Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

HÍRLAP, 1994« január 29-30,, szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Fizessen most, haljon meg később! A falusi fiatalok elvágyódnak... Névre szóló, színes brosúrát kapott a tudósító az egyik közeli temetkezési vállalkozótól. A cég szívhezszólóan arra szólí­totta fel a családot, hogy tervez­zen ugyanolyan gonddal, mint amikor például esküvőről, vagy a gyerekek iskoláztatásáról volt szó. Már t.i. arra a nem szívesen emlegetett, de elkerülhetetlen esetre - ha valaki meghal. Jó ér­zés tudni, hogy rendben men­nek majd a dolgok, hogy olyan temetésünk lesz, amilyet sze­retnénk, és még spórolunk is: aki most fizet, megtakarítja az inflációval járó áremelést - ajánlja Mr. Pumphrey családi vállalkozása, ahol, mint meg­Az eddig csaknem kizárólag a szigetországban fogyasztott angol borok az öreg kontinenst ostromolják némileg korlátozott ambíciókkal, de nagyobb skru- pulusok nélkül. Ennek tanúbi­zonysága, hogy a legjelentő­sebb angol szőlőtermő vidékek közül nyolcnak a képviselői, fá­radságot nem kímélve, áthajóz­tak a csatornán is, hogy részt vegyenek a bordeaux-i Vinex- pón, a borok hagyományos se­regszemléjén. Az „angol bor­termelők” néven tömörült gaz­tudjuk, már 1854 óta intézik megnyugtatóan eme dolgokat. A brosúrán ősz, de fiatalos külsejű hölgy és úr látható papí­rok között, mosolyogva, amint kifejezetten örömmel tervezik a temetést. Nos, virágzó üzletágról van szó: egyre több amerikai kí­vánja eredeti, emlékezetes mó­don eltemettetni magát. Egy ka­liforniai, a sokadik szívroham­ban elhunyt 52 éves képviselő például nagyszabású partin látta utoljára vendégül barátait, ze­nekarral, énekessel. A „gyá­szoló” közönség a házigazda koporsóját táncolta körül - már akinek erre hangulata volt. Egy dák és pincetulajdonosok a szi­getország bortermelésének mintegy a felét adják. Ez 1992-ben 5 millió üveg bort je­lentett az 1985-ös 800 ezerrel szemben. Még csak igen kis gazdasági aktivitást mondha­tunk magunkénak - ismeri el Mark de Gruchy Lambert, a dél-angliai Uckfield melletti Barkham Manor szőlőinek tu­lajdonosa. Ennek ellenére úgy véli, hogy az angol termelők a közepes és a legjobb borok pia­cát vették célba, mégpedig nem San Francisco-i bártulajdonos motoroshajót bérelt az egyedi alkalomra, s fejedelmien meg­vendégelte a meghívottakat, akik azután nem igazán szomo­rúan voltak tanúi a hamvak ten- gerbeszórásának. Egy másik elhunyt az élők nevelésére használta fel az al­kalmat: a temetésen videóra vett beszédét kellett meghallgatniuk a gyászolóknak, amelyben arra biztatta őket, hogy önkéntes munkával segítsék a társadal­mat. Tudnak egy hölgyről, aki kedves tv-készülékével földel- tette el magát, s egy másikról, aki kézzel faragott kanoéban kívánt a tenger mélyére süly­minden előzmény nélkül. A La Manche-on túli borok ugyanis már több száz érmet nyertek a különböző borversenyeken. - Most megpróbálkozunk, hogy termelésünk egy részét expor­táljuk is. A skandináv országok és Németország az elsődleges célpontok, ez motiválta a Vin- expón való részvételünket is - mondja. Az angol borok 98 százaléka fehérbor, a néhány rosé és hab­zóbor ritkaságszámba megy. A Chiddingstone, a Chiltem Val­lyedni, ami néhány ezer dollá rért ugyancsak megoldható volt. Vidámabb hullajelöltek meg­hagyták, hogy hamvaikat bon bonos dobozban, fényképező­gépben (!) őrizzék. Nem egy ügyfél kérte, hogy hamvait dob ják a kukába, vagy öblítsék le - ám az ilyesmit a törvény tiltja Ugyancsak meghiúsult egy olyan kezdeményezés, hogy ra kétával az űrbe továbbítsák a hamvakat, bár volt már sok ér­deklődő. Lehetséges viszont a hamvakat léghajóról szétszórni. A férj szerint elhunyt neje min­dig szeretett volna felszállni, de szédülős volt - így azután végre teljesülhetett a kívánsága. ley, a Carr Taylor, Denbies, Lamberhurst, Leeford, vagy Three Choirs nevek jóval ide- genebbül csengenek még a bor­kedvelők fülének is, mint mondjuk az ismert francia, né­met, olasz, dél-afrikai vagy akái a chilei, az argentin és az auszt­rál márkák. Az igazi borszakér­tők is elismerik azonban az an­gol borok különleges frissessé­gét és „illatos” bukéját. A kli­matikus viszonyok meghatáro­zók, ezért leginkább a német borszőlőfajtákat termesztik. Kínában a falusi fiatalok 80 százaléka elvágyik falujából, és városi állást szeretne magának - tűnik ki egy frissen közölt fel­mérésből. A China Daily című lapban közölt felmérés, amely az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági központjának számító Honan tartományban készült, azt tükrözi: a fiatalok nem látnak fantáziát a paraszti gazdálkodásban. A kínai gazdasági reform a mezőgazdaság átalakulásával, a családi szerződéses gazdálko­dási rendszer bevezetésével kezdődött a hetvenes évek vé­gén. Akkor a mezőgazdaság számított sikerágazatnak, s a paraszti jövedelmek meghalad­ták a városiakat. Most a mező- gazdaság fejlődése reménytele­nül elmarad az iparétól és más ágazatokétól. Amikor az általában nagyra­vágyó gazdasági terveket me­lengető helyi vezetők kifogynak rendes pénzalapjaikból, ami a sokszor nagyzási hóborttá fa­juló építkezések tempója mel­lett hamar bekövetkezik, több­nyire az évszázadok óta gyako­rolt módszerhez, a paraszti adóprés szorításához folya­modnak. Minden létező jogcí­men és jogcím nélkül is újabb és újabb településfejlesztési hozzájárulásokat, ilyen-olyan képtelen illetékeket vetnek ki a parasztcsaládokra, pedig ezek zöme ellentétes a központi tör­vényekkel. Csakhogy a hel; vezető Kínában a saját kis biro­dalmán belül a törvénynél is nagyobb úr. A parasztfiatalok elvágyako- zása ilyen körülmények között igazán nem meglepő, sőt, egye­nesen természetes. Természe­tes, de aligha hasznos és tart­ható. A kínai nagyvárosok már­is hihetetlenül túlzsúfoltak, és alig tudják biztosítani az elemi infrastrukturális és higiéniai fel­tételeket. Nem is szólva arról, hogy a városi vállalatok nei képesek felszívni a folyamato­san feláramló paraszti tömege­ket, sőt, várható, hogy a gazda sági szerkezetátalakítás során meglévő állományukból is so­kakat elbocsátanak. Ha Kína a következő öt-tíz évben is a jelenlegihez hasonló, szédületes ütemben gazdago­dik, akkor e gondok jó részét hamar eltünteti a fejlődés. Ám addig a helyben mara­dóknak továbbra is az elvágyó­dás jut osztályrészül, az elván­dorlóknak pedig a létbizonyta­lanság és a nyomasztó össze- zsúfolódás a nagyvárosok elha­nyagolt sikátoraiban. Az angol borok és az öreg kontinens pi •• •• // Sorozo Macau a piszkos pénzek ellen sumérok A müncheni sörfesztiválon patakokban folyó kesernyés nedű nem újkori találmány: öt­ezer évvel ezelőtt már a mai Irán területén fekvő egykori sumér Susában is hasonlóan hódoltak élvezetének. A hatal­mas templomvárosokkal, csa­tornarendszerrel, jól szervezett közigazgatással rendelkező su­mér birodalom területén ugyanis német és francia régé­szek a sörkultúra világos nyo­maira bukkantak. Egy földalatti tárolóban Hu sestán iráni tartomány mai terű létén amforákhoz hasonló agyagedényeket találtak, ame­lyekben sumér füge- és mézbort hűtöttek egykoron. Az is kide­rült, hogy az ókorban már szi gorú rendeletekkel szabályoz­ták a sörfőzést. A század elején Susában talált Hammurabi-féle törvénygyűjtemény a „pancsc lókat” saját sörükbe történő be- lefojtással fenyegette. A feltárt sumér sörkimérés, csakúgy, mint a korabeli sírok­ban és az ékírásos leleteken ta­lált utalások, érdekes felfedezé­sekhez vezették Fridrich Georg Höpfnert, egy karlsruhei privá sörfőzde tulajdonosát, aki „nyomozó” csapatával és karls­ruhei, valamint berlini régészek bevonásával hét hónapon ke­resztül kutatta, milyen nyers­anyagokat használtak a sumé­rok, majd később az egyipto­miak az akkoriban még ismeret­len komló helyett. A hiányos tudást a kísérletek pótolták: a mintegy 25 kísérlet sorból kiválasztott háromban egyebek között a tönkölybúza, datolya, árpa, ánizsmag, fahéj és szegfűszeg keveréke bizo­nyult megfelelőnek az „ókori sör” előállítására. A karlsruhei sörfőzde tulaj­donosát nem csupán a kíváncsi­ság hajtotta: kutatásai eredmé­nyéből profitot akart termelni. Ezért ötszáz bel- és külföldi vendég számára megrendezte a „Susai Éjszakát”, amelyen az eredeti ókori serlegek mintájára készített poharakban szolgálták fel a sumérok által feltehetően használt „alapanyagokból” fő­zött sört. A történelmi hiteles­séget hastáncosnők, zsonglő­rök, egzotikus büfé és - a sör­ivást kísérő szükség megoldá­sára - egy hatalmas sátorba felállított illemhely szolgálta. A sejk a nagy összegí hozományok ellenfele Zaid bin Szultán an-Nahajan, az Egyesült Arab Emírségek ál­lamfője kampányt indított a túl­ságosan nagy hozományok el­len, amelyek arra ösztökélik honfitársait, hogy külföldi höl­gyeket vegyenek feleségül. Az államfő arra intette alattvalóit, hogy térjenek vissza a régi be­duin házassági szokásokhoz.- A túlzottan magas hozomá­nyok és a pompás házassági ce­remóniák nem felelnek meg az iszlám tanításainak és hagyo­mányainknak - hangoztatta a 76 éves sejk. - Fölhívom honfitár­saimat, vegyék figyelembe anyagi helyzetüket, ahelyett, hogy adósságokba vernék ma­gukat - fűzte hozzá. Az iszlám törvények szerint kifizetett hozomány, amelyet a vőlegény ad a menyasszonynak, sokszor meghaladja a 30 ezer dollárt az emírségekben, amely a világ egyik leggazdagabb ál­lama. Néhány évtizeddel ezelőtt a hozomány nem tett ki többe 10-20 dollárnál, s azt is birká­ban vagy rizsben fizették ki. Mi sok házasságot luxusszállodá­ban kötnek, s a három napig tartó szertartás során valóságos birka- és tevehegyek tornyosul­nak. A nagy összegű hozomá nyok egyik következménye, hogy növekszik a vegyes házas ságok száma, ezért Nahajan sejk egy 50 millió dirham (13,( millió dollár) nagyságú alapít­ványt létesített. Ebből azok az alattvalók, akik helybeli nőt akarnak feleségül venni, ka­matmentes kölcsönt kaphatnak. Az akció már eredményeket is hozott: Al-An oázisvárosban az ottani törzs főnöke „becsü­letbeli dokumentumot” írt alá, amely szerint a maximális ho zományt 20 ezer dirhamban ál­lapítják meg. A házasságkötési szertartás nem tarthat tovább egy napnál, s csak 20 birk; vagy 10 tevét szabad levágni. A Naprendszer pusztulásáról A tudósok számára nem titok már, hogyan szűnik majd meg létezni a Naprendszer. Otmilli- árd év múlva a Nap energiája kimerül, és bolygói vele együtt pusztulnak el. Semmivé lesz az a hatalmas energia, amelyet a Nap 5 milliárd év óta bocsát ki a világűrbe. Ez az energia akkora, mint amennyit 390 billiárd kö­zepes atomerőmű termel. Ebből az energiából a Föld csak pará­nyi részt kap, egymilliárdnyit. Mielőtt a Nap kihunyna, me­leg lesz a Földön. Pokoli hőség keletkezik, amely minden életet kiolt, és az óceánok vizét