Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06-07 / 259. szám

HÍRLAP, 1993. november 6—7., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Pletykák híres emberekről Eddie Murphy dalaitól Marilyn Monroe meggyilkolásáig Eddie Murphy dalszerző lesz Eddie Murphy, a népszerű ko­mikus elhatározta, hogy dalszer­zőként és énekesként is szóra­koztatja híveit. A színészt nem kedvetlenítette el, hogy 1985- ben megjelent első lemezét fa­nyalogva fogadta a kritika, s ki­fogásolta Murphy iskolázatlan hangját. A komikus a minap úgy nyilatkozott, hogy a komponálás számára életszükséglet, s 19 éves kora óta ír dalokat. Ami pedig a hangját illeti, sze­rinte az is elég hajlékony és erős. így van-e vagy sem, Murphy mindenesetre olyan sztárokat is felkért legutóbbi albumához, mint Elton John és Michael Jackson, sőt egy számot Jack- sonnal közösen énekelnek. A Love’s Allright ennek ellenére úgy tetszik, megbukott. A sztár azonban sebeinek nyalogatása helyett taktikát vál­toztatott, s elárulta, hogy zene­kart alakított, amellyel közösen írják a nótákat. Eddie Murphy azt tervezi, hogy következő le­mezalbuma a jövő nyáron kerül forgalomba, akkor, amikor a Be­verly Hills Cop 3 is megjelenik a mozivásznakon. A Kennedy-papa gyilkoltatta meg Marilynt? A Kennedy-fiúk édesapja, Jo­seph Kennedy Sen gyilkoltatta meg Marilyn Monroe-t — ezzel a meglepő feltételezéssel állt elő a napokban egy új Monroe-élet- rajz, a CRYPT 33: The Saga of Marilyn Monroe című könyv szerzője, egy magándetektív. A kiadó szerint megfelelő bizonyí­tékokkal szolgál arról, hogy a megbízó az idős Kennedy volt, a terv részleteit pedig egy chicagói maffiózó, bizonyos Sam Gianca­na dolgozta ki. Marilyn Monroe halálát hiva­talosan még ma is öngyilkosság­nak tekintik, de számos, ennek ellentmondó teória is napvilágot látott már... Ezek szerint a szexszimbólum halála a CLA, az FBI, az orvos, a maffia, illetve John F. Kennedy számlájára írandó. Film készül a divat világáról Robert Altman a divat világá­ról készül filmet forgatni, és a helyszín — hogyan is lehetne más — nagyrészt Párizs lesz. A „Pret-a-Porter” címmel ké­szülő komédia ötlete már régóta foglalkoztatja a neves rendezőt: párizsi divatbemutatók adták az ötletet ahhoz, hogy együtt lép­tessen fel divattervezőket, mo­delleket és filmsztárokat. Tim Robins és Anouk Aimee a főszerepek várományosai, de szó van arról is, hogy Julia Ro­berts is szerepet kap a filmben, míg Catherine Deneuve, Liza Minelli és Paloma Picasso saját magát személyesítené meg egy- egy rövid jelenetben. Altman a divatdiktátorok közül Kari Lá­gerjeidet, Claude Montanát és Jean-Paul Gautier-t szeretné megnyerni. Öngyilkos Tattoo Öngyilkos lett Los Angeles-i házában Herve Villechaize. Az 50 éves amerikai filmsztárt sok magyar néző Tattooként ismeri, több, nálunk is vehető műholdas televízió „Fantasy Island” című sorozatának kedvelt törpe hőse­ként. A mindössze 117 centiméter magas színész évek óta többfajta betegségre is panaszkodott. Kör­nyezetének egy része szerint vi­szont — nem kis részben éppen a termete miatt — vészes hipo- chonder volt. Celentano bíróság előtt Adriano Celentano közölte, ő is ki akaija venni a részét a kor­rupció ellen Itáliában indított harcból, ezért feljelentett két kórházat... Az énekes unokanővérét, Ro- sát súlyos betegen szállították be egy közkórházba, ahol azonban az orvosok nem vállalták el a ke­zelését. Erre átvitték egy másik közgyógyintézetbe, ahol ugyan­az megismétlődött. Csak egy magánklinika volt hajlandó befogadni a súlyosan beteg asszonyt. Celentanót ez annyira felháborította, hogy fel­jelentést tett. A rossz nyelvek azt mondják, hogy Celentano mindezzel csak egy kis ingyenreklámot szeretne, mert a producerek mostanában megfeledkeztek róla... Sem tv-show-kban nem szere­pel, sem filmet nem forgat. Most tehát a bíróságra jár éneklés, fil­mezés és a szoknyák kergetése helyett, ami felesége, Claudia Mori szerint — főként az utóbbi, vagyis a szoknyák miatt — „még mindig a legjobb megoldás.” Depardieu Junior majdnem szabadlábon Guillaume Depardieu — a ne­ves francia filmsztár, Gerard De­pardieu 23 éves fia — újra sza­badlábra került, bár csak a hét­végékre. A híres apuka rossz cse­metéjét júniusban ítélte a bíróság három év szabadságvesztésre, mert — amint az ismeretes — ka­rácsony előtt kábítószer-árusítá­son kapták. Az ifjú Depardieu most persze szánja-bánja vétkét, és olyan jól viselkedik a rács mögött, hogy a börtön vezetője könnyített a büntetésén: már csak hétköznap kell a cellában aludnia és a bör­tönben munkát végeznie, a hét­végékre mindig hazamehet. Sőt, ha továbbra is olyan példás lesz a magaviseleté, mint volt eleddig, néhány hónap múlva azt is kér­vényezheti, hogy feltételesen he­lyezzék szabadlábra. A fiú első szabad hétvégéjén természetesen moziba ment, hogy megnézze a „Cible emou- vante”-t, azt a filmet, amelyet börtönbe kerülése előtt forga­tott. Depardieu Junior a közel­múltban bemutatott filmben egy kezdő bérgyilkost alakít. (FEB) Színes csokor Bécsből Az elegáns bécsi szálloda ha­talmas különtermeiben ritkaság­nak számító, igen sokra tartott „vendégek” voltak szenvedő alanyai a túlzott zsúfoltságnak. A csinosan elrendezett asztalo­kon régi és újabb korokból szár­mazó babák, macik, más plüssál­latok, és megannyi velük kap­csolatos kellék várta — hogy el­keljen. A nemzetközi bababörze közönségsikere hatalmas volt, és nem panaszkodott az a 90 kiállí­tó sem, aki elhozta portékáját. A legdrágábbak és a legolcsóbbak keltek el a leginkább: az előbbi kategóriába 150 éves babamatu­zsálemek tartoznak, 400-500 ezer schilling közötti áron. Való­jában már kevés az antik — nem több, mint a kínálat 30 százaléka — panaszolta a főszervező, Ne- metz úr. így aztán sláger a régi babák utánzata is: húsz és har­mincezer között volt most az áruk. Nem feltétlenül a régit má­solják a babakészítő művészek, akik büszkék a tudományukra. A Teddy Bearek egyre divato­sabbak — ez látszott a bécsi ren­dezvényen is: igaz, ők legfeljebb százévesek lehetnek. Nem sok­kal több mint egy évszázada ké­szítette az elsőt egy német varró­nő. Ausztriában legalább kétezer­re tehető a babagyűjtők száma — ami elenyésző a németországi 40 ezerhez képest. És vannak per­sze, akiket az üzleti vállalkozás izgat: közülük sokaknak végső célja az igazi piacra bejutni, Lon­donba, a Sotheby’s árverésére. A cég képviselői itt voltak Bécs- ben, és kérésre felbecsülték a be­mutatott babákat. Elhozták egy másik aukciójuk szép, színes ka­talógusát, és vásároltak is. A gyűjtők kapcsolatban állnak egymással, van folyóiratuk is, és tanfolyamokon is elsajátítható a szükséges szakértelem. Nem csupán gazdag emberek gyűjtenek régi babát, szó nincs arról, hogy e szenvedély csak a pénzbefektetést szolgálná. Ne- metz úr szerint különösen idő­sebbeknél figyelhető meg, hogy a baba a társ szerepét tölti be, va­lahogy úgy, mint a háziállat. Használt, megunt holmit to­vábbadni egyre természetesebb. Amikor azonban a bolhapiacon cserepes virágok, zöldnövények cseréinek gazdát — az még szo­katlan. Bécsben azonban valaki előállt az ötlettel, és a siker el­mondhatatlan. Hosszú, tömött sorban érkeznek a megadott helyre és időben a növények. Közülük soktól azért válik meg Ö i, mert „kinőtte” a lakást. egyszerűen megunták, újat szeretnének helyette, és olyanok is vannak, akik bujtáso- kat hoznak, azokat csereberélik. S mivel kétségkívül hasonló ér­deklődésű emberek találkoznak, lehetőség nyílik hosszas eszme­cserékre a növények ápolásáról, nem beszélve a tanácsadásról, egy-egy sikeres ügylet után. Úgy tűnik, a virág-bolhapiac megho­nosodik Bécsben. Az osztrák dohányosok és a cigarettagyárak nincsenek köny- nyű helyzetben. Egyre több tá­madás éri őket, és védekezni nem is olyan egyszerű. Az elle­nük felhozott érvek nehezen cá- folhatóak, ki hinné el, hogy a ci­garetta nemhogy nem art, de egyenesen használ. Nem így fo­galmaz, mégis ezt tudatja most a dohányzást már csak hivatalból is felkaroló Austria Tabak, amelynek kézzelfogható kára van az egyre dühödtebb kam­pányból. A cég elhatározta, hogy gyakorlati példákon át bizonyít­ja: nem olyan vészes dolog az a bagózás. Vagyis attól még, hogy valaki cigarettázik, éppenséggel élhet hosszú, egészséges életet. Az Austria Tabak meghirdette hát az idős nagydohányosok ver­senyét. Jutalmat — egy-egy ezüst dohánylevelet — tartományon­ként a két legöregebb dohányos kapott, míg az egész ország két legidősebb bagósának két-két arany dohánylevél jutott. Az or­szágos győztes Stájerországban él, s júniusban töltötte be a 102. életévét. Bécs legidősebb dohá­nyosa júniusban volt százéves. Hölgyek is vannak az élmezőny­ben, igaz, a legidősebb csak a ki­lencedik a maga 96 évével. Ösz- szesen 1200-an jelentkeztek a versenyre. Azért az Austria Ta­bak nem lehet biztos abban, hogy az ilyen ötletekkel szembe tud szállni a rá zúduló kampány­nyal. Legalábbis kishitűségéről tanúskodik, hogy elkezdett más vállalkozások iránt érdeklődni: nagy feltűnést keltett a hír, hogy megvásárolt egy sportszergyárat. Már csak a biztonság okából is, arra az esetre, ha majd keveseb­ben veszik cigarettáit. Ausztriában egyre több az egyedülálló. A legújabb felméré­sek szerint 847.500 osztrák él család nélkül, s szó sincs arról, hogy ezek többsége idős, és kényszerűségből választja a ma­gányt. Sőt, az sem valószínű, hogy a családnélküliség magányt jelent. Más-más az indíték: van, aki a munka megszállottja, van, aki a társasági életé, és olyan is akad, aki a sport miatt nem kí­vánja lekötni magát. A nevezetes osztrákok között is igen sokról tudja mindenki, hogy egyedül él. A statisztikák szerint még min­dig több az 50 feletti közöttük, de egyre nő a fiatalok aránya is: csaknem 300 ezer. A gazdaság és kereskedelem is számol velük, s például az élelmiszerek tekinte­tében ez nemcsak mennyiségi szempontot jelent. Ez az a fo­gyasztói réteg, amelyik hiszi: megfelelő táplálkozással az örökkévalóságig egészséges és fiatal maradhat. Az egyedülál­lókkal egyetlen igazi probléma van Ausztriában: még nagyobb a lakásínség. Másként látja a dolgot a pszi­chológus; dr. Stefan Rudas bécsi pszichológus nem győzi hangsú­lyozni, hogy azért nem csak és teljes egészében divatirányzat a magány. Sokan önzésből választ­ják ezt az életmódot. Ezek csak kapni szeretnek, adni nem, s ez előbb-utóbb a társadalom egé­szére kihat. A statisztika előre­jelzése szerint Ausztriában az egyedül élők száma 2030-ra eléri az 1,2 milliót. Homeopátia: tudomány vagy szemfényvesztés? Egyesek csak erre esküsznek, és nem is engednék másként ke­zeltetni magukat. Mások szerint viszont nem egyéb, mint hókusz­pókusz. Tény, hogy a kétszáz éve Németországban született ho­meopátia még ma is a viták ke­reszttüzében all. A homeopátiát övező bizonytalanságra jó példát szolgáltatott a német belgyógyá­szok egy nemrégiben lezajlott wiesbadeni tanácskozása, ahol mellette és ellene egyaránt szá­mos érv hangzott el, anélkül azonban, hogy kiderült volna, milyen hely illeti meg a tant a modern orvostudomány kerete­in belül. A homeopátia megalapítója, a német Hahnemann, abból indult ki, hogy a betegség nem egyéb, mint az ember életerejében ke­letkezett valamiféle zavar, s a gyógyítás nem más, mint ennek helyreállítása. Saját praxisában — hiszen maga is orvos volt — úgy tapasztalta, hogy az európai medicinában hasznait allopátiás gyógyszerek (amelyek a beteg­ség tünetei ellen hatnak) helyett hatásosabbak lehetnek az adott betegség tüneteihez hasonló szimptómákat előidéző szerek. Ezek a betegség enyhébb tünete­inek kiváltásával a szervezet vé­dekezőrendszerét arra ösztön­zik, hogy a hasonló — de a beteg­ség során nyilván erősebb — tü­neteket képes legyen elnyom­ni. A homeopátiát a múlt század­ban Európa jó néhány országá­ban a mainai nagyobb tisztelet övezte, s az orvosegyetemeken választani lehetett, hogy valaki éveken át a homeopátiát avagy a hagyományos allopátiás orvos­lást tanulja-e. Ma a legtöbb eu­rópai híve őshazájában, Német­országban van, s a kontinens más államaiban éppencsak megtűrik, vagy gyakorlatát nem is engedé­lyezik. Ugyanakkor például a természetes gyógymódokhoz jobban vonzódó ázsiai országok­ban — különösen Indiában — je­lenleg is igen sok művelője akad. A tan alapszabálya szerint a betegségek mögött magát ez em­bert kell keresni, vagyis nincs két egyforma fejfájás, kanyaró, gyo­morfekély. A betegség mindig az adott személy betegsége, és a be­tegek saját típusukhoz, személyi­ségükhöz igazodva más-más ke­zelést igényelnek. A homeopátia növényi és állati kivonatok, fé­mek hígított kivonataival dolgo­zik és ér el meglepően jó eredmé­nyeket. Nagy előnye, hogy mellékha­tásai gyakorlatilag nincsenek, de éppen „megfoghatatlansága” miatt gyakran éri az a vád, hogy G yógyító hatása csupán a place- ó-effektuson alapul. — A ho­meopátia ellentmond minden kémiai és fizikai alaptörvénynek. Mind a mai napig hiányzik a döntő tudományos bizonyíték, hogy ezek a szerek valóban hatá­sosak — állítja a f*ankfurti egye­tem gyógyszerészeti intézetének egyik professzora. Homeopatikusan — „a simile similis curantur” (hasonló a ha­sonlót gyógyítja) elv alapián — számos akut és Krónikus beteg­séget lehet sikerrel kezelni. Nagy előny az allopátiás készítmé­nyekhez képest, hogy — mivel természetes anyagokból készült szerekről van szó — mellékhatás nem mutatkozik. A legtöbb, ami történhet, hogy a homeopata or­vos által rendelt szer nem megfe­lelő az adott betegnek, és ezért nem hatásos. (Igaz, a bírálatok között gyakran elhangzik, hogy a homeopátia több nehézfém — ólom, higany, arzén — hígított változatával is dolgozik, amelyek eredeti állapotukban károsak az emberi szervezetre.) A kúra sikeréhez a homeopa- tikus gyógyításban igen fontos a beteg alapos kikérdezése, sze­mélyiségjegyeinek megismerése, így az orvos sokkal bizalmasabb kapcsolatba kerülhet a beteggel, mint a hagyományos rendelése­ken, ahol a diagnózis felállítása­kor a páciensnek legfeljebb arra van alkalma, hogy egyikét szó­ban elmondja, hol fáj, es az orvos már küldi is tovább a különböző tesztekre, vizsgálatokra, vagy felírja az általa gyanított baj álta­lában alkalmazott gyógyszerét. A homeopátia ellenzői ugyan­akkor kifogásolják, hogy míg az allopátiás gyógyszerek kifejlesz­téséhez és piaci megjelentetésé­hez hosszú Kísérleti és bizonyítá­si eljárásra van szükség, és a gyógyszerek toxikusság szem­pontjából szigorú vizsgálatokon mennek keresztül, addig a ho­meopátiában alkalmazott sze­rekkel kapcsolatban nem tá­maszt senki ilyen követelménye­ket. A konferencián ugyanakkor a hannoveri állatgyógyászati egye­tem orvosai — kutatási eredmé­nyeiket ismertetve — elmond­tak, hogy a homeopatikus készít­ményeket igenis hatásosnak ta­lálták, még olyan nagy hígítások­ban is, amikor az eredeti anyag­ból — amelynek gyógyító erejét felhasználták — gyakorlatilag egyetlen molekula sem mutatha­tó ki a hígított változatban. Ne hagyja ellopni az autóját... „Védje meg tulajdonát!” — ez a mottója az oszt­rák rendőrség legújabb kampányának, amely az ot­tani megítélés szerint immár felháborító méreteket öltött autólopási hullám ellen irányul. Egyedül Bécsben 1987 óta 220 százalékkal nőtt a gépkocsi­lopások száma. Másként számítva: amíg Ausztria- szerte hat évvel ezelőtt 1411 járművet tüntettek el arra illetéktelenek, addig tavaly, 1992-ben már 3314 volt az ellopott kocsik száma. Ugyanígy nö­vekszik a kocsifeltörések gyakorisága: 1987-ben 12.430 esetet jelentettek a kárvallottak, 1991-ben 26.885-öt, 1992-ben pedig már31.370-et. Abizto- sítók 1991-ben 419 millió schillinget fizettek ilyen káresetekért, tavaly viszont ez az összeg már 673 ezer schilling volt. Günther Bőgi, Bécs rendőrkapitánya a jelenség mögött a szervezett bűnözést véli felfedezni. Ennek bizonyítéka nézete szerint, hogy amíg néhány évvel ezelőtt az esetek kétharmad részében előkerültek a lopott kocsik, mostanában ennek esélye 50 száza­lék alá esett. A lopott járműveket négy keréken, de akár hajón, sőt légi úton is kiviszik Ausztriából. Mindehhez jön még a statisztikailag nehezen körül­határolható adat azokról az osztrák gépkocsikról, amelyeket külföldön, elsősorban Kelet-Európábán és Olaszországban lopnak el. Ha már a rendőrség oly szerényen járul hozzá a kocsilopások megakadályozásához, akkor tehetne többet a tulajdonos — legalábbis így véli a hatóság. Ennek elősegítése érdekében a nemrég beindított kampány bemutatta azokat a módszereket, ame­lyek talán segítenek. Egy Audi 80-as — az ausztriai kocsitolvajok kedvence — ausztriai turnéra indult, s sokak által látogatott helyeken tökéletes riasztófel­szerelésével mutatta be a védekezés módját. A legrafináltabb elektronikus és mechanikus, blokkoló és gyújtásmegszakító berendezések, a ma divatos egykulcsos zár helyett többféle variációt tartalmazó zárcsoda mellett még olyan berendezés­sel is felszerelték, amely nyomon követhetővé teszi a kocsit. A kampány kellő sajtónyilvánosságot is kapott, és akinek nem volt módja „élőben” megte­kinteni a biztonsági berendezéseknek mindezt a kombinációját, az két bécsi telefonszámon is kap­hatott felvilágosítást. Valószínűleg arról is, hogy hány tízezer schillingbe kerül a biztonság. Igaz, az osztrák biztosítók különféle díjkedvezményeken törik a fejüket a riasztókat felszerelők számára. Egyelőre úgy néz ki, nem fenyegeti veszély azoknak a magándetektív irodáknak a megélhetését, ame­lyek a lopott kocsik előkerítésére szakosodtak: van munkájuk... Mindennap bekopogunk Önköz!

Next

/
Thumbnails
Contents