Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04-05 / 283. szám

mm HATVAN ES KÖRZETE 5. Az MSZP jelöltje Megválasztotta jelöltjét a Magyar Szocialista Párt a 4-es számú választókörzetben. Szí­neikben Érsek Zsolt, a selypi cukorgyár humánpolitikai osz­tályának vezetője indul az or­szággyűlési választásokon. A Fidesz színeiben A Fiatal Demokraták Szövet­sége is megtette javaslatát az országos választmánynak: ki legyen a jelöltjük 1994-ben az országgyűlési választásokon Hatvanban és környékén. A párt helyi szervezetei Nagy Gyulára voksoltak, aki Mátrafüreden a helyi önkormányzat vezetője. Közmeghallgatás Minden esztendőben meg­rendezik a közmeghallgatást Ecséden, ahol a község polgárai elmondják közérdekű észrevé­teleiket az önkormányzati kép­viselőknek. Az idén december 14-én, délután fél kettőkor ren­dezik ezt az eseményt a pol­gármesteri hivatalban. A magyar gazdaság helyzete Folytatódik a hatvani TIT ál­tal szervezett Látlelet a magyar gazdaságról című sorozat az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban. December 9-én, csütörtökön Kovács Al­mos, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára lesz a vendég, aki gazdaságunk jelen­legi helyzetéről beszél, s vá­zolja a közeljövő kilátásait is. / En kicsi pónim A legkisebbek számára szer­vezett filmklubot a hatvani könyvtár és közösségi ház. Legközelebb december 11-én délelőtt 10 órakor vetítenek, mégpedig az Én kicsi pónim című rajzfilmet. Mikulás Lőrinciben A lőrinci önkormányzat kul­turális bizottsága télapóünnep­séget rendez december hetedi­kén a Rió klubban. Délelőtt 10 órakor az óvodásokat, fél há­romkor pedig az iskolásokat váiják a szórakozóhelyen. Filmklub Hatvanban December tizedikén lesz a legközelebbi találkozója a hat­vani filmklub tagjainak az Ady Endre Városi Könyvtár és Kö­zösségi Házban. Ezúttal Fehér György Szürkület című filmjét vetítik, este 6 órakor. Egészséges táplálkozás A boldogi művelődési ház népművelői azt állítják, hogy magyaros ízekkel is lehet egészségesen táplálkozni. így tanfolyamot szerveznek az in­tézményben, megfelelő számú jelentkező esetén. Az érdeklő­dők részleteket a művelődési házban tudhatnak meg. Nyugdíjasklub Minden szerdán délelőtt fo­gadóórát tart a MÁV hatvani nyugdíjascsoportjának vezető­sége a művelődési házukban. Legutóbb a Naplemente klub kultúrcsoportja lépett fel. Hatvani szolidaritás Csaknem 180 milliós kiárusítás Moldvay Győző kitüntetése Tőkés László Király- hágó-melléki református püs­pök - amint azt lapunknak adott interjújában is kifejtette - igen szívesen látogatott nemrégiben Hatvanba, hiszen ezt a várost olyan helynek tartja, amelyik már abban az időszakban is ki­állt mellette, amikor még javá­ban dühöngött a Ceausescu-dik- tatúra. A püspök a hatvani szakközépiskolában mondott beszédében megköszönte a vá­ros szolidaritását, s egyúttal hangott adott feszengésének is, amit amiatt érez, mert már éle­tében elneveztek róla egy moz­galmat. Szóvá tette, hogy na­gyon meglepődik, amikor az anyagi nehézségeiről panasz­kodó Magyarországról hall, hi­szen annak idején, amikor az úgynevezett forradalom zajlott, az anyaország rendkívül önzet­lenül segített. Hozzátette, hogy Kádár honi diktatúrája ugyanazt a pusztítást végezte, mint Ceau- sescué, s azért van szükség a hatvanihoz hasonló tanácskozá­sokra, mert így nagyobb az esély az egymásratalálásra. Ki­jelentette, hogy a Nagy-Ma- gyarország álma messze áll tőle, ám nézete szerint létezik a Moldvay Győző átveszi a kitüntetést Tőkés Lászlótól (Fotó: Gál Gábor) „haza a magasban.” Éppen ezért fáj neki, hogy a Vatikán éppen most igazította a trianoni hatá­rokhoz a katolikus egyházme­gyéket. Tárgyalt ezzel kapcso­latban Seregély István érsekkel. Tőkés feltette azt a kérdést is, hogy ki az, aki tagadhatná, hogy Erdély is Európához tartozik, s kijelentette, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök eszmei­leg az egész nemzetet szemé­lyesíti meg. Tőkés László külön is meg­köszönte a róla elnevezett moz­galom helyi vezetőjének, kollé­gánknak, Moldvay Győzőnek a segítségét, s átadta neki a Nagyváradon nemrégiben ki­adott aranyozott ezüst érmét. Elkészült a vérvételi terv Jövőre nyolcvanszor adnak vért Elkészült a következő évre vonatkozó véradóterve a hat­vani kórház vértranszfúziós ál­lomásának és a helyi Vöröske­resztnek. Az elképzelések sze­rint a Zagyva-parti városban és a környékbeli községekben 41 helyen összesen nyolcvanszor lesz majd térítésmentes véradó­nap. Az 1994-es évben általában minden kedden lehet majd vért adni, úgy, hogy a szakemberek kiszállnak a helyszínre, egyéb­ként pedig minden hétköznapon fel lehet keresem a véradóállo­mást a körzet központjában. A legtöbb helyen kétszer-há- romszor lehet segítséget nyúj­tani. Kivétel a hatvani vasútál­lomás, a hatvani kisüzemek, va­lamint a boldogi honvédség, ahol négyszer is jelentkezhet­nek az önkéntesek, akik megle­hetősen nagy számban élnek a környéken. Problémát okoz, hogy mivel az idén több üzem megszűnt, s a megmaradtaknái is csökkent a létszám, egyre kevesebb a do­nor is. Ennek ellenére eleddig még nem mutatkozott hiány vérből, sőt, a Hatvan környéki véradók olyannyira aktívak, hogy még a budapesti szívkór­házba is ebből a városból került vér. A helyi Vöröskereszt elége­dett, hiszen a hatvani kórházban ezidáig nem volt szükség arra, hogy vérhiány miatt műtéteket halasszanak el, s úgy tűnik, hogy a jövőben sem kerül ilyesmire sor. Mindenképpen biztosítékot nyújt erre az esetre az, hogy Hatvanban több olyan donor is él, aki szükség esetén bármikor behívható, s ezért nekik a helyi Vöröskereszt külön is kifejezi köszönetét. Zökkenőmentes privatizáció Amikor mintegy két eszten­dővel ezelőtt a francia Beghin Say cég megvásárolta a Mátra- vidéki Cukorgyárak hatvani és selypi részlegét is, találgatások láttak napvilágot az üzemekhez kapcsolódó szociális vagyon további sorsát illetően. A lakások, üdülők, üzemi ét­kezdék helyzete hónapokkal ez­előtt tisztázódott, legutóbb pe­dig pont került a sporttelepek tulajdonviszonyait rendező ügy végére is. A mikéntről Deák Jánost, a privatizáció végrehaj­tására létrehozott Harmadik Cukorgyári Vagyonkezelő Kft. ügyvezető igazgatóját kérdez­tük.- Az értékesítendő vagyon megalakuláskori értéke 177 mil­lió forint volt - tájékoztatott Deák úr. - Ez az összeg 120 selypi és 50 hatvani bérlakást, két sporttelepet, két üzemi ét­kezdét, továbbá négy mátrai üdülőt foglalt magába. A Kos­suth Holding Vagyonkezelő Rt- vel együttműködve ezeket kel­lett privatizálnunk.- Mindenkit — különösen az érintett többszáz embert - a la­kások sorsa foglalkoztatott le­ginkább. Gondolom, erre kellett elsőként megoldást találni...- Valóban, és úgy vélem si­került maximálisan megfelelni az elvárásoknak. A bérlemé­nyeket a benne élő lakóknak ad­tuk el, méghozzá az állami la­kásokra vonatkozó feltételek­kel. Az ÁVÜ engedélyével Mátra Cukor részvényekkel is ki lehetett egyenlíteni a vétel­árat, ha a bérlő rendelkezett ilyenekkel. Természetesen ez is jelentősen megkönnyítette a vá­sárlást. Mindössze nyolcán nem tudták egy összegben kifizetni az amúgy is minimális költsé­geket. Mára a lakások társasházzá alakítása is megtörtént. Érdekelheti az ott élőket, hogy - amíg más lehetőség nem adódik — a cukorgyárak a közmű-szolgáltatást továbbra is biztosítják.- Mi a helyzet az üdülőkkel és a kultúrházakkal?- A Mátraszentlászlón lévő két nagy üdülőnket a részvény- társaság visszavásárolta. A két kisebb, szentistváni objektumot - amelyek egyébként viszony­lag rosszabb állagúak — ver­senytárgyaláson értékesítettük. Kultúrházaink közül a selypi szintén a Mátra Cukor Rt. va­gyonát gyarapítja, a hatvani pe­dig egy vállalkozó tulajdonába került. A későbbiekben mind­kettő rendeltetésszerűen műkö­dik.- Sokan tartottak attól, hogy a privatizációval egyidejűleg megszűnik az óvoda és az üzemi étkezés lehetősége is...- A kételkedők azóta már tapasztalhatják, hogy az ellátás folyamatos és zavartalan. A selypi óvodát a lőrinci önkor­mányzat vásárolta meg. Az ét­kezdék — igaz, az ételt más konyhákról szállítják - a továb­biakban is rendelkezésre állnak.- Úgy tudom, a sporttelepek keltek el legkésőbb. Jelenleg kiknek a tulajdonában vannak?- Végre elmondható, hogy - némi huzavona után - mindkét pálya gazdára talált. A Selypi Kinizsi Sporttelepét - részvény­társasági támogatással - a sportklub vásárolta meg. A hat­vani népligeti pályát — ahol az NB Il-es csapat játssza mérkő­zéseit — Mátra Cukor részvé­nyekkel vette meg az önkor­mányzat, majd kezelői joggal együtt átadta az FC Hatvannak.- A jelek szerint sikeres volt a privatizáció. A továbbiakban milyen feladatok várnak még Önökre?- Eleget tettünk a kezdeti célkitűzéseknek. Tevékenysé­günk eredményeként jelentősen csökkentek a gyárak terhei, és az üzlettel a vásárlók sem jártak rosszul. A végelszámoláskor a kft nem lett ráfizetéses, ezzel küldetésünk befejezettnek te­kinthető. Miután több dolgunk nincs, várhatóan megszűntetjük működésünket. Tari Ottó AIDS-nap Hatvanban December elsején világ­szerte megtartották a korunk pestisének tartott immunhiá­nyos betegség, az AIDS vi­lágnapját. Hatvanban sem tör­tént ez másképpen, ahol az Ál­lami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, vala­mint a Vöröskereszt helyi szervezete osztotta meg a ta­pasztalatait a nagyszámú ér­deklődővel, akik kérdéseket is intéztek a szakemberhez. A program során beszélt az úgynevezett „AIDS-világ- programról” dr. Borosznói Etelka megyei tisztiorvos, epidemmilógus, valamint szó esett az ifjúság és az AIDS kapcsolatáról, amelyről dr. Gesztesi Stefánia ifjúsági or­vos szólt az egybegyűltekhez. Padlásokon bujkált Aki mindenkit tanított Él egy ember Heréden, akit mindenki megsüvegel. Ugyan­csak kedvesen fogadják őt Lő­rinciben is, hiszen itt is majd’ minden családban tanította a gyerekeket. A nyolcvan eszten­dős Tari István a napokban vette át gyémántdiplomáját - 60 év­vel ezelőtt végzett az egri Líce­umban, magyar-történelem szakon. A második világháború előtt Lőrinciben, szülőfalujában volt kántortamtó, majd részt vett az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki bevonulásokban. Ti­zenkétszer hívták őt vissza a se­regbe, s 1941-ben a Don-ka- nyarba vezényelték. Innen, mint karpaszomán yos hadnagy tért vissza - a 300 fős zászlóaljból mindössze huszadmagával. S ezzel még nem ért véget szá­mára a háború. Levente-főokta- tóként tevékenykedett, és a nyi­lasuralom idején faluja padlá­sain bújkált, mert nem akarta összegyűjteni, s a frontra paran­csolni a tizenéveseket. A hábo­rút követően közreműködött a Kisgazdapárt szervezésében, és tagja lett a helyi igazolóbizott­ságnak. A kommunisták hata­Tari István, a gyémántdiplo­más tanár úr (Fotó: Gál Gábor) lomra jutása után visszavonult a politikától. Későn szánta nősü­lésre magát. Húsz évvel fiata­labb feleségével - aki tanítvá­nya volt - öt gyereket neveltek fel. Az idős tanító bácsi emlékei közt, csendesen éldegél, s akkor a legboldogabb, amikor meglá­togatják őt kisurtokái. (né-zi) A hatvani nyugdíjasklubban Őszbe csavarodott „bakfisok” Működik Hatvanban egy nyugdíjasklub. Nevük: Naple­mente, de tagjai korántsem haj­landók tudomásul venni az „al­konyt”, úgy tesznek, mintha ma is tizenévesek volnának. Veze­tőjük, Fodor Jolán. Százhú- szan, százötvenen vesznek részt rendszeresen a programokon, ki-ki ízlése szerint választhat az ajánlatokból. Kirándulni járnak, színházba mennek, híres embe­reket látnak vendégül, de ha semmi különleges nem kínálko­zik, akkor is találkoznak hetente egyszer, hétfőnként. Nyaranta délután 4-től 6-ig, a téli idő­szakban - a korai sötétedés mi­att egy kicsit előbb - 3-tól 5-ig jönnek össze az idősebb embe­rek. Ilyenkor szórakoztatják egymást maguk adta műsorral: énekelnek, citeráznak, szere­pelnek, vicceket mesélnek - vagy csak egyszerűen beszél­getnek. Évente két alkalommal összevont szüli- és névnapi bu­likat rendeznek, sütnek, főznek, és van, aki saját költeményével köszönti az ünnepeiteket A Naplemente klub három ál­landó tagjával, Vajda Sándor- néval, Várhelyi Ödönnével és Kovács Józsefnével beszélget­tünk.- A hétfő a legjobb napunk a héten. - mondja Vajdáné, Mária néni. Van mire készülnünk, örü­lünk, hogy találkozhatunk. Dé­lig' gyorsan elvégezzük a házi­munkát, aztán beülünk a fod­rászhoz, hogy estére szépek le­gyünk. Családtagjaink nevetnek rajtunk, „csak nem akarsz férj­hez menni, anyu?”, kérdezik. Nézzen körül kedves, itt alig van férfi, az a hat-nyolc is a fe­leségével jön. Ebben a korosz­tályban sokkal többen vagyunk nők, az embereket már eltemet­tük. Különben sem akar már egyikünk sem új házasságot. Dehogy akar! Ez meg sem for­dul a fejünkben. A meghülyülés ellen járunk ide, hogy egy kicsit nevetgéljünk, megbeszéljük azokat a gondokat, amelyek a nagymamákat nyomasztják, le­gyen egy kis változatosság az életünkben. Várhelyi Ödönné az édesany­jával együtt jár a klubba. — Anyukám már nyolcvan éves is elmúlt, de szívesen részt vesz majd’ minden programon. Ő az egyik leglelkesebb tag. Itt mindig történik valami. Bemu­tatunk részleteket színdarabok­ból, operettekből, például a Csárdáskirálynőt is eljátszottuk. — A kereskedelemben dol­goztam aktív koromban - (me­séli Kovács Józsefiié. - Széret- tem az emberek között lenni, most is hiányzik a tömeg. Kell egy kis tere-fere, viccelődés. Ha ez a klub nem volna, megölne minket a szürkeség, az unalom. A Naplemente nyugdíjas klub múlt heti rendezvényén Tőkés Lászlót szerette volna ha­gyományőrző műsorával kö­szönteni. A vendégjelölt egyéb elfoglaltsága miatt - hiába vár­ták őt több órán keresztül az idősek - nem tudott megjelenni. — Ne búslakodjunk! - kiál­totta a közönség elé perdülve az ősz hajú klubvezető. Ezek az asszonykák eléneklik nekünk, amit a püspök úrnak szántak. A publikum visongva üdvö­zölte az ötletet. A népviseletbe öltözött, hajukban pántlikát vi­selő nénik egy percig sem kéret­ték magukat. Bakfisokat meg­szégyenítő ruganyossággal pat­tantak a pódiumra. Négyessy Zita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents