Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06-07 / 259. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. november 6-7., szombat-vasárnap Szilvásváradi lótenyésztés Ménesgazdaságban a lipicai Kifelé terelik hazai ménesein­ket eddigi szervezeteikből — hogy ismét hazataláljanak... Bár váratott magára a felisme­rés, csak rájöttek arra, hogy a nemzeti kincsnek számító már­kás lovak sem maradhatnak to­vább a szigorú gazdasági ver­senyszférában, ha hosszú távú fennmaradásukat akarjuk. A szilvásváradi lipicai nyitotta a sort, s vele együtt rendre új gaz­dákhoz kerül a nemes állatállo­mány valamennyi fajtája Ma­gyarországon. Sajátos történelmi örökség, amit a szilvásváradiak a Bükk- ben vigyáznak immár több mint négy évtizede. A fajtát megala­pozó állományt a Trieszt melletti Opcinai-fennsíkon, a névadó Li- icán még Habsburg Károly fő- erceg gyűjtötte egybe 1580- ban, mindjárt a kincstári ménes­birtok hagyományát is megte­remtvén vele. Az akkori idők legjobb egyedeiből válogatott te- nyészanyaggal az volt a cél, hogy elegáns, „akciós” járású, szívós, kitartó, szilárd fizikumú, nem utolsósorban pedig intelligens, könnyen irányítható lovakat ad­janak az udvartartásnak. A lipicai magyarországi meg­jelenését 1805-től számítjuk. A napóleoni seregek elől menekí­tett táltosok előbb Mezőhegyes­re érkeztek, majd Fogarason, Bábolnán találtak otthonra, s 1952-ben kerültek a Bükk-fenn- síkra, illetve a völgyben elterülő kedves, szép községbe, Szilvás­váradra. Mint Dallos Andor, a szerve­ződő első hazai ménesgazdaság fiatal megbízott igazgatója mondja: ma 230 ló, közöttük a tenyészállomány alapjául szol­gáló 75 törzskanca ad munkát az 55-60 tagú gondozó gárdának. Korántsem az anyagi, erkölcsi megbecsülés, mint inkább a hi- vatasszeretet tartja itt az embert. S ha ez utóbbi hiányoznék, talán már rég nem lenne lipicai sem az országban. Állatbarát volt az eddigi gaz­da, a Mátra-Nyugat-bükki Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaságid a maga módján, sőt büszkélke­dett lovaival. Ám a piacgazdaság szigorú keretei között éppen csak létezni tudó szakmájában alig fu­totta erejéből egyéb tevékenysé­geire. így, miközben még úgy- ahogy virult a lótenyésztés, inf­rastruktúrája igencsak lepusz­tult. Szaporította a gondokat, hogy — még ma is — kárpótlás előtti földterületek jelentik a ta­karmányozás hátterét, ráadásul pedig itt a szántók is legfeljebb 7- 10, míg a legelők mindössze 2-3 aranykoronát érnek hektáron­ként. A talaj rendkívül kötött, a táblák lejtősek, daraboltak. Egy­szóval kiváló terepet jelentenek a lónak, de igen nehezen s drágán művelhetők az állattartáshoz. Csakis az államtól remélhető a gazdálkodás nagyobb biztonsá­ga, csupán rendszeres támogatás mellett lehetséges folytatni a munkát. A „MEFAG” — amely egyéb­ként a maga számára is a költség- vetési intézmény formáját tartja a legkívánatosabbnak — a szakmi­nisztériummal tulajdonképpen még tavaly tavasszal indította a leválasztást. Ám az erdőgazda­ság időközben az Állami Va­gyonkezelő Rt. -hez került, ahon­nan már csak a kormány hozzá­járulásával lehet kiszakítani. A rendezés gyorsítására az idei ta­vaszon soron kívül jutott az ügy a kabinet elé, de pont ma sincs az átalakulás végén. Igaz, már köz­vetlen az állami felügyelet, irá­nyítás, állandó a kapcsolat a Földművelésügyi Minisztérium­mal, amely a munka kereteit is megadja. S tétlen várakozásról szó sincs. — Természetesen a legkevés­bé sem szeretnénk haszontalan élősködőként terhelni az amúgy is igencsak szorongatott állami költségvetést, ezért feltétlenül iparkodunk enyhíteni a központi gondokat — magyarázza Dallos Andor. — Évi mintegy 40 csikó­ra tehető szaporulattal számo­lunk, s jó három esztendő múlva szinte ugyanennyi marad a válo­gatásnál további céljainkhoz. Hét-tíz megmarad tenyészkan­odnak, egy-nárom fedező mén­nek, míg a többit jó pénzért érté­kesítjük. A három-négy évese­kért 400-600 ezer forintot is ad­nak, s még a kiöregedett állato­kat sem visszük éppen ingyen a vágóhídra. A megtetsző lovakat veszik az amerikaiak, a németek, az osztrákok, az olaszok, a sváj­ciak, a franciák. Korábban vá­sárlónk volt a Moszkvai Nagycir­kusz is, az egyik legismertebb belga üzletember, Jan de Clerck pedig — aki mellesleg a nemzet­közi versenyeken sem ismeretlen — az idén tucatra való lipicait szállított tőlünk. Ugyanekkor idegenforgalmi bevételeink sem egészen jelentéktelenek! A lovaknak puszta hírére — amit akár az említett belga part­ner, vagy a segédhaj tóival együtt szilvásváradinak számító, csu­pán Tápiószentmártonban fog­lalkoztatott világbajnoksági 2. helyezett Bozsik József is öregbít — még a kisebb vendégjárás ide­jén is elég sok turista látogat a Bükkbe. Egyéb élményeiért pe­dig a kiránduló főleg nem sajnál­ja a pénzét. S az élményről — gondoskod­nak! Nemcsak alkalomszerűen, hanem tanfolyamon, s idegen nyelvű oktatás mellett is nyereg­be szállhat, akinek csak kedve van hozzá. Tanulhat fogathaj­tást, kocsikázhat kisebb és na­gyobb társaságban, csoportosan, szúipompás, hosszú lovardái műsort elvezhet tető alatt. — A fesztiválok is hoznak va­lamit — folytatja az igazgató. — Jelentősebb azonban, amit a lá­togató nem kifejezetten a lova­kért hagy itt. Hiszen szállodázik, étteremben fogyaszt, üzletben, bazárban költi valutáját, miköz­ben kíváncsiskodik nálunk. S ezért is kell nemzeti üggyétenni a lipicai, meg a többi menes fenn­maradását! Kiváltképpen a szil­vásváradi állományét, mivel ha­zánkban már a bükki az egyetlen ilyen tenyészet. Ami rajta kívül még volt Bana községben, Bá­bolna mellett, egy téeszben, má­ra sajnos felbomlott, szétziláló­dott. S nemcsak a ménes, hanem a ló is egyre fogy. Ha engedjük, maholnap tálán ez a derék és csodálatos négylábú állat is vég­leg kiüget az életünkből... Gyóni Gyula SIPOTEKA 1 KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: A Föld krónikája Megveszem ezt a nőt 8. rész Révai Nagylexikon 14. kötet SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/323-562 J Csődtömeget vett a nyakába? Kérdések Heves város polgármesteréhez Botránnyá terebélyesedett a hevesi takarékszövetkezet ügye. Mint minden ilyen esetben, számtalan ta­lálgatás forog közszájon azzal kapcsolatban, hogy kinek milyen szerepe lehet az ott történtekkel kap­csolatban. Megritkult a levegő Heves polgármestere, dr. Hegedűs György körül is. A szóbeszéd elérte az önkormányzatot, ahol többen is követelték, hogy tisztázza magát. Mi is feltettük az ezzel kapcsola­tos kérdéseinket a polgármesternek. — Most milyen szerepe van a takarékszövetkezetnél? — Jelen pillanatban semmi­lyen, mert az igazgatósági tag­ságról már korábban lemond­tam. Súlyos helyzet alakult ki a takarékszövetkezet körül. így változatlanul odafigyelek es szívügyemnek tekintem, hogy mi lesz a sorsa, bár úgy tűnik, hogy a feloszlási eljárás megindításával kényszerpáíyára került. A hely­zet nehéz, és nem látom tisztán, hogy a válsághelyzetből ki tud-e lábalni, és ha igen, milyen mó­don. Mindenesetre most az eljá­rás végét meg kell várni. — Ugyanezt a kérdést ezek szerint múlt időben kell felten­nünk. Mi volt a szerepe? — Emlékezetem szerint 1992. április végén, távollétemben vá­lasztottak a tizenegy tagú igazga­tóságba. A lemondásomig eltelt időszak alatt döntési helyzetben lényegében nem voltam, mert összesen — lemondásommal együtt — négy alkalommal vet­tem részt igazgatósági üléseken. Tudni kell azt, hogy a hitelek el­bírálásában a cenzúrabizottság döntött, és nem az igazgatóság. Visszaemlékezve, két probléma volt, amiben legjobb tudásom szerint igyekeztem véleményt nyilvánítani, de akkor is mint jo­gász. Úgy érzem, a takarékszö­vetkezetnél korábban sem volt döntésformáló szerepem. Mint említettem, egy voltam a tizen­egy tagú testületben. Nyomaté­kosan aláhúzom, hogy hitelbírá­latban egyetlenegy esetben sem vettem reszt. Sem én, sem bár­mely hozzátartozóm nem kért és nem kapott hitelt a takarékszö­vetkezettől, ugyanakkor viszont betétese, illetőleg részjegytulaj­donosa vagyok jelenleg is a taka­rékszövetkezetnek, és ha bárki számára ez megnyugtató: a pén­zem most is ott van. — Igazgatósági tagságom le­mondásának indoka az volt, hogy a legutolsó két ülésen az igazgatóság egymásnak ellent­mondó döntéseket hozott, más­részt az, hogy a megjelent újság­cikkek egyoldalúan elmarasztal­ták az igazgatóságot, és ebbe be­levontak személyemet is. Igazga­tósági tagságom alatt merült fel problémaként, hogy Godó Pálné elnökasszony egyben a Hevesi Kereskedőház ügyvezetője is. Magam kértem azt, hogy tisztáz­za, van-e összeférhetetlenség a két tisztség betöltése között. Az elnökasszony állásfoglalást kért, és tájékoztatása szerint a bank- felügyelet úgy nyilatkozott, hogy nincs összeférhetetlenség. — Igazgatósági tagságom alatt Gyarmati Ferencné, a taka­rékszövetkezet könyvvizsgálója 1993. július 15-én jelentést tett az igazgatóságnak. Jelentésében sem szobán, sem a birtokomban lévő írásbelijelentésben nem tett emh'tést arról, Ijogy ilyen komoly problémák lennének. — Mennyiben látja felelőssé­gét a történtekben, azokban a folyamatokban, amelyek ide juttatták a takarékszövetkeze­tet? — Az igazgatóság csak azok­ban a kérdésekben nozott dön­tést, amelyeket előterjesztettek, így, amiről nem volt tudomá­sunk, arról határozni sem tud­tunk. Másrészt a nagy hitelek, garanciavállalások — amelyek a jelenlegi válsághoz vezettek — még 1990-91-ben zajlottak le. Ahogy említettem, a tizenegy ta­gú igazgatóságba 1992 derekán választottak, így a korábbiakról nem is volt tudomásom. Belát­ható szerintem az, hogy ha tu­dom, milyen helyzet aíakul ki, akkor az igazgatóságot nem is vállalom. — Az előbb az úgynevezett nagy hitelekről beszelt. Köztu­domású, hogy a legnagyobb tar­tozása a Hevesi Kereskedőház­nak van, amelynek most az egyik tulajdonosa... — Valóbem így van. 1993. júli­us végétől vagyok a Hevesi Ke­reskedőház Rt. egyik tulajdono­sa. Az említett hiteleket 1990- 91-ben vette fel a Kereskedőház Kft., melynek jogutóda a Keres­kedőház Rt. A hitelállomány fel- szaporodása abból adódott, hogy igen magas kamatra, rövid lej áraira forgóeszközhiteit vett fel a gazdasági társaság, és a hitel- prolongáctók során megítélésem szerint — és ezt bankszakembe­rek is alátámasztották — a törvé­nyeket sokszorosan meghaladó, 36 százalékos késedelmi kama­tot és minden egyes alkalommal 5 százalékos kezelési költséget számított fel a takarékszövetke­zet. A hitelszerződéseket átte­kintve megállapítható, hogy a hi­telek elbírálását, prolongálását a cenzúrabizottság végezte, és a takarékszövetkezet főkönyvelő­je, Varga Istvánné és elnökhe­lyettese írták alá a takarékszö­vetkezet részéről. Ami a Hevesi Kereskedőház Rt.-ben való tu­lajdonszerzésemet illeti, annak indoka az volt, hogy a korábbi tulajdonosok, Horváth László és Pölye István, valamint Godó Pálné között a cégirányítást ille­tően viták merültek feí. A tulaj­donosok közötti ellentétek miatt a felek már nem tudtak együtt­működni, sok rábeszélés után vállaltam, hogy átveszek üzletré­szeket, illetőleg a részvények ki­nyomtatása után a részvényeket. Azért említem együtt ezeket a fogalmakat, mert jelen pillanat­ban még az rt. bejegyzése nem történt meg, folyamatban van, a részvénykibocsátás sem történt meg. Hosszú vívódás előzte meg döntésemet, rábeszéltek, és is­merve a Kereskedőház Rt.-nél fennálló gazdasági problémákat, amelyeket a felügyelőbizottsági elnökként átláttam, döntöttem, hogy megpróbálok segíteni. A tulajdonosváltozást követően felügyelőbizottsági tisztségem­ről is lemondtam. Talán hiba volt belemennem az üzletrészek átvé­telébe, hiszen ekkorra már kide­rült, hogy a Kereskedőház Rt.- nél különböző okok miatt igen magas hitelállomány alakult ki, amely már megközelítette az rt. vagyonának az értékét. Megálla­pítható volt, hogy a takarékszö­vetkezet és a kereskedőház ösz- szefügg egymással, hiszen a leg­nagyobb hitelezője az rt.-nek a takarékszövetkezet. Amennyi­ben a legnagyobb adós csődbe jut, akkor maga alá temetheti a takarékszövetkezetet is, de ugyanez fordítva is igaz. Éppen ezert fontos végiggondolni, nogy a Kereskedőhaz Rt. hogyan tud kilábalni a jelenlegi helyzetből, csődeljárással vagy egy felszá­molási eljárás tudomásulvételé­vel, illetve egy olyan válságkeze­lési programmal, amelyet már korábban a kft. felügyeíőbizott- sága is kezdeményezett. Ma is azt vallom, hogy ezt a válságkezelési programot hagyni kellene vég­hezvinni, hiszen ez esetben lehe­tőség volna arra, hogy a Kereske­dőház Rt. a jogosan felszámított hitelek nagy részét visszafizet­hesse. — Az önkormányzati képvi­selőkkel végül is emiatt a lépése miatt tört ki a vitája? — Úgy érzem, vitáról nem be­szélhetünk. A képviselő-testü­letben azért tiltakoztak, miként lehetek igazgatósági, illetve fel­ügyelőbizottsági tag. Valószínű­leg többen efreleitették, hogy 1992 májusában a képviselő-tes­tületi ülésen hozzájárulást kér­tem ehhez. Ebben az időszakban több cég is megkeresett, hogy vállalok-e ilyen szerepet, első­sorban olyanok, amelyek válla­latokból alakultak át gazdasági társasággá. Úgy gondolom, hogy a kialakult h elyzetben fejeket kö­vetelnek, és az én fejem megfelelő lenne most, így a választás előtt. Negyed- vagy félinformációból, pletykák alapján azt teijesztik, nogy én esetlegesen okozója le­hetek a takarékszövetkezet fel­számolásának. Úgy vélem, túlsá­osan is kis pont vagyok ahhoz, ogy ilyen horderejű következ- menyeket idézzek elő. Sajnos, a legjobb szándékom mellett sem voltam abban a helyzetben, hogy megakadályozzam a takarékszó- vetkezetnéf a felszámolási eljá­rást. Szerény eszközeimmel igye­keztem együttműködni a bankfel­ügyelettel, tartottam a kapcsola­tot a bankbiztossal, de a folya­matot megállítani nem állt mó­domban. Ma is az a vélemé­nyem, hogy a felszámolási eljárás megindítása a takarékszövetke­zetnél nem volt a legjobb lépés, hiszen a bankfelügyelet meg sem várta a takarékszövetkezet veze­tősége által elkészített kríziske­zelő program elindítását. — Mi jön, mi jöhet ez után, milyen tervei vannak a kereske­dőházzal? — Az eltervezett válságmene­dzselést a többi tulajdonossal végre kell hajtani. így a felszá­molást a hitelező együttműködé­sével el lehet kerülni. Mint a gaz­dasági társaság tagja — és ez bár­ki lehet, hiszen a polgármesterek között is igen sok vállalkozó van, még nagyvállalkozók is, akik évek óta vezetnek gazdasági tár­saságot, méghozzá nagyon jól —, tulajdonos, természetesen azt szeretném, hogy se a Kereskedő­ház Rt., sem a takarékszövetke­zet felszámolása ne következzen be. Ez esetben kölcsönösen kell együttműködni és megtalálni a kivezető utat. A Kereskedő­ház Rt. közel 500 embernek ad munkát a térségben, illetőleg a Jászságban és Budapesten. — Á tisztségviselőket azzal szokták gyanúsítani, hogy kap­csolataik révén jő üzleteket köt­nek, jogtalan előnyökkel kitűnő üzletrészeket szereznek meg. Az Ön szavaiból az derül ki, hogy egy csődtömeghez jutott hozzá. Valóban így volna ez? — Igen. Egy csődhelyzetben lévő üzletbe szálltam be azzal az elhatározott szándékkal, hogy valamilyen megoldást találok a csőd elkerülésere tulajdonostár­saimmal együtt. Más okot még az „A kialakult helyzetben fejeket követelnek” — véli dr. Hegedűs György ellenségeim sem tételezhetnek fel. Kihívásnak érzem ezt a fel­adatot, és remélem, ebből a cég­ből — megmentve, amit menthe­tő — egy prosperáló vállalkozást hozunk létre. Hiszem azt, hogy kicsit Heves város gazdasága és így jövője is függ attól, hogy ez a cég és vele együtt a takarékszö­vetkezet is fennmaradjon. — Az önkormányzattal meny­nyire mérgesedett el a viszonya, rendezhetők-e ezek az ellenté­tek, meg lehet-e beszélni szép­szerével ezeket a problémákat? — A képviselő-testület egy része — véfeményem szerint — ellenszenvvel viseltetik irányom­ban. Ez különböző okokra ve­zethető vissza. Minden problé­mát, ellentétet jó szándékkal fel lehet oldani. De nem vagyok ké­pes megítélni mindazokat, akik a nátam mögött különböző rossz­indulatú pletykákat terjeszte­nek. Például olyanokat, hogy felvásároltam egy volt párttitkar- ral — aki egyébként képviselő- testületi tagunk — egyetemben az erdőtelki Buttler-kastélyt, il­letőleg külföldre csempésztem a felvett hitelt, mint készpénzt. Ebből egy szó sem igaz, kifejezet­ten sért, de szóbeszédnek, lejára­tásnak, bemocskolásnak reme­kül hangzik és megfelel. Azt nem tudom eldönteni, bár sejtem, hogy milyen cél vezeti azokat, akik ilyeneket beszélnek. Elkép­zelhető, hogy érzelmi, politikai és egyéb ökok motiválják a pletykák terjesztőit, hogy lejá­rathassanak. — Én felülkerekedem ezen a mocskolódáson, és változatlanul ugyanolyan intenzitással dolgo­zom, mint eddig, és aki figyelem­mel kíséri a munkámat, az ta­pasztalja is, hogy nemcsak Heve­sért, de a Dél-Heves megyei tér­ség érdekében is, a megyei köz­gyűlésben betöltött tisztségem revén is. Óriási gondok vannak itt, a munkanélküliség nagyará­nyú, probléma van a mezőgazda­ságban, iparban, az infrastruktú­rában, és sorolhatnám. Megol­dásukhoz együttműködésre, együttgondolkodásra, kitartó, állnatatos munkára van szükség. — Példaképem gróf Széche­nyi István, akiről köztudott, hogy igen sok gáncs érte munká­ja során, de ő haladt a kitűzött cél felé, a közjó érdekében. Nekem, mint szerény követőjének is tűr­nöm kell és haladni kell azon a pályán, amelyre ráléptem akkor, amikor közszereplést és a közér­dek képviseletét elvállaltam. Gábor László A politika és a gazdaság összefonódásáról A hevesi takarékszövetkezeti botrány újból rávilágította a figyelmet a politika és az gazdaság viszonyára. Ismeretes ugyanis, hogy dr. Hegedűs György, Heves város MDF-es polgármestere tisztséget töltött be mind a takarékszövetkezet, mind pedig annak egyik legnagyobb adósa, a Heves Kereskedőház Kft. vezetőtestületében is. Emellett néhány hónapja egyik tulajdonosa is lett az említett kft.-nek. Nyilvánvalóan felmerült a kérdés: vajon egészségesek-e, etikusak-e az ilyen összefonódások? Mindeneset­re az egyik önkormányzati ülésen az egyik képviselő — dr. Andrássy Ta­más, aki történetesen a Magyar Demokrata Fórum Heves megyei elnöke — nyilatkozatában elhatárolta magát polgármesterétől, mégpedig a szer­vezet nevében. Kulin Ferencet, az MDF alelnökét először erről a konkrét ügyről, vala­mint az ezzel kapcsolatos véleményéről kérdezte lapunk: — Ez az eset még nem jutott el hozzánk, de tartom annyira fontosnak a felvetést, hogy az elnökség foglalkozzon azzal. A pártszabályok szerint ez az ügy úgy juthat az elnök asztalára, ha a helyi szervezet előbb saját ha­táskörében folytat vizsgálatot. A megyei etikai bizottság állásfoglalására tehát szükség van. Mindenképpen tájékozódni fogunk. — A konkrét esettől eltávolodva: mi a véleménye általában a politika és a gazdasági élet ilyesféle összekapcsolódásáról? — Csak a személyes véleményemet mondhatom, hiszen nincs ezzel kapcsolatban törvény, sem alacsonyabb szintű jogszabály, de még csak a párt alapszabálya sem rendelkezik erről. Jogi értelemben tehát nem emelhetünk kifogást: a dolog a praktikusság, a politikai hasznosság és az etika szempontjából mérlegelhető. Következésképpen az, hogy politika­ilag van-e haszna a képviselőknek, valamint a párt frontembereinek ab­ból, hogy a gazdasági szférában szerepelnek, azt a választások fogják megmutatni. Nem tudom megítélni most, mi a nagyobb kockázat: kimaradni a gazdasági élet vérkeringéséből, avagy azt a vádat cipelni, hogy politikai megfontolások szivárognak be a gazdasági élet vérkerin­gésebe. A bizonytalanságot fokozza az is, hogy a fejlett piacgazdaságban igen eltérő gyakorlat él ezzel kapcsolatban. Vannak olyan országok, ahol a legtermészetesebb a politika és a gazdaság összefonódása, van, ahol óvakodnak ettől, s olyan is, ahol ez a kapcsolat egyenesen tiltott. A poli­tikai hasznosság szempontjából tehát nem látom addig eldönthetőnek a kérdést, amíg a saját kárunkon nem tanuljuk meg, hogy mi a követhető gyakorlat. Amíg nincs közmegegyezés, hogy ez hasznos-e vagy sem, ad­dig a morális érzék csak az egyen nevében szólalhat meg. — Ön egyébként mint vezető kormánypárti politikus, részt vesz-e a gazdasági életben? — Én ezt nem tudom elképzelni, elsősorban alkati okokból. Magam inkább egy olyasfajta politizálást tudok elképzelni, amely független az érdekszféráktól. Ez nem jelenti persze azt, hogy ki mernék mondani egy olyan ítéletet, miszerint: aki a másik megoldást választja, azt én etikát­lannak tartom. — Viszonylag óvatosan fogalmaz... — Valóban, óvatosan fogalmazok, ennek pedig oka van. Ugyanis ha csak arról lenne szó, hogy a Kormányzó pártok képviselői beleártják ma­gukat a gazdaságba — miközben az ellenzék „tiszta” marad —, akkor azt mondanám, nagyon megfontolandó, hogy a politikai érdek szempontjá­ból vállaljuk-e ezt a szerepet. De nem erről van szó. Az ellenzéki pártok ugyanúgy benne vannak, vagy törekszenek benne lenni ebben a szférá­ban, s a Kérdéssel kapcsolatos bizonytalanság általában jellemzi a politi­kai életet. Nyilvánvalóan másképp reagálnék, ha egy konkrét — és álta­lam ismert — esetet kellene megítélnem, ahol esetleg felmerülhet a kor­rupció vagy az erkölcstelen politikai előnyszerzés vádja. Havas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents