Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-30 / 304. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. december 30., csütörtök Csehország A belügyminiszter ellopott autója Hétfőre virradóra ellopták Jan Rumi cseh belügyminiszter fekete, Audi 100-as típusú autóját, amely — a szokástól eltérően — nem a ga­rázsban, hanem a miniszter prágai lakása előtt, őrizetlenül parkolt. Rumi azért hagyta az utcán a kocsit, hogy hétfő reggel könnyebb le­gyen bepakolnia a bőröndöket, aznap ugyanis rövidebb szabadságra készült. Az Audi tulajdonosa nem Rumi, de nem is a belügyminiszté­rium volt: a miniszter egy prágai cégtől vette bérbe, miután saját szol­gálati kocsijával karambolozott. A rendőrség egyelőre nem találta meg az ellopott autót. Pokolgépek New York államban Bosznia Harcok és evakuálás Sorozatos robbanások történ­tek kedd éjszaka New York ál­lamban: pokolgépek másfél óra alatt öt embert öltek meg Ro- chesterben és Buffalóban. Két másik elrejtett robbanószerkeze­tet a szakemberek megtaláltak és hatástalanítottak. Egyelőre nem tudni, hogy ki Elhangzott a vádbeszéd a len­gyel Heweliusz komphajó sze­rencsétlensége ügyének tárgya­lásán a szczecini Tengerhajózási Kamara ülésén. Mint emlékeze­tes, a január 14-i katasztrófának 55, köztük öt magyar áldozata volt, s a hajó elsüllyedését csu­pán a legénység kilenc tagja élte túl. A vádló szerepét betöltő Jerzy Jurewicz kapitány, a közlekedési és tengerhajózási minisztérium képviselője keddi beszédében ugyan elismerte, hogy formáli­san minden rendben volt a hajó­val, mégis úgy vélte, hogy a rette­netes viharban, amiről tudták, hogy erőssége tovább fokozódik, a kapitánynak nem lett volna szabad kifutnia a tengerre. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy ja­nuárban, a komp utolsó útja előtt öt meghibásodás történt a hajón, amiből csak egyet jelentettek a áll a merényletek mögött. A po­kolgépeket egy meg nem neve­zett kereskedelmi küldeménye­ket szállító gépkocsi vitte ki cso­magban a tettes által megadott címekre. A Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) figyelmeztette a lakosságot, hogy ne bontson ki semmiféle gyanús csomagot. tengerészeti kamarának. Az egyik elhallgatott hiba valószí­nűleg meghatározóan befolyá­solta a hajó stabilitását, s döntő szerepe lehetett abban, hogy a viharban felborult a komp. Kritikusan vizsgálta a vádló a hajójával együtt hullámsírba ve­szett kapitány tevékenységét is. Többek között azért bírálta, mert véleménye szerint navigáci­ós és szervezési hibákat követett el, például azzal, hogy túl későn riasztotta mind a legénységet, mind az utasokat. A tragédiát te­tőzte, hogy szervezési hibák mi­att késéssel indult a mentőakció. A német mentőhelikopterek túl későn érkeztek a katasztrófa helyszínére, nem volt megfelelő az együttműködés a lengyel pol­gári mentőszolgálat és a haditen­gerészet között, és többször cső­döt mondott a rádió-összekötte­tési hálózat. A zágrábi rádió jelentése sze­rint a muzulmán csapatok Kö- zép-Boszniában újabb támadást indítottak kedd este a horvát vé­delmi vonalak ellen Vitéz és Bu- sovaca környékén, Zenica, Ka- kanj és Visoko felől érkeznek friss erők a körzetbe. Karácsony­kor már volt egy nagyszabású muzulmán offenzíva a Lasva völ­gyében, akkor sikeresen ellenáll­tak a horvátok. A térség főként a fegyver- és lőszergyártás mi­att fontos a szembenálló erők számára, de több vízi erőmű miatt is jelentős célpont a Lasva folyó. Horvátország kedden arra kérte a Biztonsági Tanácsot, hogy nyilvánítsa védett övezet­nek a közép-boszniai térséget. Zágráb szerint a harcok mintegy százezer horvátot veszélyeztet­A Nedjelina Dalmacija című horvát hetilapban Krsto Cviic megállapítja, hogy Antall József korai halála nemcsak Magyaror­szág, de Európa számára is nagy veszteség. Kormányzása alatt Magyarország a bel- és a külpoli­tikában egyaránt sok mindent megvalósított. A külpolitika te­rületén mindamellett Magyaror­szág és szomszédai számara az új, bizonytalan oroszországi helyzet miatt a dolgok neheze még csak most kezdődik. E tekintetben különösen ér­ződni fog az érett, messze tekin­tő, egyúttal önmérsékletre képes politikus hiánya, akinek elsődle­gesen mindig a magyar nemzet erdeke és nem személyes ambíci­ója vagy saját történelmi helye járt a Fejében. Antall kormány­zása idején Magyarország hatá­rozott lépést tett a szabadpiaci rendszer felé, de ezt fokozatosan tette, így elkerülhette a nagyobb ellenteteket — olvasható az 55 ezer példányszámú újságban kö­zölt cikkben. Természetesen szintén sokat számított — folytatja —, hogy nek, közülük sok tízezren élnek ostromlott városokban. Szarajevóból kedden mintegy 1100 embert tudtak kimenteni. A nagyszabású evakuálás során végül állítólag azonos arányban szállítottak el a boszniai főváros­ból szerbeket, horvátokat és mu­zulmánokat. Az eredeti terv sze­rint mintegy nyolcszáz muzul­mán és horvát került a Splitbe in­duló csoportba, s csak mintegy 160 szerb kapott helyet a Zvor- nik felé tartó konvojban. Később szerb követelésre megváltozott az arány. A szükséget szenvedő lakos­ság javára kezdeményezett ENSZ-segélyszolgálat kereté­ben amerikai, francia és német szállító repülőgépek egy kötelé­ke tegnapra virradóra 71 tonna segélyszállítmányt juttatott el Bosznia harcok sújtotta övezete­már a kommunista uralom utol­só éveiben, a kommunizmus utá­ni időszakban is szerepelni kívá­nó némely tisztségviselők támo­gatásával előkészületek történ­tek a piaci rendszer bevezetésé­re. Ez a szerepvállalás részben bekövetkezett, de meglehetősen szerény méretekben, így nem le­hetne azt állítani, hogy az új ma­f yar kapitalizmusban a volt ommumsta nómenklatúra sze­rezte meg a „parancsnoki helye­ket”. Politikailag Antalinak nagy érdeme, hogy átvágta a Magyar- országot a regi rendszerhez Kötő köldökzsinórt, és mérsékelten konzervatív kormányát nem kommunista, sőt kifejezetten ke­resztény beállítottságú szemé­lyekből állította össze, ideértve azokat, akik a híres piarista gim­náziumból kerültek lei. Ám nem számolta fel a kommunistákat politikai erőként; több más volt kommunista országhoz hasonló­an itt is átszervezodtek, és újra megjelentek a politikai színpa­don — írta egyebek mellett a hor­vát lap. ibe. A gépek a segélyszállítmá­nyokat Maglaj, Tesanj és Bradi- na térségében dobták le. A kanadai védelmi minisztéri­um szóvivője kedden Ottawában megerősítette, hogy boszniai szerbek a múlt héten 11 kanadai ENSZ-katonát a Szarajevó kö­zelében lévő Visoko város mel­lett foglyul ejtettek, és több órán át fogságban tartották őket. A szóvivő elmondta: a katonáknak megparancsolták, hogy felemelt kézzel álljanak a falhoz, majd fe­jük fölé célzott lövéseket adtak le