gőzzé változtatja. A Naprendszer sorsával leg­utóbb a cambridge-i egyetem csillagászai foglalkoztak. Kuta­tásuk eredményeit a Nature című folyóiratban tették közzé. A Nap energiáját oxigén és hélium atommagjainak egyesü­léséből nyeri. Ötmilliárd év múlva, amikor a Nap elhasz­nálja az oxigént, az égitest ha­talmas vörös óriássá növekedik. Olyan nagy lesz, hogy a közeli bolygókat, a Merkúrt, a Vénuszt és a Földet is elnyeli. A vörösen izzó Nap felülete a Marsig ter­jed, amely jelenleg 228 milli kilométer távolságra helyezke­dik el a Naptól. A Jupiter, ez az óriási bolygó, amelynek távol­sága a Naptól 780 millió kilo­méter, óriási mennyiségű atom­részecskét szív majd ki, amely napszél formájában jelentkezik. Ettől a bolygó rendkívül gyor­san fog pörögni tengelye körül, mint egy balett-táncosnő, al karjait testéhez szorítja. A ré­szecskék később lehűlnek, és szilárd darabokká alakulnak át. A tudósok részben ismerik ezeknek a daraboknak a vegyi összetételét, amely hasonló gépkocsikból kiáramló gázoké­hoz. A Nap folyamatosan fo­gyasztja oxigén- és héliumkész­letét. Miután minden gáz eltá­vozott, a Nap fehér törpévé vál­tozik. Ezután hideg és sötét lesz a Naprendszer térsége. S más, esetleg létező civilizációk csu­pán planetáris ködöt észlelnek, olyat, amilyet Földünk csillagá­szai a kihunyt csillagok helyén figyelnek meg. Macau, amely 400 év óta por­tugál gyarmat, most először lép fel a piszkos pénzek tisztára mosása ellen. Annak ellenére, hogy ez a ka­szinóiról híres város szigorúan őrzi a banktitkot, a kormány most utasította a pénzintézete­ket, hogy azonosítsák a .jelen­tős pénzügyietekben” résztvevő ügyfeleket. A UPI amerikai hírügynök­ség megszerezte annak az „eljá­rási szabályzatnak” egy példá­nyát, amelyet a kormány a ren­delkezésekkel egy időben adott ki. Ebben a többi között ez áll:- Gondosan el kell kerülni a részvételt a pénzek tisztára mo­sásában, akár bűncselekmény­nyel van kapcsolatban, akár nem. Teljes és részletes jegyző­könyvet kell kiállítani, amely tartalmazza az ügyfelek személyazonosságának megál­lapítását. Az ügyletet meg kell tagadni, ha az ügyfél nem haj­landó személyazonosságát iga­zolni. Minden banknak szigorú belső ellenőrzést kell bevezet­nie, hogy megakadályozzon olyan ügyleteket, amelyekről feltételezhető, hogy bűncse­lekménnyel vannak kapcsolat­ban. Az információkat a ható­ságok rendelkezésére kell bo­csátani, hogy lehetővé váljék a gyanús személyek azonosítása és a bűncselekmények megaka­dályozása. így kerülhető el, hogy a pénzintézet jó hírneve kárt szenvedjen, és hogy szán­déka ellenére bűncselekménybe keveredjék. Macau, amely 1557 óta por tugál gyarmat, jövedelmének 80 százalékát a szerencsejátéknak köszönheti. Kaszinóit egy hongkongi társaság ellenőrzi. Macaut 1999-ben visszaad­ják Kínának. A terület egy főn eső nemzeti termelésének ér­téke 13 ezer dollár évente, 350 ezer főnyi lakossága Ázsia egyik legjövedelmezőbb gazda­ságát mondhatja magáénak.- Macau gazdasága teljesen nyílt - mondta egy bank veze tője. - Semmiféle ellenőrzés nincs a valutabeváltásnál, s ezért nehéz lesz kideríteni, hogy ki akarja piszkos pénzét tisztára mosni... A király új ruhája Új ember, új ruha. Az előbbi Clinton, az utóbbi pedig: a min­denkori hatalom jelképe, a Fe­hér Ház ovális dolgozószobája. Amíg az elnök távol volt, némi­leg átalakították, mégpedig úgy, hogy hűen tükrözze lakója sze­mélyiségét, ám egyúttal az ame­rikai elnöki intézmény méltósá­gát is. Első pillantásra talán nem is annyira feltűnő a válto­zás. Pedig a színek megváltoz­tak, erősebbek, nyomatékosab­bak lettek. Alapvetően a kék, a fehér, a piros (az amerikai zászló színei) és az arany domi­nál. Kaki Hockersmith, a főde­koratőr mondja, akit Bili Clin­ton szülőhazájából, Arkansas államból hozatott: - Azt hi­szem, az elnök azt akarta, hogy a szoba olyan hazafias, katonás légkört sugalljon, amely jelleg­zetesen visszaadja annak az or­szágnak a nagyságát, amelynek az élén áll. A csillagok, a sas­madarak, a babérkoszorúk mind ezt hivatottak tükrözni. Hát, milyen is akkor az új Ovális Dolgozószoba - Clin- ton-stílusban? Az óriási méretű- csaknem kilenc méter hosszú- szőnyeget kicserélték. Koráb­ban világoskék volt, most söté- tebb: közepére beleszőtték az elnöki pecsétet, körülötte ötven fehér csillag, a szövetségi álla­mokat jelképezve. Zöld olajá­gak alkotják a széles szegélyt, amelyet itt-ott aranyló babérko­szorú-mintázatok és vörös ro- zetták törnek meg. Új, krém­színű drapériák kerültek fel a Rózsakertre néző ablakokra, szegélyük ugyancsak sötétkék. A kandalló mellett álló két ka­rosszék új kárpitot kapott, ezút­tal aranyszínűt, és a televíziók képernyőjéről is jól ismert két kanapé, amelyeken az elnök külföldi és hazai nevezetessé­gekkel szokott társalogni, szin­tén más ruhába öltözött: vaj­színű és bordó csíkok váltják egymást, a párnák sötétvörösek. A bennfentesek szerint azon­ban nem is annyira a külső vál­tozott meg, mint inkább a han­gulat... George Bush idejében az íróasztal fiókjai telis-tele vol­tak teniszlabdákkal és base- ball-kesztyűkkel, s miközben az elnök az előtte ülőkkel beszél­getett, egy fekete-ezüst marko­laté, monogramját viselő svájci katonai késsel játszadozott. Bili Clinton precízen bezárja a fiókokat, asztalán nincsenek papírok szétszórva. Kés helyett egy aranyozott olló díszeleg az asztalon, no, meg egy levélne­hezékként használt bronzbéka. Ám más is van az elnöki dol­gozószobában, ami kizárólag gazdája egyéniségére vall. Szinte rajongásig tisztelt példa­képének, John F. Kennedynek mellszobra ott díszeleg az egyik könyvespolcon, és visszaho­zatta a néhai elnök által használt íróasztalt, amelyet mellesleg Viktória királynő ajándékozott az Egyesült Államoknak 1880-ban. Az íróasztal mögötti kis asztalkán, kétoldalt, Abra­ham Lincoln és Franklin D. Ro­osevelt mellszobra. Balra pedig, csaknem hivalkodóan, egyéni „ízként” Rodin Gondolko­dójának egy bronzmásola És, persze, a személyes tárgyak: apró állatfigurák, Winston Churchill színes szobrocskája, családi fotók feleségéről, Hil- laryról, Chelsea nevű lányukról és az elnök édesanyjáról, Virgi­nia Kellyről:, egy apró játék busz, annak a járműnek minia­türizált változata, amelyen a kampány idején Bili Clinton é Al Gore az országot járta. Mi tagadás, a házigazda büszke az otthonára. - Mit mondjak? Nekem borzasztóan tetszik... Itt van például a két kanapé. Megerősíttettem a ru­gókat, mert annyira besüpped­tek már. Aki rátelepedett, szinte a földig süllyedt benne... - mu­togat körbe az elnök. Persze, nem minden elnök élt azzal a lehetőséggel, hogy sajá ízlésének megfelelően átalakít­tassa a Fehér Házat, benne a nyugati szárny délkeleti szögle tében meghúzódó Ovális Dol­gozószobát. Ez igazán csak az utóbbi időkben vált divattá, tudniillik nem olcsó mulatság... Az a szőnyeg például, amelyet Bush nézett ki magának, 49.625 dollárba került. Most a Fehér Ház raktárában fog pihenni. Azt mondják, hogy az új elnök álta kért átalakítások teljes összege eléri majd a 400.000 dollárt. A számlát nem a kincstárnak kell állnia, hanem magán­adományokból fedezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents