Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-10 / 58. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. márcias 10., csütörtök Üzenet régi barátsággal Sütő Andrásnak Emlékszel, Andris barátom? SÜTŐ ANDRAS ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR NAPLÓJEGYZETEK Az Anyáin könnyű álmot ígér című mű dedikált példánya Sütő András Amin nem érdemes takarékoskodni Mennyit költenek reklámra, hirdetésre? Akkortájt, az ötvenes évek legelején, amikor te még az egyetemet sem végezted el, de én sem, s mindkettőnket Bukarestbe vezetett a sors, téged kezdeti, de máris ígéretes irodalmi próbálkozásaidat is figyelembe véve, főszerkesztőnek neveztek ki egy, a falvak népéhez szóló magyar nyelvű hetilaphoz. Jómagam kezdő szerkesztő voltam nehány száz méterre tőletek az ugyancsak magyar nyelvű szakszervezeti lapnál. A sors, az élet úgy hozta, hogy akkortájt elég gyakran ösz- szejöttünk: délután rendszerint zajos volt a szerkesztőségnek otthont adó egykori bojárkastély udvarán meghúzódó röplabda- pálya. Véletlenszerűen soroltuk egymást két csapatba, és teljes erőbedobással küzdöttünk, hogy leüssük valahogy a labdát az „ellenfél” térfelére. Persze hogy ez sokszor sikerült, s egy-egy győzelem után, a vízcsap fele haladva, veregettük egymás vállát. Ettől eltekintve te élted a saját tragédiádat, én meg a magamét. Az enyém teljesen magánjellegű volt, nem tarthat közérdeklődésre számot, legfeljebb annyiból, hogy a te meleg ölelésed es kemény, elszánt tekinteted ébresztett reá arra, hogy az életet akkor is élni kell, ha tragédiák teszik néha nehezen, igen nehezen elviselhetővé. A te tragédiád, Andris, más jellegű volt, mint az enyém: a falvak népéhez szóló lapodban (felső parancsra és szigorú ellenőrzéssel, tudom!) átolvastad, te tudod, milyen lelki küzdelmek közepette, jóváhagytad, és közölni engedted azokat az írásokat is, amelyeknek minden sorát saját testedbe fúródó késszúrásnak érezted. Nem, nem láttalak soha könnyezni téged, Andris, de tudom, hogy a könnyeidet letör- lendő, gyakran kellett elfordulnod, előhúznod zsebkendődet ott, az egykori uradalmi kastély főszerkesztői szobájában. A Pusztakamarásról érkező anyai sirámokból a szegény, falusi nép drámája bontakozott ki előtted, édesapád fáradt, borostás arca, a gépek szerelmeséé, aki egy sokszor elátkozott pillanatában egy kiégett cséplőgép vasvázát vásárolta meg, s megfeszített munkával, ügybuzgalommal, szakmai becsvággyal „fabrikált” belőle egy úgy-ahogy használható cséplőgépet, s (ó, hálátlan sors!) ezért kerül — az egykori földesúri birtokok jobbágyainak egy részéhez hasonlóan — a kulákok listájára. Biztosan könnyeket fakaszKR1TERION KÖNYVKIADÓ • BUKAREST 1*7) tott szemedből az a levél is, amelyben a te annyira szeretett édesanyád leírja, hogy a „kulák- sors” Következményeképpen a falu gyorstalpalt elöljárói ki- kényszerítcttck szüléidét két szerény szobájukból, és nagy kegyesen megengedték, hogy a nyári konyhában vészeljék at a telet. Tudom, Andris, hogy amikor nem ütöttük a labdát a pályán, s amikor magadra maradtál „kastélyodban”, az egyik szemed sírt, a másik meg... zokogott. Téged, a politika ki tudja, milyen játékából, megilletett a Budisteanu utcai villa főszerkesztői szobája, a szüléidét Kamaráson megalázták, sárba tiporták, a fizikai megsemmisülés határára sodortak olyan lelketlen kufárok, akik neked talán a bokádig sem értek fel! Már akkor tudtam, tudtuk, Andris, hogy sok minden forrong benned, de egy személynek (az elsőnek, minálunk!) el kellett tűnnie a történelem „porondjáról” ahhoz, hogy erőt meríts az egyre csak ismétlődő anyai kérés teljesítéséhez. Ezt olvashatjuk korszakalkotó és a félelmekkel teli hallgatást megtörő naplójegyzeteid elején: „Egy napon anyám így szólt hozzam: — írhatnál rólunk is valami könyvet. — Nocsak! — néztem a szavai után, majd tréfára fogva a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? — Igaz legyen! — mondta.” Nem idézlek tovább, Andris, a többit elolvashattuk és elolvashatja bárki, aki hozzájut. Te úgy negyed évszázaddal ezelőtt gyötrődtél a megírásán, mert az igen szigorú cenzúrára is gondolnod kellett: mit szólnak az „elvtársak”, ha nyíltan kipellengérezed a párt parasztpolitikáját, a ku- láklistákat, az emberek megfélemlítését, igába hajtását? De legyőzött mindent a szókimondás vágya! Andris barátom, ne sértődj meg, de az Anyám könnyűálmot ígér című alkotásod, szerintem, az első igazi, érett és nagy sütői mű volt. Az első! Mert benne volt a bátorság, a megalázókkal való szembenézés üzenete! Az, hogy megalázottságunkat látva, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hogy az anyai parancsot (igazat írjál, fiam!) teljesítened kell! Az Anyám könnyű álmot ígér megírása a negyedszázaddal ezelőtti, igen mostoha helyzetünkben, a személyi kultusz, a diktatúra izmosodása idejében igen bátor tett volt részedről, s bebizonyította, hogy szakmai önbecsüléssel, a néped iránti mélységes felelősség tudatában, a szülői ház, az egész falu, a Mezőség, a szórvány magyarság drámájának átérzésevel es sorsunk művészi feldolgozásával a toll kézi fegyvere erősebb tudott lenni az elnyomás, a diktatúra nehézágyúinál. Talán nem haragszol meg, ha végezetül még egy személyes élmennyel hozakodom elő: középiskolás korunkban, istentiszteleten, egyazon padsorokban ültünk a kolozsvári Farkas utcai templom ősi falai között, és a búsan dörgő orgona kíséretével énekeltük: Mester, a bősz vihar dühöng... Tudom, Andris, hogy a te acélos hangodra, amely olykor az orgonazugást is elnyomta, felfigyeltek a közelben ülők. Most a zsoltár és a vihar kapcsán újra kénytelen vagyok visszatérni az egykori röplabdázás műszavaira. Nyúlánk, megizmosodott és mindenre képes játékostársak, onnan a háló túlsó oldaláról, gyakran teljes erővel és agresszíven a mi felünkre ütik a labdát. S nemcsak a labdát! A te bal szemed is szomorú, megdöbbentő bizonyítéka ennek! Már-már úgy néz ki: alaposan elporolnak minket azon a bizonyos „játéktéren”. Újra nagy-nagy szükség van reád apályán, meggörnyedt, megöregedett, szinte tehetetlenné vált csapattársaid között. Okos György Kolozsvár A piacgazdaság elképzelhetetlen hirdetés, reklám nélkül. Kétszáznál több hazai újságban, illetve a TV 1, a TV2, a Kossuth, a Petőfi, a Danubius és a Calypso Rádió műsoraiban tavaly közreadott kereskedelmi jellegű tájékoztatásokat nemrégiben összesítették a szakemberek. Egyértelműen kimutatható, hogy a magyar cégek változatlanul jóval kevesebbet költenek reklámra, hirdetésre, mint a külföldi vagy vegyes tulajdonban lévők. 1993 első felében a vegyi termékeiről ismert Unilever több mint 350 millió forint értékű, döntően a képernyőn látható reklámmal bizonyult a legnagyobb hirdetőnek. Második helyen a TV Shop vállalkozás, harmadikon a Henkel, negyediken a Procter and Gamble állt. Az osztrák részesedéssel bíró Postabank került az ötödik helyre, több mint 120 milliós reklám- költségével. A Nestlé hat hónap alatt 100 milliónál többet költött termékeinek megismertetésére. A Szerencsejáték Rt. 72 millió forint értékű hirdetéssel buzdított lottózásra és totózásra. Valamivel több mint 70 millióért hirdette kávéját a Tchibo. Utána — nagyjából holtversenyben — a Magyar Nemzeti Bank, aTelevi- deo es a Douwee Egberts cég következett. A harminc legnaf yobb hirdető mezőnyét a chwarzkopf, a Julius Meinl, egyetlen sajtótermékként a Zsaru magazin (42 millió forint), illetve az Állami Vagyonügynökség zárja a maga „szerény”, 38 millió forintos reklámszámlájával. Novemberben több magyar cég, intézmény is rákapcsolt. Az első hely az Unileveré (több mint 95 millió forintot költött), a második helyre a Procter and Gamble jött fel, és a harmadikra került a Postabank. All. hónapban megjelent hirdetései alapján hatodik volt a privatizációs lehetőségeket ismertető Állami Vagyonügynökség, egyetlen hónap alatt több mint 26 millióért hirdetett, és hetedik lett befektetési tájékoztatóival a Pénzügyminisztérium, amely mintegy 22 millió forintot fizetett ki e célra. A harmincasok mezőnyben két sajtóterméket reklámoztak: 14 millióért a Népszabadságot, és több mint 10 millióért az új hetilapot, a Kisasszonyt. Kiderült a felmérésből, hogy novemberben 100 millió forintért ajánlottak a televízióban, a rádióban, a napi- és a hetilapokban különböző finomságokat, édességeket. Száz százaléknak számítva a teljes „édesipari” termékskálát, 18 százalékot az Orbit rágógumira költöttek. A kuglófporáról ismert Alsa 8, míg a Maresi és a Kinder 6-6, a Cerbo- na, a Completa 5-5 százalék erejéig reklámozott. A teljes „édespiacon” belül a Nestlé részesedése „csak” 4 százalék volt. Egészségbiztosítás Új stratégiát és törvényt Összesen 23-24 milliárd forint egészségügyi bérigényről folyik a vita, amely a társadalombiztosítási törvény módosításával és az állami költségvetés hozzájárulása révén rendezhető lenne. Többek között erről szólt egy minapi szakmai fórumon Sándor László, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke. Az elnök kifejtette: az egészségbiztosítás helyzete csak a gazdaság „gyógyulásával” együtt lehet stabilabb, mert az elvégzett és folytatandó szolgáltatási profiltisztítás önmagában még kevés. Sándor László hangsúlyozta: a következő parlament működéséig kialakítják az egészségbiztosítás új stratégiáját, de átfogó szakmai-jogi megoldást csak az életképtelen 1975. évi 2-es törvény „lecserélése” jelenthet. Méghozzá úgy, ha az új törvény beépül az alkotmányba, és az egészségbiztosítási önkormányzat jogszabályalkotási lehetőségeket is kap. Gyógyszerügyben feltett kérdésekre válaszolva elmondta: hiába a legmagasabb Európában a magyar ártámogatás, amikor bő két év alatt 78 százalékról 44-re csökkent a hazai készítmények aránya, helyet adva a többszörösen drágább külföldieknek. Éppen ezért a gyógyszertámogatási politikában a nagy konszerneket árcsökkentésre kényszerítő helyzetet kell teremteni. HANG-KÉJ* Folyamatban van... Dúlnak a választási csatározások, fűszerezve diszkrét vagy harsány húzásokkal, leplezett vagy bevallott, övön aluli ütésekkel fűszerezve. Mit tegyen a polgár? Mindenekelőtt tájékozódni szeretne, hiszen a tisztánlátás egészséges óhaja vezérli, s nem óhajt — mivel nem kötődik egyetlen párthoz sem, s nem is tett ilyesféle esküt soha — alaptalanul, felszínes információk alapján ítélni, ezért — jobb híján — hallgatja a híreket. így értesültem a 129 rádiós elbocsátásáról. Nem dühöngten, nem háborogtam, hanem elhatároztam, hogy figyelek, s megpróbálok eligazodni a látszólagos dzsungelban. A hét végét ezért a készülék mellett töltöttem. Nem volt hiába, megérte, hiszen végül is tisztult az ég, elsöprődtek a gomoly- felhők. Többször átnéztem az intézkedést összegző közleményt, amelyet az MTI adott ki. Három évtizedes újságírói szolgálat tapasztalataira epítve, elszomorított a szöveg. Pontosabban fogalmazva annak ellentmondásai. Nem vitatom, hogy mindkét helyütt — azaz a tévénél is — a kelleténél többen dolgoznak. Ez a fajta örökség, amely a jelenre testáltatott, az viszont kissé fura, hogy ahhoz a májusi naphoz, a voksolás időpontjához meglehetősen közel született meg a döntés. Ezeket a hölgyeket, illetve urakat a szakmai vezetők véleményének mérlegelése után küldték el. Felkészületlennek találtattak. A legnevesebbek aligha. Akkor miért kellett menniük? E sorok írója sohasem hozsannázón a 168 órának, hiszen jó néhányszor utalt bizonyos vonzalmakra, rózsaszín hangoltság- ra. Azt azonban mindig hozzátette, hogy amit csinálnak, ritka rutin birtokában teszik. Ez akkor is igaz, ha nem jutottak el az örök etikai intelmek propagálásáig. Bocsánatos „bűn”, hiszen létünk fejlődés, vagyis mindenkinek megadatik, hogy magasabb szintre jusson. Persze, csak akkor, ha lesz fórum, ahol bizonyíthat. Hétfőn reggel aztán — milliókkal együtt — rádöbbenhettem, hogy a Kossuth rádió főnöke is tanácstalan, s határozottan hangsúlyozta: az ukáz legfelsőbb egyeztetés után született meg. Hát igen, az a lóláb — bármenynyire is takargatjuk — egyszer csak kilóg. Nem elemzem a hatást, azt se latolgatom, hogy ki mit nyer vagy veszít ezzel. Azt viszont tudom, hogy a mi forintjainkból működtetjük ezt a közszolgálatinak titulált intézményt. S végül a legriasztóbb. Az a nyilatkozat így kezdődik: „Magyarországon a rendszerváltozás folyamatban van...” Rémisztő. Egy ilyen felelős cég vezetőjének — még ha csupán alelnök is — illene megtanulnia magyarul. Legalább elemi iskolás szinten. Ez ugyanis a honhűség minimuma. Sarzsitól függetlenül. Sivárság, majd mindenütt Mindsivárabb, szürkébb, egyhangúbb, jellegtelenebb a két csatorna kínálata. S akkor sem lélegzünk fel, ha a többi magyar nyelvűre kapcsolunk át. Élőfordul olyan nap, amikor sehol nem lelünk semmilyen szórakoztató, netán ismereteinket is gyarapító, kikapcsolódást nyújtó alkotást. Vasárnapra tartogatták nekünk a Krapatchouk című spa- nyol-francia-belga cégjelzésű produkciót. Az ajánlás az ironikus hangvételre utalt, s valamiféle csemegét sejtetett. Éleinte úgy tűnt, ilyesfélével szembesülhetünk, ám negyedóra múltán kiderült, egyre fojtogatóbbá válik a bántó középszer. Olykor elrévedeztünk az andalító, a frank hangvételű zenei aláfestéstől. Megmosolyogtuk csetléseinket, botlásainkat. Aztán aligha lelkesedhettünk attól, hogy Nyugaton milyennek látnak bennünket. S berzenkedhettünk, mert bennünket is megjelenített a két fő figura, azok, akik idegenül téblábolnak az ezerfényű Párizsban, akiket sehol senki nem ért meg, akiket egyáltalán nem minősítenek európainak, pedig hát ezt a földrészt, illetve annak szerencsésebb sorsú részét mi véd- tük meg évszázadokon át a tatár, a török hordák támadássorozatától. Mégis: ez van. Ne örüljünk neki... Pécsi István Film- és videopremierek A három testőr Athos, Porthos, Aramis, azaz a három testőr és a velük szövetséges DArtagnan története nem tartalmaz meglepetést senkinek, hiszen a klasszikus Dumas-re- gény amerikai megfilmesítéséről van szó. Ami a nem mindennapi sztárparádén, a gazdag kosztümökön, a lenyűgöző díszleteken túl is emlékezetessé teszi a képi és szövegbeli humorral bőven fűszerezett, lendületes történetet, az a számtalan, profi módon kivitelezett csatajelenet. Igazi kikapcsolódás ez a film kicsiknek és nagyoknak egyaránt, a végén az elkerülhetetlen happy enddel. A történetet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Viharszív Ray Leroi (Val Kilmer) fiatal FBI-ügynök. Büszke arra, hogy a Nemzet és a Cég szolgálatában áll. Ezért érzi visszalépésnek, amikor Dakotába helyezik, ahol egy sziú indián halálának ügyében kell nyomoznia. A választás nem véletlen, hiszen az ő ereiben is indián vér csörgedezik. Ahogy kezdi felgöngyölíteni a gyilkos személyét leleplező hazugságok fonalát, rádöbben, két ember után kell nyomoznia: a gyilkos és önmaga után. Minél többet tud meg a gyilkosságról, annál biztosabb, hogy ő lesz a következő át- lyuggatott koponyájú tetem a kopár vidéken. Meg kell még említeni, hogy — először a magyar videokiadás történetében — digitális hangátvitellel jelent meg a Viharszív. A kazetta megtalálható az egri Videotop videotékában. Egy jelenet A három testőr című filmből
