Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
6 EMBERKÖZELBEN HÍRIjVP, 1994. február 17., csütörtök Nyugállományba vonul Gyuráki Gyula tanár bácsi Besenyőtelek lokálpatriótája lett Arcok Egerből Dr. Pusztainé Böröndy Ida Zagyvaszántóról vezetett az útja Besenyőtelekre Gyuráki Gyula tanárnak, aki akkor még nem gondolta, hogy tősgyökeres besenyőtelkivé válik: 1961-ben került a községbe, az akkor épült négy tantermes új iskola katedrájára. Egyike volt azoknak, akik az oktatás, művelődés, sport és a neveléshez kapcsolódó többi területek szószólói, szervezői és igen aktív résztvevői voltak. Hogy a számtalan tevékenysége közül csak néhányat említsünk: nyolc évig tanított technikát, ahol megszerettette tanítványaival a barkácsolás örömét és hasznosságát. Nem hallgatja el azt sem, hogy kilenc évig az úttörő- csapat vezetője volt. Ez idő alatt számtalan feledhetetlen élménynyel lettek gazdagabbak a tanárok, a tanulók egyaránt. Most is lelkesen emlékezik azokra az időkre, amikor a szakkörök munkáját szervezte. Nem maradhatnak ki a kellemes élmények közül a szaktárgyi vetélkedők, a kulturális szemlék sem. Jó érzés tölti el most is, amikor a'60- as években, hosszabb időn át az ifjúsági klub vezetőjeként, sikerrel vitték színre Goldoni: Két úr szolgája című vígjátékot, mellyel nagy sikert arattak. A természet szeretetét, a közösségi élet erősítését azzal plántálta tanítványaiba, hogy 18 nyáron át — az ország maja minden részére eljutva — táborozást szervezett és vezetett. Mint hozzáteszi, sok üggyel-bajjal járt, de megérte, mivel neki is, tanártársainak és a tanítványoknak is gondtalan kikapcsolódást és egyben „feltöltődési” jelentett. Szívesen emlékezik azokra az időkre is, amikor a modellezés csínját-bínját sajátították el a szakköri tagokkal, nem csekély eredménnyel. Ugyanis 1984-ben e tevékenységükre a koronát az országos Balaton-kupa versenyén kiérdemelt győzelemmel tették fel. Ekkor a szakkör már klubként működött, melynek munkájában a már felnőttkorú volt tanítványok is rendszeresen részt vettek. Az iskolai feladatokon túl érdekelte a község története. Mint történelem szakos, szabadidejét és a szabadságát nem kímélve, a lokálpatriotizmusától vezérelve 2 éven át gyűjtötte, a fellelhető helyeken kutatta a dokumentumokat 1886tól. A gyűjtés eredménye egy könyvecske lett 1975-ben, melynek címe: Besenyőtelek község története. A'80-as évek elején — mivel a fotózás is kedvelt időtöltései közé tartozott — felkérésre több mint 450 fényképfelvételen örökítette meg a település akkori arculatát. Szerényen megjegyzi: erről a nem kis munkáról rendszerezve őrzi a fotókópiákat, hátha még hasznosítani lehetne. Őrzi azokat a hanganyagokat is, melyeket a község történetének kutatásai közben rögzített magnószalagra. Hogy meglehetősen teljes legyen a kép Gyuráki Gyuláról, nem hallgatja el azt a nemes tevékenységét sem, hogy tizennyolcszoros véradó. Csak azt sajnalja, amióta munkanapra tették át a véradást, hivatása miatt nem tudott több véradáson részt venni. Összegezve pedagógusi pályafutását: negyvenevi oktatónevelő, szervezőmunka után ez év május 23-tól végleg kikerül az aktív nevelői státusból: nyugdíjas lesz. Jelenleg már felmentési idejét tölti. Pedagógusi pályafutása alatt kilenc osztálynak volt az osztályfőnöke, és mintegy 600-800 gyermeket ismertetett meg az értelmes emberi élethez szükséges tudományokkal. Tanítványai közül ugyancsak a nevelői pályára lépett Úri József, Gál Mária, Bozsik Mária, akik a besenyőtelki iskolában tanítanak, míg Csirke Zita Kőbányán. Nagy szeretettel beszél két lányáról: Gabrielláról, aki Ivádon lakik (jelenleg munkanélküli), valamint Katalinról, aki továbbviszi a stafétát. Ő gyógypedagógusként dolgozik Szentendrén. Feleségéről is meghatottan szól, mert csak úgy tudta a mérhetetlen sok feladatot ellátni, hogy ő állt helyt a családban, a gyermekek nevelésében. A baráti beszélgetés befejezéseként jóleső érzesse! nyugtázta: nem fog unatkozni a nyugdijasévei alatt. Hosszú időre megvan a „feladat”, az egyik hasznos hobbijának, a barkácsolásnak hódol. S ami a leglényegesebb, a gyönyörű hat unokáját fogja ezután a szépre, jóra, a hasznosra tanítani. Boldog amiatt is, hogy nemcsak a tanítványai, hanem az egész község lakossága elfogadta. így joggal érzi magát besenyőteíki lokálpatriótának. Pólyák Pál Jólesik leírni: Pannóniából származik, Dombóváron született, ahol a dombok éppúgy ringatózó vonalakat írnak le az odalátogatónak, mint ahogyan hullámzik a Balaton. A városról rögtön rákapcsol az emlékezet a régi-régi dallamra: Sárbogárd, Dombóvár, ringasd el a lelkem. Ida néni — mert így hívják Egerben tanártársai és azok a fiatalok, akiket tanított, akiket szeretett, a zene, az ének tudására, megértésére nevelt — először nem akart tanár lenni. Még folyt a háború, a pécsi egyetemen orvostanhallgatóként készült az életre, hiszen a nagyapa is gyógyított, de hát a negyvenes évek második fele annyi embernek változtatta meg a pályáját. Ida néninek is! Mindemellett magánénekesi tanulmányait folytatta. így vált a kedvtelés hivatássá. Nem minden előzmény nélkül. Édesapja — három lánya lévén — úgy kamatoztatta zenei készségét, hogy masíroztatta őket, hegedűszóra. Hol úgy, hogy ő csak játszotta az indulókat, vagy úgy, hogy az egyik lány, netán a középső húzta a vonót, ő meg forgatta a hegedűt a vonó alatt cifrázva. A képzelet felépíthet néhány jókedvű jelenetet, ahogyan az egyébként kitűnő apa, az akkori helyi újság lapfőnöke alakítgatta fiú híján lányaiban a művészetet, a szépség és zene iránti fogékonyságot. Tanulságos ezt azért is említeni, mert a három lány diplomás, és mind átörökítette ezt a muzikalitást a gyerekekre, nem egy unoka köszönhet vissza „odaátra” művészi sikerei közben a jó humorú nagyapának. Ida néni Miskolcról jutott el az egri világba 1959 szeptemberében, noha korábban is járt az egri zeneiskolába magánéneket tanítani, melynek tíz éven át igazgatója is volt. 1969-ben már az egri tanárképző főiskola ének-zene Pro memoria Iványi Sándor A közeli napokban emlékeztünk meg az Egri Főegyházmegyei Könyvtár megnyitásának 200. évfordulójáról. E kétségtelenül igen jelentékeny kulturális esemény alkalmával egy sor ki- sebb-nagyobb jelentőségű személy neve hangzott el az előadói pódiumról, csak egyetlenegy hiányzott, akinek az első helyen lett volna a helye. S ez Iványi Sándoré volt, akire a nagy és fényes ünnepségen egy mellékmondatnyi dicsérő utalás sem történt, pedig Iványi Sándor neve aranybetűkkel kellene hogy bevésve légyen a jeles bibliotéka históriájába. De aminő szerény volt életében, olyan könnyen feledésbe merült személye és hangyaszorgalmú munkássága. Iványi Sándor, Eger népszerű Sanyi bácsija Eger és messze régió kutatói, tudósai körében nemcsak közismert, de közszeretetben álló volt. Iványi Sándorral, még mint Ivanics Sándorral, együtt koptattuk az öreg ciszterci gimnázium padjait, s együtt szereztük matúránkat. S miután az egyház visz- szakapta könyvtárát, első és legnagyobb kölcsönzője lévén a páratlan értékű könyvanyagnak, Iványi nemcsak mint puritán ember, nemcsak mint pap, s nem utolsósorban, mint könyvtáros is, az országos hírű-nevű bibliotéka szíve-lelke és alapos ismerője volt. Számára nem volt lehetetlen. Úgy ismerte a hatalmas könyvanyagot, mint senki más! A leglehetetlenebb kérdésre is megtalálta a megoldást, de nem kartonok forgatása, nem bibliográfiákban való lapozgatás nyomán, hanem tudta, hogy hová kell nyúlnia a leglehetetlenebb kérdés megoldásáért is. Iványi Sándor szerény volt a végtelenségig, nem szaladgált — mint mondani szokta — megalázó ké- rincsélésre ide-oda... Hallatlanul szerényke, pár ezer forintos fizetésének egy részét drága külföldi folyóiratok előfizetésére fordította, melynek tragikus halálával végük is szakadt. Részére nem volt hivatalos munkaidő: délelőtt 9 órától — egy rövidke ebédidő kivételével — gyakorta még este 6, fél 7 is a könyvtárban találta. Elismerésben nem részesült, mivel politikailag bűnösnek találtatott! De nem is vágyott az igazgatói titulusra! Részére életét jelentette e gondjaira bízott könyvállomány. Nem járt éttermekbe, de szobája félreeső zugában rezsón főzögette kedvenc egyszerű ételeit, melyeket hiányolt a szeminárium puritán — bár elegendő — kosztjából. Nála mindig értesülni lehetett a különböző tudományágak legújabb kiadványairól. Bántotta, hogy nem sikerült megszereznie egy latinul tudó segéderőt, mondván: egyházi könyvtáros semmiképpen sem lehet a latin nyelv elemi ismerete nélkül! Ha beszerzett egy új kötetet, azt alaposan áttanulmányozta, hogy tudja, mi van benne, hogy tudja majd javasolni a hozzá fordulóknak, diáknak, kutatóknak egyaránt. De Iványi Sándor könyvtára szombaton és vasárnap délelőtt egy kulturális és egy ellenzéki politikai kaszinó szerepét is betöltötte, ahol barátai értesülhettek a legújabb hírekről, innen-onnan. Minden túlzás nélkül azonban a vonalas években egy kis ellenzéki sejt tömörült körülötte, aki távol tartotta magát a békepapok haszonleső csoportosulásától, akiket az „egyház Júdásainak” emlegetett előttem. Nemcsak három lépésnyire állott tőlük, de az egyháznak a kommunista rendszer részére való kiszolgáltatóit látta bennük, s bár mint mondotta nékem: „megbocsátok, de vajon az Isten megbocsát-e nékik?” A kommunista rendszer által visszakapott könyvtárat példás rendbe tette, s maximálisan kutathatóvá varázsolta, pótolva az elkallódott, vagy éppen ellopott köteteket. Iványi Sándorban kell tisztelnünk az Egri Főegyházmegyei Könyvtár első olyan puritán bib- liotékáriusát, akinek keze alatt megkezdte a könyvtár valóban nyilvános és széles körű köz- könyvtári funkcióját! A 200. évforduló után egy tudós férfiú, a tudományok doktora mondotta nékem: hogy lehetséges az, hogy Iványi Sándor neve ne hangozzék el kiemelt felsőfokon említve az előadói pódium magaslatáról. De Iványi Sándor barátom sírján, bár halottak napján nem díszlett méltóan szép virágcsokor, de annál több gyertya lángja hirdette, hogy Sándorról nem feledkeztek meg a könyvtár régi barátai, s nem hagyták feledésbe merülni a szombat és vasárnap délelőttök tudományos, s ha úgy tetszik, kristálytiszta politikai megbeszélései során megmaradt örök értékű meleg, szeretetteljes, igaz keresztényi szerénység maradandó értékeit. Nyugodj békében, Sándor! Mi, régi, önzetlen és hű barátaid, emlékedet csendben, szívünk- lelkünk mélyén megőrizzük... Sugár István tanszékén hangképző tanári teendőket látott el; főiskolai docensként onnan vonult nyugdíjba. Ez nem olyan „vonulás” volt, ami a munkától való búcsúzást is megengedte volna egyben. A zeneiskolában a mai napig változatlanul oktat, énekesi pályára, zeneakadémiai felvételre készít elő növendékeket. Mint ahogyan tette eddig is, teljes sikerrel. Kitűnő névsor következik itt: Pászthy Júlia, Szüle Tamás, Pánczél Éva, az Operaház magánénekesei, Lugossy Melinda, a Filharmónia szólistája, Kovács Brigitta operaénekes, a Fővárosi Operettszínház művésze, Détári Enikő, Sallai Gabriella — színészek, előadók — állnak a nagyobb nevek élén. Ők évekig formálódtak Ida néni keze alatt, alakultak nemcsak „hangilag”, de lelkileg, emberileg is, mert a művészsors megvívásához, beteljesítéséhez maga a fizikai adottság nem elég, attól még tökéletesen szürke és semmitmondó egyéniség maradhat a jó hangszálak tulajdonosa. Nem tartja másodrendű eredménynek azt sem, hogy az egri főiskola tanárjelöltjei, akiket a képzése alá vezényeltek, „zenei gyermekei” lehettek termékeny éveken át. Ma egyedül él Egerben. Fia, unokái Pesten. De a szobrok, amiket Böröndy Ida készített róluk, itt állnak közvetlen környezetében. Nemcsak a szeretett családtagok „alteregói” őrzik az örökifjú tanárnő dinamizmusát, életkedvét, mozgalmas mindennapjait. Saját elképzelésű kisplasztikái is olyanok, amiket több szőr szerepeltetett kiállításokon. Némelyiket díjazták is. Nagy kérdés, mivé alakult volna a sorsa, ha orvosként végez, és úgy ejti rabul a zene mellett a „szoborolás”. Az évtizedek ilyen-olyan rangú kitüntetéseket, elismeréseket is hoztak számára. (Ezek olyanok, mint a nátha, csak kellemesebb lefolyásúak. Hatásuk hamar párolog.) Szíve kitágul a lírától. Életének felét itt töltötte, ezért is visszaköszön neki az Érsekkert a gesztenyefáival. Az utcán sűrűn rámosolyognak, és ami a leglényegesebb: várják a tanítványai. Az a jó, ha még adhat. És értéket, és önzetlenül. Miben is élünk mi tovább, hogyan? — kérdezte kerek szemekkel! Válaszoljunk Ady Endrével, hogy „Ifjú szívekben élek”. És az sem hiábavaló időtöltés, asszo- nyi szórakozás, ha a családi fényképalbum lapjai közül kisomfor- dáínak azok a hölgyek, azok a dámák, akik fiatalok és boldog álmúak lehettek, és az ünnepek, évek, amik úgy sodorták-sodor- hatták az élet fonalát, ahogyan a görög párkák tanították ezt a műfajt: színesre, néha görcsösre, mindennel együtt felejthetetlenre. A dallam sosincs befejezve! Van egy vissza-visszatérő mondata ennek a kedves, szemüveges, nyűt tekintetű tanárnőnek: „így lettem a lélek orvosa.” Ebből csak arra gondoltam, hogy ezt megszokásból mondja, hiszen a félje is a gyógyító hivatás elkötelezettjeként élt, no meg a nagyapa is! Vagy az abbamaradt egyetemi évek nosztalgiája esetleg így jön ki, még évtizedek múltán is? Nem, nem! Böröndy Ida, a kitűnő tanár pontosan fogalmaz. Már a diák — akár lány, akár fiú — hordoz, hordozhat olyan sebeket, kisebb-nagyobb „javíthatóságokat”, amiket az értő szülő, de még inkább a szakértő és jellemnevelő tanár észrevesz. Émberi szolidaritásból, az értékes anyag iránti szeretet- ből, vagy egyszerűen csak szakmai becsvágyból is vágyik a bajt, a gondot megszüntetni. Ez a fajta tanári „hozzáállás” az eltelt utóbbi évtizedekben egyre ritkult. Sokszor az az érzésünk támadt, hogy meg is szűnt; a robot, az anyagilag nem jól dotált, erkölcsileg alig észrevett pedagógus csak húzza az igát, igyekszik „a kötelességét” teljesíteni. Akinek azonban az érték feltűnik, annak eszébe jut, mert maga is egy félig eltemetett hivatási sebet hordoz magában, hogy itt kell és lehet segíteni, a jó irányt itt és most kell megmutatni, a tisztességes, egészséges önbizalmat itt kell helyére emelni. Itt le kell nyesni, ott fel kell erősíteni a tulajdonságok, az adottságok némelyikét. És a jellemszobrász ért is, akar is érteni hozzá, hogy segítsen. Nos, ezt a felismerési készséget, ezt a többre-hajlandóságot köszönik meg utólag azok, akiket Ida néni többlépcsős menetben az Operáig terelt, vagy azok, akiket „csak” lelkiismeretes tanárrá, az őhozzá hasonló mentalitásra nevelt fel. Oktatva őket arra, hogy a könyvben leírtakon, a tanmeneten felül is lássanak, olvassanak a rájuk bízott „anyagban”. Mert a következő nemzedék olyanná lesz, amilyenné a tanárok nevelik őket. Ézért emlegetjük mi annyiszor a szellem és a szépség, a nevelés és az oktatás kiválóságait, mert sohasem lehet késő a magánember és a közösség lelkiismeretére hatni. Elsősorban követendő példával! Akinek füle van a hallásra, az úgyis meghallja! És ez a fontos! Farkas András HUNGARIAN TRAVEL COMPANY IBUSZ - TOURS kedvezményes befizetési akciója! Aki február 28-ig egy összegben befizet bármely „Nyár ’94.” programfüzetben meghirdetett külföldi utazásra, az 8 %, aki március 01-31-e között fizet be egy összegben, az 5 % árkedvezményt kap. Várjuk jelentkezésüket IBUSZ-irodáinkban! Jöjjön vissza egy mosollyal! Hogy hog Ha ön még nem tagja a Heves Megyei Hírlap előfizetői táborának, itt a legalkalmasabb pillanat. Minden ÜJ előfizetőnk, aki a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban február 17-20-án megrendezésre kerülő „A TELEFON ÜNNEPE” kommunikációs kiállításon legalább egy hónapra megrendeli a Hírlapot, egy TELEFONKÁRTYÁT kap ajándékba. Keresse fel a Hírlap standját, ahol hirdetését is feladhatja. Telefonáljon a Hírlap kontójára!
