Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-09-10 / 83. szám

HÍRLAP, 1994. április 9—10., szombat - vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Pavarotti és a tömegek Antonescu marsall, egy film tükrében Luciano Pavarotti szeretné elérni, hogy az oprea éppúgy hozzátartozzék az amerikai tö­megek mindannapjaihöz, mint a baseball, a hot dog és az alma­pástétom. Ezt bizonyítandó, a Reuter beszámol róla, hogy a világhírű tenorista nemrégiben 12 ezer ember előtt énekelt operáriákat és olasz dalokat Houston egy fedett sportcsarnokában. A je- ansbe, estélyi ruhába és szmo­kingba öltözött tömeg lelkes él­jenzéssel fejezte ki tetszését. Néhány nappal a sportcsar­nokban tartott hangverseny előtt Pavarotti újságírókkal elbeszél­getve felvetette, hogy miért ne lehetne a muzsika mindenki sportja? Pavarotti egyébként évente mintegy 15 hangversenyen lép fel nagyszámú közönség befo­gadására alkalmas sportcsarno­kokban. Houston előtt hasonló siker­rel lépett fel az ugyancsak sportőrületéről ismert Boston­ban is. A houstoni est bevétele rekordösszeg, 700 ezer dollár volt. Egyébként ezeken a sport- csarnoki hangversenyeken bárki tetszés szerinti öltözékben jelenhet meg, kedve szerint fo­gyaszthat hot dogot, pattogatott kukoricát, ihat sört és vásárol­hat T-shirtöt is a szünetben. A jegyek ára 17.50 és 190 dollár közt van, átlagosan tehát 45 dol­lárba kerül egy jegy. Fennáll a veszélye annak, hogy Pavarotti - ha így folytatja - hamarosan ,dánövi” az épüle­teket, amelyeken keresztül meg akarja hódítani a széles töme­geket a zenének. Emlékezete­sen, hogy tavaly júniusban fél­millió ember tapsolt neki elra­gadtatással a New York-i Cent­ral Parkban tartott szabadtéri hangversenyen. Hasonló a helyzet Európában, és nagy az érdeklődés Pavarotti tervezett távol-keleti és dél-amerikai koncertjei iránt is. Nem lesz viszont „olcsó mu­latság” a részvétel azon a júli­usban, a Los Angeles-i Dodger Stadionban megtartandó hang­versenyen, amelyen ismét egy­szerre lép fel a , jiárom nagy” - Pavarotti, Carreras és Domingo. Egy szemétlerakó, mint „szupermarket” A Moszkva közeli tyimoho- vói szemétlerakó, Európa talán legnagyobb háztartási hulladék „temetője”, napról napra hajlék­talanok és munkanélküliek egész seregét táplálja. Korábban csak pár tucatnyian voltak, manapság minden hét­végén 2-3 ezren guberálnak a 114 hektáros területen. Az en­nivaló, ruhanemű és cipő után kutatók között már sajátos „tör­zsi” hierarchia és szabályok alakultak ki - írja a dpa az igaz­gatót és a itt kutatgatókat egy­aránt megszólaltató helyszíni je­lentésében.- Itt minden megtalálható a napi létfenntartáshoz: az üzle­tekből kidobott hús, vaj, száraz kenyér. Ha valaki ügyes, vi­szonylag jó állapotú ruhaneműt és cipőt is talál - mondja egy 56 éves munkanélküli mérnök. Tudja mit beszél, hiszen két éve napjait rendszeresen itt tölti. 12 éves fia hasonlóan ottho­nosan mozog a szeméthegyen: az iskolát saját akaratából nem látogatja, azt reméli, hogy a szemétlerakó kincseivel csi­nálja meg szerencséjét. Fiatal- korúakból álló bandájával már „felosztották” a kincsesbányát.- A nyugati nagykövetségek­ről érkező „áruk” a legjobbak - mondja, miközben büszkén te­kergeti egy rossz magnó gomb­ját.- Nincs jövőm - mondja egy másik hajléktalan, aki három li­ter tisztaszeszért „játszotta el” lakását. A legtöbb guberáló nem sza­bad akaratából jön ide: elvesz­tették munkájukat, lakásukat, a társadalom kitaszította őket. Sokan Moszkvából járnak ki ide a napi betevőért, mások a sze­méthegyek „alján”, elhagyott viskókban húzzák meg magu­kat. Érettségizett kubai széplányok Miután a Havannába, vagy a kubai tengerparti üdülőhelyekre látogató külföldi turisták már hosszú ideje nem tudják nem észrevenni a sétányokon magu­kat kellető széplányok sokasá­gát, ezúttal első ízben a helyi sajtó is rászánta magát, hogy érdemben foglalkozzék a szi­getországban mind jobban ter­jedő prostitúcióval. A kubai KISZ lapjának kö­zelmúltbeli száma az eddig szinte tabunak tekintett témát körüljárva, meg is szólaltatta az ősi foglalkozás némelyik műve­lőjét. A „mélyinterjúkból” levont következtetésekkel elsősorban azt igyekeznek bizonyítani, hogy a kubai ifjúság erkölcsileg eltévelyedett, értékeit veszített elemeiről van szó, s nem arról, hogy a gazdasági, megélhetési kényszer hajtaná a fiatalokat a külföldiek karjaiba. „Ezek a lá­nyok nem szükségből bocsátják áruba a testüket, hanem luxus­igényeiket elégítik ki így: szép ruhákat, cipőket, kozmetiku­mokat szereznek” - fejtegeti a lap. Arról persze, nem végeztek felmérést, vajon az öltözködé­sükre, ápolt, csinos megjelené­sükre általában sokat adó kubai lányok, asszonyok hány száza­léka minősítené luxusnak a tisz­tálkodási és illatszereket, vagy a divatos ruhát. Azokat a cikke­ket, amelyekhez a mai Kubában csak a valutás üzletekben lehet hozzájutni. Figyelmet érdemel az újság vizsgálódásainak az a megálla­pítása, hogy a megkérdezett 33 lány több mint 60 százaléka ta­nul vagy dolgozik, valameny- nyien középiskolát végeztek, többségüknek technikusi szintű oklevele van, egyikük pedig diplomás. Sokuknak csak heti egy-két alkalmat jelentő mel­lékfoglalkozás a prostitúció, némelyeknek viszont már élet­formájává vált. Azt azonban a terjedelmes ri­port szerzői is elismerik, hogy „a jelenlegi gazdasági nehézsé­gek” hozzájárulnak az üzlet vi­rágzásához, hiszen a sok turis­tának olcsó, 20-30 dolláros ta­rifa ma nagy pénz Kubában: egy-egy alkalommal több havi bérnek megfelelő összeghez juthatnak (a mintegy 400 pesó- nyi egyetemi tanári fizetés 5-6 dollárt ér a feketepiacon). Noha az nem derül ki a lap­ból, hogy összesen mennyien vannak a kubai széplányok, e kis szexpiaci körkép világossá tette: immár a hivatalos propa­ganda sem gondolja komolyan azt a korábbi jelszavát, misze­rint prostitúció nincs, vagy csak elhanyagolható jelenségként lé­tezik a szigetországban. A bemutatón Nicolae Vaca- roiu miniszterelnökkel és Teo­dor Melescanu külügyminisz­terrel az élen ott volt a Patria moziban „tout Bucarest”. A fő­város első filmszínháza azóta is telt házzal vetíti Sergiu Nicola- escu filmjét, amelynek címe csak ennyi: „Tükör”. Az ősz­hajú, elegáns rendező jelenleg a kormánypárt szenátora, négy éve ez az első filmje, a politika túlságosan lefoglalta az utóbbi időben. A téma pedig a történe­lem, Románia históriájának drámai tíz esztendeje 1944 és 1954 között. Azazhogy tulajdonképpen nem is ez, hanem Ion Anto­nescu marsall sorsa áll a köz­pontban: Románia második vi­lágháborús vezetőjéé, akit 1944. augusztus 23-án tartóztattatott le I. Mihály, a fiatal király, a háborúból való kiugrást sürgető pártokkal, köztük a kommunis­tákkal együttműködve. A há­romórás film első része a diktá­tor ellen szőtt puccsot meséli el, a második a pert, amelyben An­tonescu marsallt háborús bű­nösként halálra ítélték, és kivé­gezték, majd azt, hogy milyen sorsra jutottak azok, akik - a történelem kényszerében csele­kedve - hozzájárultak Anto­nescu bukásához: a király, akit aztán a kommunista kormány­zat száműzött saját országából, Iuliu Maniu parasztpárti vezér, aki ellenezte a diktátor végsőkig való kitartását Hitler mellett, de helytelenítette letartóztatását is, s aki a kommunisták börtöné­ben halt meg, vagy maga Pat- rascanu kommunista igazság­ügyminiszter, az Antonescu-per szervezője, akit - mert tetteiből kitűnt, hogy előbb románnak tartja magát, s csak aztán kom­munistának - Gheorghiu-Dej pártvezér utasítására gyilkoltak meg. 1944 és 1954 között a román közéletet még számos más dráma rázta meg; a polgári de­mokrácia - már amennyi lehe­tett - felszámolása, a diktatúra berendezkedése, a romániai koncepciós perek. Mindez csak érintőlegesen szerepel. Sergiu Nicolaescu tükrében az látszik, ami a marsall végezetével kap­csolatos. Nincs szó itt mérlegkészítés­ről, csak néhány utalás jelzi, mi­féle történelmi koordináták kö­zött adott parancsot a marsall, hogy a román csapatok (Hitler oldalán) lépjék át a Prutot, nem említik, hány százezer román katona halt meg a keleti fronto­kon és hány zsidó a Dnyeszte- ren túli és egyéb vérfürdőkben, egyáltalán mi történt a marsall hatalmának négy éve alatt. A történet 1944. augusztus 19-én kezdődik, amikor a Vörös Hadsereg már áttörte a moldo­vai frontot, és csak három alter­natíva maradt: Románia kitart a tengelyhatalmak oldalán, és az országra példátlan katasztrófa sújt le (amint azt kevésbé sze­rencsés szövetségesek megta­pasztalhatták), vagy Antonescu marsall kér fegyverszünetet, vagy őt leváltják, és a király, a politikai erők kötik meg azt az előretörő oroszokkal (ami a fi­zikai pusztulást csökkenthétté, a győztesek oldalára állíthatta az országot, de a szovjet uralmat nem háríthatta el). Sergiu Nicolaescu voltakép­pen már 1984-ben elkezdte for­gatni az 1944. augusztus 23-i fordulat filmjét, „Z-nap” címen, no, persze, még az akkori hiva­talos változatnak megfelelően, amelyben nem a kommunisták működtek közre a király által szervezett fordulatban, hanem fordítva, a király a kommunis­ták nagy felkelésében. A forgatás abbamaradt, a tör­ténelem szükséges valóságele­mei nyilván szétfeszítették a Ceausescu-féle mitológia kere­teit. A most bemutatott filmbe azonban bekerült néhány akkor felvett jelenet: például a buka­resti harcok, amelyekben a ro­mán csapatok megadásra kény­szerítették a városban tartóz­kodó német erőket. Az évtizedes késedelem lehe­tővé tette, hogy az augusztus 23-i fordulat felidézése immár megfeleljen a história valóságá­nak, tükrözze a most is számű­zetésben élő és az országból egy utazástól eltekintve ma is kire­kesztett exkirály akkor játszott történelmi szerepét - ez minde­nesetre sajátos filmélmény lehe­tett a bemutatón asszisztáló kormánytagoknak, akik to­vábbra is oly óvatosan bánnak a beutazási engedéllyel. De főleg: ilyen módon lehetővé vált, hogy Antonescu marsall, akit hivata­losan máig sem rehabilitáltak, akinek szerepéről ma is vita fo­lyik a román politikában, ne csak főszereplője legyen, de tragikus hősévé is váljon Sergiu Nicolaescu filmjének. (Kivég­zésének jelenete kétszer látható: egyszer, a film kezdetekor, do­kumentumfilmen, aztán a film során, színészekkel ugyanaz a képsor). A film címe - Tükör - rop­pant találó, hiszen, mint tudjuk, a tükör nem értelmez, csak tük­röz, s minden azon múlik, merre fordítják. A normandiai partraszállás 50. évfordulóján Június hatodikán huszonötezer amerikait, köztük egykori kato­nákat várnak az észak-francia­országi Normandiába a szövet­séges csapatok 1944-es partra­szállásának 50. évfordulója al­kalmából -jelezték a franciaor­szági utakat szervező amerikai utazási irodák. Az előrejelzések szerint a rendezvénysorozatra összesen 100-150 ezer látogatót várnak, jóllehet 1984-ben a negyvene­dik évforduló ünnepségein - amelyen Ronald Reagan akkori amerikai elnök is részt vett - csak 90 ezren gyűltek össze - állítja George Hem, a „Maison de la France” igazgatója. A június 6-i hétre már min­den szervezett útra elkeltek a helyek. Az olcsóbb idegenfor­galmi irodák 1850 dollárért uta­zást, egy hét szállodai elhelye­zést, reggelit és vacsorát bizto­sítanak. A II. Erzsébet nevét vi­selő luxushajón azonban két hét 26.400 dollárba kerül.- Minden bizonnyal ez lesz az utolsó évforduló, amikor az egykori katonák eljönnek, hogy ismét megtekintsék a helyet, ahol annak idején a szabadsá­gért harcoltak. Vajon hányán érik meg a hatvanadik évfordu­lót? Hiszen az akkori harcosok ma 70-75 évesek - tűnődik Henry Schaft, a HSA New York-i utazási iroda igazgatója.- Az idei évforduló semmivel sem nagyobb jelentőségű, mint a többi. Ám kétségtelenül az utolsó, amelyen sokan közülünk még jelen lehetnek. Tábornoka­ink már rég elmentek - mondta a 74. évében járó Leonard Lommell. Több tucat amerikai utazási iroda ajánl szervezett utakat áprilistól egészen októ­ber végéig. A programban gyakran szerepel egy-két napos angliai tartózkodás, amikor a résztvevőknek megmutatják azokat a helyeket, ahol az akciót előkészítették. Ezután Norman­dia azon részeit tekinthetik meg a jelentkezők, ahol 1994. június 6-án a szövetséges csapatok partra szálltak. Az utat párizsi városnézés zárja. Másodrendű polgár a katolikus? Alkohol­szonda, spanyol mintára A különféle költséges véralkohol-mérési eljárások helyett a spanyol rendőrség újabban a jól bevált ősi módszereket kívánja felele­veníteni. A rajtacsípett autósoknak mutatóujjukkal orruk hegyét kell „eltalálniuk”, vagy csu­kott szemmel egyenes vonal mentén kell végigmenniük. A hagyományos teszteket kísérletképpen kívánják visszahozni: egy idejea a Madrid és Barcelona útjain száguldozok körében vezet­ték be az úgynevezett „ma­nuális mérést". Az így kapott eredmé­nyeket az alkoholszonda méréseivel is összevetik. S hogy hogyan zajlik majd mindez?ű A vezetőket megkérik, hogy álljanak nyugodtan, összetett lábakkal, csukott szemmel mintegy 15 má­sodpercig, miközben külön­féle gyakorlatokat hajtatnak végre velük egyensúlyérzé­kük felmérésére. Időközben a rendőrök adatlapokat is ki­töltenek: éreznek-e alkoholt a vezető leheletén, sőt, arról is, mennyire vörös az illető arca, fülei és orra. A múlt évben mintegy 4700-an vesztették életüket a spanyol utakon, és a ható­ságok szerint a balesetek le­galább felénél az alkohol is szerepet játszott. A lengyel Országos Rádió- és Televízió Tanács döntésével bebizonyította, hogy „a mai Lengyelországban a katolikus másodrendű állampolgár” - írta a Slowo katolikus napilap a ta­nács döntését kommentálva. A kiosztható két kereskedelmi rá­dióhullámhosszt a két legnép­szerűbb rádiónak, a varsói Ra­dio Zetnek és a krakkói RMF-nek ítélte. Az egy szerze­tesrend által üzemeltetett Radio Maryja harmadikként arra ka­pott engedélyt, hogy kis ható­sugarú adóberendezések háló­zatával tegye országossá műso­rát. Tadeusz Rydzyk atya, az egyházi rádió igazgatója felhá­Mivel próbálkozzunk? Netán a hangulatvilágítással, halk ze­nével, bódító rózsaillattal, vagy a hiénaszem buja ragyogásával? Úgy csalogassuk talán csap­dánkba szerelmünket, hogy éj­szaka naranccsal a hónaljunk alatt alszunk? Virágot, csokoládét ajándé­kozni vagy küldeni, üdvözlő la­pokat postázni - ezek csak a modem Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban napja­inkban divatban lévő csábítási technikák, amelyek több évszá­zad romantikus hagyományai­ban gyökereznek. A régi rómaiak például ter­mékenységi ünnepeket ültek, ahol a hölgyek farkasmaszkot hordtak, és arra vártak, hogy az ágyékkötős férfiak megkorbá­csolják őket. - A férfiak fiata­lok voltak és jóképűek, a nők alig várták, hogy megkorbácsol- tassák magukat. Igazán vidám ünnepségek voltak - vélekedik e szokásokról a Massachusettsi borodottan nyilatkozott a dön­tésről, ami véleménye szerint semmit sem adott, csupán rádió­jának eddig folytatott gyakorla­tát törvényesítette, annak elle­nére, hogy több mint 60 ezren követelték levélben a tanácstól: a Radio Maryjának ítéljék az egyik országos adót. A szerze­tes visszautasította a tanács egyik tagjának nyilatkozatát, aki zsarolással vádolta meg azokat, akik nyomást gyakorol­tak a szervezetre az egyházi rá­dióadó érdekében. A Slowo szerint ez az eset vi­lágosan megmutatja, milyen a tényleges ideológiai és politikai helyzet Lengyelországban, ahol Egyetem klasszikus történelem tanára. A rómaiak minden évben megtartották a Lupercaliának nevezett ünnepeiket, egészen Kr. u. 45-ig, amikor a pápa be­tiltotta azokat. Napjainkban az olaszországi és görögországi farsangokon a fiatal férfiak a nők után szaladgálnak - mű­anyagból készült - korbácsaikat lengetve. Az ókori rómaiak még a ví­ziló orra vagy a hiéna szeme el­fogyasztásának tulajdonítottak „romantizmust fokozó” erőt. Az említett egyetem egy másik pro­fesszora, aki a „Világ étkezési szokásai” nevet viselő tantár­gyat okítja, nemigen tudja tu­lajdonképpen miért is tartották a rómaiak oly hatásosnak a hiéna­szemet. Szerinte a narancsot sokkal inkább összefüggésbe hozzák a romantikával és a szexuális örömökkel. Egy szerelmi „báj­narancs” úgy készül, hogy a változatlanul egyes világi orien­tációjú propagandaközpontoké a tömegtájékoztatás monopóli­uma. Ismét beigazolódott, hogy a közvélemény és különösen a katolikus közvélemény hangja nem számít - írta a lap.- Az Országos Rádió- és Te­levízió Tanácsnak az egész la­kosság érdekeit kellene szem előtt tartania, és mint ismeretes, annak túlnyomó többségét te­szik ki a katolikusok. Számukra a Radio Maryja nem csupán in­formációs forrás és az igazság hangja, de mindenekelőtt fontos része lelki fejlődésüknek és az egyház életében való részvéte­lüknek. gyümölcsbe lyukakat kell szúrni, hónalj alá tenni, és zutty, az ágyba ugrani! Az európai néphiedelem szerint, aki meg­eszi ezt a narancsot, azonnal szerelmes lesz. A narancsot az ókori Kínában is szerelmi vágyat fokozónak tartották. A császár gerezden­ként osztozott a narancson leg­kedvesebb ágyasával, a fekhe­lyükre pedig narancsvirágokat szóratott. Persze, talán nemcsak mű­anyag szívecskéket, sokszínű üdvözlőlapokat kellene küldeni kiválasztottunknak, hanem megajánkozhatjuk egy kosár ar­ticsókával, fügével vagy banán­nal is - hiszen ezek mind-mind szexuális képzeteket keltenek. A csokoládét az aztékok til­tották, mivel túl izgatónak tar­tották. De modem korunkban már il­lik csokit ajándékozni... (MTI) Együnk inkább hiénaszemet?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents