Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1994. január 29-30., szombat-vasárnap Vajon hány olffal szennyezi egy ember a környezetét? A Lancet című tekintélyes angol orvosi szaklap az egyik közelmúltbeli számában meg­lehetősen kényes kérdést fesze­get P. O. Fänger professzor, a belső tér légszennyezettségének (Indoor Pollution Anm.) elis­mert nemzetközi szakértője. Ki­indulva abból, hogy amint az ember súlyát kilókban, magas­ságát pedig centiméterekben mérik, úgy helyénvaló lenne azt is mérni, milyen mennyiségű légszennyeződést „produkál” egy ember. Ennek mérésére Fänger professzor, mint egysé­get, az egy olf-ot jelölte meg. Fänger professzor szerint egy olf fejezi ki azt a légszennyezést (szagok, stb.), amelyet egy átla­gos felnőtt, elsősorban ülő fog­lalkozást űzve, normális hőmér­sékleti viszonyok között na­ponta „produkál”. Ezek szerint a levegőt legin­kább szennyező emberek első­sorban azok, akik naponta és testmagasságukhoz viszonyítva egy olfnál több légszennyezés „produkálnak”. Ugyanakkor James McCor­mick professzor, a dublini Tri­nity College professzora, az is mert egészségügyi szakértő sze­rint az orr legnagyobb „ellen­sége” nem az olíban kifejezett légszennyeződés, hanem az a sok mesterséges illat, amelyet a levegőben széthintenek éppen azért, hogy az emberi izzadság stb. kellemetlen szagát ellensú­lyozzák. Nem tudni, mennyiben függ össze Fänger professzor elmefuttatásával, de Slomo Go­ren volt izraeli főrabbi annak a véleményének adott hangot, hogy már az ősi zsidó törvényei is a házasság felbontása okaként említették a kellemetlen lehele­tet. A jordán nők és az egyenjogúság Aszma Sajebnek jogában áll túszokat kiszabadítania, gyors­tüzelő géppisztollyal lőnie és bűnözőket megbilincselnie. A 23 éves jordán rendőrnőnek csupán egy dolgot nem szabad tennie: a forgalmat irányítania. A Hasemita Királyság ötszáz női rendőrét három évvel ez­előtt vonták ki a közlekedési szolgálatból, mert torlódásokat okoztak. Túl sok férfi autóve­zető vette le lábát a gázpedálról, amikor megpillantotta a szem- revaló rendőrnőket. Ez a példa jellemzi azt a sza­kadékot, amely a 3,5 milliós Jordániában a nők jogait illető­leg az elmélet és a gyakorlat között tátong. A hivatás, a kép­zés és a politika terén elért bi­zonyos haladás ellenére a társa­dalom, amelyben elsősorban a férfiaknak van szavuk, még nem fogadta el a teljes egyenjo­gúságot. - Erőteljes lendületre van szüksége a nőmozgalomnak - mondta Lena Kanaan, a Nur Királyné Alapítvány munka­társa. Mint az iszlám kultúra or­szágaiban általában, a nők az egyenjogúság terén nyugati tár­saik mögött kullognak. Először a hetvenes évek - olajnak köszönhető - fellendü­lését követően irányult a világ figyelme a jordán nőmozga­lomra. A kedvező lehetőségek sok jordán férfit vonzottak az Öböl menti államokba, ahol maga­sabb béreket fizettek nekik. A nők otthon maradtak, és átvet­ték a külföldön szerencsét pró­bálók állásait. A választójogot is elnyerték. Ma mindenekelőtt a gazdasági élet vezetői és az egyre nagyobb teret nyerő isz­lám fundamentalizmus készte­tik cselekvésre a nők mozgal­mát. A közelmúltban sok nő vesztette el munkáját. Át kellett adniuk helyüket annak a több mint 70 ezer férfinak, akiket azért utasítottak ki az Öböl menti országokból, mert ural­kodójuk, Husszein király nem volt hajlandó csatlakozni az Irak-ellenes háborús koalíció­hoz. Észrevehetően hosszabbak lettek a szoknyák, és sok asz- szony újra fátylat visel, meg­előzendő, hogy a fundamenta­listák kikezdjék őket.- A nők helyzete a társada­lomban és a munka frontján manapság inkább rossznak mondható — nyilatkozta Inam Mufti, aki 1979-től 1985-ig szociális ügyekért felelős mi­niszter volt. Mufti asszony - a második női miniszter a jordán kormányok történetében - ma a Nur Királyné Alapítványt ve­zeti, amelyet Husszein király amerikai származású, negyedik hitveséről neveztek el, és amely aktívan képviseli a nők érde­keit. A nők helyzetével tudo­mányosan foglalkozó Husszein Sahhatre adatai szerint az or­szág női lakosságának munka- lehetőségei az elmúlt években ugyan állandóan növekedtek, de a növekedés aránya lelassult. 1979 és 1990 között - 7,7 száza­lékról 13,8 százalékra nőve - megkétszereződött ugyan a dol­gozó nők aránya, mégis sokan panaszkodnak, hogy rokonaik és barátaik sürgetik őket: adják fel hivatásukat, menjenek férj­hez és alapítsanak családot. Ha Jordánia első pillantásra igen nyugatiasnak tűnik is, a társadalom még átalakulóban van. Sok, Nyugaton tanult férfi is csupán elméletben fogadja el a nők önállóságát, visszariad vi­szont annak gyakorlati követ­kezményeitől. Általánosan elfogadott nézet, hogy a szüzesség a családi be csület dolga, és hogy a fiút illet minden figyelem a családban. Amint a saját feleségről, saját lányról vagy leánytestvérről var szó, kettős mércével mérnek a férfiak. Jordánia asszonyai egysége­sen úgy ítélik meg, hogy na; utat tettek meg az egyenjogúság felé, különösen, ha helyzetüket a szaúd-arábiai vagy kuva nőkével hasonlítják össze. Ilyen körülmények között sokan a tü­relmet tartják a legmegfelelőbb harci eszköznek. - Jobb lassan előrehaladni, mint a sarkunkra állni, még akkor is, ha ezen a módon majd csak a lányom vagy esetleg csak az ő lány nyeri el a teljes szabadságot - vélte Kanaan asszony. Egyszer talán megtudhatjuk, mi is az a rock and roll - mon­dotta Pete Townshend, a legen­dás Who együttes neves veze­tője, szólistája. Townshend sok más zenésztársával együtt ott volt nemrégiben Clevelandben a rockhírességek majdani mú­zeumának alapkőletételénél. E múzeumnak, majd ha végre 1995-re felépül, már nem azt kell bizonyítania, hogy a pop, a rock szerves része lett az egye­temes kultúrának. Bármilyen hihetetlen: e tömegeket moz­gató és kiszolgáló zene, vala­mint a belőle sarjadt mozgalom Macimánia A gyűjtőknek csupán egy kedves darab, a spekulánsoknak viszont egyre inkább tőkebefek­tetés: a teddybear, a szőrös kis játékmaci 90 éve jelent meg a piacon. A Brit Teddybear Egye­sület ötévenként teddyvásárt rendez: 150 kiállító és látogatók tízezrei találkoztak Londonban a közelmúltban, ahol ezúttal mintegy tízezer teddymac volt látható a világ minden tájá­ról. Kiállítók érkeztek az Egye­sült Államokból, Németország­ból és Japánból is. A kiállításon medveklinika működött, az elveszett medve­szemek és -orrok, kitört karok pótlására. A fesztivál legjobban öltözött maciját zsűri válasz­totta meg. Lehetett medvefotó­kat és -könyveket kapni, vala­mint kellékeket a saját maci gyártásához. A „teddy” név egyébként Theodore „Teddy” Roosevelt amerikai elnöktől származik. Amikor ugyanis 1902-ben a Mississippinél medvevadásza­ton vett részt, és egyetlen állat sem került puskavégre, kísérői egy szelídített medvét kötöztél az egyik fához. Roosevelt azonban megtagadta, hogy a állatra lőjön, de az esetről ké­szült karikatúra hatására a kö­vetkező elnökválasztási kam­pánya idején „Teddy” elnök sokezer szőrmemacit engedett szétosztani. így rövid idő alal Teddy mackójából Ted mackó, vagyis teddybear lett. A világ legnagyobb teddy- bear-gyűjteményével ma egy amerikai házaspár rendelkezik. Paul és Rosemary Volpp n< hány éve egy aukción egy kül nősen kedves példányra buk­kant, s mivel mindketten örö­met akartak szerezni a másik­nak, tudtukon kívül egymás el­len alkudoztak, alaposan fel­verve a mackó árát. így „Happy” névre hallgató maci 55 ezer fontba került, és ma a világ legdrágább teddybeare. A rock halhatatlanjainak múzeuma sokmilliós tábora már hét éve várja, hogy megnyíljék ez a hely, ami talán panoptikum, ta­lán „dicsőségmúzeum”-féle lenne. Mint minden az USA-ban, e hírességek háza is reklámcélokat szolgál majd, s kiötlői lemezkiadók, lemezgyá­rak vezetői voltak - akiknek a legtöbb közük van e zene köz­kinccsé tételéhez. Amerikában igen szokatlan módon, kezdetben hiányzott a pénz az intézmény létesítésé­hez. A rock megannyi bölcsője közül kellett kiválasztani a „legigazibbat” anélkül, hogy a többi nagy meg ne sértődjék, s a rockzenész-társadalom hiteles­nek fogadhassa el. New York, Chicago, New Orleans, Nash­ville, Memphis vitáját elkerü­lendő esett a választás a lakos­ság számát és zenei hagyomá­nyait tekintve talán szerényebb Clevelandre. A város most nyilván mindent arra tesz föl, hogy ilyen módon kerülhessen a „legek” közé. Mit láthat az érdeklődő a rock-haliban? A nagy sztárok, az arra érdemesült zenészek pá­lyájával kapcsolatos emlékeket, relikviákat, amelyek segítségé­vel pályájuk nyomon követhető. Bizonyos, hogy a különlege rockmúzeumban bérelt helye lesz a Beatlesnek, a Rolling Stonesnak, Ray Charlesnak, El vis Presley-nek, Aretha Frank­linnak és B. B Kingnek. A beju­tás minimális feltétele egy, leg­alább 25 esztendeje kiadott le­mez. A felsoroltakon kívül sok élő és már elhunyt zenész „nagyágyú” képviseltetheti magát a hallban. Townshend gi­tárjával, Chuck Berry utánozha tatlan „kacsázó” lábtempójával tette emlékezetessé az alapkőle­tételt.-Iu ■ ' V ­Meztelenség és festészet Bernardo B. Bazille festőművész kiállításán, amelynek a párizsi Pompidou-központ adott ott­hont, három meztelen hölgy is pózolt az alkotások között, hogy ezzel is még pikánsabbá tegyék mester tárlatát... Végveszélyben az emberiség? Tizenöt éven belül emberi, sőt, még magasabb értelemmel rendelkező robotok alkothatok, és ezek később uralomra juthat­nak az emberiség felett a Föl­dön - ezt jósolta Kevin War­wick, az angliai Reading egye­temének professzora. A pro­fesszor és csoportja eddig hét, úgynevezett intelligens robotot alkotott meg. A kisautó méretű kerekes kísérleti példányok komputeragyában a professzor állítása szerint egy rovar tudata érhető tetten. A gépecskék ve­szélyre menekülnek, majd foly­tatják tevékenységüket. Ultra­hanggal tájékozódnak, és a brit villamos hálózat használja őket a távvezetékek ellenőrzésére. De a readingi csoport olyan szerkezetet is alkotott, amely pontosabban vezérli egy ka­mion tolatását, mint az ember. Japán tudósok pedig olyan gé­pen dolgoznak, amely legalább egy . macska intelligenciájával rendelkezik - mondta Warwick. E szerkezetek komputeragya a valóságos idegrendszer műkö­dését utánzó ideghálózat tech­nológián alapul. Egy másik brit kutató, a Ke- ele egyetem professzora pedig arról számolt be, hogy egy éven belül megkezdődnek a kísérle­tek olyan számítógépekkel, amelyek szilikonon tenyésztett valódi agysejtekkel működnek majd. Kevin Warwick ezt ve­tette föl előadásában:- Az ember alkotta teremt­mények nem olyanok lesznek, mint az emberek, és nem biztos, hogy szeretni fogják az emberi séget. Ez veszélyes. A mai ro­botikai és mesterséges értelem­kutatások logikus folytatása le­het, hogy az emberiség mond juk ötven év múlva már nem lé­tezik, vagy a gépek rabszolga ságában görnyed. Aki ennek le­hetőségét tagadja, az nem gon­dolkodik reálisan. Ha valami intelligensebb az embernél, ak­kor az ember uralma hamar vé­get érhet. Az USA a hobbik és klubok hazája A tartós hullám készítése közben Verdit éneklő fodrá­szoknak San Francisco épp a megfelelő város, itt ugyanis lé­tezik éneklő borbélyok klubja. A kaliforniai nagyvárosban azok az orvosok is jól érezhetik magukat, akik szeretik a finom itókát: beléphetnek a borivó or­vosok egyletébe, amely ad arra, hogy tagjainak megfelelő hob­bijuk legyen, és ne savanyodja- nak be, mint valami szakbarbár. Mindez csupán két kiragadott példája azon egyleteknek és szervezeteknek, amelyek gomba módra szaporodnak az Egyesült Államokban. Az Or­ganized Obsessions (Szervezett Mániák) címmel megjelent nyilvántartás 23 ezer különféle csoportot sorol fel, és ezek száma minden évben legalább kétszázzal gyarapodik. Felmérések során tíz ameri­kai közül hét nyilatkozott úgy, hogy valamilyen szervezethez tartozik. Az egyesületek évente 26 milliárd dollárt adnak ki kongresszusok, szemináriumok és elnökségi ülések megtartá­sára. Pszichológusok vélemé­nye szerint a klubtagságra tö­rekvés nagyrészt a rohanó tár­sadalmon belüli növekvő elma­gányosodásra vezethető vissza. Az egyesülethez csatlakozás gyakran az egyetlen út, hogy a; emberek elkerüljék az elszige­teltséget. Mindazonáltal ilyen céllal nem ajánlatos a „Loners of America” (Amerika Magányo­sai) ajtaján kopogtatni. A ma­gányosok egylete az alternatív, független életet támogatja, la­kásul a lakókocsit részesíti előnyben. Szervez ugyan kirán­dulásokat is, de határok között: aki túlságosan közelít a másik­hoz, azt kirúgják. Mindenki számára nyitva áll viszont a szellemkutató társa­ság, a kötélhúzók és az arany­halkedvelők egyesülete, to­vábbá a fogpiszkálógyűjtők klubja is korlátlanul vesz fel ta­gokat. Meghatározott felvételi követelményeknek kell viszont megfelelnie annak, aki a Repülő Temetkezési Vállalkozók Egyesületének akar tagja lenni. Kipusztulóban a szibériai tigris A szibériai tigrist a kipusztu­lás fenyegeti hazájában. A Föld legnagyobb tigrisfajtájából már csak négyszáz példány kóborol szabadon Oroszország távol-ke­leti vadonjában, a Vlagyivosz­toktól északra, az Usszuri és Amur folyók, valamint a Ja­pán-tenger között elterülő taj- gavidéken. E pompás nagyra­gadozók száma riasztó ütemben csökken. Az állatbarátok és ál­latvédők fenséges méreteiért és szokatlanul hosszú, világos bundájáért csodálják, ellenségei viszont leginkább „tigrisbor” formájában kedvelik: porrá zú­zott csontjait - folyadékban oldva - erősítőszerként fo­gyasztják. Az ázsiai piacon ezért méregdrága és keresett árucikk. Egy kilogramm tigris­csont Koreában, Kínában vagy Tajvanon a népi gyógymód hí­veinek 250 dollárt is megér. Az USA-beli National Geog­raphic Society és a National Fish and Wildlife Foundation megbízásából amerikai zooló­gusok évekig tanulmányozták a tigrisek életét és szokásait, s követték a nagymacskák és ül­dözőik nyomát. A két szervezet folyóirataiban közölt beszámo­lóikból az is kiderül, milyen el­keserítően tehetetlenek az orosz vadőrök kapzsi honfitársaikkal szemben. Túl nagy a kísérté: amikor egy egész évi Szibéria fizetés hatszorosa „nyúzható le” egy tigrisről. A vadorzók dolgá megkönnyítik a nemzetközi tár­saságok: favágóik hatalmas ré­seket nyitnak a vadon mélyébe. A mintegy 3300 négyzetk lométer nagyságú Szi- hote-Aliny rezerváti mindössze 24, silányan felfegy­verzett vadőrnek kellene megol­talmaznia a tigriseket a vador­zók hadával szemben. A nagy terület ellenére csak néhány jármű áll rendelkezésükre, s többnyire gyalog róják a renge­teget. Léna segítségére későn ér­keztek. Az anyatigris útját az amerikai zoológusok hónapokig követték rádióvevő segítségé­vel. Léna nyakörvét a beépített kis adóval az amerikai kutatók megtalálták, de az állatnak nyoma veszett. Alig tízhetes kölykeit szerencsére sikerült megmenteniük. A két cica az omahai állatkertbe került. Újabb kettő abból a nyolcszáz­ból, amelyeknek a szibériai va­don szabadsága helyett a ketre­cek és kifutók biztonsága jutott.

Next

/
Thumbnails
Contents