Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
HÍRLAP, 1994. február 3., csütörtök HATVAN ÉS KÖRZETE 5.' Bevételt remélnek A rózsaszentmártoni önkormányzat a napokban elfogadta az ez évi költségvetésüket. Uj beruházást az idén nem terveznek a községben, ugyanis a pénz épp hogy csak fedezi az intézmények működtetésének költségeit. Amiből még bevételt remélnek: január 1-jétől bevezették az iparűzési adót, melyet a helyi vállalkozóknak kell fizetni az adótörvényben meghatározott mértékig. Vállalkozói ismeretek A hatvani TIT-egyesület 30 órás tanfolyamot indít a vállalkozók számára. Az előadás-soDoros Judit Négyessy Zita Hatvan és körzete (14 település) Hatvan Kerekharaszt Apc Lőrinci Boldog Nagykökényes Csány Petőfibánya Ecséd Rózsaszentmárton Heréd Szűcsi Hort Zagyvaszántó A Hatvanban és a város térségében lakók ettől kezdve minden héten csütörtökön olvashatnak majd a területükön történtekről. Ez a rendszeresség, illetve ez az apró változás nem érinti magának a térségnek a felosztását, ugyanazok a települések tartoznak erre az oldalra, mint eddig is. Igyekszünk minél gyakrabban eljutni mindenhová, s reményeink szerint ez az óhajunk azzal is párosul, hogy nem „maradunk le” semmilyen fontos és közérdekű eseményről. Ugyanakkor azt sem szeretnénk, ha csupán az információkat tekintve lenne bőséges a kínálatunk: érdekelnek bennünket sorsok, örömök és bánatok, sikeres vállalkozások éppúgy, mint bajokkal, pénztelenséggel küzdő cégek, emberek. Örülnénk, ha minden csütörtökön azzal az izgalommal vennék kezükbe a lapot, hogy érdekes olvasnivalót találnak a körzeti oldalon. Bízunk abban, hogy ezzel együtt nemcsak a hatvani, lőrinci városok és a környékbeli települések lakói böngészgetik majd a cikkeket, hanem riportjaink, glosszáink, jegyzeteink és híreink másoknak is érdekes csemegéül szolgálnak majd. A magunk részéről ehhez tehetségünkkel, kíváncsiságunkkal és a mindennapi munkánkkal igyekszünk mindent megtenni — ezt ígérheti Önöknek az oldal szerkesztője, Doms Judit, és munkatársa, Négyessy Zita. Nyílt levél a megyei közgyűlés elnökének „A köztünk lévő vita forrása: a pénz sorsa Nemrégiben megjelent lapunkban dr. Jakab Istvánnak, a megyei közgyűlés elnökének nyílt levele Szinyei Andráshoz, Hatvan polgármesteréhez, amelyben az elnök reagál a polgármester őt érintő megnyilvánulásaira. Szinyei András ehhez kapcsolódva küldte el szerkesztőségünknek válaszlevelét, amelyet az alábbiakban közlünk: rozat keretében a résztvevők megismerkedhetnek az adózási szabályokkal, a könyvvezetéssel, a pénzügyi feladatokkal, a biztosításokkal és a munkajoggal. Jelentkezni lehet a TIT-irodá- ban. Kárpótlási fórum Ecséden Sepsey Tamás államtitkár lesz a vendége annak a kárpótlási fórumnak, amelyet február 7-én, hétfőn este hat órakor rendeznek meg az ecsédi általános iskola tornatermében. Az eseményen az érdeklődők egyebek között választ kaphatnak a földárveréseket, a privatizációt érintő kérdéseikre, és megtudhatják azt is, mikor adhatják be újra kárpótlási igényeiket. Tagtoborzó A Hatvani Műhely űj tagokat toboroz soraiba: várják mindazokat, akik kedvet és tehetséget éreznek a festéshez, rajzoláshoz, korongozáshoz, szoborkészítéshez, fotózáshoz. Jelentkezni minden szerdán öt órakor lehet a városi művelődési központban, Simon Hildánál. Érdeklődhetnek telefonon is, a 342-383-as számon. „ Tisztelt Jakab István Elnök Úr! Köszönöm válaszát arra a kérdésre, hogyan szerette volna javítani a kapcsolatot Hatvannal, és sajnálom, hogy ez a válasz személyeskedő hangvételűre sikerült. Az ellenem idézett újságnyilatkozatokat természetesen vállalom, talán a kórháztámogatással kapcsolatos véleményem nyilvánosságra kerülése segített abban, hogy az elfeledett kérelmünk a közgyűlés elé kerülhetett, és kaptunk másfél millió forintot az életveszélyessé vált lift cseréjéhez (Pest megye 1,3 milliót, a környező települések pedig 823 ezer forintot adtak a kilencmilliós munkához). Az uszodaépítéssel kapcsolatban — kívánom, hogy sikerüljön Eger váms régi álmát megvalósítani — azt az aggályomat fogalmaztam meg, hogy ne a mi rovásunkra épüljön meg, ahogy ez korábban gyakorlat volt a megyei fejlesztéseknél. Bár kulturális fejkvóta tényleg nincsen, a megye lakosságarányosan is kap központi támogatást, melyben a kultúra is benne van. A közöttünk lévő vita forrása ennek a pénznek a sorsa, nem pedig a „ másokra mutogatás ”, vagy az, hányszor jelent mega polgár- mester az elnöki irodában. (Megjegyzem, oda csak az említett egy esetben kaptam meghívást, s akkor el is mentem). Hatvan és környékének lakossága igényt tart a létszámarányos megyei hozzájárulásokra, legyen szó kultúráról, oktatásról, egészségügyről, vagy éppen a strandról, melyhez mi nem kaphattunk megyei támogatást, de Eger városa igen (és ez csak egy példa). En is idézek egy újságcikkből, 99 amely a Vásár Agriában rendezvényről tudósít a Magyar Nemzet 1993. szeptember 2-i számában: A vásárhoz ...”a városban székelő megyei közgyűlés is hozzájárult, nagyvonalúan költve Egerre a megye pénzeiből. Míg a hatvani bemutatóra csak pár százezer forintot adtak a hevesi kasszából, Egernek hárommillió forint jutott. A közgyűlés elnöke (...) avatottan magyarázta döntését: az egri rendezvényben a megyei jelleg domborodik ki, míg Hatvanban csak a környék iparosai kaptak kiállításra teret...”. Mindenki úgy ítéli meg a két rendezvényt, ahogy jónak látja, és mi büszkék vagyunk Eger és Heves megyei sikereire és örültünk a támogatásnak, csupán az a „csak” szócska ne lett volna a nyilatkozatban...! Amiben teljes az egyetértés, hogy „semmi olyan nem történt, ami nem oldható meg”, és mi is örömmel, várakozással tekintünk a megyei közgyűlés látogatása elé. Jókívánságait köszönöm, és hasonlóan sok sikert kívánok, üdvözlettel: SzinyeiAndrás polgármester Gyöngyösi segítség a lőrinci gyerekeknek Pöttyös labdát, babaruhát kaptak A gyöngyösi Családsegítő Központ vezetője, Tóth Attila és munkatársai hivatásuknál fogva is kiemelten támogatják, segítik a gyermekeket. Átlépve most a közigazgatási határt, negyven állami gondozott fiatalnak segítettek adományukkal a lőrinci nevelőotthonban, ahova elkísérte őket Nagy Gyula is, mint a Fidesz itteni országgyűlési képviselőjelöltje. Az otthonban Mester Jánosné mutatta be az itt élő gyermekek mindennapjait, s elmondta egyebek között, hogy ez évtől már önállóan gazdálkodnak. Az elmúlt esztendőre 10 millió forint jutott, az idén is hasonló összeg áll majd várhatóan rendelkezésre, amiből mindent fedezniük kell: a béreket, az ellátást, a fenntartást és valamennyi gondozási feladatot is. Hangsúlyozta, hogy jelenleg negyven kisgyermek él itt, de közülük egyetlenegy sem azért került ide, mert árva lett, hanem mert az otthoni körülmények rájuk nézve veszélyessé váltak. Gyakran előfordul családjukban deviáns viselkedés, italozás, s nem ritka a bántalmazás sem. Az adott területen működő gyámhatóságok felfigyelnek a gondokra, s az ő javaslatukra kerül otthonba a gyermek. Sajnos, kevés a remény arra, hogy visszakerüljenek a családba, az örökbeadás sem túl gyakori. A gyöngyösiek ezután átadták, amit hoztak: gyermekruhákat, babaápolási cikkeket, hatalmas pöttyös labdákat, építőjátékokat, mesekönyveket, mosószereket, élelmiszereket. A két intézmény efféle találkozása első alkalommal jött létre, a folytatáshoz szükség lesz azok támogatására, akik ezt a mostani akciót is segítették. A gyöngyösiek az ajándékokat, adományokat a Családsegítő Központ felhívására gyűjtötték, s a meglepetés sikeréhez hozzájárult még a Götz játékkuckó, a Hálózati Termék- forgalmazók Klubja, az Unilevel Kft. és a Julius Meinl is. (sziráki) Negyven gondozott örült az ajándékoknak Ecsédi „malacság” Sétálgatunk Ecséden, a Kedves kisvendéglő utcájában. Az egyik ház falán tábla: ’’Kismalacok vannak eladók”. Bizony, bizony, a hírközlés, a reklám, az információ szükséges, egy kis faluban ugyanúgy, mint Budapest legforgalmasabb terén, nem beszélve rádióról, tévéről és az újságokról. Nem mindegy azonban, a mit és a hogyan. Mert egy ház falán olvasható táblán is szemet szúr, ha valami nem magyarul „van megfogalmazva”, bántja a szépérzéket, rossz érzést okoz, megbicsaklik a dallam. Mert ha kismalacok „vannak eladók”, akkor már csak egy lépés, hogy „ecsédiek vannak malactartók”, és hogy ha ez a szegény jószág majd „lesz felnőtt”, akkor esetleg úgy kürtölik szét az eseményt, hogy „disznó van levágott...”, és ne is folytassuk, ne erőszakoljuk meg a nyelvünket még jobban. Ha ez a tábla ettől a néhány mondattól a helyén is marad, azért nem árt tudnunk, hogy lehet szebben, jobban, és lehet magyarabbul, vagyis...elég „csak” magyarul. (doros) Göncz Árpádné Hatvanban Segítség a fogyatékosoknak Manapság egy-egy kezdeményezés kapcsán mind többet alkalmazzuk a „nemes” jelzőt — valljuk be —, olykor indokolatlanul. A szavakkal (is) könnyen dobálódzó világunkban hajlamosak vagyunk a jelentőségüket meghaladó módon kezelni az egyes dolgokat, míg — talán hanyagságból? — az igazi értékek mellett elszaladunk, esetleg odabiccentve: szép, szép, de hát mi közöm nekem ehhez? Harmadik esztendeje már, hogy működik Hatvanban egy csoport. Huszonhat szülő alkotja: anyukák és apukák. Valamennyien különböző foglalkozást űznek, más a munkahelyük, az érdeklődési körük, csupán egyetlen dolog kapcsolja össze őket — értelmi fogyatékos utódokat hoztak a világra. Segítőtárs Egyesületnek nevezik magukat. Vezetőjük, Fazekas Péterné három gyermek — köztük egy Dawn-kóros kislány — édesanyja. Magától értetődő természetességgel beszél a problémákról, melyeket más sorstársai esetleg szégyellnek, takargatni igyekeznek. Véleménye szerint ez rendellenes dolog. Á szellemi fogyatékos gyermeket nevelő szülőknek ki kellene bújniuk az önmaguk által emelt falak mögül. Többek között ezért próbálták meg létrehívni — 1991-ben — önsegélyező csoportjukat. — A férjemmel együtt házról- házra járva felkerestük azokat a szülőket, akikről tudtuk, hogy az élet hasonló kihívások elé állította őket — emlékezik Fazekasné. — Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így mára egy nagy családként beszéljük meg problémáinkat. — Önsegélyező csoportként indultak. Semmiféle egyéb támogatásban nem részesülnek? — Nagyon sok segítséget kapunk a 7. sz. általános iskola pedagógusaitól, akikkel mély, emberi kapcsolatot alakítottunk ki. Szülőtársaim, egyesületünk tagjai is maximális odaadással végzik vállalt tevékenységüket, amiért köszönet jár valamennyiüknek. — És az anyagiak? — Az elmúlt évben rendeztünk egy nagysikerű jótékonysági bált, melynek bevételét az iskola által szervezett kirándulásra, valamint a kezdeményezésünkre létrejött gyermekprogramokra — cirkusz, állatkert — fordítottuk. Örömmel újságolhatom, hogy egy hasonló bált az idén is rendezünk, február 11-én váijuk a segíteni szándékozókat. — Úgy tudom, egy neves személyiséget is sikerült megnyerni az ügynek... — Valóban, az ország első emberének a felesége, Göncz Árpádné elfogadta meghívásunkat! írtam neki egy meleghangú, érzelmekkel telített levelet, amelyben vázoltam a tevékenységünket, céljainkat. Ezt követően többször is beszéltünk telefonon és ő nemes egyszerűséggel igent mondott. Hálásak vagyunk érte, csakúgy, mint a fellépő művészeknek — a Bergendy zenekarnak, a Tomkins énekegyüttesnek, valamint Bach Szilviának —, akik ingyen, illetve kedvezményes összegért vállalták el a fellépést rendezvényünkön. Itt szeretném megjegyezni, hogy túl az anyagi támogatáson, ezzel a bállal kívánjuk felhívni Hatvan és az egész megye figyelmét gyerekeinkre, a velük együtt perifériára szorult valamennyi sorstársunkra. Ők is köztünk élnek, velünk vannak. Vegyük észre őket! Tari Ottó Kedves Olvasóink!
