Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
4. AZ OLVASÓK FÓRUMA - TUDOMÁNY ÉS VILÁGA HÍRLAP, 1994. február 28., hétfő Buci Maci, a gyermekek kedvence Tündéri, színes magazint kapott szerkesztőségünk: háromtól kilencéves gyerekeknek szól. -Amellett, hogy játékos fontában tarnt a tisztálkodásra, az élelmiszer-higiénia fontosságára, a gyerekek kifestőt, rejtvényt, szép, színes rajzokkal illusztrált meséket is találnak a lapban. Sólyom Erzsébet főszerkesztő elmondta: alkalomadtán, ha szükség lesz rá, pályázati nyereményül szívesen küldenek posztert, zsebkönyvet, akár legfrissebb számukból is. Továbbá — amennyiben erre igény mutatkozik — egy-egy óvodának, alsó tagozatos osztálynak is lehetőségük van küldeni a megmaradt példányokból néhány százat... Néhány sorban Bokáig sárban Lubai László egri, Törvényház u. 7. szám alatti lakos hívta fel a figyelmünket arra, hogy amióta a bazilika és a főiskola közötti parkban a Kazamatától átlósan kiépítették két oldalon az utat, s a virágtartókat lebontották, sem salakkal nem szórták föl, sem járdát nem építettek középütt. Holott a legtöbben arra járnak — bizony, ha olyan az idő, bokáig sárban. így hát e megoldás csak „szezonális”, s a város közepén csak száraz időben lehet a gyalogosoknak közlekedni. „Megbénítják” a kistermelőket Ifj. Mikó Béláné Bélapátfalváról azzal a panasz- szal keresett fel minket, hogy ma már a környéken nincs, aki felvásárolná a hízókat. A településen, amíg meg nem szűnt a tsz, 20-30 sertést is le tudtak adni, ma a gyöngyösi húsipari vállalat hat-nyolcat vásárol fel tőlük. Levágni a hízókat is nagy munka — ám nem tudnak mit tenni a hússal, mert nincs, aki fölvásárolná. A szarvasmarhatartók sem tudják eladni a tejet. Ráadásul Mikóék munkanélküliek, a mindennapi megélhetésük is nehéz — két gyerekkel —, amióta kistermelőként „sincs szükség rájuk”. A felhívás elérte célját Barabás Mária, az EGALITAS — a mozgássérültek létbiztonságát elősegítő — alapítvány elnöke köszönetét mond lapunknak, hogy megjelentettük a mozgássérültek számára munkalehetőséget kínáló felhívásukat. Mint írja, a vártnál nagyobb számban jelentkeztek a munkaerők. Céljuk egy országos számítógépes hálózat létrehozása, amelyben telefon- kapcsolat kötné össze a megyeszékhelyeken lévő számítógépeket a budapesti telephelyükön lévő központi gépükkel. A hálózatot adatfeldolgozásra és az adatok továbbítására kívánják felhasználni. Az erotikus forró drót ellen Egy nagymama felháborodását fejezi ki, hogy az újságokban — így lapunkban is — megjelennek az • •• erotikus forró drót telefonszámai. „Egy kétgyermekes családban, ahol még idős, beteges nagyszülők is élnek, van mit fizetni telefonszámla címén. Nem elég a tévében a sok ocsmányság, meztelenség, most az újságokban hirdetett telefonszámok miatt súlyos ezreket fizethetnek a mamlasz kamaszok szülei. Köszönet a korai kézbesítésért! Juhász Ferencné adácsi olvasónktól kaptuk a levelet: Köszönjük, hogy módosítottak a lapjuk kézbesítésén. Korán hajnalban megkapjuk az újságot. Azelőtt délután olvashattuk, mire ideért a postás. Olvastam, hogy egri postásokat jutalmaztak a korai kézbesítésért. Adácson is van ilyen szorgalmas dolgozójuk: Szász László, Adács, Kossuth u. 66. sz. alatti lakosunk. Tisztelettel kérjük az olvasók nevében, hogy ő is részesüljön jutalomban. Minden előfizetőnk nyerhet! Nagy Ferenc selypi olvasónk, aki 1975 óta előfizetője lapunknak, a következőkről érdeklődik: 1989-től átutalási betétszámláról történik az újság előfizetési díjának rendezése. Vajon ők is részt vesznek-e a különböző sorsolásokon, mint például „A hűség kamatozikvagy csak azok, akik a terjesztőknél fizetik be a díjat. Nos, megnyugtathatjuk: valamennyi előfizetőnk nyerhet, így ő is. Volt hadifoglyok kárpótlása Több olvasónk érdeklődött, hogy a volt hadifoglyok és politikai sérelmet szenvedettek, akik még nem kérték a nyugdíj-kiegészítést és a kárpótlást, megtehetik-e. Nos, a MAPÜSZ tájékoztatója szerint igen, méghozzá március 15-ig. További felvilágosítást — egyben segítséget — a MAPÜSZ székhelyén — Mezőkövesd, Mátyás király u. 114. szám alatt — kaphatnak. Fogadónapot hétfőn és csütörtökön 9-től 12 óráig és 14-től 16 óráig tartanak. Mikes Márta „Kölcsönös türelemre van szükség” Válasz Nagy Sándorné nyílt levelére Tisztelt Asszonyom! Ma reggel, amikor a Heves Megyei Hírlap február 23-i, szerdai számát kezembe vettem, nyűt levele azonnali tájékozódásra késztetett. Az olvasói nyilvántartást végző fiatal munkatársak személyiségét, emberi magatartását ismerve, kételkedtem súlyos minősítésében. Minden intézmény, szervezet szabályok szerint működik, s az nem udvariatlanság, ha a dolgozók a szabályokat be akarják tartani. Mivel nem voltam jelen a kérdéses látogatásnál, fiatal munkatársamnak megadtam a lehetőséget, hogy közvetlenül válaszolhasson Önnek. ’’Tisztelt Nagy Sándorné! Szeretnék bemutatkozni, Oláh Katalin a nevem, s én vagyok az a „fiatal könyvtáros hölgy”, aki miatt nyílt levelet intézett a könyvtár igazgatónőjéhez. Higgye el, nem a sértődés vezet, de igazságtalannak érzem szavait. A tájékoztató táblán — amit bizonyára már többször láthatott — ott van a felirat, hogy a könyvtárat csak érvényes olvasójeggyel, ennek hiányában pedig napijeggyel lehet látogatni. Elnézést kérek, ha e tény nyugodt hangnemű közlésével Önt megbántottam, vagy akaratomon kívül keserűséget okoztam. Önt napi gondjai bizonyára nyomasztották, s ezért volt talán türelmetlen, ideges. S most én is panaszkodjak, hogy távozásakor emeltebb hangon beszélt? Nem teszem. Szeretem a munkámat, és örülök, hogy könyvet adhatok az olvasók kezébe. Önt és a lányát is szívesen váijuk, csak annyit kérünk, hozzák magukkal az olvasójegyüket. Ugye, ez nem olyan nagy kívánság? Tisztelettel: Oláh Katalin.” Mivel egészíthetem ki e sorokat? Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy kölcsönös türelemre van szükség. Kérem, fontolja meg, arányban állt-e az Önt ért „sérelem” azzal, amit nyílt levele sugallni akar? Nem állítom azt, hogy kollégáim — a napi több száz látogatót fogadva — nem lesznek fáradtak, s nem adódhat nézeteltérés olvasó és könyvtáros között, de azt állíthatom, hogy akarattal egyetlen olvasót sem bántanak meg. Ilyen forgalom mellett szükséges a szabályozás, s bizony ezt az olvasók időnként zokon veszik. A diákok közül sokan felejtik otthon az olvasójegyüket, s a gépben történő adategyeztetés időt vesz el, miközben mások a pultnál várakoznak. Szeretném, ha elfogadná ezt az egyszerű indokot, s egy jó szándékú, kedves, fiatal lányt továbbra is segítőjének tudhatna. Tisztelettel: Orosz Bertalanné igazgató Bár elsősorban az angol, utóbb azonban az egyetemes tudóstársadalom is büszkén vállalta Charles Darwint. A brit természettudós korában újszerűnek számító tanairól hívei és ellenfelei éles csatát vívtak egymással. A185 esztendeje született szellemi óriás a fajok eredetének megfejtésével — amely 135 éve, 1859. november végén jelent meg könyv alakban — nagy vihart kavart. Mindenesetre a mű a biológia tudományában választóvíznek tekinthető. Darwin ugyanis szakított a korábban uralkodó tudománytalan, misztikus nézetekkel, és hangoztatta, hogy az élővilág fejlődése a természet szakadatlan változásának, átalakulásának természetes következménye. Nyitott szemmel járt... Felfedezéseivel „átformálta” a világot Charles Darwin — mint önéletírásából tudjuk — Shrewbury- ben született 1809. február 12- én. Apja a város orvosa volt. Édesanyját nyolcéves korában elvesztette, így — érthetően — fokozott erővel kötődött édesap- jához. Késő öregkoráig emlékezett a mondásaira, megjegyzéseire és a magatartására. A magas növésű, megnyerő modorú fiatalember már egész korán gazdag képzelőerejével tűnt ki társai közül. Nyolcévesen került a helyi iskolába, az akkori főutcán álló unitárius intézetbe. Később, 1825 őszén Edigburgh-be ment — apja akaratának megfelelően — orvostanhallgatónak. Ám ez kevésbé érdekelte, mert amihez értett, az inkább az irodalom és a művészet volt, de nem az alkotás szintjén, hanem csak mint szenvedélyes olvasó és kifinomult ízlésű műélvező. A fiatal Darwin egyszerűen látni sem bírta a műtéteket, így világossá vált előtte, hogy sohasem lesz belőle orvos. Emiatt apja tanácsára 1828 tavaszán Cambridge-be iratkozott be lelkészhallgatónak a Krisztus Kollégiumba. Ott azonban a legszívesebben Henslow professzor előadásait hallgatta a botanikáról, akiről később azt írta, hogy „ismeretei a növénytanban, a rovartanban, a kémiában, az ásványtanban és a geológiában rendkívüliek voltak”. E kivételes tanár alakját és emlékezetét átmentette a kései utókorba. Hatására Darwin buzgó és sikeres rovargyűjtő lett. Tulajdonképpen arra is Henslow professzor beszélte rá Darwint, hogy a geológiával is foglalkozzon, és kőzetmintákat vizs- gálgasson. 1831 nyarán befejezte lelkészi tanulmányait, és profesz- szora közbenjárásával részt vett egy észak-walesi tanulmányúton. Órákat töltött a völgyben, kőzeteket vizsgálva. Életének további menetében nagy változást hozott, hogy Henslow közbenjárásával — hosszas huzavona után — részese lehetett a Vizsla nevű vitorláshajó világ körüli útjának, amely 1831 végén indult Devonport kikötőjéből. Azzal a céllal indultak, hogy a hajó tudóscsoportja — az angol kormány megbízásából — földrajzi méréseket végezzen, és Dél- Amerika partvidékét kutassa. Darwin fő vágya volt, hogy a német Humboldt példájára nagy utazást tehessen. Vágya teljesült, de az öt év — amíg haj óztak — fáradságosabb és küzdelmesebb volt, mint azt előre gondolta. Ám komolyabb és érettebb iskolát nem is választhatott volna. Az anatómiát és a mikroszkóp használatát a fedélzeten tanulta meg. A Kanári- és a Zöldfoki- szigetek között megfigyelte, hogy a Szahara felől jövő szelek Afrika porát szállítják a tengerbe. Megvizsgálta, hogy a Magel- lán-szorosban milyen kőzetek alkotják a Föld rétegeit, miközben kövült állatokat is gyűjtött. Dél-Amerikában úgynevezett vándorköveket talált, olyanokat, amelyek Európában is előfordulnak. Chilében és Peruban megismerte az őserdők állatvilágát, és onnan származott nagybecsű gyűjteményének java része. Nagy benyomást hagyott benne a Galapagos-szigeteken történt látogatása. Meglepte, hogy az embert addig soha nem látott madarak szelíden rászálltak a puskájára. Sokat gondolkozott azon, hogy miért van annyi hasonlóság Galapagos és Dél- Amerika állatvilága között. Nem lehet mindez közös eredetű? Felötlött benne, hogy a sok, különböző állatalakot hosszú évezredek alatt a környező természeti erők hatása alakította. A Csendes-óceánon haladva, az ifjú Darwin figyelmét a korallzátonyok természete és felépítése kötötte le. Feltételezte: a több száz méteres korallépítmény úgy keletkezhetett, hogy a tengerfenék vagy vulkáni szigetek süly- lyedtek le az építkező virágállatkák lábai alatt. Ezt az elméletét hosszas tanulmányokra alapozta, és később önálló munkában is közölte. Amikor 1856 végén utazásából visszatért Angliába, a legkiválóbb szaktudósokkal szövetkezett, hogy a magával hozott természeti kincseket méltó módon feldolgozhassa és megismertesse a tudománnyal. Az akkor harmincéves tudós megházasodott, de miután betegséggel küszködött, így orvosai tanácsára a kenti grófsághoz tartozó Downba költözött. Az ott vásárolt falusi birtokon élt családjával, és — a világ zajától elvonulva — mindennapjait a tudománynak szentelte. Hamar hírnevet is szerzett világ körüli útjának leírásával, amelynek az Egy természetbúvár útja a világ körül címet adta. Utána jó ideig semmit sem közölt, hanem csendesen dolgozott falusi magányában. Ezt a korszakát váratlan esemény szakította félbe 1858 tavaszán. Egy angol természetbúvár, Alfred Russel Wallace — aki később, mint az állatföldrajz megalapítója, hírnévre tett szert — levelet írt Darwinnak a Szunda- szigetekről. Levelében elmondta, hogy évek óta vizsgálta Dél- Amerika, valamint a Maláj-szigetek állatvilágát, és azt tapasztalta, hogy a fajok a létért folytatott küzdelem hatására keletkeznek. Az ötlet ugyanaz volt, amely Darwint már 15 éve foglalkoztatta, és minderről nagy munkát készült írni. Most már nem is késhetett tovább. Wallace dolgozatának bemutatására kérte Darwint, aki ezt meg is tette, és ugyanakkor élő jelentést tett maga is saját munkálatairól. Felfedezése egy év múlva, 1859-ben A fajok eredete című könyvében került a világ színe elé. Első példányai nyomban elkeltek, és óriási vihart kavartak. Darwin elmélete úgy összegezhető, hogy a fajok mindany- nyian rokonok, közös eredetűek, és a létért folytatott küzdelemnek természetes kiválogató hatása alatt, a kedvező tulajdonságok öröklésével jöttek létre. Ennek támogatására hívta a geológiát. Hivatkozott az ugyancsak angol Lyellre, aki szerint a Föld mérhetetlen idő alatt érte el mai alakját. Tehát volt elég idő a fajok keletkezésére is. Darwin tanának igazolásához komoly bizonyítékul szolgált a magzat fejlődésének tanulmányozása. Kiderült ugyanis, hogy az az elődeihez hasonló alakokon megy keresztül, tehát megismétli a törzsfejlődést, így fejezte ezt ki Darwin követője és tanának terjesztője, a német Ernst Haeckel a biogenetikai alaptörvényben. Darwin műve nyomán új tudományágak alakultak ki. Később megírta az Az ember származása című művét, amelyben sokan valamiféle szenzációt kerestek, de csalódtak. Darwin ugyanis hosszasan és óvatosan bizonyította, hogy az ember őseit az állatvilágban kell keresni, s csupán ennyit szögezett le. Mindezt évtizedeken át tartó vita követte, de bebizonyosodott, hogy megállapításai alapigazságok, amelyek ma is érvényesek. Természetesen a biológia és más tudományágak nagyarányú fejlődése révén az újabb felfedezések — elsősorban a modern genetikában — kiegészítették, nem pedig cáfolták a tanait. Negyvenöt évet áldozott a tudománynak, és annak java részét békés családi közösségben, független, gondtalan életben töltötte el. Az élettudományok nagy reformere ennek ellenére sokat betegeskedett. Hetvenhárom éves korában, 1882. április 19- én, kora délután hunyt el otthonában. Egy héttel később temették el Londonban a Westminster apátságban, pár lépésnyire a fizikus, Newton sírjától. A hivatalos Anglia ezzel is ki akarta fejezni, hogy hazája második legnagyobb tudósát tiszteli Charles Darwinban. Szerencsés ember volt, hiszen alkotóéveiben olyasmin dolgozhatott, ami szenvedélyesen lekötötte, és aminek mindig értelmét látta. Dicső nevet adott... Charles és Emma Darwin házasságából tíz gyermek született. Közülük öt fiú és két lány élte túl apját és anyját. A nagy tudós a családi életben is kivételes egyéniség volt. Az atyai zsarnokság és tekintély fénykorában bölcsen és teljesen modern módon nevelte gyermekeit. Öt fia közül négy elismert tudós lett, három nemesi címet kapott, kizárólag a tudományos eredményeiért. A felnőttkorba eljutó két Darwin-lánv szintén nagyon tehetséges volt, de ők — az akkori szokások szerint — férjhez mentek, és ezzel be is fejezték bármiféle, a családon kívüli pályafutásukat. Magyar „megszólaltatói” Bizonyára kevesen tudják, hogy magyar nyelven először két tanár, Jánosi Ferenc (1819- 1879) és Rónay Jácint (1814- 1889) — bencés tudósok — ismertették Darwin elméletét. Jánosi tábori pap volt a szabadság- harc alatt, és egy évtizedet töltött Angliában emigrációban. Ott ismerkedett meg Darwin és Lyell munkáival. Mindkettőjüket ő mutatta be elsőként nálunk. Rónay 1864-ben publikálta a Faj- keletkezés. Az embernek helye a természetben című darwinista könyvét. A fajok eredetének teljes szövegét Dapsy László pesti tanár fodította először magyarra a Természettudományi Társulat megbízásából, 1873-ban. Nagy érdemei voltak a darwinizmus hazai elteijesztésében Margó Tivadarnak (1816-1895), a pesti tudományegyetem zoológia-profesz- szorának, aki 1873-ban a sziget- országban személyesen is felkereste Darwint. Összeállította: Mentusz Károly A négy tüdős fiú Sir George Howard Darvin — aki 1912-ben hunyt el — neves csillagász, matematikus volt, akit már 23 éves korában egyetemi tanárként tiszteltek. Az 1925-ben elhunyt Sir Francis Darwin — a család második tagja — az apjáéhoz legközelebb eső tudományt, a botanikát választotta. Gondviselője levelezését, naplóját és emlékiratait rendezte sajtó alá. Sir Leonard Darwin tengerészeti hadmérnök volt, őrnagyi rangban. Később polgári pályára ment, és fajtanemesítőként szerzett tudományos elismerést magának. 1943-ban halt meg. A legkisebb fiú, Sir Horace Darwin, szintén mérnök lett. Főként a földmozgásokat mérte, és megszerkesztette az úgynevezett Darwin-féle kettős fona- lú ingát, amely olyan híres volt, mint — más felhasználási területen — az Eötvös-féle torziós inga.
