Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04-05 / 283. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. december 4—5., szombat—vasárnap Törés a külpolitikában A szikra nem a semmiből Gyöngyösön minden huszadik évben fordul elő? Két család, hármas ikrekkel pattant elő" Beszélgetés Tőkés Lászlóval Hatvan vendége volt nemrégiben Tőkés László Királyhágó- melléki református püspök. Annak ellenére, hogy a lelkész meglehetősen elfoglalt ember, hiszen többek között tiszteletbeli elnöke a Magyarok Világszövetségének is, szinte egy egész napot töltött a Zagyva-parti városban, ahol középiskolai órákat látogatott, majd este — rövid budapesti kitérő után — felszólalt a Magyar Irodalmi Köztársaság című rendezvényen. Munkatársunk az esemény után kért tőle inteijút. — Püspök úr! Beszédében szólt arról, hogy a magyar külpolitikában törést vél felfedezni. E törés részeként értékeli-e a magyar-ukrán alapszerződést? — Ez megközelítés kérdése. Ha figyelembe veszem azt, amit a miniszterelnök űr mondott, hogy ezzel nem kívánnak precedenst teremteni, akkor nem értem bele. De ha Jeszenszky külügyminiszter űr romániai látogatásakor tett nyilatkozatait vizsgálom, akkor ez a kijelentés átértékelődik. Nem önmagában bírálom a magyar-ukrán alapszerződést, csak félek attól, hogy olyan országokkal is megköttethet hasonló, amelyek nincsenek olyan jó kapcsolatban Magyarországgal, mint Ukrajna. Én a magyar külpolitika töréséről itt beszéltem először Hatvanban, mert úgy véltem, hogy ez a város elég távoli hely ahhoz a központtól, hogy végre egyszer ezt nagyobb visszhang nélkül kimondhassam. Én csak egészen szűkszavúan azt kívántam jelezni, hogy fennáll a veszélye a törésnek. Azt szeretném, ha Magyarország folytatná azt az egyetemes politikát, amelyet a választásokkor meghirdetett, s amelynek szép megnyilvánulása volt, hogy Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Most úgy látom, hogy Magyarország megelégszik a mai önmagával, s másodlagos kérdésnek tekinti, hogy mi történik a határokon túl. Szerintem a maga csonkaságában is megsérül ez a kis Magyarország, ha nem gondolkozik összma- gyarságban. — Ahogy hallgatom, felmerül bennem egy kérdés: mennyire tudja még ön szolgálni a híveket, azaz mennyire lelkész ön, és mennyire politikus? — Ez a kérdés alapvetően hamis, de nem azért, mintha ön hamis lenne. Nem azt csináljuk, amit szeretnénk, nem meghatározott a magatartásunk, legalábbis az én esetemben biztos, hogy nem, hiszen nem én választottam ezt a pályát. Engem erre a temesvári fordulat predesztinált, s nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek „muszáj Herkules”. Tartok istentiszteleteket is, többet is, mint a kollégáim. Senkinek nem jut például eszébe, hogy a pápa őszentségének politikai megnyilvánulásaival foglalkozzon. Szívesen elfogadom azt a vélekedést, hogy rosszul politizálok, de azt nem, hogy a közéleti tevékenységem a lelkészi hivatásom rovására van. Nálunk a papság nem szentség. — Tudatos visszavonulás-e az ön részéről az, hogy amikor Hankiss Elemér távolított el néhány embert a televízióból, akkor ön felemelte a szavát, most pedig, amikor sokkal nagyobb vihar van a média körül, akkor hallgat? — Általában visszatartom magam a napi politizálástól. Akkor is csak azért szóltam bele, mert lelkiismereti kötelességemnek éreztem. Pillanatnyilag nehezen átláthatónak tartom a médiakérdést. — Előadásában említette, hogy nem tartja magát szikrának, hiszen az hirtelen gyullad ki, s ugyanolyan gyorsan el is alszik. Annak idején — nézetem szerint — azonban pontosan ez történt Temesváron. Milyen esélyt lát arra, hogy újból kipattan egy szikra? — Nézze, én csak azzal nem értek egyet, hogy ez a bizonyos szikra valahonnan a semmiből pattant volna elő. Egyébként csodálatosnak tartom az akkor történteket. Romániában nincs hagyománya a forradalmaknak. De ha így folytatja a román hatalom, akkor annak nem lesz jó vége. Az elégedetlenségnek beláthatatlan következményei lehetnek. Én ettől tartok, ettől félek. — Ön rendkívül elfoglalt ember, s mégis vállalt egy egész napos programot Hatvanban. Miért pont itt? — Lelkiismeret-furdalásom volt ezzel a várossal szemben. Annak idején az első visszajelzések egyike innen jött. A sok elfoglaltságom miatt soha nem jött ki a lépés, hogy ellátogassak ide. Én általában visszavonulóban vagyok a magyarországi terepről, hiszen közeledik a választási időszak, de a számomra kedves városokba szívesen elmegyek. Kovács Attila J K, SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Audrey D. Milland: Scherlett örökében Celleen Mc.Cullough: Fűkoszorú (A Róma első embere folytatása) Sport'93 Horgászkönyv Királyok könyve Kártyalexikon 1000 Ft feletti vásárlás esetén sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én Főnyeremény: 50.000 Ft SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8.- - ---------.99\ T el.: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel.: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 36/323-562 r JÁTÉK JÁTÉK JÁTÉK Á J \ Játék — Édesség Z NAGYKERESKEDÉS P Széles áruválasztékkal E szuper árakon K várjuk , a viszonteladókat. í JÁTÉK-ÉDESSÉG T KARÁCSONYI É VÁSÁR! Á T É K J Á T É K J Á T K Ne költsön benzinre, É I jöjjön el K a Harlekinbe! A Cím: Eger, J T Mátyás király út 85. udvar Á É Nyitva H-P: 8.00 -17.00 j K Szó: 14.00-17.00 óráig £ JÁTÉK JÁTÉK JÁTÉK Két olyan család él Gyöngyösön, amelyben hármas ikrek találhatók. Ha a születési éveket is összevetjük, az derül ki, hogy ebben a mátraalji városban húszévenként „szokott” a világra jönni hármas ikerpár. Baloghék három lányát pó- lyáskoruk óta ismerem. Mondhatom úgy is: nyomon kísérem életük alakulását. Miután nemsokára megkapják tanári diplomájukat, úgy gondoltam, ismét beszélnem kell velük. — Ha végzek — mondja Andrea —, vagy tanítani fogok, vagy folytatom tanulmányaimat az egyetemen. Ma is vannak magántanítványaim. Nemcsak anyagi okokból, hanem azért is, mert nagyon szeretek tanítani. Kollégiumban lakom Egerben. Jól érzem ott magam, mert sokan vagyunk együtt. — Karikagyűrű? — Az nincs, de van egy hosszú kapcsolatom. A véleményem az, hogy a házasságot nem szabad elsietni. — Merihyire vannak együtt maguk hárman? — Tudatosan is különbözünk egymástól. Külsőségekben is, magatartásban is, gondolkodás- módban is. Ez így jó. Mi ketten Beával az összetévesztésig hasonlítunk egymásra. Éva, az „más”. — Várja, hogy maguknál is legyenek majd hármas ikrek? — Az sok lenne. Két gyereket szeretnék. — Hogy érzi magát általában? — Nagyon jól. Eddigi elképzeléseim mind valóra váltak, és ez nagyon jó dolog. Beáta, az ikertestvére csoporttársa matematika-technika szakon. ő már menyasszony. — Mit szóltak hozzá a családban? — Kedvelik. Andreának is nagyon szimpatikus a fiú. Általában négyesben szoktunk lenni. Veszekedés ritkán fordul elő nálunk, de vita az van. — Mi következik a diploma után? — Az esküvő után vagy tanítok, vagy egyetemre megyek. Ha tanítok, Gyöngyösre vagy a környékére szeretnék kerülni. A vőlegényem váci, de ő is jön velem. A lakás...? Ki tudja, mi lesz? Falun talán könnyebben hozzájuthatunk. Miután a tanári fizetés elég kevés, valószínű, hogy a vőlegényem vállalkozásba kezd, mert ehhez van hajlama. — Mi a leghőbb vágya? — Szeretnék egy saját iskolát, ahol az én elképzelésem szerint folyna a gyerekek tanítása, nevelése. A politikával nem foglalkozom, az a kollégiumban sem szokás. A legfőbb kívánságom pedig az, hogy sokáig legyünk még így együtt egészségben, mindany- nyian. Éva markánsan különbözik két testvérétől. Vegyésznek készül a szegedi egyetemen. — Három napja nem aludtam se sokat, se keveset, mert most volt a „Kopaj”, azaz: a kollégiumi pajkosságok időszaka, és ilyenkor a szemünket sem hunyjuk le. Bevallom, most nem „hajtok”, mert a tanuláson kívül vannak fontosabb dolgok is a világon. — Kollégiumban lakik? — Egy abszolút koedukált kollégiumban. Még a közös helyiségeket is együtt használjuk a fiúkkal. Az épület valamikor férfiszállásnak készült. Gondolhatja...! — Mire emlékezik vissza kisbabakorából? — Arra, hogy egyszer valahonnan hazajöttünk, és akkor anyuval sírtunk együtt. Aztán arra, hogy nagymamánál nagyon jól éreztük magunkat, mert volt ott még medence is. — Milyen lánynak tartja magát? — Erőszakos és agresszív teremtés vagyok. A fájdalmat nem tudom elviselni. A gimnázium után orvos szerettem volna lenni, de néhány ponton múlt az egész. Most már tudom, hogy ez volt a szerencsém. — Képes áldozatot hozni valamiért? — Andiért, Beáért és anyáért minden áldozatra képes lennék. De fiúért...? Annyit nem érnek meg a fiúk. Igaz, hogy a távoli jövőben férjhez szeretnék menni. Úgy gondolom, hogy öt gyerekünk lesz, közülük három fiú legyen. * * * A másik hármas iker Fülöp Béláéknál található. Ők jó egy éve, 1992. július 21-én születtek. Miután itt két fiú és egy lány van, egészen más a helyzet, mint Ba- loghéknál. Sándor, Gábor és Réka még csak gyakorolja a beszédhangokat, ezért tőlük semmit nem kérdezhettem. — Nem hasonlítanak egymásra, mert különpetéjűek — magyarázza az édesanya. — Amikor megtudtam, hogy hárman lesznek, nem rémültem meg. Azt viszont pontosan tudtam, hogy gondozásukhoz segítség kell. Anyura gondoltam, aki képzett gyermekgondozó. A város lehetővé is tette, hogy munkaidejét itt töltse nálunk. — Lakás...? — A volt lakást visszaadtuk a városnak, és vettünk egy nagyobbat, ahol mindannyian el tudunk férni. Természetesen kölcsönökből vehettük meg. — Mennyi a jövedelmük és mennyi a kiadásuk? — Szinte fillérre annyi a kiadásunk, mint amennyi a jövedelmünk — válaszolja a félj. A feleségem cége megszűnt, én a Mátratej Kft.-nél vagyok szállításvezető. Mellékest nem tudok csinálni, mert ahhoz már nincs időm. Arra a kérdésre, mikor vásároltak utoljára új ruhát, mindketten szinte egyszerre mondták: „Négy éve”. — Minden fillért be kell osztanunk. — Nevelési segélyt kértek? — Igen. De nem kaptunk, mert húsz forinttal meghaladja a jövedelmünk a rendeletben előírt felső határt. — Fellebbeztek? — Nem — mondta keményen a fiatalasszony. — Büszkeségből? A kérdésre hangos válasz nem érkezett. Csak a tekintete volt beszédes. — Három gyerek vagy hármas ikrek, nem ugyanaz. Hogy győzik? — Rengeteg munkával jár, de ez nem áldozat. Természetes. Jut időnk még egymásra is. — Mi a legfőbb kívánságuk? — Jó egészség. És... — nyújtotta el a hangokat az édesanya — hogy egész nap Liberó legyen a babákon. Most csak éjszakára jut nekik egy. — Három gyerek hogy van meg egymással? — Nagyon jól. A mindennapi séta előtt van bennük egy kis nyugtalanság addig, amíg ki nem megyünk az ajtón. — Segítséget honnan kaptak? — A Zombori és Tsa Kft.-től, egy tízezer forintos vásárlási utalványt. Érdeklődtem a városházán is, ahol a Közigazgatási és Ügyfél- szolgálati Igazgatóságon Tuzáné dr. Takács Zsuzsa igazgató azt a felvilágosítást adta, hogy ők kénytelenek ragaszkodni a rendelethez. Ha az abban meghatározott egy főre eső jövedelmet akár húsz forinttal haladja meg a tényleges összeg, akkor sem tudnak eltekinteni az előírásoktól. Azt is megtudtam, hogy a nagymamának éppen december 1-jétől akarnak felmondani. Miután ő a Humán Alapellátások Intézetéhez tartozik munkajogilag, sorsa felől ott kérdezősködtem. Kiderült, hogy a nagymama szerződése lejár, és miután bérére keret nincs, kénytelenek megválni tőle. Megkerestem a polgármestert, Keresztes Györgyöt is. Felhívta a figyelmem arra, hogy nagymamát a város fizette azért, hogy az ikrek mellett legyen. A lakásügyben azt a választ kapta annak idején, hogy a fiatalok saját erőből akarják azt megoldani. Segélyezésre pedig nem tartanak igényt, mert azt szeretnék, ha nem lenne semmi különleges dolog a gyerekek körül. Nőjenek fel úgy, mint a többi gyerek. Mindebből kiderül, hogy a megnyilatkozások szövege nem esik egybe. De az is kiderül, hogy ebben a mai társadalomban, amely a humanitárius eszmékre alapoz, még mindig könnyebb a rendeletek betűire hivatkozni, mint azok szellemiségére. Sajnos. G. Molnár Ferenc Gyöngyös még készül a gazdacserére Egerben 1442 bérlakás került magánkézbe Országszerte figyelmet, ki- sebb-nagyobb érdeklődést keltett az önkormányzati tulajdonú lakások értékesítésének lehetősége. — Vajon hogy halad a gazdaváltás, hányán birtokosai a korábbi bérleménynek? — kérdeztük Egerben és Gyöngyösön. Érdeklődésünkre a megye- székhelyen az Evat Rt. igazgató- helyettesétől, Dobróka Miklóstól megtudtuk, hogy az elmúlt évektől napjainkig összesen 1442 lakásnál változott a gazda. Amíg 1990-ben 116 otthon került lakóinak tulajdonába, 1991- ben már 551, s a tavalyi sokkal lassúbb mozgást az idén már ismét ütemesebb birtokoscsere követte: az előbbi 73-mal szemben 214 esetben vette meg a bérlő az ingatlant. Természetesen nem lehet minden bérlőből tulajdonos, ha még- annyira szeretné is, mivel a forgalmazást bizonyos tiltó lista fékezi. Ilyenformán kiesnek az adásvételből a határozott időre kiutalt lakások, a nyugdíjasház, valamint a fiatalok garzonépületének lakrészei, illetve azok a helyiségek, ahol jelenleg bérlőkiválasztási jog alapján vagy szolgálati jelleggel élnek, s az eredeti szerződés még érvényben van. Hasonlóan tilalom alá esnek a szociális követelményeknek alatta maradó épületek lakásai, vagy azok, amelyek elidegenítése várospolitikai, rendezési terveket sértene, netán ahol a jelenlegi bérlő jogosan nem járul hozzá kívülálló személy ingatlanvásárlásához. A még érvényes önkormányzati rendelet alapján egyébként a régebbi lakásoknál a forgalmi érték 50, az öt éven belül teljesen felújítottak esetében 70 százaléka a vételár, amelynek 10 százalékát kérik egy összegben az értékesítésnél, többi részét pedig 25 esztendő alatt, évi 3 százalékos kamat mellett lehet kifizetni. A Patina Közszolgáltató és Vagyonkezelő Rt. elnök-igazgatójától, Szabó Gyulától úgy értesültünk, hogy Gyöngyösön 1989 óta áll a bérlakások értékesítése. Az önkormányzat megbízása alapján azonban a társaság már megkezdte, s várhatóan 1994januárjának végéig be is fejezi a lakások eladásához szükséges műszaki felméréseket, illetve az ehhez elmaradhatatlan alapító okiratok készítését. (-ni) „Ne teremtsen precedenst a magyar — ukrán alapszerződés”
