Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
HÍRLAP, 1994. január 13., csütörtök HATVAN ÉS KÖRZETE 5 „Az átépítés alatt a működés zavartalan” Gyerekeknek Játszóházi hétvégét hirdet január 15-én, 9-től 12 óráig a hatvani Városi Művelődési Központ. A rendezvény keretében rajzolással, mesefilm-nézéssel múlathatják a kicsik az időt. Ankét Hatvanban Ma este 6 órakor kezdődik a „Hazahív a hűség” című, ankét- tal, könyvvásárlással és dediká- cióval egybekötött irodalmi műsor az Ady Endre Városi Könyvtárban. Az est vendége lesz a bemutatásra váró kötet szerkesztője, Lisztóczky László, az egri Eszterházy Karoly Tanárképző Főiskola tanára. A rendezvényen Balog Ágnes énekel és Jónás Zoltán mond verseket. A szervezők — a Ratkó József Köz- művelődési és a TIT Bugát Pál Egyesületek vezetősége — mindenkit szeretettel várnak. Helyi képviselet A Köztársaság Párt hatvani képviselete a Móra Ferenc utca 6. szám alatt várja az érdeklődőket. Telefonon a 37/342-353-as számon adnak felvilágosítást. Erdei iskola Új esztendőt kezdett a Hatvani Ifjúsági Tábor is. Egyelőre csupán a helyi szakközépiskola növendékei ismerkednek ott szakmájukkal a tanműhelyben, ám február hetedikén ismét tágra nyitják a kapukat. Akkor érkeznek ugyanis szentendrei diákok, akik egy ideig erdei iskolaként használják a faházakat, s a jó levegőn tanulnak. Egy véradó halála A napokban hunyt el a zagyvaszántói 73 esztendős Kiss János, aki 180-szoros véradó volt. Korábban nagyon sok beteg köszönhette többek között neki is az életét. [ CIPŐ VÁSÁR! I CSIZM AAKCIÓ! TÉLI - TAVASZI LÁBBELIK! MAJDNEM FELÁRON! ÖBLÍTŐK, HABFÜRDŐK DISZKONTÁRON! Január 14-én 9—18 óráig HATVAN Vasutas Művelődési Ház Január 15-én 8 —14 óráig EGER MH Helyőrségi Klub (Folytatás az 1. oldalról) — Csakúgy, mint az országban mindenhol a polgármestereké, úgy az ön mandátuma is lejár — ha csak az Országgyűlés másképpen nem akarja — ebben az esztendőben, így indokolt egy féle számvetés. Mennyiben változott meg az ön életformája attól, hogy polgármester lett? — Hát, remélem, hogy emberként nem változtam semmit. Az életritmusom és a munkakörülmények, azok mások lettek. Ráadásul rengeteg embert megismertem, úgyhogy — mivel sokat járok gyalog — a sétáim szinte csak köszönésből állnak. Kényszert érzek erre, még akkor is, ha az illetőt esetleg csak látásból ismerem, különösképpen akkor, ha hölggyel találkozom. — Van hely, ahová el tud húzódni, ha akar? — Nem akarok különösebben elbújni. Szerencsére — ha akad is rá példa — a lakásomon nem nagyon keresnek hivatalos ügyben, így az otthonom nyugodt, bár tényleg nem keresem a menekülés lehetőségét. Sőt, ha hívnak bármilyen párt rendezvényére — az MSZMP-től az NDSZ-ig —, akkor oda elmegyek, s ha éppen tőlem kérdeznek valamit, akkor válaszolok. — Talán irigylésre méltónak is lehetne nevezni az ön helyzetét, hiszen a városban nem pattant ki az ön vezetése idején nagyobb botrány. Jól titkolják, vagy tényleg nincsenek ilyenek? — Is-is. Ha vannak is gondok, akkor azokat jobban szeretem szűkebb körben elintézni, bár szélesebb körű megbeszéléseken is teljes nyíltsággal válaszolok minden kérdésre. Azért én nem irigyelném magamat. A lengyelpiac kihelyezése, vagy a tsz tanműhelyének a megvásárlása itt is felborzolta a kedélyeket. Az árusok például azzal fenyegetőztek, hogy ide vonulnak a polgármesteri hivatal elé, úgy tüntetnek. Adtunk nekik garanciákat, s az idő bennünket igazolt. Most például konfliktusunk van a pedagógusokkal a béremelés miatt. Ez azért is rossz, mert véleményem szerint ezt nem elsősorban helyben kell megoldani, hiszen hiába kategorizálják országosan a pedagógusokat különböző bértáblákba, ha nem biztosítják rá a fedezetet. Talán azért vagyok könnyebb helyzetben, mint a megye városaiban dolgozó többi polgármester kollégám, mert én egy vállalkozásból jöttem ide, s így mentalitásomból adódóan is arra törekszem, hogy mindig a legjobbat és a legolcsóbbat találjam meg. Amikor pályázatokat írtunk ki, a vesztes soha nem reklamált, mert tudta, hogy tiszta versenyben maradt alul. Ezt én nagyon fontosnak tartom. Szerintem az országnak is az a baja, hogy az SZDSZ nem törődött bele, hogy második lett. Nálunk azt is tudomásul vették, amikor a lakáskezelésre kiírt pályázatot egy olyan kft. nyerte el, amelynek én is tagja vagyok. Minden teljesen nyilvános volt, csak azért aggódtak sokan, hogy emiatt támadhatóvá válók. Én pedig úgy éreztem: nem tehetem meg hetven emberrel, hogy amiatt essenek el egy munkától, mert én vagyok a polgármester. Teljesen kivontam magam a döntésből, s másokra bíztam. — Szóba került már, hogy ez az utolsó év, utána vagy mások jönnek, vagy nem. Ez az állapot nem lazítja el a testületet? — Azt hiszem, hogy a hatvaniak egy nagyon jó képviselő- testületet választottak. Törvényességi hibát nem követtünk el, s talán a határozataink tartalma is többségükben jó volt. Tudom, hogy néhány képviselő nem indul majd újra, mert időrablónak, szócséplőnek tartják az üléseket. Annak idején én javasoltam, hogy korlátozzuk a felszólalások időtartamát, de leszavaztak, s ma már látom, hogy jól tették, hiszen azért vagyunk itt, hogy mindent alaposan megbeszéljünk, és sajnos néha túlbeszéljünk. Egykét ember nem jár csak ülésekre, de a törvény értelmében nem szólíthatjuk fel őket lemondásra. — Lesz-e valamilyen látványos intézkedés a finisben, mint például Egerben az uszoda építésének a megkezdése? — Jó, hogy mondja ezt az uszodát. Gyanítom, hogy arra is jut majd megyei pénzből, ami még önmagában nem baj, hiszen kell egy ilyen patinás létesítmény. Nekünk itt Hatvanban az a problémánk, hogy például a kulturális fejkvótából nem kapunk semmit, pedig akár már az erkölcsi támogatásnak is örülnénk a könyvtár vagy a kórház átépítése kapcsán. Most új beruházást nem kezdünk, működtetni kívánjuk az intézményeinket, és ez sem kevés. Talán nagyobb léptékű kezdeményezés lesz Újhatvan csatornázása, és az, hogy szeretnénk ezt a belvárosi, zsúfolt buszmegállót a város szélére telepíteni. — Hivatalosan még nem erősítették meg a hírt, hogy a kereszténydemokraták hatvani ország- gyűlési képviselőjelöltje ön lesz. Ön megerősíti? — Egyelőre nem. Valóban megkerestek, s gondolkodom is rajta. De ha azt vesszük figyelembe, hogy annak idején a polgármester-választáskor egy hónappal a voksolás előtt még nem jelentkeztem, akkor azt kell mondanom, hogy most is van még időm. Ir . „ Kovács Attila Telefonhálózat Horton Bizony, már kevés település akad a megyében, amelyik nincs bekapcsolva a távhívóhálózatba, s így kénytelenek a posta kurblis kézi kapcsolását igénybe venni azok, akik telefonon kívánnak kapcsolatot létesíteni valakivel. Ezek közé a falvak közé tartozik a Gyöngyösről Hatvan felé vezető úton lévő egyetlen település, Hort is. Ezek az áldatlan állapotok azonban már nem tartanak sokáig, ugyanis nemrégiben — ahogy arról lapunkban is beszámoltunk — új központot adtak át Gyöngyösön, s így már jóval több előfizető hívható — a 37-es körzetszám segítségével — Gyöngyös és Hatvan környékén, így nyílt lehetőség arra is, hogy a közeljövőben Horton is lesz crossbar. A szerelési munkálatokat már az év első napjaiban megkezdték az egri EVILL Kft. munkatársai, s rövidesen valamennyi igénylő készüléket kaphat a községben. * * * Vereb Zoltán összeköttetést teremt (Fotó: Gál Gábor) Várja a beköltözőket a megszépült nagykökényesi üzletközpont és polgármesteri hivatal (Fotó: Gál Gábor) A nagykökényesiek örömére Korábban az áfész tulajdonát képezte az az ingatlan, amelyet a nagykökényesi önkormányzat 2,5 millió forintért vásárolt meg. A rogyadozó, vizes, egészségtelen épület felújítására további 11 millió forintot kellett áldozni ahhoz, hogy az használható legyen. A falu központjában álló házban kap helyet a polgármesteri hivatal (végre kényelmesen elférnek majd, s felszabadul a kultúrház), a posta, a takarékszövetkezet, az orvosi rendelő, az önkiszolgáló üzlet, a presszó és az italbolt. Az utóbbi három üzemeltetésére az önkormányzat pályázatot írt ki azzal a megkötéssel, hogy a boltokat és a szórakozóhelyet összevontan csak egyetlen vállalkozó bérelheti, s kizárólag kökényesieket alkalmazhat. Erre azért volt szükség, mert a legnyereségesebbnek ígérkező kocsmára többen is jelentkeztek, ugyanakkor a nem túl nagy haszonnal kecsegtető diszkontboltért nem kapkodott senki. A másik elvárás pedig a helyi munkanélküliség enyhítésére hivatott. A kereskedelmi egység működtetését Koszora Győzőné nyerte el, aki már eddig is közmegelégedésre ténykedett egy vegyesboltban. A polgármestertől megtudtuk: az asszony Nyugatról ellesett üzleti fogásokkal édesgeti magához vásárlóit, hét embert foglalkoztat majd, s személyében garanciát látnak arra: a nagykökényesiek semmiben sem szenvednek majd hiányt. (né-zi) Kocsis Albert hegedűművész A hatvani világhódító Kocsis Albert, a világhírű hegedűművész Hatvanban született. Ide kötik gyermekkori emlékei, itt van eltemetve édesapja és nagyszülei, akik közül Nagy Lajos volt a legnevezetesebb. Nemcsak azért, mert jelentős szerepet játszott a város társadalmának életében (1919-ben országgyűlési képviselője volt Hatvannak), de azért is, mert minden bizonnyal tőle örökölte a zenei tehetségét: a nagyapa évtizedeken át tagja, majd díszelnöke volt a hatvani vasutasok dalárdájának. Visszaemlékezve gyermekkorára, egy alkalommal elmondta, mennyire hálás a sorsnak, hogy nem egy nagyváros kőrengetegében élhette gyermekéveit, hanem a Zagyva-parti kisvárosban, ahol szabadabban áramlik még a szél is. A betűvetést a patinás belvárosi elemi iskolában tanulta, amely idén ünnepük százéves fennállását. Négy évet töltött a hatvani gimnázium padjaiban. Éppen azokat az éveket, amelyek meghatározó szerepet játszanak az ember egyéniségének kialakulásában. Felnőtt fejjel is vallotta, hogy a gimnáziumi tanulmányai idején kapta meg az alapot az emberré váláshoz, a szép kereséséhez, itt indult el a művészetekhez vezető úton. Tanárai közül Diósi Kornél az anyanyelv és az irodalom iránti érdeklődését keltette fel, Juhász Lajos és Gedeon Béla a természet szeretetére nevelte. Jeney Zoltán és Csertő Ferenc a képzőművészetek és a zene harmóniájára hívta fel a figyelmét. Faragó tanár úr vezetésével készült a sportversenyekre, dr. Horváth Lehel cserkésztiszt szervezte meg a gyergyói kirándulásukat, amelyen megismerkedhetett a székelyekkel, és a székely népdalokat hallhatta, gyűjthette a legtisztább forrásból. Itt Hatvanban, a helyi zeneiskolában vett először kezébe hegedűt, tanulta a vonó kezelését Mezei Gyuszival együtt, gyermekkori pajtásával, aki azóta országos hírű népzenész lett. A gimnázium igazgatója meghívására vehetett részt egy teadélutánon, ott hallott először hegedűművészt játszani, a budapesti Varga Tibort. A Hatvanban eltöltött években alakultak ki azok a gyermekkori barátságok, amelyek végigkísérik az embert egy életen át, különösen akkor, ha van lehetőség a barátság tüzének ápolására. Tizenhat éves volt, amikor megvált a hatvani gimnáziumtól. Tanárai javaslatára átiratkozott a budapesti zenei gimnáziumba Nem kis anyagi gondot jelentett ez a lépés vagyontalan édesanyjának, hiszen ettől az évtől egyedül kellett gondoskodnia gyermekének neveltetéséről, az édesapa korai halála következtében. A szülőváros azonban nem hagyta magára. A képviselő-testület kérésére 1200 forint tanulmányi segélyt utalt ki a tehetséges fiatalember számára, mert „minden remény megvan arra, hogy kiváló zenei képessége kellő kiművelés után valódi értéket fog jelenteni nemcsak Hatvannak, mint szülővárosának, hanem az egész magyar nemzetnek is.” A kiváló zenei tehetséggel megáldott fiú igazolta a megelőlegezett bizalmat. Sikeresen elvégezte zenei gimnáziumi tanulmányait, majd 1955-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett hegedűművészi oklevelet. Tanárai között ott volt Zathureczky Ede, Gábriel Ferenc, Weiner Leó és Kodály Zoltán. A diploma megszerzése után az Országos Filharmónia szólistája lett, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. A hetvenes évek elejétől a kölni Rajnai Kamarazenekar művészeti vezetője. 1978-tól 1984-ig átvette a Nyugatnémet Kamaraszólisták kamarazenekarának vezetését, amelyet a nemzetközi sajtó és a szakmai világ egybehangzó véleménye szerint kiemelkedő együttessé kovácsolt. Tapasztalatainak összegzéseként megalakította a Nemzetközi Bartók Béla Kamarazenekart, ahol az első karmesteri emelvényről vezényelt. 1982-től a Kasseli Zeneakadémia tanára, ahol az intézet vonósképzését irányítja. Nem szakadt el a hazai művészeti élettől sem. 1975-től a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar szólistája, és zsúfolt elfoglaltsága ellenére, amikor teheti, idehaza is hangversenyez. Maga a zenepedagógiai tevékenység is embert próbáló feladat, neki azonban arra is van ereje, hogy bejárja hegedűjével a nagyvilágot. Mesterkurzusokat tart Németországban, Olaszországban és Ausztriában. Hangversenyez Berlinben, Kölnben, Párizsban, Bécsben, Luzernben, Koppenhágában, Bostonban, Afrikában, Kanadában, Japánban. A rádió- és tv-felvételeken kívül több mint húsz hanglemezt készítettek játékáról Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban. A világ újságai elragadtatással írnak játékáról. A berlini Morgenpost: Kocsis Albertben kitűnő hegedűst ismertünk meg, akinek különleges adottságai vannak Mozart zenéje iránt. — Kölner Stadt-Anzeiger: Vivaldi zenéje Kocsis vonója alatt újjászületett. — Tokió — The Mainichi Daily Folk: Kocsis tökéletes mesteri tudást bizonyított. — Leningrad — Szovjetszkaja Kultúra: Nem fél a nagy feladatoktól, és általa minden zenei mű nagy sikert arat. — Luzern — Luzer- ner Neueste Nachricht: Kocsis Albert minden szempontból nagyszerű előadó volt. — Koppenhága — Land und Fold: Óröm volt Kocsis Albertet megismerni. Párizs — La Monde: Ebben az esetben Kocsis Albert az, aki a legtisztább előadó. Boston — Boston Globe: Csodálatos hang, hibátlan technika, mély zeneiség jellemzi Kocsis Albert játékát. Nem marad el a hazai elismerés sem. 1961-ben Liszt Ferenc- dijjal, 1963-ban SZOT-díjjal tüntetik ki, 1987-ben pedig megkapja az érdemes művész címet. „Hírhedett zenésze a világnak”, de szülővárosától sohasem szakad el. Tartja a kapcsolatot nemcsak lélekben, hanem levélben, telefonon, és amint lehetősége van, haza is látogat. Örömmel találkozik rokonaival, barátaival, a zenésztársakkal. Szívesen eleget tesz meghívásoknak. Nem felejtjük el, hogy a hatvani gimnázium 60 éves jubileumán játékával gyönyörködtette az ünnepi közönséget, a „Hatvani Gála” keretében játszott szülővárosának. Idén pedig — ígérete szerint — részt vesz az I. sz. általános iskola százéves fennállásának ünnepi műsorán. Németi Gábor
