulturális életének szervezésé­ből is oroszlánrészt vállaltak. A zeneiskola - mely idén ün­nepli harmincadik születésnap­ját - pedagógusai elérték, hogy kialakult egy olyan 120-130 fős zeneértő csoport, amelynek igé­nye van a rendszeres komoly­zenei hangversenyekre. Nekik és a felnövekvő gene­rációknak szervezik az idén a Szabadtéri Estéket, amelyek hi- ánypótlóak ebben a térségben.- Az emberek szeretik a ze­nét, s ha következetesen formál­juk az ízlésüket, akkor értik is — mondja Kis József. - Ma már lehozhatunk bármilyen „nehéz” művet, biztos, hogy nem bukik meg. A kulturális élet szervezése mellett folyamatos tehetségku­tatás zajlik az óvodákban. Balláné Wágner Erzsébet el­mondta, hogy a tehetséggondo­zást már nagycsoportos korban megkezdik, és zenepedagógus jár a kicsikhez, aki egy évig el­méleti foglalkozást tart. Ezután kerülnek a tehetségesebbek ze­nei pályára. Minden második évben a nagycsoportosok és az első osz­tályos kisdiákok egy utazást tesznek "hangszerországba", ahol különböző műveket ismer­nek meg. A zeneóvodát követően a fia­talok folytatják ismereteik gya­rapítását, amelyet a tanárok egyéniségtől és alkattól függően irányítanak. Jelenleg is tart a „kísérletezés”: ennek helye most a hegedű tanszak, ahol két kisgyereket a Szilvai-módszer­rel képeznek tovább. Végezetül azt is megtudtuk, hogy Kis József elégedett a ze­neiskola eddigi működésével, hisz jó néhány gyerek került már ki ebből a városból az eredményei révén. De még mindig vannak célok és tervek: például egy kamara­terem létrehozása, amelyre igény van a fiatalok részéről, és a tökéletesebb hangszigetelésre, ami a zavartalanabb munkát se­gítené elő. (szuromi) A fiatalok is bekapcsolódtak Pélyen felcsendült a Passió-ének A virágvasámap előtti estéken a helyi férfikórus érces hangja hallatszott ki a pélyi templom­ból. Passió-éneklésre készül­tek az egyházközség tagjai. Mint Hangácsi Antal tudósí­tónk beszámolt róla, sok évti­zedes hagyomány ez itt. Vi- rágvasámapján az idén is fel­hangzott a helyi templomban Jézus szenvedéstörténete, majd megszólaltatták nagypénteken este is. A kórus legidősebb tagja a 88 esztendős Mészáros Ferenc, aki több mint hét évti­zede énekli a Passiót a cso­portban. A remények szerint az említett hagyomány a jövő­ben is tovább él a községben, hiszen a fiatalabbak is bekap­csolódtak az éneklésbe. Vizsgálják a Tisza-tó hasznosításának lehetőségét Ismét előtérbe került az Alföld-program Mint lapunkban beszámoltunk róla, nemrég Gyurkó János környezetvédelmi és telepü­lésfejlesztési miniszter Szol­nokon ismertette a régió fej­lesztési programját, amelyet kormányzati segítséggel való­sítanak meg. A térség felzár­kóztatására - állami erővel és akarattal - a helyi kezdemé­nyezéseket igyekeznek felka­rolni. Ennek a szándéknak az is a megnyilvánulása, hogy a ré­gióhoz tartozó - és Heves me­gye déli részét érintő - 77- sza-tó hasznosítását átértékel­ték, és a fejlesztés fő irányait kormányhatározatba foglal­ták. Ebbe az elképzelésbe tarto­zik - többek között - az Al­föld tájvédelmi, illetve táj­hasznosítási terveinek elkészí­téséről hozott parlamenti hatá­rozat végrehajtása is. Értesü­lésünk szerint ez utóbbi nyo­mán a kormány felosztotta a feladatokat az érintett szaktár­cák között. Emellett Regioná­lis Tanács alakult a Tisza-tó térségében, amely negyven­négy települést és öt kis térsé­get fog össze. Az úgynevezett Alföld-koncepció a környe­zeti és a gazdasági érdekek egyeztetését és az ország tár­sadalmi-gazdasági fejlesztését célzó más kormányzati, illetve tárcaprogramokhoz történő kapcsolódást tartja szem előtt. A kormány a helyi önkor­mányzatok, valamint a térség­ben érintett vállalkozók egy­üttműködésével és az anyagi erőforrások összehangolt fel- használásával kívánja megol­dani a fejlesztést. Erdőtelki jubileum • • Otven esztendeje együtt A napokban ünnepelte 50. házassági évfordulóját Erdőtelken, kel­lemes otthoni körülmények között a Borsos házaspár. Szűk családi körben köszöntötték hozzátartozói Borsos Sándort és feleségét. A felvétel az ünnepi pillanatokban készült a házaspárról, amelyet lá­nyuk, Ferencz Jánosné küldött szerkesztőségünkbe. A térség tizenhat iskoláját látják el segédeszközökkel Változások az oktatás hevesi műhelyében Az általános iskolai gyakorlati foglalkozás tantárgy tanítását az 59-es reformterv teszi kötele­zővé azzal a céllal, hogy az is­kolát az élet gyakorlatához kö­zelítse. A tantárgy technikai fel­tételeinek megteremtése ko­moly gondot jelentett akkoriban az iskoláknak, mígnem az Or­szágos Pedagógiai Intézet jóvol­tából megszületett az elhatáro­zás a járási székhelyű központi műhelyek létesítéséről. Hevesen 1963-ban Gombos István szakfelügyelőt bízták meg felettesei azzal a feladattal, hogy olyan műhelyt kell létre­hozni, ahol megfelelő szakem­ber irányításával a térség 19 is­kolája számára - a tanulói lét­szám függvényében - a tan­tárgyhoz szükséges anyagokat központilag készítsék elő. A még ma is aktív - egyéb­ként nyugdíjas - pedagógus így emlékszik vissza.- Volt egy kenyere javát megevett Zastava autóm, s egy terv, amit feletteseim a ke­zembe adtak. Egyszerűen any- nyit mondtak: „No Pista, telek is van, terv is, kevéske pénz is. A műhely felépítése és beren­dezése mától a te gondod...” Nagy kihívás volt ez az első látásra is komoly feladat - idézi utólag. - Bizony, az szentigaz, de nekiláttam. Aztán folytatja az emléke­zést: - Azzal kezdődött, hogy a megadott típus szerinti, elkép­zelt központi műhelyt nem talál­tam megfelelőnak arra a célra, amit jómagam megálmodtam, így aztán a saját terveimet való­sítottam meg, ezek alapján ké­szült el a központ. Az épület egyik szárnyában kaptak helyet a gépek, s itt voltak a raktárak a megfelelő helyiségekkel, míg a másik szárnyában az oktatásra alkalmas tanterem és szertárak. Délelőttönként tanítottam, délutánonként az építkezés és a berendezések beszerzése kö­tötte le az időmet. Egy esztendő alatt kész lett a mű. Felszere­lése, berendezése még nem volt az igazi: a két nyugdíjas szak­ember azonban már végezhette munkáját, ami abból állt, hogy a járás iskoláit tanulólétszámuk alapján elláttuk a gyakorlati foglalkozáshoz szükséges anyagokkal, szerényen bár, de tárgyi felszerelésüket is gyara­pítottuk. Gulyás Ferenc kollégámmal- aki időközben vezetője lett az intézménynek - hamarosan olyan szakmai és koordinációs bázissá fejlesztettük, hogy eredményei alapján országosan is elismertté vált a műhely.- Ezekben az időkben - foly­tatja — a több megye vezetői, szakemberei keresték fel tapasz­talatcsere céljából a tényleg központivá váló, a szakmát se­gítő műhelyt. Most Bencsik Jó­zsef látja el az intézmény szak­mai irányítását.- Vajon milyen változások történtek az oktatási rendszer átalakulásával? - tettük fel a kérdést a szakembernek.- Most sokkal többoldalú fel­adatokat kell ellátnunk, mint korábban. Továbbra is a mi fel­adatunk Heves és körzete alap­fokú oktató-nevelő intézmé­nyeinek technikai, tantárgy- és szakmai modellanyagának biz­tosítása. A tantervi követelmé­nyeknek eleget téve asztalos és fémipari, elektromos szerelési, huzal- és papírmunkák elvég­zéséhez az iskolák készleteit összeállítjuk, s osztályonkénti bontásban juttatjuk el az intéz­ményekhez. Ezért a helyi ön- kormányzat tanulónként 165 fo­rintot biztosít a műhely műkö­déséhez. Az utóbbi időben az intézmény jellegéből fakadóan mi is vállalkozóvá váltunk. Vál­lalkozunk az iskolák szakirányú karbantartási munkáinak lebo­nyolítására. Ha kell, elvégezzük a törvény szerinti érintésvé­delmi méréseket, szabványozási felülvizsgálatokat, valamint a tűzoltókészülékek ellenőrzését is. A lakosságnak üvegezési munkákat végzünk, s vállaljuk az intézmények üvegkárainak helyreállítását is. Foglalkozunk még az elhasználódott oktatási eszközök felújításával és kar­bantartásával...- Melyek a soron következő feladatok?- Már a következő tanévet ké­szítjük elő - mondja a szakem­ber. A térség 16 iskolája igényei alapján állítjuk össze a techni­kai anyagokat, hogy szeptember elején kiküldjük nekik. Ezzel párhuzamosan folyik a legköze­lebbi szakmai továbbképzés előkészítése. Most állítjuk össze a május 28-án sorra kerülő ve­télkedő elméleti és gyakorlati feladatait, amikor is mezőgaz­dasági, háztartási, ipari és rádió- technikai ismeretekből mérik össze felkészültségüket Heves és körzete iskoláinak tanulói.- Újdonság még - teszi hozzá a vezető -, hogy az új tanterv megismeréséhez a Műhely című kiadványunkban kívánunk sok hasznos tapasztalatot közkincs- csé tenni az érdeklődő pedagó­gusok számára. -cseh -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents