Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18-19 / 295. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. december 18-19., szombat-vasárnap Hollywood szépei és az öregedés A bűvös vadász, mint rémdráma Carl Maria von Weber mél­tán népszerű operájának, A bű­vös vadásznak közelmúltbeli előadása a zürichi operaházban a szó szoros értelmében két részre osztotta a publikumot... Az előadást vezénylő Niko­laus Harnoncourt és az éneke­sek osztatlan ünneplésben ré­szesültek ugyan, de a rendező­nőt az előadás végén nemcsak taps fogadta, hanem füttyszó is, mert Weber romantikus operá­ját Ruth Berghaus sötét rém­drámaként vitte színre. Az egész előadást végigkíséri a démoni, nyoma sincs vadász­romantikának, derűs népünne­pélyeknek és festői szépségű, holdvilágos éjszakáknak. Fo­kozta a rémregénybe illő hangu­latot a jelmeztervező, Marie- Luise Strandt is, aki minden szereplőt éjfekete kosztümbe öl­töztetett. Kivételt csak az opera utolsó felvonása jelentett, amelyben az Inga Nielsen által hangbelileg is kitűnően életre keltett Agatha valamivel vilá­gosabb ruhát vehetett magára. De az összes női szereplők fér­ficsizmát, a férfiak pedig hosz- szú kabátot és kalapot viseltek. A díszletek ugyancsak hozzá­járultak az opera komor hangu­latához, kiváltképp a vaksötét éjszakában lejátszódó golyóön­tési jelenetben, amelyben hát­borzongatóan érzékeltették Sa- miel démoni erejét és Kaspar gátlástalanságát. A minden romantikus vonás­tól megszabadított drámai és démoni találóan nyert kifejezést a Harnoncourt által dirigált ze­nekar muzsikájában is. Várható volt, hogy a pszicho­lógiai történésre összepontosító rendezés nem mindenkinek nyeri el a tetszését. így szinte egyszerre hallatszott a nézőtér­ről füttyszó és lelkes kiáltás Berghaus felé: „Ennek az asz- szonynak helyén van az esze!” Egyetlen nő számára sem kel­lemes állapot, amikor észreve­szi, hogy bájai lassan, de feltar­tóztathatatlanul hervadásnak indulnak - a hollywoodi sztárok körében azonban az öregedés elleni harc sajátos megpróbálta­tást jelent. The Change (A vál­tozás) címmel erről írt könyvet nemrégiben Germaine Greer, a nyolcvanas évek egyik vezető amerikai feministája, aki mind­emellett még elég idős is ahhoz, hogy a témában hiteles szakér­tőként léphessen fel. A könyv híres színésznők példáján keresztül keres választ arra, hogy az egykor ünnepelt dívák miként birkóznak meg az öregedés okozta válsággal. A recept természetesen egyéni - állítja az írónő. A szépsége mellett rendkívül intelligens Glenda Jackson pél­A drága színházjegyek korá­ban már újsághír, ha egy darab egy hónapnál hosszabb pályafu­tást megér a világhírű londoni színházi negyedben, a West Enden. A játékszabályok azon­ban a jelek szerint nem vonat­koznak Agatha Christie örökbe­csűvé vált játékára, az Egérfo­góra, amely immár negyvene­dik éve megy a St Martin’s színházban. Az Egérfogó minden rekor­dot megdöntött, most már csak saját magával versenyez. Talán nincs is a világon, aki ne tudná, ki követte el az először 1952. november 25-én leleplezett színpadi bűncselekményt. Az Egérfogót mindössze az­zal frissítik, hogy időnként új rendezőt kap, és szereplőgárdá­ját évente cserélik. Az eredeti szövegen alig változtattak, csak kihúztak belőle néhány aprósá­got, például az élelmiszerje­gyekre való utalásokat, amelyek elárulnák a színmű élemedett korát. dául nem fogta fel tragikusan, hogy a filmvilág egyszerre csak mellőzni kezdte, s színpadi sze­repeket is csak ritkán kapott: a politikában talált magának új el­foglaltságot. A korábbiakhoz képest kü­lönbség, hogy míg évtizedekkel ezelőtt a hanyatló korú csilla­gok magukba fordultak - az al­koholba, vagy a kábítószerbe menekültek -, ma már inkább beszélnek, és könyvet írnak problémáikról. Az egyik recept lehet a visz- szatérés a családi tűzhelyhez, ahogyan ezt Jane Fonda tette. Az Eastwicki boszorkányok­ból ismert Susan Sarandon ná­lánál egy évtizeddel fiatalabb élettárssal, Tim Tobbins-szal igyekszik megállítani az éveket, míg az Alien-sorozat sztárja, Sigourney Weaver egyszerűen A mostani változat kortalan, kissé bizarr, de megnyugtató Angliát ábrázol, ahol mindenki tiszteletreméltó és angolosan hóbortos, ahol senki sem ká­romkodik, hanem tapétás nap­pali szobákban üldögél a kan­dalló mellett. Szinte modemül hat, hogy a gyilkos motívumai között a nyomorúságos gyermekkor is szerepel, de a darab továbbra sem boncolgatja ezt a kelleténél jobban. Jót tett viszont az Egérfogó­nak, hogy az évente változó színészcsoportok mind emelke­dettebben , némi öngúnnyal játsszák, egyszerre mutatva fel a darabot és példátlan muzeális értékét, évről-évre kissé parodi­zálva a korábbi, híres főszerep­lőket is, köztük Richard Atten- borought, a bemutató Trotter detektív-őrmesterét. Az Egérfogó túlélésének né­hány mérföldköve: amikor 1955-ben először bemutatták Beckett azóta klasszikussá vált belenyugszik, hogy eljárt felette az idő. - Túlságosan öreg va­gyok ahhoz, hogy barátnőket alakítsak - jelentette ki a még ma is igen szexis Weaver. Faye Dunaway, aki 1967-ben, 26 évesen a Bonnie és Clyde-dal egyszeriben Hollywood „aranylánya” lett, ma már a képességeivel mér­hető, igényesebb szerepek felé fordul. - Ez talán az életért fo­lyó küzdelme - írta róla a New York Times. Maga Dunaway azonban ezzel együtt nem szé- gyelli kimondani azt, ami a szépségmegőrző technikák ko­rában gyakorlatilag minden hollywoodi dívának vigaszul szolgálhat: Egy ötvenes éveiben járó nő is lehet manapság ér­zéki, érdekes, sziporkázó, egy­szóval olyan fantasztikusan nézhet ki, mint soha életében. művét, a Godot-ra várva című abszurdot, az Egérfogó már 1000. előadásánál tartott. 1956-ban eladták az Egérfogó filmjogát azzal a feltétellel, hogy a fűm csak a színpadról való levétel után fél évvel je­lenhet meg a mozikban. Követ­kezésképp az Egérfogó-film soha nem készült el. 1958-ban, amikor Harold Pinter „Szüle­tésnapi partija” egy hétig ment, az Egérfogó beállította a legré­gebben játszott színdarab re­kordját Londonban. Egy évvel később a darab a Wormwood Scrubs-i börtönben bájolt: két rab megszökött a műsor alatt. Peter Brook 1970-ben ren­dezte a Szentivánéji álom le­gendás a Royal Shakespeare Company-val - Agatha Christie akkor volt 80 éves, az Egérfogó pedig a 7000. előadás körül járt. 1981 és 1986 óta üldözi az Egérfogót Andrew Lloyd Web- bertől a „Macskák”, illetve „Az opera fantomja”, de a jelek sze­rint soha nem érheti majd utói. Az Egérfogó negyven éve Éjjel is látó rendőrök A new york-i rendőrök nagy segítséget kaptak a technikától, ugyanis olyan, éjjel is „látó” szemüveggel szerelték fel őket, amelynek segítségével gyorsabban és biztonságosabban tudják megfékezni az éjszakai randalírozókat, így a betörőket és a rab­lókat is. A szemüveget először a katonaság próbálta ki, mégpe­dig az Irak elleni háborúban, a Sivatagi Vihar hadművelet so­rán. ■<Sfí I i Leo Cherne - 70.000 magyar menekült amerikai letelepítője Kétszáz éves kéziratokra bukkantak a Goethe-házban A XVIII. századból származó kéziratokra bukkantak a wei- mari Goethe-ház kertjében tata- rozási munkálatok közben. De a kéziratok nem Johann Wolf­gang Goethétől, hanem a ház egy korábbi tulajdonosától származnak - közölte a Wei- mari Klasszikusok Alapítvány. Valószínű, hogy a kéziratok Gotthelf Friedrich Helmershau­sen weimari polgármester tulaj­Ez a háború nagyon is ko­moly. Nem úgy vívják, mint az egykori burleszkfilmekben, nincsenek kacagtató jelenetek egymás fejéhez vagdosott tej­színhabcsodákkal. Sőt, az érin­tett torták tulajdonképpen nem habosak, csak amikor a cuk­rászdában szeletben kéri a ked­ves vendég, akkor kerül mellé, a tányérra egy kis kupac tejszín. Az egymással hadban álló két torta külsőre egészen egyfor­mának látszik. A csomagolás sem tér el - csinos fadobozban árulják mindkettőt. S hogy melyik a jobb? Van egyáltalán különbség? Nos, az immár ötven éve tartó harc tétje valójában nem is ez. Hanem, hogy melyik az igazi? A Sa- eher-tortáról van szó, annak is az opera háta mögötti Sa- cher-szálloda cukrászatában a hagyományos recept szerinti változatáról, no, és egy másik­ról, amelyet a nem kevésbé jó­nevű Demel cukrászat állít elő. A legendává vált finomságot a névadó, a szállodát alapító tu­lajdonos neje, Anna Sacher ta­donát képezték. A leletre a kert egyik kőpavilonjának tetőzetét javító tetőfedők bukkantak. Kézzel írott feljegyzésekről és nyomtatványokról van szó az 1755 és 1781 közötti évekből. A nyomtatványok közt könyvek és patikai árujegyzékek találha­tók, továbbá egy sütemény re­ceptje, egy adóslevél két véka gabonáról, egy tajtékpipa és egy gyógyszeres üvegcse. Goethe lálta ki. Amikor 1876-ban az operaház háta mögötti szálloda megnyílt, legendás találkozóhe­lye lett az előkelőségnek, akik művészek és a ház bájos asszo­nya társaságában szívesen fo­gyasztották a csokoladémázzal borított, rafinált édességet. A recept hétpecsetés titok volt, s hiába másolták másutt, az „igazi”, az "eredeti" jelzők csakis a Sacher-cukrászatban készült tortát illetik... Egy másik patinás bécsi cuk­rászat, a Demel erre fittyet hány, s ennek megvan a maga nyomós oka. Történt ugyanis - legalábbis így tartja a fáma -, hogy Anna Sacher kicsit bohém és megbízhatatlan Eduard fiát (a század elején valamikor) bünte­tésképpen kitagadta. Az pedig bosszúból kicsalta a főcukrász­tól a már akkor is híres torta re­ceptjét - és meg se állt vele a konkurenciáig. Ez utóbbiban volt annyi becsület, hogy az eredeti jelző mellé odabiggyesz­tette Eduard keresztnevének rö­vidítését, de ez Sacheréket egyáltalán nem vigasztalja... 1817-ben vásárolta meg a pavi­lont, és természettudományi gyűjteményének legnagyobb részét ott helyezte el. Ma megtekinthető a költő ál­tal készíttetett 18 szekrényben tárolt, 18.000 darabból - kö­vekből, csontvázakból - álló gyűjtemény. A tatarozási mun­kálatok kiterjedtek a Go- ethe-házra éppúgy, mint a kő­pavilonra. Ötven éve kezdődött a peres­kedés, s nemrégiben ötödször került az ügy bíróság elé. De- melék mindenesetre támadnak: szerintük csak az ő tortájuk az igazi, mert Sacherék vaj helyett bizonyos hányadban margarint használnak. A Sacher-cég vezetőnője el­ismeri: igaz, de ettől könnyebb a torta. Ha persze, csak ezen múlik a per kimenetele, azonnal visszaállnak a kevésbé ízletes és nehezebb vajra. A tortaháború harmadik résztvevője nem a bíróság előtt harcol, inkább a vevők kegyei­ért vív elszánt és eddig nem túl eredményes csatát... Az Imperial, Bécs legdrá­gább szállodája, illetve annak a cukrászata nem bánná, ha az ő Imperial tortája lenne Bécs édes jelképe. Ez a torta négyszögle­tes, sokkal édesebb, finom mar­cipán bevonat is van a csoko­ládé alatt, szintén kapható fado­bozban, küldhető szerte a vi­lágba postán. Valószínűleg még a hamis Sacher is megelőzi a népszerűségi listán. Béke­üzenetek a Vörös téren Érdeklődő moszkvai fiatalok vették körül a közelmúltban a moszkvai Vörös téren felállított 4 méter magas táblát, hogy az USA-nak címzett baráti üzene­teket írjanak rá. „Billy, jer, látogass meg minket, és kóstold meg a galus­kánkat!” - olvasható az egyik, nyilván Clintonnak szóló üze­net. „Egy autót akarok, és Ameri­kában szeretnék élni” - így a másik üzenet, s alatta a kétség­telen optimizmusról tanúskodó megjegyzés: egy moszkvai tele­fonszám arra az esetre, ha netán valaki odaát meg akarna válni a kocsijától, és lenne elég pénze a repülőjegy megfizetésére. Kezdetleges angolsággal adja tudtul a következő felirat: „Helloy, Amerika! Orosz diák vagyok. Békét akarok.” Az óriás táblát - az ENSZ közreműködésével - az USA-ból küldték. Négyszáz művész, író és tervező festette sajátkezűleg. Rajta láthatók a Blazsennij Székesegyház, az Eiffel-torony, a New York-i Szabadságszobor és más, nem­zetközileg ismert épületek. A táblát ez az rímbe szedett üzenet ékesíti: „Minden nép és minden nemzet/ Közösen ül szép ünnepet,/ Tovatűntek a ha­tárok / így lettünk mi jóbará­tok.” A 17 éves Aljona Kotova, aki barátaival azért jött a Vörös térre, hogy aláírja a táblát eze­ket a sorokat hagyta hátra: „Emberek! Szeretlek be: lete­ket, és legyetek boldogok .' ' Még mindig dúl a tortaháború Ausztria fővárosában Tavaly vette át a Köztársa­sági Érdemrend Tisztikeresztjét Leo Cherne. Nem ez volt az első: magas francia, német, osztrák kitüntetések előzték meg. Cheme szinte egész életét az egyik legnagyobb amerikai em­berbaráti intézménynek, az In­ternational Rescue Committee- nek (Nemzetközi Megmentési Bizottság) szentelte, és külön­leges érdemeket szerzett a ma­gyar ügyben: 56 októberében maga vitt segélyszállítmányt Budapestre, és szervezetének oroszlánrésze volt mintegy 70.000 magyar letelepítésében, akik a forradalmat követően menekültek az USA-ba. Az IRC-t 1933-ban, Albert Einstein kezdeményezésére hozták létre, szervezésén töb­bek között Reinhold Niebuhr, a nagy teológus dolgozott - mondja Cheme. Az amerikai szellemi élet és a szakszervezetek támogatásával a nácizmus üldözöttéit, főként értelmiségieket segítettek ki­jutni Hitler országából. Össze­sen háromnegyedmillió embert, 1933-1941 között. Az IRC se­gítségével maradtak életben az atombomba későbbi magyar­amerikai megalkotói csakúgy, mint például a neves festő, Marc Chagall, vagy Franz Wer­fel.- A magyar forradalom óriási rokonszenvest keltett az USA-ban. Ám hiába kértünk nyilvános állásfoglalást az újjá- választásáért küzdő Dwight Éi- senhower republikánus elnök­től, illetve Adlai Stevensontól, a demokratapárti elnökjelölttől: röviddel a választás előtt nem kockáztattak... - emlékezik. - Az IRC bécsi irodájának teher­autóját azonban napokkal ké­sőbb telerakhattuk amerikai gyáraktól kapott antibiotiku­mokkal, élelmiszerrel - az ame­rikaiak így is adakoztak. A szál­lítmányt Budapestre vittük. Szobánkra - az Astoriában - máig emlékszem, mert hiány­zott egy fala - az oroszok kilőt­ték... A rakományt szerencsésen átadtuk Maiéter Pál katonáinak, a szabad szakszervezeteknek, il­letve az éppen akkor szabadult Mindszenty bíborosnak. Cheme még a második orosz támadás előtt elhagyta Budapes­tet. New Yorkba repült, hogy kihasználja a legnépszerűbb rá­dióműsor, az Ed Sullivan show kínálta lehetőséget: friss szem­tanúként számolhatott be a ma­gyar forradalomról.- A műsor visszhangja pél­dátlan volt a gyűjtések történe­tében: napok alatt csaknem négymillió dollár gyűlt össze, akkor óriási összeg, méghozzá néhány dolláros adományokból.- Kellett is: akkorra már lát­tuk, hogy nem a a helyszíni se­gélyre, hanem az áradó mene­kültek támogatására kell a pénz. Az IRC-nek múlhatatlan ér­demei voltak abban, hogy bécsi központja áldozatos munkájá­val ellátták és a befogadó or­szágokba irányították a mene­külteket - mintegy 70.000-et az Egyesült Államokba. Leo Cheme irodája azután is, hosszú évtizedekig nyitva állt a magyarok előtt, minden mene­kült számíthatott az IRC és személyesen a magyarok jó ba­rátjának számító elnök támoga­tására. Örülök - mondja -, hogy az ország felszabadult, menekül­tekről onnan már nem kell gon­doskodnunk... Az örökifjú jo­gász-közgazdász, aki melléke­sen elismert szobrász, az aszta­lon tornyosuló papírhalmokra mutat: - Ma is 400 emberünk dolgozik világszerte, Délkelet- Ázsiában, Afrikában rengeteg a dolgunk. Cheme 80 éves múlt, 40 éven át volt az IRC elnöke, s tavaly adta át tisztét "ifjú" utódjának, John C. Whiteheadnek. Az utóbbi - korábban első külügy­miniszterhelyettes - ugyancsak a magyar ügy ismert támoga­tója, a Magyar-Amerikai Beru­házási Alap elnöke. \ BOLDOG KARÁCSONYT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents