Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

HÍRLAP, 1994. január 5., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. A „Magyarság Jövője” Rózsaszentmártonban A politikus feltaláló vállalkozásai Váray Károly: „Bilincsek, váljatok gyűrűvé!” (Fotó: Gál Gábor) Szűkös költségvetés A múlt év utolsó napjaiban megszületett Ecséd 1994-es költségvetése. A 82 millió forin­tot alig meghaladó összeg csupán az alapvető működési feltétele­ket teremti meg, újabb nagysza­bású beruházást — mint például a tavalyi 600 lakást érintő gáz­program volt — nem tesz lehető­vé. S.O.S.! Az idén is működik a hatvani lelki elsősegély-szolgálat. A 37/ 341-700-as telefonszámot hét­főn, szerdán és pénteken 13-21 óra között, vasárnap pedig 21- től 06 óráig lehet felhívni — díj­talanul. Szennyvízhálózat Horton Január 10-ig várja a kivitele­zők pályázatait a hord önkor­mányzat, hogy a testületi ülésen eldöntsék: kik végezzék majd a község szennyvízcsatorna-háló­zatának lefektetését. Az ötéves futamidővel tervezett, 50 száza­lékban állami támogatásból megvalósuló munkálatok a vál­lalkozóknak biztos munkát, Hortnak pedig környezetvédő beruházást jelentenek. Még lehet jelentkezni A hatvani Városi Művelődési Központ egész napos rendez­vénnyel köszönti majd a kultúra napját január 22-én. Ez alka­lomból több helyi és Hatvan kör­nyéki település művészeti és ha­gyományőrző csoportjai is pódi­umra léphetnek. A bemutatkoz­ni vágyó együttesek január 10-ig adhatják le jelentkezésüket az in­tézményben. Megszépült üzletház A nagykökényesi polgármes­teri hivatal megvette és felújíttat­ja azt az épületet, amelyben az irodán túl bolt, kocsma és presz- szó is üzemel majd. A munkála­tok a befejezéshez közelednek, s január 12-én — mindenki örö­mére — az építők átadják a meg­szépült üzletházat. Iparosok bálja A szilveszteri mulatság után ismét remek program kínálkozik a táncos lábúaknak Hatvanban. Az iparosok bálját a Kristály­kastélyban rendezik, és a 37/ 341-130-as telefonszámon tud­hatnak meg többet az érdeklő­dők. Nemrégiben elvesztette az ál­lását a rózsaszentmártoni Váray Károly, aki helyben gyáregység­vezető volt, ám találmányairól is ismerik a községben. Nézete sze­rint ebben nem kis szerepe volt annak, hogy egykoron kiállt a dolgozók rész-privatizációja mellett, ám akik végül megvásá­rolták a gyáregységet, nemigen szimpatizáltak a dologgal, rá­adásul Váray főnökei is voltak. Az ügyet vizsgálta a Keresztény- demokrata Néppárt privatizáci­ókkal foglalkozó képviselőcso­portja is, de aztán az is abbama­radt, mint ahogy nemsokára a munkanélküli-járadék folyósítá­sa is, tudniillik, mivel vállalta az átképzést, így elesett attól. Ek­kor fogott a vállalkozásába — egy falusi turisztikai központot kíván létrehozni Rózsaszent­mártonban, s ehhez támogatást kért a munkaügyi központtól. Csakhogy nem kapott, mivel ez a törvény szerint akkor nem lehet­séges, ha már úgy beruházott ott korábban, hogy abból jövedelme származott. — Nekem nem származott ab­ból jövedelmem — állítja Váray. — Onnan volt pénzem, hogy 22 esztendő után megkaptam a vég- kielégítést, s a járadékból is spó­roltam. De nem volt könnyű, hi­szen egy nagy lányom és egy ka­tonafiam van. En vállalkozó kedvű vagyok, csak éppen nin­csen lehetőség a vállalkozásra. Elhelyezkedni itt szinte lehetet­len, a nyugdíjhoz pedig fiatal va­gyok. Minden hónapban 2-3 ál­lást pályázok meg, sikertelenül. Váray Károly élénken politi­zál is, s azt sem tagadja, hogy ko­rábban már az MSZMP-ben is próbálkozott, de oda nem vették fel. Erről úgy vélekedik, hogy akkoriban — szerinte — máshol nem lehetett közéleti tevékenye séget folytatni, csak ott, sőt az oda tartozók segítették elő a rendszerváltást is. Most a Ma­gyarság Jövője Mozgalom egyik országos vezéregyénisége, ügy vivője. Úgy véli, rendkívül ere­detiek a gondolataik, például az úgynevezett „Autonómgyűrű”, Fittyet hányva az inflációnak, évek óta azonos összegű állami támogatást kapnak a TIT-szer- vezetek. Ilyeténformán a tudo­mányos ismeretterjesztés már- már a TIT-esek ügybuzgalmán múlik. A TIT Bugát Pál Egyesü­let hatvani terveiről kérdeztük Monori Zoltán városi titkárt. — Éves szinten a megye alig másfél millió állami támogatást kap, így a városi szervezetekre lebontva nem sok jut nekünk sem — mondja az egyesület veze­tője. — Pályázatokat nyújtok be idén is, hogy a szűkös költségve­tésünket kiegészíthessük. Több­féle elképzelésem van, remélem, sikerül támogatást szerezni, s meg is valósíthatom azokat. — Milyen programokra ké­szül a TIT Hatvanban? — Tizenkét részes előadás- sorozat keretében szeretném a humán és a természetgyógyászat képviselőit megszólaltatni. Foly­tatódik majd a videó-filmklub, ezen belül elsőként Bereményi Gézát, Eperjes Károlyt és Cseh amelynek szerintük körbe kelle­ne ölelnie Magyarországot, hogy a határainkon kívül is tanulhas­sanak a diákok magyarul. Ami­kor felvetem, hogy ezzel a gon­dolattal nincs egyedül a mozgal­muk, hiszen más pártok is valla­nak hasonló nézeteket, ha nem is úgy nevezik, mint ők, azt mond­ja: ez igaz, viszont az ő fejében fogalmazódott meg először, sőt verset is írt „Autonómgyűrű” címmel, amely imigyen kezdő­dik: „Bilincsek, váljatok gyűrű­vé!/ Egynemű, gyönyörű csokor­rá/ s vigyétek a sokat szén vedelt/ nemzetiségeket a boldogság felé.” Később leszögezi: együtt kell menetelnie a Kánaán felé az „eu- romagyamak, az euroszlovák- nak, az euroszlávnak, az euro- lengyelnek, az eurorománnak, az euroosztráknak, az euroolasz- nak és az eurocigánynak”. Becs­lése szerint 5 ezer tagjuk van, s ebből körülbelül 10 százalék ak­tív. Van testvérkapcsolatuk Szlo­vákiában, s éppen ezért ő már a Felvidék „Himnuszát” is megír­ta, amelyet ott zenésítenek meg. — Az a baj, hogy degradálják a magyar akaraterőt, pedig nem lenne szabad— vallja. — A falusi turizmust önállóan is meg tud­nám csinálni, ha adna például a bank kölcsönt. De én nem kap­Tamásthívtuk meg. Indítunk egy Fellini-sorozatot is. Szándékaink szerint lesz majd tudományos­fantasztikus klub olyan jeles elő­adókkal, mint például Farkas Bertalan és dr. Czeizel Endre. Szeretnénk a hatvaniakat a gra­fológiával is megismertetni, eb­ben a témakörben 6-8 találkozót szervezünk. A drogfogyasztás veszélyeiről, a megelőzés mód­jairól pedig az ÁNTSZ szakem­berei beszelnek majd a hallgató­ságnak. — A közismereti előadásokon túl lesznek-e az idén is tanfolya­mok az egyesület szervezésében? — Természetesen. Elsőként egy 80 órás, angol és német nyelvvizsgára felkészítő kurzust indítunk januárban, de kazánfű- tői képesítést is lehet szerezni ná­lunk. — Meddig lehet jelentkezni? — Jó lenne minél előbb, de természetesen az év folyamán bármikor jöhetnek az érdeklő­dők hozzánk. (N. Z.) hatok, mert nálunk a fedezet csak aranyat, kocsit jelent, ha én azt vállalom, hogy abból felépí­tek valamit, s az lesz a fedezet, akkor nem megy. így egyelőre félbemaradtak a tervek, bár Váray még januárban Németországba utazik, hogy ott tolmácsoljon, s némi pénzhez jusson. Hiszen — ahogy nekünk meg is mutatja — a házat már jó­részt átalakította, s így abban lenne hálószoba, kisebb vendég­lő — nem kocsma, teszi hozzá —, az udvaron pedig kemence, sőt egy harangláb is, amelyik min­den órában eljátszaná Váray megzenésített versét... Komolyan gondolja, sőt — úgy tűnik — meg is valósítja a ter­veit. Amennyiben azonban még­sem sikerülne ez, úgy — nekünk írt levele tanúsága szerint — az expo főattrakciójaként felgyújtja magát a Népstadionban... — Tudtam, hogy csak ez az egy mondat érdekli majd önöket — válaszolja, amikor felemlítem ezt neki. — Azért is írtam, mert ez felkelti a figyelmet. Holott nem ez az igazi probléma, hanem az, hogy ebben az országban a rengeteg szólam ellenére nem tá­mogatják a vállalkozáso­kat. Lebukott az ál-gázszerelő Az elmúlt esztendő utolsó napján nem volt csendes a lőrinci rendőrőrs, ugyanis csalóhoz ri­asztották őket. Szilveszter dél­előttjén riasztották az őrs járőre­it, miután egy fiatalember gáz- szerelési munkálatait befejezvén, hamisnak tűnő számlát próbált átnyújtani a tiszteletdíj fejében a javíttatónak. A gyanúsítottat azonnal elfog­ták, aki nem is tagadta a tettet, azonnal beismerő vallomást tett Hegyaljai József főhadnagy, az őrs parancsnoka lapunknak el­mondta, hogy az illetőnek már a borsodi hatóságokkal is meg­gyűlt a baja hasonló okok miatt. A jelenleg Hatvanban élő G. I. ugyanis eredetileg valóban ren­delkezik gázszerelői képesítés­sel, viszont mégsem ért igazán a mesterségéhez, amit különös­képpen bizonyít az is, hogy az ál­tala elvégzett munkák nem bizo­nyultak tartósnak. Mindezek el­lenére az erőműnél négy csalá­dot is sikerült becsapnia a lebu­kásáig. A szakértők szerint csu­pán a véletlenen múlt, hogy sehol nem történt robbanás. Az engedéllyel rendelkező gyanúsított szerszámait és hami­sított számláit lefoglalták. Még az elmúlt esztendő végén megjelent a Hatvány Lajos Mú­zeum kiadványa: a „Szemelvé­nyek Hatvan történetéből”. A szerzőpáros — Demény-Dittel Lajos és Kovács Gábor — a kö­tetben egészen a bronzkortól kezdve mutatja be a város törté­netét egészen napjainkig. Külö­nösen egyedülálló vállalkozás ez, hiszen aligha jelent meg sok olyan könyv mostanában Ma­gyarországon, amelyik az önkor­mányzati választások utáni helyi történésekkel is foglalkozik. Olvasható például interjú Hatvan országgyűlési képviselő­jévé választott — ám azóta bal­esete következtében munkakép­telenné vált — dr. Baranyai Mik­lóssal, s arról is egy tudósítás, mi­képpen változtatták meg az utca­neveket a Zagyva-parti város­ban. Múltidéző A kelták Hatvan vidékén A kelta nép volt első hazánk területén, amelyről már nemcsak a régészek által feltárt tárgyi em­lékek adnak hírt. Róluk már vi­szonylag bőséges és többé-ke- vésbé hiteles adatokat találunk a velük egy időben élt művelt né- ek írástudóinak feljegyzései­én. Hatvan vidékén már a múlt század végén előkerültek a kel­ták itteni életének bizonyítékai. A kilencvenes években kibőví­tették a hatvani pályaudvart. A földmunkák során régiségek ke­rültek elő. A Magyar Nemzeti Múzeum dr. Posta Bélát bízta meg leletmentő ásatással, aki megállapította, hgoy a gazdag le­letanyag a kelták hagyatéka. A leietek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerül­tek, amelyek közül kiemelkedik jelentőségével egy díszes kivitelű vaskard, amelyet azóta már a szakirodalomban hatvan-boldo- gi típusú kardként emlegetnek. A további tárgyak közül megem­líthetők: üveggyöngyökből álló gyöngyfüzér, bronz karperec, vasfoKos, vas-zabla, szekérke­rékre való pántok (ráfok), őrlő­kövek, ruhakapcsok és igen sok cserépedény. Századunk ötvenes éveiben gyümölcsöst telepítettek Hort határában, a Fáy-tanya terüle­tén. A hármas országút közelé­ben került elő a gazdag kelta em­lékegyüttes, amelyet Teliér Sán­dor MÁV-tiszt méhészkedés közben gyűjtött be és ajándéko­zott nekem, én pedig az egri mú­zeumnak, mert akkor Hatvan­ban még nem volt múzeum. A tárgyak közül legérdeke­sebb egy hatvan-boldogi típusú összehajlított vaskard (túlvilági használatra), kés, birkanyíró ol­ló, dárdahegy és pajzsdukor. Az M3-as autópálya építése alkalmával, 1979-ben a hatvani- salgótaijáni csomópont közelé­ben, Baj puszta területén kerül­tek felszínre kelta sírok, amire Lehotai László figyelt fel. Mi­után az esetet bejelentettem, az egri múzeum régésze, Szabó Já­nos Győző végzett itt leletmentő ásatást. Az itt talált leletek közül első­ként két vas lándzsahegyet emlí­tek meg, de sokkal figyelemre­méltóbb a cserépedények egyi­ke, a 31 cm átmérőjű szarvas fü­les tál, amelyet gazdagon díszí­tettek dombordiszekkel és egy állatfej szobrocskával. A már említett lelőhelyeken kívül még a további helyeken találtak szór­ványos kelta emlékeket. A bel­városban (valószínűleg a Szent Mihály utcában), a Delelő úton, a Tüzér utcában, az Ifjúság útján. Sajnos, tervezett ásatásra még nem került sor Hatvan vidékén anyagi-személyi lehetőségek hi­ányában. Pedig méltán megérde­melné a bajpusztai lelőhely is a fáradságot, de még inkább a csá- nyi úti Mól üzemanyagtöltő állo­más mögött lévő magaslat, ame­lyet Szabó János Győzővel ke­restünk fel, amikor ott egy siló­gödröt ástak, és rengeteg cserép­edény-töredék került a felszínre. A kelták (a rómaiak gallusok- nak nevezték őket), akik Európa számtalan országában megfor­dultak, és megtelepedtek Spa­nyolországtól Törökországig, i. e. 400 körül érték el hazánk terü­letét. Általános elterjedésük az i. e. 3. század elején következett be a Kárpát-medencében. A Duna vonalán érkező kelták Vác irá­nyából hatoltak a Zagyva völ­gyén lefelé. Az itt lakó szkítákat váltották fel: vagy kiszorították, vagy meghódították őket. Életmódjukat legfőképpen azzal lehet jellemezni, hogy vi­rágzott körükben a vasmuves- ség. Vasból készítették fegyvere­iket, szerszámaikat, ékszereiket, edényeik egy részét. A fegyvere­ket és az ékszereket olykor elekt­ronhéj burkolattal látták el. Iparszerűen művelték a faze­kasságot is. Edényeiket fazekas­korongon alakították, aminek következtében kevesebb gondot fordíthattak a díszítésükre, kivé­ve az ünnepi, kultikus darabo­kat. A cserépedényeiket egyen­letesen, jellegzetes középszürke színűre egeitek ki. A Hatvan vidékén talált vas­zablák, szekérkerék-pántok azt mutatják, hogy életükben fontos szerepet játszott a lótenyésztés, a lovat harc közben is hasznosítot­ták, de szállításra is befogták. A ló mellett foglalkoztak szarvas- marhákkal is. A kis állatok közül a juhot tenyésztették, amelynek húsán, tején kívül a gyapját is hasznosították (birkanyíro olló). A sertéstenyésztésről diszno- szobrocskák vallanak. Más vidékeken előkerült lele­tekből következtethetünk arra, hogy a korábbinál fejlettebb földművelők voltak. A faékekre vaspapucsot húztak, vassarlók­kal és -kaszákkal arattak. Búzát, árpát, rozsot és kölest termeltek. A pályaudvaron előkerült kettős malomkő mutatja, hogy a gabo­nát kézimalommal őrölték, a ke­nyeret boltozatos kemencében sütötték. Szellemi életükről keveset árulnak el a leletek. Annyit azonban tudunk róluk, hogy to- temisztikus hiedelmeik voltak. Egyes törzseik körében elterjedt volt a vadkan tisztelete. A hatva­ni ásatások alkalmával előkerült sírok mutatják, hogy hittek a túl­világi életben, hiszen a halotta­kat nemcsak eltemették, hanem „útravalót” is tettek melléjük. Vidékünkön a kelták törzsi keretek között éltek, nem jutot­tak el az államalapításig, de an­nak küszöbére érkeztek. Kiala­kult körükben a vagyoni különb­ség, és kísérletet tettek a pénzve­résre is. Mielőtt eljutottak volna az államalapítás fokára, a római­ak fennhatóságuk alá hajtották őket, a Duna-Tisza közén pedig a rómaiakkal egy időben benyo­muló szarmaták vették át az ural­mat. A szarmata-jazigokkal szö­vetségben vagy nekik meghódol­va meg sokáig élhettek vidékün­kön, míg el nem mosta őket a ke­let felől hömpölygő népvándor­lás áradata. Németi Gábor Kovács Attila Hatvani tervek TIT-forintok pályázat útján? Képeslap Szűcsiről Ha rosszul sikerül az amatőr felvétel — vagy ha valaki nem is kísérletezik azzal, hogy megörökítse a tájat, ahol szép napokat töltött —, nem kell mást tennie, mint beugrani a boltba, s máris leemelhető a Szűcsiről készült képeslap. Aki a dupla méretű szí­nes kiadványt választja, megismerkedhet a telepü­lés történetével is. A zsinórírást imitáló nyomtatott sorok arról árulkodnak: a falu már 1267-ben léte­zett, saz 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említést tesz a plébániáról is. A község neve a királyi szű­csök lakóhelyére utal. A Szűcsi família magvasza­kadtéval 1412-ben Zsigmondi Pálóczyaknak ado­mányozta a falut, majd a XVII. században a Föld- váry családra szállt a birtok. Egy kötet a városról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents