Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04-05 / 283. szám

<?L_ . HÉTVÉGI r “ __________ HÍRLAP, 1993. december 4-5., szombat-vasárnap ....... .............................................................................................................................. .......■ ■■■■■»;.... ......................„...—at.....; 1 rQO -ból kelteződik az 1 Jy J első tudósítás, amely a mai, impozáns szé­kelyudvarhelyi líceum első elődjére utal. A jezsuita rend akkori jelentése számolt be ar­ról, hogy ezen a településen 250 lelket térítettek át katolikus hitre, és a helyi skólában min­tegy száz tanulót oktatnak. Az iskola alapítójáról, Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetesről - mondja Benczi Tibor igazgató - sajnos, nem maradt fenn kép, csak annyi ismeretes róla, hogy a rend egyik legképzettebb tagja volt. Az általa létrehozott tanin­tézetet hamarosan háttérbe szo­rította a protestánsok győzelme, de 1651-ben Sámbár Mátyás, az ismert hitvitázó (róla már van kép) újjászervezi, és attól fogva a jezsuiták 1773—ig, a rend feloszlásáig vezették. Ek­kor az iskolák és szemináriu­mok fenntartására szolgáló anyagi alapok a Comissio Cat- holica kezelésébe mentek át, majd 1866-tól az Erdélyi Ró­mai Katolikus Státus látta el ezt a feladatot egészen 1948-ig, az államosításig. A Székelyudvar­hely városa fölé magasodó mai, A székelyudvarhelyi gimnázium 400 éve Öt és fél milliárd ember a Földön négyszintes gimnáziumi épület Lechner Ödön stílusában épült, Pápai Sándor tervei alapján, 1909-ben. Az iskola híres nö­vendékei között volt Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem néven ismert Habsburg-ellenes szé­kely felkelés vezetője, Baróti Szabó Dávid, a magyar időmér­tékes verselés úttörője, Orbán Balázs, a Székelyföld leírásá­nak szerzője, a híres tudós, és természetesen maga Tamási Áron, akiről elnevezték 1989 után (Petru Groza helyett). Nemcsak a név változott meg ekkor: szinte minden. Ez tűnik ki az 1989-es fordulatot közvet­lenül megelőző időszak és a je­len összevetéséből. A Ceau- sescu-rezsim alatt az elméleti líceumot szakközépiskolává züllesztették, a tantermekben műhelyeket rendeztek be, és az összlétszám több mint 98 száza­lékát kitevő magyar nemzeti­ségű diákoknak csak negyede tanulhatott anyanyelvén - elő­fordult, hogy a román tagozaton tanító magyar tanárokat büntet­ték, mert az órán magyarul szól­tak magyar növendékeikhez. A román igazgató eltávozott a fordulat nyomán, a román ta­gozatok - ahová addig szintén magyar gyerekek jártak - meg­szűntek. Elmentek a román szaktanárok is, meséli Benczi Tibor, akit a fordulat után a tan­testület választott meg igazga­tónak, de a nyugdíjasok behívá­sával a líceum megoldotta ezt a gondot, és ma az egyik legma­gasabb szintű pedagógusgárdá­val rendelkezik egész Erdély­ben. Éppen ezért a Tamási Áron Líceum - mondja az igazgató - legfontosabb feladatának a to­vábbtanulásra való felkészítést tekinti. Méghozzá sikeresen, hi­szen 1989-ben 58, tavaly már 65 százalék volt a főiskolai szinten továbbtanulók aránya az érettségizettek között. 1 QQT -ban az iskolában 1 jy D 22 osztályban fo­lyik elméleti és szakoktatás a következő tagozatokon: infor­matika, matematika-fizika, kémia-biológia, filológia, filo­lógia-idegen nyelv és filológia- történelem. Emellett - mondja az igazgató - a Székelyföld egyik szellemi fellegvárává kí­vánta tenni a tantestület az isko­lát. így otthont ad a táncház­mozgalomnak, a diákszínját­szásnak, az iskolai lapszerkesz­tésnek, önképzőkörök, szakkö­rök működnek keretében, és he­lyet kapott a hitoktatás. Diák- színjátszó-fesztivál, diáktanács, és egy napra „diákigazgató'' megválasztása - megannyi kez­deményezés az iskola önálló ar­culatának a megteremtésére. A 400. évfordulóra emlék­könyvvel és több napon át tartó ünnepségekkel emlékeztek a Tamási Áron Gimnázium taná­rai és diákjai. A tantestület 32 főből áll, a diákok száma több mint hatszáz, háromnegyedük a városból, egynegyedük Szé­kelyföld más településeiről való. A közös cél a felkészülés a továbbtanulásra, az erdélyi ma­gyar értelmiség sorainak gyara­pítása. Mint négy évszázada mindig. A Föld népessége már ebben az évben eléri az öt és fél milliár- dot, ha folytatódik az évi 90 milliós növekedés. Ezt állapította meg a Washingtoni Népesedési Hivatal. A népesség növekedése első­sorban a harmadik világban észlelhető. Az öt és fél milliárd ember negyven százaléka két országban, Kínában és Indiában él. Ebben a két országban évente annyi gyer­mek születik, amennyi Mexikó lakossága. Carl Haub, aki részt vett a washingtoni tanulmány elkészítésében, azt mondta az AP ameri­kai hírügynökségnek, hogy a Föld lakóinak száma a 2025. évre eléri a nyolc és fél milliárdot, ha a születési arányszám olyan marad, mint jelenleg. Ha növekedik, a Föld még jobban be fog népesülni. A tanulmány az Egyesült Államokban 0,8 százalék népesség- növekedést állapított meg. Ehhez még hozzájön a bevándorlás. Ha évente 900 ezer ember vándorol be az USA-ba, az ország a növe­kedés egy százalékát adja. Európa népessége gyakorlatilag stagnál. A növekedés 0,2 száza­lék évente. Bizonyos volt szocialista országok, mint Magyarország és Bulgária, népességcsökkenést jeleznek. A volt Szovjetunióban a növekedés 0,6 százalék. De nagy kü­lönbség van egyrészt Oroszország és Ukrajna, másrészt a közép­ázsiai mohamedán köztársaságok között. Az előbbiekben a lakos­ság száma csökken, az utóbbiakban több mint két százalékkal nö­vekedik. A leggyorsabban a világ legszegényebb részén nő a lakosság létszáma: a szaharai országokban. Itt a növekedés mértéke 3 száza­lék évente, ami annyit jelent, hogy a lakosság létszáma 20 év alatt megkétszereződik. Áfrika és Latin-Amerika nagy részében az em­berek jövedelme a legutóbbi tíz évben lassabban növekszik, mint a születések száma. Az átlagpolgár tehát az évtized végére sokkal szegényebb lesz, mint az elején volt. Az „atlanti csata” Az egész háború alatt megha­tározó tényező volt az „atlanti csata”. - „Egyetlen pillanatra sem feledhettük, hogy ennek kimenetelétől függött minden, ami más hadszíntereken történt, legyen szárazföldön, vízen vagy a levegőben” - vallotta II. vi­lágháború utáni visszaemléke­zéseiben Winston Churchill egykori brit miniszterelnök. Dick Squires, a brit királyi hadi- tengerészet hajdani katonája emlékezetébe mindenekelőtt a harcok idején uralkodó igen rossz időjárás és a borzalmas hidegek véstek maradandó nyomokat. - A vízben legfel­jebb ha három percet lehetett élve kibírni - gondol vissza azokra az időkre. Az 50 esztendővel ezelőttre való liverpooli visszaemléke- zési ünnepségre a közelmúltban került sor, s az eseményre a né­met haditengerészet egyik ten­geralattjárója is meghívást ka­pott... A II. világháború alatt Liver­pool a szövetséges hajókaravá­nok támaszpontja és átrakodó kikötője volt. Ezek a karavánok szállították a hadviselés szem­pontjából létfontosságú után­pótlást az Egyesült Államokból Angliába és Ángliából a szövet­ségesekhez, mindenekelőtt a Szovjetunióba. A konvojok mintegy 60 hajóból álltak, ame­lyek 400 méternél kisebb távol­ságban követték egymást a leg­lassúbb óceánjárók sebességé­vel, hadihajóktól körülvéve. A legveszélyesebb útvonalak Murmanszkba vezettek. Hason­lóan kockázatosak voltak a Ka­nadából és az Egyesült Álla­mokból történt szállítások. A hadkötelesek és a rosszul fizetett tengerészek között nagy volt a veszteség, a legénység 17 százaléka nem élte meg a há­ború végét. Meghaltak a jéghi­deg vízben, eltalált tartályhajók lángoló poklában égtek el, vagy hadianyag-szállító hajók fel- robbanásakor vesztették életü­ket. A szövetséges haditengeré­szetnél és a légierinél 9 százalé­kos volt a veszteségarány, a szá­razföldi csapatoknál 6 százalék. Ennél sokkal nagyobb veszte­ségeket szenvedett azonban a német tengeralattjárók legény­sége: 70 százalékuk nem tért vissza. Az atlanti csatában azon a 784 tengeralattjárón, amelyet a szövetséges hadihajók és re­pülőgépek elsüllyesztettek, több mint 20 ezer német katona halt meg. A szövetségesek 70 hadi­hajót vesztettek az észak-atlanti térségben. Az öt évig és nyolc hónapig tartó csata 1939. szeptember 3- án kezdődött, amikor Nagy- Britannia és Franciaország ha­dat üzent Németországnak. Az U-30 jelzésű német tengeralatt­járó Írország partjai előtt kilőtte a 13.500 tonnás Athenia gőzöst. 1945. május 7-én, a német kapi­tuláció előtt egy nappal az U- 1023 Anglia déli partjainál el­süllyesztett egy 35 tonnás nor­vég aknakereső hajót. Feltehe­tően ez volt a németek utolsó torpedótalálata a n. világhábo­rúban. A víz alatti helyzetbemérésre alkalmas radar felfedezésével és a mind sűrűbb légi megfigyelé­sek következtében egyre csök­kentek a tengeralattjárók esé­lyei. Ezenkívül a britek megfej­tették a németek rádiós rejtje­leit, így gyorsan értesültek a „szürke farkasok’-nak nevezett tengeralattjárók mozgásáról. A szövetséges utánpótlási út­vonalak elvágására vonatkozó német vágyálmok végérvénye­sen akkor oszlottak szét, amikor az amerikai hajógyárak na­gyobb ütemben kezdték gyár­tani a Liberty-osztályhoz tar­tozó, azonos típusú szállítóha­jókat, mint amilyen gyorsan a németek képesek lettek volna megsemmisíteni őket. Pusztító HIV-vírus A HIV-vírus egy igen agresszív formáját sike­rült azonosítaniuk holland kutatóknak. Az AIDS kialakulásában szerepet játszó HIV-vírus egyik fajtája - amely a kutatások szerint jelenősen siet­teti a betegség kialakulását - az SI (Syncytium Inducing) betűszóval jelzett elnevezést kapta. Az Sí jelenléte hatszor-hétszer valószínűbbé teszi, hogy a fertőzött a fertőzéstől számított két, két és fél éven belül AIDS-ben megbetegszik. Áz Annals of Internal Medicine című amerikai lapban közzétett kutatási eredmények szerint azonban igen ritka, hogy valaki rögtön az agresz- szív Sí-vírussal fertőződjön. Az amszterdami kutatócsoport egyik tagja, Roel Coutinho szerint a fertőzöttek általában az úgynevezett NSI (Non Syncytium Inducing) ví­rusváltozatot kapják meg, ebből azonban bármi­kor kifejlődhet az Sí - bár egyelőre még nem tudni, hogyan.- Ez a felfedezés elsősorban az életkilátások becslése szempontjából fontos lépés, de a keze­léshez is segítséget nyújthat. Az Sí és az NSI te­rápiájának ugyanis valószínűleg különbözőnek kell lennie - állítja a kutatócsoport. Vannak pél­dául arra utaló jelek, hogy az AZT nevű szer — amelynek hatásossága körül éppen nemrégiben robbantak ki heves viták - NSI-ben szenvedők esetén alkalmazható nagyobb eredménnyel, más szerek viszont az SI-vel fertőzöttek életét köny- nyíthetik. A tanulmány egy olyan amszterdami vizsgálat eredményein alapul, amelyben 1984 óta mintegy ezer homoszexuális férfit kísérnek figyelemmel, akik közül 250 HTV-vírushordozó. Eszkimókkal kísérleteztek Egészséges alaszkai eszki­móknak és indiánoknak radio­aktív gyógyszereket adtak az ötvenes években egy kísérlet során, annak megállapítására, hogy növelhető-e az amerikai katonák ellenálló képessége a sarkvidéki viszonyok között. A megdöbbentő értesülést a Cable News Network közölte nemré­giben. Ezek szerint az amerikai lé­gierő által alkalmazott orvosok kis mennyiségű radioaktív jódot tartalmazó gyógyszereket sze­dettek 102 alaszkai eszkimóval és indiánnal, s ellenőrizték a ra­dioaktív jódnak a pajzsmirigyre gyakorolt hatását. A légierő ku­tatóinak feltevése szerint ugyanis a pajzsmirigynek kö­szönhető, hogy az alaszkai bennszülöttek olyan jól bírják a rendkívül hideg sarki teleket. A CNN jelentése szerint Frank H. Murkowski alaszkai republiká­nus szenátor szövetségi vizsgá­latot követel az ügyben. A hi­degháború éveiben végzett kí­sérletet vezeti dr. Kaare Rodahl jelenleg Norvégiában él. A CNN-nel folytatott telefonbe­szélgetés során Rodahl doktor védelmébe vette a kísérleteket, mondván, hogy azok semmi­lyen kockázattal nem jártak, s azt állította, hogy az eszkimókat valószínűleg sokkal nagyobb adag sugárzás érte a szovjet atombomba-kísérletek követ­keztében. Elmondása szerint a wasingtoni katonai vezetőet nyugtalanította, hogy az ameri­kai katonák kibírják-e a sarkvi­déki viszonyokat, ha fegyveres összetűzésre kerül sor a Szovje­tunióval. A CNN által megkér­dezett eszkimók azt állították, hogy nem világosították fel őet a gyógyszerek radioaktív tar­talmáról. Abban a feltevésben éltek, hogy a légierő orvosai az eszkimók étrendjét tanulmá­nyozzák. B ár az idő fölötte is kérlelhe­tetlenül eljár, Joan Collins hatvanévesen sem mondott le róla, hogy szexszimbólum le­gyen - a nemrég elkészült De­cadence (Dekadencia) című filmben ismét szexis-romanti­kus szerepet alakít a brit szár­mazású színésznő. ,3üszke va­gyok a koromra, és arra a tényre, hogy megmutattam: 45 éven túl is van élet” — nyilat­kozta Joan Collins, aki a kö­zelmúltban töltötte be 60. élet­évét. Valóban, Joan Collins tu­lajdonképpeni karrierje 12 év­vel ezelőtt kezdődött a Denver Clan című sorozattal. Előtte ugyan vagy 50 filmet forgatott, amelyekben érvényre juttatta szex-appeal-jét, de egyik sem lett maradandó siker. Visszate­kintve a Denver Clan hétéves forgatására, a színésznő sajná­lattal állapította meg, hogy a Joan Collins 60 éves publikum azonosítja őt a „Den- ver-bestia”, Alexis Carrington szerepével. Ennek ellenére nem panaszkodik, és különösen az első három évben okozott örö­met neki a forgatás. Később már többé-kevésbé rutinmunka lett. Egyébként is szinte semmit nem sajnál, ami életében történt vele, kivéve negyedik házassá­gát a nála 14 évvel fiatalabb svéd Peter Hóimmal. A férfiak sorára egykedvűen emlékezik vissza: a színész Maxwell Reed, akihez 18 évesen („túlságosan korán”) feleségül ment; további két férje, Tony Newley és Ron Kass, akiktől három gyermeke származik; híres hollywoodi Fraknó és az Esterházyak A komor és méltóságteljes építmény Forchtenstein (Fraknó) fölé magasodva vigyázza ezt a határvidéket - 1300 óta. Védő­bástya a javából. De nemcsak erőd, hanem híd is ez a vár... Mindig is az volt, híd a keleti és a nyugati kultúra között. Ez a hídszerep ma is megvan, akkor is, ha osztrákok, magyarok, csehek, szlovákok életében ezek az évek igen nagy változá­sokat hoztak. Szükség van a hídszerepre, mert ugyan a hatá­rokon évtizedeken át emelt mes­terséges akadály, a vasfüggöny szerencsére eltűnt már, de újabb körülmények akadályozhatják az emberek közötti kapcsolato­kat. Fraknó várában, amely 1622 óta az Esterházy család birtoká­ban van, Burgenland tartomány történetét bemutató kiállítást rendeztek a közelmúltban, amely elsősorban e nagy nemesi család sorsáról szólt. S a képek, dokumentumok valójában alá­támasztották azt, hogy a sorsok a világnak ebben a részében or­szághatáron átnyúlnak, s alig kiilönválaszthatóak. A magát mindig magyarnak valló Ester­házyak Burgenland legnagyobb földbirtokosai ma is - kasté­lyokból, várakból, a Fertő-tó te­rületének jókora részéből, gaz­daságokból áll az a hatalmas bi­rodalom, amelyet Ausztria leg­gazdagabb asszonya, a 72 éves Esterházy Melinda Zürichből irányít. 1956 óta él ott, azóta, hogy férje - a börtönből szabadulva - csak rövid időre állt meg Kis­martonban az előző hét év ször­nyűségeit kicsit kipihenni. A hercegnő, akit Burgenlandban szeretnek és tisztelnek, a buda­pesti Operaház prímabaleri­nájaként ismerte meg leendő férjét a háború kellős közepén, és akinek az 1946-os esküvő után nem sok szép emléke ma­radhatott közös életükről, Bu­dapestről. Esterházy Pált 1948- ban ítélték el - a Mindszenty- perben -, miután semmiféle mentési kísérletbe nem ment bele, nem fogadta el az osztrák állampolgárságot, a svájci és amerikai menekülési lehetősé­get. Bár a hercegnő csak látoga­tóba jár Burgenlandba, az itte­niek nagy bánatára nem kíván végleg visszatérni. A család ha­gyományaihoz híven ma is fon­tos szerepet játszik a tartomány életében. A Fertő-tó mentén lé­tesülő nemzeti park, amely ma­gyar-osztrák közös létesítmény, ugyanúgy Esterházy-birtokon valósul meg, mint ahogy a kö­zös — mert szétválaszthatatlan — múltat bemutató kiállítás is a család birtokában levő vár hű­vös termeibe hívta a látogató­kat. Melinda hercegnő és a bur­genlandi tartományi kormány kapcsolata felhőtlen - sokkal inkább az, mint amilyen volt félje életében. Esterházy Pál monarchistaként soha nem bé­kéit meg az osztrák köztársa­sággal, s csak felesége közben­járására sikerült megállapodá­sokat létrehozni kastélyainak, várainak állami célokra történő hasznosításáról. A tulajdonjog minden esetben a családé, ám például a kismartoni barokk kastély rendelkezésre áll nem­csak a hagyományos kulturális rendezvényekhez, hanem poli­tikai eseményekhez is. Ezek - a két évvel ezelőtti Antall-Vra- nitzky találkozó éppúgy, mint a szlovák politikusok látogatásai - teljes egészében megfelelnek az alapgondolatnak, a régió összetartásának. szeretői, Ryan O’Neal és War­ren Beatty. Ez utóbbi kis híján feleségül vette, de „hála Isten, nem jutott odáig a dolog” - mondja. Joan Collins egy ideje ismét megtalálta a boldogságot élettársával, Robin Hurlstone műkereskedővel. A nála 24 év­vel fiatalabb Robin irtózik a ri­valdafénytől, amelyet viszont Joan még mindig igencsak ked­vel. A nyilvánosság előtt szinte sohasem látni őket együtt.„Ket- tesben azonban sok időt töltünk együtt” - magyarázza Joan. A filmcsillag egészében véve elé­gedett. B üszke a gyermekeire - a popénekesnő Tara pályája felfelé ível; Sacha filmrendező­nek készül; Katy pedig egye­temre jár. Joan Collins megírta önéletrajzát, és egy regényt is. Időről időre fellép még szín­házban, vagy a kamera elé áll. Reklámok a világűrben? Az Egyesült Államokban nö­vekszik a tiltakozás az ellen, hogy a világűrbe lőjenek fel reklámszövegeket, amelyek a Föld körül keringenének. Asztronauták, környezetvé­dők „az ég megszégyenítését” és a „világűr kereskedelmi cé­lokra történő felhasználását” látják ebben a tervben, amely­nek megvalósítását nem szabad megengedni. A tiltakozók - írta a DPA német hírügynökség - nemzet­közi bojkottal fenyegetik mind­azokat a vállalatokat, amelyek ilyen módon akarják árujukat hirdetni. Felszólították az ENSZ-t is; tiltsa be ezt a tervet. A világűrbeli reklámot egy Georgia állambeli, Space Mar­keting nevű cég akarja elterjesz­teni. Ez a cég már egy másik reklámfogást is végrehajtott. Júniusban egy amerikai raké­tát lőttek fel, oldalán egy Schwarzenegger-filmet hirdető szöveggel. A vállalat most azt tervezi, hogy a világűrbe fellő­nének egy plasztikból készült reklámtáblát, amelyet nagy erejű fénycsóvák világítanának meg. Mike Jones, a vállalat szóvi­vője szerint már több cég kö­zölte, hogy megfizetné a 30-40 millió dollárt, amelybe az űr- hirdetés kerülne. Az 1,6 kilomé­ter hosszú hirdetőtábla 14—20 napig keringene a Föld körül, 225 kilométer magasságban, azután elégne a légkörben. Több szakértő szerint azon­ban a hirdetést csak nappal - mindenekelőtt pirkadatkor és naplemente idején - lehetne látni. Szabad szemmel nem tűnne nagyobbnak a hirdetés, mint a telihold. Az viszont nem állja meg a helyét, hogy a ke­ringő hirdetések zavarnák a csil­lagos ég megfigyelését. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents