Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05-06 / 30. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1994. február 5-6., szombat-vasárnap Szakmáry Katalin: Mondj exkavátort! Péter megkönnyebbülten húzta le csontos válláról a dögnehéz újságostáska hevederét, s a huszonöt kilónyi papírt a földre zökkentette. A levélláda, amibe a Ludas Matyit meg a Népszavát gyömöszölte, egyaránt emlékeztette galambdúcra vagy kakukkos órára. Kedvelt pihenője volt a négyszintes családi palota előtti útszakasz. Itt parkolt az a vadonatúj Mercedes kombi, amelyet naponta megbámult, nemrég múlt kamaszkora sóvárgó gyönyörűségével. Péter huszonhárom éves volt, hajnalban újságos, napközben matek-fizika szakos tanár, este kissé fáradt ifjú férj és leendő apa. Nekifeledkezett áhítattal topogott a reggeli fényben csillogó autó körül.- Te ki vagy? Hová mész? Most miért álltái meg? A kerítésrácsba kapaszkodó gyerek öreg szemű, fonnyadt kismajomra emlékeztette. Ötéves lehetett. Nagy lélegzettel szívogatta csörgő orrát, és beszélgetni akart.- Téged hogy hívnak?- Péternek. Es téged?- Taksonyka. Van biciklim! Eeee brrr, dzszszs, látod? Nem is bicikli, hanem motor. Honda! Mmmm, eeeee! Anyu dugattyút nézett tegnap a videóban Lujzi nénivel.- Mit nézett anyu?- Nénit meg bácsit. Dugattyúztak. Apu is szokott, de most árul a vásárban. Zzzzzz... Péter nem nézhette tovább, hogyan lüfög a gyerek orrából a nyúlós váladék, s folyton lenyalja. Két papírzsebkendőt vett elő, egymásra tette, megfújatta Taksony kával az orrát, s a súlyos tartalmat jobb híján a saját zsebébe gyűrte. Ezután Taksonyka reggelente hűségesen és szortyogva várakozott a vasrács előtt. Péter megtörölte az orrát, s meghallgatta hangutánzó szavakkal telezsúfolt, zagyva kis beszámolóit. „s akkor az autó baaang, a rendőr tatatata és puff!” Hadonászott, mutogatott a kis kölyök, mintha egy alig tanult idegen nyelven akarná megértetni magát. Ezzel a gyerekkel nem szoktak beszélgetni, állapította meg az újságos. A suta történeteket kerekítgetve, ízes falatokként adogatta a kisfiú szájába anyanyelve szavait. Barátságuk azon a napon fejeződött be, amikor a reggeli újsághordás idején Taksonyka nem a kerítésen csüngött, mint rendesen, hanem bent a gyepen rohangált, kezében műanyag rafiából horgolt bevásárlószatyor. Egy kóbor kismacskát üldözött. Utolérte, megragadta a bal első lábát, s belenyamvasztotta a hálóba. Kinyújtott kézzel lógatta maga előtt a mozgolódó csomagot, s megfontoltan rúg dosni kezdte. Indulat nélküli faarccal szemlélte a háló résein ki-be kínlódó kis mancsokat.- Taksonyka, hagyd abba, fáj a cicának! A kisfiú felnézett az újságosra, elmosolyodott - az orrából maszatos nyálka nyúlt az ál- láig és hatalmasat rúgott a szatyorba. Péter átugrott a kapun, odaszaladt, elvette a kö- lyöktől a gúzsba hálózott macskát, kapkodva magyarázta, hogy az állatokat szeretni kell. Taksony némán bámult elkobzottjátéka után. Hirtelen teljes hangerővel ordítani kezdett.- Automata gépsor!-???- Bútorraktár!- Mit mondasz, kisfiam?- Az anyád sikattyúját! A gyerek feje céklavörös lett. Toporzékolt. Péter megzavaro- dottan nézte, közben a szerencsétlen macska égő csíkokat mart a karjára. E pillanatban előjött a házból a mama. Babafej, hájhurkák, kócos haj. Összébb húzta hasán a pongyoláját, s egy jól tartott háziállat bamba nyugalmával nézett az újságosra. Péter kínosan érezte magát: illetéktelenül ácsorog a kertjük közepén, s or- díttatja a gyereket. Dadogva magyarázkodott. Odáig jutott, hogy... nem hagyta abba az állat rugdosá...- Te rohadt kurbli, menj a si- kattyúba! - a gyerek hangja hisztérikus gurgulázásba fulladt, tehetetlenül tombolva nézett az elrohanó macska után. A nő lustán felnevetett.- Tudja, az uram sokszor bei szik, és olyankor áll a balhé. Kötekszik velem, én meg visz- szaordítok. Ez egy jobb környék, tudja. Kis szünetet tartott, hogy a fiatalember kellően me- gilletődhessen a ,jobb kör- nyék”-től, ahová lám ők is bekerültek. Bizalmasan közelebb hajolt.- Nem akarjuk, hogy azt mondják ránk, csúnyaságra tanítjuk a gyereket. A ronda szavakat más szóval helyettesítjük. Azt használjuk. Meg vagyunk állapodva, hogy a bútorraktár a hülyét jelenti, az izéid meg helyett automata gépsort mondunk. Érti?- Aha... sikattyú?-A nőnek a... -A kurbli?- Kurva. Na mit szól?- Bámulatos. Az asszony önelégülten nevetett, nősténypillantással mérte végig a fiatalembert, s dicsekvő jókedvében megsimította Taksonyka fejét. A hirtelen-váratlan mozdulattól a mellette álló gyerek ijedt csuklással abbahagyta a dühöngő bőgést, megrettenve rántotta fejét a nyaka közé, kezét arca elé kapta. Péter látta: kialakult védekezőreflex. A ház mellett a szárítókötélen ágynemű és egy gumilepedő kiterítve. Az újságos-tanár előtt összeállt a hitvány képlet: Taksonyka rémülten iszkol a folyton üvöltöző és ráverő felnőttek elől, álmában bepisil, csenevész lelke torzul öklendezi vissza a rázúduló erőszakot, kisegítő iskolába kerül majd, de csúnya szavakat nem használ, azt meg kell adni. Másnap reggel Péter szokás szerint előkészítette a gyerek kiapadhatatlan orrához a dupla zsebkendőt, de a kisfiú hátat fordított, s beoldalgott a házba, mikor őt meglátta. En is erőszakos voltam vele - Péter ólmos tehetetlenséget érzett. Tanácstalanul topogott a galambdúcra vagy kakukkos órára emlékeztető levélláda előtt, bele- gyömködte a lapokat. Vállára emelte a dögnehéz újsághordó táskát, bal kezével odébb igazította sajgó bőrén a hevedert, de így mindig tartania kellett, hogy vissza ne csússzon. Felpillantott a házbehemót ablakaira, s hirtelen támadt indulattal belerúgott egy kóbor kavicsba. Gyöngyösi egyháztörténet Az I. világháború és a forradalmak évei A kedvezőtlen hadi események, a családokat ért gyászhírek, fogolytábori hírek - itthon a megélhetés növekvő gondjaiét lakosság háborúellenességét váltotta ki. A rendszerváltás forradalmi igénye fogható közeibe került. Az országosan fellendülő szoci- * áldemokrata szakszervezeti és munkásmozgalom Gyöngyösön szintén tettekhez vezette a munkásokat. Itt azonban a helyi társadalmi élet vezetőit ismét a szabadkőművesek támadták a legjobban. Közülük is kiemelten a róm. kát. papságot és az egyházi szervezeteket. 1916/1917-ben az OKSZP helyi szervezete, élén dr. Bozsik Pál plébánossal és a Katolikus Népszövetség (KN) itteni tagjai dr. Somogyi István ügyvéd vezetésével felvilágosító agitációt kezdtek: a róm. kát. egyház ugyanúgy megsínyli a háborút és annak minden következményét, mint bárki. Éppen a papság az, amely hivatott lelkivigaszt nyújtani. A megélhetési gondok enyhítésére a keresztényszocialisták megbízott elnöke, Király János földműves és a kát. legényegylet világi vezetője, Véber János elkezdte az elesettek, hadirokkantak és fogságba jutottak családjainak segélyezését a két szervezet 80 tagjának közreműködésével. Karitatív tevékenységük szinte népmozgalommá vált. Sajnos, a társadalmi elégedetlenséget egy természeti katasztrófa ismét felkorbácsolta. Ez 1917. május 21-én a nagy tűzvésszel következett be, amely csaknem forradalmi robbanáshoz vezetett. A nagy tűzben Gyöngyös porrá égett. A tűzoltási és mentési munkákban példamutató bátorsággal a papok is részt vettek. A ferences barátok életük kockáztatása árán mentették meg a kolostor 600 éves könyv- és irattárát, dr. Bozsik Pál és Guba Pál piarista paptanár a Szt. Bertalan-templom kincstárát és egyházi gyűjteményét. Úgyszintén a református hívek a templomukat és a lelkészlakot. Sajnos, a vízhiány miatt a zsinagóga épületegyüttese megsemmisült. Az oltás óráiban és az utána következő napokon a tűz megfékezésében, továbbá a tűzkáro- sultak (a 16.000 lakosból 11.000-en váltak hajléktalanná) országosan megindított segélyezésében kiemelkedő szerepet játszó dr. Bozsik Pál áldozatos munkáját látva nemcsak a keresztényszocialisták tartottak ki ,jó papjuk” mellett, hanem 16 szociáldemokrata ácsmunkás, 14 építőmunkás, 12 asztalosmunkás és 2 vasmunkás is átjelentkezett Bozsik táborába, a keresztényszocialistákhoz. Az OKSZP helyi szervezetének taglétszáma velük 209-re emelkedett - közülük 40 nő és 130 férfi volt a munkás, a többi munkaadó vagy értelmiségi. A ferences atyák vagy barátok a legényegyleti segélyezésben segítettek. Népszerűségük vetekedett dr. Bozsik plébánoséval, ugyanis ők meg „úton-útfélen a várva óhajtott békéről szóltak keresztény testvéreik közötti beszélgetéseikben.” írták, olykor indulatokkal is alátámasztották a katonai felmentés vagy szabadságolás ügyében az esedező folyamodványokat a helyi katonai parancsnoksághoz. A vallásosság a szociáldemokrata és a szabad- kőműves támadások ellenére is a háború éveiben megnőtt. Az egyházak közül különösen a róm. kát. a legnagyobb megpróbáltatásait az 1918. október 31-i és az 1919. március 21-i forradalmak után élte át. 1918. október 31. és november 2. között dr. Bozsik és dr. Somogyi, Kemény János polgár- mesterrel az élen, a polgár- és nemzetőrséggel meggátolta a közrend teljes felbomlását, miközben tombolt az egyházel- lenesség. Mindjárt a diktatúra kezdetén betiltották a vallásoktatást, hogy a jövendő nemzedék hit nélkül nőjön fel. Március 30-án a „kommün” helyi megbízottjai köztulajdonba akarták venni a ferences kolostor berendezéseit, de a vallásos tömeg megakadályozta. Erre március 31-én Gyöngyös karhatalmi népbiztosa statáriumot hirdetett, dr. Bozsik plébánost pedig letartóztatta. Nehogy a vallásos tömeg „megmozduljon a plébános érdekében”, a budapesti gyűjtőfogházba vitték. A tanácshatalom abbahagyta az egyházi létesítmények köztulajdonba vételét, és a Gyöngyösi Szocialista Párt lapja, a Vörös Mátravidék április 1-jén szalagcímben közölte: ”A templom a vallásé marad”. Misóczki Lajos 1.® 2.® 3.® 4.® 5.® 6.® 7.® 8.® 9.® 10.® 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: ..A lakosság az önkormányzatokat tartotta az elmúlt négy évben az egyik legjobban működő, leginkább elfogadott intézménynek. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a helyi ügyekről a legbölcsebben helyben lehet dönteni. Az SZDSZ, ha kormányra kerül, bővíteni szeretné az önkormányzatok lehetőségeit. Nagyobb gazdasági és döntési szabadságot kell adni az önkormányzatoknak, a településeken élőknek. Több adót kell helyben hagyni, és többet kell tenni az elmaradott településekért. A polgármestereket mindenhol, falun és városon is közvetlenül kell megválasztani. így lesznek egyértelműen támogatott szolgálói a helyi közügyeknek” \ SZDSZ ^ Napóleont alakítja <1 Jerome Pardon a Miss Saigonban aratott sikere után újabb musicalben lép fel, ahol Napóleont alakítja. A musical Napóleon és Josephin házasságának 198. évfordulója alkalmából készült. (FEB-fotó) Az eltörött bögre Magyarországon a válások száma igen magas. Különösen sokan vannak azok a fiatalok, akik a házasságuk első öt évében már meggondolják a dolgot, a bíróság elé állnak:- Válni akarunk!- Miért?- Nem vagyunk egymáshoz valók!- Most, öt év múlva jöttek rá?- Igen! Ne csodálkozzon, van ez így...- Nem csodálkozom.- Tudja, szépen indult a mi életünk! Szerelmi házasság volt, és most mégis...- Akkor hát mi? Anyós?- Szó sincs róla!- Nem törődik a családdal? Elhanyagolja magát? Lusta? A férfi bánatosan csóválja a fejét, majd mintha mondanám, hogy „szabad a gazda”, beszélni kezd.- Higgye el, az én asszonyom sok-sok tekintetben mintafeleség lenne. Szorgalmas, a munkahelyén iparkodó, megbecsülik, rendben tartja a lakást, kitűnő ízlése van. Szépen öltözködik, ad magára, él-hal a kislányáért.- Akkor hát hűtlenség?- Tetten nem értem, ezért tulajdonképpen nem is ez az ok. Most már tényleg nem tudja az ember, mire gondoljon annyi kedves, szép jelző után, de ő nem sokáig hagy kétségek között.- Hazudik! Egyetlen szavát sem tudom már elhinni. Értetlenül bámulok, látja, hogy magyarázatra van szükség.- Nem tud őszinte lenni. Eltitkol, elhallgat dolgokat, folyton taktikázik, és ha kell, ha a helyzet úgy hozza - sajnos - , szemrebbenés nélkül, meggyőződéssel hazudik.- Orvosi eset?- Nem! Jellembeli hiba. Hiúsága az eget veri, pénzdolgok- j ban is megbízhatatlan. Egy példát:- Közösen félretettünk tízezer forintot. Majd veszünk valamit. Mindketten tudtuk, hol a pénz. A minap kérdezem:- Mennyi a spórolt pénzünk? <-Tízezer. Ott van a helyén!- Mutasd, számoljuk meg! Egy pillanatra összerándult szeme alatt a szarkaláb, de nyomban keresni kezdte a pénzt. Én akkor már tudtam, hogy a tízezernek hűlt helye van.- Ne keresd! Felesleges! Te : magad tudod a legjobban, hogy \ a pénz nincs a helyén.- Bocsáss meg, de kölcsö- 1 nadtam.- Rendben van! De ha ezt tudtad, miért keresed? Miért hazudtál? Csend van néhány másodper- j cig.- Azért mégsem kellene mindjárt válniuk! Ha egyébként - mint mondja - rendes, szór- ■ galmas.- Értse meg! Én bíztam benne. Ő becsap. Nem tudok hinni neki!- Találkoztál Lacival? - kér- j dezem egyszer.- Nem! - vágja rá.- Láttam, hogy beszéltetek.- Ja, persze! Tudod, az úgy : volt...- Szóval eldöntöttem. Vá- í lünk! Ez a bögre már annyiszor eltörött és annyiszor összedrótoztuk, hogy most már egy fabatkát sem ér... Szalay István Forgatják a folytatást Hosszú vajúdás után megszületett a döntés: megkezdik a „Scarlett” - az „Elfújta a szél” folytatásának - forgatását Hollywoodban. A magyar származású producer, Robert Halmi kiválasztotta a címszereplő alakítóját, Joanne Whalley-Kilmer angol színésznő személyében. A döntés több mint egy évet vett igénybe: húszezer jelentkezőt néztek meg az ügynökök New Yorkban, Atlantában, Rómában, Londonban, Münchenben, Párizsban és Dublinben. A film alkotói remélik, hogy hasonló sikert arat, mint az 1939-ben készült „Elfújta a szél”. A Scarlettet megszemélyesítő Joanne Whalley-Kilmer bádogos lányaként pillantotta meg a napvilágot iM/zi méltányos ár — megbízhatóság — centrum
