Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. november 11., csütörtök Miért pusztul az Érsekkert hajdan gazdag madárvilága? Mivel 50 esztendeje lakom az Érsekkert szomszédságában, majd pedig közelében, s kora gyermekkoromtól kezdve nagy érdeklődéssel viseltettem a madarak iránt, s a szakirodalomból sikerült megismernem azokat, nem kis szomorúsággal állapítom meg, hogy a 10,2 hektár kitelj edésű park madárvilága az utóbbi esztendők során kipusztult, elveszett. A csodálatos hangú fülemüléből bőven élt a parkban, s ritka szépségű éneküknek ma már nyoma sincs. Három évvel ennek előtte egy pár énekét még sikerült megfigyelnem, meglesnem, de az is már a múlté. Hiányoznak számomra a jókedvű, bohókás kedvű, érdekes hangú csókák, melyekből nagyon sok élt a park fáin. A kék- és széncinkék csapata sem hiányzott, melyek azután a téli hónapok során a szomszédos Csákó családi házaiban részükre „kitálalt” magvakkal egészítették ki sanyarú „kosztjukat” . De nem hiányzott a kicsiny, de hosszú farktollú télapó sem. Egyébként a téli hónapokban már 10-12 vetési és dolmányos varjú is megjelent a kert magas vadgesztenyefáin. Rendszeresen találkoztam a piros sapkás kis harkállyal, sőt egyszer-egyszer egy kis kuvikba- goly is otthonra lelt valamelyik fa odvábán. A téli hónapokban megjelentek Európa északi tájairól dél felé húzódó csonttollú madarak, s bőségesen találtak élelmet a park délkeleti részén álló hatalmas, magas fák magtermésében. Bizonyára kevesen ismerik a meggyvágót. Ez a közel öklöm- nyi madár erős, vastag, kúpos csőrével vígan ropogtatta egyes Pétervásárán fák termését. Sem a csonttollú madarat, sem pedig a meggyvágót már 2-3 éve nem láttam az Ersekkert fáin. Nyáron még egy-egy népes seregélycsapat is megtelepedett rö- videbb időre a parkban. Valamikor a két világháború között alig egy-két balkáni gerle talált otthonra a hatalmas parkban. De mintegy 20-25 éve igen nagy számban telepedtek meg a parkban. Úgy találtam, hogy az idén valamiért lényegesen kevesebb él belőlük itt, de annál is fontosabb jelenlétük, mivel még e gerlék adják az Érsekkert legnépesebb madárcsapatát. A sárga csőrű, vidám feketerigók még az 1960-as évek elején nagy számban éltek itt, mára a számuk minimálisra zsugorodott. A hatalmas közpark keleti oldala mentén, az Eger-patak felé eső oldalán néhány pintycsalád telepedett meg, s néhányuk a Táncsics sétány hársfáin rakott fészket magának. Evekkel ennek előtte a Város- gondozási Vállalat kertészmérnöke, Dudás úr, több odút is elhelyezett a fákon, hogy madarainknak biztonságos fészkelési lehetőséget teremtsen. Ma már ezek java része természetesen elpusztult, s lakatlanná vált. Nem tudom, hogy mi lehet az oka az egri Érsekkert gazdag és változatos madárvilága pusztulásának — de annak ismerete hiánya a természetet kedvelő, az Érsekkertet szerető egriek részére immár tényként rögzíthető. Bízom abban, hogy talán még jönni fog egy időszak, amikor ismét hangos lesz a hatalmas kiterjedésű közpark a korábban otthonos madarak énekétől, hangjától. Sugárlstván Egészségnevelési hét a szabadidőközpontban A gyöngyösi Török Ignác Szabadidőközpontban régi hagyománya van az egészségnevelési hetek megrendezésének, s ez azóta sem változott, hogy az intézmény egyházi kezelésbe került. Az idei programsorozat november 15-én kezdődik, és 20-ig tart. Az első napon, hétfőn délután fél háromkor értékelik a rajzpályázatra elküldött munkákat, majd kóstolóval egybekötött termékbemutatóra invitálják a résztvevőket. Másnap „Magyar- országi drogkörkép” címmel tart előadást Nádudvari István, szintén fél háromtól. Szerdán, ugyanebben az időpontban kezdődik dr. Bekecs Z. Józsefismer- tetője a dohányzás ártalmairól, egy nappal később, csütörtökön pedig „A világ csodája” címmel a születésről, a születésszabályozásról, majd négy órától a pár- kapcsolatokról esik szó. November 19-én, pénteken a gyógynövényekről beszél a gyerekeknek Szikszai József- né. Az egészségnevelési hét utolsó napján, szombaton a családi hétvégén a szülőket, gyerekeket és a nagyszülőket egyaránt várják a szervezők. Lesz pszichológiai tanácsadás, gyermekkaszinó, és sor kerül az iskolák közötti játékos vetélkedőre is. nyugdíjasok napja mutatványosok biztosítják majd a búcsúi hangulatot: ők már meg is érkeztek a városba, s a sportpályán verték fel sátraikat. Természetesen nem hiányoznak mellőlük a vásározók sem. Két héttel később, november 27-én, szombaton rendezik meg a hagyományos nyugdíjasok napját a városi művelődési házban. A Nyugdíjas Egyesület szervezésében e napon vacsoraestre, műsoros rendezvényekre várják az időseket. Az esemény este a Kakas Fogadóban bállal zárul. HANG-KEI* Búcsú, A hét végén, vasárnap rendezik meg Pétervásárán a hagyományos Szent Márton-napi búcsút. Délelőtt 11 órakor a városi római katolikus templomban misét tartanak, a szentbeszédet Mikolai Vince, az Egri Hittudományi Főiskola igazgatója mondja. A délutáni órákban a Békesség — sehol Hatványozott lendülettel dúlnak a politikai csatározások, sűrűsödnek az ordas indulatok, izmosodik a konokság, a makacsság, s az ellenfelek hovatovább már kizárólag ellenségnek tekintik, minősítik egymást. Megfeledkezve arról, hogy elsőrendű kötelességük a választók érdekeinek maximális szolgálata, az a ritka alázat, amely tartalmassá tenné nemcsak jelenüket, hanem jövőjüket is. Illene már tudomásul venni, hogy a hajdani voksolók nemcsak illúzióikat — ezek nélkül nagyon nehéz élni és tervezni — vesztették el, hanem egykor jókora méretű vajas kenyerük is minire zsugorodott. Éekopott róla a nemes zsiradék, nem is beszélve az igényesebb feltétekről. Ha az érdekeltek erre koncentrálnak, akkor kizárólag azon töprengenének, hogy miként lehetne kilábolni a pillanatnyi, az egyre mélyülő gödörből, hogyan verhetne sátrat e zsebkendőnyi hazában a legalább hat esztendeje szomjúhozott nyugalom, béke, az a humánum, amely nem ismeri a torzsalkodást, amely az egyértelmű, a félreismerhetetlen szeretetre, megértésre, türelemre épít. Sajnos, az efféle szellem majd mindenünnen száműzetett. Holott mindenekelőtt erre lenne szükség. Ha erre az irányra koncentrálnak, akkor megszűnne a sokfélefajta presztízsháború. Akkor senki sem méricskélné — rá se döbbenve, hogy ez hamisítatlan bolsevik örökség, méghozzá a rosszabb időkből — az egyes motívumok arányát, összhangját. Féltem úgyszólván egyetlen vívmányunkat, az éppenhogy szárba szökkenő demokráciát. Hallgattam a 168 óra egyes blokkjait. Tetszett a tárgyilagosság, a majd- hogy teljesen visszaszorított párt- és eszmekötődés, mégis fájlaltam, hogy a különböző oldalon állók rendületlenül nyilaz- takpartnereikre. Le kellene tenni azt a jelképes csatabárdot is, mert a holnapok meglehetősen viszontagságosnak tűnnek. Megérné közösen munkálkodni azért, hogy visszaszoruljon a nyomor, az úgy-ahogy leplezett szegénység, hogy ne regnáljanak a vadkapitalista haramiák, s ne legyenek védtelenek azok a milliók, akikkel mostanság oly kevesen foglalkoznak. Karoljuk fel őket, figyelmez- zünk rájuk, mert néhány hónap múlva voksolnak majd. Ha így haladunk, végleg reményszegetten... Csendes agónia Nem érdekel a tévés hangorkán, az sem zavar, hogy a magabiztos alelnök nem tartozik a hozzáértők közé. Az viszont keményen felháborít, hogy sze- dett-vedett kínálattal rabolják el üres óráinkat. Nincs elég pénz műsorokra. Nem hiszem, legfeljebb ésszerűbben illene költekezni, s nem szórni a forintokat. A tizenegy felügyelőbizottsági tag — úgy hírlik — fejenként havi 50 ezret kap, egyelőre még értékelhetetlen tevékenységéért. Ezt az összességében kétségkívül szép summát a Szabadság téri cég fizeti. Fura függetlenség. Igaz, a hála nem mai hajtású virág, de valamiféle viszonzás azért létezik. Már a régen elfogadható szintű programok is korcsosodnak. Megnéztem a sci-fi magazinnak titulált — a megnevezés sem megfelelő — Nulladik típusú találkozások legutóbbi ajánlatát. Elszömyedtem, hiszen csendes agóniát, félreérthetetlen haldoklást konstatálhattam. Unott és szkeptikus riporter nyomaté- kolta kívülállását. Ezen az sem változtat, hogy valamiféle megújulást ígért. Az eddigi teljesítményt tekintve ez nehezen képzelhető el. Különösképp akkor, ha marad a fásult gárda, a lagymatag, bölcselkedőnek álcázott diszkrét tamáskodás, az esetenkénti tömény semmitmondás. Kiútra csak akkor lelnek, ha az egész kérdéskörhöz másféle szemlélettel közelítenek, ha nem tartózkodnak az okos, a higgadt, az érvelő állásfoglalástól, az izgalmas tények beszédes felsorakoztatásától. Ezt több százezren kérik, várják. Ha nem ettől a stábtól, akkor egy másiktól, hiszen az igény aligha tagadható, s a kívánságlista terjedelmes. Vajon érzékelik-e? Bár ne igazolódna borúlátásom! Pécsi István Egri bemutató: Komámasszony, hol a stukker? A hatalom komédiája A vagány és a műparaszt (Pálfi Zoltán és Fésűs Tamás) Bárki föltehetné a kérdést, hogy miért kell egy társulatnak és rendezőjének alig néhány év elteltével elővenni, s újra színpadra állítani az egykori sikert. Csak valamilyen nyomós oka lehet ennek, különben könnyen visszájára fordul az ötlet, s valamilyen halvány változat kerekedhet a vállalkozásból. Az egri Gárdonyi Géza Színházban 1989-ben, a rendszerváltás lázában játszották el a Komámasszony, hol a stukker? című komédiát, most pedig — az illúziók megkopása után — azzal a tudással, amelyet azóta szereztünk. Mégsem keserű ez az előadás, pedig minden lehetőség meglenne arra, hogy így hangszereljék. Ugyanis a hatalommal való visz- szaélés olyan téma, amelyről szinte minden nézőnek vannak benyomásai. Nemcsak a sokszor játszott darabból ismerjük tehát az alaphelyzeteket, de saját életünkből is. Ezért aztán senki nem mondaná, hogy ez a komédia huszonöt éve született. Olyan aktuálisan csengenek a szavai, mintha csak tegnap fejezte volna be a szerző, Görgey Gábor. Ritka találat az ilyen, mert a végletekig leegyszerűsítve, az abszurditásig eljutva ábrázolja a magyar társadalom lehetséges történelmi fordulatait. Lehet, hogy sokszor közvetlenül le tudjuk fordítani efféle históriai tanulságokra a látottakat, de máskor a maga egyéniségével, közvetlenségével hat a cselekmény. Benne rejlik egy kabarétréfa lehetősége éppúgy, mint egy komolyabb színházi minőségé, csupán „hangszerelés” kérdése, hogy végül is mi lesz az eredmény. Gáli László egy nagyon feszes, pontos előadást rendezett. Szinte egyetlen pillanatra sem lankadhat el a nézők figyelme, mert minden mozdulat, minden szó a helyén van. A stúdiószínház kicsiny színpadterét mintha erre a játékra találták volna ki, mert minden karnyújtásnyira tőlünk történik. Nemcsak a szereplők, de néha a széksorokban ülők is fölvehetnék a pisztolyt, hogy aztán ők folytassák tovább ezt a történetet. Alkatilag is a szerepeknek megfelelő színészeket választottak ki az egyes figurák megformálására, de aztán az-adottságot nagy munkával változtatták tudatos alakítássá. Már az előző rendezésben is Pálfi Zoltán játszotta Cukit, az alvilági figurát. Azóta — ha lehet — még erőszakosabbá, durvábbá vált. Lénye legmélyéről törnek föl azok az állati indulatok, amelyek rettegéssé változnak, mikor fordul a kocka. A jelmeze most katonai egyenruhát formáz, annak kommandós (vagy pufajkás?) változata. Számára majdhogynem természetes közeg az erőszak, mikor a többieket megalázza, az ember még hajlamos is „megérteni” . Mert rossz volt a gyermekkora, hálátlan társadalmi közegből érkezett: az utca és a börtön nevelte... Sokkal kevésbé tudjuk elfogadni a többiek viselkedését, mert azt várják egymástól is, hogy hagyják abba a fenyegetős- dit, és nyissák ki végre a bejárati ajtót. Ezzel szemben valameny- nyien beleesnek a hatalom tébolyába, s kiderül: ők is saját múltjuk, neveltetésük foglyai, ezért tartják sakkban a többieket. A méltóságost színpadra állító Kelemen Csaba ízig-vérig úriember. Minden mozdulatában kimértség, fegyelmezettség: csupán halálos félelmében képes megtagadni azt, ami számára a legszentebb. De az ő nemessége is formalitás, csupán szavak, üres jelképek alkotják. Természetes, jóízű alakítás Fésűs Tamásé, aki Mártont, a vidékit állítja elénk. Különös dolog, de a „műparaszt” éppen azzal válik hitelessé, hogy teljesen őszintén éli meg hamis világát. Nevetünk azokon a mondatain, amelyek a legidőszerűbbek, de közben arcunkra fagy a vidámság, mert azt a mozzanatot vési a tudatunkba: bármilyen hazugság elfogadtatható, bármilyen létbe bele lehet nevelni embereket. A legérdekesebb szerep Venc- zel Valentiné, aki az intellektüel Kisst formálja meg. Végzetesen XX. századi ez a figura, aki a maga „szellemi fölényével” képes arra, hogy megalkossa a koncentrációs táborokat, vagy ártatlanok ezreit mészároltassa le. Nem érdekli semmiféle földhözragadt kifogás, mindenre képes, hogy a mások — s ezért már néha maga által is — faj súlytalannak vélt világát a pusztítás barbarizmusával hitelesítse. Egyedül K. Müllerhez, a Fiaskó Balázs alakította hivatalnokhoz nem kerül a pisztoly a darab szerint. Ez a „szerencséje” a többieknek, mert ő minden tétovázás nélkül lelőné őket, nem törődve a lelkiekkel. Blaskó igazi csúcsó-mászót teremt. Az öt szereplő végig a színen van, nincs egy percük sem arra, hogy lazítsanak. Nem csoda, ha a nézőnek olyan érzése van: sajátos légtorna ez, ha valaki figyel, „védőháló nélkül” zuhan a porondra. De végig bírják erővel, energiával a színészek. > Nem fullad reménytelenségbe ez a játék. Az elmúlt évek alatt megszerzett tudás teszi oly pontossá ezt az előadást, s kíváncsivá a nézőt, hogy mi is vár a szereplőkre, mi történhet velük. De már ez egy újabb előadás, ami akkor kezdődik, amikor kilépünk a nézőtérről. Gábor László Filmpremierek Gyilkos nap Web Smith hadnagy, a Los Angeles-i rendőrség detektívje gyilkossági ügyben nyomoz a város üzleti negyedében: egy japán konszern tulajdonába tartozó felhőkarcoló legfelső emeletén megöltek egy fiatal lányt. Smith és a mellé kirendelt japán-specialista Connor (Sean Conerry) a nyomozás során egyre áthatol- hatatlanabb falakba ütközik... Ezek a falak egy számukra teljesen idegen, öntörvényű és félelmetes birodalmat rejtenek. Philif Kaufman rendező filmje Michael Crichton, az amerikai sztáríró nagy sikerű regényének érdekfeszítő, izgalmas adaptációja. A történettel az egri Üránia mozi nézői ismerkedhetnek meg. Örömváros Kalkutta legszegényebb negyede az „Örömváros”. Itt találkozik egymással Max Lowe(Patrick Swayze), a fiatal, kudarcai elől menekülő amerikai orvos és Hasari Pál, egy indiai szegény paraszt. Hasari munkát keres, hogy családját etetni tudja. Max céltalan életét szeretné megváltoztatni. Ennek a két különböző embernek sikerül győzedelmeskedni a lét ellentmondásain és saját démonain... A filmet a hatvani Apolló és a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. Sean Connery és Wesley Snipes a Gyilkos nap c. filmben
