Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06-07 / 259. szám
HÍRLAP, 1993. november 6—7., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Pletykák híres emberekről Eddie Murphy dalaitól Marilyn Monroe meggyilkolásáig Eddie Murphy dalszerző lesz Eddie Murphy, a népszerű komikus elhatározta, hogy dalszerzőként és énekesként is szórakoztatja híveit. A színészt nem kedvetlenítette el, hogy 1985- ben megjelent első lemezét fanyalogva fogadta a kritika, s kifogásolta Murphy iskolázatlan hangját. A komikus a minap úgy nyilatkozott, hogy a komponálás számára életszükséglet, s 19 éves kora óta ír dalokat. Ami pedig a hangját illeti, szerinte az is elég hajlékony és erős. így van-e vagy sem, Murphy mindenesetre olyan sztárokat is felkért legutóbbi albumához, mint Elton John és Michael Jackson, sőt egy számot Jack- sonnal közösen énekelnek. A Love’s Allright ennek ellenére úgy tetszik, megbukott. A sztár azonban sebeinek nyalogatása helyett taktikát változtatott, s elárulta, hogy zenekart alakított, amellyel közösen írják a nótákat. Eddie Murphy azt tervezi, hogy következő lemezalbuma a jövő nyáron kerül forgalomba, akkor, amikor a Beverly Hills Cop 3 is megjelenik a mozivásznakon. A Kennedy-papa gyilkoltatta meg Marilynt? A Kennedy-fiúk édesapja, Joseph Kennedy Sen gyilkoltatta meg Marilyn Monroe-t — ezzel a meglepő feltételezéssel állt elő a napokban egy új Monroe-élet- rajz, a CRYPT 33: The Saga of Marilyn Monroe című könyv szerzője, egy magándetektív. A kiadó szerint megfelelő bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a megbízó az idős Kennedy volt, a terv részleteit pedig egy chicagói maffiózó, bizonyos Sam Giancana dolgozta ki. Marilyn Monroe halálát hivatalosan még ma is öngyilkosságnak tekintik, de számos, ennek ellentmondó teória is napvilágot látott már... Ezek szerint a szexszimbólum halála a CLA, az FBI, az orvos, a maffia, illetve John F. Kennedy számlájára írandó. Film készül a divat világáról Robert Altman a divat világáról készül filmet forgatni, és a helyszín — hogyan is lehetne más — nagyrészt Párizs lesz. A „Pret-a-Porter” címmel készülő komédia ötlete már régóta foglalkoztatja a neves rendezőt: párizsi divatbemutatók adták az ötletet ahhoz, hogy együtt léptessen fel divattervezőket, modelleket és filmsztárokat. Tim Robins és Anouk Aimee a főszerepek várományosai, de szó van arról is, hogy Julia Roberts is szerepet kap a filmben, míg Catherine Deneuve, Liza Minelli és Paloma Picasso saját magát személyesítené meg egy- egy rövid jelenetben. Altman a divatdiktátorok közül Kari Lágerjeidet, Claude Montanát és Jean-Paul Gautier-t szeretné megnyerni. Öngyilkos Tattoo Öngyilkos lett Los Angeles-i házában Herve Villechaize. Az 50 éves amerikai filmsztárt sok magyar néző Tattooként ismeri, több, nálunk is vehető műholdas televízió „Fantasy Island” című sorozatának kedvelt törpe hőseként. A mindössze 117 centiméter magas színész évek óta többfajta betegségre is panaszkodott. Környezetének egy része szerint viszont — nem kis részben éppen a termete miatt — vészes hipo- chonder volt. Celentano bíróság előtt Adriano Celentano közölte, ő is ki akaija venni a részét a korrupció ellen Itáliában indított harcból, ezért feljelentett két kórházat... Az énekes unokanővérét, Ro- sát súlyos betegen szállították be egy közkórházba, ahol azonban az orvosok nem vállalták el a kezelését. Erre átvitték egy másik közgyógyintézetbe, ahol ugyanaz megismétlődött. Csak egy magánklinika volt hajlandó befogadni a súlyosan beteg asszonyt. Celentanót ez annyira felháborította, hogy feljelentést tett. A rossz nyelvek azt mondják, hogy Celentano mindezzel csak egy kis ingyenreklámot szeretne, mert a producerek mostanában megfeledkeztek róla... Sem tv-show-kban nem szerepel, sem filmet nem forgat. Most tehát a bíróságra jár éneklés, filmezés és a szoknyák kergetése helyett, ami felesége, Claudia Mori szerint — főként az utóbbi, vagyis a szoknyák miatt — „még mindig a legjobb megoldás.” Depardieu Junior majdnem szabadlábon Guillaume Depardieu — a neves francia filmsztár, Gerard Depardieu 23 éves fia — újra szabadlábra került, bár csak a hétvégékre. A híres apuka rossz csemetéjét júniusban ítélte a bíróság három év szabadságvesztésre, mert — amint az ismeretes — karácsony előtt kábítószer-árusításon kapták. Az ifjú Depardieu most persze szánja-bánja vétkét, és olyan jól viselkedik a rács mögött, hogy a börtön vezetője könnyített a büntetésén: már csak hétköznap kell a cellában aludnia és a börtönben munkát végeznie, a hétvégékre mindig hazamehet. Sőt, ha továbbra is olyan példás lesz a magaviseleté, mint volt eleddig, néhány hónap múlva azt is kérvényezheti, hogy feltételesen helyezzék szabadlábra. A fiú első szabad hétvégéjén természetesen moziba ment, hogy megnézze a „Cible emou- vante”-t, azt a filmet, amelyet börtönbe kerülése előtt forgatott. Depardieu Junior a közelmúltban bemutatott filmben egy kezdő bérgyilkost alakít. (FEB) Színes csokor Bécsből Az elegáns bécsi szálloda hatalmas különtermeiben ritkaságnak számító, igen sokra tartott „vendégek” voltak szenvedő alanyai a túlzott zsúfoltságnak. A csinosan elrendezett asztalokon régi és újabb korokból származó babák, macik, más plüssállatok, és megannyi velük kapcsolatos kellék várta — hogy elkeljen. A nemzetközi bababörze közönségsikere hatalmas volt, és nem panaszkodott az a 90 kiállító sem, aki elhozta portékáját. A legdrágábbak és a legolcsóbbak keltek el a leginkább: az előbbi kategóriába 150 éves babamatuzsálemek tartoznak, 400-500 ezer schilling közötti áron. Valójában már kevés az antik — nem több, mint a kínálat 30 százaléka — panaszolta a főszervező, Ne- metz úr. így aztán sláger a régi babák utánzata is: húsz és harmincezer között volt most az áruk. Nem feltétlenül a régit másolják a babakészítő művészek, akik büszkék a tudományukra. A Teddy Bearek egyre divatosabbak — ez látszott a bécsi rendezvényen is: igaz, ők legfeljebb százévesek lehetnek. Nem sokkal több mint egy évszázada készítette az elsőt egy német varrónő. Ausztriában legalább kétezerre tehető a babagyűjtők száma — ami elenyésző a németországi 40 ezerhez képest. És vannak persze, akiket az üzleti vállalkozás izgat: közülük sokaknak végső célja az igazi piacra bejutni, Londonba, a Sotheby’s árverésére. A cég képviselői itt voltak Bécs- ben, és kérésre felbecsülték a bemutatott babákat. Elhozták egy másik aukciójuk szép, színes katalógusát, és vásároltak is. A gyűjtők kapcsolatban állnak egymással, van folyóiratuk is, és tanfolyamokon is elsajátítható a szükséges szakértelem. Nem csupán gazdag emberek gyűjtenek régi babát, szó nincs arról, hogy e szenvedély csak a pénzbefektetést szolgálná. Ne- metz úr szerint különösen idősebbeknél figyelhető meg, hogy a baba a társ szerepét tölti be, valahogy úgy, mint a háziállat. Használt, megunt holmit továbbadni egyre természetesebb. Amikor azonban a bolhapiacon cserepes virágok, zöldnövények cseréinek gazdát — az még szokatlan. Bécsben azonban valaki előállt az ötlettel, és a siker elmondhatatlan. Hosszú, tömött sorban érkeznek a megadott helyre és időben a növények. Közülük soktól azért válik meg Ö i, mert „kinőtte” a lakást. egyszerűen megunták, újat szeretnének helyette, és olyanok is vannak, akik bujtáso- kat hoznak, azokat csereberélik. S mivel kétségkívül hasonló érdeklődésű emberek találkoznak, lehetőség nyílik hosszas eszmecserékre a növények ápolásáról, nem beszélve a tanácsadásról, egy-egy sikeres ügylet után. Úgy tűnik, a virág-bolhapiac meghonosodik Bécsben. Az osztrák dohányosok és a cigarettagyárak nincsenek köny- nyű helyzetben. Egyre több támadás éri őket, és védekezni nem is olyan egyszerű. Az ellenük felhozott érvek nehezen cá- folhatóak, ki hinné el, hogy a cigaretta nemhogy nem art, de egyenesen használ. Nem így fogalmaz, mégis ezt tudatja most a dohányzást már csak hivatalból is felkaroló Austria Tabak, amelynek kézzelfogható kára van az egyre dühödtebb kampányból. A cég elhatározta, hogy gyakorlati példákon át bizonyítja: nem olyan vészes dolog az a bagózás. Vagyis attól még, hogy valaki cigarettázik, éppenséggel élhet hosszú, egészséges életet. Az Austria Tabak meghirdette hát az idős nagydohányosok versenyét. Jutalmat — egy-egy ezüst dohánylevelet — tartományonként a két legöregebb dohányos kapott, míg az egész ország két legidősebb bagósának két-két arany dohánylevél jutott. Az országos győztes Stájerországban él, s júniusban töltötte be a 102. életévét. Bécs legidősebb dohányosa júniusban volt százéves. Hölgyek is vannak az élmezőnyben, igaz, a legidősebb csak a kilencedik a maga 96 évével. Ösz- szesen 1200-an jelentkeztek a versenyre. Azért az Austria Tabak nem lehet biztos abban, hogy az ilyen ötletekkel szembe tud szállni a rá zúduló kampánynyal. Legalábbis kishitűségéről tanúskodik, hogy elkezdett más vállalkozások iránt érdeklődni: nagy feltűnést keltett a hír, hogy megvásárolt egy sportszergyárat. Már csak a biztonság okából is, arra az esetre, ha majd kevesebben veszik cigarettáit. Ausztriában egyre több az egyedülálló. A legújabb felmérések szerint 847.500 osztrák él család nélkül, s szó sincs arról, hogy ezek többsége idős, és kényszerűségből választja a magányt. Sőt, az sem valószínű, hogy a családnélküliség magányt jelent. Más-más az indíték: van, aki a munka megszállottja, van, aki a társasági életé, és olyan is akad, aki a sport miatt nem kívánja lekötni magát. A nevezetes osztrákok között is igen sokról tudja mindenki, hogy egyedül él. A statisztikák szerint még mindig több az 50 feletti közöttük, de egyre nő a fiatalok aránya is: csaknem 300 ezer. A gazdaság és kereskedelem is számol velük, s például az élelmiszerek tekintetében ez nemcsak mennyiségi szempontot jelent. Ez az a fogyasztói réteg, amelyik hiszi: megfelelő táplálkozással az örökkévalóságig egészséges és fiatal maradhat. Az egyedülállókkal egyetlen igazi probléma van Ausztriában: még nagyobb a lakásínség. Másként látja a dolgot a pszichológus; dr. Stefan Rudas bécsi pszichológus nem győzi hangsúlyozni, hogy azért nem csak és teljes egészében divatirányzat a magány. Sokan önzésből választják ezt az életmódot. Ezek csak kapni szeretnek, adni nem, s ez előbb-utóbb a társadalom egészére kihat. A statisztika előrejelzése szerint Ausztriában az egyedül élők száma 2030-ra eléri az 1,2 milliót. Homeopátia: tudomány vagy szemfényvesztés? Egyesek csak erre esküsznek, és nem is engednék másként kezeltetni magukat. Mások szerint viszont nem egyéb, mint hókuszpókusz. Tény, hogy a kétszáz éve Németországban született homeopátia még ma is a viták kereszttüzében all. A homeopátiát övező bizonytalanságra jó példát szolgáltatott a német belgyógyászok egy nemrégiben lezajlott wiesbadeni tanácskozása, ahol mellette és ellene egyaránt számos érv hangzott el, anélkül azonban, hogy kiderült volna, milyen hely illeti meg a tant a modern orvostudomány keretein belül. A homeopátia megalapítója, a német Hahnemann, abból indult ki, hogy a betegség nem egyéb, mint az ember életerejében keletkezett valamiféle zavar, s a gyógyítás nem más, mint ennek helyreállítása. Saját praxisában — hiszen maga is orvos volt — úgy tapasztalta, hogy az európai medicinában hasznait allopátiás gyógyszerek (amelyek a betegség tünetei ellen hatnak) helyett hatásosabbak lehetnek az adott betegség tüneteihez hasonló szimptómákat előidéző szerek. Ezek a betegség enyhébb tüneteinek kiváltásával a szervezet védekezőrendszerét arra ösztönzik, hogy a hasonló — de a betegség során nyilván erősebb — tüneteket képes legyen elnyomni. A homeopátiát a múlt században Európa jó néhány országában a mainai nagyobb tisztelet övezte, s az orvosegyetemeken választani lehetett, hogy valaki éveken át a homeopátiát avagy a hagyományos allopátiás orvoslást tanulja-e. Ma a legtöbb európai híve őshazájában, Németországban van, s a kontinens más államaiban éppencsak megtűrik, vagy gyakorlatát nem is engedélyezik. Ugyanakkor például a természetes gyógymódokhoz jobban vonzódó ázsiai országokban — különösen Indiában — jelenleg is igen sok művelője akad. A tan alapszabálya szerint a betegségek mögött magát ez embert kell keresni, vagyis nincs két egyforma fejfájás, kanyaró, gyomorfekély. A betegség mindig az adott személy betegsége, és a betegek saját típusukhoz, személyiségükhöz igazodva más-más kezelést igényelnek. A homeopátia növényi és állati kivonatok, fémek hígított kivonataival dolgozik és ér el meglepően jó eredményeket. Nagy előnye, hogy mellékhatásai gyakorlatilag nincsenek, de éppen „megfoghatatlansága” miatt gyakran éri az a vád, hogy G yógyító hatása csupán a place- ó-effektuson alapul. — A homeopátia ellentmond minden kémiai és fizikai alaptörvénynek. Mind a mai napig hiányzik a döntő tudományos bizonyíték, hogy ezek a szerek valóban hatásosak — állítja a f*ankfurti egyetem gyógyszerészeti intézetének egyik professzora. Homeopatikusan — „a simile similis curantur” (hasonló a hasonlót gyógyítja) elv alapián — számos akut és Krónikus betegséget lehet sikerrel kezelni. Nagy előny az allopátiás készítményekhez képest, hogy — mivel természetes anyagokból készült szerekről van szó — mellékhatás nem mutatkozik. A legtöbb, ami történhet, hogy a homeopata orvos által rendelt szer nem megfelelő az adott betegnek, és ezért nem hatásos. (Igaz, a bírálatok között gyakran elhangzik, hogy a homeopátia több nehézfém — ólom, higany, arzén — hígított változatával is dolgozik, amelyek eredeti állapotukban károsak az emberi szervezetre.) A kúra sikeréhez a homeopa- tikus gyógyításban igen fontos a beteg alapos kikérdezése, személyiségjegyeinek megismerése, így az orvos sokkal bizalmasabb kapcsolatba kerülhet a beteggel, mint a hagyományos rendeléseken, ahol a diagnózis felállításakor a páciensnek legfeljebb arra van alkalma, hogy egyikét szóban elmondja, hol fáj, es az orvos már küldi is tovább a különböző tesztekre, vizsgálatokra, vagy felírja az általa gyanított baj általában alkalmazott gyógyszerét. A homeopátia ellenzői ugyanakkor kifogásolják, hogy míg az allopátiás gyógyszerek kifejlesztéséhez és piaci megjelentetéséhez hosszú Kísérleti és bizonyítási eljárásra van szükség, és a gyógyszerek toxikusság szempontjából szigorú vizsgálatokon mennek keresztül, addig a homeopátiában alkalmazott szerekkel kapcsolatban nem támaszt senki ilyen követelményeket. A konferencián ugyanakkor a hannoveri állatgyógyászati egyetem orvosai — kutatási eredményeiket ismertetve — elmondtak, hogy a homeopatikus készítményeket igenis hatásosnak találták, még olyan nagy hígításokban is, amikor az eredeti anyagból — amelynek gyógyító erejét felhasználták — gyakorlatilag egyetlen molekula sem mutatható ki a hígított változatban. Ne hagyja ellopni az autóját... „Védje meg tulajdonát!” — ez a mottója az osztrák rendőrség legújabb kampányának, amely az ottani megítélés szerint immár felháborító méreteket öltött autólopási hullám ellen irányul. Egyedül Bécsben 1987 óta 220 százalékkal nőtt a gépkocsilopások száma. Másként számítva: amíg Ausztria- szerte hat évvel ezelőtt 1411 járművet tüntettek el arra illetéktelenek, addig tavaly, 1992-ben már 3314 volt az ellopott kocsik száma. Ugyanígy növekszik a kocsifeltörések gyakorisága: 1987-ben 12.430 esetet jelentettek a kárvallottak, 1991-ben 26.885-öt, 1992-ben pedig már31.370-et. Abizto- sítók 1991-ben 419 millió schillinget fizettek ilyen káresetekért, tavaly viszont ez az összeg már 673 ezer schilling volt. Günther Bőgi, Bécs rendőrkapitánya a jelenség mögött a szervezett bűnözést véli felfedezni. Ennek bizonyítéka nézete szerint, hogy amíg néhány évvel ezelőtt az esetek kétharmad részében előkerültek a lopott kocsik, mostanában ennek esélye 50 százalék alá esett. A lopott járműveket négy keréken, de akár hajón, sőt légi úton is kiviszik Ausztriából. Mindehhez jön még a statisztikailag nehezen körülhatárolható adat azokról az osztrák gépkocsikról, amelyeket külföldön, elsősorban Kelet-Európábán és Olaszországban lopnak el. Ha már a rendőrség oly szerényen járul hozzá a kocsilopások megakadályozásához, akkor tehetne többet a tulajdonos — legalábbis így véli a hatóság. Ennek elősegítése érdekében a nemrég beindított kampány bemutatta azokat a módszereket, amelyek talán segítenek. Egy Audi 80-as — az ausztriai kocsitolvajok kedvence — ausztriai turnéra indult, s sokak által látogatott helyeken tökéletes riasztófelszerelésével mutatta be a védekezés módját. A legrafináltabb elektronikus és mechanikus, blokkoló és gyújtásmegszakító berendezések, a ma divatos egykulcsos zár helyett többféle variációt tartalmazó zárcsoda mellett még olyan berendezéssel is felszerelték, amely nyomon követhetővé teszi a kocsit. A kampány kellő sajtónyilvánosságot is kapott, és akinek nem volt módja „élőben” megtekinteni a biztonsági berendezéseknek mindezt a kombinációját, az két bécsi telefonszámon is kaphatott felvilágosítást. Valószínűleg arról is, hogy hány tízezer schillingbe kerül a biztonság. Igaz, az osztrák biztosítók különféle díjkedvezményeken törik a fejüket a riasztókat felszerelők számára. Egyelőre úgy néz ki, nem fenyegeti veszély azoknak a magándetektív irodáknak a megélhetését, amelyek a lopott kocsik előkerítésére szakosodtak: van munkájuk... Mindennap bekopogunk Önköz!
