Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
HÍRLAP, 1994. február 28., hétfő HEVES ÉS KÖRZETE 5. Elbűcsűztatták a jegyzőt Tarnazsadányban nyugállományba vonult a falu jegyzője, Mór József, aki a hatvanas évek végén már dolgozott itt a helyi közigazgatás szakembereként. Később Hevesen tevékenykedett, majd 1985-ben került visz- sza, s legutóbb jegyzőként intézte a helybeliek ügyes-bajos dolgait. Mór Józsefnek a közeli napokban kívántak jó egészségben eltöltendő nyugdijasesztendőket munkatársai, illetve a testület tagjai, akik egyben odaítélték neki a „ Tarnazsadányért” kitüntető címet. A volt jegyző utódja dr. Dányi Katalin. Sítábor a Magas-Tátrában A hevesi Eötvös József Középiskolában— Tóth Gyula testnevelő tanár vezetésével — szlovákiai sítáborba készül mintegy 30-35 diák. A fiatalok március 9-17. között a Magas-Tátrában sajátítják majd el a síelés alapismereteit. Ebben segítségükre lesznek a rimaszombati gimnázium tanárai és tanulói, akikkel már az elmúlt esztendőben is feledhetetlen napokat töltöttek együtt a közeli síparadicsomban. A hevesiek cserébe nyári programokat szerveznek nekik az Alföldön, illetve a Tiszánál. Hagyományőrző kör Rédei László — volt néptáncos — vezetésével zenekar alakult a hevesi hagyományőrző körben. A kis együttes tagjai között mind iskolások, mind idősebbek egyaránt vannak, s azzal a céllal zenélnek együtt, hogy segítsék a fiatalok népitánc-okta- tását, s fellépjenek a város, illetve a környező települések iskoláiban. A vagyongazdálkodás kérdései Ma tartja soron következő ülését Tarnazsadány önkormányzata. A testület ezúttal elöljáróban a vagyongazdálkodási, illetve a helyi adórendeletről tanácskozik, majd a választási előkészületekről lesz szó: egyebek között sor kerül az egyes bizottságok megválasztására is. Az alkotótábor kiállítása Március elsejétől a hónap végéig a helyi művelődési központ ad helyet a hevesi alkotótáborki- állításának, amelyet eddig az Eötvös József középiskolában tekinthettek meg az érdeklődő pedagógusok és tanulók. A tárlatot 31-ig, naponta reggel 8-tól este 6 óráig látogathatják a művészetkedvelők. Új diszkó Hevesen Bővült a Hevesen, illetve a környékén élő fiatalok szórakozási lehetősége. A Márka étteremben ezentúl minden szombaton kulturált körülmények között kapcsolódhatnak ki a diszkózni vágyó tizenévesek. A mintegy 300 érdeklődő befogadására alkalmas Márkával — az Akác étteremmel együtt — immár kettőre gyarapodott az éjszakai szórakozóhelyek száma. Szövetkezeti tagértekezletek Az elkövetkezendő napokban tartják meg az éves beszámolókat a Tárnáméra és Vidéke Áfészhoz tartozó nyolc településen. Ezúttal szó esik az elmúlt esztendő gazdasági eredményeiről, a taglétszám változásairól, valamint a helyi tervekről. Mint a tervekben szerepel, a tagság támogatására kedvezményes vásárlási akciókat rendeznek majd. Másodízben Heves irányítói posztján „Hiszem, hogy mindenkit a tenni akarás vezérel...” Szövetkezeti tagértekezlet Boconádon Újabb kedvezményes akciók várhatók Eskütétel után Kontra Gyulával A hármas jelölés, az alpolgármester visszalépése, az immár másodjára megtartott voksolás izgalmai után megkönnyebbült a képviselő-testület: Kontra Gyula személyében új polgármestere van Hevesnek. A város 1. számú választókerületének képviselője, az 5. számú általános iskola történelmet és technikát oktató pedagógusa ezúttal másodízben foglalja el a vezető közigazgatási posztot. Korábban ugyanis — 1982 tavaszától az 1990-es rendszerváltásig — először a nagyközség, majd az újonnan várossá nyilvánított település tanácsának vezetője volt. — ...Minden erőmmel Heves város fejlődéséért tevékenykedem... — hangzik el a hivatali eskü szövegében. Mindenki feszes tartásban áll, hallgatjuk az új polgármester fogadalomtételét. Majd odalépnek hozzá a képviselőtársak, az ülés vendégei, mindenki gratulál, eredményes munkát kíván, még az is, aki — nem titkolva döntését — a másik jelöltre szavazott. — Milyen érzés volt ismét esküt tenni a város szolgálatára ?— kérdezem Kontra Gyulát a választást követő röpke szünetben. — Nagyon komoly és megtisztelő... — Polgármester úr! Ön már ült ebben a vezetői székben, s nem is akármilyen időkben. Heves akkoriban vált várossá... — A nagyközség városi rangra történő emelése valóban nagy esemény volt, de ebben inkább az a folyamat a lényegesebb, ami megelőzte ezt az ünnepi ceremóniát... Valamikor a hetvenes évek elején kezdődött el ez a folyamat, amely — az akkori gondolkodásunknak megfelelően — arra épült, hogy ipar nélkül nincs fejlődés, ezt szorgalmaztuk hát. Akkoriban már elértünk oda, hogy a városképhez illő, telepszerű, többszintes lakótömbök megépültek. A továbbiakban a már meglévő apró városiasodási „elemeket” kellett egy települési rendszerbe állítani, majd működtetni. — Akárhogy is vesszük, a városi cím megpályázása és elnyerése jelentős mérföldkő volt Heves életében. Hogyan látja ezt ma? — Amikor Hevest várossá nyilvánították, leültünk az akkori testülettel, s megbeszéltük: mi az, amit mindenképpen fejlesztenünk kell. Belevágtunk a telefonhálózat kiépítésébe, 10 millióból vásároltunk egy konténer- központot, de úgy, hogy a következőt ingyen kapjuk majd. Ez már a mostani önkormányzat működése idején érkezett meg... Akkor úgy döntöttünk, hogy be kell vezetni a gázt, megépült a gerinchálózat, s egy-két utcában a vezeték is, ennek a testületnek már csak be kellett fejeznie az építést... Hozzákezdtünk a szennyvízcsatornához is tizenva- lahány kilométeren, ezt a beruházást ugyancsak ez a testület folytatta. Ez is bizonyítja, hogy valós elképzelésekre alapult az a koncepció, amely a település hosszabb távú fejlesztését szolgálta. Bevallom, „sima” önkormányzati képviselőként is jó érzés volt ezek megvalósításáért dolgozni. ■ rrr. Az eskütételt követő „bizalomköszönő” beszédében azt mondta, munkájával igyekszik majd meggyőzni azokat is, akik — hogy úgy fogalmazzam — nem éppen az ön oldalán álltak a voksoláskor... — Ebben arra alapozok, s hiszem is, hogy valamennyien értelmes emberek vagyunk. Hiszek abban, hogy minden egyes testületi tagunkat a jobbítás, a tenni akarás szándéka vezérel. Ha nálam ugyanezt látják, ha érzik, hogy engem is ez sarkall — még ha hibázom is, mert előfordulhat —, akkor bizonyára nem kételkednek majd, hogy nem önös érdekből, hanem valóban a városért tevékenykedem. — Amikor elfogadta a jelöltséget, bizonyára gondolt rá, hogy meglehetősen rövid idő van hátra a ciklus végéig. Magyarán: a bizonyításra... — Függetlenül az idő rövidségétől, véleményem szerint a hátralévő időszakban — ismerve például napjaink pénzügyi helyzetét, a város költségvetését —, azt tartom a legfőbb teendőnek, hogy nagyon okosan kell majd hasznosítanunk a lakosság tenni akarását, erejét. Félreértés ne es„Csodákat nein ígérhet senki...'* sék, nem új adófajták bevezetésére gondolok, ez eszembe sem jut, inkább a különböző lakossági társulásokra lehetne építeni. Ebben a városban most fontos lenne a teljes szennyvízcsatornahálózat megteremtése. Az például, akinek még a saját derítőjével kell állandóan bajlódnia, szívesen hozzájárulna egy később megtérülő, s könnyebbséget jelentő vezetékrendszer építéséhez... Ezt a rövid időt is ki lehet azért okosan használni: elő lehet például készíteni olyan koncepciókat, terveket, amelyeket — amikor pénzünk lesz rá — rövid időn belül meg lehet valósítani, vagy legalábbis el lehet kezdeni. Itt van a most tárgyalandó általános rendezési terv, amelyben szerepel például az új autóbusz-pályaudvar környékének kialakítása. Nos, ezt ismerve, miért ne lehetne az ottani szabad területet felajánlani a kereskedőknek, s velük együtt formálni az egységes és praktikus városképet. S ott vannak azok a pályázati felhívások, amelyek még ebben az időszakban jelennek meg: bűn lenne elsiklani fölöttük, még ha ki is kell gazdálkodnunk a szükséges 40-50 százalékos saját részt, vagy a lakosság támogatását kell kérni az elképzelések megvalósításához. Természetesen, s ezt a realitás kedvéért hadd tegyem hozzá, „csodákat” még hosszabb idő alatt sem lehet tenni, de azt hiszem, nem is ígér senki... — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István Tarnamérai képeslap Az a bizonyos kívánság... Ki ne emlékezne szívesen gyermekkora legendás táborozásaira, Köztük talán arra is, amikor a tarnamérai ifjúsági tábor vendégszeretetét élvezte ifjúkorában az ember. Aki az utóbbi időben megfordult arrafelé, úgy érezheti: mintha csendesebbé vált volna a gyermekzsivaj, s talán halkabban szól a tábori induló is... — Miként élte meg a valaha szebb napokat látott ifjúsági tábor az átalakulás éveit? — kérdeztük Nagy Lászlótól, aki 1975-től gondnoka, négy esztendeje pedig bérlője, vezetője a létesítménynek. — Amikor a tábor a helyi önkormányzat tulajdonába került, akkor én — mint önkormányzati alkalmazott — azt a feladatot kaptam, hogy a pihenőhelyet, valamint a hozzá tartozó termálvizű strandot hozzam rendbe. Csaknem félmillió forintos hiány volt, tehát nyereségessé kellett tennem ezt a létesítményt. Egyvalamit azonban már az elején tudtam: a fiatalokhoz való két évtizedes kötődés bizonyossá tette bennem, hogy a tábor továbbra is az ifjúságé marad. S azért dolgozom továbbra is, hogy ismét valóra váljon a hajdani legenda. Persze azt, hogy mit és miként kell csinálnom, azon alaposan el kellett gondolkodnom. A család hetekig osztott, szorzott, én pedig jártam az országot, hátha olyat látok, amit hasznosíthatok itt is. Családi vállalkozássá vált tehát a tábor üzemeltetése. Az egyik gyerekem a strand pénztárosa, a másik pedig a kemping mindenese lett. Én a tábor dolgait irányítottam, bízva abban, hogy csak nem felejtették el ezt azok, akik már jártak itt... — Csaknem félezer értesítést küldtem azoknak, akik akár egyszer is megfordultak nálam. Száz embernek felajánlottam, hogy — heti váltásban, kedvező áron — legyen a vendégem. A strandon étterem, a kempingben a pihenés mellett nyársalási alkalmatosság várta őket. Lehet tévét nézni, videózni, teniszezni, focizni is, ám ezentúl alkalmat teremtettünk a népművészeti kismesterségek elsajátítására is. Vannak aztán olyanok, akik kizárólag az úszástanulásra fordítják az idejüket. Bármiért is jöttek ide, nálunk mindig fellobban a tábortűz, kikapcsolódásként pedig lovasprogramot kínálunk az üdülőknek. Gyakran előfordul az is, hogy a Mátrába kalauzoljuk a csoportokat. Rendszeres vendégeink közé tartoznak a buda- pestiiskolások, a debreceni, ózdi, miskolci gyermekek, de ide jönnek a közeli jászsági települések fiataljai is. Rendszeresen vendégül látjuk a Vidróczki és a Lajta néptáncegyüttest, az elmúlt nyáron pedig már cserkészcsapatokat is üdültettünk. — Sokan küldenek képeslapokat az ország különböző részeiből — mondja végezetül Nagy László —, de a legnagyobb elismerésünk az volt, hogy a tévé „Három kívánság” című műsorában az egyik gyerek azt mondta: jó lenne, ha minden gyermek eljutna egyszer a tarnamérai táborba... Cseh Béla Immár képeslap is csábítja a leendő és a régi vendégeket Megtartotta helyi tagértekezletét a Tárnáméra és Vidéke Áfész. Az érdeklődő szövetkezeti tagokat Antal Be'/anéelnökhe- lyettes tájékoztatta az elmúlt évben végzett munkáról. A jelenlévők — többek között — megtudhatták: a szövetkezet gazdálkodását hátráltató tények minden sejtést fölülmúltak. Növelte a gondokat, hogy a munkanélküliségjelentős, a megye térségei közül itt a legnagyobb: a Tárná mentén meghaladja a húsz százalékot. A mezőgazdasági tevékenység támogatási rendszere sem alakult még ki, így ez a fizetőképes kereslet csökkenését eredményezte. Ugyanakkor ugrásszerűen megnőtt — mint országszerte általában — az illegális kereskedelem. Gondja továbbá a szövetkezetnek — hangzott el —, hogy a forgalomhoz képest igen magas a készlet, a 28 milliós árutömeg átlagosan 40 napon túl cserél gazdát. A piacgazdálkodás jelenlegi helyzetéről szólva az elnökhelyettes elmondta, hogy napjainkban kínálati pozíció van kialakulóban. A legalapvetőbb fogyasztási termékeket a felesleges láncszemek kiiktatásával, közvetlenül a termelőktől tudják az igényeknek és pénztárcának megfelelően beszerezni. Néha érthetetlen, hogy éppen az olcsóbb árukat vásárolják fenntartásokkal, „...mert olcsó”. Talán ezért is tapasztalható az utóbbi időben, hogy elsősorban a ruházati termékeket szerzik be máshonnan a vásárlók. Kedvező fogadtatásra találtak az elmúlt évben megrendezett kedvezményes akciók: elsősorban cukor és rizs iránt volt nagy a kereslet. Ennek ismeretében a szövetkezet szakemberei azt ígérik, hogy az idén még többfajta terméket kínálnak majd többször is olcsóbban a vásárlóknak. Jelenleg is folyik — mint a helybeliek is tapasztalhatták — a tagi vásár a szövetkezethez tartozó élelmiszerüzletekben. Ami a beruházásokat illeti, Antal Béláné elmondta: azok mindössze karbantartásokra és állagmegóvási munkálatokra korlátozódtak. így a különféle javításokra 400 ezer, a járművek, valamint az elektromos gépek karbantartására másfél milliót fordítottak. A csökkenés érthető, miután működési területükön a gázhálózat és -fűtés kiépítése várhatóan ötmillióba kerül, s ez szigorú takarékosságot követel. A szövetkezet vezetői az áruforgalom alakulását valamint a gazdasági eredményeket elemezve határoztak úgy, hogy az egy évvel ezelőtti létszámukat hússzal csökkentik nyugdíjazással, illetve bérleti viszony létesítésének lehetőségével. Nem titkolják azt sem, hogy a dolgozók átlagbére rendkívül alacsony, de a munkatársak megértették, hogy 14 százalékos bérfejlesztésnél többre most nincs lehetőség. Az újratermelés alapjainek növelésére új szolgáltató formával jelentkeznek. Mégpedig a térség gázprogramja szervezési és anyagi dolgainak lebonyolításában kívánnak közreműködni. Arról van szó, hogy a lakosság részére elkészítik, s hatósági jóváhagyással ellátják a terveket, a szükséges szerelvényeket üzleteikből biztosítják, díjmentesen házhoz szállítják, s ha a lakó azt igényli, a kivitelezési munkákat is elvégzik a szövetkezet szakemberei. Aki ehhez takarékszövetkezeti hitelt is igényel, annak a hitellevél intézésében is segítenek. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően az idén is engedményes vásárlási akciót kívánnak szervezni tagjaiknak, az engedmény mértékének eldöntése az áprilisi közgyűlés dolga lesz majd. (cseh) Tenki visszapillantó Jövőre, veletek, ugyanitt... Zsűri előtt az egyik mesemondó Immár harmadik alkalommal rendezte meg — a megyei pedagógiai intézettel karöltve — a magyar kultúra napját a Tenki Általános Iskola. Igaz, az eseményre még január végén került sor, ám most — egy értékelés erejéig — visszatértek rá a helybeliek. Az Aranycsengő címmel megtartott eseményre a megye 29 iskolájából 82 tanuló jelentkezett, s jött is el. Az ünnepi rendezvényen egyébként több mint kétszáz vendéget fogadtak a rendezők. Miután ünnepélyesen megnyitották a kultúra napjának nemes versengését, a benevezett kisdiákok egymás után léptek a zsűri elé. A verseny szüneteiben pedig valamennyi érdeklődő megtekinthette a Suli-galériát, ahol Borbély Tamás, a helyi iskola rajztanára mutatkozott be alkotásaival. A felsős diákok népmesét mondtak, az alsósok szép- és helyesíró próbatételen vettek részt. Külön élményt jelentett, hogy — aki csak tehette — települése népviseletébe öltözve jelent meg a színen, hogy „eljátsszák” a mesét. A résztvevők a verseny után népdalokat tanultak, szitázási technikával képeket készítettek, filcből pedig kis tarisznyákat formáztak. A zsűri végül eredményt hirdetett. Szép- és helyesírásban az élen végzett Fenyvesi Dorottya 2. o. (Eger, 2. sz. iskola), Erdélyi Ágnes 3. o. (Verpelét), Kasza Renáta 4. o. (Tenk). A mesemondók sorrendje: 1. Juhász Nóra (Adács), 2. Dezső Gábor (Eger, Balassi B. iskola), 3. Zagyva Péter (Bükkszék), 4. Telek Eszter (Sírok), 5. Török Tünde (Bükkszék), 6. Szabó Zsuzsa (Eger, Balassi B. iskola). A zsűri döntése alapján az Aranycsengő vándordíját, amelyet az egri Balassi Bálint Általános Iskola után a rendező tenki közösség vehette át. A szép ünnep után mindenki úgy búcsúzott: „Jövőre, veletek, ugyanitt...!”
