Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1994. január 13., csütörtök Az egri egyházkerület ottawai érseke Kanadai beszélgetés László Lászlóval A Laurier Avenue-n kocsiká- zunk a városból kifelé, és Bee­thoven szimfóniáját hallgatjuk. Az alkalomhoz illően Széli György vezényel. Jólesik, ha itt, a tengerentúlon, magyar ember nevét mondja egy angol riporter. Erős napsütésben Ottawából Montrealba igyekszünk. A gép­kocsit László László atya vezeti. Hosszasan küszködik a hangerő­vel és a légkondicionálóval, hogy a legnagyobb kényelemben tölt- hessük el ezt a kétórányi utat. „Két barátomat pappá szente­lik Montrealban. Az egyik 40 évesen jött rá, hogy nagyon hosz- szú és keserves út vezet Istenhez hivatalnoki munkáján keresztül. Volt bátorsága feladni a kényel­mes egzisztenciát, hogy Isten igéit hirdethesse. Az én esetem sem egészen normális. Hatvanéves elmúltam már, amikor súlyos egészségügyi problémáim miatt az Istenhez vezető utat kerestem. Elhatároz­tam, hogy az ő szolgája leszek, igéit hirdetem. Hét éve megálla­pították, hogy rákos vagyok. Mi volt az élet értelme? Sosem nő­sültem meg, még csak gyermeket sem neveltem. Békétlen, nyugta­lan voltam, megoperáltak, ki­vágták belsőm egy részét. Aztán azt mondták, nincs rákom. Hat­vanéves elmúltam akkor. Ho­gyan tovább? Kelet-európai tör­ténelmet tanítok a Concordián. Nyugdíj előtt állok. Menjek visz- sza Burgenlandba, ahonnan a családom való? Vagy Kőszegre, ahol születtem, éltem? Valakihez tartoznom kell! Él­jem nyugdijaséveimet Magyar- országon, amelyet 1946-ban — húszévesen — otthagytam? Ne­héz lenne már visszaszoknom. Az emigráns lét első, nehéz évei, amelyeket pincérkedéssel töltöt­tem, majd pedig küzdelmes ta­nulóéveim a Columbián, nem engedik meg nekem, hogy a na­pon sütkérezzem végig a napjai­mat. Felgyógyulásom után néhány hétig a cisztercitákhoz utaztam, s részt vehettem az ő életükben. Mikor kiléptem tőlük, tudtam, hogy pappá szenteltetem magam egyszer. Elhatározásom támo­gatta és segítette Henkei atya, azután az egykori helynök, Mé­száros Lajos és a mostani érsek úr, dr. Seregély István. Hosszú idő után tavaly nyáron látogattam el először Heves me­gye gyönyörű városába, amikor is diakónus lettem, majd január­ban ugyanitt pappá szenteltek, így tartozom én az Egri Egyház- kerülethez, s vagyok egyszerre ottawai érsek és az Összes Nyu­gati Magyarok Püspökének, Miklósházi Attilának is beosz­tott papja. Idősebb kollégáim er­re azt mondják: egy püspök is egy- gyel több, mint kellene. Nyugdijamból élek, fizetést nem kérek szolgálataimért. Ha már Istent szolgálom, szolgálha­tom ingyen is. Hálából felajánlot­tam az egrieknek, hogy minden évben egy papot Montrealban kánonjogra taníttatok. Itt dokto­rátust is szerezhetnek. Megdöb­benve olvasom a levelüket, hogy most nincs üyen emberük. Itt, Ottawában nincs könnyű dolga egy papnak. Húsz évig nem volt magyar nyelvű igehir­detés a katolikus egyházban. A második generáció elment angol vagy francia templomba. Közös­ségünk nagy része idős, közel a halálhoz. Jelentős távolságban, szerteszórva élünk. Ők kocsit már nem vezetnek. Meg kell pró­bálnunk elmenni hozzájuk, mert akarják hallani a magyar szót. Sírva köszönik, hogy jöttem, fontos vagyok nekik. S kérdem én: húsz évig miért nem volt itt magyar pap? Miért engedtük meg a kiöregedést, az integrálódást? S miért csak a hi­vatásukat alacsony szinten gya­korlók jöttek Amerikába igét hirdetni? Olyanok, akik otthon sem állták meg a helyüket! A jezsuiták szerencsére most átveszik a gyülekezetek egy ré­szét. Ők jól képzett emberek. Időben, még a kommunizmus és az államosítás elől menekítették a fiatalokat, a jövő számára. Boldog vagyok, hogy ezt a hi­vatást kaptam Istentől. A feltá­madás reményében vigasztalom a hívőket. Minden áldott alka­lommal az óhaza feltámadásáért imádkozunk. Úgy gondolom, rá­fér! Sziki Károly Nőtt a gyermeknevelési támogatás Mint ismeretes, a szociális tör­vény néhány ellátás összegét a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjhoz viszonyítva határoz­za meg. Mivel ez utóbbi 1994. ja­nuár 1-jétől 400 forinttal emel­kedett, és ma 6800 forint, így en­nek megfelelően változott a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküli-járadékra már nem jogosultak jövedelempótló támogatásának összege, továbbá az ápolási díj is. Természetesen az állami költ­ségvetés ennek megfelelően emelte a szociális ellátásra jutó pénzösszegeket is. Míg 1992- ben 16, tavaly 30,8, az idén vi­szont már 39,7 milliárd forintot hagytak jóvá erre a célra. Gyermeknevelési támogatás­ra az az édesanya jogosult, aki három vagy több kiskorú gyere­ket nevel, és a legkisebb gyerek 3-8 év közötti, ahol a család egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj háromszorosát, jelenleg a 21.400 forintot. A gyermekne­velési támogatás összege most 6800 forint, ebből — mivel az így töltött idő beszámít a szolgálati időbe — 6 százalék tb-járulékot levonnak. 6392 forintot kapnak kézhez az érintettek. A munkanélküli-járadékra nem jogosultak csak akkor kap­hatnak jövedelempótló támoga­tást, ha a családban az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj 80 százalé­kát, azaz 5440 forintot. Ápolási díjra azok jogosultak, akik a velük egy háztartásban élő, tartósan ápolásra szoruló hozzátartozójukat gondozzák. A 2-18 év közötti betegek után 6800, az ennél idősebb szemé­lyek ápolásáért 4080 forint ápo­lási díj jár. Ez is „munkaviszony­nak” számít, tehát társadalom- biztosítási járulék terheli, amely­nek levonása után 6392, illetve 3835 forint kapnak kézhez az érintettek. (FEB) Törvényjavaslat a betegségek ellen! Mire telik majd az egészségfejlesztési alapból? Sajnálatos tény, hogy egész Európában nálunk a legalacso­nyabb a születéskor várható élet­tartam: a világátlagot jelentő 74 esztendővel szemben mindössze 69 év. Különösen aggasztóak a férfiak kilátásai. Ha nem követ­kezik be lényeges gazdasági, tár­sadalmi változás, akkor egy most születő fiúcsecsemő nem éri meg a 65. életévét sem. A lányok élet­kilátásai jobbak: az elorejelzett 73,7 évvel közelítenek a világát­laghoz. Az egészségbiztosítási pénztár jövőre mintegy 2,5 milliárd fo­rintot költ a betegségek megelő­zésére. A járulékokból elkülöní­tett pénz mellett a központi költ­ségvetésből is juttatnak erre a célra: létrehozzák a Nemzeti Egészségfejlesztési Alapot. A Népjóléti Minisztérium erről szoló előterjesztését a kormány? már elfogadta, és az a közeljövő­ben kerül a Parlament elé. A legfontosabb cél a népesség egészségi állapotának javítása, az idő előtti halálozás megelőzé­se. Mivel a betegségek jelentős része az egészségtelen életmód következtében alakul ki, elsősor­ban a helyes életvitel megismer­tetésére fordítják majd az alap pénzét. A korszerű táplálkozás népszerűsítése, a túlzott mértékű dohányzás és alkoholfogyasztás megakadályozása, a kábítósze­rek és bódító hatású gyógyszerek visszaszorítása mellett jelentős összeget fordítanak a környezeti ártalmak megszüntetésére is. A törvényjavaslat szerint a költségvetési tervben meghatá­rozott összeg mellett 1995-től az egészségkárosító termékek éves fogyasztásiadó-bevételének 2 százalékát szintén az egészség- fejlesztési alapnak utalják at. Várhatóan külön törvény ren­delkezik majd arról, hogy a tiltott dohány- és alkoholreklámok mi­att kiszabott pénzbírság megha­tározott része is az alap vagyonát gyarapítsa. Természetesen szá­mítanak a polgárok egyéni befi­zetéseire, felajánlásaira is. Amennyiben a Parlament el­fogadja az előteijesztést, akkor a népesség életmódjának egészsé­gesebbé tételét elősegítő progra­mok megvalósításához támoga­tást kérhetnek az alaptól a helyi önkormányzatok, a munkahe­lyek és az egyesületek. Az egyes emberek egészségi állapotát fel­mérő és a leggyakoribb betegsé­geket megelőző akciók támoga­tására az egészségügyi intézmé­nyek is kérhetnek pénzt ebből a forrásból. Hasonlóképpen tá­mogatják a kutatási és fejlesztési elképzeléseket is. Pályázni azon­ban csak akkor lehet, ha a kérel­mezők a céljuk megvalósításá­hoz szükséges teljes összegnek legalább 20 százalékával maguk is rendelkeznek. A nyilvános pályázati felhí­vást minden év április 30-ig a népjóléti miniszter teszi majd közzé. Jövőre, az első esztendő­ben, szeptember 30-ig kell be­nyújtani a kérelmeket. A gyógyszerárakról A január 1-jétől érvényes gyógy szertérítési dijak emelke­dését nem lehet teljes egészében a gyógyszergyárak számlájára ír­ni — erősítette meg Molnár Ká- rolyné, a Magyar Gyógyszer- gyártók és Nagykereskedők Or­szágos Szövetségének főtitkár- helyettese az MTI-hez eljuttatott közleményében. A dokumen­tumból kiderül: bár a lakosság a patikákban a térítési dijak 40 százalékos emelkedését tapasz­talja, a drágulásnak csak egyik összetevője a 16-17 százalékos termelőiár-emelés. Emellett ugyanis árnövelő hatású az im­portkészítményeknél a forint le­értékelésével együtt járó beszer­zési árak emelkedése, valamint a támogatási rendszer módosulása. Az idei gyógyszertámogatási keretösszeg a szükséges 60-62 milliárd forintnál jóval kevesebb, várhatóan csak 50 milliárd forint lesz. Ez indokolta a gyógyszertá­mogatási rendszer módosítását, a gyógyszerek egy részénél a fo­gyasztói árakhoz nyújtott tb-tá- mogatás csökkenteset. A gya­korlatban ez azt jelenti, hogy pél­dául egy korábban 95 százalékos támogatás 80 százalékra való mérséklésé a térítési díj négysze­res, míg a 80 százalékról 50 szá­zalékra való átsorolás a térítési díj két és félszeres növekedését okozza. HANG-KÉP Film- és videopremierek Vérbeli kabaré? Nincs béke a rádiósberkekben sem. Forrósodnak az indulatok, nem szűnik a vagdalkózás, az egymásra mutogatás, a csakazért- is elvi kötődés. Az egészben az a bántó, bosszantó, hogy e viadal- makba beavatják a hallgatót is. Azt, aki minderre nem kíváncsi, aki csak egyet kíván: sokoldalú, árnyalt, hiteles, pártkötődésektől mentes tájékoztatást. E sorok íróját soha nem vezérelték efféle szempontok, s nem tartozott se­hová. Ez a magyarázata annak, hogy érzékenyen reagál a szub­jektív mozzanatokra. Postázzák azt bármelyik sze­kértáborból. Az elmúlt napokban ismét két véglettel „ütközhettem.” Szombaton délelőtt Folytat­juk! címmel szembesülhettünk a Rádiókabaré hivatalos helyről kissé ízléstelennek minősített programjával. Nos, néhány nyers kifejezéstől, kissé övön aluli ütés­től eltekintve élvezetes műsort fi­gyelhettünk végig. Kár, hogy oly­kor az előbb említett negatívu­mok hatottak, holott nem létjo­gosultságukat, hanem felesleges­ségüket nyomatékolták. Verebes István — noha már többször elbúcsúzott ettől a mű­fajtól — most bizonyította, hogy karakteres személyiség, s függet­lenségét akkor is hangsúlyozta, amikor még egy helyről szolgál­tatták a talpalávalót. Dstorozta a kaméleonságot, a fröcskölődést, azokat a figurákat, akik mostan­ság tündökölnek, s más szemé­ben kutatják a szálkát, ám a ma­gukéban a gerendát sem veszik észre. Úgy is mondhatnám: a polgárok, a csak igazsághű leen­dő szavazók álláspontját igyeke­zett megfogalmazni. Igaz, nem tökéletesen, mégis többnyire bo­csánatos nekihevülésekkel tar­kítva. Hofi is pódiumra lépett, s iga­zolta: végleg nem találja a helyét, zömében elkoptatott közhelyeit frissítgeti. Méghozzá egyre reménytele­nebbé. A Vasárnapi Újság egyik jegy­zete viszont azzal hökkentett meg, hogy a tollforgató rózsaszí­nűre mintázta a gomolyfelhők- kel tarkított egeket. Megkísérelte a munkanélküliség elfogadtatá­sát is. Hát ez az, ami nem ment. Valószínűleg azért, mert szöve­gét maga sem hitte el. S még egy: a teljesítmény mindenről vall. Félreérthetetlenül... Filmtorzók Semmi közöm a Szabadság té­ri káoszhoz, az viszont aggasztó, hogy egyre silányabb a filmkíná­lat. Ócska, megkopott fércmun­kákat vetítenek, amolyan se füle, se farka művecskéket. Kilence­dikén este a 2-es csatornán a Derrick ki tudja hányadik epi­zódját szenvedtük el. Találkoz­hattunk ismét sablonos szituáci­ókkal, az íróasztalízű figurákkal, a mindig egyformán bonyolított cselekményecskével. Csak némi felüdülést hozott az egyes adón az angol cégjelzé­sű Anyai szeretet. A stáb tagjai legalább rutinból jeleskedtek. Tudták, mikor mit kell tenniük azért, hogy — legalábbis pillana­tokra — elbűvöljék a nézőt. Jól­esett ez a törődés, mert már el­szoktunk tőle. Épp ezért kész­séggel elnéztük a szürkébb blok­kokat, az esetenkénti téblábo- lást. Ezután a Duna Tévén láthat­tuk az angol-francia Fogolyt, amelyet ügyetlenül javasoltak. Egyáltalán nem a felső tízezer lelki ürességét, magányát tük­rözte ez az alkotás, hiszen ilyes­féle jelenségekkel minden réteg­ben találkozhatunk. A bakik okozták a bajt. A bárgyú téma, a csigalassú­sággal vánszorgó, cammogó tör­ténet, a részeire hulló, a semmi­féle rendezőelvet nem ismerő öt­letszövés. Mégis rabjai lettünk — stílusos kifejezést használva — a képer­nyőnek. Amolyan „ez van, ezt kellene szeretni” alapon. Nem rajongtunk, legfeljebb azon meditáltunk, hogy érdemes e ennyire szétforgácsolni az amúgy sem számottevő erőket. Megfontolandó... \ Pécsi István Dave Dave boldog, mindennapi ember, aki azzal a rendkívüli tu­lajdonsággal rendelkezik, hogy megtévesztésig hasonlít Harri­son Mitchellre, az USA 44. elnö­kére. Ráadásul Mitchell dublőrt keres, aki mentesítené őt a köz- szereplésekkel járó kötelezettsé­gek és veszélyek alól. Fel is kere­sik az elnök bizalmi emberei, hogy vállalja el egyetlen alka­lomra Mitchell helyettesítését a legközelebbi nyilvános szereplé­sen. Mitchell elnök azonban egy váratlan szívroham következté­ben válságos állapotba kerül, és Dave-nek nincs más választása, mint tovább játszani Amerika legnagyobb közjogi méltóságá­nak szerepét. A helyzet újszerű­ségének a varázsa gyorsan szer­tefoszlik. Az elgondolkoztató humorú vígjáték főszerepeit Ke­vin Kleine és Sigourney Weaver játssza. A Dave-et az egri Uránia mozi mutatja be. Brazil A Gyalog-galopp, a Brian éle­te, a Halászkirály legendája című filmek rendezőjének ez a klasszi­kus alkotása megjelent videoka­zettán is. Az elképzelt jövőben, a technikai csodák jéghideg vilá­gában játszódik ennek a szürrea­lista álomnak a története. Egy igazi antihős áll a középpontban, aki szerelmét igyekszik meg­menteni az erőszaktól. Terry Gilliam szatírája — Robert de Niro főszereplésével — emléke­zetes élményt nyújt. A film meg­található a Videotopban. Egy jelenet a Dave című filmből „Boldog vagyok, hogy ezt a hivatást kaptam Istentől” — mondja Lászíó László

Next

/
Thumbnails
Contents