Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1994. január 13., csütörtök Az egri egyházkerület ottawai érseke Kanadai beszélgetés László Lászlóval A Laurier Avenue-n kocsiká- zunk a városból kifelé, és Beethoven szimfóniáját hallgatjuk. Az alkalomhoz illően Széli György vezényel. Jólesik, ha itt, a tengerentúlon, magyar ember nevét mondja egy angol riporter. Erős napsütésben Ottawából Montrealba igyekszünk. A gépkocsit László László atya vezeti. Hosszasan küszködik a hangerővel és a légkondicionálóval, hogy a legnagyobb kényelemben tölt- hessük el ezt a kétórányi utat. „Két barátomat pappá szentelik Montrealban. Az egyik 40 évesen jött rá, hogy nagyon hosz- szú és keserves út vezet Istenhez hivatalnoki munkáján keresztül. Volt bátorsága feladni a kényelmes egzisztenciát, hogy Isten igéit hirdethesse. Az én esetem sem egészen normális. Hatvanéves elmúltam már, amikor súlyos egészségügyi problémáim miatt az Istenhez vezető utat kerestem. Elhatároztam, hogy az ő szolgája leszek, igéit hirdetem. Hét éve megállapították, hogy rákos vagyok. Mi volt az élet értelme? Sosem nősültem meg, még csak gyermeket sem neveltem. Békétlen, nyugtalan voltam, megoperáltak, kivágták belsőm egy részét. Aztán azt mondták, nincs rákom. Hatvanéves elmúltam akkor. Hogyan tovább? Kelet-európai történelmet tanítok a Concordián. Nyugdíj előtt állok. Menjek visz- sza Burgenlandba, ahonnan a családom való? Vagy Kőszegre, ahol születtem, éltem? Valakihez tartoznom kell! Éljem nyugdijaséveimet Magyar- országon, amelyet 1946-ban — húszévesen — otthagytam? Nehéz lenne már visszaszoknom. Az emigráns lét első, nehéz évei, amelyeket pincérkedéssel töltöttem, majd pedig küzdelmes tanulóéveim a Columbián, nem engedik meg nekem, hogy a napon sütkérezzem végig a napjaimat. Felgyógyulásom után néhány hétig a cisztercitákhoz utaztam, s részt vehettem az ő életükben. Mikor kiléptem tőlük, tudtam, hogy pappá szenteltetem magam egyszer. Elhatározásom támogatta és segítette Henkei atya, azután az egykori helynök, Mészáros Lajos és a mostani érsek úr, dr. Seregély István. Hosszú idő után tavaly nyáron látogattam el először Heves megye gyönyörű városába, amikor is diakónus lettem, majd januárban ugyanitt pappá szenteltek, így tartozom én az Egri Egyház- kerülethez, s vagyok egyszerre ottawai érsek és az Összes Nyugati Magyarok Püspökének, Miklósházi Attilának is beosztott papja. Idősebb kollégáim erre azt mondják: egy püspök is egy- gyel több, mint kellene. Nyugdijamból élek, fizetést nem kérek szolgálataimért. Ha már Istent szolgálom, szolgálhatom ingyen is. Hálából felajánlottam az egrieknek, hogy minden évben egy papot Montrealban kánonjogra taníttatok. Itt doktorátust is szerezhetnek. Megdöbbenve olvasom a levelüket, hogy most nincs üyen emberük. Itt, Ottawában nincs könnyű dolga egy papnak. Húsz évig nem volt magyar nyelvű igehirdetés a katolikus egyházban. A második generáció elment angol vagy francia templomba. Közösségünk nagy része idős, közel a halálhoz. Jelentős távolságban, szerteszórva élünk. Ők kocsit már nem vezetnek. Meg kell próbálnunk elmenni hozzájuk, mert akarják hallani a magyar szót. Sírva köszönik, hogy jöttem, fontos vagyok nekik. S kérdem én: húsz évig miért nem volt itt magyar pap? Miért engedtük meg a kiöregedést, az integrálódást? S miért csak a hivatásukat alacsony szinten gyakorlók jöttek Amerikába igét hirdetni? Olyanok, akik otthon sem állták meg a helyüket! A jezsuiták szerencsére most átveszik a gyülekezetek egy részét. Ők jól képzett emberek. Időben, még a kommunizmus és az államosítás elől menekítették a fiatalokat, a jövő számára. Boldog vagyok, hogy ezt a hivatást kaptam Istentől. A feltámadás reményében vigasztalom a hívőket. Minden áldott alkalommal az óhaza feltámadásáért imádkozunk. Úgy gondolom, ráfér! Sziki Károly Nőtt a gyermeknevelési támogatás Mint ismeretes, a szociális törvény néhány ellátás összegét a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjhoz viszonyítva határozza meg. Mivel ez utóbbi 1994. január 1-jétől 400 forinttal emelkedett, és ma 6800 forint, így ennek megfelelően változott a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküli-járadékra már nem jogosultak jövedelempótló támogatásának összege, továbbá az ápolási díj is. Természetesen az állami költségvetés ennek megfelelően emelte a szociális ellátásra jutó pénzösszegeket is. Míg 1992- ben 16, tavaly 30,8, az idén viszont már 39,7 milliárd forintot hagytak jóvá erre a célra. Gyermeknevelési támogatásra az az édesanya jogosult, aki három vagy több kiskorú gyereket nevel, és a legkisebb gyerek 3-8 év közötti, ahol a család egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj háromszorosát, jelenleg a 21.400 forintot. A gyermeknevelési támogatás összege most 6800 forint, ebből — mivel az így töltött idő beszámít a szolgálati időbe — 6 százalék tb-járulékot levonnak. 6392 forintot kapnak kézhez az érintettek. A munkanélküli-járadékra nem jogosultak csak akkor kaphatnak jövedelempótló támogatást, ha a családban az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj 80 százalékát, azaz 5440 forintot. Ápolási díjra azok jogosultak, akik a velük egy háztartásban élő, tartósan ápolásra szoruló hozzátartozójukat gondozzák. A 2-18 év közötti betegek után 6800, az ennél idősebb személyek ápolásáért 4080 forint ápolási díj jár. Ez is „munkaviszonynak” számít, tehát társadalom- biztosítási járulék terheli, amelynek levonása után 6392, illetve 3835 forint kapnak kézhez az érintettek. (FEB) Törvényjavaslat a betegségek ellen! Mire telik majd az egészségfejlesztési alapból? Sajnálatos tény, hogy egész Európában nálunk a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam: a világátlagot jelentő 74 esztendővel szemben mindössze 69 év. Különösen aggasztóak a férfiak kilátásai. Ha nem következik be lényeges gazdasági, társadalmi változás, akkor egy most születő fiúcsecsemő nem éri meg a 65. életévét sem. A lányok életkilátásai jobbak: az elorejelzett 73,7 évvel közelítenek a világátlaghoz. Az egészségbiztosítási pénztár jövőre mintegy 2,5 milliárd forintot költ a betegségek megelőzésére. A járulékokból elkülönített pénz mellett a központi költségvetésből is juttatnak erre a célra: létrehozzák a Nemzeti Egészségfejlesztési Alapot. A Népjóléti Minisztérium erről szoló előterjesztését a kormány? már elfogadta, és az a közeljövőben kerül a Parlament elé. A legfontosabb cél a népesség egészségi állapotának javítása, az idő előtti halálozás megelőzése. Mivel a betegségek jelentős része az egészségtelen életmód következtében alakul ki, elsősorban a helyes életvitel megismertetésére fordítják majd az alap pénzét. A korszerű táplálkozás népszerűsítése, a túlzott mértékű dohányzás és alkoholfogyasztás megakadályozása, a kábítószerek és bódító hatású gyógyszerek visszaszorítása mellett jelentős összeget fordítanak a környezeti ártalmak megszüntetésére is. A törvényjavaslat szerint a költségvetési tervben meghatározott összeg mellett 1995-től az egészségkárosító termékek éves fogyasztásiadó-bevételének 2 százalékát szintén az egészség- fejlesztési alapnak utalják at. Várhatóan külön törvény rendelkezik majd arról, hogy a tiltott dohány- és alkoholreklámok miatt kiszabott pénzbírság meghatározott része is az alap vagyonát gyarapítsa. Természetesen számítanak a polgárok egyéni befizetéseire, felajánlásaira is. Amennyiben a Parlament elfogadja az előteijesztést, akkor a népesség életmódjának egészségesebbé tételét elősegítő programok megvalósításához támogatást kérhetnek az alaptól a helyi önkormányzatok, a munkahelyek és az egyesületek. Az egyes emberek egészségi állapotát felmérő és a leggyakoribb betegségeket megelőző akciók támogatására az egészségügyi intézmények is kérhetnek pénzt ebből a forrásból. Hasonlóképpen támogatják a kutatási és fejlesztési elképzeléseket is. Pályázni azonban csak akkor lehet, ha a kérelmezők a céljuk megvalósításához szükséges teljes összegnek legalább 20 százalékával maguk is rendelkeznek. A nyilvános pályázati felhívást minden év április 30-ig a népjóléti miniszter teszi majd közzé. Jövőre, az első esztendőben, szeptember 30-ig kell benyújtani a kérelmeket. A gyógyszerárakról A január 1-jétől érvényes gyógy szertérítési dijak emelkedését nem lehet teljes egészében a gyógyszergyárak számlájára írni — erősítette meg Molnár Ká- rolyné, a Magyar Gyógyszer- gyártók és Nagykereskedők Országos Szövetségének főtitkár- helyettese az MTI-hez eljuttatott közleményében. A dokumentumból kiderül: bár a lakosság a patikákban a térítési dijak 40 százalékos emelkedését tapasztalja, a drágulásnak csak egyik összetevője a 16-17 százalékos termelőiár-emelés. Emellett ugyanis árnövelő hatású az importkészítményeknél a forint leértékelésével együtt járó beszerzési árak emelkedése, valamint a támogatási rendszer módosulása. Az idei gyógyszertámogatási keretösszeg a szükséges 60-62 milliárd forintnál jóval kevesebb, várhatóan csak 50 milliárd forint lesz. Ez indokolta a gyógyszertámogatási rendszer módosítását, a gyógyszerek egy részénél a fogyasztói árakhoz nyújtott tb-tá- mogatás csökkenteset. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például egy korábban 95 százalékos támogatás 80 százalékra való mérséklésé a térítési díj négyszeres, míg a 80 százalékról 50 százalékra való átsorolás a térítési díj két és félszeres növekedését okozza. HANG-KÉP Film- és videopremierek Vérbeli kabaré? Nincs béke a rádiósberkekben sem. Forrósodnak az indulatok, nem szűnik a vagdalkózás, az egymásra mutogatás, a csakazért- is elvi kötődés. Az egészben az a bántó, bosszantó, hogy e viadal- makba beavatják a hallgatót is. Azt, aki minderre nem kíváncsi, aki csak egyet kíván: sokoldalú, árnyalt, hiteles, pártkötődésektől mentes tájékoztatást. E sorok íróját soha nem vezérelték efféle szempontok, s nem tartozott sehová. Ez a magyarázata annak, hogy érzékenyen reagál a szubjektív mozzanatokra. Postázzák azt bármelyik szekértáborból. Az elmúlt napokban ismét két véglettel „ütközhettem.” Szombaton délelőtt Folytatjuk! címmel szembesülhettünk a Rádiókabaré hivatalos helyről kissé ízléstelennek minősített programjával. Nos, néhány nyers kifejezéstől, kissé övön aluli ütéstől eltekintve élvezetes műsort figyelhettünk végig. Kár, hogy olykor az előbb említett negatívumok hatottak, holott nem létjogosultságukat, hanem feleslegességüket nyomatékolták. Verebes István — noha már többször elbúcsúzott ettől a műfajtól — most bizonyította, hogy karakteres személyiség, s függetlenségét akkor is hangsúlyozta, amikor még egy helyről szolgáltatták a talpalávalót. Dstorozta a kaméleonságot, a fröcskölődést, azokat a figurákat, akik mostanság tündökölnek, s más szemében kutatják a szálkát, ám a magukéban a gerendát sem veszik észre. Úgy is mondhatnám: a polgárok, a csak igazsághű leendő szavazók álláspontját igyekezett megfogalmazni. Igaz, nem tökéletesen, mégis többnyire bocsánatos nekihevülésekkel tarkítva. Hofi is pódiumra lépett, s igazolta: végleg nem találja a helyét, zömében elkoptatott közhelyeit frissítgeti. Méghozzá egyre reménytelenebbé. A Vasárnapi Újság egyik jegyzete viszont azzal hökkentett meg, hogy a tollforgató rózsaszínűre mintázta a gomolyfelhők- kel tarkított egeket. Megkísérelte a munkanélküliség elfogadtatását is. Hát ez az, ami nem ment. Valószínűleg azért, mert szövegét maga sem hitte el. S még egy: a teljesítmény mindenről vall. Félreérthetetlenül... Filmtorzók Semmi közöm a Szabadság téri káoszhoz, az viszont aggasztó, hogy egyre silányabb a filmkínálat. Ócska, megkopott fércmunkákat vetítenek, amolyan se füle, se farka művecskéket. Kilencedikén este a 2-es csatornán a Derrick ki tudja hányadik epizódját szenvedtük el. Találkozhattunk ismét sablonos szituációkkal, az íróasztalízű figurákkal, a mindig egyformán bonyolított cselekményecskével. Csak némi felüdülést hozott az egyes adón az angol cégjelzésű Anyai szeretet. A stáb tagjai legalább rutinból jeleskedtek. Tudták, mikor mit kell tenniük azért, hogy — legalábbis pillanatokra — elbűvöljék a nézőt. Jólesett ez a törődés, mert már elszoktunk tőle. Épp ezért készséggel elnéztük a szürkébb blokkokat, az esetenkénti téblábo- lást. Ezután a Duna Tévén láthattuk az angol-francia Fogolyt, amelyet ügyetlenül javasoltak. Egyáltalán nem a felső tízezer lelki ürességét, magányát tükrözte ez az alkotás, hiszen ilyesféle jelenségekkel minden rétegben találkozhatunk. A bakik okozták a bajt. A bárgyú téma, a csigalassúsággal vánszorgó, cammogó történet, a részeire hulló, a semmiféle rendezőelvet nem ismerő ötletszövés. Mégis rabjai lettünk — stílusos kifejezést használva — a képernyőnek. Amolyan „ez van, ezt kellene szeretni” alapon. Nem rajongtunk, legfeljebb azon meditáltunk, hogy érdemes e ennyire szétforgácsolni az amúgy sem számottevő erőket. Megfontolandó... \ Pécsi István Dave Dave boldog, mindennapi ember, aki azzal a rendkívüli tulajdonsággal rendelkezik, hogy megtévesztésig hasonlít Harrison Mitchellre, az USA 44. elnökére. Ráadásul Mitchell dublőrt keres, aki mentesítené őt a köz- szereplésekkel járó kötelezettségek és veszélyek alól. Fel is keresik az elnök bizalmi emberei, hogy vállalja el egyetlen alkalomra Mitchell helyettesítését a legközelebbi nyilvános szereplésen. Mitchell elnök azonban egy váratlan szívroham következtében válságos állapotba kerül, és Dave-nek nincs más választása, mint tovább játszani Amerika legnagyobb közjogi méltóságának szerepét. A helyzet újszerűségének a varázsa gyorsan szertefoszlik. Az elgondolkoztató humorú vígjáték főszerepeit Kevin Kleine és Sigourney Weaver játssza. A Dave-et az egri Uránia mozi mutatja be. Brazil A Gyalog-galopp, a Brian élete, a Halászkirály legendája című filmek rendezőjének ez a klasszikus alkotása megjelent videokazettán is. Az elképzelt jövőben, a technikai csodák jéghideg világában játszódik ennek a szürrealista álomnak a története. Egy igazi antihős áll a középpontban, aki szerelmét igyekszik megmenteni az erőszaktól. Terry Gilliam szatírája — Robert de Niro főszereplésével — emlékezetes élményt nyújt. A film megtalálható a Videotopban. Egy jelenet a Dave című filmből „Boldog vagyok, hogy ezt a hivatást kaptam Istentől” — mondja Lászíó László
