Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18-19 / 295. szám

HÍRLAP, 1993. december 18-19., szombat-vasárnap _________________________HÉTVÉGI MAGAZIN___________________________9. E gy svéd utazó hihetetlen kalandjai A legpatinásabb párizsi hotel: Nemrégiben volt száz esz­tendeje annak, hogy egy 28 esz­tendős svéd tudós útnak indult Közép-Ázsiába, hogy feltárja a terület utolsó fehér foltjait. A Halléban frissen doktorált Sven Hédin a Takla-Makán sivatagot akarta feltérképezni, és ezzel pontot tenni egy, a Lop-nór sós­tóról akkoriban zajló tudomá­nyos vita végére. Három év múltán szerény tudományos eredményekkel tért vissza fel­fedező útjáról. Élménybeszá­molója, amely a századfordulón jelent meg a lipcsei Albert Brockhaus kiadónál, mégis könyvsiker lett, és a szerzőt egycsapásra a műfaj egyik leg­ismertebb írójává tette. Hédin felfedező útja során a Pamír-hegységen át először Kasgárba ment, majd néhány hetes ott tartózkodás után neki­vágott a Takla-Makánnak, „a Föld legrettenetesebb sivatagá­nak”. Egy tapasztalt vezető és négy segítő tartott vele. Akko­riban ez az út sokak számára ”egy csöndes sírban végződött az örök homokban” - írta Hédin könyvében. Hédin karavánja is a pusztu­lásba menetelt, ütitársai és az ál­latok mind éhen-, szomjanvesz- tek, csupán ketten menekültek meg: maga Hédin és egyik segí­tője, Kasim. A felfedező - egy vadkacsa repülését követve - posványos vízre bukkant, csiz­májával merített belőle, és ivott. Aztán - mindkét lábbelijét szí­nig töltve - sietett vissza eltik­kadt társához. Második ázsiai expedíciójá­ról írt könyvében egy 2000 ki­lométeres tutajtúráról, illetve ti­beti utazásáról számolt be. Za­rándoknak álcázva próbált Lhá- szába jutni, de ott felismerték benne az európait, és visszafor­dították. Filchner német Ázsia-kutató mellett Hédin volt az egyik utolsó magányos felfedező. Példaképe az orosz Przsevalsz- kij és a német von Richthofen volt. Przsevalszkij a Tarim— medencét és a Góbi-sivatagot utazta be, von Richthofen 1868-1872 között több felfe­dező utat tett Kínában. Von Richthofen kísérő nélkül uta­zott. Ázsia jelentős területeit a XIX. században ilyen magá­nyos utazók fedezték fel. Sokan közülük több nyelven beszélő polihisztorok voltak, akik egyetlen célra tették fel az éle­tüket. Oroszország és Kelet- Turkesztán 2000 kilométer hosszú határa valósággal hemz­segett a banditáktól. A Pamir vidékén súlyos feszültségek voltak Oroszország és Anglia között; egy felfedezőt könnyen kémnek nézhettek volna. A he­lyi hatalmasságok önkényes- kedtek: Schlagintweit német utazót 1857-ben Kasgárban ki­végezték, a magyar Széchenyi Bélát hegyi törzsek kirabolták. A kelet-turkesztáni homok- sivatag különösen nagy vonz­erőt gyakorolt a kutatókra, minthogy a régi időkben itt ha­ladt el a híres selyemút. A XX. század beköszöntével elmúlt a magányos felfedezők kora. A polihisztorok nyomába szaktu­dósok serege lépett, a tevekara­vánokat autókonvojok váltották fel. Hédin is változtatott addigi szerepén: szellemi szervező lett, aki egy íróasztalnál megtervezte és összehangolta a kutatók munkáját. 1926-ban mégis rá­szánta magát egy kínai utazásra. Erre az útra, mely csaknem ki­lenc évig tartott, 18 német és skandináv tudóst vitt magával. Teherautókonvoj és mintegy 300 teve szállította a szükséges berendezéseket és mérőműsze­reket tartalmazó ládák százait. Hedinnel tartott Paul Lieberenz berlini operatőr, aki filmet for­gatott a felfedező útról. Az 1935-ig tartó óriásexpe­díció fő eredménye egy hatal­mas atlasz volt. Mire 1966-ban - tizennégy évvel Hédin halála után - befejezték, már elavult. Addigra a műholdak már meg­kezdték Belső-Ázsia feltérké­pezését, és a légifelvételek sok­kal pontosabbak voltak a rajzolt térképeknél. Scott Fitzgerald egykor a Ritz bárjánál nyújtott át egy or­chideát egy csinos ismeretlen­nek, és midőn az visszautasí­totta, még ott szirmonként le is nyelte. Marcel Proust az étte­remben lévő törzshelyéről me­rengve figyelte a világ kavargá­sát. Hemingway 1944-ben tért be a Ritz bárjába, és gurított le egy-két pohár Martinit a szövet­séges csapatok párizsi bevonu­lásokon A világ egyik legpatinásabb szállodáját Cesar Ritz, egy svájci szállodatulajdonos alapí­totta, aki 1918-ban jobblétre szenderült. Ritz 1850-ben középosztály­beli családban született, és vi­szontagságosán kezdte pályafu­tását. Ritz első munkaadója úgy vélekedett, hogy nem lesz be­lőle jó szállodás, mert híján van az ehhez szükséges érzéknek. Ritz azonban az idők folyamán alaposan rácáfolt erre. Párizs­ban, Bécsben, Monte-Carloban és Cannes-ben dolgozott és gyűjtötte a tapasztalatokat, hogy egykoron maga is hotelt alapítson. Az 1890-es években a londoni Savoy vezetője volt, és ekkor eljött a pillanat, hogy valóra váltsa elképzelését. Zse­a Ritz bében a szükséges induló tőké­vel, a párizsi Vendome téren megtalálta az ideális helyet is hotelje számára. Ritz úr és fel­esége, Marie-Louise arra töre­kedett, hogy szállodájukat a szolgáltatások és a technikai felszereltség etalonjává alakít­sák. Az eredmény nem váratott magára. A Ritz az első hotel volt Európában, ahol bevezették a villanyt. Minden szobát für­dőszobával láttak el, ami való­sággal felbőszítette Oscar Wilde-t, aki a hagyományos, forró vízzel telt, kerekeken gu­ruló kádat részesítette előnyben. Az akkori nagyságok azonban csodálattal adóztak a Ritz nyúj­totta kényelemnek, és hűsége­sek is maradtak a szállodához. Cesar Ritz halála után felesége irányította a szállodát egészen haláláig. A szállodát igazából a Ritz törzsvendégei népszerűsí­tették és ajánlották barátaiknak, ismerőseiknek. F. Scott Fitzge­rald utolsó bókja a szálloda iránt novellájának címe volt: a „Diamond as big as the Ritz”. Hemingway a háború után többször is megszállt a Ritzben. Itt jött rá, hogy akkori felesége el akar válni tőle. Vette az asz- szony képét, és a mellékhelyi­ségbe ment vele, bedobta a csé­szébe, és a nála lévő pisztollyal szétlőtte a WC-kagylót. Amióta 1979-ben a szállodát megvette Mohamed al-Fajed, egy egyiptomi befektető, a Rit­zet 150 millió dollárért a régi „Belle Epoque”-nak megfele­lően felújították. Megerősítették a hotel biz­tonságát is, különösen azt köve­tően, hogy 1991-ben egy hajna­lon öt férfi robbant be a hotel előcsarnokába, és baseballütők­kel összetörtek néhány ékszeres kirakatot, és zsákmányukkal együtt egy tűzpiros Ferrarin el­menekültek. A világon sok Ritz szálló van, de a Cesar Ritz által alapított párizsi hotelt egyik sem közelíti meg. A Ritzben egy vendégre minimum három alkalmazott jut. Egy éjszakára a legolcsóbb szoba is ötszáz dol­lár, a legdrágább lakosztály nyolcezer dollárt taksál. Persze, a Ritz is sokat válto­zott az évek során, s ez alól a vendégkör sem kivétel. A szálló hűséges visszajáró vendégeinek testőrök hadán kell átvereked­niük magukat, mikor mondjuk olyan sztár is a szálló vendége, mint Madonna. De a személyzet figyelmessége ma is a rég... Fizet vagy nem fizet? Megfejtették a vérzékenység titkát A leukémiás gyermekek 71 százaléka gyógyítható Harminc éven át folytatott kutatás odavezetett, hogy hét­szeresére növekedett azoknak a gyermekeknek a száma, akik tú­lélhetik a leggyakoribb gyer­mekkori rákot - jelentették ki amerikai orvosok. A kemoterápiás kezelésben elért eredmények 1962 és 1992 között olyan eredményesek vol­tak, hogy a leukémiát túlélő gyermekek száma 9 százalékról 71 százalékra emelkedett. Ezt az adatot dr. Gaston K. Rivera, a Memphis városi St. Jude Gyermekkórház orvosa írta meg a Journal of Medicine című vi- lárhírű szaklapban. „Az a tény, hogy eredményesebben tudjuk kezelni a fertőzéseket, és más olyan problémákat, amelyek a leukémia kísérő jelenségei, va­lamint a korai kezelés intenzív módszerei - ezek az okai annak, hogy ilyen nagyszámú gyereket tudunk megmenteni” - áll a cikkben.- Az akut leukémiában szenvedő gyermekek sikeres kezelése egyike a modem „vér­tudomány” kétségtelenül leg­nagyobb eredményeinek. A va­lamikor végzetes betegség ma az esetek legnagyobb részében meggyógyítható, gyógyszeres kezeléssel. Dr. Elizabeth Thompson, a St. Jude Kórház vezető főor­vosa azt mondta a UPI amerikai hírügynökség tudósítójának, hogy a meggyógyult gyermekek normális, hosszú életre számít­hatnak. A kezelés a központi idegrendszerre összpontosul, és az új aktív gyógyszerek, ame­lyeket ma használnak, nagyban hozzájárulnak a sikerhez. Dr. Holzer, a frankfurti Go­ethe Egyetem orvosa megje­gyezte: felnőttek esetében a tú­lélés esélye csupán 35 százalék, tehát fele a gyermekekének. Amerikai orvosok egyébként kidolgoztak egy vizsgálati mód­szert, amelynek segítségével megállapíthatják, vajon egy le­ukémiás beteg gyógyulása után visszaesik-e ismét a betegségbe. A Journal of Medicine című fo­lyóiratban a Minnesota Orvosi Égyetem kutatói jelentették, hogy megtalálták a módját, mi­ként lehet megvizsgálni a sejte­ket a leukémiából gyógyult személyeknél. A közelmúltban önkéntes la­kossági mozgalom indult az amerikai fővárosban - kivont karddal - a parkolási büntető­cédulák ellen. Washington bel­városában ugyanis igen nehezen lehet az utcákon parkolóhelyet találni, vagy ha igen, csak korlá­tozott időtartamra. Elég néhány perces késés, és a szélvédőn máris ott a húszdolláros bünte­tőcédula. A városi elöljáróság alkalmazottainak sasszemét nem kerüli el semmi: tanúskod­nak erről a notóriusokat sújtó kerékbilincsek vagy az elvonta­tott járművek százai. 1992-ben például 2,3 millió büntetőcédulát osztottak ki a kíméletlen parkolási ellenőrök. A bilincsbe vert és a bevontatott gépkocsikért kifizetett bünteté­sekkel együtt 70 millió dollárral lett így gazdagabb a főváros. Ám néhány érintett megúnta a cédulaosztogató diktatúrát, és úgy döntött, fellázad. Aláíráso­kat gyűjtenek, hogy felszólítsák Washington polgármesternőjét: fékezze meg az ellenőrök sise- rehadát. Az olasz titkosszolgálat egyik titkárnője legkevesebb hét lakást tart fenn Róma lege­lőkelőbb részén. Egy miniszté­riumi hivatalnok Picassókkal és más műremekekkel aggatta tele lakása falait, széfjét pedig arannyal töltötte meg. A botrányfrontról származó történetek óriási vagyonokról szólnak, amelyeket egyének halmoztak fel, nem csupán poli­tikai pártok. Ez fokozottabban ráirányította a figyelmet arra a már mintegy évek óta tartó vizsgálatra, amelyet az olaszul csúszópénzt jelentő „tangenti” szóból „Tangentopoli”-ként emlegetnek. Nemrégiben Ma­tilde Martucci, a polgári tit­kosszolgálat volt főnökének tit­kárnője került az érdeklődés középpontjába, akit sokan zsar­noki viselkedése miatt cámőnek csúfoltak. Az 55 éves asszonyt bíróság elé állították titkos ak­ciók fedezésére szánt pénzala­pok megdézsmálásának gyanú­jával. Főnökét, Riccardo Malpi- cát és a titkosszolgálat három másik tisztviselőjét hasonló vá­dakkal tartóztatták le. Becslések Ráadásul a büntetőcédulák nem tesznek kivételt senkivel: az izraeli nagykövetség a minap fizetett ki 62.870 dollárt a dip­lomatái által begyűjtött parko­lási büntetésekért. Még így is megérte a képviseletnek. A Kongresszus ugyanis törvénybe iktatta, hogy ha egy olyan or­szágnak a nagykövetsége marad adós a parkolási díjakkal, amely amerikai segélyben részesül, akkor a segélykeretből levon­ható a büntetések teljes összege, méghozzá megfejelve tíz száza­lékos „pótadóval”. A legnagyobb adós azonban Oroszország és Nigéria: az előbbi 3,8 millió, az utóbbi 77.830 dollárral tartozik, és nem akarnak fizetni.- Alig egy éve, hogy a moszkvai városi tanács új külön parkolót biztosított az amerikai diplomaták gépkocsijainak. És nekünk mi áll a rendelkezé­sünkre? Öt hely a követség előtt, három a kerítésen belül. Miközben van negyven diplo­máciai rendszámú autónk... Azt hiszem, illene a kölcsönösség szerint mintegy 50 milliárd lira értékű bankszámlát, ingatlano­kat és egyéb, a titkosszolgálati alkalmazottak birtokába került vagyontárgyakat foglaltak le, il­letve helyzetek elidegenítési ti­lalom alá a vizsgálat idejére. Egy másik volt titkosszolgá­lati főnök, Alessandro Voci is lemondott Róma város különle­ges megbízatású igazgatójának tisztéről, amikor vizsgálat alá helyzeték az ügyben. Ő azóta töltötte be ezt a posztját, hogy Róma polgármestere lemondott. Az ügyészek azt vizsgálták, hogy Martucci felhasználta-e a titkos pénzalapokat egy valósá­gos magánbirodalom kiépíté­sére. A hatóságok hét olyan, Róma szívében lévő lakásról szereztek tudomást, amelyek tu­lajdona tekintetében az asz- szonyhoz vezettek a szálak, köztük volt két lapostetőre épí­tett luxusfelépítmény (pentho­use) az ókori Colosseum kör­nyékén. A „cámő”, illetve csa­ládja tulajdonában lévő ingatla­nok közt szerepel még egy Ró­mától délre, Anzionban lévő villa, egy bár és fiának egy uta­elvét alkalmazni - nyilatkozta Debrenev, az orosz nagykövet­ség szóvivője. Az orosz képviselet a 16. ut­cában található, néhány ház- tömbnyire a Fehér Háztól. Szomszédságában található a nigériai nagykövetség.- Egyszerűen tarthatatlan ez helyzet. A városháza egyetlen egy helyet sem hajlandó kije­lölni nekünk. És hiába próbá­lunk alkudozni vagy érvelni, ide-oda küldözgetnek bennün­ket - mondják a nigériaiak. A magyar nagykövetségnek nincsenek ilyen gondjai. Szi­gorú utasítás van érvényben, hogy a büntetéseket haladékta­lanul ki kell fizetni. És egyéb­ként is évente mindössze pár száz dollárra rúgnak a magyar diplomáciai rendszámú gépko­csikat sújtó parkolási bünteté­sek. Az oroszok tárgyalásokat sürgetnek, magas szinten, a két városi elöljáróság és a külügy­minisztérium illetékesei között. S közben ketyegnek az órák, és gyűlnek a cédulácskák. zási irodája. A családtagok sze­rint Martucci ártatlan. Újsághí­rek szerint az asszony akkor kezdett ellenőrzést gyakorolni magas szinten a titkosszolgálat felett, amikor Malpica felfe­dezte a fizetőpincérként dol­gozó nőt, és magához vette tit­kárnőnek. Poggiolini egészség- ügyi miniszériumi tisztviselő szintén szerette a képeket. Ezt bizonyítja, hogy Picasso, De Chirico, Dali és más mesterek műveivel vette magát körül. A volt hivatalnok lakásaiban 60 képet foglaltak le a hatósá­gok. Újságok 3 millió dollárra becsülik az értéküket. Ez cse­kélységnek számít a 130 millió dollárnyi bankszámlákhoz, kincstárjegyekhez és értéktár­gyakhoz képest, amelyeket Poggiolininál és feleségénél foglaltak le. Poggiolinit, a minisztérium gyógyszer részlegének igazga­tója benne volt abban a bot­rányban, amelynek részeként gyógyszergyártó cégek ellen­szolgáltatásokat nyújtottak a gyors engedélyezésekért és a gyógyszerárak emeléséért. Amerikai kutatók megfejtet­ték a vérzékenység titkát, s ki­dolgoztak egy új eljárást, amelynek segítségével meg­mondhatják a vérzékeny nők­nek, kockázatos-e gyermeket szülniük. Az eljárás az esetek 45 százalékában határozott vá­laszt tud adni erre a kérdésre. Ez nagyban javítja a családtervezé­sei tanácsadás hatékonysá­gát. Az „A”-típusú vérzékeny­ség, amely ennek a betegségnek a legveszélyesebb formája, álta­lában minden ötezredik férfit érint. A vérzékenységet annak a génnek a hibás volta okozza, amely közli a szervezettel, ho­gyan állítson elő úgynevezett VIII. számú faktort. Ez a faktor felelős a véralvadásért. Azok, akik ebben a betegségben szen­vednek, kénytelenek évente 30- 50-szer VIII. sz. faktort tartal­mazó anyagot fecskendezni tes­tükbe, hogy megakadályozzák a belső vérzést. A tudósokat már régen fog­lalkoztatta, hogy a komoly ese­tek felében nem találtak a VIII. faktort előállító génben semmi­féle rendellenességet. Most a kutatók, Jane Gitschier a san franciscoi egyetemről, valamint a baltimorei John Hopkins egyetem és a genfi orvosi egye­tem kutatói megállapították, hogy a nők nem mindig szen­vednek vérzékenységben a hi­bás gén esetében sem, mert van egy második génjük is, amely a VIII. faktort előállítja. A vérzékeny nők átadják be­tegségüket fiúgyermeküknek. A VIII. faktor génje az X kromo­szóma mellett helyezkedik el, mint betűk a szavakban. A sej­tek „elolvassák” a szavakat, hogy megtanulják a VIII. faktor előállítását. A kutatás kimutatta, a hiba úgy áll elő, hogy részecs­kék ugrálnak a gén egy részé­ben. A gén ahelyett, hogy azt mondaná: „VIII-as faktor”, ki­jelenti, hogy „hibás VIII-as fak­tor”. A baj akkor következik be, ha az X kromoszóma két ha­sonló része helyet cserél. Az új felfedezés alapján az orvosok rutinszerű eljárással megállapíthatják, kockázatos-e a szülés a vérzékenységben szenvedő nőkek. Boldog belgák A belgák 83 százaléka elégedett anyagi körülményeivel, szakmai helyzetével, és csak alig négy százalék tekinti magát kifejezetten elégedetlennek - derül ki abból a felmérésből, amelyet a La Libre Belgique közölt a közelmúltban. A társadalmi közérzet vizsgálatára összesen ezer, 15 évnél idő­sebb embert kérdeztek meg, az ilyenkor szokásos reprezentációs arányok szerint, és az összképből egyértelműen az derül ki: a bel­gák többsége igenis kedélyes közérzetben tekint mindennapjai elé (méghozzá nők és férfiak teljesen azonos arányban!). Ami eltérés tapasztalható, az inkább a flamandok és a vallonok megelégedett­sége közötti különbség, néhány százalékponttal az előbbiek javára. Hogy kit mi tesz bodoggá, abban az elsöprő többségnél egyönte­tűen az egészség jár az élen, ezt követi szorosan a magánélet, a csa­lád és gyerekek jövője felett érzett biztonságérzet (!). (Egyébként külön kérdés firtatta a családi háttérrel való megelégedettséget. A válaszok alapján a 88 százalék boldog, vagy legalábbis elégedett családi és magánéletet vallott magáénak, és csupán 2 százalék mondta magát kifejezetten boldogtalannak.) Sokatmondó, hogy az anyagi helyzet csupán a negyedik egy átla­gos belga „boldogságskáláján”. Ami azért nem jelenti azt, hogy ér­zéketlenek lennének a gazdasági környezet változásai iránt. Kiderül ez abból, hogy a „rosszkedvskálát” viszont a gazdasági és szociális feltételek utóbbi években belga földön is romló mutatói vezetik. A nyugodt belga lelkületet viszont alighanem jól jellemzi, hogy a kö­zérzetet negatívan befolyásoló tényezők között a (fokozódó...) ’’nemzetközi helyzetet” - messze a legutolsóként említették. Összességében a La Libre Belgique mégis nyugtalan a kapott eredmények láttán. Mint a felmérést bevezető cikk rámutat: három éve, egy hasonló körkédés alkalmával, még 90 százalék vallotta boldognak vagy elégedettnek magát. Három év alatt 7 százalék visszaesés a lap szerint legalábbis aggasztó. Fényűző életet éltek az olasz botrány szereplői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents