Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31-1994-01-02 / 305. szám

4. ÓÉVBÚCSÜZTATÓ HÍRLAP, 1993. december 31.—1994. január 2„, péntek—vasárnap Búcsúzó évek szilveszter mindig visszatér«, még­is egyedi ünnep. Amikor a búcsúzó évtől elköszönünk, a múltnak ad­juk át mindazt, ami velőnk történt a tizenkét hónap alatt. S ahogy telnek az esztendők, történelemmé nemesül minden, ami az esen­dő emberi életek tartozéka: örömök, szomo­rúságok, gyűlöletek és szerelmek húzódnak meg a krónikákban feljegyzett események mögött. Ezért aztán amikor az ember a régi íráso­kat olvassa, a hajdani képeket nézegeti, sok­szor saját világára ismer. Régi mondás, hogy nincs új a nap alatt. S valóban: az emberi sor­sok megismétlődhetnek, hiszen az elmúlt év­századok alatt sok minden megváltozott, de alapvető tulajdonságaink nem. Most egy régi, nevezetes esemény felele­venítésére készül a megye. 1994. január 8-án rendezik meg a megyebált a Hotel Flórában; újra életre hívják a társasági élet jeles esemé­nyét. Az egykori tudósítások szerint a far­sangi szezon beköszöntét alig várták a pol­gári hajlékokban, mert a téli sötétségben ilyenkor kigyúltak a fények, mindenki szép ■ ■•<; -. ruhában pompázott, s a táncnak, a játéknak hódolt. Itt született a politika is, mert meg­beszélhették a közélet szereplői az éppen ak­tuális helyzetet. Sok évtized után kerül sor újra erre az ese­ményre, már az önkormányzatiság jegyében, ami feltételezi az önálló és egyenrangú kap­csolatot a különböző önkormányzatok kö­zött, s az intézmények demokratizmusát. Ez csak nyílt és baráti emberi kapcsolatokkal lehetséges. Élthez ad egy derűs színteret ez a rendezvény, amelynek bevételét a megyei csecsemőotthon kapja meg. rendezvényre egy műsorfüzetet ál­lítottam össze, amelyben az elmúlt századok mulatságairól s minden­napjairól készítettem összeállítást, főleg az Eger és a Hevesvármegyei Hírlap című új­ság hasábjain megjelent írásokból. Most né­hány szemelvényt, írást és karikatúrát köz­lünk itt. Ízelítő ás hangulatteremtő ez egyben, bú­csú az évtől — az évektől... Gábor László VÁLASZTÁS ELŐTT VÁLASZTÁS UTÁN Itt van a tárcám. Kölcsön belőle, a mennyi szükséges. Ne kí­mélje a pénzt. A hol ez volt, van több is. Csak iparkodjék mentül több jó barátot szerezni. Maga goldener Junge. Micsoda? Már megint tíz forintot akar előlegezni? Nem elő­re van e már a jövő hónappal? Takarodjék előlem! Maga lump. VÁLASZTÁS ELŐTT Oh, kérem, meg nem engedhetem, hogy én üljek jobbról. Ilyen derék tekintélyes polgártárs mellett! Önnek kell jobbra ülni. VÁLASZTÁS UTÁN Sakrischer Filiszter! Nem tudsz frissen félreugrani, mikor hallod, hogy: „haó!” Boszorkány Egerben 1870 Tárca-levél (Választási özön, s az 1877-ki restantia. Hajdan és most. Pactumok és conventiók. Adott szavak, üres ígéretek.) PARLAMENTÁLIS ÁLLAPOT Asszony: Az istenért, Gyuri! Hová mégy ily szörnyen fölfegyverkez­ve? Tán csak nem a Bakonyba? Férj: Az országgyűlésbe, galambom! Az ember nem tudja, mi érheti ott! Közelebb V. lakatosmestemé mintegy 15-16 éves inasát bekí­sértette a városi kapitányhoz, mire őt azon körülmény indítot­ta, hogy inasa két egymás utáni szombaton éjjel a házból távo­zott, s ez azon gyanút ébresztő benne, hogy a nu talán álkul­csokkal barangol éjjel a város­ban, s holmi csínyeket követ el. Midőn inasát kimaradása miatt kérdőre vonta, ez azt állítá, hogy esti 9 órakor egy öreg asszony kopogtatott ablakán, s midőn er­re kiment, az öreg asszony őt ké­zen fogván, magival vitte, még­pedig röpülve a házak fölött egész a lyceumtérig, hol leszáll­tak, s onnan gyalog mentek a hatvani hóstya végéig; ott már több, különböző korú férfiak és nők vártak rájok, kik őt egész éj­félig tánczoltatták. Ezután sza­badon bocsáttatott, de az öreg asszony elvette kalapját, s meg­ígérte, hogy jövő szombaton is­mét elmenend érte, a midőn ka­lapját is visszakapja. A követke­ző szombaton csakugyan megje­lent ismét az öreg asszony felszó­lítására, egy kémény mellől szi­vart vett föl, s rágyújtott. Az inas, mesteméjének ezen előadását többek jelenlétében megerősítette, a nélkül, hogy raj­ta a legkisebb elfogultság, zavar vagy betegség nyomai látszottak volna. A kapitány a fiút őrültnek vélvén, a városi főorvos által megvizsgáltatta, ki is őt agyvelő- bajban szenvedőnek tapasztal­ván, a helybeli irgalmasok kór­házába küldé. Elmondtuk ez esetet azért, mert akadtak köny- nyenhívők, akik a fiú előadása folytán már hinni kezdtek a bo­szorkányok léteiében. Mulatságok Eger, 1899. január 4. És elkövetkezők a hideg idő­nek évadja a januáriusi napok megérkezésének, a frakkok egy­más után kerülnek ki abból a közhasznú intézetből, ahol a nyáron át német szót tanulni va- lanak: közeleg a farsang. Szinte észrevétlenül belejutottunk a frakk, klakk és lakk jegyébe; a óstások százával viszik szét a áli meghívókat, a kirakatokban habkönnyűségűbáli toiletteknek való szövetek pompáznak és elő­kelő smoking-öltozetbe bújta­tott viasz-gentlemanek moso­lyognak; a szállodákban bálbi­zottságok tartanak ismerkedési estélyt, a leányok, különösen a bakfisok, szemmel látható izga­tottsággal tárgyalják az idei far­sang esélyeit, s a papák a kaszi­nókban rosszkedvűek, morózu- sak. Mindmegannyi biztos hír­nöke a farsang közeledésének. Ábrándos bakfisok álmainak tündérországa, serdületlen ifjak első hódításainak biztos terrénu­ma, vén ruék, öreg bűnösök ve­zetésének tanyaja: bálterem, jöjjön el mihamarabb a te orszá­god. Hogy minél előbb megsza­porodjanak a párbajügyek, a tyúkszemek, hymen-esetek, az adósságok és a válópörök. Hogy kitánczolhassa magat az arany if­júság. Jöjj ó tündérévadja az esz­tendőnek, szépséges szép far­sangnak évadja... Az idei rövid, mindössze har- minczkilenc napos farsang janu­ár 6-ával veszi kezdetét. Választások! És még mi min­denféle választások!! Fölülmúl­ják még a régi divatban volt újévi üdvözletek számát is. Szinte zúg az ember feje bele, kivált, ha egy kis karcos is járul hozzá, mitol három napig szénsavgázt páro­log ki az ember feje. Van központi, állandó, egy-, három- és hatévenként változan­dó — igazolási, bizottmányi, bi­zottsági, képviseleti, közigazga­tási tagok választása; megyei, vá­rosi és falusi tisztviselők válasz­tása, és végre országgyűlési kép­viselői választások, s alig esünk egyiken túl, alig rebegjük el a nagy fohásszal terhes „hála is­tent”, már nyomban következik a másik, és így megy ez vég nél­kül a folyó esztendő nyolcadik hónapjáig, egész a csömörletig; s mindazon választási restantiá- kat, melyeket a múlt 1877-ik év­ből általvenni, általkönyvezni kényszeríttettünk, voltunk, va­gyunk és leszünk kénytelenek le­morzsolni a folyó 1878-ik esz­tendőbe. Hanem hát dacára ennek a borzasztó alkotmányos kény­szergyakorlatnak, mégis boldog­ság ez a mostani választási moz­galom a régiebbekhez képest. Nem acsarkodunk most fog­csikorgatva ellenfeleinkre; nem mondjuk el a velünk ellenkező pártbelit hazaárulónak; nem szidjuk politikai ellenfeleinket; nem gazemberezzük, huncutoz- zuk okét; nem csinálunk nekik macskazenét; nem verjük be ab­lakait; nem insultáltatjuk susz­terinasokkal az utcán; nem foga­dunk fel egy liter pálinkáért dró- tós tótot, hogy menjen ellenfe­lünk ablaka alá, s kiabálja utca­hosszat a soha nem létezett atya­fisági nexust; nem díszítjük fel ellenfeleink jelvényeivel az utcán végigűzött szamarakat; szóval: most nem csinálunk ilyen badar­ságokat, melyeken halálra nevet­tünk egykor, habár barbár kitö­rései voltak is az élénk nyers kor­tesmozgalmaknak. Oh! most mindezeket a kedvteléseken nem űzzük; most mosolyogva szorítunk kezet ellenfeleinkkel, s — Kaphatok revolvert? — Milyennel szolgálhatok? — Adjon hat hitelezőre valót! nyelvet öltünk rájok hátuk mö­gött; iparkodunk egymást pár­tunk nagy számával ijesztgetni, dacára annak, hogy magunk va­gyunk szörnyen megijedve ellen­feleink sokaságától; s elmondjuk egymásnak: milyen ügyes kor­tesfogásokat használtunk egyik vagy másik helyen egyik vagy másik szavazó polgártárs meg­szelídítésére, csak azért, hogy bi­zalmatlanná és gyanússá tegyük ellenfeleink előtt saját igazi párt­híveiket. De mindezek felett leg­inkább pactálunk, véd- és dac­szövetségeket kötünk; kezet adunk, szót veszünk, ígéretet te­szünk, fogadást állunk, becsület­szót kockáztatunk, és nem tart­juk meg egyiket sem; a szemre­hányásokra pedig egyszerűen mosolygunk, és nem teszünk mást, mint a lehető legszelídeb­ben mosolygunk. „Te népszerű ember vagy és kitűnő, reábeszélő képességgel bírsz. Én pedig tekintélynek ör- vendek és magas összekóttetése­Az idő végtelen rokkáján is­mét lepörgött egy esztendő. Úgy kívánja az illendőség, hogy an­nak rendje-módja szerint bú- csúzkodjunk a kiszolgált aggas­tyántól, és üdvözöljük a duzzadó életerőben megjelenő ifjút, az új esztendőt. Sőt búcsút vennénk a tizenkilenczedik századtól is, ha ugyan meg nem neheztelnének érte ama vitatkozók, kik csak 1901-ben hajlandók köszönteni a huszadik század pirkadását. Egyszerűen boldog új esztendőt kívánunk a mi kedves olvasóink­nak, akik velünk jönnek a nagy bizonytalanságba, az 1900-ba. Mi elkalauzoljuk őket az egy­másra forduló napok tarka ese­ményei között, s hű szószólói igyekszünk lenni a ránk követke­im vágynak. Szövetkezzünk egy­más támogatására. Te „szerezd a propagandát nekem, én szerzem a protectiót neked.” És a szövetség többnyire létre­jön; a népszerű ember fut, fárad, dictiózik, éjt nappallá tesz, s megcsinálja a propagandát, társa pedig sem nem fut, sem nem fá­rad, hanem otthon szépséges szerrel, nagy kényelemben pac- tál, egyezik, ígér és fogadást tesz, s midőn a választás létrejön, egy­szerűen cserbenhagyja szövetsé­ges társát, ellene szavaz pártos­tól, mert hát a későbbi pactumok az előbbi szövetséget régen el- enyésztették. Ezt nevezik most modern kor­teskedésnek. És valóban oly sok diplomatiai ügyesség kívántatik hozzá, hogy visszakívánjuk he­lyette a regi kortes-brutalitáso­kat, mert azokban mégiscsak volt egy kis következetesseg — és még valami. Hanem hát a mai vi­lág jelszava: „többet ésszel, mint erővel”. ző évben is a változhatatlan köz­érdeknek. Újév napján ünnepet ült Eger város közönsége is. Ä hivatalok­ban a szokásos üdvözlések, az egyház kebelében ünnepi isten­tiszteletek tartottak a szokott fénnyel, a szokott mosollyal az arezokon, és a szokott titkos vá­gyakkal s reményekkel eltelve a reánk virradt új esztendő iránt. Az összes állami, megyei és városi hivatalokban s intézetek­ben üdvözölve lettek a hivatal­fők, elnökök s igazgatók. Sok fé­nyes beszéd és meleg jókívánat hangzott el a szónokok ajkairól, melynek ha csak a fele teljesedik is, úgy nagyon, de nagyon boldog lesz ez az új esztendő. 1900 Elődeink asztalánál Elődeink a XVII. században hajnalban bekaptak valamit, de ezt a menüt nem tartották feljegyzésre érdemesnek. A10 órakor kezdődő ebédet és a délután 6 órai vacsorát már megörökítették. Az ebédidő közeledtével a po­hárnok (segítőivel) hozzálátott az asztaltentéshez. Arany vagy ezüstfonallal díszített keskeny abroszt tettek fel, ez volt az asz­talkerület, és felül leterítették tiszta fehér abrosszal. Erre kerül­tek az ón-, ezüst- vagy mázas cseréptányérok és az evőeszkö­zök. A tányérokra tett cipót asz­talkendővel fedték be, amit csak étkezés előtt vett le mindenki. Az asszonyok kisebb ezüstpoha­rat, a férfiak serleget kaptak. A virágdíszítést nem kedvelték; az asztal közepére csak itt használt dísztárgyak kerültek. Bakócz Tamás érseknél például ezüst­szarvas feküdt a tányérok között, Mátyás király udvarában ezüst egyszarvűak. Bethlen Gábor fe­jedelem az oroszlános, malom­formájú és tornyos poharakat kedvelte díszítésül. A tálalóedé­nyek a pohárszéken várták, hogy a pohárnok intésére az apródok és szolgálók teletöltsék a vendé­gek kupáit. Az étkek elkészültét a konyhamester csengőszóval je­lezte, majd felügyelte az étekfo- gók tevékenységét, azaz hogy az egyes fogások az előírt sorrend­ben kerüljenek asztalra. Amikor az ugyanahhoz a fogáshoz tarto­zó összes tál, hímzett kendőkkel letakarva, az étekfogók kezében volt, az udvarmester bevezette a menetet az ebédlőpalotába. Az „étek előtt járás” régi szokás volt; 1476-ban, Mátyás király la­kodalmán az étekfogókat a cseh király fia, a sziléziai herceg vezet­te, és a menet is magyar főurak­ból áll. Az első fogás megérkezése után az udvarmester jelentette, hogy kész az ebéd, és a háznép és vendégei bevonultak, és asztal­hoz ültek. Elöl jöttek a férfiak, mögöttük a leányok, majd az idősebb hölgyek. Az illatos víz­zel való kézmosás rang szerinti sorrendben történt, ezután el­hangzott az asztaláldás, majd végre leülhettek. Az asztalnok felfedte a tálakat, a fedőket elvi­tette. Mindenki elővette vagy szolgájától elvette saját kését. Az asszonyoknak is illett egy kis tok­ban övükhöz kötve magukkal vinni a késüket. Kanalat es (ek­kor már) villát kaptak. A fogvájó is ismert volt már a 17. szazad­ban, Seredy Benedek 1672-ben felvett leltara jelez egy „darabos nyelű ezüst fogvájót , és valószí­nű, hogy e szerszámot is minden­ki magánál hordta. Különösebb gazdálkodás az ételekkel nem volt, mindenki azt evett, amit szeretett, vagy ami hozzá legkö­zelebb esett. A nagyobb sülteket felfedés után az asztalnok egy különálló asztalon felszeletelte, majd visszatette a tálat. A dús­f azdag asztal leszedése (az italo- at is figyelembe véve) néhány óráig tartott. Az ételsorok hosz- szúsagát jól illusztrálja Thurzó Szaniszlo 1603. évi néhány ét­lapja. Ézekből kitűnik, hogy az ebedek 10-12, a vacsorák 8-11 tál ételből álltak, ha vendég volt a háznál, több is elfogyott, de a há­ziúr távollétében csak 6-6 tál kel­lett. Az ebéd rendszerint tormával készült tehénhússal kezdődött, így volt az huszonöt napból ti­zenkilencszer. A vacsora sokkal változatosabban kezdődött, kü­lönböző módon készült tehén-, boíjú- és bárányhússal vagy kap- pannal. A január elsején felszolgált ünnepi ebédet a háziakon kívül több vendég is élvezhette; a 18 tál étel ezt bizonyítja: 1. Tehén­hús tormával. 2. Kappan mézelt tésztával. 3. Leves kenyérrel, kolbász. 4. Kecsege sóban. 5. Gyümölcsös lével oiberfark. 6. Indiai tik. 7. Borjúból tejben. 8. Báránytüdő tiszta borssal. 9. Bá­rányhús lemoniával. 10. Lúd tiszta borssal. 11. Borjúhús is- pékkel. 12. Savanyú káposzta, tehénhússal. 13. Lúd sütve. 14. Apró madár, disznóhúspecse- nyével. 15. Császármadár sütve. 16. Pástétom. 17. Ostyabéles. 18. Apró pástétom. Átlagos nap lehetett a január 8-i, amikor is 11 tál étel került az asztalra: 1. Kappan tiszta borssal. 2. Tehénhús petrezselyemmel. 3. Kacsa sütve. 4. Nyúl, gyümölcsös lével. 5. Hal sóban. 6. Lúd ispék- kel. 7. Disznóhús tonnával. 8. Bá­rányhús, eczettel, sályával. 9. Csík, káposzta levében. 10. Sava­nyú káposzta, tehénhússal. 11. Tehénhúspecsenye. A „szűkös” ebédet azonban a hónap legbővebb vacsorája kö­vette: 1. Kappan törött lével. 2. Bor­júhús éles lével, lemoniával. 3. Bárányhús eczettel, sályával. 4. Csuka, káposzta leveben. 5. Borjúhús lemoniával. 6. Disznó­hús fekete lével. 7. őzezimer süt­ve. 8. Lúd tiszta borssal. 9. Csuka sóban. 10. Tehénhús petrezse­lyemmel. 11. Vörös káposzta, te­hénhússal. 12. Ludaskása. 13. Csík sóban. 14. Kappan sütve. 15. Tehénhúspecsenye. 16. Tejes étek vajban. 17. Vánkosfánk vaj­ban. 18. Császármadár sütve. 19. Borjúhúspecsenye. 20. Káposz­tasaláta. Hallja, kocsmáros, hozza már azt a féllitert... meddig várjak? Hát én meddig vártam,'míg az űr egyszer ide jött?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents