Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-02-03 / 78. szám
6. ÜNNEPKÖSZÖNTŐ HÍRLAP, 1994. április 2—3., szombat—vasárnap Régi és újabb keletű népszokások Határainkon innen és túl A középkorban még szinte kötelező liturgikus formák tették a vidámság, a derű ünnepévé a húsvétot. A „ri- sus paschalis” — a húsvéti nevetés — jegyében különféle mulatságok, játékok töltötték ki az ünnepi programokat, sőt a máskor komoly templomi beszédekbe is bekerültek játékos szövegek, derűt fakasztó adomák. Éurópa-szerte ismert, s nálunk főleg Göcsejben, továbbá Székelyföldön elterjedt húsvéti játék a kókányolás vagy kókolás. Jórészt gyerekek, fiatal legények mulattató „sportja” ez; lényege, hogy a két mérkőző egy-egy ajándékba kapott tojást (lehet főtt is, nyers is) összekoccant. A győztes az, aki a tojáshéj törése nélkül jut túl az „ütközeten”. Van, ahol a tojás darabjait szántva rontás ellen használják, vagy szántáskor az első barázdába he- nevében — a határkerülés ná- lyezik, hogy óvják a termést. lünk német hatásra meghonoso- Biblikus eredetű — legalábbis dott formája, az Emmaus-járás. Az evangéliumok tanúsága szerint e napon találkozott két em- mauszi tanítvány a feltámadt Krisztussal. Nálunk kivált Baranya és Tolna német ajkú lakói körében szokás, hogy a falu ap- raja-nagyja fölkerekedik a húsvéti nagymise után, és szentelt ételekkel megrakodva a borospincékhez vonul, ahol másnapig mulatsággal tölti az időt. Mindez sokban rokonságot mutat számos, külországban élő hagyománnnyal. Oroszországban — ahol bármilyen rendszer volt is hatalmon, a kereszténység legnagyobb ünnepe mindig a húsvét volt — az ünnepélyes istentisztelet után a sokaság útja a temetőbe vezetett. Ott, a szabadban költötték el vodkával bőségesen meglocsolt uzsonnájukat. A színhely maga is jelképes volt: a szeretetlakomán hitük szerint szimbolikusan még a halottak is részt vettek. Az életvidám spanyolok a nagyhéten igen komolyak: hosszú körmenetekben, álarcosán, hangtalanul vonulnak az utcákon; kezükben a feldíszített, mázsás súlyú gyertyákkal és különböző szentek szobraival. Csak húsvét vasárnapján váltja föl a komor hangulatot a Feltámadot- tat köszöntő öröm és jókedv. A pravoszláv Görögországban a húsvét fénypontja — amelyet ott egyébként a Gergely- naptár szerint ülnek — a szombatról vasárnapra virradóan éjfélkor tartott szentmise. Pontban 24 órakor a pópa szétterjeszti karjait, és világgá kiáltja a várva várt mondatot: Christos anesti (Krisztus feltámadt)! Ezután meggyújtja az előzetesen megáldott gyertyákat, amelyeket a hívők hazavisznek. A nők különleges receptek alapján készített süteményt tesznek a család asztalára: a perec közepén elhelyezett festett, főtt tojást a tésztával együtt sütik meg. (FEB) Kislexikon Agapétól az utolsó vacsoráig AGAPÉ. A görög „szeretet” szóból ered. Őskeresztény szere- tetlakoma, amelyet az utolsó vacsora mintájára, Krisztus halálának emlékére és eljövetelére ké-. szülve fogyasztottak. APOSTOLOK. Péter, András, Jakab (az idősebb, Zebedeus fia), János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (az ifjabb, Al- feus fia), Tádé, Simon és Júdás, majd Mátyás, akit Jézus Júdás helyébe választott. Számuk Izrael 12 törzsét jelképezi. BARABÁS. Az a fogoly, akit Jézus helyett Pilátus a nép követelésére szabadon bocsátott. Különböző források szerint bűnöző, rabló, illetve a rómaiak ellen lázadó szabadságharcos volt. GEHENNA. Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő völgy, egy időben itt égették el a város szemetét. Az Ujtestamentum ennek mintájára képzeli el az örök büntetés, az Alvilág, a pokol helyét. GOLGOTA. Jeruzsálemtől északkeletre itt feszítették keresztre Jézust és a két rablót. HÚSVÉTI BÁRÁNY. A zsidó husvét szokása szerint áldozati bárányt fogyasztott Jézus is tanítványaival az utolsó vacsorán. Az Újtestamentum gyakran szerepelteti Jézust Isten bárányaként, aki megszabadította az embereket a bűntől. INRI. A keresztfelirat latin változatának (Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítése. JÉZUS ELÍTÉLÉSE. Lázítá- sért ítélték keresztrefeszítésre Jézust, mivel Isten országának közeli eljövetelét, az utolsó ítélet közeledtét és a világ végét hirdette, amikor minden megelőző vallási és politikai hatalom megsemmisül. OLAJFÁK HEGYE. Jeruzsálemtől keletre fekvő dombvonulat, amelynek része a Getsze- máni kert is, ahol Jézust elfogták. PONTIUS PILÁTUS. Júdea római provincia prokurátora, aki a zsidó vallási vezetők követelésére hivatkozva, kezeit mosva, kereszthalálra ítélte Jézust. SZENVEDÉSTÖRTÉNET (passió). Jézus életének a jeru- zsálemi úthoz fűződő utolsó szakasza, amely a virágvasárnappal kezdődik, és a kereszthalállal zárul. UTOLSÓ VACSORA. A vacsora közben nyújtja át Jézus a kenyeret saját testeként, a bort pedig saját véreként, az új szövetség véreként a tanítványoknak, a bűnök bocsánatára. A katolikusok számára ez az alapja az oltáriszentségnek, a protestánsoknál pedig az úrvacsorának. Kit, mikor, mivel, hogyan...? A locsolkodás illemtana A húsvéti ünnepekhez talán legszorosabban kötődő, legáltalánosabban elterjedt szokás a locsolkodás. Mint minden hagyomány, az idők folyamán ez is változott, de mára nagyjából kialakultak írott és íratlan szabályai, amelyeket falun és városon egyaránt illő megtartani. A locsolkodásnak nincsenek életkori korlátái: apró fiúcskák és idősebb férfiak egyaránt fölkereshetik a rokonság, a baráti kör nőtagjait; iskolatársakat, munkatársakat, ismerősöket. Ugyanígy: az apró lánykáktól az idős nagymamákig illendő mindenkit meglocsolni a családban, méghozzá a legidősebbekkel kezdve és a legfiatalabbakkal zárva. A húsvét egyike a legnagyobb vallási eredetű ünnepeknek — feleljen meg ennek a locsolko- dók és a háziak öltözéke is. Nem illendő gyűrött, elhanyagolt ruhában bebocsátást kérni, amint az érkezőket papucsban, melegítőben, konyhai ruhában, pongyolában fogadni sem. A locsolkodók reggel 8 előtt ne kezdjék meg húsvéthétfői kőrútjukat — tapintatlanság ágyból kiugratni a háziakat. A szokásjog lassan úgy alakul, hogy ebédidőig, azaz 12-1/21-ig illik a látogatásokat befejezni. A „hölgy-virágok” öntözésére a semleges — lehetőleg virágillatú gyorsan elillanó kölnik a legmegfelelőbbek. Markáns parfümöt semmiképp ne használjunk. S mivel a locsolás jelképes gesztus; az illatszerből elég egykét csepp — de csak a hajra, semmiképp sem arcra vagy ruhára. A köszöntőket illendő valami aprósággal megkínálni és megajándékozni. Szerencsére az italozás, a koccintás ma már nem tartozéka a szíves vendéglátásnak; elegendő a sütemény, a pogácsa, a szendvics, innivalónak pedig a kávén kívül az üdítő, és legfeljebb egy kevés könnyű likőr. Az ajándék sokféle lehet: hímes vagy csokitojás, valamilyen állatfigura, saját készítésű emléktárgy; ifjú locsolóknak pedig — pénz. Az ajándékot — akár kedvére való a megajándékozottnak, akár nem — el kell fogadni, visz- szautasítani modortalanság. A látogatók az esetleges udvarias marasztalás ellenére se időzzenek 10 percnél tovább. Ismeretlen helyre locsolás ürügyén sem illő becsöngetni — ez ugyanis nem hagyományápoló gesztusnak, hanem pénzgyűjtő akciónak minősül. Senki ne csodálkozzék hát, ha ilyen esetben zárva marad előtte az ajtó, és elhárítják a kéretlen figyelmességet. (FEB)