rájuk. A kanadai katonákat csak több óra elteltével, egy szerb tá­bornoknak a helyszínre érkezése után bocsátották szabadon. Kö­zülük senki sem sebesült meg, de rettenetes megrázkódtatáson es­tek át. Három kanadait megfi­f yelés céljából még most is kór- ázban tartanak. Toni Morrison elégett kéziratai Toni Morrison amerikai No- bel-dtjas írónő valamennyi mű­vének kézirata megsemmisült abban a tűzvészben, amely a mi­nap pusztított az írónő vidéki há­zában. A New York állambeli Grand View-ben a gyarmati stílusban épült négyemeletes ház teljesen a lángok martaléka lett annak elle­nére, hogy az oltáshoz több mint száz tűzoltó vonult ki. Az írónő fiának beszámolója szerint a tü­zet az okozta, hogy kigyulladt egy, a kandallóhoz közel álló dí­vány. Toni Morrison asszony a tűzvész idején Princetonban (New Jersey állam) tartózko­dott, ahol a híres egyetem irodal­mi tanszékén tanít — számolt be az AFP hírügynökség. Toni Morrison, a korábban jobbára csak az Egyesült Államokban is­mert 62 éves, fekete bőrű írónő az amerikai négerek életének ki­fejező ábrázolásáért kapta az ez évi irodalmi Nobel-dijat. Gajdar a reformok mellett Bár az orosz reformpolitika folytatása valóban óriási szociá­lis kockázattal jár, az átalakulás ütemének lassítása a gazdaság és az ország megbénulásához ve­zetne — állítja Jegor Gajdar, a re­formok irányításával megbízott orosz miniszterelnök-helyettes. Úgy véli egyúttal, hogy a refor­mok szüneteltetése elkerülhetet­len kudarcot jelentene, Oroszor­szág éltető rendszerének megbé­nulását, a demokrácia végét. A neves reformpolitikus a meg­hökkentően szélsőséges nézetei­ről ismert Vlagyimir Zsirinovsz- kij esetleges elnökválasztási győ­zelmét apokaliptikusnak nevez­te — az ultranacionalista politi­kus hatalomra jutása Gajdar sze­rint a civilizációt fenyegető leg­nagyobb veszély lenne. Megszegik az embargót? Számos amerikai vállalat üzle­tel — átbújva a jog résein — az egyébként szigorú embargóval elzárt Kubával és Líbiával — ez áll a The New York Times minap közölt értesülésében. A vezető amerikai napilap cikke szerint a szankciókat körülbástyázó tör­vények oly lazák, hogy a hatósá­gok kénytelenek voltak meg­szüntetni több vizsgálatot em­bargósértéssel gyanúsított ame­rikai vállalatok ellen. A lap pél­daként a világ egyik legnagyobb agrárkereskedelmi vállalatát, a minnesotai Cargillt említi: a cég minden jel szerint jelentős meny- nyiségű kubai cukor eladását szervezte meg. A vizsgálatot végző illetékesek szerint azon­ban ezért valószínűleg soha nem kell törvény előtt felelnie, mivel az ügyletet egyszerűen egy olyan külföldi leányvállalaton keresz­tül bonyolította le, amely nem esik az amerikai jog hatálya alá. Két Lotti Az 52. heti Két Lotti nyerő­számai: 19, 55, 65 és 6, 48, 60. A héten 6 találatos szelvény nem volt, így ezen nyerőosztály­ban a nettó nyeremény 22.271.048 forintra halmozódik. A 3-asok egyenként 183.337, a 2-esek 609 forintot érnek. Elhangzott a vádbeszéd a Heweliusz-ügyben Horvát hetilap Antall József örökségéről Demokratikusabb lett a világ, de nem szabadabb... A Freedom House éves jelentése Furcsa, ellentmondásos képet mutatott a világ 1993-ban: miköz­ben a demokratikus berendezkedésű országok száma gyarapodott, hasonlóképpen nőtt — ráadásul veszedelmes mértékben — az el­nyomás, az erőszak és az állami ellenőrzés a világ számos országá­ban. A mind szélesebb körben megtagadott vagy megtépázott sza­badságjogok miatt 1993-ban csaknem háromszázmillióval csök­kent azoknak az embereknek a száma, akik szabad társadalmak­ban élnek, miközben félmillióiddal növekedett azoké, akik olyan országok állampolgárai, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat — állapította meg a Freedom House éves jelentésében. Az öreg hölgy megbízatása Sztálin kéme volt Németországban A 85 éves hölgy a moszkvai Arbat közelében lévő, szépen berendezett, háromszobás laká­sán eddig nem fogadott újságíró­kat, nem állt a sajtó reklektorfé- nyében. Sőt kifejezetten kerülte a nyilvánosságot. Jó oka volt rá. Nem pusztán az, hogy most ne­gyedszázada a Vörös Hadsereg alezredeseként ment nyugdíjba, hanem az, hogy Maria Poljakova asszony — amint most napvilág­ra került — Sztálin egyik legfon­tosabb németországi ügynöke volt. Apját, a cári diplomatát a for­radalom után az uj rendszer is al­kalmazta, ennélfogva Maria so­kat élt külföldön, és anyanyelvi szinten, mindenféle akcentus nélkül beszélt többek között né­metül. 1932-ben a szovjet titkos- szolgálat beszervezte, titkos tan­folyamra küldte, amit két hónap alatt kitüntetéssel elvégzett. Ezt követően a szép, művelt 24 éves lány megkapta első németorszá­f i megbízatását: szerezze meg a 'rupp-művek egyik acélötvöze- tének leírását. Nem igazán fiatal lánynak va­ló feladat, de ő megoldotta. Úgy, ahogyan moszkvai főnökei leg­szebb álmaikban elképzelték: Maria ujja köré csavart egy tech­nikust, aki megszerezte neki a le­írást, amit aztan az orosz ágyúk gyártásánál sikerrel felhasznál­tak. A „kém-novicia” a siker fé­nyében sütkérezve térhetett visz- sza Moszkvába, és megkapta a Vörös Csillag Zászlórendet. Az új parancs már Hitler hata­lomátvétele után érkezett: téljen vissza Németországba, de már sokkal nehezebb megbízatással. Ügynökhálózatot kellett szer­veznie „az ellenség barlangjá­ban”. És megszervezte, nem is akárhogyan, ez lett a világhírű Rote Kapelle (Vörös Zenekar) kémhálózat magva. Az 1934- ben Svájcban is befészkelődött gárda (gondoljunk híres magyar tagjára, „Dórára”, vagyis Radó professzorra) 1936-ban megsze­rezte a két legjobb német légvé­delmi ágyú gyártási titkait. Mint Maria asszony hallóké­szülékét néha megigazítva, mos­tani első interjújában elmondta: ebben az időben érte a talán leg­nagyobb csapás. A hálózat egyik legertékeseob tagja, Ilse Stöbe, Von Ribbentropp külügyminisz­tériumának munkatársa lebu­kott. — Tudtommal ő volt az egyet­len nő, akit Hitler lefejeztetett — emlékezett meghatódva a hölgy, aki akkor maga is közel került a halálhoz. Nem Berlinben, ha­nem Moszkvában. Apját, testvé­rét, első férjét utolérte a sztálini tisztogatás, ő viszont új és új fel­adatokkal, új és új iratokkal kémkedett a Führer birodalmá­ban. A háború után megkapta a Lenin-rendet, és taníthatta az if­jú spionokat a moszkvai „kémis- Kolan”, miközben a főnökei kezdtek eltünedezni — nyomta­lanul. — A múltamról senkinek sem beszélhettem, a félelemtől Gor­bacsov szabadított meg, hálás vagyok érte. Szeretném még lát­ni egyszer Berlint, a fal nélkül. Amikor az újságíró megkér­dezte, igazi-e a neve, az öreg hölgy csak mosolygott, és hallga­tott... (FEB) Amerika és a kasmiri kérdés A New York-i székhelyű szer­vezet csaknem negyedszázada vizsgálja és elemzi az emberiség „szabadságfokának” az alakulá­sát. Tekintetbe veszi egyebek kö­zött a politikai, emberi és polgári jogok érvényesülését, a szociális, társadalmi és gazdasági állapo­tok minőségét, a sajtó, a szak- szervezetek, az egyházak és a társadalmi szervezetek helyze­tét. Az MTI-hez eljuttatott jelen­tése szerint 1976 óta nem süly- lyedt olyan alacsonyra a „sza­bad” országokban élők aránya, mint 1993-ban: az emberiségnek csupán 19 százaléka élvezheti teljes mértékben az alapvető sza­badságjogokat, miközben 41 százaléka „nem szabad”, 40 szá­zaléka pedig csak „részben sza­bad” államokban él. Miközben a demokratikusnak minősíthető országok száma 99-ről 107-re nőtt, negyvenkét államban visz- szaesett a szabadságjogok érvé­nyesülésének szintje — az egy­mással látszólag ütköző társadal­mi irányzatnak az eredőjeként a Freedom House hetvenkét or­szágot minősített szabadnak, hatvanhármat csak részben sza- badüak, ötvenötöt pedig nem szabadnak. (Az utóbbi kategória 1992-hez viszonyítva tizenhét állammal bővült.) Az ellentmonaást a szervezet azzal a megállapítással oldja fel, hogy noha a demokratikus ál­lamberendezkedés elterjedése és megszilárdulása — különösen Kelet-Európábán — örvendetes jeleíjség, ám a politikai átalaku­lás során még nem sikerült meg­telem ten i azt a stabil szociális, etnikai és gazdasági környezetet, amelyben maradéktalanul érvé­nyesülhetnek az alapvető sza­badságjogok (vagy más szóval: az államot mar demokratikusan gondolkodó, társadalmilag moz­gékony és elkötelezett polgárság működteti). Súlyos visszaélések történtek Áfrika, Ázsia és Latin- Amerika számos — a politikai felépítményt tekintve demokra­tikusnak nevezhető — államá­ban is. — A demokratikus megújho­dást sajnálatos módon visszave­tették az etnikai és vallási feszült­ségek, a véres konfliktusok és a szélsőséges irányzatok felerősö­désének megnyilvánulásai — áll a Freedom House jelentésében. A szabadságjogok betartásá­nak mértéke legdurvábban a da­rabjaira hulló többnemzetiségű államokban zuhant, például Ju­f oszláviában és Kózép-Ázsiá- an. A válságokkal terhes hely­zetért a Freedom House ugyan­akkor kemény bírálatban része­sítette a szabad országok közös­ségét, mert „képtelennek bizo­nyult előmozdítani a demokráci­ára, a szabad piacra és az emberi jogokra épülő új nemzetközi rend kiépítését”. Szemére vetet­te a Nyugatnak azt is, hogy elma­radt azzal a jogosan elvárható tá­mogatással, amellyel talán elejét lehetett volna venni a különböző társadalmi gyökerű konfliktu­soknak (Bosznia, Szomália, Hai­ti). A szervezet felhívta a figyel­met arra, hogy a diktatórikus ré­zsűnek — éppen a világ „engedé­kenységét” Kihasználva — mind szorosabb együttműködést való­sítanak meg -egymás között, kezdve a katonai kooperációtól a szankciók kijátszásán át a terro­rizmus tevőleges támogatásáig. A Freedom House a górcső alá vett társadalmi jelenségek tükrében veszélyes irányzatot lát kibontakozni. — A megosztott­ság régi frontvonalai helyébe újabbak lépnek, és ha nem ka­punk észbe, a világ ismét két részre szakad. Az egyik póluson lesznek a demokratikus/ szabad országok, a másikon a szabad­ságjogokat eltaposó diktatúrák. Elég csak arra gondolni, hogy a szabadságfok tekintetében ma mélyebb a szakadék a Cseh Köz­társaság és Üzbegisztán között, mint amilyen nehány éve az Egyesült Államok és a pereszt­rojkát átélő Szovjetunió között feszült — vélekedett jelentésé­ben a szervezet. A legrosszabb helyzetű orszá­gok, illetve területek közé sorol­ta Áfganisztánt, Kínát, Kubát, Haitit, Irakot, Észak-Koreát, Szomáliát, Szudánt, Tádzsikisz­tánt, Üzbegisztánt, Türkmenisz­tánt, Vietnamot. Közép- és Kelet-Európát ille­tően a jelentés külön kiemelte a Cseh Köztársaságot, Észtorszá­got és Magyarországot, mint ahol jelentős előrehaladás tör­tént a demokratikus szabadság- jogok megszilárdítása terén. A Freedom House Magyaror­szágot a szabad államok közé so­rolta, olyan országok társaságá­ba, mint Nagy-Britannia, Spa­nyolország, Franciaország, Né­metország és Szlovénia. Szabad országként, de eggyel rosszabb kategóriában szerepel Bulgária, Olaszország, Japán, Izrael és Lengyelország. Csak részben szabad Oroszország, Szlovákia, Románia, Albánia és Ukrajna. Jugoszlávia (Szerbia-Monteneg- ro) és Bosznia a nem szabad álla­mok között kap említést. A vásárlóerőt is figyelembe vevő számítás alapján a szervezet 6116 dollárra becsülte Magyar- ország egy főre jutó hazai össz­termékét, a várható élettartamra pedig 70,9 évet adott meg. Benazir Bhutto, az október­ben ismét hivatalba került pa­kisztáni kormányfő első döntései egyikével riadóztatta a fegyveres erőket. Az ok: India a hírek sze­rint további csapaterősítéseket küldött Kasmírba, amelynek függetlenségét vagy Pakisztán­hoz való csatolását fegyveres muszlim szélsőségesek próbálják meg-megújulóan kikényszeríte­ni. A fanatikusok legutóbbi akci­ója, 150 zarándoknak a srinagari mecsetben való túszul ejtése mö­gött az indiai hírszerzés vélemé­nye szerint Pakisztán és külföldi zsoldosok álltak. A közelmúlt különböző kasmiri megmozdu­lásainál, amelyeknek legalább 35 halálos áldozata volt, indiai hivatalos álláspont szerint pa­kisztáni kormányszervek által gondosan előkészített akciókról volt szó, azzal a céllal, hogy a nemzetközi figyelmet ismét Kas­mírra irányítsák. Bhutto maga is arról beszélt, hogy kormánya „véget fog vetni a brutalitások­nak Kasmírban, és mozgósítja a világközvéleményt a kasmiriak érdekében”. Az új pakisztáni miniszterel­nöknek azonban bizonytalan parlamenti és belpolitikai háttér­re kell támaszkodnia, és megvál­toztak a külső feltételek is — em­lékeztet az Interco Press kom­mentátora. A pakisztáni politi­kára az elmúlt csaknem 40 évben két fő tényező hatott: a hadsereg és az Egyesült Államok. Az or­szág az ’50-es évek közepén kö­tött katonai egyezményt Wa­shingtonnal, majd az évtized vé­gén a pakisztáni hadsereg átvette a hatalmat, és hosszú időszako­kon át irányította a kormányt, közvetlenül vagy a háttérből. Ér­dekes lesz figyelni, hogyan bir­kózik meg Bhutto ezzel a nehéz problémával. Ugyanakkor a szovjetek Af­ganisztánból való visszavonulása óta Pakisztán fontossága az ame­rikai stratégiai meggondolások­ban nagymértékben csökkent, következésképp a hadsereg be­folyása is fokozatosan mérséklő­dik. Washington huzamos ideje nyomást gyakorol Pakisztánra, hogy az tartsa tiszteletben a de­mokratikus és az emberi jogokat, ne törekedjék atom- és rakéta­technológia birtoklására. Az amerikai kormányzat arra is ösz­tönzi Iszlámábádot, hogy ne tá­mogassa a kasmiri szélsőségese­ket, és keressen Indiával közösen békés megoldást a régi keletű válságra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents