Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

4. AZ OLVASÓK FÓRUMA HÍRLAP, 1994. január 5., szerda Kalendárium: január Üdvözlet az újszülöttnek Ez az újszülött — akiről szó lesz — nem harsány „oá”-zással, éles gyermeksírással kezdi az életét a fehér kórházi ágyon, édesanyja boldogságot sugárzó pillantása mellett. Ez az újszülött nemzeti him­nuszunk méltóságteljesen szár­nyaló dallama közepette, sok­wattos lámpaégők fényében kel életre; szilveszter éjszakájának éjféli óraütése után. Kristály­csengésű pezsgős- és borospoha­rakat emelnek a kezek a magas­ba, s boldog új évet, szerencsés új esztendőt kíván szülő és gyer­mek, rokon és barát, munkatárs és ismerős, szomszéd és járókelő, országunk lakossága s a világon mindenütt, mások is. Múlttá válik az óév, s helyébe lép frissen az új. Ennek az újszü­löttnek, ennek az 1994-es évnek szól az üdvözlet, a tisztelgés, a köszöntés. Az újszülött pedig rá­csodálkozik életünk világára, s tágra nyílt szemmel néz a még is­meretlen jövőbe. Elindul az úton. Ez az út nem­csak sima, de rögös is lesz, a ma­gasba tart, s közben buktatók is vannak. Nyíló virág díszük az út mellett, ám dudva és bogáncs is kíséri. Ezt az utat kell végigjárni. Hogy a féltve őrzött elgondolá­sok megvalósulhassanak, hogy a kis és nagy tervek maradandó al­kotásokba formálódjanak, s élő valóság legyen belőlük. Hogy jobb legyen az élet, hogy szebb legyen a föld és boldogabb az ember. 1994! Üdvözlünk szívből, kö­szöntünk szeretettel és várakozó reménységgel. A tipegő gyermek s a fehér hajú aggastyán egyaránt bizakodva tekint feléd, és hiszi, hogy öröm és jólét, egészség és szerencse, eredmény és siker, a béke és boldogság esztendeje le­szel mindenkinek, aki rászolgál arra a névre, hogy — ember. Új év, új elhatározások, új re­mények. Váljatok valóra. Csillag László A Gyermekfaluért Egy gyönyörű pénzritkaság A Magyar Nemzeti Bank 100 forintos címletű pénzérmét bo­csátott ki az „S.O.S. Gyermekfa­lu Alapítvány” támogatására. A pénzérme törvényes fizetőesz­köz, de kifizetést nem teljesít ve­le a bank, hanem a névértéknél magasabb áron megvásárolható. Ára 280 forint, ebből 50 Ft-ot az alapítvány számlájára utalnak át. Megvásárlásával nemcsak segíti a rászoruló árva gyermekeket, hanem egy olyan pénzritkaság­hoz jut, amelynek hosszabb idő elteltével nő az értéke. A pénzérmét utánvétellel, a postai költség felszámolásával küldik meg a rendelőnek. Ren­delési cím: „DÁNIÓ” Emlék- pénzküldőSzolgálat; 2803 Tata­bánya, Pf. 3016. Ami föl háborított... Veszélyes közlekedés, használtpiaci bosszúságok Az alábbi kritikai észrevéte­leket Besztercei György egri ol­vasónktól kaptuk. Mint leírja, az egri Mindszenty Gedeon utcát még az elmúlt nyár végén aszfaltozták. Oly „reme­kül” sikerült, hogy az ABC-nél lévő buszmegállónál „nagysze­rű” mélyedés sikeredett. Ha esik az eső, a víz összegyűlik benne, s az arra közlekedőket az autók piszkosra spriccelik. Ha netán megfagyna, és arra hó esik, egy véletlen fékezés végzetes helyze­tet teremthet. Levélírónk szólt a polgármesteri hivatalban az ille­tékesnek, akitől azt a választ kapta: a kollégái bizonyára szá­raz időben vették át az aszfalto­zott utat. A panaszos mondta, ha vízmértékük nincs, egy vödör víz is megteszi. Az illetékes köszön­te az észrevételt, s megígérte, hogy intézkedik. Azóta sem tet­te! Levélírónk fölteszi a kérdést: kit érdekel az aszfaltozásért kifi­zetett nagy összeg, kit érdekel, ha a megállóban gyanútlanul vára­kozók hideg zuhanyt kapnak, nem beszélve arról, ha netán bal­eset történik? Panaszosunkat bosszantja az is, hogy a Vörösmarty — Tör­vényház utcai kereszteződésnél sokára működtették a közleke­dési lámpákat. Igen ám, de nem úgy, mint azelőtt, hogy biztonsá­gosan át lehetne „kelni” a do­hánygyár felől a Vörösmarty ut­ca túloldalára. Mert ha a gyalo­gos a dohánygyár felől gyalog közlekedik, s zöldet kap, vissza kell hogy ugorjon, mert a Tör­vényház utca felől nagy tempó­val jönnek a gépkocsik. Ha sike­rül kivárni, már az úttest felénél pirosat kap a járókelő. A gépko­csik azonban csak pár métert mehetnek, mert a Petőfi utca vo­nalában lévő lámpa megállítja azokat. Az ehhez fűződő kom­mentálja: „Praktikus megoldás ugye, mert néhány gyalogosra a frászt hozzák (ha hallanák a nyomdafestéket nem tűrőkifaka- dásokat emiatt!). Aztán szépen megállnak és sorakoznak, míg zöld nem lesz. Ezzel kapcsolatban is beszélt levélírónk az illetékessel, aki meg van győződve, hogy ez a program így helyes, mert biztosí­tani akarták a gépkocsik tempós menetét. Csakhogy — vélekedik olvasónk — itt jár a Hajdúhegy lakossága és sok iskolás gyerek. Szükség van-e arra, hogy baleset legyen?! S ami még fölháborítja: a használtcikk-piacot „bölcs” döntéssel kihelyezték, főleg az­zal az indoklással, hogy az előző helyen kultúrálatlan körülmé­nyek voltak. — Tessék csak most lemenni — úja. — Zsúfolt autóbuszon, mert nem áll meg az andornaktá- lyai vagy a makiári járat. Előfor­dult, hogy többen kénytelenek voltak gyalog a városba visszain­dulni, mert az autóbusz vezetőjé­nél nem volt jegy. A buszmegálló környéke tele szeméttel. Biztos, hogy még nem vagyunk kulturál­tak, de szeméttartó sincs! Az is meggondolandó, hogy milyen lábbelit veszünk fel, mert a piac területén „kulturált” pocsolya és latyak fogadja az embert. A piaci illemhelyen szóvá tettem: ha már tíz forintot kell fizetni, akkor te­gyen szappan és törülköző. Go­rombán elküldték. Tessék mon­dani: ezekért fizettünk mi, ál­lampolgárok 10 millió forintot? Mert kérem, nemcsak mozizni járnak az emberek, hanem olyan helyre vásárolni, ahol olcsóbban megkapják az árut — mert a pén­zünk bizony egyre keve­sebb... Kedves Olvasóink! Köszönjük leveleiket — Csütörtökönként telefonügyelet Első ízben jelentkezünk az új esztendőben ka­leidoszkópunkkal, amelyet ezentúl minden szerdán megtalálhatnak lapunkban, s amelynek Önök a főszereplői, Tisztelt Olvasók. Köszönjük, hogy felhívásunkra máris, sokan reagáltak — írásban, telefonon, személyesen —, mert így még színesebbé válhat az immár rend­szeresen jelentkező összeállításunk. S egyben köszönjük, hogy máris figyelembe vették, mi­lyen rovatokkal szeretnénk bővíteni kínálatun­kat. Várjuk továbbra is leveleiket, észrevételei­ket, fotóikat — bármely témában. Ismét fölhívjuk figyelmüket: csütörtökönként 14 órától 16 óráig telefonügyeletet tartok a 36/ 413-644-es számon, s kíváncsian várom hívásu­kat, hogy beszámoljanak akár visszatetsző, akár örömteli eseményekről — teljes névvel vagy jel­igésen. Emlékeztetjük Önöket arra, hogy e hasá­bokon köszönthetik jeles családi ünnepek alkal­mából hozzátartozóikat, üzenhetnek rokonok­nak, barátoknak, ismerősöknek. Mint láthatják: „Segítsünk egymáson!” rova­tunkba máris érkeztek kérések, felajánlások, s közölték velünk azt is, ami fölháborította egy- egy olvasónkat. Szeretettel várom leveleiket, véleményeiket, hívásaikat — hogy segíthessünk —, s valamennyi kedves Olvasónknak boldog, békés új esztendőt kívánok: Mikes Márta Küldjön egy fotót! Aranylakodalom Egerben Fazekas Jenő és felesége — született Schmidt Erzsébet — kará­csonykor ünnepelte szűk családi körben házasságuk 50. évforduló­ját. Lányukkal, vejükkel, unokájukkal együtt mi is szeretettel kö­szöntjük őket a nevezetes esemény alkalmából... Várjuk az illetékes válaszát! Vissza lehet-e élni 30 liter tüzelőolajjal? Segítsünk egymáson! „Életem betölti mások segítségét...” Szép levelet kaptunk Verpe- létről, teljes névvel és címmel. Ám feladója szerénységét bizo­nyítja, hogy a fenti jeligét kérte megjelölni e hasábokon. Egy szegény csonka család érdeké­ben ragadott tollat, s leírja, hogy anya és fia mindössze 6300 fo­rintból él. Egyszobás, vizes la­kásban élnek, az édesanya két éve leszázalékolt, súlyos asztmá­ja miatt. A feladó azt is leírja: az ünnepek előtt örömet akart sze­rezni nekik, s a helyi önkormány­zathoz eljuttatott egy kérelmet, legalább tüzelőre utaljanak ki se­gélyt a szerencsétlen anyának és fiának. Ám sajnos, még válaszra sem méltatták. A fiú szeretett volna munkát vállalni a faluban, de az önkormányzat elutasította. Tavasztól őszig elvállalta a tehe­nek etetését csordásként, ám a téli időszakban semmilyen állan­dó munkája nincs. Levélírónk ahogy tud, segít rajtuk, de bizony ez sem sokat enyhít a szegénységükön. Mi most a jóérzésű emberekhez for­dulunk: ha tehetik, bármilyen formában nyújtsanak a szeren­csétlen családnak valamely tá­mogatást. Nevüket, címüket készséggel közöljük a segíteni kí­vánóknak. (Egyébként munka­társaink a közeljövőben fölkere­sik a családot és a helyi önkor­mányzatot is, s egy nagyobb lé­legzetű cikkben foglalkoznak problémájukkal.) „Fehér postagalamb” Egy régi olvasónk telefonált szerkesztőségünkbe, aki a fenti jeligét választotta kérésének. Negyven éve galambtenyésztő, ez idáig debreceni pergőket tar­tott, ám — családi okok miatt — kénytelen volt megválni állomá­nyától. Most mintegy ötven fe­hér postagalambja van, vala­mennyi igen szép példány. Sze­retné fölvenni tapasztalatcsere céljából más postagalamb-te- nyésztőkkel a kapcsolatot; nem­csak azért, hogy frissítse állomá­nyát, hanem tanácsokkal is szol­gáljon sporttársainak. Kérjük hát, telefonáljanak az olvasói fó­rum szerkesztőjének a 413-644- es számon, hogy közölhessük a galambtenyésztő nevét és címét. „Örömet szeretnék szerezni...” Egy egri kisgyerekes édesanya felajánlását adjuk közre e sorok­ban. A hölgy elsősorban nagy- családosokon szeretne segíteni: gyermekruhát, játékot ajándé­kozni olyanoknak, akik nehéz anyagi körülmények között él­nek. Ha van, aki jelentkezik, szerkesztőségünkben átveheti az egri édesanya jó szívvel fölaján­lott ajándékát. „Sajnos, azóta nem lett jobb a sorsunk...” Még egyszer a szegénységről Nyáron „Levél a szegénység­ről” címmel cikket írtunk egy gyöngyösi asszonyról, aki elpa­naszolta szomorú sorsát. Karácsony után újabb levél ér­kezett tőle, nem kevésbé lemon­dó, ám mégis... egy kissé bizako­dóbb, reményt keltőbb. íme: „Bizonyára emlékszik még rám. A nyáron írtam Önnek egy levelet, majd Ön személyesen fel is keresett, és született egy újság­cikk. Sajnos, azóta nem lett jobb a sorsunk. Elmentem az ÁB-Ae- gon Biztosítóhoz dolgozni, de még annyit sem tudtam keresni, mintha gyesen lennék. Novem­berben 1300 forint fizetést kap­tam egy hónapra, decemberben 4100-at. A férjem családi pót­lékkal együtt decemberben ha­zahozott 16.562 forintot. A gye­rektartást, amit a volt férjemtől kapok, odaadom a főiskolás lá­nyomnak, mert ő abból és az ösz­töndíjból él Nyíregyházán. A ti­zennyolc éves lányom nyár óta nem talál munkát, ő is velünk él. A kisfiam ötéves, óvodás, a két­éves lányom most velem van itt­hon, mert nem bírta a bölcsődét. Vissza szeretnék menni gyesre, most ezt intézem. A férjem egész évben nem kapott fizetéseme­lést, sőt most az ünnepekre jutal­mat sem. Hónapok óta nem tud­juk kifizetni a lakbért. Kérem, hogy a lap hasábjain köszönje meg a nevemben az Ál­lampolgárok Érdekvédelmi Szö­vetségének és Morvái úrnak, hogy segít a szegényeken, ugyan­is ingyenkonyhát hoztak létre. Jelenleg onnan hordom az ebé­det, és ez nagyon nagy segítség, így legalább tudom, hogy holnap tudok mit adni a gyerekeimnek. Jó lenne, ha hétvégeken is lenne ebéd, de ha nem, hát valahogyan megoldjuk. Sem a Máltai Szere­tetszolgálat, sem a Vöröskereszt, sem a Családsegítő Központ nem tudott ilyet létrehozni, és nem is tudom, hogy ezek a szer­vezetek léteznek-e Gyöngyö­Csaknem húsz éve vagyok a Hírlap (Népújság) előfizetője. Lapj ukban eddig is sok figyelmet érdemlő (kritikus) írással talál­koztam, nem kis megelégedé­semre. Most — szokásommal el­lentétben — én is szeretném a kritikai hangvételt egy új „szín­folttal” gazdagítani... Még a tüzelési szezon kezdete előtt szabályos nyomtatványon — a helyi önkormányzaton ke­resztül — igényeltem harminc li­ter tüzelőolaj vásárlásra jogosító utalványt. Erre a széntüzelésű kazán — sajnos mindennapi — begyújtásához lett volna szük­ség, ezzel a kazánnal az általam vezetett egészségügyi intéz­ményt és a hozzá tartozó szolgá­lati lakást fűtöm. Ám a gyöngyösi vámhivatal­tól elutasító határozat érkezett. (Megjegyzem, az elmúlt idő­szakban „köszönöm szépen” alapon a helyi lakosoktól szerez­tem be a használt HTO-t, hogy az egészségügyi intézményt mű­ködtethessem, fűtését biztosít­hassam.) A vámhivatal elutasítására a következő kérdések fogalma­zódtak meg bennem: „Nem ren­delkezem dízelüzemű gépjármű­vel, tehát minek nekem az olaj? Mire használható a HTO a fűté­sen kívül, „szőkítés” nélkül? Olyan nagy mennyiség az a har­minc liter, hogy ennek beszerzé­sét a Hivatalnak meg kell akadá­lyoznia? Tudja-ea vámhivatalil­letékese, hogy a HTO „ szőkítése ” hány százalékos kitermeléssel jár? Hiszen ilyen mennyiségből semmiképp sem lesz 30 liter „sza­lonképes ”gázolaj! Ha az elutasí­tás fűtés miatt történt, milyen jogcímen kellett volna kérnem a HTO-utalványt? Talán vissza­élés ürügyén ?! Tisztelettel: dr. Körösi János Kömlő sön 7 MEGRENDELŐLAP Megrendelem a HEVES MEGYEI HÍRLAP c. napilapot .................................... példányban, é s kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve: ....................................................................................................................................... Címe (irányítószám, város, község): ...................................................................................................... (utca, tér, emelet, ajtó): ............................................................................................................................. Az előfizetés díja: egy hónapra 375 Ft. Az előfizetési dijat a fenti címre nyugtával jelentkező AS-M kézbesítőnek fizetem. aláírás A megrendelőlapot borítékban az AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája, 3301 Eger, Pf. 23. cúnre kérjük feladni.

Next

/
Thumbnails
Contents