Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-30 / 304. szám
HÍRLAP, 1993. december 30., csütörtök FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. Kál — Kompolti Fórum A két község MDF szervezete lapjának decemberi száma megjelent. Sok olvasmány található benne. így többek között megemlékezés néhai dr. Antall József miniszterelnökről, szemelvény dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár 1931-es éjféli miséjén mondott beszédéből, az iskolaszék alakulásáról Kaiban, az ugyanitt megrendezett magyarok találkozójáról és az emlékezési ünnepségről, amelyet a káli zsidó áldozatok temetőjének rendbetétele alkalmából celebráltak. Ismereteinket gyarapítja az a cikk is, amelye Fehér Klára tollából ered: Ziegler Sándor (Gárdonyi Géza édesapja) életéről szól, aki szintén a káli temetőben nyugszik. Rákszűrés Feldebron Január 6-án, csütörtökön délelőtt 9-11 óra között Feldebron, az Egészségházban nőgyógyászati rákszűrést végeznek a legkorszerűbb módszerekkel. Csak egy buszmegálló lesz Sok zavart és kellemetlenséget okoz Makiáron a templom két oldalán lévő buszmegálló, mert emiatt többen lemaradnak a különböző irányból érkező járatokról. Az önkormányzat és a Volán most megegyezett, hogy a községháza előtti megállót megszüntetik. Erre tavasszal kerül majd sor, amikorra a megfelelő munkálatokat is el lehet majd végezni az időjárás függvényében. Időben elkészült a karácsonyfa is A szihalmiak szeretete Kedves események zajlottak le a karácsonyi ünnepek előtt Szihalmon. Az óvodások után az idősebbek is új otthonba költözhettek, mintegy harmincán, akik reggeltől estig, illetve ahogy kedvük és egészségük engedi, tölthetik el napjaikat. „Az Isten áldja meg az önkormányzatot” — mondotta ottjártunkkor a 84 éves Kovács Miklósné, aki most már mosolyogva vallotta be társai — a 72 éves Boda Istvánná, a 78 éves A Ibert Mária, és még né- hányuk — helyeslése kíséretében, hogy nehéz elhatározás után vették rá magukat az idősek otthonába való ellátogatásra. Az ellátásuk jó: az ételre sem lehet panasz, ráadásul tévé, rádió, újságok, kártyák, dominók, valamint a kötéshez, horgoláshoz szükséges eszközök is rendelkezésükre állnak. Van „tésztacsináló” gépük, még csigatésztát is tudnak készíteni. Egyszóval nem telnek unalmasan napjaik. A férfiakra azonban néhány évődő megjegyzést tettek: „Elalszanak, lustálkodnak..., de ha megéheznek, idetalálnak.” Kedden délelőtt a fiatalok a templomi mise után műsort adtak a nagyszülőknek. Akik még azt is elárulták az újságíróknak, hogy rejtvényfejtéssel is foglalkoznak, s ha nyernének, még boldogabbak lennének. < Kedvenc időtöltés a doniinózás (Fotó: Perl Márton) Tófalui nézőpont Az önkormányzat igazsága Négyen vagyunk Tófalun, a községházán. Egy névtelen levelet olvasunk, s nem értjük, miért nem írta alá a szerzője, hiszen igazán csak dicséretet mond lapunkra és a helybeli önkormányzatra, vezetésre. „Oly sokat tettek ezért a kis faluért” — írja többek között, vélhetően egy nyugdíjas — „Az utcáink kikövezve és parkosítva vannak, kész a vezetékes gáz, elkészült a hősök emlékszobra, rendezett a temető, kűttal látták el. Sokat köszönhetünk Szalai László polgármesternek és Gulyás Imre jegyzőnek, öröm hozzájuk fordulni, mindig készségesen segítenek.” — Hát, valóban aláírhatta volna — mondja kissé szomorkás mosollyal az arcán a falu első embere. — Úgy gondolom, valamilyen ok ettől visszatartotta. Mert ilyen is van a községben. Nem is egy, s ha így haladunk, nem jó vége lesz... — Melyek ezek a gondok? — vetjük közbe. — Élőiről kell kezdenem. A rendszerváltás után községünkben is létrejött az önkormányzat, amely néhány embernek nem tetszett, pedig a megválasztott tisztségviselők jó akarattal, segítőkészen próbálták felvállalni a község gondjait. A lakosság nem örült az eseményeknek, felháborodással vette tudomásul, hogy ebben a közel 700 lakosú településen mesterségesen gerjesztett indulatok zavarják a közéletet. Az elődök meg sem tudták mutatni, mit tudnak, mert többen lemondtak a polgármesterrel az élen. Az időközi választások után kerültem én is ebbe a pozícióba. Az ellentéteket tovább szították, ettől függetlenül az újjáalakult képviselőtestület szívós, reálpolitikát folytatva, a település igazi érdekét figyelemben tartva végezte munkáját. Ezt értékeli a levélíró is, s ezért maradt inkognitóban. — Mit kifogásoltak, vagy kifogásolnak ma is? — Az elmúlt másfél évtizedben Tófalu és Aldebrő közös tanácsi rendszerben működött. Az önkormányzati törvény lehetővé tette volna továbbra is az együttműködést, a különvállás viszont tény lett. Ez a folyamat sok anyagi, igazgatási és egyéb problémát hozott magával. Nem beszélve a jelentős értékvesztésekről, ami a felhalmozott készletek kényszerű eladásából, értékesítéséből és egyéb folyamatok révén összejött. Mi felmértük a reális lehetőségeket és igyekeztünk az új helyzetnek megfelelően a község ellátását, valamint a közös létesítmények fenntartását legjobb módon biztosítani. Figyelembe vettük a jogos észrevételeket, melyet a községben lévő pártok részéről reális igényeként fogalmaztak meg. Ennek köszönhetően a közjegyzőségen belül kialakítottuk a polgármesteri hivatalt, amely mindennapi ügyfélfogadással szinte teljes körű igazgatási ellátást végez. Létrehoztuk a községben jelentkező kommunális és egyéb feladatokat kiszolgáló szervezetet, amely jelentős munkákat végzett. Tehát ilyen lépéseinket érte a kritika. — Az önkormányzat megalakulása óta legfontosabb célkitűzésének a gázellátást tartotta. Ennek a feladatnak rendeltünk alá minden felszabadítható eszközeinket, annak ellenére, hogy e mellett a községre egyéb vonatkozásban is terhek hárultak. Egyrészt az önálló önigazgatás kialakítása, másrészt a közös intézmények fenntartása. Örömmel mondhatom el, hogy a három község — Feldebrő, Aldebrő, Tófalu — erőfeszítéseként ez év őszére elkészült a közel 100 millió forintos gázvezeték. Községünkben a lakosoknak több mint a fele élvezi ennek előnyeit. Az itt élők jelentős része sajnos időskorú, alacsonyjövedelmű, így viszonylag kevesen tudták vállalni a terhet, amit a gázprogram megvalósítása megkívánt. Ezt szemelőtt tartva, az önkormányzat több mint 10 millió forinttal járult hozzá a vezeték megépítéséhez. Ez ilyen kis faluban nagy szó. Hogy hitel nélkül tudtuk megoldani, igazolja döntésünk helyességét, előrelátását a takarékos gazdálkodásra vonatkozóan. Sok kisebb munkát is elvégeztünk. Felújítottuk a középületeket közel félmillióból, számítógépeket vásárolltunk, kialakítottuk a polgármesteri hivatalt, szilárd burkolattal láttuk el a temető útjait. Megkezdődött és tavasszal befejeződik a temető körbekerítése. Ezeket költségmegtakarítással saját ellátó szervezetünk végezte, végzi. — A tényeket nem lehet letagadni... — De elferdíteni lehetséges volt. A hivatal dolgozói jelentős munkát végeztek a tulajdon átalakításánál, mindent megtettünk azért, hogy az ezzel foglalkozó bizottságok munkafeltételei biztosítva legyenek. Továbbra is feladatunknak tartjuk ezt, és támogatjuk a gazdakört is. Csak a reális igényeket tudjuk elfogadni. Hogy jó irányban haladtunk, az is bizonyítja: a testületet ért törvényességi óvások megalapozatlannak bizonyultak. Erre példa a legutóbbi „népi kezdeményezés” címen indított aláírásgyűjtés a községi fórumok megtartásának színhelyeiről. A döntést a lakosság megnyugvással fogadta, mert a jogos tulajdonát képező közös intézményt, az általános művelődési otthon termeit használhatják. — Mit ígérhet jövőre? — Legközelebbi tervünk a község telefonhálózatának a korszerűsítése, bővítése, amely várhatóan a jövő év közepére megvalósul a 3 községgel együtt. Gondjaink között első helyen áll a környezetvédelem, a szemét, a kommunális hulladék, a szennyvíz megfelelő módon való elhelyezése. Ezzel saját erőnkből aligha tudunk megbirkózni, kormányzati hozzájárulásra volna szükség. Bízom abban, hogy ön- kormányzatunk a még hátralévő időben is képes lesz megfelelni a lakosság elvárásainak, s ezért minden erőfeszítést megtesz. Fazekas István Közhasznú munkavégzők Füzesabonyban és körzetében jelentősen megemelkedett a közhasznú munkavégzők száma. Amint azt Gál Zoltántól, a Munkaügyi Központ füzesabonyi ki- renaeltségvezetőjétől megtudtuk, a növekedés több tényezőnek köszönhető. A közhasznú munka minden olyan tevékenységre is megszervezhető, ami egy nagyobb közösség, valamint a település céljait szolgálja. Ez az úgynevezett hagyományos köztisztasági, karbantartási munkálatokon kívül környezet- és természetvédelemre, egészségügyi feladatok ellátására, oktatási intézmények nem alapvető tevékenységeire, s falugondnoknak, mezőőrnek is lehet alkalmazni a nyilvántartott munkanélkülieket. A körzetbeli tendenciára vonatkozóan pedig elmondta, hogy míg tavaly nyáron mindössze hatvannégy ügyfelet foglalkoztattak ilyen státuszban, addig az idén, a november végi felmerések szerint már száznyolcvanán voltak közhasznúként munkába állítva. A szakember szerint a legnagyobb előnye az ily módon teremtett lehetőségnek, hogy az ott élők helyben jutnak munkához. Különösen segítség ez azok számára, akik ellátásra egyáltalán nem, vagy már csak nagyon rövid ideig jogosultak. Egyéves foglalkoztatás esetén pedig újabb jogszerző időnek számít a munkanélküli járadék szempontjából — mutatott rá. Arra a kérdésünkre, hogy milyen munkáltatók alkalmazták a támogatási formát, a következőket válaszolta: — Füzesabony és körzetében főként a polgármesteri hivatalok, illetve az önkormányzatok intézményei (óvodák, általános iskolák, szociális gondozók) kötöttek szerződést a Heves Megyei Munkaügyi Központtal. Ugyanakkor a jelentkező feladatok elvégzése kapcsán is — például földkiadó bizottsági munkák ügyintézése — felkerestek bennünket. Végezetül a jövő évi változásokra utalva megemlítette, hogy a mostani támogatási keret jelentősen emelkedni fog, képzettségi szinttől függően. Egy településen belül nyolc-tíz fo feletti foglalkoztatás esetén elképzelhető egy irányító alkalmazása, fizetésbehatárolás nélkül. Gál Zoltán kirendeltségvezető szerint ez az ideiglenes munkahelyteremtési lehetőség alkalmazása számottevően kímélné az önkormányzati kiadásokat, csökkentené a foglalkoztatási feszültségeket. Sz. Cs. Válasz az elnöknek és a bérlőnek... Szerkesztőségünk levelet kapott, melyet Czövek Sándor a Poroszló-Újlőrincfalva Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke és Mészáros Lajos a Fehér Amur vendéglő tulajdonosa írt alá, s melynek közléséhez ragaszkodnak: „A Heves Megyei Hírlap 1993. november 23-i, valamint 2 7-i számában két cikk jelent meg Sárközi aláírással, amely téves állításokat közöl szövetkezetünk Fehér Amur vendéglőjére vonatkozóan. Úgy érezzük, az újságíró nem kellően győződött meg információinak valódiságáról, ezért kérjük az alábbiak közlését: Szövetkezetünk Tisza-hídnál lévő Fehér Amur vendéglője az ide látogatókat és átutazókat megelégedésükre szolgálja, melyet bizonyít az üzlet forgalma, látogatottsága, elismertsége. Szövetkezetünk a vendéglátó egységet a debreceni MÁ V igazgatóságtól vásárolta meg, 1989. februárjában. Az eltelt idő alatt egyetlen hatóság sem kérdőjelezte meg a létét, üzemelési körülményeit, ezért sosem küzdött a fennmaradásért. Az lehetséges és elképzelhető, hogy az új szomszéd tulajdonos álmodozásaiba nem fér bele a Fehér Amúr vendéglő, mint konkurencia, de ez legyen az őgondja. Mi részünkről a tisztességes kihívásnak állunk elébe. ” Mint a cikkek írója ezzel kapcsolatban azt kívánom közölni a levél íróival, hogy az írásaimban nem kérdőjeleztem meg azt, kinek a tulajdona ez a terület és a rajta álló épület, sem pedig arról nem szóltam, hogy valaki elégedetlen lett volna a vendéglő szolgáltatásaival. Minthogy volt alkalmam tapasztalni, milyen kellemes halételeket szolgálnak föl a Fehér Amúrban. A cikkek témája a november 18-án megtartott a tervtanács ülése volt, amelyen a poroszlói Tisza-híd körüli területek rendezési tervét egyeztették, s ahová mindketten meghívást kaptak, de egyikük sem érkezett meg. Viszont utólag megkaptak az ülés jegyzőkönyvét, amelyben pontosan azok szerepelnek, amelyeket cikkemben is leírtam. Ezek szerint az információim valódiak. Ennek alátámasztásaként azért idézem az idevágó részletet: „A területen meglévő építményekre a korszrűtlenség, a védőtávolság be nem tartása és a kedvezőtlen építészeti megjelenés miatt építési tilalmat javasolnak (a TÉRTERV Kft. tervezői, akik a rendezési tervet készítették — a szerk.) (Fehér Amúr vendéglő, MÁV épület, faház, vízi rendőrség ideiglenes felépítménye).” Ezt egészítette még ki Ott László, Heves megye főépítésze azzal, hogy ez annyit jelent, ha az AN- TISZ és más szervek is engedélyezik, működhet tovább a vendéglő ideiglenes fenmaradási engedéllyel, de nem bővíthető, és nem építhető át. Arról, hogy a vendéglő bérlője és a szomszédos terület új tulajdonosa, Szalai Sándor mennyiben tekinti egymást konkurenciának, egyáltalán nem tértem ki cikkemben. Ez, úgy gondolom, kettőjük története lesz majd. Sárközi Judit Napi életükhöz tartozik az éneklés Jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Kerecsendi Asszonykórus. Annak idején a férfiakkal együtt, 5 tagú citerazenekar kísérete mellett énekeltek, léptek fel sok helyen. Később azonban különböző okok miatt a férfiak elmaradtak, így most már 27-en keresik, kutatják és éneklik a helyben fellelt dalokat. Ruházatuk is egyedi, kerecsendi népi öltözet, ezüst fejkötővel. Legutóbb a nádudvari országos találkozón ezüst fokozatot értek el, de emlékezetes perceket szereztek a környékbeli és távolabbi helyiségek rendezvényein is, a palócnapokon, az átá- nyi körzeti népzenei összejövetelen, a sarudi aratóünnepségen. Persze ott vannak mindig a helyi ünnepségeken is, mint az idei szüreti felvonuláson és a legutóbbi tornatermi avatáson, átadáson. Legfiatalabb tagjuk a 12 éves Gasparovics Éva, legidősebb pedig Kecsmár Sándomé, aki alapító tag, a kórus nótafája, aki arról is nevezetes, hogy ruházatát saját maga varrta, aki azt is elmondta, a napi életükhöz tartozik az éneklés. Szinte megfiatalodnak amikor próbálnak, avagy fellépnek... Hamarosan a Magyar Rádióban is fellépnek. A próbatekercs már elment, várják a meghívást. Fellépésre várakozva Műsor közben a kerecsendi asszonyok (Fotó: Perl Márton) i
