Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-30 / 304. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. december 30., csütörtök Hagyományápolás az óvodában Kellemes sütemény és mézillat csapja meg az orrát a látogatónak az egri Epreskert úti óvodában. Ebben nincs semmi rendkívüli mindaddig, amíg meg nem pillantja a köténykébe és kendőbe öltözött kislányokat és kisfiúkat. Apró ujjaikkal gyúrják, sodorják, formázzák a tésztát, készülnek az ünnepi kalácsok. Országosan is egyedül álló módszerrel, a népi hagyományok segítségével végzik oktató-nevelő munkájukat az itt dolgozók. A szürettől az adventig, megelevenednek eleink szokásai, viselkedési formái, a jeles napok eseményeit a gyerekek játsszák el. Arról, hogy miért tartják fontosnak az óvodai munkában a hagyományőrzést, Bódi Klárát, az intézmény vezetőjét kérdeztük. — Az óvodapedagógia is olyan válságban van napjainkban, amely arra döbbentett rá bennünket, hogy a hagyomány- őrzés az egyetlen metódus, amellyel örömet szerezhetünk a kicsiknek — mondta. — De a „muszáj” is hajtott mindannyiunkat a palóc és a felvidék szokásainak átörökítésére, hiszen nagyanyáink, nagyapáink lassan kihalnak, és nem lesz, aki kincseiket megőrizze, továbbadja. Mondhatnám azt is, a huszonnegyedik órában eszméltünk fel — a megyében elsőként —, és vállaltuk az organikus népi kultúra beépítését a nevelési rendszerünkbe. A népi rítusok, játékok, az évkör egyes csomópontjai, ünnepei, no, meg a hétköznapjai is megelevenednek óvodánk falai között. — Az is rendkívüli és példa nélküli, ahogyan a szokások után kutatnak. Különlegessé éppen az teszi, hogy a gyerekek is résztvesznek a gyűjtőmunkában. — Ez óriási élményt nyújt számukra, diktafonnal a kézben, házról-házra járva, tágra nyílt szemekkel hallgatják az idős anyókák meséit, dalait. Van olyan dramatikus játékunk, amelyre Felnémeten bukkantunk, Eged Józsi bácsi otthonában. Szomorú tény, ő azóta már meghalt, de mi őrizzük emlékeit. Az apró násznép az igazi vőféllyel, Bajzáth Sándorral Sokszor bejönnek hozzánk a környező falvakból óvodásaink magymamái, a rokonok, az ismerősök, és mesélnek. Mátrade- recskéről, Felsőtárkányból, Mezőkövesdről származnak néprajzi ritkaságaink. — Vastag albumok, színes fotók őrzik az egyes rendezvények legszebb, legmaradandóbb pillanatait. Ezekből kiderül, az évkörben a legkedveltebb nap a lakodalom. — Ősszel a vásár és a szüreti mulatság után azonnal hozzá láttunk az esküvői vigasság szervezéséhez, és valóban igaz, ez a koronája itteni életünknek. Boldogan mondhatom, kollégáim — az óvónőktől a fűtőig — lelkesedéssel és nem teherként végzik feladatukat, a nebulókkal együtt élvezik ezt a munkát. Az ételek elkészítésénél gondosan ügyelünk a legapróbb részletekre is, a táplálkozási szokásokra, sőt még a töltött káposztához is a gyerekek gyalulják a káposztát. A lakodalmi szerepek kiosztása után ki-ki maga varija szüleivel, a nagymamával az ünnepi öltözéket. Nemcsak a lányok, a fiúk is megtanulnak gyöngyöt fűzni, és az itt készült pártát a kislányok később az igazi lagziban is hordják majd, mint ahogyan az alkalomhoz illő táncot is együtt ropják a felnőttekkel. A menyegzői ceremónia is majdnem valódi, hiszen gyakorlott vőfély „vezényli” a szertartást. Az idén is nagy vigasságot rendeztünk, ahol a Haddelhadd együttes húzta a talpalávalót. — A vidámságot mindig csendes készülődés követi. A hagyományok ismeretében, mit jelent ez? — Az évkörben a régi ember életét a mindenséget szabályozó Úr úgy rendezte el, hogy legyenek nyugalmasabb időszakok is. A mulatozások András nappal zárultak, majd a várakozás, az Advent vette kezdettét. Elődeink nem mentek pszichoanalitikushoz, a gyermekeiket sem vitték, mert lelkűk békéjét, nyugalmát az advent hozta meg. Az önfeledt, felszabadult lakodalom után amikor meggyújtottuk a kis koszorún a gyertyát, vártuk a karácsonyt, Krisztus születését, és csendes játékokat, Betlehemest adtunk elő. Meghitt pillanatok ölelik át otthon is az ünnepek idején a családot, és a gyerekek mindig boldogan idézik fel az óvónéniknek a szenteste hangulatát, az ajándékozás izgalmát, hiszen a maguk készítette figyelmességek a legszebbek, amit a szülő gyermekétől kaphat... Szüle Rita HANG-KÉP Intő béke Krisztus három napos intő békével ajándékozta meg ezt a sokat senyvedett, ezt a lassan hat éve lázban égő zsebkendőnyi országot. Tette ezt a mi segedelmünkkel, hiszen erre a rövid időszakra elhallgattak a jelképes fegyverek valamennyi fronton. Mintha rádiós berkekben is bizonyítani akarták volna csak indulatok nélkül születhet valamirevaló műsor. A riporterek olyan polgárokat kerestek meg, akik bölcs gondolatokkal ajándékoztak meg minket, olyanokkal, amelyeket megérné a hétköznapok során kamatoztatni. A Családi tükörben megszólalt az idős pedagógus, aki még a múlt században született. Idézte életének tanulságos fordulóit, szólt nemes tartással viselt magányáról, egyedüllétéről, s mintegy útra valóként hangsúlyozta: a legfontosabb a nemzet ügyének előbbrevitele, ezt nem szoríthatja háttérbe semmilyen jogos sérelem orvoslása. Hallgatnunk kellene rá, mert a búcsúzokat aligha köti magánérdek ehhez az itt maradó fenemód huzatos világhoz. Kár, hogy partnere megfeledkezett e testámentumféle részletezéséről. Nem kérdezett rá, pedig a matróna szinte várta. Hát igen, van mit tanulni a tapasztalt távozóktól. Különöseképp ha szerények vagyunk, ha szomjú- hozzuk az ismereteket"ha tiszteljük azokat, akiktől önzetlenül kapjuk mindezt. A Vasárnapi újság jónéhány blokkja elérte azokat a pártkötődéstől mentes etikai régiókat, amelyeket eddig még egyszer sem közelített meg. Különösképp tetszett gróf Bánffy Miklós író és politikus — neki sikerült e két hivatást egészségesen ötvöznie — szerepének, munkásságának bemutatása. Szükség volt erre, mert ez a sokoldalú, megnyerő személyiség mindkét területen maradandót alkotott. Hagyatékát azonban a szocialista szüklátókörűség diktatórikus parancssal óhajtotta megsemmisíteni. Az ilyesféle vállalkozások törvényszerű kudarcba fulladnak, s a história, ha megkésve is, de csak igazságot szolgáltat. Jó érzés leírni, hogy tanúi lehetünk mindennek. Nem húzódozva az ezzel összefüggő szolgálatos robotosságtól sem. Említhetném még Sinkovits Imre humanizmussal töltött mondatait, s azt az egész programsorozatot átszövő kívánságot, hogy ez a légkör sugározza át az egész 1994-es esztendőt. Bár így lenne... Hitvallás a jóságról Az igazán nagy lelkek Isten hangszerei. Ez jutott eszembe, amikor a tengernyi megpróbáltatást elviselt Tamási Áron remekművének televíziós változatát megnéztem. A kritikus felkészülten — végtére is megszerezte az ezt igazoló képzettséget — elemezhetné az értékeket. Mégis feleslegesnek tartja, mert ez a munka mindenki számára megnyitja a lélektől — lélekig vezető utat, bárkit megajándékoz a katarzis semmi mással nem pótolható élményével. Ebben a közegben céltalan okoskodni, csak főhajtás, azonosulás dukál a szerzőnek. Még magasabb szférákba repített bennünket a már ki tudja hányadszor vetített Legyetek jók, ha tudtok című olasz film. Már negyedszer bűvölt el ez a mesterien megjelenített hiteles történet arról a Néri Fülöpről— nem írom, hogy szent, mert rögvest tiltakozna ellene —, aki a középkori Rómában munkálkodott az Íróságért, lebilincselő türelemmel, mélységes átélőkészséggel, s oly mérvű alázattal, amely majdhogy csodának számít. Nem izgatta őt a karaktertorzító hatalom, az elmefrissítő búzgolkodás, közömbösen hagyták az egyházi hittételek. Szegénysége, egyszerűsége mégis méltósággá transzformálódott. Érthető, hiszen a szeretet abc-jét vallotta, okította a holnapok majdani kovácsainak. Esendőén, botladozva, humorral is telítődve, önmagából fakadó természetességgel. Messzire látott. Sejtette — többek között — a lélekvándorlás titkait. Ám erről se papolt. Hitte: a teljességre kell serkentenie, méghozzá példamutatással. Ez volt az igazi gyógyír. S ma se más... Pécsi István Az MSZP esete a csúnya lánnyal A párt még nem merítette ki tartalékait Az MSZP Megyei Szövetségi Tanácsa meghívásának eleget teve a közelmúltban Egerbe látogatott Szekeres Imre, a Szocialista Párt alelnöke. A feszített programot követően, még a hazautazása előtt adott lapunknak inteijút az alelnök. — Alelnök úr! Noha egyelőre még megoszlanak a vélemények, a választások közeledtével úgy tűnik erősödnek azok a hangok, amelyek a kampány eldurvulását jósolják. Önök is osztják ezt a félelmet? — A Szocialista Párt mindenféleképpen egy rövid, olcsó és tisztesseges kampányt szeretne 1994-ben. Éppen ezért kezdeményeztünk még augusztusban egy pártok közti egyeztetést. Rövidnek azért szerettük volna látni ezt a kampányt, mert nem tartjuk normális dolognak, ha több hónapon keresztül politikai pártok izgalmi állapotban tartanak egy országot ezáltal elterelve a figyelmet a lényeges dolgokról. Általában a kialakult demokráciákban 1-2 hónap bőven elegendőnek szokott bizonyulni ahhoz, hogy a programok s a személyek megmérettessenek, és így a polgárok ki tudják választani számukra legszimpatikusab- bat. Ugyancsak fontosnak tartjuk az olcsóságot, ami minden pártnak az érdeke lett volna. Ha elkezdődik egy olyan „játék”, hogy az egyik párt csinál valamit, a másik ne maradjon le, még rátesz egy lapáttal és így tovább egy beláthatatlan mókuskereket indít el, aminek az a vége, hogy a jogos bevételeinél jóval magasabb lesz a pártok kiadása a kampány során. Ez a túlköltekezés a jelenlegi gazdagsági színvonalon igen irritáló lehet az emberek szemében, ami végső soron súlyos következményekkel járhat a demokráciára nézve. Tisztességesnek végül azért szeretnénk, hogy programok, személyek ütközzenek meg egymással és ne vádak, gyanusítgatások. A napokban aláírtunk ugyan egy etikai kódexet, ám ezt csak minimális eredménynek tekintem, mivel pusztán elveket és eljárásmódokat rögzítettünk. Ugyanakkor egyetlen egy olyan javaslatunkat sem fogadták el a pártok, amelyek valamiféle önkorlátozást jelentettek volna. Azt mondtuk például, hogy ne legyenek plakatok. Nem igazán hordoz üzenetet arról, hogy egy politikai párt mit akar csinálni, ellenben elrondítja a városokat és a falvakat. Egy ilyen kampány nem lenne peídanélküli, hiszen Spanyolországban nemrég egy plakatmentes választás zajlott le. — Ön az itteni választási küzdelem mellé a kialakult demokráciákban honos szokásokat állította. Úgy ítéli meg, hogy az elmúlt három esztendő elégséges volt ahhoz, hogy nálunk is gyökeret eresszen a demokrácia? — Önmagában ez a 3-4 év természetesen nem elegendő ehhez. Egyfelől azonban ez a társadalom pszichésen alapuló parlamenti demokráciába. Már az első választások sem váltottak ki nagy indulatokat, a politika nem az utcán dől el, hanem a szavazó- fülkékben. Másfelől azt élte meg, hogy a dolgok nem álltak le, azaz működik az alkotmányos és demokratikus berendezkedés. Erre jó példa az Antall József sajnálatosan korán bekövetkezett halálát követő helyzet, hiszen minden politikai erő betartotta a rendszer alapvető szabályait. A polgárok is azt érezhették, hogy működik a rendszer, mert a kormányfő halála után 10 nappal már van új kormány, a köztársasági elnök őrködött az alkotmány felett, megtette a megfelelő lépéseket. — Az Antall József halálát követően kialakult helyzet, a Bo- ross Péter és Kónya Imre nevével fémjelzett irányzat térnyerése mennyire befolyásolhatja a választásokig hátralévő időszakot? — Az újonnan alakult kormány természetesen megfelel minden jogi és alkotmányos előírásnak és szabálynak, ugyanakkor politikailag átmenetinek tekintendő. Ez utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert speciális feladatai vannak. Elő kell készítenie a választásokat, működőképes állapotban kell tartania az országot. Ezeket a hatásokat egy átmeneti kormánynak nem szabad átlépnie, nem szabad olyan intézkedéseket hoznia, amelyek hosszabb távon befolyásolhatják az ország életét, hiszen ezekért vélhetően már egy másik kabinetnek kell felelnie. — Pár napi a Surján László annak a véleményének adott hangot, hogy a választásokon indulópártok újra az 1990-es ígéreteikkel próbálják majd elnyerni a választók szavazatait, illetve a már ismert programok csak halványan térnek el egymástól. Kivétel-e; ez alól az MSZP? — Úgy gondolom, Surján László bölcs dolgot mondott. Ezek szerint ő is úgy látja, hogy a Magyar Szocialista Párt éppúgy a szociális piacgazdaság, a többpártrendszer, a modernizáció híve, mint bármelyik másik parlamenti párt. A programok közti hasonlóságnak pedig az az oka egyrészt, hogy kicsi a mozgástér, másrészt, hogy a pártok felelősséggel kutatják azt, mit lehet megvalósítani ebben a szűk mozgástérben. Harmadrészt pedig — es ezt már a kisördög mondatja velem — 1990-ben három pártnak megadatott az, hogy megvalósítsa amit ígért, három pártnak — amelyik ellenzékbe került — nem. Míg'90-ben inkább a rendszer ellen szavaztunk, most mindenki eldöntheti, kielégítette-e az elvárásait az elmúlt négy év és ha nem, úgy a jelenlegi ellenzékre adhatja le a voksát. így a helyzet már nem ugyanaz, mint a közel négy évvel ezelőtti „valaki ellen való” szavazás. — A közvéleménykutatások jelenlegi mutatói szerint jövőre két nagy esélyese van a parlamenti választásoknak: a Fidesz és az MSZP. A két párt közti — legalábbis a kívülálló számára — érzékelhető hűvös viszonyban várható-e enyhülés? — Mi soha nem terveztük, hogy egyetlen parlamenti párttal is választási szövetségre lépjünk, azaz közös jelöltet állítsunk, közös megyei vagy országos listánk legyen. Ránk tehát igazán illik a csúnya lány esete, aki minden héten kimegy a piacra és közli mindenkivel, hogy nem megy hozzá a szomszédimhoz. Igaz, ő még nem is kérte meg a kezet. Az is igaz azonban, hogy jövőre újból koalíciós kormányzat fog hatalomra jutni, hiszen belátható időn belül egyetlen egy politikai E árt sem kerülhet olyan nelyzet- e, hogy egyedül kormányozhasson. Ha pedig koalíciós kormányzat lesz, nyilván valóban több pártnak kell összefognia. Itt pedig nem az lesz a fő kérdés, hogy ki akar a szocialistákkal kormányozni, hanem az, hogy ők kiveí akarnak kormányozni. Úgy gondolom, erre a kérdésre majd csak a választások után foguk megadni a választ. Ehhez pontosan kell tudni, melyik párt milyen társadalmi támogatottsággal rendelkezik, ami csak a szavazáson dől majd el. Utána — minden illúziót félretéve — a koalíciós tárgyalásokon kell tisztázni jónéhány kérdést, így az első hat hónap teendőit, a 400-500 legfontosabb feladatot. A másik döntési kritérium, hogy kikkel tudunk megállapodni egy másfajta kormányzati szerkezetben és stílusban. — Egy vélemény szerint a Szocialista Párt már elérte a népszerűsége maximumát, kifulladt. Helytálló-e ez a megállapítás, vagy vannak még tartalékai a pártnak? —- Ezt hallom a rádióban, majd olvastam az újságban is, de csak összezavarodtam. Erős a gyanúm, hogy politikai indíttatású értelmezés történt. A magyar társadalom durván egyhar- mada elkötelezett valamilyen szociáldemokrata, szocialista irányzatú politikai párt mellett. Ennek az egyharmadnak csak egyharmada, azaz 10 százaléka szavazott az MSZP-re. Ez az arány azóta megnőtt 25 százalékra, ami azt jelzi, még mindig van egy gyűrű ezen kívül, amely valamilyen formában szimpatizál velünk, egyetért programunkkal. Én ebből arra következtetek, hogy a tartalékok még egyáltalán nem merültek ki. Kühne Gábor Filmpremierek Dennis, a komisz Dennis 6 éves, komisz kisfiú. Ahová lép, ott fű nem terem. Pedig senkinek sem akar rosszat, csupán mérhetetlen kíváncsisága, és barátai szórakoztatása hozza mindig bajba. Wilson szomszéd legfárasztóbb napi tevékenysége abból áll, hogy megpróbál türelmes lenni. Az időnként felbukkanó Dennis-szel. Az angyalarcú csöppség pedig mindig jót akar. Arról természetesen nem tehet, hogy a legjobb szándékai visszafelé sülnek el... A vígjátékot az egri Uránia nézői tekinthetik meg. A bérgyilkosnő Egy fiatalokból álló banda betörést hajtott végre, amikor a mészárlás során egy lányt életben hagy a rendőrség. Halálra ítélik, de kap még egy lehetőséget. Bárhol, bármikor, bárki ellen bevethető, arctalan bérgyilkosként kell szolgálnia a Kormányt. Eleinte híven teljesíti feladatát, később azonban gondolkodni kezdett, és ezzel hibát követett el... A Nikita amerikai változatával az egri Uránia mozi nézői ismerkedhetnek meg. Jelenet A bérgyilkosnő címőTilmből
