Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24-26 / 300. szám
4. ÜNNEPKŐSZÖNTÖ HÍRLAP, 1993. december 24—26., karácsony Félelemből — nagy örömbe (Folytatás az 1. oldalról) — A jövő esztendőben választások következnek. Milyen reményekkel és aggodalmakkal tekint ezek elé? — A katolikus egyház marad. Ahogy a kommunizmus idején, negyven év alatt szűkre szabott keretek között is teljesíteni kellett kötelességét, bármiképpen alakul a magyar demokrácia sorsa, az egyház ugyanazt a küldetést — az emberek boldogulásának és üdvösségének evangelizá- lását — vállalja. Minden keresztény ember — ebbe beleértve a papokat, püspököket is — kötelessége a választáson állást foglalni, szavazatunkkal részt venni a magyar jövő építésében. Ugyanakkor a katolikus egyház vezetői vállalják azt a felelősséget, hogy tájékoztatást adnak a hívők számára, s hogy azok az értékek, amelyek az elmúlt három év alatt az Isten országát és a magyar nép boldogulását szolgálták, a jövőben is érvényesüljenek. A cél az, hogy olyan politikai törekvéseket valljanak magukénak, támogassanak szavazatukkal, amelyek meggyőződésük szerint az ország javát, Európába való integrálódását, s természetesen az emberek üdvösségét szolgálják. — Az emberek jelentős része pesszimistán, a gazdasági átalakulás súlyát, gondjait elszenvedve készül most az ünnepre. Miadhat reményt számukra? — Jómagam is tragikusnak érzem az elszegényedés és a gazdasági válságból származó nehézségek hatását az országban. De elég sokat járok külföldön, s látom, hogy egyes környező országoknál nálunk magasabb az élet- színvonal. Jobbak a gazdasági körülmények: az élet feltételei kedvezőbbek, mint szomszédaink többségénél. A nehézségek okát az elmúlt szerencsétlen és hibás gazdaság- és társadalomszemléletben kell látni, amely nem valószínű, hogy hamarabb elmúlik, mint amennyi idő alatt A jövőért vállalt szolgálat „A karácsony mindig a keresztény megújulás ünnepe” — hangsúlyozza az egri érsek kialakult. Ezért a türelem egymással — az emberi lehetőségekkel és törekvésekkel — szemben lehet az egyetlen támpont a még több kárt okozó nyugtalanság elkerüléséhez. Bízom benne, hogy a saját sorsunkat azzal a felelősséggel vállaljuk, amely miatt a bennünket követő nemzedék előtt sem kell szégyenkezni, s a mindenható Isten előtt is megállhatunk. — A legnehezebben ezt az időszakot a legkiszolgáltatottabb korosztályok, a fiatalok és ■az öregek élik meg. Mi a véleménye az ő helyzetükről? — Nem mondhatok mást, mint amit a keresztény lelkiismeret ilyen esetben diktál. Ha egy családban — ahol a fiatalok felnőnek és az öregek készülnek az életből való távozásra — vállalják a velük való törődést, akkor ezeket a nehéz időket át lehet hidalni. Nem egy keresztény gondolkodású családot látok, amely — tudva azt, hogy a nehéz körülmények között az egymással törődés felelőssége különös súllyal nehezedik ránk — vállalja ezt a feladatot. A keresztény lelkiségből fakad a kereszthordozás, amely az élet építését is jelenti, s kereszt a gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok hozta nehézségek elviselése is. — A karácsonyi ünnepek idején sokan érzik a szeretet hiányát. Hogyan lehetne nagyobb szerepet adni ennek az érzésnek életünkben? — Nagyon nehéz erre praktikus tanácsot adni. Az ember nem részekből áll, testével-lelké- vel, múltjával és jövőjével alkot egységet. Az egész emberi élet olyan érték, amelyet csak másokért érdemes odaadni. Ebből fakad az emberi boldogság és bizalom egymás iránt. Hosszú időn keresztül erről nem esett szó a magyar életben. Ezért annak hatékony kialakulásához nemze- déknyi időre van szükség. Erre kell bátorítani azokat, akik a jövőt építik: minden keresztény és minden magyar embert, aki aggódik hazája és a jövőt jelentő ifjúság, s minden mai ember boldogulásáért és sorsáért. — Érsek úr nagyon sokat jár külföldön, s találkozik számos ottani egyházi méltósággal, s egyszerű emberekkel egyaránt. Hogyan értékelik hazánk sorsát azokból a távlatokból? — Jelenleg csak jó benyomás az, ami velünk kapcsolatban a külföldi megnyilatkozások révén érint. Hazánk szerepe történelmi változásokban pozitív rangot és megítélést szerzett számunkra azoknak a szemében, akik Európa vagy egy egész világ távlatában szemlélik az emberiség sorsát. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az egyszerű ember — akinek éppúgy megvan a maga baja és gondja a viszontagságos életben, mint nekünk — különösebb jelentőséget nem tulajdonít nehézségeinknek. A jó- indulatúak bátorítanak, hogy bírjátok ki. Akik pedig közömbösek velünk szemben, egy vállrándítással elintézik a magyar gondokat és problémákat. Legfeljebb annyit válaszolnak, hogy mindenki törődjön a saját bajával. Ezért nekünk tudnunk kell azt, hogy magunknak kell talpra állnunk. Történelmünk ismételten igazolta, hogy erre képesek vagyunk, s reméljük, hogy mindehhez adottságainkat a mai nemzedék sem vesztette el. — Végül arra kérem, mondja el: milyen gondolatokkal készül az ünnepre, mit üzen a családoknak s az egyes embernek? — A karácsony mindig a keresztény megújulás ünnepe. Hitünk szerint Isten — az ember teremtője és majd egyszer bírája — vállalta emberi sorsunkat, hogy eszményt adjon, s életünk fogyatékosságait kijavítsa. Mi mindig ebben a szellemben újítjuk meg keresztény életünket. Ezért kívánom mindazoknak, akik Jézus Krisztus születésének ünnepére készülnek, otthonaikban és templomainkban tegyék magukévá a Krisztus által hozott derűlátást az emberi életet és jövőt illetően. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1994-et a család évének nyilvánította. A pápa júniusban csatlakozott e célkitűzéshez, és arra bátorítja a világegyház minden tagját és minden vezetőjét, hogy kapcsolódjék be az emberi társadalom alapsejtje, a család érdekében kifejtett minden fáradozásba. A Szent Család vasárnapján, ami az idén karácsony második napja, nyitja meg a katolikus egyház az emberiség — a boldogulás és üdvözülés szempontjából — nélkülözhetetlen intézményével, a családdal foglalkozó esztendőt. A társadalom boldogulása mindnyájunk szívügye. De a társadalom családokból épül, és ha nem törődünk a családdal — gazdasági, erkölcsi és társadalmi megbecsülésével, hitbeli elkötelezettségével —, akkor a társadalom boldogítása ábránd marad. Ezért kívánom minden olvasónak karácsony ünnepén a világot üdvözítő Jézus Krisztusnak minden ajándékát a családjában, azon keresztül a társadalomban. Kívánom, hogy minden áldozat árán is vállalja az új évben is a szolgálatot^]óvóért. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László A Augustus uralkodása alatt úgy tűnt, hogy beteljesült az emberek várakozása, elérkezett a sokszor hangoztatott óhaj, a világbéke. Augustus neve összekapcsolódik a megváltó Jézus nevével. Lukács evangélista történeti kutatásokat végzett, és így kezdi Jézus születésének történetét: „Abban az időben Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget”. Ez a földkerekség természeteen az orbis- ra vonatkozott, azaz a Római Birodalomra, amely a művelt és ismert világot jelentette. Ez magába olvasztotta Palesztinát is, bár Augustus nem ismerte az ott történt legnagyobb eseményt, a Megváltó születését. Az emberiség várta a Megváltót. A birodalom legnagyobb költője, Vergilius (Kr. e. 70 — 19) így ír a IV. Eclogában: „Pásztori múzsák, szálljon a dal kissé magasabban!/ Nem mindenkit igéz a csalit s a kicsiny ta- mariszkusz.../Eljött az idő, mit a jósnő szent szava hirdet,/ Újraszületve az évszázad nagy rendje megépül. / Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak,/ Már új sarjai küld le a földre az ég a magasból... / Őpedig isteni életet él és isteni körben/Látja a héroszokat, s őt is látni közöttük, / S kormányoz megbékélt földön az ősi erénnyel.../ Nézd, minden meginog, boltívei rengnek az űrnek, / Benne a föld és ég, meg a tengerek árja morajlik,/ Nézd, ujjong a világ a jövendő korszak elébe. ” Nem csoda, hogy a középkor ezeket a szavakat az eljövendő Messiásra vonatkoztatta, bár Vergilius az Augustus család egy újszülöttjéről írt. Volt oka a vallásos középkornak messiási jövendölést látni Vergilius soraiban. Az,ok egy megváltó egyéniségről szólnak és az ember békevágyát fejezik ki, amely Augustus idején megvalósultTjermániMegrémült pásztorokhoz szólt a betlehemi mezőn az első üzenet Jézus Krisztus születéséről. Az örökös félelmek között élő mindenkori emberhez, hozzánk is beköszönt az angyal: Ne féljetek, íme, hirdetek néktek nagy örömet! Ha magunkba nézünk, nem lehet nem észrevennünk a mindannyiunk szíve mélyén árnyékként meglapuló félelmeket, melyek oly sokszor hatalmukba kerítik életünket. Mennyi mindentől is félünk. Háborútól, betegségtől, szegénységtől, munkanélküliségtől, kiszolgáltatottságtól, egyedül maradástól, szerencsétlenségtől. Mi mindent meg nem teszünk azért, hogy úrrá legyünk e félelmeken. SzorgoskoEzt a bazilikát a történeti és legendái vonatkozások alapján Ara Coeli-nek, az ég oltárának hívják. Ma az a nevezetessége, hogy itt őriznek egy kis Jézuska- szobrot (Bambino), amely mindig látható egy kis oltárfülkében. Szerepe karácsonykor bontakozik ki. Ilyenkor a szokásos betlehemi figurákkal jelenik meg karácsonytól vízkeresztig. Előtte kis szószék áll, ahová két és öt év közötti gyermekek mennek föl, és elmondják kívánságaikat a kis Jézusnak. Van, aki szüleiért, nagyszüleiért imádkozik, másik a családi békét kéri vissza. A hívek tapssal, kacajjal, könnyekkel viszonozzák a kis szónokok erőfeszítését. Angyalarcú, csillogó szemű, fekete hajú kis bambi- nók, akik bizalommal fordulnak az olajfa-szobrocska felé. Hisz- szük, hogy az égi Bambino, aki uralkodik az ősi vár ormán, meghallgatja őket. Miklós Béla dik a tudomány, a technika, hogy védelmi rendszereket építsen ki, hogy érdekeinket, szervezetünket, lelki egészségünket óvja, biztosítsa. De valójában mi is az oka félelmeinknek? A Biblia azt tanítja, hogy a bűn miatt tört be életünkbe a félelem. Rádöbbentünk mindennek a véges voltára, a múlandóság tényei, a halál kötelei vesznek mindannyiunkat körül. Hiába hadakozunk. Hiába vágjuk le mint egy mesebeli hétfeju sárkánynak egyik-másik fejét, új nő ki azonnal helyébe, a régi félelmeket felváltják újabbak, melyek talán még a régieknél is nagyobb veszedelmet jelentenek. A félelmektől menekülve az örömöt keressük. Mindenre hajlandóak vagyunk egy csipetnyi örömért. Keressük ezt az örömöt, megsebzett és félelmeket ismerő lelkünk számára ezt a falat- nyi kenyeret mindenben: családunkban, munkánkban, barátainkban, karácsony igazi meghittségében, az ajándékozás néha túlfeszített igyekezetében. 'Minden bajunk ott kezdődik, ha már nem tudunk örülni, s nem vagyunk képesek másokat megörvendeztetni. Ez a mostani karácsony is arra a Krisztusra mutat, aki nagyon jól ismeri félelmeinket, s meg akar szabadítani azoktól. A benne hívők tudják: nélküle nincs betegségeinkre gyógyszer, nélküle nincs veszteségeinkben kárpótlás, könnyeink között vigasztalás. Megannyi, életünket bántó ügyben, kudarcban, megalázott- sagban ő a megkérdőjelezhetetlen igazság. Csak az az erő segíthet minden ellenünk vétkező elfogadására, sőt szeretetére, az egymással való őszinte megbékélésre, ha értjük, látjuk és tudjuk: bocsánatból élünk. A leg- működőképesebb mozgatórugó ezen a földön, mely egyetemes megoldást hoz mincfen bajban: a Krisztustól kapott szeretet ereje. Ezáltal legyőzhető minden félelem, áthidalható minden konfliktus, békejobbot nyújthat minden ellenség, minden egymással szembenálló hatalom. Jézus azért is jön erre a világra, hogy bebizonyítsa, megértesse velünk: Isten nem haragudni akar mireánk, hanem kész megbékéltetni önmagával. Úgy szeret, hogy a legdrágább kincsét is ideadja nekünk. Fiát adja halálra, áldozatra, hogy mi élhessünk, örvendezzünk, félelmeinktől megszabadulva dicsérjük őt. Nem lehet elviselhetetlen sohasem az emberi sors, hiszen tudjuk: Isten közel jött hozzánk. Kinyújtotta a kezét felénk, átölel bennünket. Bekötöz, gyógyít, vigasztal, reménységgel tölt el, új értékek, új örömök meglátására nyitja meg szemünket. Hatalmas úr o, a leghatalmasabb, aki minden kicsinyes emberi félelmet képes elűzni. Ma is kopogtat szíveink ajtaján, hogy a legmaga- sabbrendu öröm ajándékát átadja. Kádár Zsolt ától Szíriáig. El lehetett készíteni a birodalom statisztikáját és adófizetési jegyzékét. Ezért rendelte el a császár a népszámlálást, amely a Szent Családot Betlehembe utaztatta. Másrészt az ószövetségi vágyakozás a világharmónia után feltűnően egyezik Vergilius soraival. „A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy újdonsággal töltőd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, mikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetörted, mint Midián idejében. Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, saző vállára kerül az uralom. így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökre ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete ’’(Izaiás 9, 1-6). Van Izaiás szövegének még egy meglepő párhuzama: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek (Velünk az Isten) nevezi el” (íz. 7,14). Kétségtelen, hogy mind a rómaiak, mind Izrael várt egy személyt, aki megvalósítja az emberi nem vágyódását, amely a béke eljövetelében összpontosult. A középkor a költő és a próféta szövegét összekapcsolta, és Augustus császárban látta a boldog jövő kovácsát. Ha megnézzük a helyreállított Ara Pacis-t, megtaláljuk Augustus szelíden komoly, megnyerő arcát, amint főpapként (summus pontifex) áldozatbemutatásra indul családjával együtt. Innen erednek azok az elbeszélések, miszerint azon gondolkozott, elfogadja-e a senatus által felajánlott isteni címet. Látomása volt, leszállt a földre Szűz Mária a gyermek Jézussal a karján a kapitoliumi vár oltárára, s e szavak hallatszottak: „Ez az Isten egyszülött Fiának oltára.” A császár visszautasította az isteni címet, és oltárt emelt ezen a helyen. Tény viszont az, hogy a Ka- pitoliumon állott a vár és a legfőbb pogány templom, Jupiter temploma, mellette Juno szentélye. A keresztények a pogány szentélyek helyén építették fel a kapitoliumi Szűz Mária-templo- mot, amely Róma városának temploma volt, és amely számtalan régészeti emléket foglal magában. Az idegenvezetésnek persze mindig rövid az ideje és nem enged szemlélődni, mert sok a látnivaló és sietni kell. Ennek ellenére ma is előttem van egy fekvő márvány síremlék, amelyen középkori ruhába öltözött házaspár látható; az évszázadok léptei még nem koptatták le arcuk vonásait és ruhájuk redőit... A Bambino
